Nemzeti Ujság, 1920. február (2. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-21 / 45. szám
Nincs remény közvetetten tárgyalásra. A „Nemzeti Újság“ kiküldött tudósítóinak levele. ■ Neuilly, Chateau de Madrid, febr. 14. A békefeltételekkel szemben kidolgozott ellenjavaslatainkat, kettő vagy három kivételével,már mind eljuttattuk a quai d’Orsayra. A hiányzókat is át fogjuk nyújtani február 20-áig, amikor az újabban engedélyezett határidő lejár. A párisi sajtó természetesen meggyanúsítja a magyarokat, hogy szántszándékkal késedelmeskednek, előnyt remélvén a végső döntés kitolásából. De ha való lenne is, hogy a jelenlegi viszonyok közt nem érdekünk lezárni a béketárgyalásokat, a gyanúsítás semmiképp sem jogos a békeküldöttséggel szemben. A szerződés óriási anyagát földolgozni már magában véve oly munka volt, mely megfeszített szellemi és fizikai erőfeszítést igényelt; az egyes jegyzékeket azonban le kellett fordítani franciára meg angolra és külön-külön kinyomatni részint Budapesten, részint itt Neuillyben, a velünk hozott gépeken. Szinte csoda, hogy négy hét alatt mindennel el tudtunk készülni. Gróf Apponyi Albert ama reményt táplálja, hogy ha az entente-hatalmak megbízottai lelkiismeretesen tanulmányozni fogják érveinket és ellenjavaslatainkat, bizonyos módosításokelől nem zárkózhatnak el. Sajnos, erre a lelkiismeretességre aligha számíthatunk. Lloyd George és Millerand talán elhivassák azt a jegyzéket, mely összefoglalása a többinek, az argumentumokat tartalmazó ellenjavaslatok azonban a békekonferencia szakreferenseinek kezeibe kerülnek. Ezek az urak pedig — olyantól tudom, kinek nem magyar állampolgár minőségben alkalma volt velük érintkezni — még akkor sem szívesen változtatnának az általuk kidolgozott rendelkezéseken, ha egyébként rokonszenveznének a magyarokkal. Szimpátiádnak azonban nyoma sincs ezekben a hivatalos körökben. Számukra a magyar kérdés el volt intézve a békefeltételek megállapításánál és külső események kényszere nélkül azokon, ami Magyarországra nézve fontos, nem fognak változtatni semmit. Mi már csak untatjuk őket. Apponyi első ittlétekor javulni látszott a helyzet, elutazása után azonban nyomban akcióban léptek ellenségeink és úgy látszik, bezárták előttünk az újabb közvetetten érintkezés lehetőségét. Minden tapogatózás megerősíti a szomorú tényt, hogy személyes tárgyalásra nincs remény. Az atmoszféra, mely körülveszi a magyar békedelegációt, vigasztalanul rideg. A nagyhatalmak nem akarnak mi miattunk komplikációkat a maguk körében s bár rájöttek, hogy sokban megtévesztve lettek, határozataikat megmásítani és kijelentéseiket dezavuálni nem fogják. Még azt az állítást is merem kockáztatni, hogy nem sokat törődnének, ha Magyarország — ellentétben Ausztriával, Németországgal és Bulgáriával — véglegesen megtagadná a szerződés aláírását. Ez a heroikus gesztus hidegen hagyná Paris és London államférfiait, mert a mi országunk — ezt nyomatékosan figyelmébe ajánlom hazafias érzésű, de a világot nem ismerő fiatal politikusainknak és katonatisztjeinknek — a mi szegény kis szagunk nem érdekli közvetetlenül a nyugati nagyhatalmakat. Megdöbbenés vagy zavar helyett inkább csodálkozó szánakozást keltene elhatározásunk s mert prestigenket érintené, csak szorosabbá kovácsolódnának össze. De különben is a békeföltételek legéletbevágóbb pontjai végre vannak hajtva: románok, csehek és szerbek már rég birtokukba vették azt, amit hatalmas szövetségeseik és pártfogóik nekik ítéltek. Csak az Ausztriának szánt Eris-alma nincs még leszakítva Magyarország fájáról, de ez az ügy, Olaszországot kivéve, igazán nem zavarja meg Anglia és