Nemzeti Ujság, 1919. december (1. évfolyam, 56-80. szám)

1919-12-04 / 58. szám

2­ i szocialisták gáncsve­tései. Ellenjavaslat a miniszterelnök választási rendeletével szemben. A Friedrich-hajsza a politikában. Budapest, dec. 3. Két napig hangos volt a sajtó attól a vad haj­szától, amelyet a Tisza meggyilkolásának fel­derítése ügyében Friedrich István hadügy­miniszter ellen intézett. A keresztény kurzust lelkükben gyűlölő lapok a raffinált hírlapi fogá­sok egész arzenáljával vonultak fel, hogy poli­tikai térre játszák át azt a kérdést is, amely­ben pedig a cél minden politikától mentesen csak a tiszta igazság kérlelhetetlen és teljes fel­derítése lehet. De hiába volt min­den rejtett, de jól irány­zott célzás, hiába volt minden burkolt, de azért félremagyarázhatatlan értelmű inszinuá­­ció, hiába indult meg a bosszúszomjas hajtok lihegő köre, mire a győztes hallal! meghívására került volna a sor, a vad már nem volt a kör szűkre hurkolt kelepcéjében. Friedrich István, teljes tisztasága tudatában, emelt homlokkal lépett a nyilvánosság elé és széttépte ezt a gonosz hálót, kiütötte ellenfelei kezéből azt a tőrt, amelyet közvetlenül az ő szívének irányí­tottak, de rajta keresztül a keresztény kurzuson akartak halálos sebet ejteni. A keresztény kurzus, amelynek élete egy nemzet új, hatalmas fellobbanása, amúgy sincs egyesek életéhez kötve, de még sokkal jobb így, hogy a nagy nyilvánosság előtt is leplezetlenül feltárult, hogy az igazság kiderítéséért lihegők egész műaggodalma sötét aknamunka, amelyről most utólag, hogy kudarcot vallott, egyszerre sietnek letagadni minden politikai élet és rej­tett célzatosságot. Ez már egészen a magyar sajtómorál és becsület. Nem érhetett célt egy másik áluton járó terv sem, amely humanitárius álarcában akart rob­bantó aknájává válni a keresztény kurzusnak. A Peyer-féle indítvány volt ez a kommunisták és vörös katonák szabadonbocsátásáról, amely indítványt a minisztertanács a késő éjjeli órák­ban tárgyalta. A szocialistáknak az volt a kívánságuk, hogy az internálásból mindenkit bocsássanak el, aki ellen konkrét bűncselek­mény miatt vád nincs. Ez az álláspont azonban nem helytálló, mert lehetnek olyan kommunis­ták is, akiket nem terhel bűncselekmény, de a közre mégis veszedelmesek. A miniszterelnök tehát erélyesen kijelentette, hogy ezen a téren nem deferálhat a szocialisták kívánságainak. Horthy fővezér is aggodalmait fejezte ki s a minisztertanács megállapította, hogy ebben a formában nem teljesít­heti a szociáldemokraták kérését. Végül egy terv merült fel a minisztertanácson, mely szerint egy bírókból összeállított pártatlan tanács döntsön a kommunista internáltak szabadon­­bocsátása ügyében. Ehhez a tanácshoz a bel­ügy-, a hadügy- és az igazságügyminiszter is elküldi a maga megbízottját. Ez azonban egyelőre terv, amelyben a holnap hat órára összeülő minisztertanács fog határozni. Ellenjavaslatot adtak be a szocialisták a Huszár-téla választási rendelettervezettel szem­ben is. E tekintetben is dönteni kell a holnapi minisztertanácsnak. Értesülésünk szerint ebben a kérdésben a blokkhoz tartozó miniszterek egy tapodtat sem hajlandók engedni.­ A szociáldemokraták egyébként is úgy kez­denek viselkedni, mint akik — látva, hogy a kormányon sem juthatnak nagyobb hatalom-­­­hoz —­ fel akarnák borítani a mai helyzetet,­­ persze úgy, hogy azután kifelé ebből tőkét ko­vácsolhassanak. Garami még most is olyan nyilatkozatokat tesz, hogy a szocialisták nem vesznek részt a választásban, mert nincs szabad terük az akcióra. Mi ez, ha nem hitvány árul­kodó? az entente felé, így akarják eleve kom­promittálni az entente szemében a mai kurzust, ha ők taktikából azt ha­tározzák, hogy nem mu­tatják meg­ a választásokon az ő erőtlenségüket. De a taktika túl átlátszó. Politikai céljukat nem­ is fogják elérni. Friedrich István jelölése a Selő­városban. A belvárosi A­árolyi-palota termeiben, hová szá­zával sereglettek össze a Belváros