Nemzeti Ujság, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-01 / 1. szám
Szombat, 1921 január 1. NEMZETI UJSÁG Látogatás jövendő helsingforsi követünknél. Vikár Béla dr. a kormánnyal folyt tárgyalásairól. — Az északi turáni népek és Magyarország. A béke ratifikációja végre lehetővé tette, hogy a magyarság diplomáciai összeköttetésbe lépjen a legtermészetesebb szövetségeseivel, a testvérnépekkel. A japánon kívül az északeurópai turáni népek vannak most abban a szerencsés helyzetben, hogy a győztes antant oldalán állottak, a velük teremtett összeköttetés jelentené most a legközvetlenebb hasznot Magyarországnak. Az antant-államok ratifikációjáig azonban az állandó és hivatalos összeköttetéssel várni kell. Teleki Pál gróf mint külügyminiszter, már megkezdte a követküldések fontos kérdésének előkészítését, és mint értesülünk, Mikor Béla dr. egyetemi tanárral folytatott tárgyalásokat az északi testvérnépekhez tervezett kiküldetéséről. Teleki Pál gróf számot vetve a finn és észt népek igen erősen kifejlődött demokrata gondolkodásával, Helsinkibe nem tartotta ajánlatosnak a régibb diplomáciai kar valamelyik arisztokratáját kiküldeni, ezért esett volna a választása Vikár Bélára, aki régen kedvelt embere az északi népeknek. A Nemzeti Újság munkatársa fölkereste ma Vikár Bélát, aki helsingforsi útjának tárgyalásairól és a finn-észt összeköttetésről ezeket mondotta: -- Tény az, hogy Teleki Pál gróf érdeklődött a hajlandóságomról egy helsinkii kiküldetésem iránt. A tárgyalások ugyan nincsenek befejezve, de abbamaradtak. Én magam — amennyire ez a magyar közönséget érdekli — csakugyan szívesen mentem volna Helsinkibe és minden reményünk jogosult arra, hogy itt igen jelentősfonalát kapjuk meg az új bekapcsolódáshoz a haladó világ életébe. . .Én azonban csak úgy megyek ki Finnországba, ha olyan hivatalos küldetésem és hatásköröm lesz, mint volt a két év előtt itt járt finn követnek, Paasonen Henriknek. Mikor Finnország függetlenítette magát Oroszországtól, azonnal küldött követséget Bécsbe is, Budapestre is. Paasonen Henrik ideérkezve, bemutatkozó látogatást tett Wekerle Sándornál és átadta Finnország üdvözlő iratát Magyarország számára, szép beszédben hangoztatva a finn-magyar testvériséget és az együttműködés szükségességét. Wekerle Sándor nem válaszolt ezekre a súlyos szavakra, a finn üdvözlőlevél válaszolatlan maradt, követet nem küldtünk. Hónapok sikertelen kísérletei után Paasonen visszautazott Finnországba és azóta nem igen akadt lehetőség hivatalos közeledésre. Ki tudja, mennyit vesztettünk ezzel? — Ma Finnország Északeurópa kultúrvezére és egyik leggazdagabb állama, amely, mint katonai halalom sem megvetendő. Operái, színházai, sportja Svédország fölé kerekedtek, irodalma, népköltése szinténi. A politikában rendkívüli súlyt ad neki helyzete — mindenképpen csak nyerhetünk a közeledés által. — A Finn-öböl déli partján fekvő másik turáni állam, Észtország, szintén magasan felettünk áll. Gazdasági rendszere dán jellegű, agrikultúrája évtizedekig elérhetetlen lesz, például törzskönyve van ott minden hizlalt állatnak, tejelőnek. Az észt nép szellemileg is közeli rokonunk, könnyelműbb, frissebb, artisztikusabb, mint a finn, de az is turáni öntudatú, ismeri rokonait, nem úgy, mint a mi népünk zöme. Murakvn János szobrász, aki most hazautazott Budapestről, valószínűleg sokat tud lenni otthon az észt-magyar közeledésért. A finn és észt nép négymilliós tömbje zárja be észak és nyugat felé a turáni népek