Nemzeti Ujság, 1920. október (2. évfolyam, 232-257. szám)
1920-10-01 / 232. szám
\ /■ mwr ^ if' A jpjk\ * Ars: hétköznap 1 korona, vasárnap 21 koronaPtt. ,ky véntek, » szse#33q.«. NEMZETI ÚJSÁG fliiiiiiiiiiniimiiiHiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiitiiiitiiiiiiiiiiiiu Szerkesztőség: Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. sz. RT R F QZTFNY PflI FT ÍR A I Itt A PH A P Előfizetési ár: Egész évre 280 kor., félévre 140 kor., Telefon: József 65 és József 66. — Kiadóhivatal: IV. ker., AAIiiuai1 EiH 1 f CLI 1 IR/ii HnliLal negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szán. Gerlóczy utca 11. sz. Telefon: 5—67, 5—68 és 5—69. Felelős szerkesztő: Túri Béla. 1 korona.— Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. iiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiijiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiuiiiiiíiimiiuin I /fagyiul k@ii. I / Budapest, szeptember 30. San jegyünk barátjai az elvi kérdések tettlege ^^yekkel való elintézésének. Az ütleg nem argumentum és nem megoldás. Annálfogva más eszközökre van szükség, amikor kiélesedett ellentétek ütköznek meg a fórumon. Ez az igazság azonban nem zár ki némely más igazságokat, többek között például azt, hogy az ütlegeket provokálni nem szabad, mert minden botnak s a szóbeli inzultusnak is két vége van s magára vessen az, aki nem tudja, hogy az ütésre könnyen vissza is ütnek. Ez a kis erkölcsi tanulság, sajnos, nem menti ki a főváros tegnapi közgyűlésén demonstrált igazságok sorozatát. Leszünk bátrak tehát ezek közül felsorolni még némelyeket, abból az alkalomból, hogy a demokrata párt olyan mélyen sértve érzi magát, és lemondani készül mandátumairól. Lemondjanak-e, vagy ne mondjanak le? — erről éppen most kérnek tanácsot a demokrata urak a mellényük gombjaitól, a döntés tehát még ismeretlen, mikor e sorokat írjuk, de nem oly fontos, mint ahogy azt Lőw Imánuel elszánt védőügyvédje képzeli. Ilyen esetekről már gondoskodott az előrelátó törvényhozás s a póttagok bizonyára nem fognak vonakodni, hogy elfoglalják azt a helyet a városháza közgyűlési termében, amely őket megilleti. Nem ezzel kell kezdeni, igen tisztelt demokrata urak. Mert a lemondással már csak végezni lehet a dolgokat. Ott kell kezdeni, hogy az ember tanul Többek között megtanul az ember olyan egyszerű igazságokat, hogy Budapest nem tréfából keresztény, sőt még csak nem is négy hónap óta keresztény. Ebből aztán megtanulja az ember azt is, hogy ez a kilenc* száz esztendős keresztény főváros nem követett el sértést senki ellen, tehát a keresztény é világnézettel szembe helyezkedő demokratapárttal szemben sem, ha itt végre ismét keresztény közigazgatást, keresztény kultúrát és gazdasági fejlődést, a keresztény többség akaratához méltó életet akar. Tessék tanulni és letenni arról a gondolatról, hogy itt a zsidó demokrata uralom az autochton, hogy itt ezt a félszázadig a panamák és kijárás mocsarából felszínre került és végül saját bűneinek terhe alatt megrokkant uralmat a trónjavesztett uralkodók sértődött gőgje megilleti. Tessék letenni az illúziókról és ráeszmélni végre, hogy a kereszténység nem „kurzus“ Budapesten, hanem komoly valóság, hogy ezen a téren nincs tranzitálás, nincs kézkezetmosás, nincs alku, nincs megállás s valahányszor erre a frontra irányítja a demokrata párt és a sajtója a pergőtüzet, könyörtelenül következetes, semmiféle szép szóval falhoz nem állítható ellenállásra talál. S ezen nem fognak változtatni sem sorozatos kivonulásokkal, sem lemondásokkal, de provokálásokkal sem. A demokrata párt a ♦örvény alapján választóinak bizalmából joggal foglal helyet a közgyűlési teremben. Ezt a jogot körülbástyázza a törvény, az elnöki pártatlanság, a többség törvénytisztelete, de nem utolsó sorban az, ha maga a demokratapárt levonja sötét múltjának tanulságait s az adott helyzetben hivatásának teljesítésére a kisebbségi ellenőrzésre, a szakkérdésekben való tárgyilagos vitára, a főváros ügyeinek önzetlen szolgálatára vállalkozik. Ezen a téren a többség szívesen látja a kisebbség közreműködését s számíthat a párt a többség felelősségének tudatára, nyugalmára, idegeinek fékezésére s az eddigiekben nagyon próbára tett fegyelmezettségére is. Ezt a fegyelmet, a kisebbség jogaiból folyó kötelezettséget, ezt kell megtanulni , és ezen kell kezdeni, mert ott folytatni, ahol a demokrata párt a múltban most többség elhagyta, nem lehet; ott , kezdeni pedig, a lemondásnál, ahol csak végzi az ember, lehet ugyan, de ez nem kelt részvétet, csak szánalmat s nem fogja visszatartani a főváros keresztény népét azon az úton, amelyen nagy céljainak megvalósítása felé halad. Síz osztrák keresztényszocialisták bíznak a győzelemben. „Elvileg a német birodalomhoz való csatlakozás mellett vagyunk.