Nemzeti Ujság, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-26 / 20. szám
2 tudni, mily adósság terheli a nemzetet: a kormány késznek nyilatkozott eltekinteni a szerződés rendelkezésétől és belemenni az angol-francia javaslatba, amely ötéves provizóriumot akar teremteni. Ez a provizórium azt jelenti, hogy Németország bizonyos összeget fizessen öt éven át s majd csak azután fogják az egész kártérítés összegét meghatározni. Kikötötte azonban a berlini kormány, hogy kedvezményeket nyújtsanak neki és pedig: maradjon meg Németország birtokában Felső-Szilézia (ahol nagy szénbányák vannak), szállítsák le és határozzák meg az okkupációs költséget, biztosítsák a külföldi német vagyont, adják meg a kereskedelmi szabadságot és adják vissza az elkobzott hajók egy részét. Ezekre szüksége van Németországnak, hogy a rátákat megfizethesse. Valószínű, hogy a francia kormány az öt pont közül legalább hármat visszautasít. Remélhető azonban, "hogy Anglia, amely eredetileg a kártérítés végösszegének megállapítása mellett volt és csak a franciák kedvéért járult az ötéves provizórium eszméjéhez, ebben a kérdésben szintén közvetítő szerepet fog játszani és a megegyezés végül is létrejön. A magyar kérdés is szóba került. Páris, jan. 25. Az Eclair jelentése szerint a párisi konferencián a magyar kérdés is szóba került. Francia részről hangsúlyozni fogják, hogy Magyarországot talpraállásában támogatni kell és Magyarország életképessége kétségkívül elég fontos arra, hogy gondoskodjanak erről az országról, illetve lehetővé tegyék, hogy a békeszerződés aláírása után is továbbfolytathassa azt a politikát, amely a keleti konszolidációhoz vezet. A pápa felszólalt Ausztria mellett. Róma, jan. 25. A pápa utasította Gasparri bíboros államtitkárt, hogy a Szentszéknél akkreditált diplomáciai kar figyelmét hívja föl Ausztria szomorú helyzetére, amelyen a könyörületes adományok nem segíthetnek, mert Ausztriának a létfeltételei hiányoznak. A kérdés megoldása ama kormányok dolga, amelyek a békeszerződést megkötötték. A Szentszék kéri, hogy az igazságosság és emberiesség szellemében oldják meg a problémát. Megbízható helyről nyert értesülésünk szerint különben a szövetségközi konferencia holnap, szerdán fogja Ausztria segítségét tárgyalni. Ellentétek a szövetségesek közt. Páris, jan. 25. Az Echo de Paris értesülése szerint a konferencia első ülésén zavar és izgalom támadt amiatt, mert Lloyd Gange tiltakozott Foch marsall megszállási terve ellen és Bingham angol tábornagy kétségbevonta a marsall információinak helyességét a németországi titkos fegyverraktárakról. Az angol miniszterelnök javasolta, hogy a konferencián német delegátusok is vegyenek részt, ami ellen Briand energikusan tiltakozott. Végül abban állapodtak meg, hogy a katonai szakértők újabb jelentést dolgozzanak ki. A monarchia utódállamai segélyhitelt kapnak. Paris, január 25. A „Matin“ jelentése szerint Lloyd George a legfelsőbb tanács elé indítványt terjeszt, amely a középeurópai államok segítésének tervét foglalja magában és egyúttal tehermentesíti a nyugati hatalmakat. A leromlott valutájú országok számára, amelyek a kölcsönöket rövid időn belül nem téríthetik vissza, kompenzációs módszert állapít meg a tervezet, amely az illető államok termékeinek szállítását teszi a viszontszolgáltatás tárgyává. Bécs, január 25. Illeni pénzügyi körökben tegnap az a hír terjedt el, hogy az Ausztriánál nyújtandó segély tulajdonképpen csak clearinghtel, amely nem csupán Ausztriának, hanem a volt monarchia összes utódállamainak szól. Ennek következtében a hitel hováfordítása dolgában az összes utódállamok közös konferenciája fog dönteni. NEMZETI ÚJSÁGSzerda, 1921 január 211. A keresztényszocialisták és a kormányzókért. A szabadkirály választók mozgalma — Legitimisták és forradalmárok ? — A politika hívei. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A keresztényszocialista képviselők állásfoglalása, amely akciószabadságuk visszanyerésére irányul, a kormányzópártnak ellentétes világfelfogású rétegeit szinte lázba ejtette. Anélkül, hogy tárgyilagosan mérlegelnék a keresztényszocialsták mélyreható elhatározását, hirtelen az ellenzékiség vádját állítják fel és egy kissé elkésett gesztussal rögtönzött értekezleten meg a liberális sajtó támogatásával ki akarják tessékelni őket a kormányzópártból. Ez a túlzott érzékenység éppen azok részére nem indokolt, akik az elmúlt idők során a kormánypártinak nevezett padokból unos fmtalan élesnélélesebb támadásokat intéztek nemcsak a kormány más pártállású tagjai ellen, hanem még azok ellen is, akik a saját soraikból kerültek ki. Az ellenzékiségre, s annak legveszedelmesebb fajtájára, a titkos ellenzékiségre éppen azok statuálták a példát, akik most mellüket verik a kormányzópárt bomladozásán. Mert mi a tény? A keresztényszocialisták legutóbbi értekezletükön valóban akként látták a helyzetet, hogy a kormányzópárt mai összetételében a politika eredményes munkája nem folytatható. Ami a keresztényszocialistáknak a pártból való kitessékelését illeti, nem egyéb egy szélsőjobb csoport terrorszándékánál, mely nem valószínű, hogy meghozza a várt eredményt. Ha a keresztényszocialisták nem maradnak meg a kormányzópártban, amint több ízben leszögeztük, korántsem jelenti azt, hogy a kormánnyal szemben ellenzékbe mennek. Az, aki ma a komoly és alkotó nemzeti munka híve, a legkisebb lehetőséget is megragadja, hogy a kormányt feladatai elvégzésésében támogassa és addig, amíg a Teleki-kabinet az eredeti célkitűzéseket tartja szem előtt, senkinek sincsen oka attól tartani, hogy indokolatlan ellenzékiséggel a keresztény szocialisták megnehezítenék a konszolidációra irányuló munkát Ez a körülmény túlontúl világos lehet mindenki előtt, aki a keresztény és nemzeti irányzat híveinek az intrikáktól és acsarkodásoktól mentes poltikáját megfigyelték. Rut fegyverré válik tehát a politika harcosainak kezében a tőr, amelyet méregbe mártanak, hogy a szemtől-szemben, nyílt sisakkal álló fegyvertársat a különb érvényesülés és olcsóbb népszerűség kedvéért leszúrják. Itt pedig tulajdonképpen ez van készülőben, mert hiszen a kormányzópárt kisgazdapárti frakciója a kiválással kapcsolatosan a keresztényszocialisták ellen a pártfegyelem megsértésének és az összeműködés megakadályozásának mérgét akarja a közvélemény előtt felhasználni. A kormány e pillanatban csendes közönnyel nézi ennek az igaztalan tendenciának érvényesülését, pedig az elkövetkező koalíciós kormáyzás szempontjából általános érdek volna, hogy a számba jöhető pártok — ha külön állanak is — de ne egymással szemben, hanem egymás mellett küzdjenek. Figyelemreméltó, hogy a kormányzó párt egyik tekintélyes tagja hogyan vélekedik a helyzetről. Egy szikrányi őszinteség sincs bennük, — mondotta az illető politikus. — és az egész manőver csak különleges célokat, szolgál, amilyen például a királyiérdés. A népszerűtlenné vált párttal bukik a felfogás is a királykérdésben, olcsó parlamenti sikerekkel vélik tehát jelent issithelni a lankadó erőt. Pedig a dolog ha-gyen egyszerű. Nem lehet legitimistákról és szabadkirályválasztókról beszélni, mert csak legitimisták és forradalmárok vannak. A legitimistáknak vannak különböző, árnyalataik, amelyek közül az egyik azt vitatja, hogy non rítosz is koronás királyunk, a másik meg azt, hogy van ugyan királyunk, de lemondásának körülményeit törvényes