Nemzeti Ujság, 1920. március (2. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-28 / 76. szám

|l‘i,'!!!lí!l!ini!!!l!ll!!!!ll!l||||||||!l!!||||!|||||||||||!!||||!|||1|||||||||,||||||||!||!|||||!lim|1|||||||M ftevizfóff NíeoiHy, Chateau de Madrid, márc. 20. Újság­ kiküldött tudó­sítóját 51. A békedelegáció tagjainak­ legnagyobb része gróf Apponyi Alberttel együtt még ezen a héten elhagyja Párist, Budapestre érkezik. A hazamenetel gondolatát két kö­rülmény érlelte meg. Az egyik az hogy — ellentétben a francia sajtó tendenciózus jelentéseivel — a magyar békefeltételek változatlan f­entartása vagy módosítása tekintetében a londoni konferencia nem ho­zott végleges döntést. Biztos tudomásunk van arról, hogy a szövetséges hatalmak békebizottságai (ezek között természetesen a román, szerb és cseh delegációk is), még mindig tárgyalják jegyzékeinket és e sorok írásakor a Quai d’Orsayn még nem készül­tek el a nekünk adandó válasszal. Határo­zottan reméljük, hogy egyes kérdésekben kifogásaink és előterjesztéseink meghallga­tásra találnak. Miután azonban valószínű­nek látszik, hogy a békeértekezlet húsvét előtt nem készül el a válasszal, a közbeeső időt, gróf Apponyi és a főmegbízottak fel­használni szeretnék, hogy közvetetten érint­kezésbe lépjenek az új kormánnyal és an­nak, valamint a nemzetgyűlésnek a felfogá­sával és az ország hangulatával megismer­kedjenek. Ha várakozásunk ellenére az entente vá­laszát még az ünnepek előtt kézbesítenék, a visszautazás haladéktalanul megtörténik, mert, mint már többször jeleztem, gróf A­pponyi Albert nem hajlandó oly szerződést aláírni, mely a népszavazás elrendelése nél­kül akarná Magyarországot területének csak­nem kétharmad részétől megfosztani. Mi­ként 1871-ben Elzász és Lotharingia kérdé­sében a franciáknál, úgy most nálunk szin­tén a nemzetgyűlésnek kell döntenie. A magyar nemzet képviselői soha nem állot­tak súlyosabb dilemma előtt, mint ami­lyenbe most a balvégzet juttatta őket. De meg kell oldaniok , hogy döntésük elhamar­kodott ne legyen, feltétlenül szükséges meg­­hallgatniuk azok felvilágosításait és véle­ményét, kiknek alkalmuk nyílt az európai helyzetet alaposan tanulmányozni és a jövő lehetőségeiről tájékozódást szerezni. A magyar békeszerződés feltételeit még a máik évben állapították meg, azóta lénye­gesen megváltozott az általános politikai helyzet és különösen a nagyhatalmaknak egymáshoz való viszonya. Még" nincs itt az ideje a részletes fejtegetéseknek, még ke­­vésbbé a­ következtetések nyilvános levo­násának, arra azonban rámutathatunk, hogy az Egyesült Államok a Versailles- szer­ződés ratifikálásának megtagadásával nem­csak, végleg megpecsételték" az ententetől való elszakadásukat, de egyúttal illuzóriussá tették a népszövetségi intézmény működé­sét is. Rámutathatunk továbbá a szövetsé­gesek politikájának megváltozására Orosz­ország irányában, melyet annak felismerése kényszerített ki, hogy a kontinens jelenlegi viszonyai közt a győztes országokat is gaz­daságia k­atasztrófa fenyegeti, ha a termelés kicserélése meg nem kezdődik valamennyi állam között. Nem titok, hogy Anglia és Franciaország felfogása a németekkel szem­ben, valamint a török kérdés megoldását illetően eltérést mutat s azt is tudjuk, hogy Olaszország a magyar békefeltételek meg­változtatását javasolta. A fontosabb je­lenségek mellé kell soroznunk Jugoszlávia kínos vajúdásait, melyek a franciák által oly melegen istápolt, egységes nagy délszláv állam avortálásával fognak végződni, Ro­mánia belső politikájának kríziseit, és Cseh­ország pénzügyi bajait. Mindezek a tények és jelenségek azt bi­zonyítják, hogy a békekonferencia a múlt évben sem a tényleges helyzetet, nem is­merte kellőképpen, sem eléggé előrelátó nem volt. Ma már minden elfogulatlan poli­tikusnak és lelkiismeretes államférfinak be kell ismernie, hogy a versaillesi, saint-ger­­maini és