“ — Weiskirchner nyilatkozata / „ Bécs, szept. .. . Mennél rövidebb az idő, amely Ausztria lakosságát fejnemzetgyűlési választásoktól elválasztja, annál élesebbé, kíméletlenebbé válik a két számbajövő nagy párt: a keresztényszociális és a szociáldemokrata párt egymás elleni harca.A szocialisták érzik, hogy rájuk nézve a lét és nem lét kérdése vetődött most fel és éppen ezért nem riadnak vissza semilyen eszköztől sem, ha attól a választók befolyásolását remélhetik. Még hamisított akták is szerephez jutottak. Hogy lesz-e ennek a kétes tisztességű eszközökkel megvívott kampánynak a választások kimenetelére valamelyes befolyása, ez nagyonis kétségesnek látszik. A keresztényszociális párt vezérei legalább erősen bizakodnak s ez a bizakodás sugárzik ki az alábbi nyilatkozatból is, amelyet a párt egyik vezére, dr. Weiskirchner Richard a Nemzeti Újság bécsi munkatársa előtt tett. Amidőn arra kértem a volt bécsi polgármestert, hogy a mostani választások jelentőségéről tájékoztasson, a párt választási programjára utalt. — A mostani választások államunk sorsát fogják eldönteni s dönteni fognak afölött, hogy a most dúló osztályharc bomlasztó erőivel sokat szenvedett népünk nagy szerencsétlenségére tovább is pusztítani fog-e, vagy pedig a béke, az engesztelődés és kiegyezés szelleme diadalmaskodik-e. A keresztény-szociális párt a demokrata köztársaság alapján áll, éppen ezért az összes állampolgárok szabadságát és egyenjogúsítását követeli. A mérges gyűlölettel teli osztályharcot elvetendőnek tartja, amely nemcsak nem mozdítja elő országunk újraépítését, hanem szegény hazántk teljes elnyomorodását idézi elő. Pártunk minden terrort elítél, bármely oldalról jöjjön is az. Teljes gyülekezési szabadságot követel, a becsületes munka és a tisztességesen szerzett tulajdon védelmét. Ezzel szemben kíméletlen intézkedéseket kívánunk az uzsorások és a lánckereskedők ellen, úgyszintén a fontos élelmiszerek árainak leszállítása érdekében. Programmunk általánosságban a keresztény világnézet örök elvein épül föl. A párt nemzeti politikája az egész német nemzet javára törekszik, amiért is, minden olyan tervet, amely a német birodalom egységét és érvényesülését veszélyezteti, már eleve visszautasít, épp úgy olyan tervet is, amelynek megvalósítása német határszéli területeknek tartós leigázását jelentené. Mindannyian várjuk azt az órát, amely a nemzeti önrendelkezés jogát nekünk visszaadja. Elvileg a német birodalomhoz való csatlakozás mellett vagyunk. Hisszük és reméljük, hogy a szabadulás napja meg fog virradni. Azt kérdeztem dr. Weiskirchnertől, hogy miként ítéli meg a választások kimenetelét. Kérdésemre így válaszolt: — Jóslásokba nem bocsátkozom. Annyi tény, hogy a lakosság nagy tömegében a kormány és a szociáldemokratáknak úgy az állami, mint a községi háztartásban megnyilvánult kormányzati tevékenysége miatt nagy elégedetlenség támadt. — Mi lesz Ausztria külpolitikája a jövőben? — Dr. Renner külpolitikájával a keresztényszociális párt sohasem volt megelégedve s a politikai erőviszonyok megváltozásával külpolitikánkban egy más kurzus várható. ogiban kell eldőlnie a szovjet sorsánál*. A lengyelek készek megkötni a feékét. is Két hónappal ezelőtt Leninék gőgös elbizakodottsággal azt követelték békefeltételeikben Lengyelországtól, hogy szerelje le hadseregét, most megtörténhet, hogy a lengyelek állanak elő ezzel a kívánsággal. A francia kormány tényleg ily irányban iparkodik befolyásolni a lengyel kormányt, mert nincs kétsége az iránt, hogy addig sem az Oroszországgal szomszédos