Nemzeti Ujság, 1919. december (1. évfolyam, 56-80. szám)

1919-12-03 / 57. szám

2 jön a küldöttség, arra nézve mértékül szolgálhat a német, osztrák és bulgár békedelegációk tagjai­nak száma. A küldöttségben mindenesetre részt vesz Práz­­novszky Iván követ, miniszteri tanácsos, kinek közvetlen rendelkezése alatt fog állani az irodai személyzet. Természetesen a magyar sajtó is kép­viselve lesz, valószínűleg hat tag által. A mai minisztertanács tudomásul vevén a meg­hívást, foglalkozott úgy a delegáció összeállításával, mint az elutazás időpontjával. Okulva főleg az osztrák küldöttség példáján, szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a kikül­dendő tagok kiválasztásánál nagy gond fordítandó az illetők szellemi képessé­gin kívül az úgynevezett, társadalmi műveltségre és a nyelvtudásra is. Ez külö­nösen a sajtó képviselőinél tartandó szem előtt. Fontos swinissteriani és ítélté fel Friedrich hadügyminiszternek. — Az internálások kérdéssé. —­ A „Nemzeti Újság" tudósítójától. — Budapest, dec. 2. Ma komoly napja volt a magyar politiká­inak. A koncentráció által teremtett, ideig­­lóráig mosolygó égboltra felvonultak az első­­viharfelhők a szociáldemokratáknak Payer által képviselt kívánságai képében, amelyek arra­­ irányultak, hogy a kommunistáknak és a vörös katonáknak internálását szüntesse meg a kormány. A szociáldemokraták tudják, mit akarnak. A küszöbön álló választások egyre közelebb hozzák azt a percet, amelyben a párt mondva­csinált léte fölött megkondul a lélekharang. A nemzet ítélni fog azok fölött, akik perf­id politikájukkal rablógyilkosok kezére játszot­ták a közhatalmat,akik a gyűjtőfogház söpre­dékével konspirálva a proletárdiktatúra s az ennek közvetlen folyományát képező román megszállás fosztogató törvényen kívül álló állapotába taszították az országot. A végső agónia pillanataiban csak egy re­ményük lehet, újra szerte­fröccsentem az or­szágban azt a mérget, amelynek rettentés er­jesztő hatása megbontotta annak idején a ma­gyar társadalom egész struktúráját, szétzüllesz­tette a hadsereget és parkettá sikálta az egész országot a terrorlegények szöges csizmáival. Ennek nem szabad megtörténnie. Tudomá­sunk van róla, hogy ae választási agitáció cél­jaira nyert szabadságot már­is szociáldemokrata osztályellenes izgatás céljaira használják fel. Vas megyében és Zala megyében agitátorok lo­­pódzkodtak a nép közé, hogy éppen a Dunán­túl vidékeit mételyezzék meg, amely a forrása és az éltető ereje a keresztény nemzeti újjá­születésnek. Mi lesz akkor, ha most mindazok, akiknek lelkében ott vannak az országrontó bolsevista "tanok, szétröppennek az egész országban. Min­denáron meg kell ezt akadályozni. A nemzet élete s a nemzet létének fentartó alapja, a had- s sereg intaktsága függ itt a kormány elhatáro­­­­zásától. Úgy tudjuk, hogy a minisztertanács, amely a késő éjjeli órákban lapunk zártakor még tar­tott, szintén foglalkozott ezzel az életbevágó fontosságú kérdéssel. A keresztény pártok nyugtalankodó köz­hangulata szintén a legnagyobb izgalommal tárgyalta ezt a kérdést. A felzaklatott kedé­lyeket dr. Rassay államtitkár igyekezett meg­nyugtatni, aki este a pártkörben kijelentette, hogy nem felel meg a valóságnak az a hír, mintha a Hajmáskérre internált kommunistákat szökni hagynák. Szökések egyáltalában nem történtek. Felhívott mindenkit, hogy tegye lehetővé, akinek ez módjában van, hogy a még szabadon járó s a forradalom rablógyilkos uralmában részes kommunisták letartóztathatók legye­nek. A FiletSrreta-ügy a minisztertanács előtt. A mai minisztertanács elé egy másik olyan ügy is került, amely napok óta a legnagyobb izgalom­mal töltötte el az egész közvéleményt. Ez az ügy a liberális sajtónak Friedrich István ellen ind­ít­ott hajszája. Friedrich bejelentette a minisztertanácsban, hogy ma megjelent a bíróságnál újólag szembesí­tette magát