neuillyi­­ békeszerződések eredeti formájukban fenn nem tarthatók. A reví­zió gondolata­, az egyetlen Franciaországot ki­véve, mindenütt, lilát kezd törni, de végül itt is be fogják látni, hogy az egész Európa tár­sadalmi berendezését fenyegető mozgal­mak megfékezésére és az erőszakos intézke­dések által teremtett irredentizmusok elke­rülhetetlen következményeinek s az újabb véres összetűzéseknek meggátlására csak egy mód van : kellő időben revízió alá venni a megkötött szerződéseket. Ha nem­ tudnánk, hogy az entente-hat­al­makat előzetes szerződések kötik amaz igények érvényesítésére, melyeket Magyar­­ország szomszédai és közvetetten ellenségei területi integritásunk rovására emeltek, még remélni lehetne, hogy okulva az eddigi békeszerződések tarthatatlanságán, a mien­ket már most revízió alá veszik. Azonban számolnunk kell azzal, hogy a nagyhatal­mak kis szövetségesei mereven ragaszkod­nak szerződéssel biztosított követeléseik­hez s az entente kénytelen, lesz azokat szank­cionálni. Helyesebb, ha a legrosszabbra készül el a­­ magyar nemzet: olyan válaszra, mely a A hasbeszélő. Irta:­­Ily János. — A „Nemzeti Újság“ tárcája. — Délelőtt kilenc órakor érkezett be a vonat a has­­beszélővel ,az idegen városba. A­­pályaudvaron em­berek futkostak. Izgatottak, fontoskodók, apró élet­­izgalmak malmában csendesen őrlődök. A hasbe­­szélő lesegítette beteg feleségét­ a kocsi lépcsőjé­ről, kisfiát a karjára vette és nekivágott a város­nak. Az emberekre, az eléje hulló ismeretlen, új életre nem volt kiváncsi. Minden város egyforma volt. Csak új szerződést jelentett neki, bohóckodó kenyérkeresetének egy új állomását. Néha kine­velte a globetrottereket, akik fejükbe süppedt uti­­sapkával házakat bámultak és ilyenkor egy kissé csodálkozott is magán, hogy ő sohasem rohan keresztül éhes mohósággal az új város utcáin, meg­­bámulására minden apróka öreg kődarabnak. — Stefánia, lelkem, vigyázz, — szólt rá gyengé­den a feleségére a hasbeszélő, — itt nagy tolongás van, várjuk meg, fiam, míg elvonulnak az embe­rek !.. . Ott állt a h­asbeszélő-familia a kormos üvegtető alatt, mely úgy borult le a sürgő, lármás pálya­­házra, mint egy lépett, öreg kalap a gazdája fejé­ben motoszkáló gondolatokra. A gyerek sem tar­tozott a minden ismeretenbe beleujjongó, csöpp szájjal édesen kíváncsiskodó fajtához. Fáradt, kis öreges ránc futott el a szája szélén. A szemével rásimult néhány mellette elfúló gyerek pajtására, de tulajdonképpen őt se nagyon izgatta egy idegen város. Csak egy dolog volt, ami csöpp gyerekér­­deklődésébe lázas éhséggel belereszketett : Az apja mestersége !... Annyit már tudott az apjáról, hogy esténkint egy nagyobbfajta kézitáskában két pity- foédiszájú, meredtszemü bábut helyez el, a táskát hamar becsukja és elmegy. És felfelé azután haza­jön és elmeséli a mamának, h­­ogy sokan voltak-e az orfeumban, vagy a cirkuszban. Azt is tudta már a gyerek, hogy orfeumnak azt a cifra nagy palotát írm­ják, ahova üvegajtós előcsarnokon át lódulnak be eltenkint fekete köcsögkalapos bá­csik és jószagú, finomruhájú nénik, cirkusznak pedig azt a kerek vasalkotmányt a város végén, a ligetben, ah­ova apa nyáron át jár. Mikor néha anya is elmegy apához az orfeumba vagy a cirkuszba, őt sohasem viszik el. Apa ilyen­kor megáll az ajtónál, a bábustáskával a kezében, homloka összeráncolódik, a szeméből valami furcsa, hideg szigorúság villan ki !