Nemzeti Ujság, 1920. szeptember (2. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-17 / 220. szám

2 ilág veszedelme határozottan a destruktív irányzat. (Igaz! ügy van!) Ez hozta ránk ezt a sok mindenféle átkot és méltóztassanak meggyőződve lenni róla, hogy a hamu alatt még mindig izzanak a parazsak és a föld ha közvetlenül nem reng is, mindenesetre a földalatti erőknek, ezeknek a vörös, tüzes erőknek feszülésétől valamiképpen szenved és a társadalom biztonságának hiánya tanú arra, hogy még nem hajthatjuk le a fejünket nyugalomra, hanem ébren kell szemmel tartanunk mindazokat a mozgalmakat, amelyek a magyar nemzeti keresztény irányzat megtörésére itt is, ott is felbukkannak és annak esetleg egy újbóli katasztrófáját idézhetik elő. A közoktatásügyi miniszter nem akarja megfosztalni azokat, akik már be vannak iratkozva, mert azt mondja, hogy jogfosztásnak nincsen helye. Én is tisztelem a jogot, tisztelem azoknak a jogát, s píire már beiratkoztak, hogy folytathassák tanulnusaikat, (Halljuk! Halljuk!) de ha az immanu. IS«nem állja meg helyét az igazoló bizottság “ el.MBia rá lehet sütni a nezetköziségnek, a hazaárulásnak és a destruktív irányzatnak bélyegét, akkor azt mondom, hogy itt a jog határozottan megszűnt, vagy legalább is azt mondom, hogy ez egy kisebb jog, amelynek egy nagyobb jog előtt okvetlenül hátrálnia kell . Nem várok ettől a numerus clausustól egyedül óriási nagy lendületet a magyar középosztálynak és mondjuk a keresztény Hiúságnak munkaszeretetére nézve, de hiszem, mélyen. Nemzetgyűlés, nem is törvényekkel lehet szellemet, lelket, lelkivilágot, kultúrát teremteni, de mindenesetre az intézménynek és az intézményes közbelépésnek, beavatkozásnak is fejlesztenie kell a munkaszeretet tüzét és éleszteni kell a munkakedvet Ha az ember, Zürichben jár és megnézi a pontechnikum falát látja, hogy ott fenn, kis táblákon feliratok vannak : "Nomine Industria, Labore, Inventione, Inspiratione, vagyis „Istennel, munkával, szorgalommal, kitartással, inspiricióval. Aki a magyarságot lábra akarja állítani, jól tudom hogy azt numerus clausussal nem lehet lábra állitani de annak lábra kell állítani a numerus clausus keretében azzal a munkaszeretettel. Azokkal az indításokkal, azokkal az inspirációval, amelyeket természetesen az egyetem, a tanári kar, no meg ez a vérkeresztségen és tűzkeresztségen keresztül ment társadalom juttathat az Íróságnak. (Úgy van! Úgy van!) Nem antiszemitizmus: önvédelem! Nemzeti ülés vtsallottuk ugye, hogy Bécsben is mindenféle zavír történt az egyetem körül. Hallottuk, hogy Vsferaszlény Hiúság ott,cs,pen fegyveres csoportokba szervezkedett és állt szembe a zsidó if Jurí Aggal. Az ember egy percig sem dicséri, egy percig sem helyesli az ilyen állásfoglalást, de nemde, ez is jele az időknek, jele a nagy szenvedéseknek, jele a problematikus helyzetnek. És következőleg ismételem: ne zárjuk el, ne kössük be szemeinket a nagy problémáknak világos meglátása elől. Itt baj van, ezena bajon segíteni kell, a segítésnek egyik módja, intézményes módja a numerus clausus, következőleg engedve a közszükségnek, engedve ennek a nyomasztó érdeknek, elfogadjuk ezt a numerus clausust. Nem örömből tesszük mi ezt, nem élvezettel tesszük mi ezt, nem