Nemzeti Ujság, 1920. szeptember (2. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-01 / 207. szám

ltek.SE»--! ^ . V Szerda, 1920 szeptember 12 « 11. évf. 2W.M. NEMZETI ÚJSÁG uitliiinimmiii minimum iimi ■ ' 11 ■ i m 111 ni m unni iiiiiiiini n i": i m mii Iliim ni mi ituiiiiiliil mi iiiiiin inni mii iiiiiiiniiiiii iiiiimi liillllllll lllllllllllllllllllllltltlllll lllllllllil tltllilll llliltliilili nmiMiaf imwiitinimiiiiiiiimiiiiiHiiiiiiiiiiriiiiHiiiiriHiriiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmimiiriimiiiiiiiiiiiHHirmmiHiiitiiiiiiiiirfflHniiiHiwmiiiiitiiimiitimiiiHmiiiiiiiiimfiiiiimiMimiiiiirHuiimimrmi Szerkesztőagg: Budapest, VII!., Szentkirályi-utca 28. sz. KFBÍ87TÍST PÍH ITTNAI NAPIT AP Előfizetési ár: Egész évre 280 kor., félévre 140kos, Telefon: JÍzsef 65 és J f 66. —Kiadóhivatal: IV.ker„ aUftüö* I Hü 1 LULU 1RÄ1 BATlifiT negyedévre 70 kor, egy hónapra 25 kor. Egyes szám Gerlóczwitca 11. sz. Telefen: 5—67, 5—68 cs 5—69. Felelős szerkesztő: Túri Béla- I korona.— Hirdetések milliméteres díjszabás szerint Elvégre, ha az átélt rettenetes tanulságok után valóban lélek és nemcsak a száj szerint aka­runk keresztények lenni, úgy intézményesen kell gondoskodnunk arról, hogy a nemzeti köz­szellem kifejlesztésének legfőbb tényezője, az iskola, parancsoló határozottsággal hordja ma­gán a keresztény jelleget. A közelmúlt arra tanított meg bennünket, hogy minden érvénye­sülni szándékozó tévtan legelsősorban az isko­lára akarja a maga bélyegét rásütni. Nos, időt­len időkig biztosítanunk kell nemzetünket afelől, hogy iskoláink fejlődési irányát ma­gyarságunk és kereszténységünk szabja meg. Miklóssy István. iránya. X iskolaügyünk fejlődési iránya a legutóbbi év­tizedekben. zegzugos utat mutat; évszázadokon­­ keresztül e genesvonalú és fokozatosan emel­­­­kedő irányát a liberalizmus égisze alatt kifej­lődött nyugtalan és türelmetlen szellemű tév­­tanok térítették le az emberi alacsonyságok görbevonal­a pályáira. Vájjon mi volt legutóbb kulturális életünk hirtelen elkanyarodásának legfőbb oka? Ko­rántsem a zsidók, korántsem a marxisták és korántsem a népbiztosok. Szellemi, erkölcsi és közgazdasági életünk is, a legutóbbi évtizedek­ben hozott liberális törvények révén került az emberi ala­konyságok lejtőire. A beözönlő zsi­dók, a marxisták csak annyit tettek, hogy lel­kületüknél fogva mohó örömmel emelték rá egész gazdasági és kulturális életünket azokra a vágányokra, amely címek irányát liberális törvényeink szabták meg. Tételünk bizonysága egy iskolaügyi életünk­ből vett példa. A középiskolákra vonatkozó 1883. XXX. t­c. — amelyet a „legjobban keresztülvitt magyar törvényalkotásnak“ minősítettek a közelmúlt­ban —7 első fejezete kimondja, hogy a középis­kola fő feladata az, „hogy az ifjúságot maga­sabb általános műveltséghez juttassa.“ Ezen szakasz tartalma és szelleme körül a főrendek házában a törvény tárgyalásakor bő vita in­dult meg. A v­ita amaz indítvány körül indult meg, hogy a szöveg eme kitétele helyett: „ma­gasabb általános műveltséghez juttassa“ ez té­tessék: „valláserkölcsi alapon általános mű­veltséghez juttassa“. A vita során hangsúlyoz­ták a felszólalók, hogy az egész tanügy közép­pontja a valláserkölcsi neveléssel egybekapcsolt oktatás; az egész oktatásnak valláserkölcsi alapon nevelői befolyást­­kell gyakorolni az ifjú szívekre. Az aggodalmaskodó többséget a miniszterek azzal a kijelentésükkel nyugtatták meg, hogy a valláserkölcsi alap mellőzése „föl sem téte­lezhető“ és elvégre „a középiskolák tan és nem nevelő intézetek.