Nemzeti Ujság, 1920. október (2. évfolyam, 232-257. szám)

1920-10-27 / 254. szám

Sbertia, 1920 október 27. NEMZETI ÚJSÁG A XII. Orsi: Katolikus Nagygyűlés, Budapest, okt. 26. A Katolikus Nagygyűlés utolsó, mozgalmas napja volt ma, mely eseményekben és súlyos nyilatkozatokban ép oly emlékezetes, mint volt az első két nap. Reggel 8 órakor Mészáros Já­nos érseki helynek szentmisét pontitikált a Szent-Ferenc-rendi templomban, utána Te Deum volt. Ugyancsak reggel 8 órakor volt a Magyarországi Tanítók Országos bizottságá­nak miséje is a Szent­ István-Társulat kápol­nájában, melyet dr. Giesswein Sándor prelátus mondott. Reggel 9 órakor a szakosztályok folytatták tegnap megkezdett tanácskozásukat a Vigadó­ban s a megvitatott javaslatokat délután fél három órakor tárgyalták le a Nagygyűlés ama tagjai, akik jegyet váltottak, a Központi Kát. Körben.­­ Tudósításunk a mai­ eseményekről a követ­kező: ut­olsó pap. A III. nyilvános ülés. A katolikus sajtó, a magyar területi épség és a szabadkőművesség kérdése a nagygyűlésen, Gróf Zichy Nándor emlékezete. — A Nemzeti Újság tudósítójától. — A harmadik Katolikus Nagygyűlés utolsó aktusa, a III. nyilvános ülés, ma, kedden dél­után folyt le változatlanul hatalmas érdeklő­dés mellett a Vigadó zsúfolásig telt termeiben. Az utolsó ünnepi aktuson megjelentek a fővá­rosban tartózkodó összes előkelőségek, akik az előző, üléseken részt vettek. Az előadások előtt, ur/'Zsembery István, az Országos Katolikus Szövetség ügyvezető­­elnöke felolvasta a kor­mányzók válaszát a Katolikus Nagygyűlés üd­vözlő táviratára: „A XIII. Országos Katolikus Nagygyű­lés üdvözletét szívem mélyéből köszönöm. _A mai nehéz idők megpróbáltatásai között is hiszünk a boldogabb jövőben, m­ert Isten­ben bízva egyesitjük a haza jövő nagysága iránti lángoló törekvéseinket. —■ Horthy Miklós.**/ Pater/Banglia a keresztény sajtóról. A^/üjenzés­ csillapotával P. Bangka Béla­­lépett az emelvényre s hatalmas koncepciójú szónoklatot mondott a sajtóról. A sajtó a titkok és rejtelmek birodalma. Tit­koké és rejtelmeké, amelyekbe azok is csak sejtve pillan­­hatnak, akik azt hiszik magukról, hogy ott-* h­onosak ott. Azok a hatalmasságok, melyek a sajtó mögött állanak, maguk őrzik szándékosan titkaikat. "­Másrészt titok birodalma a sajtó világa, s mert a sajtó útjait a telkekhez messze elágazó, ’áttekinthetetlen kihatásait" csak az tudná kellő­képpen mérlegelni, aki nem egy ember lelkével, hanem az egész műveit újságolvasó­ világ lelkével pillant bele. A sajtó hatását éppen az fokozza, hogy az em­berek nem­ látják tiszt­án a sajtó nagy hatásait. Újságolvasás közben pihenő lelki hangulatba he­lyezkednek. Pedig óriási fontossággal bír az egész ébredő keresztény magyarság és az egész ébredő Adlág szempontjából, hogy világosan lássunk a­­sajtó kérdésében. A sajtó nem csak kellemes pozőr, nem­ újslágszervirozó szolga, hanem harci eszköz: az újságok ólomkatonái világnézetek, kul­túrái és fajok harcát jelképezik. itt szónok itt Dávid és Góliát harcához hason­lította a keresztény sajtó harcát Mammon sajtójá­­­val. A keresztény" sajtóvállalatról szólva, viharos él­jenzés "és taps szakit»«a még P. Bangha szónok­­lat’is. / '"Kik adták össze a Sajtóv­álla­lat millióit ? — A taps és hála — mondotta P. Bangha — Szóljon a keresztény magyar nép tízezreinek, akik ■czí a sajjtötőkét összehozták. Nem földesurak, bankárok adták össze ezeket a milliókat, hanem egyszerű varrólányok, cselédek kalauzok, mun­kások! A feleszmélt magyar nép megértette a ke­resztény újságírás szavát Mi mindenkit meggyőzni, senkit sem legyőzni akarunk. (Éljenzés.) Mi az eszméinknek érvénye­sülést akarunk szerezni és azt szeretnénk, ha azok, akik ma ellenünk küzdenek, belátnak maguk