országokban, sem a kontinens többi részén, sőt Ázsiában sem lesz nyugalom, míg a bolsevizmus propagálói . MitTerand szerint „őrültjei és csirkefogói“ — fegyveres erővel rendelkeznek. A Rigában folyó orosz-lengyel béketárgyalásokat feszült figyelemmel kiséri minden állam külügyi hivatala s aligha csalódunk, ha azt hisszük, hogy most már Londonban is helyesnek tartják a franciák álláspontját. Egy varsói sürgöny szerint Rigába várják lord Cursont, hogy közvetetlenül ellenőrizze a tárgyalásokat. Ezt a hírt azonban kétkedéssel fogadjuk, mert ellenkezik az angol diplomáciai szokásokkal, hogy maga a külügyminiszter végezzen ilyen missziót. Annyi bizonyos, hogy a lengyel békeküldöttség, illetőleg a varsói kormány, az entente-hatalmak tanácsának meghallgatása nélkül nem fog véglegesen határozni. Mint mártegnap jeleztük, a lengyelek a belső gazdasági helyzet és a további véráldozatok elkerülése miatt hajlandók a békére, ha kedvező feltételekkel köthetik meg. Rövidesen el kell dőlnie: az általános európai érdek, vagy Lengyelország speciális érdeke győzedelmeskedik Rigában! A Szovjet békefeltételei. Riga, szept. 30. A békedelegációk zárt ülésén Joffe előterjesztette az orosz feltételeket, amelyek szerint Ukrajna és Fehér-Oroszország független államoknak ismertessenek el, Kelet-Galiciában népszavazás legyen, a lengyel határ Grodnótól Breszt-Litovszkig, s onnét a Bug mentén Brodyn át Zbrucig húzódjék. A két utóbbi javaslatot a lengyelek nem fogadják el. Hír szerint az orosz delegáció utasítást kapott Moszkvából, hogy a lengyelek összes követeléseit el kell fogadnia, kivéve azokat, melyek az orosz vörös hadsereg teljes vagy részleges lefegyverzésére vonatkoznak. Azt hiszik, hogy a fegyverszünetet október 5-ikére megkötik. Varsó, szept. 30. Az orosz javaslat 15 pontból áll. A fontosabbak a következők: Mindkét kormány feloszlatja a területén működő katonai segédalakulatokat. Ez a megállapítás Petljura ukrán csapataira és Balachovics tábornok orosz osztagaira vonatkozik. Az orosz kormány hajlandó lengyel kommunistákból álló ezredeit feloszlatni. Mindkét harcoló fél semlegességre kötelezi magát harmadik állammal való háború esetén és nem fogják megengedni idegen csapatoknak területükön való átvonulását. A legsúlyosabb pont az oroszoknak az a követelése, hogy Petljura és Balachovics csapatait feloszlassák. Petljura csapatai Kelet Galíciát már elhagyták és jelenleg Podoliában vannak. Kérdés, hogy alengyel hadsereg vezetősége képes lesz-e ezeket a csapatokat, ha valóban ez lesz a szándéka, lefegyverezni. Lengyelek újabb nagy győzelme. Varsó, szept. 30. A vezérkar jelenti: Poléziában csapataink délen Pinsk és Janov irányában előretörve, a negyedik Szovjethadsereget teljesen megverték. Két hadosztályunk 12 ezer embert ejtett foglyul és ötven ágyút, valamint 100 vasúti kocsi hadianyagot, zsákmányolt. Elértük a Jasjolda-folyót és tovább üldözzük az ellenséget. A Pripjettől délre kemény harc után elfoglaltuk Tarny vasúti csomópontot. Volhraniéban a helyzet változatlan. Varsó, szept. 30. A lengyel csapatok benyomultak Kamenev-Podolovszkba, Podolia fővárosába, ahol az ukrán kormány székelt. A bolsevisták visszavonulásuk alatt a pályaudvart, az összes indákat és a várostól keletre eső vasútvonalat elpusztították. Az egyetemet, a könyvtárakat és a levéltárakat tűz pusztította el. Mit ajánl Anglia az Íreknek ? London, szept. 30. A Westminster Gazette Grey volt külügyminiszternek az ír kérdés megoldására vonatkozó tervét közli. Első helyen azt ajánlja, hogy magyarázzák meg az egész ír népnek, hogy a külpolitikának, hadügynek és tengerészeinek közösnek kell maradnia és hogy Anglia sohasem fogja megengedni a déli részek elszakítását. Ezen korlátozások kivételével az ír népnek szabad önkormányzati jogot kell adni, amilyennel a többi dominion is rendelkezik. Addig, amíg olyan kormányt alakítanak, amely ezen elvek alapján áll, de legfeljebb két évig, Anglia intézi Írország kormányzását. Ez a közlés, amelyet szerzője tudtával adtak ki, érthető feltűnést keltett Grey tekintélyes személyisége miatt és amiatt, hogy ezeket a terveket már két hónappal ezelőtt felvetette a kormány előtt.