Európába ékelődő vonalát, nekünk minden szalmaszálat meg kellene ragadnunk a mostani helyzetünkben, s miért nem kapunk a régen felénk dobott mentőkötél után? Ezután érdekes dokumentumokat mutatott Vikár Béla dr. az észtek szabadságharcából a bolsevizmus és az elnyomó német balti grófok ellen, majd egy gyönyörű kiállítású finn könyvet a vörös veszedelem leküzdéséről, amelyet legközelebb magyarul is kiadnak. Végül megmutatta Mannerheim tábornoknak és a két eddigi elnöknek, Svinhufvudnak és Stolbergnek az arcképeit, s valamennyien vezérei az ottani turáni akciónak és ismert magyarbarátok. Sidkim Hull!! basa, török kereskedelmi államtitkár Budapesten. Törökország a nemzetközi Duna-forralomban. — A Nemzeti Újság tudósítójától. — Sisrkim Bakit basa, a török kereskedelemügyi minisztérium államtitkára, a karácsony hetét Budapesten töltötte, hogy a magyar kereskedelmi miniszterrel és a Nemzetközi Dunabizottság elnökével, Troubridge admirálissal tanácskozásokat folytasson. A .Dunakérdés Törökországban a Dardanellák nemzetközivé tételével ismét aktuálissá vált, miután Törökország export-importját a jövőben nyugat felé csakis a Dunán bonyolíthatja le. Budapestre jövetelezőtt Hakim Hallil basa a bulgár, román és jugoszláv kormányokkal folytatott tárgyalásokat, amelyek eredményre is vezettek. A Balkán-államok illetékes miniszterei ugyanis biztosították a török megbízottat, hogy a törököknek a Dunán való kereskedelme elé nem gördítenek akadályokat. Hakim Hallil basa Budapesten előterjesztett© Troubridge admirálisnak Törökország javaslatait, a Dunakérdést illetően, amelyeket a Bizottság elnöke pártoló vélemény kíséretében továbbított Párisba. A Nemzeti Újság munkatársa beszélgetést folytatott Vadászkürt szállóbeli lakásán Hakim Hallil basával, aki kereskedelmi küldetéséről és nyugateurópai útjáról a következőkben nyilatkozott: — December 23-án érkeztem a magyar fővárosba, ahol most negyedízben időzöm. Már a világháború idején is foglalkoztam a Duna-kérdéssel és a Budapesten megtartott Duna-konferenciákon incognito én is részt vettem. A szerencsétlen sertési békekötés arra kényszerít bennünket, törököket, hogy Parisban és Londonban olyan öszszeköttetéseket keressünk, amelyek valamiképp enyhíteni tudnának az igazságtalan és rendkívül súlyos feltételeken. A Duna-kezdés Törökország legégetőbb sürgősségű problémája lett az utóbbi hónapokban. A dunai hajózás és kereskedelem a a mi országunk jövőjét a legközelebbről érinti, mert ezentúl exportunk szőnyegekben, rózsaolajban és gyarmatárukban csakis a Duna útján tesz lebonyolítható. Nekünk a Duna ma fontosabb és többet jelent, nem a tenger, mert a fuvarköltségek a dunai utón 75 százalékkal olcsóbbak, mint a tengeri utón az Angliából vagy Franciaországból hozott áruk után. — A keleti kereskedelem egyelőre nem aktuális, mert jelenleg Oroszországban, Örményországban és a Kaukázusban még háború folyik, de mihelyt erre alkalom nyílik, az érintkezést ezekkel az államokkal is megkezdjük. Békében a Perzsiából érkezett szőnyegek, éterikus olajok és gyarmatáruk exportkereskedelmünk nagy kontingensét szolgáltatták s az ezekből való bevitelünk 1913-ban másfél milliárd volt. Sajnos, Törökországnak ma csak kiadásai vannak, bevétele egyáltalán nincs. Kereskedelmi deficitünk ebben az évben legalább négy milliárd fontra becsülhető. Vasutaink, iparvállalataink és nagybankjaink angol és francia kézben vannak s mi teljesen koldusbotra jutottunk, de erős a reményünk, hogy mihelyt a normális