Nemzeti Ujság, 1920. szeptember (2. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-18 / 221. szám
2 beözönlöttek az országba. Nálunk öt százalék volt a zsidók száma. Hivatkozik Ghamberlainra, aki munkájában azt mondja, hogy ha a zsidók számaránya valamely országban meghaladja az egynegyed százalékot, akkor ez már az illető nemzet veszedelmét jelenti. Ez volt a fő oka a zsidók magyarországi elhatalmasodásának. Katonai szolgálata idején már a háború alatt alkalma volt a zsidók háborús tevékenységébe betekinteni. Természetesen a harctéren működő zsidó katonák előtt meghajtja a zászlót, itt azonban a front mögötti dolgokról akar beszélni. Mikor 1918- ban Oroszországból kezdtek hazajönni a magyar foglyok, az a hír került forgalomba, hogy az orosz bolsevizmusban magyar tisztek teljesítenek szolgálatot. Csakhamar kiderült, hogy azok az úgynevezett magyar tisztek csakugyan valamennyien zsidók voltak. Megállapítja, hogy az oroszországi forradalomban résztvett magyar tiszteknek 95százaléka volt zsidó. A zsidók túlnyomó többségét látta — úgymond — egyéb vonalakon, a felmentettek soraiban. Megállapította már 1918-ban, hogy míg az entente országok seregeiben 227 kerezstény katonára esett egy zsidó, addig a központi hatalmaknál 56 keresztényre, a magyar csapatoknál 18 keresztényre esett egy zsidó. Éppen ezért már előre lehetett látni, hogy a háborút az ententohatalmak fogják megnyerni, addig, amíg nem tudjuk elérni az 1:396 arányt, addig nem szabad beszélni ismét liberalizmusról. Állandóan felvetik a kérdést, hogy mit szól majd a külföld. Sajnos, ma még nincs meg az a szervezetünk, mels a külföldet befolyásolja és informálja. (Közbekiáltások: Majd meglesz!) Azonban látjuk azt, hogy a külföld is a kereszténység jegyében kezd kialakulni. Amikor azt látjuk, hogy a magyarság védelméről van szó, akkor nem várhatunk azzal, hogy mit csinál a nyugat. Történelmi hivatást vállaltunk, azt teljesíteni is kell. A magyar faji erő egyedül biztosítja a nemzet létét. Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat az első lépés a magyar keresztény faj létérdekének biztosítására, azt örömmel elfogadja. (Helyeslés.) Ezután Rubinnek Gyula kereskedelemügyi miniszter beterjeszti az 1920. évi népszámlálásról szóló törvényjavaslatot. A javaslatot az osztályok mellőzésével kiadták a közgazdasági és pénzügyi bizottságnak. . Szűcs Dezső a fajvédelemmel és a magyar kultúra érdekeivel indokolja azt az elhatározását, hogy a javaslatot elfogadja. A nemzeti jövő munkásainak szilárd alapokra kell fektetni intézményeit Ezután a tanácskozás megszakításával egyszerű szavazással elhatározta ,a Ház, hogy az egyetemi beiratkozásokról szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartamára az ülések időpontját egy órával meghosszabbítják. Elnök indítványára kimondotta azután a Ház, hogy legközelebbi ülését holnap, szombaton délelőtt tíz órakor tartja, annak napirendjére az indítvány- és interpellációskönyvek felolvasását, az egyetemi beiratkozásról szóló javaslat folytatólagos tárgyalását és a kérvények harmadik sorjegyzékét kitűzi. Az ülés vége egynegyedhárom óraikor. - — - - — I fi. ír. •yen i B ■ itvai Trrinsli i NEMZETI ÚJSÁG - Szombat, 1920. szeptember 18. Prohászka beszéde és a „magyar“ sajtó. Amikor Prohászka püspök nagyszerű nemzetgyűlési beszédjét a délutáni lapokban olvastuk, világosan állt előttünk ennek az éppoly szónoki, mint államférfi remekműnek óriási jelentősége. Megszoktuk évek óta, hogy mikor Prohászka beszél, mindig a nagy keresztény közösségnek legmélyebb érzéseit juttatja kifejezésre; milliók jaja, milliók panasza és miliők üdvrivalgása tör ki az ő elbűvölő szavában, csak éppen szebben, világosabban, megokolóbban, mint ahogy azt a hangtalan milliók maguk kifejezni tudnák. Elzárt a nemzet szónoka, sokkal