“ így a valláserkölcsi kifejezés a törvényből szerencsésen ki is maradt. És váj­jon mit jelentett ez iskolai életünk további fo­lyamán? Azt, hogy szép lassan, egyéb liberális törvényeink alapján is, életrekeltek a Jászi Oszkárok és Somogyi Bélák, mint a Kún Bé­­láék előfutárjai és a keresztény magyar közélet zuhanva haladt a lejtőn lefelé. Hiszen a Kunfi Zsigmondok­nak már nem is kellett volna egye­bet tenniök, mint a „legjobbra keresztülvitt magyar törvényalkotásból“, an vak első feje­zete 2. és 4-ik paragrafusából i­s ülni e két szót „hit- és erkölcstan“, továbbá a 9-ik paragrafust, és előttük állott volna a laikusmorál szerinti tanügyi törvény. Ho így is, éppen a törvény erőtlensége és határozatlansága folytán volt le­hetséges a háború előtti közelmúltban, hogy a tanári szobákban, sőt tanárgyűléseken is nyíl­­tant hivalkodtak szabadkőműves és radikális tanárok, hogy a valláserkölcsi nevelésnek el­lenfelei. Ezek a tanárok egészen szépen eltanít­­hattak, anélkül, hogy a törvénnyel és hivatali esküjükkel csak némi összeütközésbe is jutot­tak volna. Ellenkezőleg, m­ég ma is van közülük direktor, sőt fődirektor is. Ha ellenben az 1883-iki XXX. törvénycikk kifejezetten meg­jelölné az iskolai nevelés valláserkölcsi alap­ját és ha az egész törvénycikk szelleme is visz­­szatükröztetné a valláserkölcsi nevelés elkerül­hetetlen szükségességét, úgy kellő ellenőrzés mellett, egyetlenegy vallástalanságát hangoz­tató tanár sem léphette volna át becsülettel, ál­lásának kockáztatása nélkül, az iskola küszö­bét. Lám, így hat ki egy-egy törvény a tényleges, igaló életre, a közélet egész szellemére és annak­­minden szükségletére. Ami iskolaügyi törvé­­­nyeinket illeti, mindennél fontosabbnak tart­juk, hogy a magyar­ iskolák számára fölállított törvényes keret pótlólag, de teljes határozott­­­­sággal tolja előtérbe azokat a legfontosabb ne­velői szempontokat, amelyeket annak idején (a­­középiskolai törvény megalkotásakor), a mi­niszterek, a főrendiház többsége akaratának el­lenére előtérbe tolni „feleslegesnek“ tartottak. s Általánosságban megszavazták a botbüntetést !A szavazás aránya: 66—41. — Toracsányi miniszter módosításul. A nemzetgyűlés mai ölesét fél 11 órakor nyitotta meg Rab­ovszk­y István elnök és bejelentette, hogy Emich Gusztáv a hódmezővásárhelyi I. kerületi, Wagner Károly pedig kemecsei mandátumukról lemondtak. A Ház a lemondásokat tudomásul vette és felhatalmazta az elnököt, hogy az új választá­sok kiírása iránt intézkedjék. Napirend előtt Kenéz Béla, az I-fő bíráló bizott­ság el­nöke jelenti, hogy a bizottság a Schlachta Margit mandátuma ellen beadott panaszt elutasí­totta, mivel panaszlók a hozzájuk intézett felszó­lítás dacára sem neveztek meg közös megbízottat és igy javasolja, hogy a Ház Schlachta Margitot a végleg igazolt nemzetgyűlési képviselők névso­raira vegye be. — A