Nemzeti Ujság, 1920. április (2. évfolyam, 79-104. szám)

1920-04-01 / 79. szám

Szerkesztőség: Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 28. sor. Telefon: József 65 és József 66. Kiadóhivatal: IV„ Gerlóczy-utca 11. sz. Telefon: 150—82. ' • —— ryvafr»»' - ■ ^ Csütörtök, 1­120. április 1* * 11. évf. 79. &túm. NEMZETI ÚJSÁG !IKII!f!llllllflll!lllllllllilllillllllllí!ll]|líllllllllllll!!!llfll!iltllilill!i;i:íll[íllllfllllllilUUIIIIIIII[lllll!líllli!lllllllllllllill!IIIIIIN^ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Túri Béla. Előfizetési árt Egész évre 220 kor., félévre 140 kor., negyedévre 56 kor., egy hónapra 20 kor. Egyes szám 80 fillér. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. (M­agyar valuta-probléma. Irta : dr. Frisch Ferenc. Budapest, márc. 31. Valamikor az önálló magyar valuta s ezzel együtt az önálló magyar jegybank kérdése két élesen szembeálló táborra osztotta a ma­gyar politikai világot. Azok is, akik az önálló­­ság mellett voltak s akik ellene voltak szintén, az érvek ellentétes halmazával bizonyították ugyanazt : a magyar gazdasági élet fejlődésé­nek egyedül helyes alapját. A körülmények úgy alakultak, hogy az önállóság hívei nem igazolhatták álláspontjukat a gyakorlatban. Bizonyos azonban, hogy ha a háborúban ön­álló jegybankkal és önálló valutával vehettünk volna részt, a magyar gazdasági élet összerop­panása nem következett volna be — legalább is nem­ ilyen súlyosan — a monarchia katonai összeomlásával. A magyar mezőgazdaság fe­leslegét szomszédunknak a közös valutáért szállítalta, amely az inflációs áradatban egyre gyengült. Ha Ausztria népének és a hadsereg­nek ráeső részére az élelmicikkeket Ausztria önálló valutájáért adhattuk volna, az odaát és nálunk is sokszor hangoztatott gazdasági fölényünket alaposan kiaknázhattuk volna. Az idegen valutával, fia rossz is lett volna a külföldön, fedezhettük volna összes behozata­lunka­t, és pénzünk nem­ lett volna kitéve a közösség hitelle­l való feltartózhatatlan elér­téktelenedésnek. Más oldalról nem lehet kétség afelől sem,­ hogy ha a katonai összeomlás után nem kö­vetkezett volna be a területi szétbomlás; az összmonarchia valutája nem sülyedt volna annyira sem, mint az elbizakodott Csehor­szágé. Az egyes különálló területek valutájá­nak el kellett értéktelednie, mert egyik sem foglal magában momentán oly gazdasági erőt, amely önmagában a monarchia többi területé­től függetlenül helytállásra képesítené őket a hosszú háborúból folyó gazdasági lerongyoló­­dás és elernyedés után. Az egyik ország valu­tájának elértéktelenedése mégis kisebb, mint a másiké, mert az egyiknek gazdasági talpra­­állásához több a külföld bizalma, mint a má­sikéhoz. Az önálló magyar jegybank felállításától várja nálunk a közvélemény az új gazdasági fellendü­lés kezdetét, a gazdasági nyomorúságnak azonnali, vagy legalább is fokozatos megszüntetését. A bank­­jegyfelülbélyegezéssel formailag rátértünk az ön­álló valutára. , Azáltal, hogy az Osztrák-Magyar Bank jegyeinek bizonyos részét nosztrifikáltuk, végleg megszüntettük a pénzbeli közösséget. Ez azonban csak alakiság, lényegileg azonban még semmi az önálló valuta megalkotásában. Az önálló valuta és jegybank felállításának ne­hézségei nem ott­­kezdődnek, és talán nem ott a legnagyobbak, mint sokan vélik, hogy hogyan fog­juk az aranyfedezetet előteremteni. Abban ugyanis­­általában megegyeznek a szakvélemények, hogy az aranyfedezet nem veszített annyit jelentőségéből, mint azt a háború alatt hinni lehetett. Maga az aranyfedezet azonban még semmi. Ha az ország d­azddtsági ereje nem áll a jegybank fedezete mö­gött úgy, hogy a mindenkori tartozások és követe­lések esetleges passzív egyenlege ebben a gazdaa­­sági erőben megtalálja mindig a fedezetet, vagyis, hogy összes szükségleteink fedezetét önmagunk­ban megtaláljuk, akkor az aranyfedezet előbb­­intább úgyis csak kivándorol. Az aranyfedezet végre is csak arra jó, hogy a passzív egyenleget kiegyenlítse, de a gazdasági erők feleslegéből új aranyra szóló fedezetnek kell adódnia, hogy az egyensúly ismét helyre legyen állítva. Ha arról volna