inkább és sokkal több jogon, mint bárki más. ( Érthető kíváncsisággal lestük, milyen alakban adja vissza s mily megjegyzésekkel méltatja Prohászka nagyszerű fajvédő beszédét az a sajtó, amely még mindig el szeretné hitetni magáról, hogy a magyar társadalom közvéleményének nem irányzatos elferdítője és sokszor alattomos meghamisítója, de tükre és tárgyilagos reflexe. Átfutottuk a mai reggeli lapokat s megállapíthattuk, hogy háború, bolsevizmus és keresztény ébredés ide vagy oda, az u. n. „magyar“ sajtó jókora részében még ma sem magyar, hanem legkifejezettebben zsidónemzeti. Ennek a sajtónak ma sem fáj az ország feje, ma sem legfőbb érdek neki a magyarság védelme; ennek a sajtónak csak egy a változhatatlan dogmája, s ez az, hogy a zsidó hegemóniát pedig kisujjal sem meri érinteni, a zsidókérdést tárgyilagos-őszintén kezelni ne próbáld; inkább menjen tönkre százszor a magyarság, de a zsidó érdekhez hozzányúlni nem szabad. . S megállapíthattuk azt is, hogy a zsidó sajtó ma is, mint azelőtt, nem nyílt sisakkal küzdi harcait, hanem az újságírói fogások egész alattomos fegyvertárával, az ő saját különleges handlé-fogásaival. E fogások egyike, hogy a szóbanforgó beszédet is nemcsak kihagyásokkal köztik, ami elvégre nem csodálatos, de olyan virtuóz mesterkedéssel ejtik meg ezeket a kihagyásokat, hogy a püspök beszéde vagy csupa zsidómentésnek és zsidódicséretnek, vagy füle-farka nélküli értelmetlen kabaréknak látszik. Vezet ebben a mesterkedésben Az Újság, melv bármennyire játssza az elfogulatlant, minden kritikus pillanatban szigorú orthodoxiájával ugrik ki. Vezércikkében persze Prohászka és a numerus clausus ellen dörög és azzal a szofizmával végzi, hogy amit a numerus clausussal el akarunk érni ,az kellő akarással és szorgalommal elérhető numerus clasus nélkül is“. „Egyetlen ember sem maradt eddig sem diploma nélkül, aki el akarta érni“ stb. Prohászka Ilkába bizonyította tehát megrázó világossággal, hogy az elszegényedett magyar közzéposztály fiai éppen a szegénységük miatt nem érhetik el a diplomát, mert nem bírják a tankönyveket megvenni, a pesti élet terheit viselni, nincs meleg szobájuk, nincs néha még világítani valójuk sem. Az Újság vezércikke könnyen ignorálja ezt az okfejtést, mert hisz Prohászka beszédjéből ezt a részt egyszerűen kisikkasztotta. Másik fogása a tipikusan zsidó újságírásnak, hogy a legfenköltébb és legigazabb fejtegetéseket is bizonyos kisérő tünetek ízléstelen csoportosításával és gunyoros kiemelésével igyekszik komimmá tenni. Ez az undorító ügynökvigyorgás kkitát abból Az Újság már a tehetetlen erőlködésben fogant ama megjegyzéséből, hogy miokor Prohászka a magyar faj védelmét említi, „különösen a dunántúli német képviselők helyeselnek zajosan“. Hogy hogy mikor a zsidó géniusz térfoglalásáról mmrmikmni imnci _de Általában az európai irodalomban, „ennél a résznél különösen Kuna P. András integet helyeslően“. Ezek azok a bizonyos apró tűszulások, amelyekkel a zsidó sajtó a magyarság legnagyobb embereit kellő pillanatban nevetségessé tenni szerette s amelyeknek alkalmazásában csakugyan nem az igazságszeretete vezzelte.. A jelen esetben sem. Hogy a Világ és a Pesti Napló, Az Est és a Magyarország, amelyeknek annyi vaj van a fejükön, hogy nem tarthatják tanácsosnak egyelőre régi gyűlöletüket csattogtatni a keresztény politika ellen, beérik a fehérvári püspök beszédének erős megkurtításával és jelentéktelenként való feltüntetésével, csak természetes. Éppen így nem meglepő, hogy a Népszava is egy félhasábnyi miniatűrbetűs szövegecsikébe préseli össze a nemzetgyűlés egyik leghatalmasabb ezidei beszédét, legfeljebb az bal bájos komikummal, hogy míg elől ,vastag betűvel hirdeti: „Munkás! Állj a Népszava mellé! Lapodat el ne hagyd !