is, hogy nálunk az igazság, az erkölcs és ők maguk is hozzánk jönnének, csatlakoznának a mi zász­lónkhoz. / : Három desiderium. Három desiderium­oll, három kékelmet szeret­hek, előterjeszteni a magyar katolicizmushoz a sajtó kérdéseit illetően. Az első óhapont az, hogy több messziretekintést kívánok. Azt akarom mon­dani, hogy a nép legszélesebb rétegeinek — és itt nemcsak az egyszerű falusi népet értem — ha­nem főleg a középosztályt és az intelligenciát — még sokkal inkább, mint eddig, bele kell vinni a tudatába azt, hogy a sajtó nem luxus, nem fény­űzés, hogy a sajtónál nem mindegy, hogy ki írja, kinek az ő érdekében és milyen célzattal írja, hogy­­a sajtó hozzátartozik mint egy végvár, a keresz­tény magyarság fentartásához. Ha ezt belátnák, akkor nem látnánk mindenfelé keresztény embe­reket, akik a legpromonszírozottabb destruktív lapokat nyíltan olvassák. A másik dolog, amit kérnem Imn­, az, hogy több önérzetet! Még egy ga­líciaiban is van annyi önérzet, hogy soha, még tévedésből sem veszi meg a keresztény lapokat. A mi sajtónk szinte az egyetlen, ami őrzi a mi házunk legdrágább kincsét, a gyermekeink tiszta lelkét, ami őrzi a megszentelt ezeréves jogainkat, ennélfogva ezt a gyermeket bizony szeretni és vé­deni önérzeti és becsületbeli kötelességünk. Sajtójában él és hal a keresztény Magyarország Végül harmadszor azt kérem a közönségtől, hogy igazán szeressük, támogassuk, érezzük át micsoda nehézségekkel, anyagi, erkölcsi és szellemi akadá­lyokkal kell­ a keresztény sajtónak­­ megküzdenie. Legyünk elnézők vele szemben, ne feledjük el, hogy a mi mulasztásunk az összkereszténység mulasz­tása, ha ezek a kezdő lépések csak most történnek meg és nem történtek meg már harminc évvel ez­előtt, amikor az ellenség már régen talpon volt, ne feledjük el, hogy a mi mulasztásunk, hogyha kevés a keresztény újságíró és azok is — megint nem a maguk hibájából — miindezideig a liberális sajtó­ berkeiben nőttek föl és ha még oly--keresz­tény lelkületűéi­ is voltak, akaratukon kivitt rájuk tapadt nem kevés a liberalizmus futókonvakjából. A keresztény zsurnalisztákban olyan hihetetlen erős keresztény és magyar akarás van,­­ hogy nincsen miért kétségbeesni. Becsüljük meg a keresztény újságírókat. Azt mondom: „Testvérek csak kitar­tást" Tartsuk szem elött a nagy célt, amely még messze van, ne kérdezzelek mást, csak a lelkiisme­­reteseket és a józan eszeteket és aztán bátran, in­gadozás nélkül előre!“ Befejezésül Széchenyinek, hatalmas , mondását szeretném mindnyájuknak a lelkébe vésni: „Nyel­vében él a nemzet." Amint nyelvében él a nemzet, úgy sajtójában él és hal a keresztény Magyaror­szág! A nagy koncepciója ,és a kérdés minden oldalát meg­világító hatalmas beszéd után szűnni nem akaró éljenzés zugódósul és a közönség percekig ünnepelte a kiváló s­zónokot. Aladár : . Lesz-e még­ egyszer ünnep a világon ?•­ Dr. Krüger Aladár, az Uj Nemzedék,­ szerkesztője lépett most a szónoki emelvényre s úgyszólván látnoki erőtől hevített, költői beszédet mondott. Misenéző, álomlátó szemmel tekint körül a magyar ma, mikor szertenéz és nem leli Ilonát e házában. Egy nemzet sem várhatott a háború kedvező kimene­telétől oly keveset és mégis a békében sem vesztett annyit, mint a magyar. Pedig van örvendetes jelen­ség Csonka-Magyarországon is. Itt van a magyar­­hadsereg, mely a bolsevizmu­s után rendet teremtett, ez a jövő kezessége, hogy fel fogják állítani a le­rombolt millenáris emlékeket Dévénynél, Brassóban és Zimonynál s a nemzeti hadsereg dübörgő léptei nyomán fel fognak harsanni az ős­kuruc vezénysza­vak a felséges fejedelem kassai sírja fölött is. A keresztény sajtó nagggyá fejlődött. Feltétlen rend van nálunk, amit az elszakított területeken az idegen