mások elnyomatására irányuló szándékból, ez távol legyen tőlünk. Nem gyűlöletből tesszük mi ezt, hanem ismétlem, kényszerből... (Felkiáltások: önvédelemből!) . . . amely kpywer elől ez idő szerint meghátrálni nem lehet. (így hang: Faji önvédelem!) ...... , . Engem egy percig sem térit el ettől az, hogy némelyek merényletet látnak a tanszabadság ellen, merényletet látnak a kulturhaladás ellen. Aszabadságok végre is formák és minden attól füg, hgy ebben a formában milyen tartalom van. It van" a mi sajtószabadságunk. Mit ér ez a sajtószabadság, ha ez a tartalom, mondjuk ez a nagy kényszere az íróknak és az újságíróknak benfoglalatik abban a sajtószabadságban, értem azt a kényszert, amit a kiadóhivatalok és nem is más ténumek gyakorolnak. Mit használ a sajtószabadság? Éppen úgy, mélyen. Nemzetgyűlés, legyen meg a tanszabadság, de a tanszabadság ne szellemi anarchiára, a tanszabadság nem egy mit mondjak, akadémikus pálya körül való rendszertelenségre vezessen, hanem olyan tanszabadság legyen, amely igazi műveltséget, de egyszersmind kenyeret is juttasson azoknak, akik a tanszabadsággal dolgoznak. _ .. . . Mi mindnyájan szívesen elfogadjuk a minél több világosságot, minél több tudást, mint több műveltséget, de az egyetemek nem a műveltségnek és a tudásnak kiváltságos tényezői, hiszen a műveltséghez és tudáshoz másképpen is hozzá lehet jutni, hanem az egyetemek ugyebár, elsősorban az okleveleknek, a ráképesítésnek, a bizonyítványoknak kiadói, vagyis a kenyérnek biztosítói. Nekem jogom van a nagyobb műveltséghez, de jogom van egyszersmind a kenyérhez is. Tanszabad sárt kulturális haladás, ezzel mindnyájan egyetértünk, akarjuk ezt, de a kenyérnek keretében, illetőleg oly szabadságot akarunk, amely a kenyeret biztosítja azoknak, akik ennek a szabadságnak védelme alatt lelküknek és ^szellemüknek fejlődését biztosítják. (Úgy van! U^Y \ n!) A zsidó eUSnyomulás. — T. Nemzetgyűlés! A numerus clausust a közvélemény általában antiszemitizmusnak ítéli. Azt mondhatnám sok tekintetben. Azt gondolják egyáltalán, hogy mi a numerus clausussal a zsidóságot el akarjuk nyomni és a keresztény nemzeti társadalmat kiváltságban akarjuk részesíteni az ő kulturális jogaiknak leszorításával. De hogy ezt miért tesszük, arra kommentár az utolsó passz 1 50 évnek a fejlődése. (Úgy van! Úgy van!) 1867 óta óriási nagy haladást tett Magyarország, azt senki közülünk nem vonja kétségbe. A magyar gazdaság, a magyar kereskedelem határozottan nagy lendületnek indult. Ezt nem a magyarok csinálták, ezt a zsidók csinálták, legalább is nagy részben, mondjuk, hogy nagyon nagy részben. A magyar intelligencia a nevelésénél fogva egyáltalán csak a bürokrácia, csak a jogászság felé orientálódott. A nevelése olyan volt, hogy az öregapa számára még biztosítva volt gazdaságilag is a keret, a fiai már megérezték a földrengést, az unokák alól pedig* kicsúszott a fűlő. Az’ öregapa még* ür, a fiú már félig úr, az unoka pedig már csak egy lerongyolt exisztencia, majdnem azt mondhatnám proletár, aki a megyeházán, minisztériumokban, hivatalokban kereste védelmét és oltalmát. A szabad versenynek a levegőjében az ilyen nemzedék nemcsak nem volt új nemzedék, hanem egy teljesen tehetetlen, tönkremenésre szánt