Nemzeti Ujság, 1919. november (1. évfolyam, 31-55. szám)
1919-11-08 / 36. szám
Gróf Zichy Nándor. Kilencvenedik születési napján. írta: Ernszt Sándor. Budapest, nov. 7. Az idő halad, a küzdelmek változók, de mi folyton nagyobb kegyelettel tekintünk az adonyi sirhant felé, mely Zichy Nándort takarja.. Élete javarészben a liberális korszak fénykorába esik. Egész Európa tanúja volt akkor a liberalizmus diadalainak. Midőn egy politikai irányzat diadalútjában a tetőfokra hág, mindenki azt hiszi, hogy örökké fog tartani. A legtöbb ember fél attól, hogy a diadalmas irányzatokkal harcba keveredjék. Magyarország nem lehetett kivétel abban az időben, a liberalizmus diadalának be kellett következnie itt is. Az emberi szellem errefelé hajolt, fényes csillagok gagyogtak az égbolton, minden a diadalmas irányé volt. Tavasszal minden virágos, illatos, gyönyörű, idő kell hozzá, míg a gyümölcs megérik, idő kell hozzá, míg az eszmei áramlatok kipróbálhatnak. Zichy Nándor a régi, fényes konzervatívok táborából került ki, de bármily tehetséggel szolgálta is ügyét e tábor, nem bírt érvényesülni. Az idő nem kedvezett nekik többé, összeköttette, hagyomány, tehetség nem volt elég, hogy az irány megállja helyét, a fényes lovagok tornája kései torna volt, nem is lelte gyönyörét többé a közönség a fényes látványban, más irányba vonzódott. Néha hiábavaló minden, nem lehet az ár ellen úszni. A hagyományos, nagyrészt feudális Magyarország állt szemben a liberális Magyarországgal. Sokan érezték ezt e táborban, keresték a kivezető utat a nehéz helyzetből, de nem vették észre, hogy hol vannak a liberális áramlatnak gyengeségei, hibái és bűnei. Ebből lett a nemzet későbbi tragikuma, pedig itt-ott, nem egy helyen Európában már kezdett nyilvánvalóvá válni a dolog. A mi embereink bíztak benne, hogy megállnak arany középúton ; természetesen az ilyesmi hiú bizalom, ellenmond a fejlődés törvényeinek. Zichy Nándor hatvanhat éves korában új frontot teremtett Magyarországon. Látta, hogy lejtőn vagyunk liberális felfogásunkkal, hogy a lelki, vallásos meggyőződés egyre gyengül, hogy a közgazdasági életben is keserű gyümölcsöket terem az uralkodó áramlat. Ehhez nagy bátorság kellett, előtte volt barátjának, Senynyeynek példája, látta, hogy Sennyeynek minden tehetsége és önfeláldozása hiábavaló volt, cserben hagyták, hűtlenek lettek hozzá azok, kik egészen másra lettek volna kötelesek, Zichy Nándornak nem vették el a kedvét. Sokszor szomorúnak láttam, de megtörtnek soha. Láttam, hogy maradoznak el barátjai, láttam könnyezni barátjai felett, de nem panaszkodott, tovább ment, keveset bízott a grófokban, sokkal többet a népben. Nagyobb volt Sennyeynél, m mert erősebb lélekkel tudta elviselni a hűtlenséget. Királya nagy keggyel volt Zichy iránt, aki így hagyományokkal ékes kor lovagja, határtalan hódolattal volt a koronás király iránt, mégis kockára tette királya kegyét. Mindent kockára tett, a nemzet, a király kegyét, baráti, hűséget, anyagi érdeket, azért, hogy a határozott, jellegzetes keresztény munkát megkezdje a magyar közéletben, hogy meggyőződése szavát beövesse. Csodálatos és egészen új dolog volt, hogy az agg főur a néphez fordult. Nem is értették, nem is hitték. Sokan aggályoskodtak, mások rágalmazták érte. Pedig ebben volt naki tökéletesen igaza, bár későn kezdte meg a küzdelmet a "Vallástalan iárv ellen a politikában, de abban megelőzte a többit, hogy őszintén, fontértás nélkül a nép felé fordult. Mindenki nem értette meg őt, nagyrészt a nép sem, de az ő fellépése mégis szerencséjevolt a nemzetnek. Azóta ismét nagyot fordult a világ, a liberalizmus örökségét átvette ifjabbik testvére, a szocializmus. Magyarországon hirtelen ment a dolog, átmenetek nélkül, néhánya.n láttuk, hogy ez fog bekövetkezni, de kevesen voltunk. A király öreg volt, nehezen tudott tájékozódni, de . . .elöregedtek a politikai pártok is. A tehetségek egyre gyérültek, az aréna kakasviadallá vált, a korrupció virágzott. Akadt-e Hercules az Anglis istállójának tisztogatására? Dehogy, mindenki a tányér szélét tisztogatta és megelégedett vele, közben gurultunk a lejtőn fokozódó sebességgel lefelé. A mi pártunk próbálkozott a sisiphusi munkával, de csodálatos-e, hogy győzni nem bírtunk? Itt mindenki a saját érdekét kereste, phacken nép nem hiszi, hogy van idealizmus. Egyet ezonbon megőriztünk: az összeköttetést a néppel. Zichy Nándor volt a mi demokratizmusunknak mestere. Nemes úr, őszinte testvére embertársának, ki a szegény embernek az őt megillető jogot kívánta, hajlandó volt ezt neki mindig megadni, biztosítani. Ez a mi utunk. És ha a száguldó, utóbb zűrzavaros demokratizmus útja nem is volt előtte teljesen érthető, azért ő sohasem bánta meg, hogy nekünk ezt az utat jelölte meg, manap is, biztosan hiszem, köztünk lenne. Ma mérhetetlen szerencsétlenségünkben a rend, a törvény, az erő a legszükségesebb. Ennek pártján állunk, hogy az államot s az államban a jogot és szabadságot biztosíthassuk. NEMZETI ÚJSÁG _____1919. november #■ Friedrici!iárgimusai. Az entente személyi változásokat nem is követelé. — A politikai helyzet. — Budapest, nov. 7. Az a hirtelen támadt láz, amely a tegnapi nap folyamán szinte a tetőfokra szöktette fel a politikai hőmérő higanyját,a mai napra jelentékenyen alább szállott. Ma már a legvérmesebb fantáziájú liberális politikus sem kételkedik, hogy válság nincs és hogy döntés sem várható az értelemben, ahogy a destruktív irányzatok vezérei szeretnék. Friedrich István miniszterelnök ma maga vette kezébe a tárgyalásokat, ami kétségtelenül nem annak a jele, hogy háta mögött válság van. Különben a mai napon a kormány tagjai közül többen nyilatkoztak is a helyzetről s ezek a nyilatkozatok a legteljesebb mértékben igazolják — amint azt a Nemzeti Újság ma megállapította — hogy milyen egységes és szilárd a kormány pozíciója s hogy a keresztény blokk álláspontja milyen határozottan érvényesül az entente főmegbízottjával folytatott tárgyalások során. Nem zárkózunk el a megegyezéstől — mondotta a miniszterelnök — de garanciákat akarunk. Hajlandók vagyunk a kabinetet egy liberális és egy szocialista politikussal kiegészíteni, de csak akkor, ha az entente legjobb haditanácsa biztosítékot nyújt az ország legjobb kérdéseinek kedvező elintézésére. Hasonló értelemben nyilatkozott Haller István, aki szintén csak a jelenlegi kormány kiegészítését tartja lehetőnek, amire a kormány hajlandó volt mindig és ma is hajlandó azzal a feltétellel, ha a mai kurzusnak nemzeti és keresztény jellege változatlanul fenmarad. Beniczky Ödön belügyminiszter pedig egyenesen a rend fentartásának lehetőségét köti ennek a kurzusnak fentartásához. Hogy pedig személyi kérdések mennyire nincsenek itt előtérben, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a francia sajtóban a magyar politikai helyzetről október 24-én napvilágot látott félhivatalos közlemény. A félhivatalos kommüniké szerint a legfelsőbb tanács vizsgálat alá vette a magyarországi helyzetet és arra a meggyőződésre jutott, hogy Budapesten olyan magyar kormányt kell alakítani, amely képes fentartani a rendet, érvényt szerezni a törvényeknek, biztosítani a választások szabadságát s tárgyalni a békéről. Ha F re d r ic k úr nem tud vagy nem akar ezeknek a feltételeknek megfelelő nemzeti kormányt alakítani, akkor a kommüniké szerint nem maradhat a helyén. Ez az idehaza nem igen emlegetett kommüniké nagyon fontos abból a szempontból, hogy egyáltalán nem állítja fel Friedrich távozását feltételnek. A feltétel az, hogy olyan kormány legyen, mely képes fentartani a rendet s érvényt tud szerezni a törvényeknek. A Friedrich-kormány e tekintésben valóban r.mi eshetik kifogás