Nemzeti Ujság, 1920. november (2. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-26 / 279. szám

s NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 1920 november 26. Az antant-kormányfők tanácskozása Londonban. A görög, orosz és török kérdés bonyodalmai» . A legutóbbi hetek eseményei, melyek váratlanul érték a nyugati nagyhatalmakat és új helyzetet teremtettek­ a Keleten, arra indították az antant­­kormányok vezetőit, hogy tanácskozásra jöjjenek össze Londonban. Leygues­­ francia miniszterelnök nagyobb kísérettel ma utazott az angol fővárosba, hová meghívták Giolittit is, s ahová valószínűleg meg fog érkezni — vasárnap vagy hétfőn — az új görög miniszterelnök is. A tanácskozások tárgya a görög és orosz hely­zet, azonkívül a török békeszerződés esetleges reví­ziója és a német kártérítés kérdése. Venizelosz bukása, melyre az antant egyáltalán­­nem volt elkészülve, aktuálissá tette Konstantin király visszatérését. Az antantnak­­nem annyira a király személye ellen van kifogása, mint a nevével győzelemre jutott ellenzék ellen, mely megelégelte a vérontást és nem hajlandó a nyugati hatalmak végrehajtó eszköze lenni a törökkel szemben. Oroszországban Wrangel tábornok leveretése egyelőre annyira megerősítette Leninek politikai hatalmát, hogy Anglia példájára a többi antant­állam is kénytelen lesz megújítani a kereskedelmi viszonyt Oroszországgal. *■ A török békeszerződés, mint szerdai számunkban kifejtettük, zsákutcába juttatta a szövetségeseket, ennélfogva aligha térhetnek ki a sertési okmány revíziója elől. Mivel fenyegetik a görögöket'«* Pária, nov. 25. Legguel Londonban állítólag java­­solni fogja, hogy figyelmeztessék a görög népet ,Konstantin visszahívásának súlyos következmé­nyeire és pedig: Szmirnát olasz ellenőrzés alatt visszaadják Törökországnak­, a Dodekanezoszt az olaszoknak, Trák­idból önálló államot alakítanak valamely később meghatározandó hatalom felügye­lete alatt és Görögország minden pénzügyi támoga­tását beszüntetik. Az értekezlet után Lloyd George és Leygyes Genfbe utaznak, hogy ott részt vegyenek a népszövetség gyűlésének a görög kérdéshez tar­tandó vitáján. ■na"ry»­ A Kormány egy tagja Pak­sán megy a Jóentételi bizottsághoz. Németországrcó­ havonta 1500 vagon szenet kapunk. — Ripka Ferenc dr. gázgyári vezér­igazgató nyilatkozata a prágai tárgyalás eredménytelenségéről. "Az ország borzalmas szén­helyzete arra indí­totta a kormá­nyt és a fővárost, hogy Rau Gott­lob szénügyi kormány­biztos és Ripka Ferenc dr.-t, a gázgyár vezérigazgatóját az antant szénbizottságaival való tárgyalás céljából kül­földre küldje. A most ratifikált békeszerződés 207-ik szakasza értelmében ■ ugyanis Magyar­­országnak nagyobb mennyiségű cseh szén jár és Rau és R­ipka azért jártak most Prágában és Berlinben, hogy ezt a nekünk járó szén­­mennyiséget a közgazdaságilag és iparilag hal­dokló Csonka-Magyarország számára biztosít­sák. A külföldi út eredményéről Ripka Ferenc dr. vezérigazgató a következő nyilatkozatot tette a Nemzeti Újság számára: — A tárgyalást Prágában, Berlinben, Kattowitz­­ban és Appa­nben­­folytatjuk. A tárgyalást Rau kor­mánybiztos vezette, aki egész statisztikai, arzenál­lal szerelte fel­­neagál erre az útra. A velünk tár­gyaló antant-szénemberek: Berlinben Qu­tmas angol ezredes, Krittowitzban Blackball angol kapi­tány, Appetahea Caillol francia százados, m­ind­­ann­yian szíves érdeklődést és nagy jóindulatot mu­tattak a vergődő Magyarország­­iránt A Német­országban folytatott tárgyalás eredményeképpen havonta 1500 vagon porosz szenet fog kapni Ma­gyarország. Ez