Nemzeti Ujság, 1920. február (2. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-21 / 45. szám

Nincs remény közvetetten tárgyalásra. A „Nemzeti Újság“ kiküldött tudósítói­nak levele. ■ Neuilly, Chateau de Madrid, febr. 14. A békefeltételekkel szemben kidolgozott ellenjavaslatainkat, kettő vagy három kivé­telével,már mind eljuttattuk a quai d’Orsayra. A hiányzókat is át fogjuk nyújtani február 20-áig, amikor az újabban engedélyezett határidő lejár. A párisi sajtó természetesen meggyanúsítja a magyarokat, hogy szánt­­szándékkal késedelmeskednek, előnyt remél­vén a végső döntés kitolásából. De ha való lenne is, hogy a jelenlegi viszonyok közt nem érdekünk lezárni a béketárgyalásokat, a gya­núsítás semmiképp sem jogos a békeküldött­séggel szemben. A szerződés óriási anyagát földolgozni már magában véve oly munka volt, mely megfeszített szellemi és fizikai erőfeszítést igényelt; az egyes jegyzékeket azonban le kellett fordítani franciára meg angolra és külön-külön kinyomatni részint Budapesten, részint itt Neuillyben, a velünk hozott gépeken. Szinte csoda, hogy négy hét alatt mindennel el tudtunk készülni. Gróf Apponyi Albert ama reményt táp­lálja, hogy h­a az entente-hatalmak megbízot­tai lelkiismeretesen tanulmányozni fogják érveinket és ellenjavaslatainkat, bizonyos mó­dosítások­­elől nem zárkózhatnak el. Sajnos, erre a lelkiismeretességre aligha számítha­tunk. Lloyd George és Millerand talán el­hivassák azt a jegyzéket, mely­ összefoglalása a többinek, az argumentumokat tartalmazó ellenjavaslatok azonban a békekonferencia szakreferenseinek kezeibe kerülnek. Ezek az urak pedig — olyantól tudom, kinek nem magyar állampolgár minőségben alkalma volt velük érintkezni — még akkor sem szívesen változtatnának­ az általuk kidolgozott rendel­­kezéseken, ha egyébként rokonszenveznének a magyarokkal. Szimpátiádnak azonban nyoma sincs ezekben a hivatalos körökben. Számukra a magyar kérdés el volt intézve a békefeltételek megállapításánál és külső események kényszere nélkül azokon, ami Ma­gyarországra nézve fontos, nem fognak vál­toztatni semmit. Mi már csak untatjuk őket. Apponyi első ittlétekor javulni látszott a helyzet, elutazása után azonban nyomban akcióban léptek ellenségeink és úgy látszik, bezárták előttünk az újabb közvetetten érint­kezés lehetőségét. Minden tapogatózás meg­erősíti a szomorú tényt, hogy személyes tár­gyalásra nincs remény. Az atmoszféra, mely körülveszi a magyar békedelegációt, vigasz­talanul rideg. A nagyhatalmak nem­ akarnak mi miattunk komplikációkat a maguk köré­ben s bár rájöttek, hogy sokban megtévesztve lettek, határozataikat megmásítani és ki­jelentéseiket dezavuálni nem fogják. Még azt az állítást is merem kockáztatni, hogy nem sokat törődnének, ha Magyarország — ellentétben Ausztriával, Németországgal és Bulgáriával — véglegesen megtagadná a szer­ződés aláírását. Ez a heroikus gesztus hidegen hagyná Paris és London államférfiait, mert a mi országunk — ezt nyomatékosan figyel­mébe ajánlom hazafias érzésű, de a világot nem ismerő fiatal politikusainknak és katona­tisztjeinknek — a mi szegény kis­­ szagunk nem érdekli közvetetlen­ü­l a nyugati nagyhatal­makat. Megdöbbenés vagy­ zavar helyett inkább csodálkozó szánakozást keltene el­határozásunk s mert prestigenket érintené, csak szorosabbá kovácsolódnának össze. De különben is a békeföltételek legéletbevágóbb pontjai végre vannak hajtva: románok, csehek és szerbek már rég birtokukba vették azt, amit hatalmas szövetségeseik és párt­fogóik nekik ítéltek. Csak az Ausztriának szánt Eris-alma nincs még leszakítva Ma­gyarország fájáról, de ez az ügy, Olaszországot kivéve, igazán nem zavarja meg Anglia és