erőszak nem tud megteremteni. A keresztényszoci­­alista szervezkedés réván a magyar munkásság­ ma a keresztény nemzeti állam egyik erős bástyája. De váljon a keresztényszocializmus lendülete me­rész repülés-e fölfelé, a keresztény kurzus keresz­tény-e annyira, mint amennyire kurzus? Helyzetünk bizonytalanságának érzete két okra vezethető vissza: az egyik a kellő lelki elmélyedés hiánya, másik a területi csonkaság kínzó tudata. Magyarország meg­csonkítása a kereszténységnek, ebben is elsősorban a katolicizmusnak rettenetes vesztesége. A Felvidék tele volt katolikus emlékekkel, ma katolikus fájdalommal van tele, mely magyart és tótot egyesit. A rutének a cseh rasszitizmus minden zsarnoksága mellett sem felejthették el a magyar szót. Erdélyben a katolikus egyházi birtokok rová­sára csinálnak földreformot. Volt idő, mikor a kato­likus Tiszántúl minden munkatársa fogságban ült, még a kikeresztelkedés igéret­i stádiumában lévő közgazdasági rovatvezető is. A Délvidéken a katolikus sváb és bunyevác gyermekek ma is katolikus magyar iskolába akarnak járni. A katolicizmusnak és a magyarságnak ez az egybeforradása nem maradhat hatás nélkül a jövőre. Az egyetemes katolicizmusnak, a nyugati kitt­­.urának, és az emberiség haladásának vesztesége az, hogy a katolicizmus és a nyugati kultúra visszaszorult csaknem a Tiszáig s ma a művelt Nyugat nem Brassónál, hanem Debrecennél és Makónál végződik. Az irredentizmus a második honfoglalás, e mun­kánál mi katolikusok négy tényezőre­ számítunk. Magyarország megcsonkítása szabadkőműves munka volt, mellyel szemben a katolikus nemzetek becsület­beli kötelessége visszaállítani azt az országot, mely megtörte a pogány törököt­ és nemrég a zsidó orosz bolsevizmus rohamát. IUI- rr ...r______________­_____ --.....-­ Dr. Wolff Károly a szabad­kőművességről. A szűnni nem­ akaró tetszésnyilvánítások után dr. Wolff Károly, az udvarnagyi bíróság elnöke lépett az emelvényre. A szabadkőmives páholyok miszté­riumairól rántotta le a leplet, s állításait a szabad­kőmives szimbolikus nagypáholyban lefoglalt iratok felolvasásával támogatta. Előadása rendkívül érdekes és hatásos volt.. Elsőbben vázolta a szabadkőmives­ páholyokba való felvétel ceremóniáit, amelyekben a szavak, a szertartások mind héber eredetűek, azután rátért a szabadkőmivességnek a forradalmakban való sze­repére. A francia forradalom tisztán szabadkőmives munka volt. A spanyol, portugál forradalmakban, don Carlos megölésében a szerepet a páholyok vit­ték. Cabrinovics, Ferenc Ferdinand egyik gyilkosa, tárta fel először, hogy a szabadkőmivesek szerint új gyilkosság­ megengedett dolog. A jámbor keresztény magyarok azt hitték, hogy a magyar géniusz az evolúció folyamán elérkezett egy világhatalmi állomáshoz és követte ezeket az eszméket. Ez nem volt evolúció, ez importált elő­menetel volt; idegen eszmék, amelyeket beledobtak a keresztény sokaságba, előidézték azt, hogy­­ meg­bontották a kereszténység egységes frontját, 'párt­szakadást létesítettek a keresztény magyarságban, szembeállították a protestánst a katolikussal', "de közben egy faj, amely­­vészesen lapult meg a sza­­badkőműves munka mögött, előkészítette nekünk ezt' a jelent! ' ■ A katolikus szervezkedési vágy­ terén előtérbe lépett az autonómia kérdése. Erre a szombathelyi páholy „kalapács alá vette“ ezt a kérdést és aggo­dalommal állapította meg, hogy a klerikális elemek az ország jövő fejlődésének megbénítását­­eredmé- ’ nyező térhódításra törnek. Itt van a dokumentuma az autonómia szükségességének! A szabadkőmivesek harca mindinkább radikális térre terelődött, a szo­ciáldemokratákkal a legszorosabb fegyverbarátságot kötötték. Az olasz szabadkőmives páholyokban büsz­kén hirdették, hogy a szabadkőmivesek ‘ akarták jó háborút az­­ imperialista ■ klerikális Ausztria ellen és­­azzal együtt ellenünk! Az Eötvös-páholy az 1918.