és arra ítélt nemzedék (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) A mi problémánk nem abban áll, hogy az a gentry tönkrement, hanem abban, hogy annak a gentrynek a helyét nem foglalta el a magyar parasztságból felszívódott magyar középosztály. (Úgy van!) — ez természetesen óriási hiba és óriási hiány — hanem hogy azt a zsidóság foglalta el. (Úgy van! Úgy van!!. A zsidóság hatelmas gazdasági érzékével, agilis, akinek tánsokra beállított inteli menciátával, nagy szorgalmával rá volt arra képesítve, hogy itt a magyar apáthia, a magyar indolencia, a magyar munkátlanság, a mostvar urhatnámság terén leszorítsa dicsen ezt az életképtelen, harcokra be nem állított nemzedéket. Mi nem azt hibáztatjuk, hogy a zsidóság megteremtette a magyar kereskedőmet, nem is tagadjuk azt és a magyar nép tényleg nem is volt sohasem antiszemita azért, mert kereskedőm zsidó volt. Nem abban van a hiba, hogy a zsidóság a ghettóből kiszabadult-dep - tumámis osz-meghatalom ma mindnyájunk szemében.Ha annak a zsidóságnak szimatja volt arra, hogy a sajtó óriási hatalom és rávetette erős intelligenciájét és munkaképességét a sajtóra, ezt nem kifogásoljuk, sőt ha az a zsidóság az ő egyes családjaiban asszimilálódott, ha felszüretkezett a magyar társadalomba, ha ehhez a vérképség-asihftp tcn-'lrr öffv fiT-ételies mellékhullám lett, amint mi is tisztelünk sokan sok családot, amelyek tényleg beolvadtak teljesen a magyarságba. Abban van a hiba, hogy a zsidóság nemcsak integrált résszé lett, hanem túlsúlyba került! (Ügy van!) A mi egész nemzeti problémánk ebben áll és szeretném belekiáltani a magyar világba, hogy ez fair önvédel''m. Miután a keresz,1 érve/1 c léptenyevomon érzi, hogy leszorulóban vann támadásod által, az egész nép psziché megrontása által ésmiután mi egy olyan folyamatban vagyunk, melyet határozottan dekrisztianizálónak kell nevezni, zsidó polgártársaim ne vegyék ezt gyűlölködésnek, ne vegyék ezt faji üldözésnek! Miért kell védekeznünk? H? frgvyádeknek a tele »«tdó. (fpitd áfásak: Legalább!) ha az ügyvédsegédeknek majdnem a fele zsírV‹, ']?ft p n*náo'.nvjfo];r»' nagy •7 C: (ft’ ogy *''*•1 3 r. VT1'? «? öt f fiait mégis csak fiainak neki, akiknek ezt a kenyeret biztosítani akarja, nem tűrheti, azt semmiféle liberalizmusért, általános teóriákért oda nem adhatta. (Élénk helyeslés és taps.) Ereky Károly: A kubikosok között nincs annyi zsidó! Prohászka Ottokár: Ha az ember a magyar irodalmat nézi, látja, hogy a zsidó értelmiség térfoglalása a magyar irodalom elzsidósodását ered-Tp^nvO‘fl. ^ ns rTVrlánt állítom fel és azt gondolom, hogy a „Huszadik század" ankétje kapcsán Beregi Ármin véleményére nemcsal, mint tanúra, hanem mint hivatott és illetékesre is hivatkozhatom. Azt mondja arra a kérdésre hogy van-e Magyarországon a művészet és irodalom elzsidósodásáról szó, hogy .Be kell vallanom hogy' i«tc.n“. A •»«•Sdó né's gz. nusza szerte a világon önálló irodalmat teremtett, önálló zsidó művészetet és minden népen belül a zsidó tevékenység, a zsidó géniusz nyomot írn. Ha Heinet összehasonlítjuk Ady Endrével, bámulatos hasonlóságot találunk. Amint Heine lekicsinyel mindent, ami német, úgy Ady lekicsinyel mindent, ami magyar. Ahogy Heine a kereszténységet csakis karikatúrában