forgalom megindul a Dunán és a hajózás Regensburgtól Sulináig fog terjedni, reánk is jobb napok köszöntenek. Az önök gyönyörű fővárosából Párisba, Berlinbe, majd Londonba utazom, ahonnan tárgyalásaim befejeztével visszatérek Konstantinápolyba. A német birodalom csatlakozzék Ausztriához? Bécs, dec. 31. A Wiener Stimmen Manőverből érkezett magántáviratában, amely a Németországhoz való csatlakozás lehetőségével foglalkozik, a következőket írja: Az egyesülés, olyan módon, hogy Ausztria csatlakozzék a német birodalomhoz, a Versailles és saint-germaini békeszerződés kettős tilalma folytán lehetetlen. Azonban sem a versaillesi, sem a saint-germaini szerződés nem tiltja meg azt, hogy a német birodalom csatlakozzék Ausztriához. Ez a csatlakozás, amely számol a győztes államok azzal az akaratával, hogy Ausztria maradjon önálló független állam, a békeszerződés legcsekélyebb megsértése nélkül megtörténhetnek, sőt nem is fogadnák barátságtalanul, mert a terjeszkedési és robbantási törekvésekkel ellentétben álló bécsi politika békés szándékai iránt az évszázados tapasztalatok alapján nagyobb bizalommal vannk, mint Berlin iránt. A megoldás számíthat az összes német körök helyeslésére is. Ausztria és a magyar műkincsek. Bécs, dec. 31. Fraknói Vilmos püspök, a műkincsek ügyében Bécsbe küldött magyar bizottság elnöke, kit megkérdeztem, hogyan áll az ügy, az alábbi nyilatkozatot tette: — A bizottság még a béketárgyalás megkezdése előtt elkészült munkájával és összeállította a műkincsek lajstromát. A magyar békedelegáció a bizottság munkája alapján tette meg előterjesztését a legfőbb tanács előtt, mely azt bizonyos mértékben el is fogadta. Magyar szempontból ezeknek a magyar származású műkincseknek visszaszállítása elsőrendű nemzeti érdek és kormányunk mindig tiltakozott, mikor a bécsi műkincsek eladása szóba került. Az osztrák álláspont ebben a kérdésben az, hogy előbb a béketűrződés Nyugalmagyárországra vonatkozó pontját kell teljesíteni, s csak azután kerül a sor kisebb jelentőségű ügyekre, tehát a műkincsek visszaadására is. 3 Protestáns noilarifusok a Vatikán mellett. — A római diplomáciai élet központja a Vatikán. — Rotterdamból jelentik: A holland második kamara az eredetileg tervezett 30.000 forint helyett 100.000 forintot szavazott meg Hollandia vatikáni követségének felállítására. A szavazást élénk vita előzte meg, melyet Lobman Savornin dr. képviselő indított meg, aki javasolta, hogy legfeljebb rendkívüli követet küldjenek ki, miután a pápa néni olyan fontos személy a protestáns Hollandia nézőszempontjából. A külügyminiszter erre nagyhatású beszédben mutatott rá, hogy a követség fölállítását már gyakorlat és hasznossági okok is megkívánják, mert „le kell szögezni, hogy a diplomáciai érintkezés és nemzetközi élet központja Rómában nem a Quirinál, hanem a Vatikán. A vitát Brunner dr. jogtudós felszólalása elöntötte le, aki hírhedt szabadgondolkodó létére is a követség fölállítása mellett foglalt állást: „Jól tudom hogy ezzel a szóval sok száz válaszom szavazatát vesztem el, de ki kell jelentenem, hogy a Quirinál csak Itáliát kormányozza, míg a Vatikán az egész világot.