választói, ma este képviselőnek jelölték Friedrich Istvánt. Az első beszédet Ereky Károly mondotta, aki Friedrich István hadügyminisztert, a keresztény kurzus harcos, szilárd hívét ajánlotta a Belváros képviselőj­ének, amit a na­gyszámban egybegyűlt vá­lasztók hangos ovációk közt fogadtak el. Azután Haller kultuszminiszter beszélt. Hangoztatta, hogy végső elszántsággal, mindenre felkészülten kell harcba menni egy jól felszerelt ellenséggel szemben. Csilléry András a nőkhöz fordult s őket kérte, hogy a választási küzdelemben vessék latba minden­­agilitásukat. Anita János azt hangoztatta, hogy önző, egyéni céloktól távol az egyetemes keresz­tény nemzeti eszmének kell a párt híveit vezetni. Végül dr. Szőke Gyula belvárosi pártelnök mi­nél szélesebb körű és minél kitartóbb választási agitációra hívta fel a párt minden tagját és ezután a jelölő gyűlés a Himnusz hangjai mellett oszlott szét. A miniszterelnök a keresztény pártok egységéről. Ma este nagy számban gyűltek össze a Keresz­tény Nemzeti Egyesülés Pártjának Reviczky­ utcai közhelyiségében. Megjelent ott Huszár Károly miniszterelnök is, aki ismertette az egybegyűltek előtt a politikai helyzetet. Bejelentette, hogy meg­kapta a meghívást a békekonferenciára s rámu­tatott arra is, hogy a mai nehéz viszonyok között neki felelős helyen bizonyos óvatosságot és mér­sékletet kell tanúsítania, de ő — és erre múltja is garancia — rendületlen hive a keresztény nem­zeti eszméknek, csak azok diadalát akarja s a legintranzigensebb pártpolitikustól is­ csak a poli­tikájának módja különbözteti meg. Beszélt azután a sajtóhoz való viszonyáról, megállapította, hogy a liberális sajtó egyes or­gánumainak híresztelésével szemben a párt telje­sen egységes. Végül arra kérte a párt minden egyes tagját, hogy a legodaad­óbban, a leglelkesebben dolgozzanak a választási győzelem érdekében. A párt tagjai lelkesen megéljenezték a minisz­terelnököt. A magyar királyság pártjának memoranduma a miniszterelnökhöz A magyar királyság pártja gróf Somssich Tiha­mér vezetésével ma délután tisztelgett Huszár Károly miniszterelnöknél, akit a párt nevében a külügyminiszter üdvö­zölt. Kérte a miniszterelnököt, hogy állíttassa vissza a m­agyar címerre Szent­ István koronáját. A miniszter­­elnök hangsúlyozta beszédében, hogy büszkén vallja magát royalistának, de most a béketárgyalások előtt nem tartja fontos kérdésnek a koronának a ci­­■ merre való visszahelyezését. Kérte a pártot ennek a kérdésnek kikapcsolására s biztosította úgy az­t, mint a kormány támogatásáról. A miniszterelnök beszédét a jelenlevők lelkesen megéljenezték. NEMZETI UJSÁ­ Halasztást szenvednek a centrum­­párt fúziós tárgyalásai. A Nemzeti Társaskör és az Országos Nemzeti Párt fúziós tárgyalásai úgy látszik nem lesznek gyors lefolyásnak. Az Országos Nemzeti Párt választmánya Si­­monisits Elemér elnöklét, hit ma este hosszasan tanácskozott a Nemzeti Társaskörnek báró Kürthy Lajos által átnyújtott jegyzéke fölött. Végered­ményben pedig P. Ábrahám Dezső javaslatára úgy határoztak, hogy a Társaskör jegyzékét a további tárgyalások alapjául elfogadták s a tárgyalások folytatására egyidejűleg tíztagú bizottságot küld­tek ki. A Kürthy-féle jegyzék tartalmát illetőleg nem nyilatkoztak az Országos Nemzeti Pártban, gon­dosan titkolja a Kürthy-féle jegyzék tartam­át az, a félhivatalos kommüniké is, amelyet a Lo­­vászy-párt adott közre a helyzetről. A Nemzeti Társaskör szombat este hat órára hívott össze a fú­zió ügyében értekezletet. Budapest, december 3.­­ Székely államtitkár a MÁV­-gépgyárban. Székely­­ János népjóléti és munkaügyi államtitkár szerdán­­ délután meglátogatta a MÁV­-gépgyár igazgatóját,­­ Müller Károlyt, akivel a munkásság helyzetéről és­­ annak megjavításáról értekezett. Az igazgató ki­­­­jelentette, hogy december havában a munkások­­ augusztus elsejétől visszamenőleg megkapják a­­ havi személyenkinti 30 koronás családi pótlékot,­­ továbbá az alkubérek révén 5-6 koronás órabéres­­­két fognak elérni. A napszámosok bérét a szovjet­bérek 50 százalékára fogják felemelni. Külföldi látogatók Huszár miniszterelnöknél. Huszár Károly miniszterelnök a mai nap folyamán­­ fogadta Causey amerikai ezredesnek, az entente­­ szénügyi megbízottjának tisztelgő látogatását.