Hüttnerre és bemutatta azt a jegyző­könyvet is, amelyet kihallgatásáról felvettek. Ez alapon a minisztertanács megállapította, hogy a had­ügyminiszter­bien egy minden alapot nélkülöző sötét aknamunka folyt,, amely semmi egyébnek sze­mélyi indokokból mozgatott hajszánál nem minősít­­hető. Bárczy István igazságügyminiszter is kijelen­tette, hogy meg kell állapítani, miképp Friedrich István minden gyanútól távol áll s az egész titokzatos ügy, amely személye körül felkavarodott, alaptalan hajsza. Foglalkozott ezzel a kérdéssel ma a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártja is, ahol Csilléry András informálta az egybegyűlteket s jelezte azt is, hogy már a legközelebb módjukban lesz megtalálni azok­nak a szálaknak a kiinduló pontját, amelyekből a hadügyminiszter ellen kivetett háló szövődött. Mit lopgifssi a minisztertanács? A miniszterelnökség budavári palotájában mi­nisztertanács volt, amelyen a kormány tagjain kívül Horthy Miklós fővezér, gróf Bethlen István, gróf Teleky Pál, valamint báró Lers Vilmos kül­ügyi államtitkár is részt vettek. A miniszter­tanács hat óra után kezdődött. Mindenekelőtt a békejegyzékről volt szó s az ennek folytán meg­teendő további lépésekkel foglalkoztak. Azután folyó ügyekre tért át a minisztertanács, ame­lyek közül elsősorban az élelmezési ügyeket tár­gyalták. Foglalkozott ezenkívül a választások tisz­taságának és zavartalanságának biztosításával, amelyre nézve Huszár miniszterelnök kormány­­rendelettervezetet terjesztett elő ; ezt a tervezetet a minisztertanács elfogadta. A minisztertanácsot este kilenc óra után félbe­szakították és Huszár Károly miniszterelnök va­csorára látta vendégül minisztertársait. Vacsora után folytatták a minisztertanácsot, amely a késő éjjeli órákig tartott. A békedelegáció tagjainak névsora még végleges megállapítást nem nyert. Hasonlóképp nem fejez­­ték még be az élelmezési kérdésekben megkezdett tanácskozást sem. A politikai körök különös je­lentőséget tulajdonítottak Horthy részvételének a minisztertanácson. Beavatott helyen azzal ma­gyarázták a dolgot, hogy esetről-esetre szokásos és szükséges most a fővezért is bevonni a tanácsko­zásokba. A minisztertanácsot, a még teljesen le nem tár­gyalt fontos kérdések megvitatására holnap is folytatni fogják. A nemzeti középéért megslkít ciát­sártak a kacsával. A Nemzeti Társaskörben csoportosult volt munkapárt és az Országos Nemzeti Pártnak nemzeti kö­­éppártba való tömörülése késik, sőt a fúzió elé váratlanul akadályok tolultak. Ma estére várták a fúzió kimondását az Orszá­gos Nemzeti Pártban. Az e célból összehívott választmányi ülést meg is tartották, de itt döntés nem történt. Ábrahám Dezső ismertette a tárgyalások eredményét, azután úgy határoz­tak, hogy a választmány permanenciában ma­rad és holnap este fél hatkor folytatja ülését. A Nemzeti Társaskörből kiszivárgott, hírek szerint, itt már nem nagyon bíznak a fúzió sikerében, amelynek személyi kérdések az aka­dályai. A volt munkapárt tántoríthatatlanul ragaszkodik ahhoz az elvéhez, hogy a forrada­lom előkészítésében részes politikusokkal nem kooperál. Abból a körülményből, hogy az Ábrahám Dezső államtitkári kinevezése még mindig késik, arra következtetnek, hogy a ke­resztény blokknak is ez a fölfogása. Este kü­lönben fönt járt a Lovászy-pártban ifj. Mikszáth Kálmán kíséretében báró Kürthy Lajos, aki átadta a Nemzeti Társaskör írásbeli föltételeit, amelyek fölött a holnapi választmányi ülés dönt. Hadik János tiltakozása. — Nem vesz részt új pártalakitásban. — Vettük a következő sorokat: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A Nemzeti Újság mai számában az újabb párt­alakulásokról szólva többek között azt a hírt közli, hogy én egy közép­­párt alakításán dolgozom, melynek tagjai a Nem­zeti Kaszinóból kerülnének ki és a régi mágnás­politikát akarják feltámasztani. Aki azt a