Ház így határozott. Következett a napirend során a botbü­ntetésről szóló javaslat tá­rgyalása Somogyi István előadó a zárszó jogán hossza­sabban reflektál a vita során elhangzottakra. Ha a javaslat ellen felszólaló egyes képviselőtársának beszédét vizsgálja , azt kell"megállapítani, hogy Anglia, Norvégia és Dánia a legbarbárabb államok, mert ezek megszavazták a botbüntetést. Arra is hivatkoznak egyesek, hogy ez a javas­lat a paraszt ellen irányul Bizalmatlanságot hoz ebben a független magyar bíróság­­ működésével szemben, mert ezt a büntetést kizárólag csak a bíróság jogerős ítélete alapján szabhatják ki. (Nagy zaj. Közbekiáltások: Ezt senki sem mondta!) A krisztusi tanokkal sem ellenkezik a javaslat, mint ahogy némelyek felhozták, mert Krisztus azt is prédikálta, hogy aki kővel megdob, dobd visz­­sza kenyérrel, de aztán korbácsot vett a kezébe és kiverte a kufárokat. Élesen kikel ezután Somogyi Czizmadia Sán­dor felszólal­t­a ellen, ki újabban a parasztság egyedüli védőjének a szerepében tetszeleg, de a népbiztosi szék­ben nem védte meg a parasztot. Csizmadia Sándor közbekiabált, mire elnök figyelmezteti, hogy rendre utasítja, ha a szónokot zavarja. Somogyi István: Aki ezt a javaslatot legjobb meggyőződése ellenére sem szavazza meg, az nem való ide. (Nagy zaj, Szterényi közbekiált.) Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter szó­lal fel ezután és kijelenti, hogy hajlandó minden objektív észrevételnek helyt adni. Éppen ezért azokat a pontokat, amelyek aggályosnak látszot­tak a fölszólalók részéről, módosította vagy ki­hagyta a törvényjavaslatból, így a 7-ik szakaszt. A botbüntetés még" a­z árdrágítás esetében is csak a hivatásosan árdrágítással foglalkozókra szabható ki, azt pedig senki sem tételezheti fel, hogy a földműves- és 3j gazda­nép között lennének olya­nok, akik üzletszerűen foglalkoznak árdrágítással. Rubinek Gyula, mint a miniszterelnök helyettese kijelenti, hogy a kormány álláspontja kezdettől fogva az, hogy ezt a kérdést szabadjára hagyja. (Taps a jobboldalon és a középen.) Az árebrágítás­­ról szóló törvényjavaslat után meglehetős közhan­gulat van odakint, amely helyesli a botbüntetést és ezért nyújtotta be ezt a javaslatot a kormány. Bottlik József elnök jelenti ezután, hogy több mint 30 képviselő névszerinti szavazást kért. Miután ezek túlnyomó része jelen van, el­rendeli a névszerinti szavazást és az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után megkezdődik a névszerinti szavazás­, melynek eredménye: * igennel szavazott 107 jelenlevő képviselő * közül 66, így a javaslatot a nemzetgyűlés­i 25 szótöbbséggel a részletes tárgyalás­­ alapjául elfogadta. Rövid szünet után Csizmadia Sándor sze­mélyes kérdésben szólalt fel. A Somogyi képviselő ré­széről ellene intézett támadást visszautasítja. Ez­­után a botbüntetésről szóló törvényjavaslat részletes vitája kövekezik. A címnél Bródy Ernő kéri a miniszter, hogy adjon alkalmat a benyújtandó módosítások alapos megvitatására. Hornyánszky Zoltán javasolja, hogy a címből a hatályosabb szó töröltessék. Pásztor József felszólalása után a címet válto­zatlanul elfogadják. Az első szakasznál Tomcsányi igazságügyminisz­ter kijelenti, hogy" az