­­— A gyereket ne hozd el, Stefánia, add oda ad­dig a szomszéd hölgynek ... nem szeretem, ha a gyerek is ott van !... Ilyenkor szomszéd hölgy mindig akadt és ő so­hasem láthatja, hogy tulajdonképpen mit is csinál apa esténkint abban a cifra nagy házban, vagy abban a kerek vasépületben, ahonnan pedig egy­szer lovacskát is hallott nyeríteni, mikor anyával arra járt, ő meg nagyon szereti a lovacskát. Egy délelőtt, mikor apa nem volt otthon, ki­próbálta nyitni a táskát. Apró ujjai lázas reme­géssel motoszkáltak a rézkapcsokon, amikor egy­szerre váratlanul megjelent apa az ajtóban. A pil­lantása mögül ijedt megdöbbenés szikrázott: — Te haszontalan ! Teszed le rögtön azt a tás­kát ! Meg ne lássam többet ! ... A keze lehullott a táskáról, szája makacs kis félholdra görbült, csendes szipogással behúzódott a sarokba, kis szíve ijedten kalapált, mint egy kalitkába zárt, megriasztott fogoly madárka. Az­óta csak titkon lopakodott rá gyerek kíváncsisága a fekete táskára, meg a benne pihenő bábukra. A h­asbeszélő-familia kijött az utcára. Édes, me­leg március csavargóit a városban. A fákra rü­gyeket csókolt a csapodár, szerelmes tavasz. A íjasbeszélő nem tudott örülni a tavasznak. A beteg asszony szenvedésével ráborult az életére és elta­karta előtte a tavasz bohó örömeit. A szállodaszobában, ahol lakást vettek, a beteg asszony leült a kopott nádfonatú székre és köhö­gött. A köhögése belemarkolt az ember szivébe, m­in­t egy ria­dt harangkongás a falu csöndjébe. Az asszony rosszul érezte magát. A tekintete fáradt, hid­eg vánszorgással fókuszon, az ura arcára. Az ember megállóit előtte, sz­omoru, néma bámulással. A gyerek az ablakra könyökölve lenézett az ut­cára. Így felülről érdekesnek találta a nyüzsgő, furcsa életet, olyan volt, mint egy különös, óriás játékszer. Este a hasbeszélő izgatottan nyitogatta az órá­ját. A beteg asszony szomorú, mély vergődéssel hörgött az ágyon és neki el kell menni komédiázni, mulattatni az embereket, az idegen város új kö­zönségét. Nem akarta elereszteni a fáradt, beteg ujjakat, az asszony pillantása rásimult az urára . — Elkésel, Rudolf, menj el, szólj a szobalány­nak, hogy néha nézzen be hozzám !... A hasbeszélő vette a titokzatos fekete táskát, a kalapját és elment az orfeumba. Éjfél felé csöndes betoppanással jött haza a has­­beszélő. A felesége halkan pihegett az ágyon. A megkínzott élet jótékony alvásba hullott. Az em­ber odahajolt a felesége fölé, az arcán torz fájda­lom vonagb­ill. A bohóckodó komédia nyomán fel­­viharzott kacagás még ott tom­bolt a fülében, de itt megérezte a nagy beteg csöndet, melynek né­masága mögött mintha ugrásra kész vadak állaná­nak támadásra, hogy szétzúzzák a hasbeszélő szo­morú, hitvány emberi kacagásba szédült csavargó ételét. Éjjel az asszony nagyon rosszul lelt A has­beszélő végigfutott egy pár utcát a halkszavú éj­szakában, míg rátalált az­ orvosra, akit kizaklatott emberi fájdalmával felcibált a szállodaszobába. A­ doktor megfogta a sápadt, vértelen kezet, a pihegés­­még felakadoz­ott néha az asszony melléből, mint egy vissza-visszatérő üzenet. Talán a kis­fiának akart meg valamit mondani, talán ennek a szo­morú, nagy bohócnak, az urának ... majd egy hirtelen lendülettel utolsót mozdult benne az élet, az orvos ránézett a hasbyszelére szótlanul, hogy ne kelljen a gyerek előtt a markoló, fájdalmas igaz­ságot kimondania. Az ember megértette, a feje le­­csuklott a mellére,fa száján felpatakzott a fájdal­mas, nagy ábrás, a doktor kézen fogta a kis­fiút és­­ kivezette a szobából. Odakünn a személyzet vette gondjaiba a gyereket, aki értetien, pittyedt bá­ ­ ,foVp\ \ 7 ^ % «200MÁR 28 Vasárnap, ^$20. * JJlévf, 76. számJ NEMZETI ÚJSÁG ntiiiíHmiiiHinHwiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiniiiiHiiuiniiiiiiiiiiiiiniiiimiiiiHiiiiiiiiiHHiiHiiimiiiimiHHHiiiiMiuiimiHnnmiiraniiiiiiiHiHiniiiiiHiiiiwiiwiiHimmmiiHfliniiiniiiniinHmnnmHHífflmHiiiiiraiiMnniHmiBimiHiHttiHMiHiHfflmiinimffl» Siert^zteséff: Budapest, VIII., Sientkirályi-utca 21. «. ITRRRSZTRVT PflITTIlTAI HáPN­ AD Előfizetést­árt Égés* évre 220 kor, félévre 110 kor, Kiadóhi mZ8r “ JÓZSef * , MKWZTEHT POLITIKAI NAPILAP ^edévre 56 kor, egy hónapra 20 kor. Egye­­sítő Kiadóhivatal, IV., Gerlóezy­ utca 11. sz. Telefon: 150—#2. Felelős szerkesztő: Túrr Béla. 80­ilter.­­ Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. }

Next