alá. Hogy pedig'^Friedrich Jipo) akarná a kormány kiegészítésével jj. politikai helyzetet is javítani, ugyan ki állíthatja ma? A miniszterein® t« trgyalása Clarkká.I* A kormány és Sir George Clark között amai napon a tárgyalások megkezdődtek. Értesülésünk szerint a tegnapi minisztertanács határozata értelmében Friedrich István, miniszterelnök gróf Somsich József külügyminiszter társaságában felkereste Sir George Clarkot, az entente legfőbb tanácsának budapesti képviselőjét, hogy vele a kibontakozásra vonatkozó tárgyalásokat megkezdje. Clark fogadta a miniszterelnököt, vele hosszasan tárgyalt, majd villásreggelire is magánál tartotta, amely egy órakor kezdődött. Villásreggeli után tovább folytatták a tárgyalásokat, amelyek délután négyóráig tartottak. Délután 6 órakor minisztertanács volt, amelyen a miniszterelnök beszámolt a tárgyalások eredményeiről. A minisztertanács, amelyen a kabinet összes tagjai részt vettek, a miniszterelnök jelentését tudomásul vette s javaslataihoz mindenben hozzájárult. A minisztertanács este 9 óráig tartott. Érintkezés a kormány és a demokrata párt között. Az esti lapok megírták, hogy a liberális és demokrata pártok érintkezést kerestek a kormánnyal és ebből kifolyólag Vázsonyi Vilmos tárgyalásokat folytatott ma Friedrich miniszterelnökkel a pártok megegyezésére vonatkozóan. Amint értesülünk, ez, a tanácskozás tényleg nem történt meg. A demokrata pártban tényleg felmerült ugyan az a kívánság, hogy a párt képviselője a kormány elnökével érintkezésbe lépjen, s ezt a kívánságot el is juttatták a miniszterelnökhöz, aki készségesen hajlandó volt arra, hogy a párt képviseletében Vázsonyit fogadja és vele tárgyalásokba bocsátkozzék. Mivel azonban a miniszter ma el volt foglalva, ezt a tárgyalást másnapra halasztották. Új pártalakulás. Több lap mint befejezett tényt közölte, hogy a Nemzeti Társaskörben együtt levő régi munkapárti politikusok új politikai pártba tömörültek liberális polgári párt név alatt. A pártalakulás ténye régebben foglalkoztatja már ezeket a politikusokat, de a pártalakulás még nem történt meg, egyelőre csak bizottságot küldtek ki a kérdés előkészítésére. Volt alkalmunk különben tájékozódást szerezni ennek, a frakciónak állásfoglalásáról és úgy értesültünk, hogy az alakulóban levő új párt hajlandó lesz a kormánnyal érintkezést keresni és támogatni, de támogatásának feltétele a jogfolytonosság helyreállítása s e célból a régi országgyűlésnek legalább formális összehívása. Somogy megye küldöttsége Clarknál. Somogy vármegye tabi járása 31 községének küldöttsége járt ma Sir George Clarknél, akinek helyettese, Sir Percy fogadta a küldöttséget, amely kérte, hogy járjon közbe a kormány elismerése és a béketárgyalásokra való meghívása ügyében és hathatós támogatását kérték, hogy az ország nemzeti és steresztáru jellegét fenntartsák, csak után Friedrichnél tisztelegtek, akinek rendíthetetlen bizalmukat fejezték ki és kérték, hogy Somogy vármegye azon egyhangú határozatát, hogy az alkotni ártyozó nemzetgyűlésre vonatkozó választójog gyakorlása kötelező legyen, tegye a kormány megfontolás tárgyává. A tintviselői kar Vázsonyi ellen. A Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének választmánya egyhangú határozattal megbotránkozásának adott kifejezést Vázsonyi Vilmosnak egy német nyelvű lapban megjelent, a tisztviselői kar egyetemét érdemetlenül és igazságtalanul támadó cikke fölött. A Szövetség tényként állapította meg, hogy az esküszegés súlyos vádja alaptalan, mert maga a király mentette fel a minisztereket — és ezek utján a tisztviselőket — hűségi esküjeik alól. Megállapította, hogy a tisztviselői karnak elenyészően csekély hányada tévelyedett meg annyira, hogy a szovjeturalomból előnyöket igyekezzen szerezni, ellenben igen nagy részük, mint az új uralom számára előre megbízhatatlanoknak