Nemzeti Ujság, 1920. július (2. évfolyam, 155-181. szám)

1920-07-10 / 163. szám

2 b­en kell magának a bajnak enyhítéséhez is hozzálátni. A bevándorlást intézményileg meg kell szüntetni. Azon bevándorlóitokat, akik nem szereztek magyar állam­polgársági jogot, a humanizmus szabályainak szemmel­­tartása mellett, de kérlelhetetlen szigorral ki kell utasí­tani. Támogassuk és fejlesszük a szövetkezeteket, ápoljuk a keresztények összetartó érzetét. Jogos és ért­hető, ha a keresztények, amennyire lehet, üzleteikben egymás iránt különös tekintettel lesznek, egymást támo­gatják, erkölcsi és szellemi egyértékűség esetében egymásnak előnyt adnak a zsidók felett. És én nem zár­kózom el annak a kérdésnek sürgős tanulmányozása elől sem, hogy miképpen lehetne bizonyos arányszámok megállapítása által az egyetemi kérdést is megoldani. Ez álláspontra helyezkedni nehezemre esik, mert ellen­kezik a helyes elvi felfogással, mely nem ismer különb­séget felekezetek és fajok között, csak azt nézi, hogy ki tiszteli a törvényeket és ki helyezkedik azokkal szembe, kinek mi a kvalifikációja, minő az erkölcse, de minden érdek megköveteli, hogy e lépéseket megtegyük a lehető leggyorsabban. S küzdj­ünk következetesen és erélyesen mindazon er­kölcsi defektusok ellen is, amelyeket joggal vagy jog nélkül a zsidó befolyásnak tulajdonítanak. Az angol hajózási szakértők látogatása a magyar hajó­­­­gyárakban.­ ­ A Nemzeti Újság mai számában hírt adtunk arról, hogy a Londonban alakult folyamhajózási szindikátus kiküldött szakértői, Barry, az angol képviselőház tagja és Domaille Thomas kapitány tegnap Bécsből Budapestre érkeztek. Az angol szakférfiak, akik a M. F. T. R. Zsófia nevű luxushajóján maradnak meg­szállva, ma reggel dr. Vass és Sárvárig, a Dunagőz­­hajózási Társaság igazgatóinak társaságában látogatást tettek a Társaság óbudai hajógyárában. Az utat a Tár­saság Schönbrunn nevű hajóján tették meg, mely ez alkalomra az angol hajózási lobogót szökkentette ár­bocára. Künn a gyárban Schultze és Horváth főfel­ügyelők, valamint Uttil felügyelő fogadták és kalau­zolták az angol vendégeket, akik a legelismerőbben nyi­latkoztak a hajógyár hatalmas teljesítőképességéről és modern technikai felszereléséről. Sárváry igazgató szakkérdésekben kimerítő felvilágosítással szolgált az angol kiküldötteknek s főként arra mutatott rá, hogy a megcsonkított Magyarország megmaradt szén­bányáinak termelése távolról sem elégséges a vasúti for­galom mellett a hajózási forgalom és a hajógyárak szük­ségleteinek fedezésére. Domaille kapitány, aki az angliai szindikátus buda­pesti vezérügynökségének képviselője lesz, a helyzet javulását helyezte kilátásba, ami,tekintve az angol nagy­tőke közvetlen érdekeltségét a dunai hajózási forga­lomban, komolyan várható a közeljövőben. g»a»=»=»=»=»=+=»=»=»=»s»i­.»s»::»:z«=«5» Lengyelország nem adja fel a harcot Az oroszok ereje csökken.