szó, hogy ezt a valutát, amely Zürichben 3—8.35, Amsterdamban 1.50—1.60, pa­rtra hozzuk, gondterhesen kellene hozzáfognunk f­z önálló valuta végső kiépítéséhez. Ha arról gon­dolkodnánk, hogyan is javítsuk a jelenlegi valu­tánkat, és ez tényleg sikerrel járna, minden érték­emelkedés tulajdonképpen újabb és újabb terhet jelentene, mert a rossz árfolyamon kivitt és most külföldön levő, a jövő termelési eredményekre szóló utalványokért és követelésekért, ha azokat nekünk prezentálják, mindig többet és többet kel­lene adnunk a külföldi valutában kifejezve. De már elég világosan tárul a világ urai elé önmaguk sok baja és a gazdasági manifesztumban már saját krízisükből is tapogatózva keresik a ki­vezető utat. Franciaország a teljes gazdasági lejtőn van. Belső adóssága már a 100 miliárdot­ is meghaladja, összadóssága pedig 240 milliárd. Évi költségvetése 48 milliárd, ami tulajdonképpen 1000 frank évi 48 milliárd, ami tulajdonképpen 1000 frank évi ter­het jelent fejenként. Ipara áll, kereskedelme egyol­dalú, ami iparcikke van, azt pólóm áron összevá­sárolja a külföld. Kölcsönműveletei­ már nem­­sike­rülnek, belső kölcsön, adópolitikai irányváltozás már nem segítenek. A Németországból remélt m­il­­liárdözön­ pedig elmarad. Olaszország mezőgazda­sága leromlott. Az üzemek produktivitása lényege­sen csökkent. Kereskedelmi mérlege több, mint 12 milliárddal passzív. Behozatala révén függő vi­szonyba került a tengerentúli államokkal. Az ipari termelés súlyos gondokkal küzd a nyersanyag- és szénellátás lehetetlensége miatt. A belső pénzügyi nehézségek is egyre nagyobbak lesznek. Ugyan­ilyen, vagy még rosszabb gazdasági helyzetet mu­tatnak a többi győztesek is. A legyőzöttek helyze- tét pedig nem is kell vázolnunk. Az általános gazdasági helyzet jellemzésére elég, ha a semleges piacok árfolyamjegyzését nézzük. A legutolsó zürichi jegyzések (zárjelben a paritás): Paris: 39.90 (100), Milano: 27.90 (100), Brüsszel: 41.30 (100), Berlin: 7.90 (123.45), Prága: 7.40 (105.01), Wien: 2.80 (105.01), Krakó: 2.50 (105.01), Budapest: 3.35 (1­05.01). Az amsterdami jegyzések: Paris: 18.25 (48.08), Mi­lano : 15.50 (48.08), Brüsszel : 19.25 (48.08), Berlin : .­17.25 (59.35),­ Wien: 1.35 (50.50), Budapest: 1.60 (50.50). Míg a­­rosset valutájú országok számára gazda­ságilag lehetetlen helyzet állott elő, úgyszólván megszűnt a nemzetközi gazdasági forgalom, a jó valutájuak éppen ennek a körülménynek hátrá­nyait szenvedik. A jó valuta számukra kiviteli blo­kád jellegével hat, amelybe előbb-utóbb belepusz­tulnának. Svájc ipara teljesen pang, kereskedelme kifelé teljesen­­megszűnt, mert iparcikkeit nera tudja elhelyezni. A gyárak egymásután szüntetik be üzemüket, vállalatok, melyek azelőtt a legjob­bak voltak, máról-holnapra összeroppannak. A külföldi valutákban való óriási érdekeltség sok bankházat megrendített. Hollandia sok áruját még akkor sem tudná elhelyezni, ha majdnem in­gyen adná azokat,, sok árucikke még a szállítási költségeket sem bírja el. A heringkereskedők egyesülete a rossz üzletmenet és a még rosszabb kilátások miatt üzemét megszüntette. A szakma­beli vállalatok egész személyzetüket elbocsátották. A jó valuta veszedelme annyira nyilvánvalóvá lett, hogy politikai körök azzal a tervvel foglalkoznak, hogy mesterségesen csökkentik a forint külföldi árfolyamát. Svédország sincsen jobb helyzetben. A fát, papirost olcsóbban kapja, ha Németország­ból hozatja, mintha a szomszédban lévő erdőt vá­gatná, vagy saját papirosát használná. Mindezekből látható, hogy általános európai gazdasági feszültség előtt állunk. Ezt a felületi fe­szültséget nem lehet helyi kezeléssel levezetni, ha­nem az egész felületen egységesen kigondolt terv­vel lehet ismét a normális elhelyezkedést létesí­teni. • Ilyen viszonyok között a magyar valuta­­probléma egészen más, mintha arról volna szó, hogy mi a többiekkel nem törődve, valutát teremt­sünk, azt partra hozzuk, hogy­ ismét normális fel­tételek mellett kapcsolódhassunk bele a viszo­nyokba. Hogy az európai krízis alapja az általános va­lutaválság, azzal ma már mindenki tisztában van az entente-államokban