Nemzeti Ujság, 1920. május (2. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-26 / 125. szám

/ / r­ .. Iuter dafioäc. május 26., * II. évf. 126. szám. ^ NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség , Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 28. sz. Telefon: József 65 és József 66. Kiadóhivatal, IV., Gerlóczy-utca 11. sz. Telefon: 150—82. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Tűzi Béla. Előfizetési ár: Egész évre 280 kor, faévre 140 kor. , negyedévre 70 kor, egy hónapra 25 kor. Egyes szám 1 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. A sörtán­c Árpád, Budapest, május 25. Tranán jövő utasok beszélik, hogy az ezredéves emlékmű a dévényi tetőn csorbi­tatlan épségében köszönti a vándort, aki Magyarországnak tart. Pozsonyban, a Bratiszlavának keresztelt ősi vá­rosban magyar vendégek várják a dunai hajót, amelynek legénysége magyar szóval fogadja a koronázó város meggyötört lelkű német vagy ma­gyar polgárát. Szimbolikus igazsága ez a magyar jövőnek, amelynek ragyogó fénye vidáman és bát­ran integet felénk pillanatnyi nyomorúságunk és soha eleven és komoly realitássá nem valósulható felnégyeltetésünk éjjötétjében. A dévényi em­lékmű és a Pozsony történelmi kövei közt bujdosó magyar Géniusz azt jelenti nekünk, hogy hiába minden aláírás, hiába minden versaillesi­­ «béke­­okmány», — a magyar határ ezután is Dévénynél kezdődik s az összetákolt békemű hulláján soha­sem lesz rajta a magyar nemzet jóváhagyó és lemondást hirdető kézjegye. A magyarság vir­rasztó szeme Dévényre figyel s nem Versaillesre s léte és történelmi rendeltetésének határait nem a Clemenceau-vonal szabja meg, hanem a hon­foglalásnak és az államalapításnak az az ezeréves gesztusa, amely Dévénytől Predeálig s Vereckétől a tengerpartig rajzolta ki a múltat és a jövendőt. Ha nemcsak érzéseink szövedékéből fonjuk a június 4-iki határidőhöz fűződő gondolatainkat, ide a józanság és a realitás orsójáról pörgetjük : be kell látnunk, hogy az aláírás ténye nem "olyan egy­szerű, súlytalan esemény, ahogy vérmes nagyra­­látóink és kávéházi diplomatáink képzelik és ma­gyarázzák. Az aláírás — ha brutális kikényszerí­tés árán is — bizonyos előnyt szerez martalóc és p­­arazita szomszédainknak. Annyit mindenesetre, hogy a megszállás hatalmi állapotából jogállapo­­tot teremt, bármilyen siralmas morális alapon állót is. Viszont pillanatnyilag — úgy érezzük magunk is — leverő hatással lesz boldogtalan véreinkre s a hozzánk ragaszkodó nemzetiségi testvérekre. De h­át az aláírás megtagadásával kockáztas­suk-e utolsó erőtartalékunkat, jobb és szebb jö­vőnk egyetlen fundamentális ígéretét: a maradék Magyarországot? Azok, akik lázas fővel az aláírás ellen izgatnak, mernék-e vállalni a felelősséget a megtagadás következményeiért, legelsősorban a három oldalról fenyegető kon­centrikus­-támadá­sért?"Ha kalandot jelent a megtagadás — pedig ma azt jelenti — nem volna-e oktalanság és köriy-' nyelműség kockára dobni mindent csak azért, hogy három vagy hat hónappal eléje vágjunk az események fejlődésének? A magyar nyilvánosság minden­ tagjának kö­telessége : szemét a dévényi Árpád-emlékre emelve virrasztani, őrködni az oláh, cseh és szerb zsarnokság alatt zsibbadó magyar életek felett s hirdetni és világgá harsogni jajkiáltásaikat a szabadulás boldog teljesüléséig. hatna a tényen, hogy a többségben levő amerikai republikánus párt hallani sem akar akár a versaillesi békéről, akár a nemzetek ligájáról. Knox szenátor a múlt héten hevesen támadta