“ s folyton azt íratja magjáról, hogy mi lenne a munkásságból, ha „egyetlen barátja és napi 2 koronáért oktatója és védelmezője megszűnne, ugyanakkor szemérmetlen nyíltsággal siet minden alkalommal a szegény, üldözött milliomos zsidóság védelmére. „A munkás mindent elhisz“ jeligével nemzetgyűlési tudósításának ezt a ravaszkodó címet adja: „Prohászka püspök a numerus clausus mellett. A középosztályért történik minden“. Holott Prohászka püspök nem a gazdag dzsentri, hanem éppen a lerongyolódott középosztály, a hivatalnok-proletárság érdekében beszélt s külön hangsúlyozta, mekkora baj, hogy az úri pályákról kiszoruló intelligencia helyébe nem a magyar parasztosztályból emelkedik ki újabb értelmiség, hanem Galicia felől robog be az új honfoglalók hada. Mégis „A középosztályért történik minden ?“ De hát mit is a Népszavának magyar paraszt vagy magyar középosztály, mikor a zsidó tőkét kell menteni! Ugyancsak a zsidóknak, sajnos, nem először kel védelmére a Budapesti Hírlap is. Szerinte, amit Prohászka Tájvédelemnek nevez, sem nem keresztény, sem nem okos dolog. Nem szabad ,,a pogrommal fűszerezhető antiszemitizmus kénköves esőjét bocsátanunk az összességre“. „A numerus clausussal csak elámutjuk magunkat“. A zsidó fiúk titkos szerelmében fogant vezércikk a probléma lényegét még csak meglátni is csökönyösen vonakodik. „ Feltűnő, hogy németnyelvű napilapjaink, a keresztény Neue Post-ot kivéve, már nemcsak méltánytalanul és igaztalanul, de egyenesen durva és sértő hangon írnak a legnagyobb magyar szónokról. Úgy látszik, számolnak vele, hogy lapjaikat csak a hitsorsosok és h ha külföld olvassák. A magyarnyelvű zsidó lapok bizonyos fokig, úgy látszik, mégis csak félnek teljes meztelenségben mutatni be a foguk fehérét; a gettó számára irt s a külföld felé sandító német lapok ellenben már merészebbek s nem sajnálnak egy kis kétfelé való denunciálást. A N. P. Volksblatt például Prohászkát „retrográd irányzatok előharcosának“ nevezi „s megdöbbentőnek“ találja, hogy Prohászka, a tudományok embere,még csak kísérletet sem tett fejtegetései alaposságának bebizonyítására“, „Általánosságokban mozgott“ stb. S olvasói ezt valószínűleg el is hiszik neki, mert alább, ahol a lap Prohászka beszédét közli, a bizonyítékokat, a statisztikai adatokat a tudósító szép" csendesen csak"án elorozza a beszédből. Megható a N. P. Journal levegőhöz kapkodása a hideg tuss alatt, amely Prohászka beszédéből a lipótvárosi redukció rituális koponyáira rázuhog. Hosszú és értelmetlen világpolitikai példahalmozással igyekszik bizonyítani, hogy milyen veszedelmes a politikai kérdéseket „egyházi“ szempontok szerint tárgyalni. „Prohászkánál, úgymond, a történelmi felfogás és a „kultúrstandpünkt“ tisztán egyházi" (!) Ezzel a vakmerő kijelentéssel a kérdést már elintézte. Serinte fel jajdulása a halálraitéltetés ellen nem egyéb, mint „felekezeti pszichózis“, „divatos betegség . „A katholikus egyház képviselői a nyugati államokban nem estek áldozatul ennek a betegségnek. (Ott nincs is ekkora zsidó hegemónia !) ".Magyarország teljesen egyedül áll Európában ezzel a betegségével“. Prohászka „vissza akarja lökni az államot a középkorba“, ami annyit tesz, mint „a világtörténelem óramutatóját évszázadokkal visszatolni“. Prohászka szavai „demagóg frázisok, bármennyire ékesszólón vannak körítve s a tömegek ösztöneihez idomítva“. Amig ez a „demagóg agitáció“ egy felekezet ellen meg nem szűnik, — igy fenyegetőzik a kis zsidó lap, persze egy kicsit a külföld felé is — addig Magyarország meg nem gyógyulhat. A legcinikusabb és a legszemérmetlenebb szofisztikával a nagyzsidók lapja, a Pester Lloyd lovagol ki Prohászka beszéde ellen. Ügyesen mímelt előkelőséggel kerülgeti úgy de a durva szólamokat, de az ártó szándék a sikerülni nem igen akaró előkelősködés és szellemeskedés mögül annál jobban, kilátszik. Ártatlan