Nemzeti Ujság, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

Szombat, 1921 január 1. NEMZETI UJSÁG Látogatás jövendő helsingforsi követünknél. Vikár Béla dr. a kormánnyal folyt tárgyalásairól. — Az északi turáni népek és Magyarország. A béke ratifikációja végre lehetővé tette, hogy a magyarság diplomáciai összeköttetésbe lépjen a leg­természetesebb szövetségeseivel, a testvérnépekkel. A japánon kívül az északeurópai turáni népek van­nak most abban a szerencsés helyzetben, hogy a győztes antant oldalán állottak, a velük teremtett összeköttetés jelentené most a legközvetlenebb hasz­not Magyarországnak. Az antant-államok ratifikációjáig azonban az állandó és hivatalos összeköttetéssel várni kell. Te­leki Pál gróf mint külügyminiszter, már megkezdte a követküldések­ fontos kérdésének előkészítését, és mint értesülünk, M­ikor Béla dr. egyetemi tanárral folytatott tárgyalásokat az északi testvérnépekhez tervezett kiküldetéséről. Teleki Pál gróf számot vetve a finn és észt népek igen erősen kifejlődött demokrata gondolkodásával, Helsinkibe nem tar­totta ajánlatosnak a régibb diplomáciai kar vala­melyik arisztokratáját kiküldeni, ezért esett volna a választása Vikár Bélára, aki régen kedvelt embere az északi népeknek. A Nemzeti Újság munkatársa fölkereste ma Vikár Bélát, aki helsingforsi útjának tárgyalásairól és a finn-észt összeköttetésről ezeket mondotta: -- Tény az, hogy Teleki Pál gróf érdeklődött a hajlandóságomról egy helsinkii kiküldetésem iránt. A tárgyalások ugyan nincsenek befejezve, de ab­bamaradtak. Én magam — amennyire ez a magyar közönséget érdekli — csakugyan szívesen mentem volna Helsinkibe és minden reményünk jogosult arra, hogy itt igen jelentős­­fonalát kapjuk meg az új bekapcsolódáshoz a haladó világ életébe. . .Én azonban csak úgy­ megyek ki Finnország­ba, ha olyan hivatalos küldetésem és hatásköröm lesz, mint volt a két év előtt itt járt finn követnek, Paasonen Henriknek. Mikor Finnország függetle­nítette magát Oroszországtól, azonnal küldött kö­vetséget Bécsbe is, Budapestre is. Paasonen Henrik ideérkezve, bem­utatkozó látogatást­ tett Wekerle Sándornál és átadta Finnország üdvözlő iratát Ma­gyarország számára, szép beszédben hangoztatva a finn-magyar testvériséget és az együttműködés szükségességét. Wekerle Sándor nem válaszolt ezekre a súlyos szavakra, a finn üdvözlőlevél vá­­laszolatlan maradt, követet nem küldtünk. Hóna­pok sikertelen kísérletei után Paasonen visszauta­zott Finnországba és azóta nem igen akadt lehető­ség hivatalos közeledésre. Ki tudja, mennyit vesz­tettünk ezzel­? — Ma Finnország Északeurópa kultúrvezére és egyik leggazdagabb állama, amely, mint katonai halalom sem megvetendő. Operái, színházai, sport­ja Svédország fölé kerekedtek, irodalma, népköl­tése szinténi. A politikában rendkívüli súlyt ad neki helyzete — mindenképpen csak nyerhetünk a kö­zeledés által. — A Finn-öböl déli partján fekvő másik turáni állam, Észtország, szintén magasan felettünk áll. Gazdasági rendszere dán­ jellegű, agrikultúrája évtizedekig elérhetetlen lesz, például törzskönyve van ott minden hizlalt állatnak, tejelőnek. Az észt nép szellemileg is közeli rokonunk, könnyelműbb, frissebb, artisztikusabb, mint a finn, de az is tu­ráni öntudatú, ismeri rokonait, nem úgy, mint a mi népünk zöme. Murakvn János szobrász, aki most hazautazott Budapestről, valószínűleg sokat tud lenni otthon az észt-magyar közeledésért. A finn és észt nép négymilliós tömbje zárja be észak és nyugat felé a turáni népek Európába ékelődő