a szenátusban Wilsont, azzal vádolva, hogy elnöki teljhatalmát arra akarja felhasználni, hogy rákényszerítse a szenátust meggyő­ződéseinek feladására. Knox szenátor pedig az Unió jövő elnöke és Johnston szenátorral, kit az Unió jövő alelnökének emlegetnek, azt tűzte ki programmjára: elutasítani a versaillesi békét és a nemzetek ligáját, ellenben külön békét kötni a központi hatalmakkal és egyidejűleg megindítani egy nagy mozgalmat a nem­zetközi törvények megteremtésére és egy nemzetközi ítélő­­bíróság felállítására. De még egyéb akadály is tornyosul egy életképes liga elé. Úgy beszélik, hogy a felsőbb tanács francia tagjai minden áron azon törekesznek, hogy a felsőbb tanács, mint nemzetközi kormányzó orgánum, továbbra is fennálljon a nemzetek ligája mellett. A Westminster Gazette már félreveri a harangokat, azt írva : ha a fel­­ ­­ sőbb tanács a nemzetek ligája helyét akarja elfoglalni, úgy egyenesen gyermekgyilkosságot követ el. Ehhez a szorongatott, ereje megfosztott nemzetek ligájához akarnak utasítani bennünket, jogtalanul megcsonkított országot azzal a biztatással, hogy majd az megorvosolja a mi sebeinket ! Biztatgatnak : ha jók leszünk és odaadjuk az utolsó ingünket, az utolsó darab kenyerünket oláhnak, csehnek és szerbnek — akkor . Magyarország ismét boldog lesz, mert ha netalán valami sérelme lenne, majd utána néz a nemzetek ligája! Azonban tudni kellene: nem-e lesz a nemzetek ligája morálisan úgy megcsonkítva, mint ahogy minket most — egyelőre — megcsonkítanak területileg. Mondom egyelőre. Mert ha csakugyan olyan lesz a nemzetek ligája, mint amilyennek lennie kellene, vagyis egy igaz­ságos ítélőbíró, akkor az idegen banditák nem sokáig terpeszkedhetnek áldott hazai földünkön. Ha pedig a nemzetek ligája csak egy megfélemlített néma gyermek,­ akkor még van ahhoz elég erős magyar kár, hogy kellő időben igazságot szolgáltasson önmagának. Jávor. A nemzetek ligájának jövője Lausanne, máj. 17. A svájci nép tegnap döntötte el 413.000 szavazattal 320.000 szavazat, ellenében, hogy Svájc is be fog lépni a nemzetek ligájába. Ma Lausanne e nagy esemény örö­mére fel van lobogózva ; az iskolákban nincs előadás ; a tanulók — apró és felnőtt polgárok — dalokat éne­kelve, lengő zászlókkal haladnak végig az utcákon. Az egész Svájc ünnepel, örül, — hogy miért, azt nem kérdi, hanem megelégszik azzal, hogy egy új ok van, ami al­kalmat nyújt lelkesedésre, mulatásra ... A fentebb említett számokból azonban világosan kitűnik, hogy a lakosság egy nagyon jelentős része elle­nezte Svájc belépését a nemzetek szövetségébe, így a szocialista Zürich, a német svájci városok egy része, úgymint Basel, Solothurn, Schaffhausen, St. Gallen, Aargau, valamint a régi patriarkális városok :­­ Úri, Schwyz stb. Miért ez ellenkezés? Mert Svájc a megcson­kított nemzetek ligájától nem remél sokat , még kétel­kedik, lesz-e ez a liga elég erős ahhoz, hogy ne csak az entente-népek érdekeit szolgálja, hanem magába fog­lalva egész Európa, sőt az egész világ népeit, minden­kinek igazságot szolgáltasson? Tény az, hogy a kilátások jelenleg nem nagyon biz­tatóak­­ a liga jövő - életképességére. A valószín­űség mind jobban csökken arra nézve, hogy az eszme tulaj­donképpeni megteremtője, Wilson, kierőszakolhassa Amerika támogatását. Wilson állítólag ismét nagy be­teg és orvosai újabb visszaeséstől rettegnek, de ha még egészségi állapota tökéletes lenne is, az sem változtat­ v> V v VV V V V V V V V V S/ \S V V V/ V7X7 V Apponyi és Teleki a békeszerződésről. Holnap a