­ ­ Ama feltevésünkben, hogy a lengyel hadsereg hely­zetéről terjesztett hírek tendenciózusak, nem csalód­tunk. Hiteles forrásból értesülünk, hogy az orosz vö­rös sereg-Csak a front két szélső szárnyán (a Bereziná­­nál és Rovnónál) ért el kezdő sikert, de lökőereje csak­hamar kimerült, bár összes tartalékait is tűzbe ve­tette. Az 1200 kilométeres fronton mozgó harc folyik, mely természetszerűen változásokat mutat fel. A hely­zet elbírálásánál figyelembe veendő, hogy Lengyel­­ország a nemzeti egység és akaraterő jegyében áll, mögöttes országrészei érintetlenek s hadseregének s szelleme mintaszerű, míg ellenben Oroszországban­­ minden k­aotikus állapotban van s a jelenlegi offen­­ziva a szovjeturalom utolsó kétségbeesett kísérlete. Varsó, jul. 9. A lengyel ellenoffenziva, mely a Bere­zina középső folyásánál indult meg, eredményesen halad előre. Radziwil Szaniszló herceget, Pilsudszky elnök adjutánsát, ki fogságba esett, a bolsevisták ke­gyetlen kínzások után meggyilkolták. A vörösök a smerínkai lengyel vöröskereszt-kórházat a benne levő lengyel sebesültekkel együtt felégették. Hit tesz a „Move** szibériai hadifoglyainkért! A MOVE?,tanácsülésének mai második napján dr. Haen­­del Vilmos­­egyetemi tanár és Beregi Kornél felszólalásai után a főosztályok referádája következett. Elhatározta a tanácsülés azt is, hogy felhívást intéz a magyar tár­sadalomhoz és arra kéri, részesítse a magyar Nemzeti Hadsereg zászlaját mindig megkülönböztetett tisztelet­ben. A MOVE ülésének tegnapi első napján Belating-Braun Géza százados beszámolót tartott a MOVE hadifogoly­­mentő mozgalomról. Kifejezte azt a reményét, hogy még a tél előtt összes hadifoglyaink hazai földön lesznek. A hadifoglyok támogatására szükséges összeg gyűjtését a MOVE fogja végezni. Az országos gyűjtés augusztus 20., 21. és 22. napján lesz. 30 milliót remélnek. 180.000 hadi­fogoly van még kint Oroszországban. Az amerikai gyűj­tés eredményéből öt amerikai hadihajó van útban Vladi­vostok felé, ahonnan az összes Svelet-Szibériában szen­vedő hadifogoly honfitársainkat haza fogják­­szállítani. Az öt hadihajó szeptember 15. és 30-ika között érkezik Triesztbe. A többi Nyugat-Szibériában, Turkesztánban, a Don vidékén és Szovjetoroszországban sínylődő véreink hazaszállítására minden lépést megtettek és hazautazásuk vonaton és hajón részletesen ki van dolgozva, a szüksé­ges összeg többé-kevésbbé biztosítva. A hadifoglyok Csó­­ton, Miskolcon és Inotán 7—14 napig vesztegzár alatt maradnak és azután leszerelve hazabocsáttatnak. A MOVE hadifogolymentő mozgalom irodája Városligeti-fasor 38. szám alatt van. Idáig 11 millió korona a különböző fo­­golygyűjtések eredménye. NEMZETI UJSÁG ’Szombca, 198. Juttas film Nagyatádi Szabó István­­ földbirtokreformja. Mindenkine kell földet adni, aki azt meg tudja mű­velül. — Megváltható minden 500 holdon felüli egy tagban birtok. — A régi birtokost teljesen kár­talanítani kell. — Országos telepítési tanács állí­tandó fel. A tervezet szerint lehetővé kell tenni a földtulajdon megszerzését mindazok részére, akik a földnek gondos és szorgalmas megművelésére képességgel és hajlandósággal bírnak, illetőleg környezetük eddigi viszonyai folytán a kellő földbirtokra szert tenni nem tudtak. Földet kell tehát adni a törpebirtokosnak, a földtulajdonnal eddig nem bírt mezőgazdasági foglalkozású, önálló keresőnek vagy jogi­lag cselekvőképes férfimunkásnak, mellékfoglalkozáskép­pen kerti gazd­ákodással vagy szőlőmiveléssel, gyümölcs­­termeléssel foglalkozni akaró kisiparosnak, közalkalma­zottnak, volt katonatisztnek vagy altisztnek, a végkielégí­téssel vagy nyugdíjjal elbocsátott köztisztviselőnek, katonának, hadirokkantnak, özvegynek, árvának. A szükséges földterületek megváltás útján az igényjogo­sultak tulajdonába mennének át. Megváltható minden 1919 január 1-én 500 holdon felüli területtel bíró, egy tagban