az 1500 vagon szén már november hónapra is jár és közölhetem, hogy a Máv­ szerel­vényei már, kint is vannak Bad­o­vitzban, sőt egy ma érkezett távirat szerint az első szénvonatok már el is indultak Katovitzból Budapestre. Az első német szénszálltmány a jövő hét elején érke­zik a fővárosba, önömmel jelenthetem, hogy Rau kormánybiztos tárgyalásai során pozitív ígéretet nyert arra vonatkozóan, hogy január elsejétől kezdve ezt a szénmennyiséget havonta 5000 va­gonra emelik fel Ez a szénminőség azonban gáz gyártására nem alkalmas, fűtési célokra azonban nagyszerűen használható. Budapesten a szénkeres­­ked­ők útján fogja a kormány forgalomba hozni. Ebből a szénből az iparvállalatok is kapnak, sőt annak egy részét a Máv­ foglalta le a maga cél­jaira. A szén árára vonatkozóan most folynak a tárgyalások. Ez a szén azonban igen drága lesz, mert márkában kell fizetni és hozzájárul még a horribilis szállítási költség is. — A gázgyár számára Prágában igyekezünk sze­net biztosítni. November 18-án tárgyaltunk Prá­gában a cseh kormánnyal és a legutóbbi minisz­­terközi értekezleten sok huza­vona után felvetet­tük azt a kérdést, érdemes-e, tovább maradnunk Prágában, amikor a cseh kormány mindent a vi­­lágon ígért, csak szenet nem. A tárgyalás megle­hetősen izgatott hangon folyt Mi hivatkoztunk a békeszerződés 207. szakaszára, amely szerint Csehország 24.000 vagon gázszenet és 10.000 vagon kohókőrüstet köteles adni Csonka-Magyarország­­n­ak­ A csehek hosszas pur parle után december havára­­50 vagon, a karm­iai szénnél sokkal silá­nyabb minőségű rakowitzi gázszenet és lő vagon karwhn gázszenet ajánlottak fel, mire mi kije­lentettük, hogy bár­ nagyon szegények vagyunk, de alamizsnát még sem fogadunk­ el. A tárgyalás azzal szakadt meg, hogy a csehek csupán akkor lesznek abban a helyzetben, hogy a békeszerződés­ben foglalt szénszállítási kötelezettségüknek eleget tehessenek, ha Németország Csehország számára szállítja a versaillesi békeszerződésben kötelezett szemmennyiséget. Jellemző a cseh humorra, hogy Prágában kértek bennünket, hogy a versaillesi békeszerződés idevonatkozó szakaszának teljesíté­sét Csonk­a-Magyarország járja ki az antantnál... Riptta Ferenc dr. gázgyári vezérigazgató a főváros tanácsának mai ülésén tett jelentést a berlini és prágai tárgyalásokról és a tanács mai ülésén elhatározta, hogy tekintettel arra a borzalmas széniiségre, amelyben Budapest most van, a békeszerződés 207. szakaszának ér­vényesítését kérik a párisi jóvátételi bizott­ságtól. Ez ügyben ma délután Si­pőcs Jenő dr. polgármester és Ripka Ferenc dr. vezérigaz­gató kihallgatáson jelentek meg Teleki Pál gróf miniszterelnöknél és feltárták előtte a fő­város és főként a gázgyár kétségbeejtő helyze­tét. A­ polgármester és a gázgyári vezérigazgató azt kérték a miniszterelnöktől, hogy a kormány egy tagja sürgősen utazzon ki Pak­sba a szén­­kormánybiztos kíséretében a legfőbb jóvátételi bizottsághoz és ettől kérje a békeszerződés ér­vényesítését és Budapestnek cseh gáz­szénnel való ellátását. A miniszterelnök a legmesszebb­menő támogatását ígérte meg a főváros kép­viselőinek azzal, hogy a párisi útra vonatkozó tervet a holnapi minisztertanács elé fogja ter­jeszteni. --------..................... ................i -111 i-huytii« Fiók-szabadkőműves páholy az Anker-közben. Látogatás a­­„Társadalomtudományi Társaság" elárvult helyiségében. — A gazdátlan könyvtár. — A Menekültügyi Hivatal foglalta le a termeket. Az Anker-köz 2. szám alatt a II. emelet 3. szá­mú helyiségekben volt egykor a főváros életének egyik legszégyenletesebb