Nemzeti Ujság, 1920. március (2. évfolyam, 53-78. szám)
1920-03-28 / 76. szám
|l‘i,'!!!lí!l!ini!!!l!ll!!!!ll!l||||||||!l!!||||!|||||||||||!!||||!|||1|||||||||,||||||||!||!|||||!lim|1|||||||M ftevizfóff NíeoiHy, Chateau de Madrid, márc. 20. Újság kiküldött tudósítóját 51. A békedelegáció tagjainak legnagyobb része gróf Apponyi Alberttel együtt még ezen a héten elhagyja Párist, Budapestre érkezik. A hazamenetel gondolatát két körülmény érlelte meg. Az egyik az hogy — ellentétben a francia sajtó tendenciózus jelentéseivel — a magyar békefeltételek változatlan fentartása vagy módosítása tekintetében a londoni konferencia nem hozott végleges döntést. Biztos tudomásunk van arról, hogy a szövetséges hatalmak békebizottságai (ezek között természetesen a román, szerb és cseh delegációk is), még mindig tárgyalják jegyzékeinket és e sorok írásakor a Quai d’Orsayn még nem készültek el a nekünk adandó válasszal. Határozottan reméljük, hogy egyes kérdésekben kifogásaink és előterjesztéseink meghallgatásra találnak. Miután azonban valószínűnek látszik, hogy a békeértekezlet húsvét előtt nem készül el a válasszal, a közbeeső időt, gróf Apponyi és a főmegbízottak felhasználni szeretnék, hogy közvetetten érintkezésbe lépjenek az új kormánnyal és annak, valamint a nemzetgyűlésnek a felfogásával és az ország hangulatával megismerkedjenek. Ha várakozásunk ellenére az entente válaszát még az ünnepek előtt kézbesítenék, a visszautazás haladéktalanul megtörténik, mert, mint már többször jeleztem, gróf Apponyi Albert nem hajlandó oly szerződést aláírni, mely a népszavazás elrendelése nélkül akarná Magyarországot területének csaknem kétharmad részétől megfosztani. Miként 1871-ben Elzász és Lotharingia kérdésében a franciáknál, úgy most nálunk szintén a nemzetgyűlésnek kell döntenie. A magyar nemzet képviselői soha nem állottak súlyosabb dilemma előtt, mint amilyenbe most a balvégzet juttatta őket. De meg kell oldaniok , hogy döntésük elhamarkodott ne legyen, feltétlenül szükséges meghallgatniuk azok felvilágosításait és véleményét, kiknek alkalmuk nyílt az európai helyzetet alaposan tanulmányozni és a jövő lehetőségeiről tájékozódást szerezni. A magyar békeszerződés feltételeit még a máik évben állapították meg, azóta lényegesen megváltozott az általános politikai helyzet és különösen a nagyhatalmaknak egymáshoz való viszonya. Még" nincs itt az ideje a részletes fejtegetéseknek, még kevésbbé a következtetések nyilvános levonásának, arra azonban rámutathatunk, hogy az Egyesült Államok a Versailles- szerződés ratifikálásának megtagadásával nemcsak, végleg megpecsételték" az ententetől való elszakadásukat, de egyúttal illuzóriussá tették a népszövetségi intézmény működését is. Rámutathatunk továbbá a szövetségesek politikájának megváltozására Oroszország irányában, melyet annak felismerése kényszerített ki, hogy a kontinens jelenlegi viszonyai közt a győztes országokat is gazdaságia katasztrófa fenyegeti, ha a termelés kicserélése meg nem kezdődik valamennyi állam között. Nem titok, hogy Anglia és Franciaország felfogása a németekkel szemben, valamint a török kérdés megoldását illetően eltérést mutat s azt is tudjuk, hogy Olaszország a magyar békefeltételek megváltoztatását javasolta. A fontosabb jelenségek mellé kell soroznunk Jugoszlávia kínos vajúdásait, melyek a franciák által oly melegen istápolt, egységes nagy délszláv állam avortálásával fognak végződni, Románia belső politikájának kríziseit, és Csehország pénzügyi bajait. Mindezek a tények és jelenségek azt bizonyítják, hogy a békekonferencia a múlt évben sem a tényleges helyzetet, nem ismerte kellőképpen, sem eléggé előrelátó nem volt. Ma már minden elfogulatlan politikusnak és lelkiismeretes államférfinak be kell ismernie, hogy a versaillesi, saint-germaini és neuillyi