levő birtok. Az egyes birtokok 500 holdon aluli területe csak természetbeni kicserélés alapján vehető igénybe. Meglevő mezőgazdasági iparüzemek fenmaradását megfelelő terület meghagyásával vagy szövetkezeti kezelésbe való vétellel bizto­sítani kell. A tulajdonosnak teljes kártérítés jár. Ez alatt annak a tiszta jövedelemnek tőkésített értéke értendő, amelyre a tulajdonos tekintettel, az el nem vihető összes beruhá­zásokra szert tehetett. Akinek 1000 kát. holdnál nagyobb földbirtoka marad, a megváltási ár felét záloglevelekben köteles elfogadni. A földhöz jutottak által fizetendő ár­as eladási és bizonyos pótlék. A haszonbérlőket befektetési költségeikért kártalanítani kell. Magáért a bérletért, a haszonbér egy évi összegével kártalanítandók. Teljes meg­váltás esetén a birtok élő és holt felszerelése az államnak át­vételre felajánlható. A földet igénylőket és az igényeket a fölmivelésügyi miniszter a községi elöljáróságok útján íratja össze. A főispánok és az illetékes törvényszéki elnökök is bevonan­dók. A terület kijelölésére és az ár megállapítására a vegyes bírósági eljárás a mérvadó. A telepítésre rendelkezésre álló területeket létszámba veszi az Országos Telepítési Tanács. Ez osztályozza a fel­merülő igényeket és elosztja a telepeseket. A Telepítési Tanács legsürgősebb feladata a helyi igények kielégítésére nem szükséges nagyobb megváltható birtoktestek megállapítása. A pénzügyi rendelkezések között legfontosabb a Mező­­gazdasági Földhitelszövetség létesítése, amely szövetség tagjai volnának egyrészt a hitelre szorulók másrészt azok a gazdák, akik mint hitelezők átveszik a kisajátítási kö­telezvényeket. (Fix kamatozású záloglevelek.) A Földhitel­­szövettség tagjai egyetemlegesen felelnek a záloglevelekért, maga az intézet altruista alapon, miniszteri ellenőrzés mellett dolgozik. Az utolsó fejezet rendelkezik a kedvezményekről. Aki két évnél hosszabb ideje teljesített katonai szolgálatot,­­leg­alább hat havi frontszolgálat­ a vételár háromnegyed részét igényelheti hitelképpen, azonkívül kaphat természetbeni beruházási hitelt is. Kölcsöneinek két évi kamatját az állam viseli és a tör­lesztés erre az időre föl van függesztve. Aki az új törvény alapján jut földbirtokhoz, az tíz éven belül el nem adhatja, haszonbérbe is csak családi haláleset miatt. A községi elöljáróság véleményére nem megfelelő művelés esetén a birtok elvehető és fölötte újra az Orszá­gos Telepítési Tanács rendelkezik. »o*o»o«o*o«o«o«oöo«o*o«o«o*o«Kj*o©o«o«»oiK>»o®ooo«»o*so«o#>o*o®o©o«oeo»o*o*o«o Bokányi ki akar bújni a felelősség alól. A tárgyalás negyedik napja. A népbiztosok bűnperének mai negyedik tárgyalási napján Bokányi Dezső kihallgatását folytatták. Az egy­kori néptribun hosszadalikasan ismerteti a munkástanács éjjeli ülésének történetét, amelyen annak idején a hatal­mat átvették. Csodálkozott, hogy Garami, Peial és Buchin­­ger nem voltak jelen. Kun Bélát meleg üdvözléssel fogad­ták. Látta, hogy diktatúra készül s kérdést intézett ez­iránt Kunhoz, aki azzal válaszolt, hogy a diktatúra for­mailag már az októberi forradalomkor kezdődött, de nem fog tovább tartani az országos választásoknál. A népbizto­sok kijelölésénél ellentétek mutatkoztak kommunisták és szocialisták között. Ő nem akart semmiféle álllást vállalni, de amikor a népjóléti népbiztosságra került a sor őt vet­ték elő. Másnap megjelent a statáriumról