siketséggel siklik el Prohászka érvei mellett, a fajvédelemről egy szót sem ejt, neki csak a „zsidó vallású magyar állampolgárok“ sorsa fáj. Előveszi a legrozsdásabb fegyvert, a Deák Ferencek és Eötvös Józsefek nevét, akik „teljes melegséggel“ mozdították elő — elég sajna! — a zsidóemancipációt, majd a trianoni békét rángatja elő és kétségtelenül kifelé demindáló szándékkal követeli, hogy a békekonferencia akarata szerint a zsidóságnak, ha nem is vallásnak, hanem külön nemzetiségnek tekintjük is, ugyanazokat a jogokat kell biztosítanunk, mint a keresztény többségnek. Mintha nem, éppen csak azt követelné Prohászka s vele együtt az egész nemzet, hogy végre valahára a minoritás mellett a majoritás is védelmet kapjon s a gazdaságilag eddig elnyomott és kiszipolyozott magyar nép és középosztály is érvényesülhessen a lukrativ pályákon! Egyenesen perfid azonban az a mód, ahogy a P. L. a püspök beszédjének nagyszerű befejezését, a Brutus gyászbeszédének a mi esetünkre alkalmazását gúny tárgyává tenni igyekszik. „Mivel Caesar, szerencsés volt, örültem, hogy bátor volt, tiszteltem, de mert zsarnok volt, megöltem! „E szavakat — írja a P. L. „finom“ éllel — csakugyan Brutius mondja Shakespierenél. De Brutus nem volt a felebaráti szeretet vallásának főpapja, hanem rmai pogány.“ A Lloyd azt hiszi, hogy ezzel a csattanóval, amellyelcikkét befejezi, Prohászkát végérvényesen kivégezte. Aki a szeretet vallásának papja, az ne merje védeni a magyart a zsidóval szemben. Pedig a Lloyd itt nem tett egyebet, mint a Népszava és a Galilei-füzetek otromba balekfogását elevenítette fel. A „szeretet vallása“, mint egy varázsvessző mint egy rieus ex machina mindannyiszor hirtelen előugrik a zsidó logikában, valahányszor a kereszténységnek egy képviselője, főleg egy katholikus pap vagy egy püspök, a keresztény nép elnyomóival szemben erélyesen felemeli szavát. Hát t. Pester Lloyd, mert a hazugságot százszor megismétlik, századszor meg kell rá adnunk a feleletet is: a felebaráti szeretet vallása nemcsak nem tiltja az elnyomottak védelmét s egy lelkiismeretlen minoritás zsarnokságának letöré- ’sét, hanem egyenesen parancsolja azt. Prohászka és a keresztény papok nem volnának Krisztus papjai, ha ostort nem fonnának népük megrontói ellen s tétlenül néznék a lerongyolódott, gazdaságilag és kulturailag könyörtelenül háttérbe szorított magyarság halálos vergődését. Végeredmény: beigazolódott ismét, hogy a keresztény Magyarország sajtója jókoraérszben ma is kimondottan a zsidó faji érdekek zsaldiában áll s tudni sem akar a magyarság védelméről az elsodortatással szemben. Egy volt filoszemita. A lengyel kormány békefeltételei. Wrange! általános bolsevistaellenes egyesülést tervez. Lombk, szept. 17./Varsóból jelentik, hogy a lengyel kormány végleg megállapította már Szovjet- Oroszországgal kelendő békefeltételeit. Ha az orosz kormány komolyan óhajtja a békét, akkor az előzetes békeszerződés már a legközelebbi napokban aláírható lesz. A lengyel kormány számolt Oroszország minden jogos követelésével és hajlandó megdani Oroszországnak a teljes kölcsönösség alapján álló összes biztosítékokat A lengyel hadsereg sikerei. Varsó, szept. 17. Harctéri jelentés 16-árok A Dnyesztertől északra csapataink a hátráló ellenséget üldözve százötven foglyot, egy nehéz ágyút három géppuskát ,és százötven tüzérségi lőszerrel megrakott kocsit szállítottunk be. Lucktól északra csapataink makacs ellenséges ellenállás legyűrése után tovább előnyomulva, Luck városát foglalták el A 214. lovasezred Turgisk helységet foglalta el s ez alkalommal egy hegyvidéki mozdonyt, százhetven vasúti kocsit és egy egész páncélosvonatot zsákmányolt. A Krasznai lovasság három páncélos autót, nyolc ágyút, harminc géppuskát és igen sok hadiszertej lett zsákmányul.