uton még tisztázni kell. Ezzel szemben a forradalmárok azok, akik a király lemondását törvényesen befejezett ténynek tartják, és ezt a kérdést nem is akarják diskusszió tárgyává tenni. Természetesen ezek között húzódnak meg a titkos köztársaságpártiak is . . . Azok a frakciók, amelyek most a királykérdést újra belevetik a napi politikába, teljesen tisztában vannak e körülmény jelentőségével és igyekezetük aligha irányulhat másra, mint arra, hogy a pártok kialakulásának komoly mozgalmát ismét a zavarosban való halászásra próbálják felhasználni. Ez aligha fog sikerülhetni. Az úgynevezett szabadkirályválasztók csoportja nem tud megállani az általános hangulattal szemben, amelynek a disszidensek közül Czettler Jenő adott kifejezést. Szerinte ma mindennél fontosabb, hogy a gazdasági kérdések háttérbe szorítsák a királykérdést. Ha mi gazdaságilag talpra nem állottunk, — mondotta Czettler, — csak árthatunk vele, ha a királykérdést idő előtt elintézzük. A nagy többség teljesen osztja ezt a felfogást, mint ahogy osztják mindazok, akiknek a guvernementális politika lehetőségei vannak a szemük előtt. A kormányzópárt Eszterházy-utcai helyiségében egyébként ma este rögtönzött értekezlet volt,amelyen foglalkoztak a legutóbbi pártalakulási mozgalmakkal, határozatot azonban nem hoztak, de lehet, hogy nem is akarták hozni, óvatosságból csak az, általánosságok megállapítására szorítkoztak és a konkrét állásfoglalást a nemzetgyűlés öszszeülése utánra tartották fenn. Számítanak rá ugyanis, hogy akkorra befejezetté válik a keresztényszocialisták elhatározása. A nemzetgyűlés első ülésén egyébként hír szerint erőteljes felszólalásra készül Szilágyi Lajos, aki a minduntalan előbukkanó királykérdésben kíván erélyes megálapításokat tenni. A miniszterelnök a köztisztviselők létszámának apasztásáról. A köztisztviselők létszámának apasztásáról a legutóbbi időben híradások jelentek meg, amelyek a kormánynak ilyen irányú elhatározásáról részleteket is közöltek. .Megkérdeztük erre vonatkozólag Teleki Pál,gróf miniszterelnököt, aki a következőket mondotta a Nemzeti Újság tudósítójának:— Ezek a hírek ebben a formában, amint elterjedtek, nem állanak meg, ugyanis még semmi olyan tervről nem tárgyaltunk, amely a kérdést ily generlisan, az összes közhivatalokra vonatkozóan akarná megoldani. Egyes minisztériumok tervezhetnek bizonyos intézkekérdést ily generálisan, az összes közhivatatörtént. Ferdinandy Gyula belügyminiszter ugyanerre vonatkozólag akként nyilatkozott, hogy a" maga részéről mit sem tud a dologról, de különben is az ügy elsősorban pénzügyi vonatkozású és mint ilyen, a pénzügyminiszter állásfoglalásától függ. Sigray a kommunista agitáció ellen. Sigray Antal gróf, Nyugat-Magyarország főkormánybiztosa, vasárnap délelőtt fogadta a soproni hatóságok fejeit s a fogadás után nyilatkozatot tett a sajtó képviselői előtt: — Élénk érdeklődéssel és őszinte sajnalaatal követjük — mondotta — az Ausztriában lejátszódó eseményeket, úgy látszik, hogy Ausztria Közép- Európa első állama, melyen a szerencsétlen és a népek érdekeit figyelmen kívül hagyó békeszerződés végzetes következményei mutatkoznak. Ezzel szemben kötelességünk megakadályozni, hogy az osztrák összeomlás folytán Ausztriában új erőre kapott kommunista agitáció a határon át ne terjedjen és hogy az, bár itt visszhangra úgy sem találna, a Magyarországon örvendetesen előrehaladott konszolidációt ne veszélyeztesse. A nyugati határvidék józanul gondolkodó népe mindinkább növekvős idegenkedéssel veszi tudomásul, hogy az osztrák kormány, jóllehet a köztársaság kétségbeesett helyzetben van, expansív politikát követ Magyarországgal szemben és a mi szűkebb pátriánkat