és alkoholtilalom­ról szóló rendelet, melyekről többen nem tudtak. Bokányi ekkor már látta,­­hogy a diktatúra nagy méreteket fog ölteni. Ezután azt igyekszik megmagyarázni, hogy bár felfogásban nem egyezett társaival, miért maradt meg mégis népbiztosnak.Angol mintára akart szociális refor­mokat létesíteni. Majd áttér Kun Béla plattformájára. Kun azt állította, hogy a burzsoá diplomáciával szemben a hazugság megengedett erkölcs. A vádiratnak a polgárság lefegyverezésére vonatkozó részét — úgymond — nem érti, mert a polgárságot már a Károlyi-rezsim alatt le­fegyverezték. A magántulajdon megsemmisítéséről szóló vádpontra megjegyzi, hogy már az előző kormány erősen angazsálta magát a szociális terén. A földbirtok és a gyár­ipar szocializálása terén ő a kárpótlás mellett volt. Elnök: Az ékszerészektől kárpótlás nélkül vettek el mindent, a háztulajdonosoktól pedig elvették házukat. Bokányi: Ezzel szemben megreparálták az összes laká­sokat. (Elénk derültség a közönség soraiban.) Bokányi ezután áttér a vádnak arra a pontjára, mely arról szól, hogy ő részt vett a tanácskormány alkotmányá­nak meghozatalában. Ezt tagadja. A legnagyobb küzdel­met a választási eljárásoknál vívta, de eredménytelenül, mert a szélsőségesek ezzel kapcsolatban azt akarták ki­mutatni, hogy Kun Béla is van olyan legény, mint Lenin. Ugyanis az első időben Lenin azt írta, hogy nincsen Ma­gyarországon proletárdiktatúra. Ezután újból visszatér a népbiztosok elleni küzdelmeire. Elmondja, hogy vissza akarta adni a fővárosnak autonómiáját, azonban ez nem sikerült. Rátér a birói függetlenség megszüntetésére, amit mindig helytelenített. Majd a vörös hadsereg megszervezéséről szóló vádra reflektál. Julius 13-án hadtestparancsnokként ment ki a frontra. Mindenütt buzdító beszédeket tartott. A tiszte­ket nagyon megbecsülte s jól bánt velük. Elnök itt felolvassa Jenei és Rákosi századosok val­lomását. Olvassa : Julius 28-án Miskolc közelében a vasúti kocsiban a vezérkari irodában a következő kijelentést tette : A tisztek nagy része megbízhatatlan. Úgy hogy a legnagyobb lelki nyugalommal ötven százalékát föbrelövetném. Később pedig azt mondotta: A hadtestparancsnokság törzsvezérségét fel fogom váltani és helyettük terrorcsapa­tokat hozok. Bokányi: Július 28-án ott voltam a tiszai fronton, soha arra nem jártam. Landlerrel soha sem utaztam Kassára. Én július 28-án a fronton harcoltam. (Nagy derültség.) Elnök: A hadsereg osztályhadsereg volt, célja pedig hogy a világ proletárságát felszabadítsa. Bokányi: A proletárhadseregbe mindenki beléphetett. Hogy Moszkva felé mivel fűszerezték a rendeletet, azzal nem törődtem. Elnök: Csodálatos, hogy minden rendelet hasonló szí­nezéssel volt ellátva. Bokányi: Én nem hoztam azokat a rendeleteket. Elnök : Majd rátérünk erre. Bokányi (vállat vonva) : Majd rátérünk. Elnök: Velem ne vitatkozzék és figyelmeztetem, ne ad­jon többé okot hasonló figyelmeztetésre. Bokányi itt kifogást emel, hogy védekezésében kérdé­sekkel megakasztják. Elnök: Azt én bírálom el, hogy mikor tehetek fel kér­dést. Mikor szükségét látom a kérdés feltételének, akkor megteszem. Igenis megengedem, hogy álláspontját kifejt­hesse annak kereteit és kontúrjait azonban nekem kell megállapítani, mert különben ha teret nyitnék arra, hogy nyílt szónoklatokat tartson, akkor a tárgyalás hetekig és hónapokig eltarthat. (Zajos helyeslés a