Franciaország nyugalmát. Ha mi hősi elszántsággal visszautasítjuk a szerződést, mondván: jöjjön, aminek jönnie kell, ugyan mi hatása és következménye lesz büszke elhatározásunknak ? Talán a csehek, szerbek és románok veszik a sátorfájukat és kivonulnak a nekik ítélt területekről ? Avagy sietve megváltoztatják kormányzási módszerüket ? Ugye, hogy gyermeki naivitás volna ilyet csak elképzelni is. Ott fognak ők maradni, ahol vannak s ellenkezésünk csak szorosabbá fűzi azt a már meglazultnak látszó kapcsolt, mely őket — nem mindenben közös érdekeik és aspirációik ellenére — a magyarsággal szemben egyesíti. Amilyen kétségtelen, hogy a szerb és az oláh idők múltán megszűnik jóbarát lenni és piszkolni fogja egymást hamisítatlan ősi balkáni modorban, épp olyan bizonyos, hogy a mostani helyzetben mind a három «hódító» szomszéd — esetleg még Ausztria is — közös akciót indít ellenünk. Nem fegyveres odrogra gondolok. Erre nincs szükségük, talán erejük sincs és a nyugati hatalmak nem is kívánnak tőlük ilyet. De, blokád alá helyezhetik a mi kezünkön megmaradt Magyarországot, elzárhatják a vasúti összeköttetést, is és határaikon semmit át nem engednek. Jut-e eszükbe az otthonlevőknek, hogy ha nem lesz só — Magyarországnak pedig egyetlen sóbányája sincsen — lehetetlenné válik az élet mindannyiunknak számára ? Ellenségeink megölhetnek bennünket puska és ágyú nélkül is, csupán az élethez feltétlenül szükséges anyagok megvonásával. Szabad-e tehát ily körülmények között, amikor a dac és ellenkezés a helyzetet nem javítja, csak elviselhetetlenebbé teszi, egyéb utat követni, mint amilyet a józan megfontolás és a jövő eshetőségeinek gondos mérlegelése írnak elő ? Kérdezhetné valaki tőlem: mi jogon akar tanácsot adni az az ember, aki a külvilágtól elzárva, Páris egyik elővárosának szállójában internálva tölti napjait ? Válaszom ez : Mi itt Neuillyben, bár szabad mozgásunk korlátozva van, többet látunk, olvasunk és hallunk — igenis hallunk ! — mint az otthoniak. A párisi beindulásoknál velünk van ugyan a detektív, de nem akadályozhatja meg, hogy meg ne halljuk, mit beszélgetnek az emberek a villamoson, a földalattin, a kávéházakban, a vendéglőkben és a boltokban, hol bevásárlásainkat végezzük. Aztán szabad a séta a Bois de Boulogneban és egész Neuillyben. Néha, véletlenül, egészen véletlenül, találkozik az ember egy-egy régi ismerőssel, akit a háború nem tett ellenséggé . . . Innen is, onnan is, főleg a világ sajtójából, összegyűlnek az impressziók s aki már előbb is tisztában volt úgy az európai helyzettel, mint az egyes államok viszonyaival, teljes biztonsággal rájön, hogy a rajtunk elkövetett igazságtalanságot csak a jövő reparálhatja. Most meg kell fizetnünk borzalmasan azért, hogy nem mi lettünk a győztesek, de a jövő mégis a mienk, ha meggondolatlan politikusok újabb katasztrófába nem sodorják a nemzetet. Még egy kérdésre felelek, melyet hallani vélek otthonról : a békeszerződést mi illés most, ha a békét élt ételeket meg nem változtatják, nem fogjuk aláírni. Gróf Apponyi Albert, kinél önfeláldozóbb és belesebb fia nincs a mai magyarságnak, nem vállalhatja a felelősséget oly szerződés elfogadásáért. ..mely arra kötelezi Magyarországot, hogy népszavazás elrendelése nélkül mondjon le ezeréves állami birtokának kétharmad részéről és idegen uralom alá bocsássa magyarok mill. Hóit. Ezt a felelősséget az egész nemzetnek viselnie kell. A döntés joga és kötelessége a nemzetgyűlésé. így történt a többi legyőzött államokban, igy kell történnie Magyarországon is. —hw.*m,T+**^*+k+0m0m^***wk*+*m*»m■«!)