Nemzeti Ujság, 1919. november (1. évfolyam, 31-55. szám)

1919-11-08 / 36. szám

Gróf Zichy Nándor. Kilencvenedik születési napján. írta: Ernszt Sándor. Budapest, nov. 7. Az idő halad, a küzdelmek változók, de mi folyton nagyobb kegyelettel tekintünk az ado­­nyi sirhant felé, mely Zichy Nándort takarja.. Élete javarészben a liberális korszak fény­korába esik. Egész Európa tanúja volt akkor a liberalizmus diadalainak. Midőn egy politikai irányzat diadalútjában a tetőfokra hág, min­denki azt hiszi, hogy örökké fog tartani. A leg­több ember fél attól, hogy a diadalmas irány­zatokkal harcba keveredjék. Magyarország nem lehetett kivétel abban az időben, a liberalizmus diadalának be kellett következnie itt is. Az em­beri szellem erre­felé hajolt, fényes csillagok gagyogtak az égbolton, minden a diadalmas irányé volt. Tavasszal minden virágos, illatos, gyönyörű, idő kell hozzá, míg a gyümölcs meg­érik, idő kell hozzá, míg az eszmei áramlatok kipróbálhatnak. Zichy Nándor a régi, fényes konzervatívok táborából került ki, de bármily tehetséggel szol­gálta is ügyét e tábor, nem bírt érvényesülni. Az idő nem kedvezett nekik többé, összekötte­tte, hagyomány, tehetség nem volt elég, hogy az irány megállja helyét, a fényes lovagok tornája kései torna volt, nem is lelte gyönyörét többé a közönség a fényes látványban, más irányba vonzódott. Néha hiábavaló minden, nem lehet az ár ellen úszni. A hagyományos, nagyrészt feudális Magyarország állt szemben a liberális Magyarországgal. Sokan érezték ezt e táborban, keresték a ki­vezető utat a nehéz helyzetből, de nem vették észre, hogy hol vannak a liberális áramlatnak gyengeségei, hibái és bűnei. Ebből lett a nem­zet későbbi tragikuma, pedig itt-ott, nem egy helyen Európában már kezdett nyilvánvalóvá válni a dolog. A mi embereink bíztak benne, hogy megállnak arany középúton ; természete­sen az ilyesmi hiú bizalom, ellenmond a fejlődés törvényeinek. Zichy Nándor hatvanhat éves korában új frontot teremtett Magyarországon. Látta, hogy lejtőn vagyunk liberális felfogásunkkal, hogy a lelki, vallásos meggyőződés egyre gyengül, hogy a közgazdasági életben is keserű gyümöl­­csöket terem az uralkodó áramlat. Ehhez nagy bátorság kellett, előtte volt barátjának, Seny­­nyeynek példája, látta, hogy Sennyeynek min­den tehetsége és önfeláldozása hiábavaló volt, cserben hagyták, hűtlenek lettek hozzá azok, kik egészen másra lettek volna kötelesek, Zichy­­ Nándornak nem vették el a kedvét. Sokszor szomorúnak láttam, de megtörtnek soha. Lát­tam, hogy maradoznak el barátjai, láttam könnyezni barátjai felett, de nem panaszkodott, tovább ment, keveset bízott a grófokban, sokkal többet a népben. Nagyobb volt Sennyeynél, m mert erősebb lélekkel tudta elviselni a hűtlen­séget. Királya nagy keggyel volt Zichy iránt, aki így hagyományokkal ékes kor lovagja, határta­lan hódolattal volt a koronás király iránt, mégis kockára tette királya kegyét. Mindent kockára tett, a nemzet, a király kegyét, baráti, hűséget, anyagi érdeket, azért, hogy a határo­zott, jellegzetes k­eresztény munkát megkezdje a magyar közéletben, hogy meggyőződése szavát beö­vesse. Csodálatos és egészen új dolog volt, hogy az a­gg főur a néphez fordult. Nem is értették, nem is hitték. Sokan aggályoskodtak, mások rágal­mazták érte. Pedig ebben volt naki tökéletesen igaza, bár későn kezdte meg a küzdelmet a "Vallástalan i­ár­v ellen a politikában, de abban megelőzte a többit, hogy őszintén, fon­tért­ás nélkül a nép felé fordult. Mindenki nem értette meg őt, nagyrészt a nép sem, de az ő fellépése mégis szerencséje­­volt a nemzetnek. Azóta ismét nagyot fordult a világ, a libera­lizmus örökségét átvette ifjabbik testvére, a szocializmus. Magyarországon hirtelen ment a dolog, átmenetek nélkül, néhánya.n láttuk, hogy ez fog bekövetkezni, de kevesen voltunk. A ki­rály öreg volt, nehezen tudott tájékozódni, de . . .elöregedtek a politikai pártok is. A tehetségek­­ egyre gyérültek, az aréna kakasviadallá vált, a korrupció virágzott. Akadt-e Hercules az­­ Angli­s istállójának tisztogatására? Dehogy,­­ mindenki a tányér szélét tisztogatta és megelé­gedett vele, közben gurultunk a lejtőn fokozódó sebességgel lefelé. A mi pártunk próbálkozott a sisiphusi munkával, de csodálatos-e, hogy győzni nem bírtunk? Itt mindenki a saját érde­két kereste, phacken nép nem hiszi, hogy van idealizmus. Egyet ezonbon megőriztünk: az összeköttetést a néppel. Zichy Nándor volt a mi demokratizmusunk­nak mestere. Nemes úr, őszinte testvére em­bertársának, ki a szegény embernek az őt meg­illető jogot kívánta, hajlandó volt ezt neki mindig megadni, biztosítani. Ez a mi utunk. És ha a száguldó, utóbb zűrzavaros demokra­tizmus útja nem is volt előtte teljesen érthető, azért ő sohasem bánta meg, hogy nekünk ezt az utat jelölte meg, manap is, biztosan hiszem, köztünk lenne. Ma mérhetetlen szerencsétlenségünkben a rend, a törvény, az erő a legszükségesebb. Ennek pártján állunk, hogy az államot s az államban a jogot és szabadságot biztosíthassuk. NEMZETI ÚJSÁG _____1919. november #■ Friedrici!­iárgimu­sai. Az entente személyi változásokat nem is követelé. — A politikai helyzet. — Budapest, nov. 7. Az a hirtelen támadt láz, amely a tegnapi nap folyamán szinte a tetőfokra szöktette fel a politikai hőmérő higanyját,a mai napra jelen­tékenyen alább szállott. Ma már a legvérmesebb fantáziájú liberális politikus sem kételkedik, hogy válság nincs és hogy döntés sem várható az értelemben, ahogy a destruktív irányzatok vezérei szeretnék. Fried­rich István miniszterelnök ma maga vette kezébe a tárgyalásokat, ami kétségtelenül nem annak a jele, hogy háta mögött válság van. Különben a mai napon a kormány tagjai közül többen nyilatkoztak is a helyzetről s ezek a nyilatkozatok a legteljesebb mértékben igazolják — amint azt a Nemzeti Újság ma megállapította — hogy milyen egységes és szilárd a kormány pozíciója s hogy a keresztény blokk álláspontja milyen határozottan érvényesül az entente főmegbízottjával folytatott tárgyalások so­rán. Nem zárkózunk el a megegyezéstől — mondotta a miniszterelnök — de garanciákat akarunk. Haj­landók vagyunk a kabinetet egy liberális és egy szocialista politikussal kiegészíteni, de csak akkor, ha az entente legjobb haditanácsa biztosítékot nyújt az ország legjobb kérdéseinek kedvező el­intézésére. Hasonló értelemben nyilatkozott Haller Ist­ván, aki szintén csak a jelenlegi kormány ki­egészítését tartja lehetőnek, amire a kormány hajlandó volt mindig és ma is hajlandó azzal a feltétellel, ha a mai kurzusnak nemzeti és keresz­tény jellege változatlanul fenmarad. Beniczky Ödön belügyminiszter pedig egyenesen a rend fentartásának lehetőségét köti ennek a kurzusnak fentartásához. Hogy pedig személyi kérdések mennyire nincsenek itt előtérben, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a francia sajtóban a magyar politikai helyzetről október 24-én napvilágot látott félhivatalos közlemény. A félhivatalos kommüniké szerint a legfelsőbb tanács vizsgálat alá vette a magyarországi helyzetet és arra a meggyő­ződésre jutott, hogy Budapesten olyan ma­gyar kormányt kell alakítani, amely képes fentartani a rendet, érvényt szerezni a tör­vényeknek, biztosítani a választások szabad­ságát s tárgyalni a békéről. Ha F r­­­e d r i­c k­ úr nem tud vagy nem akar ezeknek a fel­tételeknek megfelelő nemzeti kormányt ala­kítani, akkor a kommüniké szerin­t nem maradhat a helyén. Ez az idehaza nem igen emlegetett kom­müniké nagyon fontos abból a szempontból, hogy egyáltalán nem állítja fel Friedrich távo­zását feltételnek. A feltétel az, hogy olyan kormány legyen, mely képes fentartani a ren­det s érvényt tud szerezni a törvényeknek. A Friedrich-kormány e tekintésben valóban r.m­i eshetik kifogás alá. Hogy