hallgatóságban.) Elnök csendre inti a hallgatóságot, majd öt perc szünetet rendel el. Szünet után Bokányi folytatja vallomását. A középüle­tek megszállásában — szerinte — semmi része nincs. Mikor népbiztos lett, felment a minisztériumba, ahol egy titkár fogadta. Kérdésére, hogy szocialista vagy kommu­nista-e, a titkár kijelentette, hogy egyik sem. Nyúzságáért megtartotta titkáráinak. Elnök: Visszatérve a forradalmi törvényszék bíráira, elképzelheti-e annak helyességét, hogy haramiák ítélkezzenek? Bokányi : A forradalmi törvényszék ügyeit jogászok csinálták. Amikor ő a városházára került, megakadályozta a ter­vezett elbocsátásokat. A négy polgármesternek kijelen­tette, hogy rendelkezésükre áll. Túszok elfogásáról tudott, mert többen jártak nála ebben a dologban, de ő maga nem fogatott el senkit. A hadseregparancsnoki állást azért vál­lalta, mert Böhm megkérte, hogy megbízható csapatokat szervezzen arra az időre, amikor új politikai orientálódás f­og bekövetkezni. Népszerű ember volt s tudott a katonákra látni, ezért állították őt egy hadtest élére. A szolnoki front összeomlása után tervezett új offenzíváról ő beszélte le Kun Bélát. Elnök : Szóval ön úgy tünteti fel a dolgot, hogy ön men­tette meg a helyzetet, Haubrich szintén úgy tüntette fel, hogy ő mentette meg. Adatok vannak arra nézve, hogy Trockij önhöz fordult s Kun Béla iránt érdeklődött. Bokányi ezt tagadja. Elnök most levelet olvas fel, melyet Bokányi irt 1919 január 20-án és a börtönből csempészett ki. A levél egy része így szól:­­Gödöllő rossz volt királyi nyaralónak, de még rosz­­szabb munkásfészeknek. Az embernek, ha ilyen fészket lát, a proletárdiktatúra után csorog a nyálas. Bokányi: Ez csak képlet volt, melyet nem politikai vonatkozásban alkalmaztam. (Élénk derültség a közönség soraiban). Aczél főügyész: Van-e tudomása arról, hogy Garbai egyik beszédében kijelentette, hogy sírba tették a magyar alkotmányt? Bokányi: Tudom. Garbai kijelentése egyszerű frázis. Elnök :• Csodálatos, hogy ezek a frázisok mind valósággá váltak. Bokányi a főügyész kérdésére elmondta, hogy a kom­munisták nem bíztak a Népszavá­ban s követelték, hogy a lap munkatárai között az ő embereik is ott legyenek. Ezért jelentek meg túlzó cikkek a Népszavá­ban is. Elnök ! Ha így volt, akkor a­­Népszavá­-t meg kellett volna szüntetni, mint a többi újságokat. Bokányi: Ezzel a kérdést meg lehetett volna kerülni, de nem megoldani. Elnök : Ha Garami itt tudta hagyni az országot, ön is itthagyhatta volna. Aczél főügyész azt kérdezi Bokányitól, hogy szerinte Károlyi jogosítva volt-e átadni a hatalmat a kommunisták­nak? Bokányi erre azzal válaszol, hogy Károlyinak a Nemzeti Tanács adta a hatalmat, de nem úgy ruházta rá, hogy köteles neki visszaadni. Károlyi tehát annak adhatta át a hatalmat, akinek akarta. (Zúgás a közönség soraiban.) Aczél főügyész : Akkor tehát átadhatta volna Oroszország­nak is. Elnök itt a tárgyalást megszakítja s annak folytatását másnap reggel 9 órára tűzi ki. A törökök elhagyták Pártot Páris, jul. 9. A török békedelegáció pár titkár hátra­hagyásával tegnap délután elhagyta Versailest és vissza­utazott Konstantinápolyba. Deschanel Bemondani készül. Genf, jul. 9. Megerősítik, hogy Deschanel köztársasági elnök, ki­ismeretes vasúti balesete óta visszavonulva él, lemond az elnöki tisztségéről. Utódjául Millerandot és a volt elnököt, Poincarét emlegetik.

Next