tudja meglátni, úgy Ady Endre a mi magyar tradíciónkat és a mi naiv érdekeinket valamiképpen Imrikaurában, hamis látószög alatt látja. A zsidóig és a magyar kultúra. A zsidóság szelleme "Skképen járja át és hamisítja meg a magyar érzést, a magyar szellemet, a magyar kultúrát. Én csak azt mondom: nem szabad-e nekem védenem a magyar kultúrát? nem szabad-e védenem a mi magyar faji meglátásainkat, faji érzéseinket, mindazt, amit magyar kultúrának ,mover léteknek és magva** szellemnek hívunk? (Igaz! Úgy van!) Íme, a probléma oly pőrére vetkőztetve, hogy mindenki megláthatja. Ismétlem, nem gyűlölség, hanem a magyar kultúrának és sajátosságainak védelme. És gondolom, hogy ehhez simán izmunk van. (Elénk helyeslés tetszés és taps a Ház minden oldalán.) Pető Sándor- Mi nem vagyunk ellenségei a magyar kultúrának. Proli,-«szk" Ottokár: (Petöék feé fordul.) Kegyetek nem ellenségei a magyar kultúrának. De kegyetek megváltoztatják a magyar kultúrát. (Igaz! Úgy van a ház jobb- és baloldalán,) hogyha mi nem vesszük észre ezt a nagy érdeket és ha nem tudunk eléje állani keményen és természetesen a szellem erejével ráparancsolva. Hiszen nem letörésről van ismét szó, hanem arról, hogy legyen igazán a szellemnek szabad útja. Én szívesen megadom a jogot, a szabadságot a zsidó kulturális szellemnek, meglátásnak, inspirációnak. De megvédeni a saját nemzeti kultúrámat, mikor annak veszedelmeit látom. Másról nincs szó. (Igaz! Tígy van a bal- és jobboldalon.) Pető Sándor: Mi is részesei akarunk lenni a nemzeti kultúrának! Prohászka Ottokár: Kegyetek akkor lesznek részesei a nemzeti kultúrának, ha igazán asszimilálódnak. (Úgy van!) Én senki hitét nem akarom elvenni, én senkit téríteni nem akarok, mert a térítésnek ezt a módját, magától értetődik, perhoreszkálom. Sőt én azt látom, hogy nem zsidóüldözésről, száműzésről van itt szó, hanem a zsidóság értékes, itt már meghonosodott elemeinek valamilyen bekapcsolásáról abba a magyar kultúrába. (Igaz! Úgy van!) Kegyetek jóindulattal, észrevévén ezt a sajátos hatását a zsidó géniusznak, ne tagadják el, ne tolják el más sínpárra ezt az óriási problémát, hanem jóindulattal, megértéssel inkább kooperáljanak abban az asszimilációban. (élénk helyeslés és taps.) A mi problémánk. — Megvenném azt a magyar kultúrát, melyben ne volna annyi erő, hogy amikor tapossák, amikor a vérét vízzé változtatják át. (Igaz! Úgy van!) akkor fel ne szisszenjen és vérót ne kiáltson oda és ne mondja azt legalább, ami erőm van, ellenállásra fordítom, és amennyiben győzöm az életet és győzöm az élet alakítását, hát helyt akarok állni. Ez a mi problémánk. (Igaz! Úgy van!) Voltak nemzetek, amelyeket kipusztítottak karddal. Voltak nem. épp!- amelyeket valamiképpen leszorítottak. Csak Karthágóra gondolok és a föníciai gyarmatokra. Erőszakkal kereskedelmi furfanggal leszorították. Tehet eflv nlv nemzet ?m"!v valamiképp ény csendes szinbiózis és elváltozás utján elveszti a lelkét Én a magyar kultúrát féltem ettől és semmi egyebet nem akarok, legyenek arról meggyőződve, mint ennek a jognak a hangoztatását és a magyar népnek s a magyar géniusznak felébresztését, saját jogaink védelmére és a veszedelmeknek meglátására. (Élénk helyeslés, tetszés és taps at bal- és