Franciaország nyugalmát. Ha mi hősi elszánt­sággal visszautasít­juk a szerződést, mondván: jöjjön, aminek jönnie kell, ugyan mi hatása és következménye lesz büszke elhatározá­sunknak ? Talán a csehek, szerbek és romá­nok veszik a sátorfájukat és kivonulnak a nekik ítélt területekről ? Avagy sietve meg­változtatják kormányzási módszerüket ? Ugy­e, hogy gyermeki naivitás volna ilyet csak elképzelni is. Ott fognak ők ma­radni, ahol vannak s ellenkezésünk csak szorosabbá fűzi azt a már meglazultnak látszó kapcsolt, mely őket — nem minden­ben közös érdekeik és aspirációik ellenére — a magyarsággal szemben egyesíti. Amilyen kétségtelen, hogy a szerb és az oláh idők múltán megszűnik jóbarát lenni és piszkolni fogja egymást hamisítatlan ősi balkáni modorban, épp olyan bizonyos, hogy a mostani helyzetben mind a három «hódító» szomszéd — esetleg még Ausztria is — közös akciót indít ellenünk. Nem fegyveres od­rogra gondolok. Erre nincs szükségük, talán erejük sincs és a nyugati hatalmak nem is kívánnak tőlük ilyet. De, blokád alá helyezhetik a mi kezünkön megmaradt Magyarországot, elzárhatják a vasúti összeköttetést, is és hatá­raikon semmit át nem engednek. Jut-e eszükbe az otthonlevőknek, hogy ha nem lesz só — Magyarországnak pedig egyetlen sóbányája sincsen­­ — lehetetlenné válik az élet mind­annyiunknak számára ? Ellenségeink megöl­hetnek bennünket puska és ágyú nélkül is, csupán az élethez feltétlenül szükséges anya­gok megvonásával. Szabad-e tehát ily körül­mények között, amikor a dac és ellenkezés a helyzetet nem javítja, csak elviselhetetle­nebbé teszi, egyéb utat követni, mint amilyet a józan megfontolás és a jövő eshetőségeinek gondos mérlegelése írnak elő ? Kérdezhetné valaki tőlem: mi jogon akar tanácsot adni az az ember, aki a külvilágtól elzárva, Páris egyik elővárosának szállójá­ban internálva tölti napjait ? Válaszom ez : Mi itt Neuillyben, bár szabad mozgásunk korlátozva van, többet látunk, olvasunk és hallunk — igenis hallunk ! — mint az ott­honiak. A párisi beindulásoknál velünk van ugyan a detektív, de nem akadályozhatja meg, hogy meg ne halljuk, mit beszélgetnek az emberek a villamoson, a földalattin, a ká­véházakban, a vendéglőkben és a boltokban, hol bevásárlásainkat végezzük. Aztán szabad a séta a Bois­ de Boulogneban és egész Neuilly­­ben. Néha, véletlenül, egészen véletlenül, találkozik az ember egy-egy régi ismerőssel, akit a háború nem tett ellenséggé . . . Innen is, onnan is, főleg a világ sajtójából, össze­gyűlnek az­ impressziók s aki már előbb is tisztában volt úgy az európai helyzettel, mint az egyes államok viszonyaival, teljes biztonsággal rájön, hogy a rajtunk elkövetett igazságtalanságot csak a jövő reparálhatja. Most meg kell fizetnünk borzalmasan azért, hogy nem mi lettünk a győztesek, de a jövő mégis a mienk, ha meggondolatlan politikusok újabb katasztrófába nem sodorják a nemzetet. Még egy kérdésre­ felelek, melyet hallani vélek otthonról : a békeszerződést mi illés most, ha a békét élt ét­eleket meg nem változtatják, nem fogjuk aláírni. Gróf Apponyi Albert, kinél önfeláldozóbb és belesebb fia nincs a mai magyarságnak, nem­ vállalhatja a fele­lősséget oly szerződés elfogadásáért. ..mely arra kötelezi Magyarországot, hogy népszava­zás elrendelése nélkül mondjon le ezeréves állami birtokának kétharmad részéről és idegen uralom alá bocsássa magyarok mill. Hóit. Ezt a felelősséget az egész nemzetnek viselnie kell. A döntés joga és kötelessége a nemzetgyűlésé. így történt a többi legyőzött államokban, igy kell történnie Magyarorszá­gon is. —h­w.*m,T+**^*+k+0m0m^***wk*+*m*»m■«!)