vonalát, nekünk minden szalmaszálat meg kellene ragadnunk a mostani helyzetünkben, s miért nem kapunk a régen felénk dobott mentőkötél után? Ezután érdekes dokumentumokat mutatott Vikár Béla dr. az észtek szabadságharcából a bolsevizmus és az elnyomó német balti­ grófok ellen, majd egy gyönyörű kiállítású finn könyvet a vörös veszede­lem leküzdéséről, amelyet legközelebb magyarul is kiadnak. Végül megmutatta Mannerheim tábornok­nak és a két eddigi elnöknek, Svinhufvudnak és Stol­­bergnek az arcképeit, s valamennyien vezérei az ottani turáni akciónak és ismert magyarbarátok. Sidkim Hull!! basa, török kereskedelmi államtitkár Budapesten. Törökország a nemzetközi Duna-forr­alomban. — A Nemzeti Újság tudósítójától. — Sisrkim Bak­it basa, a török kereskedelemügyi minisztérium államtitkára, a karácsony hetét Buda­pesten töltötte, hogy a magyar kereskedelmi minisz­terrel és a Nemzetközi Dunabizottság elnökével, Troubridge admirálissal tanácskozásokat folytasson. A .­Dunakérdés Törökországban a Dardanellák nem­zetközivé tételével ismét aktuálissá vált, miután Törökország export-importját a jövőben nyugat felé csakis a Dunán bonyolíthatja le. Budapestre jövetele­zőtt Hakim Hallil basa a bulgár, román és jugo­szláv kormányokkal folytatott tárgyalásokat, ame­lyek eredményre is vezettek. A Balkán-államok illeté­kes miniszterei ugyanis biztosították a török meg­bízottat, hogy a törököknek a Dunán való kereske­delme elé nem gördítenek akadályokat. Hakim Hallil basa Budapesten előterjesztett© Troubridge admirá­lisnak Törökország javaslatait, a Dunakérdést illető­en, amelyeket a Bizottság elnöke pártoló vélemény kíséretében továbbított Párisba. A Nemzeti Újság munkatársa beszélgetést folyta­tott Vadászkürt szállóbeli lakásán Hakim Hallil ba­sával, aki kereskedelmi küldetéséről és nyugateuró­pai útjáról a következőkben nyilatkozott: — December 23-án érkeztem a magyar fővá­rosba, ahol most negyedízben időzöm. Már a vi­lágháború idején is foglalkoztam a Duna-kérdés­­sel és a Budapesten megtartott Duna-konferen­­ciákon incognito én is részt vettem. A szerencsét­len sertési békekötés arra kényszerít bennünket, törököket, hogy Parisban és Londonban olyan ösz­­szeköttetéseket keressünk, amelyek valamikép­p enyhíteni tudnának az igazságtalan és rendkívül súlyos feltételeken. A Duna-kezdés Törökország legégetőbb sürgősségű­ problémája lett az utóbbi hónapokban. A dunai hajózás és kereskedelem a a mi országunk jövőjét a legközelebbről érinti, mert ezentúl exportunk szőnyegekben, rózsaolaj­ban és gyarmatárukban csakis a Duna útján tesz lebonyolítható. Nekünk a Duna ma fontosabb és többet jelent, nem­ a tenger, mert a fuvarköltsé­gek a dunai utón 75 százalékkal olcsóbbak, mint a tengeri utón az Angliából vagy Franciaországból hozott áruk után. — A keleti kereskedelem egyelőre nem aktuális, mert jelenleg Oroszországban, Örményországban és a Kaukázusban még háború folyik, de mihelyt erre alkalom nyílik, az érintkezést ezekkel az ál­lamokkal is megkezdjük. Békében a Perzsiából ér­kezett szőnyegek, éterikus olajok és gyarmatáruk exportkereskedelmü­nk nagy kontingensét szolgál­tatták s az ezekből való bevitelünk 1913-ban más­fél milliárd volt. Sajnos, Törökországnak ma csak kiadásai vannak, bevétele egyáltalán nincs. Keres­kedelmi deficitünk ebben az évben legalább négy milliárd fontra becsülhető. Vasutaink, iparválla­lataink és nagybankjaink angol és francia kézben vannak s mi teljesen koldusbotra jutottunk, de erős a reményünk, hogy mihelyt a normális forgalom