békeszerződések eredeti formájukban fenn nem tarthatók. A revízió gondolata, az egyetlen Franciaországot kivéve, mindenütt, lilát kezd törni, de végül itt is be fogják látni, hogy az egész Európa társadalmi berendezését fenyegető mozgalmak megfékezésére és az erőszakos intézkedések által teremtett irredentizmusok elkerülhetetlen következményeinek s az újabb véres összetűzéseknek meggátlására csak egy mód van : kellő időben revízió alá venni a megkötött szerződéseket. Ha nem tudnánk, hogy az entente-hatalmakat előzetes szerződések kötik amaz igények érvényesítésére, melyeket Magyarország szomszédai és közvetetten ellenségei területi integritásunk rovására emeltek, még remélni lehetne, hogy okulva az eddigi békeszerződések tarthatatlanságán, a mienket már most revízió alá veszik. Azonban számolnunk kell azzal, hogy a nagyhatalmak kis szövetségesei mereven ragaszkodnak szerződéssel biztosított követeléseikhez s az entente kénytelen, lesz azokat szankcionálni. Helyesebb, ha a legrosszabbra készül el a magyar nemzet: olyan válaszra, mely a A hasbeszélő. Irta:Ily János. — A „Nemzeti Újság“ tárcája. — Délelőtt kilenc órakor érkezett be a vonat a hasbeszélővel ,az idegen városba. Apályaudvaron emberek futkostak. Izgatottak, fontoskodók, apró életizgalmak malmában csendesen őrlődök. A hasbeszélő lesegítette beteg feleségét a kocsi lépcsőjéről, kisfiát a karjára vette és nekivágott a városnak. Az emberekre, az eléje hulló ismeretlen, új életre nem volt kiváncsi. Minden város egyforma volt. Csak új szerződést jelentett neki, bohóckodó kenyérkeresetének egy új állomását. Néha kinevelte a globetrottereket, akik fejükbe süppedt utisapkával házakat bámultak és ilyenkor egy kissé csodálkozott is magán, hogy ő sohasem rohan keresztül éhes mohósággal az új város utcáin, megbámulására minden apróka öreg kődarabnak. — Stefánia, lelkem, vigyázz, — szólt rá gyengéden a feleségére a hasbeszélő, — itt nagy tolongás van, várjuk meg, fiam, míg elvonulnak az emberek !.. . Ott állt a hasbeszélő-familia a kormos üvegtető alatt, mely úgy borult le a sürgő, lármás pályaházra, mint egy lépett, öreg kalap a gazdája fejében motoszkáló gondolatokra. A gyerek sem tartozott a minden ismeretenbe beleujjongó, csöpp szájjal édesen kíváncsiskodó fajtához. Fáradt, kis öreges ránc futott el a szája szélén. A szemével rásimult néhány mellette elfúló gyerek pajtására, de tulajdonképpen őt se nagyon izgatta egy idegen város. Csak egy dolog volt, ami csöpp gyerekérdeklődésébe lázas éhséggel belereszketett : Az apja mestersége !... Annyit már tudott az apjáról, hogy esténkint egy nagyobbfajta kézitáskában két pity- foédiszájú, meredtszemü bábut helyez el, a táskát hamar becsukja és elmegy. És felfelé azután hazajön és elmeséli a mamának, hogy sokan voltak-e az orfeumban, vagy a cirkuszban. Azt is tudta már a gyerek, hogy orfeumnak azt a cifra nagy palotát írmják, ahova üvegajtós előcsarnokon át lódulnak be eltenkint fekete köcsögkalapos bácsik és jószagú, finomruhájú nénik, cirkusznak pedig azt a kerek vasalkotmányt a város végén, a ligetben, ahova apa nyáron át jár. Mikor néha anya is elmegy apához az orfeumba vagy a cirkuszba, őt sohasem viszik el. Apa ilyenkor megáll az ajtónál, a bábustáskával a kezében, homloka összeráncolódik, a szeméből valami furcsa, hideg szigorúság villan ki !