“ A vitából csak a liberálisok és a demokraták szélső szárnya maradt ki. A Központi Sajtóvállalat újéve. A szeretet és az önbizalom örvendetes jelei között folyt le a Központi Sajtóvállalat újéve. Az egész tisztviselői kar és a vállalat alkalmazottai Pór Géza igazgató vezetésével köszöntötték Baranyay Lajos ügyvezető igazgatót, az egész Sajtóvállalat vezetőjét, akinek a vállalat megalapozásában és hatalmas fejlődésében oroszlánrésze van. Baranyay válaszában rámutatott az elmúlt év eredményeire, erkölcsi és anyagi sikerére, hangsúlyozta, hogy a keresztény irányzat alkotásai között az első helyek egyike illeti meg a Központi Sajtóvállalatot. Kérte munkatársait, hogy hitükben, bizalmukban és kitartásukban tartsanak ki a keresztény sajtót, ócsárlók gáncsaival szemben és szilárdan, teljes bátorsággal álljanak továbbra is őrhelyükön. A jelenvoltak lelkesen ünnepelték Baranyayt, kinek vezetésével P. Bangha Bélához mentek, akiben a keresztény sajtómozgalmak első apostolát ünnepelték. P. Bangha az üdvözlő szavakra hatalmas beszéddel válaszolt. Visszatekintett az elmúlt évre, melyet a kereszténység ellenségei „rettenetes év“-nek neveznek. — Ez az év csakugyan rettenetes volt — mondta — a nemzet és a kereszténység ellenségeire, a Böhmökre, Pogány Józsefekre, Jászikra, elmenekült és itthon maradt, vagy börtönre vetett cinkostársaikra és mindazokra, akik hozzászoktak ahhoz, hogy ebben az országban minden vagyon, a sajtó, művészet, irodalom és a színház, minden halálom az övék, míg a magyarság csak hivatalnokot, munkást és szolgát szállított uralmukhoz. Azután vázolta az elmúlt év súlyos küzdelmeit, hangsúlyozta a Sajtóvállalat nemzeti jelentőségét és kérte minden munkatársát, hogy soha sem feledkezzen meg arról, hogy itt nem nyerészkedésre összeállt vállalkozóknak teljesítenek szolgálatot, hanem eszményi célokért áldoz munkát, időt és egészséget. Szeretetet hirdetett, szeretetet a munkában, szeretetet az érintkezésben és szeretetet a támadásban és védekezésben. A lelkes beszéd után melegen ünnepelték P. Banghát és Baranyay Lajost, kiket a keresztény sajtó munkásai külön is üdvözöltek az új év alkalmából. A K. S. V. újságírói és tisztviselői örömmel vették tudomásul, hogy a Központi Sajtóvállalat páratlanul álló nagy szervezetével rövid idő múlva saját palotájába, a hatalmas PoPas-épületbe vonul be, amely ma Budapestnek egyik legnagyobb és legmodernebb nyomdavállalata. Orosz nyomás Romániára. Azok a csapatösszevonások, melyeket a moszkvai kormány Besszarábia határán elrendelt, világosan mutatták, hogy az oroszok a lengyel kérdés és a Wrangel-féle ellenforradalom elintézése után számadásra akarják vonni egykori szövetségesüket, Romániát. Besszarábiáról tárgyalni kell, mondja a szovjet külügyi biztosa, Csicserin, kinél Take Ionescu két jegyzékben is szót emelt a csapatösszevonások miatt. A román kormány eddig azt hangoztatta, hogy Besszarábia elintézett ügy, Párisban és Spaaban tették rá a pecsétet, az oroszok ellenben a megkérdezésük és hozzájárulásuk nélkül történteket nem hajlandók elismerni. Azt hiszszük, Bukarest végül is rászánja magát, hogy közvetetten tárgyalásokba lép Besszarábiát illetően Moszkvával. Franciaország nagy és hatalmas, de a határon nem francia, hanem orosz katonák állanak ... Paris, dec. 31. A lapok tele vannak a Románia ellen irányuló magyar csapatösszevonásokról szóló híresztelésekkel. A Reuter-ügynökség még azt is jelenti, hogy a magyar csapatok megszállották a semleges zónát. Az Éclair élesen foglal állást ezekkel a hírekkel szemben s rámutat arra ,hogy a budapesti francia ügyvivő személyesen ellenőrizhet minden katonai mozgolódást Sajnos, ezekre az ellenvetésekre a Quai d’Orsayn nem nagyon ügyelnek. Az Éclair állításainak bizonyítására prágai táviratot közöl, amely Magyarország magatartását teljesen kifogástalannak tartja.