nemzetgyűlésben is nyilatkoznak. — Entente-bizottságok * Magyarországon. • Ámbár a kormány felfogása a békeszerződésre vá­­ltozóan félre nem m­­agy­arázhatól­a­g megnyilvánul a legfőbb tanácshoz intézett jegyzékben, a közvélemény és a politikai körök mégis feszült várakozással tekin­tenek a kormány részéről a nemzetgyűlés színe előtt teendő nyilatkozatok elé. Sokan azt hiszik, hogy amit a jegyzék elhallgatom vagy csak célzással érintett, azt most alkalmuk lesz leplezetlenül meghallaniuk. Nem gondolnék, hogy akár gróf Teleki Pál mint kül­ügyminiszter, akár gróf Apponyi Albert, a­kit béke­­delegálási mandátumának letevése ellenére is a ma­gyar nemzet politikai vezérének tekint az ország és a külföld - kiléphessenek abból a tartózkodásból, melyet számukra nem annyira a köteles diszkréció, mint in­kább az ország üdve ig elő. Akiket csupán érzéseik befolyásolnak, egy másodpercre se feledkezzenek meg arról, hogy Apponyinnál és Telekinél, jobb, hivebb és önérzetesebb magyarok ők sem lehetnek, csak a leg­­fölebb vérm­esebbek és az európai v­iszonyok megíté­lésében kevésbbé tapasztaltak. Egyébként mind a két államférfi megszólalt már a mai nap folyamán. Apponyi az Új Nemzedék munka­társának kijelentette, hogy a hatalmak felfogásában változás jelei mu­­tatkoznak, s bölcsebb dolog volt ma az új áramlatba illeszkedni, mint az egész világgal szembehelyezkedve va banque-ot játszani és a javunkra fejlődő hangulatot ezzel ismét megrontani. Kijelentette továbbá, hogy a kor­mány helyesen határozott és felelőssége tu­datában másképp nem is határozhatott. Gróf Teleki Pál a Wiener. Tel. Com. szerkesztője előtt rámutatott arra, hogy a békeszerződés aláírása tekintetében, mint a többi legyőzött állam, Magyar­­ország is a keserű kényszernek engedett.­­ Azok után a borzasztó károk után, amelyeket az ország a bolsevizmus és a román megszállás következ­tében szenvedett, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy esetleges megszállás újabb bajait zúdítsuk magunkra. Annál nagyobb baj volna ez, miután az ország most már szerencsésen a talpraállás és a gaz­dasági erők javulási stádiumába jutott és senki a fe­lelősséget azért nem vállalná, hogy ezt a javulási fo­lyamatot feltartóztassa, vagy megakassza. A béke­szerződés aláírását a minisztertanács határozta el és ez időszerint nem terjeszthető a nemzetgyűlés elé, mert az nem kéviseli Magyarország egész területét.­A békeszerződés a magyar államra különösen gazdasági és pénzügyi tekintetben olyan mérvű terheket ró, ame­lyeket az nem fog elviselhetni. Egyedüli reményünk a békeszerződés végrehajtása rendjén felülkerekedő jobb belátás. A ma délután tartott minisztertanács megállapodott abban, hogy holnap (szerdán) a nemzetgyűlésben Apponyi és Teleki a napirend előtt felszólalnak és tá­­­jékh­attatni fogják a képviselőket a békeszerződés te­kintetében. Vita ezek szerint nem tesz. Párisi jelentés szerint nyomban a béke aláírása után úgy a jóvátételt, mint a határkiigazító bizottsá­gok megalakulnak és június folyamán Budapestre utaznak, hol azonnal megkezdik működésüket. Francia lapok a szerződésről. Versailles, május 25. (Szikratávirat.) A Homime Libre a magyar békeszerző­dés aláírásáról írva megjegyzi, hogy a magyar kormány csak tiltakozással írja alá a békeszerződést és az a re­mény él benne, hogy a békeszerződésnek drákói rendel­kezéseit, különösen a területi megcsonkítást a népszö­vetség orvosolni fogja. , A Petite République «Magyarország bátran viseli a békeszerződés megpróbáltatásait» címmel Teleki kül­ügyminiszter legutóbbi beszédéből közöl részleteket. Dr. Benárd Ágost körútja a Tiszántúl. Mindenütt ünnepléssel fogadták a népjóléti minisztert. — Gyűlések Biharban, Békés­ megyében és a Hajdúságon. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának való­sággal diadalmas bevonulása volt a Tiszántúlra az a kettős körút, amelynek egyikét Haller István, a má­sikat dr. Benárd Ágoston miniszterek vezették. Haller Istvánnal egyidőben indultak el dr. Benárd népjóléti miniszter vezetésével Szabó József képviselő, Székely János államtitkár, dr. Székely György tanár, Slachta Margit nemzetgyűlési képviselő, Lukács Já­nos képviselőjelölt, Kaposy Miklós, a miniszter titkára és még sokan, akik a körúton lelkes felszólalásokkal és fáradhatatlan agitációval vettek részt. Pünkösdvasárnap reggelén Tetétlenen beszélt a mi­niszter Jámbory Kálmán érdekében. A 72 százalék­ban földnélküli nép nagy érdeklődéssel hallgatta a földreformot illető kijelentéseket, hogy amortizációs alapon, részletfizetésre is földhöz juthat. Délben Föl­desen özv. Szöllössyné vendége volt a miniszter s a délutáni népgyűlésen olyan sikert aratott, hogy a kis­gazdapárt egy szónoka nem is tudott szóhoz jutni. Nagybajomban fehérruhás nők virággal fogadták a minisztert és Veress Jenő képviselőjelöltet. A nép­­gyűlésen fényes tanúságot tett dr. Benárd arról, hogy pártunk nemcsak a ,,pápisták“ pártja, itt is egy em­berként áll a református paptanár képviselőjelölt mögé, innen Bárándig minden községben fehérruhás leá­nyok sorfala köz­­virágzáporban állt meg az autó. Az esti népgyűlésen Benárd Ágoston, Veress Jenő és Szabó József beszéltek, — a budapesti munkásság üdvözletét vive a falu népének, — végül Lukács Já­nos nagyszalontai képviselőjelölt szólt a nők választó­jogáról. Püspökladányban fényes bankett volt a mi­niszter tiszteletére. Pünkösd hétfőjén Székely János népjóléti államtit­­­kár bontotta ki a párt lobogóját Endrődön, részlete­­­sen kifejtette a párt programmját. Felszólaltak még­ Benárd miniszter, Szabó József és Budavári­ László is. Délután Mezöberényben, majd Békésen tartottak­ nagy népgyűléseket és jelölték dr. Székely György p ref. tanárt képviselőnek, aki azonnal nagysikerű pro-1­gram­mbeszédet is tartott. Úgy Mezöberényben, mint Békésen, nagy és általános érdeklődés mellett fejte­­­gette a miniszter, hogy minden romlásunk, jelen nyo­­­morúságunk legfőbb oka, hogy fiai hűtlenek lettek­ hitükhöz, nemzeti érzésükhöz. Általános helyeslés mellett tiltakozott minden nemzetgyilkoló felekezeti és osztályharc ellen, a lét vagy a nemlét kérdésének idején a magyar testvériség megbontására. A béke alá­írásával kapcsolatosan így szólt: „Könnyű lemondani az életről egyes embernek, de, ha nemcsak a saját éle­téről van szó, hanem egész családjának, nemzetének fenmaradása forog veszélyben, készen kell lennie nemcsak a hősi halálra, hanem még az ennél is sú­lyosabbra, a szenvedések és megalázásokkal teli, de a jobb jövő reményében dolgozni akaró életre is." A gyű­lést Márk Ferenc református esperes rekesztette be. Békéscsabán dr. Bertóti István polgármester hatal­mas küldöttséggel, magyar ruhájú leányok virággal fogadták a minisztert, ki igen nagy hatású beszéddel válaszolt a nagyszámban egybegyűltek, előtt, a párt igazságait fejtegetve. Lelkes tüntetésben volt része Slachta Margitnak is. A miniszter kedden délelőtt érkezett meg. Művel a munkásbiztosítás államosításáról szóló törvényjavaslat már a legközelebbi napokban­,a nemzetgyűlés elé kerül.

Next