— A gyereket ne hozd el, Stefánia, add oda addig a szomszéd hölgynek ... nem szeretem, ha a gyerek is ott van !... Ilyenkor szomszéd hölgy mindig akadt és ő sohasem láthatja, hogy tulajdonképpen mit is csinál apa esténkint abban a cifra nagy házban, vagy abban a kerek vasépületben, ahonnan pedig egyszer lovacskát is hallott nyeríteni, mikor anyával arra járt, ő meg nagyon szereti a lovacskát. Egy délelőtt, mikor apa nem volt otthon, kipróbálta nyitni a táskát. Apró ujjai lázas remegéssel motoszkáltak a rézkapcsokon, amikor egyszerre váratlanul megjelent apa az ajtóban. A pillantása mögül ijedt megdöbbenés szikrázott: — Te haszontalan ! Teszed le rögtön azt a táskát ! Meg ne lássam többet ! ... A keze lehullott a táskáról, szája makacs kis félholdra görbült, csendes szipogással behúzódott a sarokba, kis szíve ijedten kalapált, mint egy kalitkába zárt, megriasztott fogoly madárka. Azóta csak titkon lopakodott rá gyerek kíváncsisága a fekete táskára, meg a benne pihenő bábukra. A hasbeszélő-familia kijött az utcára. Édes, meleg március csavargóit a városban. A fákra rügyeket csókolt a csapodár, szerelmes tavasz. A íjasbeszélő nem tudott örülni a tavasznak. A beteg asszony szenvedésével ráborult az életére és eltakarta előtte a tavasz bohó örömeit. A szállodaszobában, ahol lakást vettek, a beteg asszony leült a kopott nádfonatú székre és köhögött. A köhögése belemarkolt az ember szivébe, mint egy riadt harangkongás a falu csöndjébe. Az asszony rosszul érezte magát. A tekintete fáradt, hideg vánszorgással fókuszon, az ura arcára. Az ember megállóit előtte, szomoru, néma bámulással. A gyerek az ablakra könyökölve lenézett az utcára. Így felülről érdekesnek találta a nyüzsgő, furcsa életet, olyan volt, mint egy különös, óriás játékszer. Este a hasbeszélő izgatottan nyitogatta az óráját. A beteg asszony szomorú, mély vergődéssel hörgött az ágyon és neki el kell menni komédiázni, mulattatni az embereket, az idegen város új közönségét. Nem akarta elereszteni a fáradt, beteg ujjakat, az asszony pillantása rásimult az urára . — Elkésel, Rudolf, menj el, szólj a szobalánynak, hogy néha nézzen be hozzám !... A hasbeszélő vette a titokzatos fekete táskát, a kalapját és elment az orfeumba. Éjfél felé csöndes betoppanással jött haza a hasbeszélő. A felesége halkan pihegett az ágyon. A megkínzott élet jótékony alvásba hullott. Az ember odahajolt a felesége fölé, az arcán torz fájdalom vonagbill. A bohóckodó komédia nyomán felviharzott kacagás még ott tombolt a fülében, de itt megérezte a nagy beteg csöndet, melynek némasága mögött mintha ugrásra kész vadak állanának támadásra, hogy szétzúzzák a hasbeszélő szomorú, hitvány emberi kacagásba szédült csavargó ételét. Éjjel az asszony nagyon rosszul lelt A hasbeszélő végigfutott egy pár utcát a halkszavú éjszakában, míg rátalált az orvosra, akit kizaklatott emberi fájdalmával felcibált a szállodaszobába. A doktor megfogta a sápadt, vértelen kezet, a pihegésmég felakadozott néha az asszony melléből, mint egy vissza-visszatérő üzenet. Talán a kisfiának akart meg valamit mondani, talán ennek a szomorú, nagy bohócnak, az urának ... majd egy hirtelen lendülettel utolsót mozdult benne az élet, az orvos ránézett a hasbyszelére szótlanul, hogy ne kelljen a gyerek előtt a markoló, fájdalmas igazságot kimondania. Az ember megértette, a feje lecsuklott a mellére,fa száján felpatakzott a fájdalmas, nagy ábrás, a doktor kézen fogta a kisfiút és kivezette a szobából. Odakünn a személyzet vette gondjaiba a gyereket, aki értetien, pittyedt bá ,foVp\ \ 7 ^ % «200MÁR 28 Vasárnap, ^$20. * JJlévf, 76. számJ NEMZETI ÚJSÁG ntiiiíHmiiiHinHwiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiniiiiHiiuiniiiiiiiiiiiiiniiiimiiiiHiiiiiiiiiHHiiHiiimiiiimiHHHiiiiMiuiimiHnnmiiraniiiiiiiHiHiniiiiiHiiiiwiiwiiHimmmiiHfliniiiniiiniinHmnnmHHífflmHiiiiiraiiMnniHmiBimiHiHttiHMiHiHfflmiinimffl» Siert^zteséff: Budapest, VIII., Sientkirályi-utca 21. «. ITRRRSZTRVT PflITTIlTAI HáPN AD Előfizetéstárt Égés* évre 220 kor, félévre 110 kor, Kiadóhi mZ8r “ JÓZSef * , MKWZTEHT POLITIKAI NAPILAP ^edévre 56 kor, egy hónapra 20 kor. Egyesítő Kiadóhivatal, IV., Gerlóezy utca 11. sz. Telefon: 150—#2. Felelős szerkesztő: Túrr Béla. 80ilter. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. }