pedig'^Friedrich Jipo) akarná a kormány kiegészítésével jj­. politikai helyzetet is javítani, ugyan ki állíthatja ma? A miniszterein® t« t­rgyalása Clarkká.I* A kormány és Sir George Clark között a­­mai napon a tárgyalások megkezdődtek. Értesülésünk szerint a tegnapi miniszter­­tanács határozata értelmében Friedrich István, miniszterelnök gróf Somsich József külügy­miniszter társaságában felkereste Sir George Clarkot, az entente legfőbb tanácsának buda­pesti képviselőjét, hogy vele a kibontakozásra vonatkozó tárgyalásokat megkezdje. Clark fogadta a minisz­terelnököt, vele hosszasan tárgyalt, majd villás­reggelire is magánál tartotta, amely egy órakor kezdődött. Villásreggeli után tovább folytat­ták a tárgyalásokat, amelyek délután négy­­óráig tartottak.­­ Délután 6 órakor minisztertanács volt, ame­­lyen a miniszterelnök beszámolt a tárgyalások eredményeiről. A minisztertanács, amelyen a kabinet összes tagjai részt vettek, a miniszter­elnök jelentését tudomásul vette s javaslatai­hoz mindenben hozzájárult. A minisztertanács este 9 óráig tartott. Érintkezés a kormány és a demokrata­ párt között. Az esti lapok megírták, hogy a liberális és de­mokrata pártok érintkezést kerestek a kormánnyal és ebből kifolyólag Vázsonyi Vilmos tárgyalásokat folytatott ma Friedrich miniszterelnökkel a pártok megegyezésére vonatkozóan. Amint értesülünk, ez, a tanácskozás tényleg nem történt meg. A demokrata pártban tényleg felmerült ugyan az a kívánság, hogy a párt kép­viselője a kormány elnökével érintkezésbe lépjen, s ezt a kívánságot el is juttatták a miniszterelnök­­höz, aki készségesen hajlandó volt arra, hogy a párt képviseletében Vázsonyit fogadja és vele tár­gyalásokba bocsátkozzék. Mivel azonban a minisz­ter ma el volt foglalva, ezt a tárgyalást másnapra halasztották. Új pártalakulás. Több lap mint befejezett tényt közölte, hogy a Nemzeti Társaskörben együtt levő régi munkapárti politikusok új politikai pártba tömörültek liberális polgári párt név alatt. A pártalakulás ténye régeb­ben foglalkoztatja már ezeket a politikusokat, de a pártalakulás még nem történt meg, egyelőre csak bizottságot küldtek ki a kérdés előkészítésére. Volt alkalmunk különben tájékozódást szerezni ennek, a frakciónak állásfoglalásáról és úgy értesültünk, hogy az alakulóban levő új párt hajlandó lesz a kor­mánnyal érintkezést keresni és támogatni, de támoga­tásának feltétele a jogfolytonosság helyreállítása s e cél­­ból a régi országgyűlésnek legalább formális összehívása. Somogy megye küldöttsége Clarknál. Somogy vármegye tabi járása 31 községének kül­döttsége járt ma Sir George Clarknél, akinek he­lyettese, Sir Percy fogadta a küldöttséget, amely kérte, hogy járjon közbe a kormány elismerése és a béketárgyalásokra való meghívása ügyében és hat­hatós támogatását kérték, hogy az ország nemzeti és steresztáru­ jellegét fenntartsák, csak után Friedrichnél tisztelegtek, akinek ren­­díthetetlen bizalmukat fejezték ki és kérték, hogy Somogy vármegye azon egyhangú határozatát, hogy az alkotni ártyozó nemzetgyűlésre vonatkozó választójog gyakorlása kötelező legyen, tegye a kor­mány megfontolás tárgyává. A tintviselői kar Vázsonyi ellen. A Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsé­gének választmánya egyhangú határozattal meg­botránkozásának adott kifejezést Vázsonyi Vilmos­nak egy német nyelvű lapban megjelent, a tiszt­viselői kar egyetemét érdemetlenül és igazságtalanul támadó cikke fölött. A Szövetség tényként állapí­totta meg, hogy az esküszegés súlyos vádja alap­talan, mert maga a király mentette fel a minisztere­ket — és ezek utján a tisztviselőket — hű­ségi eskü­­jeik­ alól. Megállapította, hogy a tisztviselői karnak elenyészően csekély hányada tévelyedett meg annyira, hogy a szovjeturalomból előnyöket igye­kezzen szerezni, ellenben igen nagy részük, mint az új uralom számára előre megbízhatatlanoknak

Next