| Barabás Albert. I ■f­­ követünk Repk­é­r elutasító válaszáról. Elismeri az önrendelkezés jogát. Budapest, febr. 20. A „Nemzeti Újság"­ tudósítójának telefonjelentése. Az egész sajtót élénken foglalkoztatja az osztrák kormánynak a magyar kormány nyugatmagyarországi jegyzékére adott el­utasító válasza. Ezt a választ lapunk más helyén közöljük. A magyar jegyzék mély hatást gyakorolt az osztrák népre és éppen ezért különös, hogy az osztrák kormány válasza mégis elutasító. A válaszra vonatko­zóan megkérdeztem Gratz Gusztáv őnagy­­raéltóságát, aki a következőkben volt ke­­gyes előttem nyilatkozni. a r.*/ Renner kancellárnak az osztrák nemzet-­­gyűlésben tegnap elmondott beszéde és a mi jegyzékünkre adott válasz szövege el­utasító, azonban ez­ az elutasítás kevésbbé vonatkozik ajánlatunk lényegére, mint az általunk kezdeményezett formára, amely szerint az összes Ausztria és Magyarország jövendő viszonyára fontos kérdések némi­képpen egyidejűleg tétessenek vita tárgyává és így tisztáztassanak. Az osztrák kormány ez érten a javaslat ellen azt a kifogást emeli, hogy ez azt a látszatot keltené, mint hogy ha Ausztria Magyarországra való jogairól gaz­dasági előnyökért le akarna mondani. Ez természetesen nem volt szándékunkban, azonban ez olyan álláspont, amelyet akkor is meg kell értenünk, ha nem is értünk vele , egyet. Hogy az osztrák válasz lényegében nem annyira elutasító, mint alakilag, azon­nal megállapítható, ha a magyar ajánlat ál­láspontját és az osztrák választ a két főkér­désben összehasonlítjuk. A n­yugatm­agyarországi kérdésben mind­két állam a nyugatmagyarországi lakosság önrendelkezési jogának elvi alapján áll. Ma­gyarország azt ajánlotta, hogy ez az önren­delkezési jog népszavazás alakjában kölcsö­nösen megállapítandó ellenőrzés mellett már most történjék meg. Ezzel szemben Ausztria azon az állásponton áll, hogy a Nyugat- Magyarországon felállítandó tartománygyű­­lés legyen hivatott az összes, a nép érdekeit és sorsát érintő kérdésekben és ügyekben, tehet természetesen az állami hovatartozan­­dóság tekintetében is dönteni. Tekintettel arra, hogy mindkét állam az önrendelke­zési jog elvi álláspontján áll, az egyik és a másik oldalról felállított javaslatok tulaj­donképpen csak ennek az alapelvnek kü­lönböző módszerek szerinti alkalmazását jelentik. Nézetem­ szerint nem lett volna lehetetlen tárgyalások esetén az önrendelkezési jog megnyilvánulásának alakját illetően meg­egyezésre jutni. Ami a szabad kereskedelmi­­forgalomra vonatkozó­ ajánlatot illeti, e tekintetben még kevesebb az ellentét a két felfogás között. Mindkét fél óhajtja a szabad forgalmat és ha ehhez Ausztria hozzáfűzi, hogy a Ma­ S | ■ 1920-f­­­aer?. *­­ V l Szombat, * -Lf.­ávf. szám. NEMZETI ÚJSÁG fllíillllillllllllllllfllllilllllllltlllllllllll||||||||||||||||||||||!lllllllllllllllill|j|||||illllllllllllllllllilllllllllll|j!lllllilllllj||||||||||||lllllllll!lll||||||lillllllllllll!llllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll^ Szerkesztősen: Budapest, VIII., Szentkirályi­ utca 28. sz. VrDCCZTVWV DOT­­TIPAI VADÍT AD Előfizetési ár: Egész évre 220 kor., félévre 110 kor.. Telefon: József 65 és József 66. ntRlloL 1­Erl I rULllmAs D ATI LA” negyedévre 56 kor, egy hónapra 20 kor. Egyes szám Kiadóhivatal­­ IV.,Gerlóczy­ utca 11. sz. Telefon: 107—37. Felelős szerkesztő: Túri Béla. 80 fillér.­­ Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. miinillllHllitlUIIIIIIIIIII||||||MIIIIII!llll!lll!IIIIIUtlllllll!llflllllllllIIIIIIIIII!lllllllllllli!lllllllllllllllllllllllll!IIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIillllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllIII!!IIIIIIIIIIIUIIHIIIIIIIIIIIIIII!IIIH!llllll!I!fllllIilllllllllllillllllIlliillillllli ÍZ

Next