magával akarja rántani a gazdasági csődbe. Nyugat- Magyarország lakossága már több izben erélyesen fölemelte tiltakozó szavát a tönkrement és életképtelen szomszédállamhoz való csatlakozás ellen és kinyilvántotta elhatározott szándékát, hogy minden erejével, utolsó schelletéig küzdeni fog azért, hogy ezeréves hazája kebelében megmaradhasson. Megszűnt az orosz-román feszültség. A románok nem tartanak bolsevista támadástól. — A szovjet csapat koncentrációi nem fenyegtő jellegűek. Bukarest, jan. 23. Rascanu hadügyminiszter kijelentette, hogy Románia nem tart orosz támadástól; a szovjet kormány kielégítő magyarázatot adott a bolseviki csapatkoncentrációkról A magyarázatot a román kormány tudomásul vette. Tales Ionescu lapja, a Roumanic kijelenti, hogy Románia semlegesnek tekinti magát és sikerült a nyugalmat keleti határán biztosítania. A csehek félnek a felvidéki autonómiától. Hat felvidéki zsupánság. — A rutének autonómiát kapnak? Prága, jan. 23. Micsura cseh miniszter a felvidéki autonómiáról a következőképp nyilatkozott: — Ez a jelszó: autonómia, semmi veszedelmet nem jelentene, másutt, de itt a csehek ellni gyűlölet fölkeltésére, a Magyarország felé törekvő elemeknek az izgatására vezet. Szeretnénk, ha elég tót tisztviselőnk lenne, így azonban meg kell várnunk, párig kifejlődik a megyei szervezet, amely nagy területi egységeknek terjedelmes autonómiát ad. A Felvidéket kommunista veszedelem nem fenyegeti, mert a tót munkásság nem hajlandó a kísérletezésre. Pozsony, január 25. A „Szlovensaki Bemaki" hosszú cikkben ismerteti a Felvidék új közigazgatási beosztását. Eszerit a Felvidék hat közigazgatási kerületből, zsupánságból fog állam az eddigi megyerendszer helyett. A zsupánságok a következők: Pozsonyi zsupánság, amely a régi magyar Pozsony vármegyéből, Nyitra vármegye egyes járásaiból és Komárom megye egy részéből fog állni. Nyitrai zsupánság, amely Nyitra magvából, a párkányi járásból és az aranyosmaróti zsupánsági kirendeltségből alakul egészen a Vágig. Vágvölgyi zsupánság, melynek alkotórészei a trencséni, túróci és losonci zsupánsági kirendeltségek. A zólyomi zsupánság részei Zólyommegye és a lévai és losonci zsupánsági kirendeltségek. A tátrai zsupánság a rimaszombati kirendeltséggel. Végül a kassai zsupánság, melynek részei Abaúi és az eperjesi és nagymihályi zsupánkirendeltségek. Az uj zsupánsági beosztást 1922 január 1-re akarják a csehek életbeléptetni. (Ha ugyan lesz addigra idejük!) Prága, jan. 25. A belügyminisztériumban törvényjavaslat készül Kárpát é.Russia autonómiájáról. Ezenkívül autonóm országgyűlésrül gondoskodnak, amely 42 képviselőből fog állam és hat évre választják. Ez az országgyűlés az iskolákról, a nyelv- és vallásügyekről, úgyszintén a helyi közigazgatásról fog határozni. Az országgyűlés törvényeit azonban a köztársaság elnöke fogja szentesíteni. Pesti Kis Fűrész. .r-—____ . Sándor Pál védekezik. A libo'/k jffjí rális sajtó valahogy beletévesz- J&SjnAT tette Sándor Pált az Andrássy^le pártelakitásba, Sándor Pál | pedig sietett tegnap kivédeni a I csapást Neki ez volna a csapás, | tf TJ&j (: nekünk pedig az, ha Sándor Pál ' • ' ■ tényleg oda akart volna kapcsolódni Andrássyhoz. Biztosítjuk Sándor Pál urat, hogy a magunk részéről egy pillanatig sem hittünk ebben az eltévelyedésben, mely nemcsak Sándor Pál részéről lett volna eltévelyedés, hanem Andrássyéról is, aki keresztény politikáját aligha tudta volna Sándor Pál izzó fajiságával bizonyítani a keresztény oldal felé. Csak az a csodálatos, hogy Sándornak fajtestvérei felé még alibit kell igazolni, úgy látszik, annyira gázoltunk a jogrendbe, hogy a liberális f’rontszakaszoak mái. Sándor Pál sem eléggé zsidó, jó