| Barabás Albert. I ■f követünk Repkér elutasító válaszáról. Elismeri az önrendelkezés jogát. Budapest, febr. 20. A „Nemzeti Újság" tudósítójának telefonjelentése. Az egész sajtót élénken foglalkoztatja az osztrák kormánynak a magyar kormány nyugatmagyarországi jegyzékére adott elutasító válasza. Ezt a választ lapunk más helyén közöljük. A magyar jegyzék mély hatást gyakorolt az osztrák népre és éppen ezért különös, hogy az osztrák kormány válasza mégis elutasító. A válaszra vonatkozóan megkérdeztem Gratz Gusztáv őnagyraéltóságát, aki a következőkben volt kegyes előttem nyilatkozni. a r.*/ Renner kancellárnak az osztrák nemzet-gyűlésben tegnap elmondott beszéde és a mi jegyzékünkre adott válasz szövege elutasító, azonban ez az elutasítás kevésbbé vonatkozik ajánlatunk lényegére, mint az általunk kezdeményezett formára, amely szerint az összes Ausztria és Magyarország jövendő viszonyára fontos kérdések némiképpen egyidejűleg tétessenek vita tárgyává és így tisztáztassanak. Az osztrák kormány ez érten a javaslat ellen azt a kifogást emeli, hogy ez azt a látszatot keltené, mint hogy ha Ausztria Magyarországra való jogairól gazdasági előnyökért le akarna mondani. Ez természetesen nem volt szándékunkban, azonban ez olyan álláspont, amelyet akkor is meg kell értenünk, ha nem is értünk vele , egyet. Hogy az osztrák válasz lényegében nem annyira elutasító, mint alakilag, azonnal megállapítható, ha a magyar ajánlat álláspontját és az osztrák választ a két főkérdésben összehasonlítjuk. A nyugatmagyarországi kérdésben mindkét állam a nyugatmagyarországi lakosság önrendelkezési jogának elvi alapján áll. Magyarország azt ajánlotta, hogy ez az önrendelkezési jog népszavazás alakjában kölcsönösen megállapítandó ellenőrzés mellett már most történjék meg. Ezzel szemben Ausztria azon az állásponton áll, hogy a Nyugat- Magyarországon felállítandó tartománygyűlés legyen hivatott az összes, a nép érdekeit és sorsát érintő kérdésekben és ügyekben, tehet természetesen az állami hovatartozandóság tekintetében is dönteni. Tekintettel arra, hogy mindkét állam az önrendelkezési jog elvi álláspontján áll, az egyik és a másik oldalról felállított javaslatok tulajdonképpen csak ennek az alapelvnek különböző módszerek szerinti alkalmazását jelentik. Nézetem szerint nem lett volna lehetetlen tárgyalások esetén az önrendelkezési jog megnyilvánulásának alakját illetően megegyezésre jutni. Ami a szabad kereskedelmiforgalomra vonatkozó ajánlatot illeti, e tekintetben még kevesebb az ellentét a két felfogás között. Mindkét fél óhajtja a szabad forgalmat és ha ehhez Ausztria hozzáfűzi, hogy a Ma S | ■ 1920-faer?. * V l Szombat, * -Lf.ávf. szám. NEMZETI ÚJSÁG fllíillllillllllllllllfllllilllllllltlllllllllll||||||||||||||||||||||!lllllllllllllllill|j|||||illllllllllllllllllilllllllllll|j!lllllilllllj||||||||||||lllllllll!lll||||||lillllllllllll!llllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll^ Szerkesztősen: Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. sz. VrDCCZTVWV DOTTIPAI VADÍT AD Előfizetési ár: Egész évre 220 kor., félévre 110 kor.. Telefon: József 65 és József 66. ntRlloL 1Erl I rULllmAs D ATI LA” negyedévre 56 kor, egy hónapra 20 kor. Egyes szám Kiadóhivatal IV.,Gerlóczy utca 11. sz. Telefon: 107—37. Felelős szerkesztő: Túri Béla. 80 fillér. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. miinillllHllitlUIIIIIIIIIII||||||MIIIIII!llll!lll!IIIIIUtlllllll!llflllllllllIIIIIIIIII!lllllllllllli!lllllllllllllllllllllllll!IIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIillllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllIII!!IIIIIIIIIIIUIIHIIIIIIIIIIIIIII!IIIH!llllll!I!fllllIilllllllllllillllllIlliillillllli ÍZ