fáradt­ságot vette magának, hogy a közélet terén eddig kifejtett működésemet figyelemmel kísérje, meg­győződhetett arról, hogy soha sem mágnás, sem­ egyoldalú osztálypolitika érdekeit nem szolgáltam és senki sem tételezheti fel rólam, hogy a mai vi­szonyok között, amikor az erőket a nagy célok érde­kében tömöríteni kell, egy olyan alakulást segíte­nék elő, amelynek egyoldalú osztálypolitika, vagy a meglevő pártokkal szemben való pártoskodás és el­lenségeskedés volna a célra. Hadik János: NEMZETI ÚJSÁG 1919. december 1. . Sie­ clatista tüntetés as képviselőit és nyitásán. Viktor Emíttues­tröitvessétre. Budapest, dec. 2. A római Monte Citorio felé, hol az olasz parla­ment épülete emelkedik, az új képviselőház össze­­ülése alkalmával egész Európa figyelme irányult. Nyílt titok, hogy Itália nincs megelégedve szövet­ségeseinek a békekonferencián iránta tanúsított magat­artásával; csalódottságának eredménye egye­bek közt az is, hogy a szocialisták győztesként kerültek ki a választásokból. Hire járt, hogy az ülés­szak megnyitásánál királyellenes demonstráció lesz. Ez meg is történt, de nagyobb botrány nélkül. Kíván­csiság várta a trónbeszédet, főleg a kiélesedett olasz­­jugoszláv viszony miatt. A király azonban diplo­matikusan átsiklott a kényes aktualitások fölött, mindössze azt hangsúlyozta, hogy Olaszországnak kötelessége megvédeni az olasz nyelvű és fajú lakos­ságot. Aki érteni akar, ebből is eleget érthet s ha úgy tetszik, megnyugodhat Viktor Emánuel ama kijelentésében, hogy «a külpolitikai viszonyok tisz­taságát a legkisebb felhő sem homályosítja el.­ Nekünk ellenben úgy rémlik, mintha a király boros­­kopján rózsaszínű volna az üveg ... A­ megnyitásról az alábbi táviratok számolnak be: Róma, dec 2. A 23-ik országgyűlési ciklus megnyitása alkal­mából a terem zsúfolásig tömve volt. A szocialista képviselők, kik valamennyien vörös szegfűt visel­tek, a király belépésekor «Éljen a szocializmus A kiáltással távoztak. A király mozdulatlanul nézett utánuk. A képviselők eskütétele után ülve fel­olvasta a trónbeszédet, mely kijelenti, hogy Olasz­ország nem akarta a­ háborút. A háború megsze­rezte ugyan Olaszország természetes határait, de nem m­inden olasz igényt néztek mindenütt igazságot szemmel. Itália nem szándékozik Európa békéjét zavarja, de az olasz nyelvű és fajú lakosság védelme elévülhetetlen kötelessége és joga neki. Miután kijelentette, hogy a külpolitikai látóhatár tiszta, szólt az újonnan szerzett területek önkor­mányzatáról, a népek együttműködéséről és az intenzív termelésről, végül a latin népek közös­ségéről. Budapest, december 2. Haller miniszter Hatvanban. A hatvani Keresz­tény Nemzeti Egyesülés Pártja óriási népgyűlést tartott vasárnap, amelyen Haller István kultusz­miniszter is megjelent. A vonatnál nagy tömeg kí­séretében Farkas Dezső főszolgabíró és Csontos Alajos igazgató üdvözölte a­ minisztert. Délután 3 órakor a városháza előtti téren folyt le a nép­­gyűlés, amelyet Holis Sándor pártelnök nyitott meg. Stadler Frida a nők politikai kötelességéről beszélt, majd Haller István ismertette a politikai helyzetet óriási tetszés mellett. Dr. Somogyi István a szer­vezkedés fontosságát ismertette a tömeg előtt, amely a késő esti órák dacára is egyre özönlött még a gyűlés színhelyére. Haller miniszter végül a küldöttségeket fogadta és azután tovább utazott Jászapátiba. Hor­vát csalódás. A horvátok keserves leckét kaptak a magyarságtól való elszakadásukért. Mint most Pécsről jelentik a Magyar Kurír­nak : Zágrábi jelentések szerint Horvátország titkos szavazással megnyilvánult akarata­ az, hogy ki­váljon a SHS-ből. A lakosság több mint négy­ötöde szavazott a Szerbiával való unió ellen. A szavazás eredményét elküldték Párisba is. Érdekes, hogy a horvátok beérnék a teljes autonómiával is és ilyen feltételek mellett szívesen lépnének unióba Magyarországgal

Next