­­ A déli órákban pedig Gorton tábornok, a budapesti­­ angol misszió főnöke tett hivatalos látogatást a mi-­­­niszterelnöknél. Tisztelgett még a miniszterelnök­­i­nél Galabán ukrán követ is. Huszár Károly még a­­ délután folyamán visszaadta Gorton tábornok lá­­á­togatását.1­ ­019. december 4. A m&on békedelegáció. A pári szempontok hangoztatóinak figyelmébe Budapest, dec. 3. Mint tegnap említettük, a minisztertanács fog­lalkozott a békedelegációnak a párisi meghívás folytán aktuálissá lett kérdésével, de végleges megállapodásokra sem az elutazás időpontja, sem a delegáció tagjainak összeállítása tekintetében nem jutott. Huszár miniszterelnök táviratilag értesítette gróf Apponyi Albertet Eberhardon a meghívás­ról és felkérte, hogy amint csak teheti, jöjjön Buda­pestre. Jelenlétére a küldöttség tagjainak megvá­lasztása okából is szükség van. Nem valószínű, hogy a delegáció karácsony előtt útnak, induljon, ámbár a tárgyalásokhoz szükséges anyag már össze van állítva. Mint boszos meglepetéssel látjuk, egyes pártok a béketárgyalást is csak pártszempontból tekintik, amennyiben «megfelelő képviseltetésüket» követelik a küldöttségben. Ezeknek az uraknak jó lesz tudo­másul venniük, hogy Neuillybe nem a pártok, hanem egész Magyarország megbízottain­ak kell kimenniök, azzal a céllal, hogy ami az elkészített békeszerződésen előnyünkre megváltoztatható, megváltoztassák. Tehát nem az a fontos, hogy ki melyik párthoz tartozik, hanem a tudás és szak­­képzettség. Ha figyelemmel kísérték volna az eddigi béketárgyalásokat, tudniok kellene, hogy Neuillyben a küldöttségi tagoknak épp úgy nem lesz alkalmuk az egyéni szereplésre, mint nem volt a németeknek és osztrákoknak Versaillesban és St.-Germainben. Felesleges tehát a nagy tülekedés. Arról is fel­világosíthatjuk a mindenáron Parisba kivánt ezo­­kat, hogy mulatozásra sem igen számíthatnak. A­ francia kormány valószínűleg a mi küldöttsé­günk szabad mozgását is oly korlátok közé szo­rítja, mint az előzőkkel tette. Neuilly és benne a Chateau Madrid, hol a küldöttséget elhelyezik, két­ségkívül kellemes hely, de a pár heti ott-tartózkodás miatt valóban nem érdemes és nem is ildomos most tülekedni. Magunk részéről a legfőbb súlyt arra fektetjük, hogy összes nemzetiségeink és Erdély képviselői benne legyenek a delegációban. Túlságos nagyszámú küldöttséget Clemenceauék nem fognak akcep­tálni. A névsor a kiutazás előtt beterjesztendő és megtörténhet, mint az osztrákoknál, hogy pár ne­vet Parisban ki fognak törölni. A fiumei kérdés megoldása. Magyarországnak le kell mondani minden jogairól. Páris, dec. 3. A fiumei kérdést megoldotta a legfőbb tanács úgy, hogy tulajdonképp érdemben nem döntött, hanem függőben hagyta az ellentétes igényeket. A megoldás a magyar békeszerződésbe fog bele­kerülni és lényegében a következő lesz: „Magyarország a főbb szövetséges és társult ha­talmak javára lemond a Fiume városára vonatkozó minden olyan jogáról és igényéről, amely mint az osztrák-magyar monarchia egyik államát meg­illette. Fiume, amely Magyarország új határaiból kiesik, jelenleg egyik államhoz sem csatoltatik. A szövetséges és társult hatalmak Fiume hovatarto­zását később fogják meghatározni.“ Ez a döntés nem kelti azt a látszatot, mintha a békeértekezletet D’Annunzio ijesztette volna meg. Másrészt nem adja a várost a jugoszlávoknak s ennélfogva nem sérti meg D'Annunziót. Viszont az olaszoknak sem adja Fiumét s ennélfogva a jugoszlávok sem sértődhetnek meg. A döntés ezen­kívül időt enged D Annunzio híveinek arra, hogy lecsillapodjanak és kivonuljam a Fiuméból­, ku­darcuk bevallása nélkül. ártsmar a izomgzéájánsklta Nemzeti Újság?

Next