jobboldalon.) Engem ezután cseppet sem feszélyez az, hogy a liberalizmus mit mond, mit követel. Természetes, hogy a liberalizmusnak óriási nagy áldásai, előnyei, kihatásai vannak, ez sajátos reakció volt, az ő idejében, 100 évvel tehát mondjuk, 1820-ban, az angol nagyipar korában, kitűnő szolgálatokat tett ugyanúgy a pontikai liberalizmus is, biztosítva a na°v népszabadságokat. Mi liberálisok vagyunk, amennyiben a liberalizmus érdekeit elismerjük, amennyiben a régi gazdasági és politikai liberalizmus előnyeit ma is élvezzük. De nem vagyunk liberálisok annyiban, hogy a társadalomra gyakorolt rossz visszahatásait meg ne lássuk és azokat az új igényeket meg ne érezzük, amelyeket nem liberalizmussal, hanem mondjuk, szocializmussal, mondjuk organizáció elvével lehet ellensúlyozni. (Élénk helyeslés, tetszés és taps a bal- és a jobboldalon.) Azután meg védekezni mindenesetre szabad is. Folyton avval , nagy ententóval és annak a csodálatos presztízsével állanak elő. Első felszólalásom alkalmával Ugrán képviselő is megintett, hogy tiszteljem azt a nyugatot. Hát hiszen azt jobban tisztelem, mint a mi volt Nyugatunkat, azt a papiros nyugatot. (Derültség.) Mi a liberalizmusnak mindenesetre hívei vagyunk — ismirtem — de látjuk azt, hogy ez a védekezés máris megindult, és pedig mos ind’itt azokban a liberális államokban is. Hiszen Anglia is védekezik, de főleg Amerika, védekezik. Amerika védi a maga gazdasági életét. Az amerikai szociáldemokraták a stuttgarti Neue Zeit helyeslésével védekeznek a kulik, a japánok ellen. Az összes angol gyarmatállamok, Ausztrália, India védekeznek más alacsony standard munkások behozatala ellen. A német egyetemeken meg van taitva hogy rém tudom mi min túlsúlyban, vagy legalább is túlarányban, nagyobb arányban legyenek ott idegen hallgatók. Mi védeni akarjuk a magyart, a magyar keresztény középosztályt, a magyar kultúrát, a magyar faji géniuszt. — semmi egyebet nem akarunk! (Ügy van! Úgv van!) És ha ez a védekezés a liberalizmus ellen van, akkor szakítok azzal a liberalizmussal. (Élénk helyeslés és taps.) Mert hiszen mi még a liberetizmus miatt élünk. Zajos helyeslés, zajos ellenzés és taps.) Prohászka Ottokár: A zsidóság fejlődése, ha egyáltalában lesz, akkor csakis a zsidó nemzeti eszme irányában képzelhető. (Úgy van! Úgy van!) Minden nemzet átmegy három fejlődési fokon, három nagy eszme sugárzatába: az egyik a vallási eszme, a másik a humánus eszme, a harmadik a nemzeti eszme. (Úgy van! úgy van!) Meg vagyunk róla győződve, hogy főleg most a nagy világháború nyomán, amikor ez entente Palesztinát tényteje odaadta a zsidó nemzetnek országul, amikor az entente elismeri mindene'* -sirek kript a zsidó nemzetiségi autonómiák felállításához, nem tagadhatjuk el, hogy a zsidóság előtt igenis a nemzeti eszme irányában megindult fejlődés a jövő útja. (Helyeslés és taps.) Pálfior Pál: Soha! Prohászka Ottokár: Sándor Pál nem cionista és hiszem, hogy ő nem akar cionista lenni és hogy a budapesti és általában a magyarországi zsidók közül tudni sem akarnak sokan a cionizmusról, de ez a zsidó géniusz fejlődési iránya. Nekünk nem szabad vabankot játszani a magyar faji géniusz jövőjével, (ügy van!) hanem biztosi- KTEMzrn Térdek,1921. szeptember 17.