korszakában a „Társa­dalomtudományi Társaság“ és a hírhedt „Galilei Kör" filkos gyülekező helyei. A széles márvány­lépcsőt tompára koptatta a napról-napra itt egybe verődő, hólyagos fejű egyetemi polgárok, diáklányok és a radikális eszméktől gömbölyűre hizlalódó szíriai ifjak hatalmas tábora. Itt hirdet­ték Pilder Gyula és Jászi Oszkár mérgezett haza­­áruló eszméiket, itt szőtték, a háború alatt már, a hadseregbomlasztó terveket s itt volt a meleg­ágya az országot romlásba döntő vörös eszme csi­ráinak. A helyiségek most csendesek, csak a lakáshiva­­talban folyik erős versengés a gazdátlanul ma­radt termekért. Több mint száz magánigénylőn kívül ,az Ébredő Magyarok Egyesülete felsőmagyar­országi szak­osztálya és a Terü­letvédő Liga akarja rekvirálni a helyiségeket. E látogatnak az árván maradt, szégyenletes múltú falak közé. A külső ajtón még büszke tábla hirdeti Jásziék „XX. század" című ünnepi haza­­áruló szennyfolyóiratának nevét. Botm egyelőre egy harmadik igénylő, a­­ Menekültügyi Hivatal nyilvántartó osztálya­ foglalta le a termeket.­ A nagyteremben, mely — mint egy vérbeli szabad­­kőműves páholy­fiókhoz illik — teljesen a titkos páholyok mintájára volt berendezve, a körbenfutó széksorok helyén .Íróasztalok állanak, a nagymes­­­­teri pódiumon pedig egy elárvult pokrócos katona­­ágy: itt alszik az éjjeli­őr, ki itt összegyűjtött ok­mányokat és értélveket — sok száz otthonából ki­üldözött igaz magyar ember egyetlen kincsét — őrzi. Az egyik falat végig elfedi az üvegborítású, ha­talmas könyvszekrény, melyben a mételyező sza­badkőműves világirodalom minden terméke együtt van. A vásárlási összeg szerint nagyértékű könyv­tár tizennégy hónap óta teljesen­­gazdátlan, a Tár­saság ügyésze nem akar tudni róla s más igénylő sem lépett föl eddig. A könyvszekrények fölött egymásra zsúfolva halmozódnak a székek és a Társadalomtudományi Társaság­ egyéb holmija, mik ugyan­csak gazdátlanok e pillanatban. A helyiségekre a lakásh­ivatal már kimondotta az igénybevételt, azzal az indokolással, hogy a bérlő egyesület minden bevallott cél nélkül mű­ködő titkos társulat, melynek fennállása emiatt is, de nemzeti és valláserkölcsi szempontból sem kí­vánatos és most már csak az a kérdés, hogy a birói döntés­benhagyja-e a Menekültügyi Hivatalt, az utódállamok belementek abba, hogy a szakma­­társaságnak ítéli oda, hogy új, hasznosabb, termé­kenyítőbb szellem és munka költözzék az illatos runbii falak kö­zü. " " Csend a Koralánszópártáim. Teleki Pál gróf Budapesten. A­ kormányzópártban ma este a liberális la­­pok cikkei ellenére is a legnagyobb csend ural­kodott és a képviselők közöl csak igen keve­sen jelentek meg. A klub külső képe minden­hez inkább hasonlított, mint egy válságban vajúdó pártéhoz, ahogy pedig a liberálisok látni szeretnék Megérkezett vidéki útjáról Teleki Pál gróf miniszterelnök, aki este meg­jelent a pártban és elbeszélgetett a jelenlevők­kel, anélkül azonban, hogy politikai kijelenté­seket tett volna, mint ahogy a helyzetnek meg­felelően erre semmi szükség sem volt. * A programkészítők sorába ma belépett Fried­rich István és egy négyhasábos nyilatkozatban el­sorolja mindazt, ami kellene, ami jó volna, ami előbbre vihetne bennünket, szóval mindazt, amit nagyon jól ismer és tud a kormány, sőt a kor­mányzópárt minden tagja is. A különbség Fried­rich István és a kormány között csak az, hogy míg ő egy könnyed gesztussal, csupán elénk beve­­tik­ a programot, addig ugyanannak megvalósítá­sáért a kormány igen nehéz helyzetben és a sok nehézség közt még a nem mindig jószándékú