­­évben dr. Bálint titkár’­­jelentésében a szabadkő­mi­­vesség végcéljául a kozmopolitizmust, ateizmust és kommunizmust jelölte meg! • Sándor Pál a Neue Freie Presse egyik számában a következőket írta októberben: „A liberalizmus Magyarországon nem halt­ meg, hanem­­csak bék­lyókban hever a földön. Ha ezek a béklyók feloldód­nak, a liberalizmus feltámad, akkor újból minden máskép le­sz.“ Lehetséges egy ilyen feltámadás Ma­gyarországon, amely újra béklyókba verje a nagy keresztény sokaságot? Csernoch hercegprímás záróbeszéde." Csern­och János biboros-hercegprímás, a katolikus egyház magyar hajójának igen biztos kezű, eszes és bölcs kormányosa .Rezumárta ezután a dolgokat. Meg­jelenését nagy taps és éljenzés fogadta.­­. -Őröl Zichy Nándor emléke. Lehetetlen, hogy ezen ünnepélyes alkalommal meg ne emlékezzünk­ a' katolikus mozgalmaink egyik 'nagy hőséről, gróf Zichy Nándorról. Vannak sírok, amelyek nem a halálnak és az enyészetnek jelei, hanem, az élet kutforr­ásai. Ilyen sír Zichy Nándornak a sírja is. Amiért ő tántoríthatatlanul szenvedett, azt most is­­hirdeti az ő szerény nagyabonyi sírja. Zichy Nándor adta ki a jelszót az egyházpolitikai törvények hozatala idején, hogy ki kell tűzni a katolikus politikának zász­laját­ és ez alá kell tömörülni, nem hogy jogaikban talán­ megrövidítsünk más­ felekezeteket, hanem hogy a saját jogainkat megvédjük. Az ő általa létesített párttal vo­­nuu­t be a katolikus politikai felfogás a magyar­ parla­mentbe és ez, a párt visszautasított minden támadást, amit a katolikus egyház ellen intéztek. — Már az első Katolikus Nagygyűlés alkalmával­ lát­noki ihlettel hirdette elődöm, egy egyszerű szerzetes, hogy ha Magyarországot meg akarjuk menteni, akkor ragaszkodni kell a kereszénységhez. Magyarország­é­rt kereszténység nélkül nem állhat fenn !Ha fel akarjuk építeni Magyarországot újból és nagggyá akarjuk tenni, akkor meg kell újhodnunk a keresztény szellemben. Ezt a keresztény szellemben való megújhodást mindenkinek maga magán kell kezdeni­ (Éljenzés). De szükséges ehhez erős akarat is. Az erős akarat számára semmi sem lehetetlen. Mi magyar katolikusok joggal számítunk európai ka­tolikus testvéreink támogatására, mert olyan igazságta­lanságot semmi más felekezet ellen sem követett el sem a versaillesi, sem a neuilli béke, min velünk, katoliku­sokkal szemben. Szent Istvánnak nemcsak ezeréves bi­rodalmát darabolta fel ez a béke, hanem romba döm­­ölte az ő ezeréves egyházának szervezetét is. — Ami velünk történt, el , nem ismerjük ,csí­néin is fogjuk elismerni soha. (Zajos éljenzés.)" Egyik kezünkben kard lesz, a másik kezünk­ben pedig kalapács,, mint­­a mur­ka jele és úgy fogunk dolgozni lankadatlanul és akkor vissza fog­juk szerezni Magyarországnak integritását.­ Ne legyünk azonban deklamáló magyarok és katolikusok. Én öreg ember vagyok, sokat tapasztaltam, megengedik talán, hogy őszintén úgy szóljak, ahogy érzem (Halljuk!) én úgy látom, hogy mi sokat ünnepelünk, de keveset dol­gozunk. (Úgy van!) • — Végül mindazoknak, akik ezen nagygyűlés szer­vezése körül fáradoztak, mindnyájunk nevében leghá­­lásabb köszönetemet nyilvánítom. Végül hódolatteljes köszönet az apostoli nuncius nagyméltóságának, aho oly rövid idő alatt már magyarul érez és megszerette a ma­gyarokat- Igen sokat építek az ő jelenlétére, bízom benne, hogy ő segítségünkre lesz nagy munkánkban. Tartsunk ki­­. Nagygyűlés, megtermékenyítve az elő­adottaktól, munkálkodjék mindenki a saját körében és kövessen el mindent, hogy visszaszálljon Magyarország régi nagysága és régi dicsősége, amely mindnyájunk 3

Next