eredeti javaslatban felsorolt bűncselekmények helyett csak a következő bűncselekményekre kívánja a bobb­ünteté­st alkalmazni:- szemérem elleni, az ember élete ellen elkövetett, a közegészségügy­­ellen elkövetett bűntettek, lopás, rablás, zsaro­lás, orgazdaság, gyújtogatás, csalárd bukás és vétkes bukás bűntette miatt. Ezzel a módosítással kéri elfogadni az első sza­kaszt Bródy Ernő kéri a­ minisztert, hogy a csalárd és vétkes bukás, valamint a zsarolás bűncselekmé­nyét a javaslatból hagyja id. Budaváry László: Nagyon helyes, hogy benne van! Az elnök ezután a vitát berekeszti és napirendi indítványt tesz. A legközelebbi ülés holnap, szer­dán délelőtt tíz órakor lesz. A napirenden az in­­terpellációs- és indíványkönyv felolvasása, a mai törvényjavaslat részletes tárgyalása, a numerus claususról és esetleg a tőzsdeadóról szóló javas­latok szerepelnek. Holnap válaszol az igazságügyminiszter Cser­­nijus Mihály interpellációjára is. Ezután Sréter István honvédelmi miniszter emel­kedett szólásra és válaszolt Szilágyi Lajosnak a MOVE ügyében hozzá intézett interpellációjára. H­aldsivédelefű­­minniszter* a M@VE-réf. Válasz Szilágyi Lajos interpellációjára. A nemzetgyűlés mai ülésén nagy érdeklődéssel várták Sréter István honvédelmi miniszter előre bejelentett beszédét, melyben a MOVE ügyében Szilágyi L­ajos képviselő részéről hozzá intézett interpellációjára válaszolt. Sréter István honvédelmi miniszter kijelenti vá­lasza során, hogy nem kíván foglalkozni az inter­pelláció személyes részével, hanem csupán azzal, amely a hadsereget illeti. A posztó-ügyre vonatkozóan kijelenti, hogy a minisztérium a 4000 méter posztót nem a Nyukosz­­n­ak, hanem a MOVE tagjainak utalta ki azzal, hogy a textilárukban nem részesülő hadirokkantai, hadiözvegyek és nyugdíjasok kapjanak belőle. Át­­iratilag értesítették­­ erről a Nyulóoszt is, ez azon­ban nem kapta meg az átiratot. A posztó-ügyben tehát a MOVE helyesen járt el. A levont havidíjak hovafordításánál a megejtett vizsgálat nem állapí­totta meg sem­ azt, hogy az összegeket politikai célra fordították, sem pedig azt, hogy hűtlen keze­lés történt.­­ A MOVE szabályszerűen összehívott közgyű­lése Molnár altábornagy lemondásai után Gömbös Gyulát választotta meg elnökké. A kommün alatt a MOVE-t feloszlatták s amikor a kommün bukása után reaktiválták Gömbös természetszerűen elnök maradt, elnök most is és ez ellen semmi kifogást emelni nem lehet. Vizsgáljuk meg azt a kérdést, váljon szolgálatonkivüli katona lehet-e elnöke a MOVE-nek ? Az alapszabályok szerint csak tényle­ges vagy nyugdíjas tiszt lehet Minthogy azonban a külföldön nagy idegességet kelt mindennemű szer­vezkedés, ami Magyarországon folyik, szükséges lesz az alapszabályok módosítása, mert kifelé na­gyon rossz hatást keltene, ha tényleges katona ke­­rülne a MOVE élére. Gondoskodni kell arról is, hogy a MOVE-t teljes autómán­iával ruházzuk fel. Nem tehet eleget Szilágyi kérelmének, hogy Göm­böst a MOVE elnöki székéből eltávolítsa. Ha a MOVE-nak nem tetszik Gömbös, szavazzanak neki bizalmatlanságot és válasszanak új elnököt. Ebbe semmiképpen sem a­kar befolyni. Bejelenti a Ház­nak, hogy a MOVE nem kiehhet tiszti erők hadakon

Next