kri­tikákkal is küzdve­­ dolgozik. Friedrich István­­nak magának legjobban kell tudnia, hogy pro­gramok máról-holnapra nem, valósulnak meg, éppen ezért, ha jóhiszemű akar maradni, pótolja ezt a programnyilatkozatot azzal, hogy a sok szép terv csak úgy válik valóra, ha mindenki — s de utolsó sorban a politika bűvészei is — követi a kormány példáját és egyéni tekinteteket félretéve minél sürgősebben és minél erélyesebben mun­­­kába fog. A Nyugatmagyarországi Liga a Huber-fél® manifesztum ellen. # A Nyugatmagyar­országi Liga legutóbb tartott, választmányi ülésén foglalkozott azzal a manifesá­­tummal, amelyet Huber János és négy képviselő­­­társa a nyugat-magyarországi kérdés rendezésére vonatkozóan kibocsátottak. A Liga választmánya határozati javaslatot fogadott el, amelyben állást foglal a javaslat ellen és hazafias aggodalommal kéri a miniszterelnököt és a nemzetgyűlést, hogy a manifesztumst tárgyalás alapjául ne fogadják el. A pénzügyi bizottság ülése. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága m­ak délután Simonyi-Semadam Sándor elnöklésével tárgyalás alá vette a Pénzintézeti központról szóló törvényjavas­latot. A bizottság a javaslatot Korányi Frigyes pénzügym miniszer és Iklódy-Szabó János előadó által javasolt szövegében többek érdemleges hozzászólása, után úgy általánosságban, mint részleteiben letár­gyalta, egyben kimondotta, hogy a javaslat sür­gős tárgyalását a Háznak indítványozni fogja. A pénzügyi bizottság megkezdette ezenfelül Erődi- Harrach előadó előadása mellett, az italnézési ille­tékekről szóló javaslat tárgyalását is. Az általános vita folytatását a bizottság szombat délutánra­ ha­lasztotta. Bajorország nem elrar­dsza Kecsil németerzőtö é. A porosz túlsúly ellen. — A királyi család vissza­­térése. . — Saját tudósi­éfiktől — Lausanne, nov. 23. Egy tekintélyes bajor államférfi, akivel a napok­ban találkoztam, érdekesen fejtette ki előttem a bajor politikát és Bajorország állásfoglalását a né­met birodalommal szemben. — Az utóbbi időkben — mondotta — nagyon sokat foglalkoznak velünk, különösen a külföldi lapok, és gyakran a tényeknek meg nem felelő közleményeket hoznak a bajor politikáról. Téves azt hinni,­­­intha Bajorország el akarna szakadni a német birodalomtól és a délnémet államokkal, a Rajna-tai-Lonningokkal és Ausztriával külön ki­rályságot oltanna kreálni, melynek éle Észak- Németország ellen irányulna. Tény az, hogy Ba­­jorországban mi, a királypártiak vagyunk a leg­erősebb politikui csoport és az is bizonyos, hogy csak­ idő kérdése, mikor fogják Bajorországban prokla­málni a királyságot. — A királysági államformát mi azért óhajtjuk, mert a konzervatív bajor né­p összes hagyományai­val és szeretetével a királyságon csüng, — politi­kusaink pedig belátják, hogy a háború okozta nehéz helyzettel könnyebben lehet megbirkózni, ha az ország élén koronás uralkodó van, mert csak az hozhatja meg az állam egységét és a védekezőét a kommunista cselszövények ellen. — Azt nem tagadom, hogy Bajorország és Po­roszország nem túlságosan szeretik egymást, ami­­nek talán egyik fő oka a porosz uralkodni vágyás, Franciaország támogatásával tehetné és ezzel megpecsételné függését Franciaországtól. Igaz hazafi a teljes bajor önállóságért az árat nem lenne hajlandó fizetni. A bajorok ragaszkodnak a német egységbez, Berlin, nov. 23. Az esseni keresz­tény-szocialisa munkások nagygyűlésének záró ülésén Diets baj­jor elnök tiltakozott azok ellen a híresztelések ellen, amelyek az állítólagos bajor elkülönölési törekvésekről szólnak. Kijelentette, h­ogy scan a­­ Jávor.

Next