megindul a Dunán és a hajózás Regensburgtól Sulináig fog terjedni, reánk is jobb napok köszön­tenek. Az önök gyönyörű fővárosából Párisba, Berlinbe, majd Londonba utazom, ahonnan tár­gyalásaim befejeztével visszatérek Konstantiná­­polyba. ­ A német birodalom csatlakozzék Ausztriához? Bécs, dec. 31. A Wiener Stimmen Manőverből érkezett magántáviratában, amely a Németország­hoz való csatlakozás lehetőségével foglalkozik, a következőket írja: Az egyesülés, olyan módon, hogy Ausztria csatlakozzék a német birodalomhoz, a Versailles­ és saint-germaini békeszerződés ket­tős tilalma folytán lehetetlen. Azonban sem a ver­­saillesi, sem a saint-germaini szerződés nem tiltja meg azt, hogy a német birodalom csatlakozzék Ausztriához. Ez a csatlakozás, amely számol a győztes államok azzal az akaratával, hogy Ausz­tria maradjon önálló független állam, a békeszer­ződés legcsekélyebb megsértése nélkül megtör­ténhetnek, sőt nem is fogadnák barátságtalanul, mert a terjeszkedési és robbantási törekvésekkel ellentétben álló bécsi politika békés szándékai iránt az évszázados tapasztalatok alapján nagyob­b biza­lommal vannk, mint Berlin iránt. A megoldás számíthat az összes német körök helyeslésére is. Ausztria és a magyar műkincsek. Bécs, dec. 31. Fraknói Vilmos püspök, a műkincsek ügyében Bécsbe küldött magyar bizottság elnöke, kit megkérdeztem, hogyan áll az ügy, az alábbi nyi­latkozatot tette: — A bizottság még a béketárgyalás megkez­dése előtt elkészült munkájával és összeállította a műkincsek lajstromát. A magyar békedelegáció a bizottság munkája alapján tette meg előterjesz­tését a legfőbb tanács előtt, mely azt bizonyos mértékben el is fogadta. Magyar szempontból ezeknek a­ magyar származású műkincseknek visszaszállítása elsőrendű nemzeti érdek és kor­mányunk mindig tiltakozott, mikor a bécsi mű­kincsek eladása szóba került. Az osztrák állás­pont ebben a kérdésben az, hogy előbb a béke­­tűrződés Nyugalma­gyár­országra vonatkozó pont­ját kell teljesíteni, s csak azután kerül a sor ki­sebb jelentőségű ügyekre, tehát a műkincsek visszaadására is. 3 Protestáns n­oilarifusok a Vatikán mellett. — A római diplomáciai élet központja a Vatikán. — Rotterdamból jelentik: A holland második ka­mara az eredetileg tervezett 30.000 forint helyett 100.000 forintot szavazott meg Hollandia vatikáni követségének felállítására. A szavazást élénk vita előzte meg, melyet Lobm­an Savornin dr. képviselő indított meg, aki javasolta, hogy legfeljebb rend­kívüli követet küldjenek ki, miután a pápa néni olyan fontos személy a protestáns Hollandia néző­szempontjából. A külügyminiszter erre nagyhatású beszédben mutatott rá, hogy a követség fölállítását már gyakorlat és hasznossági okok is megkíván­ják, mert „le kell szögezni, hogy a diplomáciai érintkezés és nemzetközi élet központja Rómában nem a Quirinál, hanem a Vatikán. A vitát Brunner dr. jogtudós felszólalása elöntötte le, aki hírhedt szabadgondolkodó létére is a követség fölállítása mellett foglalt állást: „Jól tudom hogy ezzel a szóval sok száz válasz­om szavazatát vesztem el, de ki kell jelentenem, hogy a Quirinál csak Itáliát kormányozza, míg a Vatikán az egész világot.