is. Ezért akarnak valuta­­konferenciát tartani, ott azonban már alighanem csak a betegség gyógyíthatatlanságát konstatál­hatják. Rá kell térniük az egyedül helyes alapra, amely a mai valuta viszonyokat a­ stabilizált­ hely­zetből adottaknak tekinti. A semlegesekkel együtt érvényesíteni kell az egyedül elképzelhető megol­dást, hogy mindennemű valuta disz­paritást má­ról-holnapra kiküszöbölnek oly módon, hogy az idegen piacokon lévő bankjegytömegekre és köve­telésekre vonatkozó árfolyamjegyzést stabilizált­­nak véve, ezeket konszolidált, a külföldi állam va­lutájára szóló államadóssággá alakítják át, az ala­pul vett stabilizált árfolyamjegyzésnek megfelelő átszámítással. A követeléseknél lehetne esetleg a követelés keletkezésének időpontjában fennállott árfolyamot is venni. Ezzel máról-holnapra pari árfolyamot lehet létesíteni az új valutára. Mikor a valuta­problémánál az egyik irányban a külföld irányában ily módon tisztában vagyunk és a tényleges helyzetnek megfelelően rendeződött a kérdés, a belső irányban kell az új valutát kiépí­teni. Ezt szintén csak a tényleges helyzetnek, vagyis az áreltolódásnak a figyelembevételével te­hetjük, amennyiben a mostani pénzünk egységét az 1914-ik évbeli egységhez viszonyítva, ha ezek névben ugyanazok is, eltolódottnak tekintjük és ezt az elvet a gyakorlatban ténylegesítjük. ki angol felsőház népszavazást követel Magyarország részére. Interpellációk a magyar békéról.­ ­ Paris, márc. 31. Londoni jelentések szerint a felsőház tegnapi ülésén lord Negoe és lord Brece szóbahozta a ma­­­gyar békeszerződést. Utaltak a kemény feltételekre, majd követelték, engedjék meg a Magyar­­országtól elszakítandó területek lakosságának, hogy kívánságaikat népszavazás útján fejezzék ki. Lord Crawford azt válaszolta, hogy a kormány e tárgyban nem nyilatkozhatik addig, amíg a szö­vetséges kormányokkal nem jut egyetértésre. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Magyarország­gal szomszédos államok szemében ez az ország a h­áború folyamán olyan szerepet játszott, mint­ Németország az egész világ szemében. Az angol kor­mány azonban nem fog elmulasztani semmiféle alkalmat, hogy a Magyarországgal szomszédos államokat ráfigyelmeztesse annak szükségességére, hogy Magya­rországot helyreállításában segíteni kell, a jövőre nézve pedig a Magyarország elleni ellen-­­szenv helyett az összeműködés szellemének kell érvényesülnie. (M. T. UIj /Hazai békedelegáció, Neuilly, márc. 31. A magyar békedelegáció kedden este 7 óra 20 perc­,­kor indult el Páriából s csütörtökön este tíz órakor érkezik meg Budapestre a keleti pályaudvarra. A békedelegáció tagjai közül csupán Praznavszk­y rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a delegáció főtitkára, továbbá Wellstein követsége tanácsos és a segédszemélyzetnek néhány tagja maradtak Neualyben, megint elfiatalatják a döntést. Páris, márc. 34. A nagyköveti értekezlet egyik ülésén a múlt hét elején a magyar békefeltételekkel foglalkozott és elhatározta, hogy a szövetségesek legfőbb tanácsá­nak azt javasolja, hogy en bloc döntést mondjon ki és azt április 3-a és 6-ike közötti időben közölje a Neuillyben lévő magyar békedelegációval, nyilván azért, hogy ilyen módon tisztába jöjjön Magyar­­ország állásfoglalásával. A legfelsőbb tanács azon­ban az eljárásnak ezt a módját egy nagyhatalom, tiltakozása következtében elutasította, mert hír sze­rint olyan aggályokkal is kell számolnia, amelyeket­ az Egyesült Államok Mpviselete támaszt. Minden valószínűség szerint teh­át a döntést megint elhalaszt­­ju­k, bár nem lehetetlen az sem, hogy az Apponyi­­féle­ kifogások egyes részeinek elintézését még a san­­remói értekezlet egybegyülése előtt tudtára adják a magyar meghatalmazottaknak. Olaszország állna» Sllá,Sachia mellett, szibériai hadifoglyaink. Róma, márc. 31. A Gionale di Itália jelenti, hogy Olaszország a nagykövetek tanácsának legutolsó ülésén nem járult hozzá a magyar békek­érdésben előterjesztett javasla­tokhoz. Ebben az ügyben tehát döntés nem tör­tént, sőt nem­­is várható megegyezés mindadi­g,­­ amíg Planz Saorozág és Anglia lényegesen meg nem %

Next