“ A vitából csak a liberálisok és a demokraták szélső szárnya maradt ki. A Központi Sajtóvállalat újéve. A szeretet és az önbizalom örvendetes jelei között folyt le a Központi Sajtóvállalat újéve. Az egész tisztviselői kar és a vállalat alkalmazottai Pór Géza igazgató vezetésével köszöntötték Baranyay Lajos ügyvezető igazgatót, az egész Sajtóvállalat vezetőjét, akinek a vállalat megalapozásában és hatalmas fejlődésében oroszlánrésze van. Baranyay válaszában rámutatott az elmúlt év eredményeire, erkölcsi és anyagi sikerére, hangsúlyozta, hogy­ a keresztény irányzat alkotásai között az első helyek egyike illeti meg a Központi Sajtóvállalatot. Kérte munkatársait, hogy hitükben, bizalmukban és­ ki­tartásukban tartsanak ki a keresztény sajtót, ócsár­­lók gáncsaival szemben és szilárdan, teljes bátor­sággal álljanak továbbra is őrhelyükön. A jelenvoltak lelkesen ünnepelték Baranyayt, kinek vezetésével P. Bangha Bélához mentek, aki­ben a keresztény sajtómozgalmak első apostolát ünnepelték. P. Bangha az üdvözlő szavakra ha­talmas beszéddel válaszolt. Visszatekintett az el­múlt évre, melyet a kereszténység ellenségei „ret­tenetes év“-nek neveznek.­­ — Ez az év csakugyan rettenetes volt — mondta — a nemzet és a kereszténység ellenségeire, a Böhmökre, Pogány Józsefekre, Jászikra, elmene­kült és itthon maradt, vagy börtönre vetett cinkos­társaikra és mindazokra, akik hozzászoktak ahhoz, hogy ebben az országban minden vagyon, a sajtó, művészet, irodalom és a színház, minden halálom az övék, míg a magyarság csak hivatalnokot, munkást és szolgát szállított uralmukhoz. Azután vázolta az elmúlt év súlyos küzdelmeit, hangsúlyozta a Sajtóvállalat nemzeti jelentőségét és kérte minden munkatársát, hogy soha sem­ fe­ledkezzen meg arról, hogy itt nem nyerészkedésre összeállt vállalkozóknak teljesítenek szolgálatot, hanem eszményi célokért áldoz munkát, időt és egészséget. Szeretetet hirdetett, szeretetet a munká­ban, szeretetet az érintkezésben és szeretetet a tá­madásban és védekezésben. A lelkes beszéd után melegen ünnepelték P. Banghát és Baranyay Lajost, kiket a keresztény sajtó munkásai külön is üdvözöltek az új év al­kalmából. A K. S. V. újságírói és tisztviselői öröm­mel vették tudomásul, hogy a Központi Sajtóvál­lalat páratlanul álló nagy szervezetével rövid idő múlva saját palotájába, a hatalmas PoPas-épületbe vonul be, amely ma Budapestnek egyik legnagyobb és legmodernebb nyomdavállalata. Orosz nyomás Romániára. Azok a csapatösszevonások, melyeket a moszkvai kormány Besszarábia határán elrendelt, világosan mutatták, hogy az oroszok a lengyel kérdés és a Wrangel-féle ellenforradalom elintézése után szám­adásra akarják vonni egykori szövetségesüket, Ro­mániát. Besszarábiáról tárgyalni kell, mondja a szovjet külügyi biztosa, Csicserin, kinél Take Io­­nescu két jegyzékben is szót emelt a csapatössze­vonások miatt. A román kormány eddig azt han­goztatta, hogy Besszarábia elintézett ügy, Párisban és Spaaban tették rá a pecsétet, az oroszok ellen­ben a megkérdezésük és hozzájárulásuk nélkül történteket nem hajlandók elismerni. Azt hisz­­szük, Bukarest végül is rászánja magát, hogy köz­vetetten tárgyalásokba lép Besszarábiát illetően Moszkvával. Franciaország nagy és hatalmas, de a határon nem francia, hanem orosz katonák ál­lanak ... Paris, dec. 31. A lapok tele vannak a Románia ellen irányuló magyar csapatösszevonásokról szóló híresztelésekkel. A Reuter-ügynökség még azt is jelenti, hogy a magyar csapatok megszál­lották a semleges zónát. Az Éclair élesen foglal állást ezekkel a hírekkel szemben s rámutat arra ,hogy a budapesti francia ügyvivő szemé­lyesen ellenőrizhet minden katonai mozgoló­dást Sajnos, ezekre az ellenvetésekre a Quai d’Orsayn nem nagyon ügyelnek. Az Éclair állí­tásainak bizonyítására prágai táviratot közöl, amely Magyarország magatartását teljesen ki­fogástalannak tartja.

Next