Nemzeti Ujság, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-14 / 10. szám

$0* . . v *' / HÁ2 ftLDANT­ 'ur, f:' Ara: 2 korona. 1 'Térnek. 1921 január 14. * TTL cvf. JO. st. NEMZETI ÚJSÁG UI!llll!llllllll!I­MIllllllllllllllll!llllllllllllllllllllllllliMlllllllllrHltllllMlllllllltll­l!llltl!llllllllllllllllllllllrHI­!lllllllllllllllllli!l!llllllll!lllllllll!ll!lllllllllll!lillllM!IIIIH!l!ll!!IIH!llim!l!imilMlllill!l!!!llll!iU Szerkesztőség: Budapest, Szentkirályi­ utca 28. Telefon: IIFRFQ7TF1BY PI­I ITTHT&T VADÍT AD Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., József 65 és 66. Éjjeli telefon: 75-88 és 75-31. — Kiadó- ÜEíAíjö£/1ERI rULlllAAl Pl ArlLA“ negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám hivatal: Gerlóczy­ utca 11. Telefon: 5-67, 5-68 és 5-69. Felelős szerkesztő: Turi Béla. 2 korona.— Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. IIIIIIMIIIIIIIIIII!lflllHI!!llll!llllilllillllliillKIIIIMII(lll(llllillllllHltillillillltillllil!íHliHllllliil)lli(IUK)ltlltHHIIIIIIIIIHI>l!lHllillUII]llilliiiH!illllllIVlillH!ltlllltlllli!lliHllllll](HilililllllilllilOIIIIMIIIiillJiiii Emlékeztetőül. társadalom és közvélemény hallva a történelem szavát, melyben visszhangzik e memento, meg ne hagyja magát téveszteni hamis és csiklan­dozó szirénhangoktól, melyek el akarják térí­teni a keresztény államiság hajóját és ki akar­ják köttetni valami elátkozott szigeten, hogy ott vesztegeljen és pusztuljon el. (tb.) f Esterházy Miklós Móricz grófról a keresztény politika diadalra jutása idején akkor is illő volna megemlékezni, ha nem lepte volna meg a politikai irodalmat az 1918 november 1-től 1919 augusztus 2-ig­ terjedő időktől Emlék­lapok-nak nevezett feljegyzéseivel. A jövendőbeli törté­netírásnak kíván az illusztris szerző szerény adalékot szolgáltatni feljegyzéseivel, melyek a forradalmi­­'­­ a bolsevista idők hullámveré­seit főleg Csák', a­­ a grófi családi domí­niumok körül mutatják be. A csákvári erké­lyen lelkében felvetődő gondolatait, személyes élményeit írja ki Eterházy Miklós gróf s e részben sok megható és szomorú betű rója össze az adalékot a történetíróknak. Pe Esterházy emléklapjain megszólal­t egy gon­dolkodó, élesen látó magyar four is, ki távol a har­ci volitika küzdelmeitől, hazája közéleti, politikai gazdas- : ,­nségeit a széleslátó­kör a nemzetgaZ! ’'pontjából és a ke­replőn’* mmslatából szemléli. Több mint hu. ^-y Nándor gróffal karöltve bejárta a* /.ágot, meghordozta a keresztény n, ';I dobogóját, mint irja _ számtalan gy­űlés«» a keresztény poli­tika bevezetését í­­­tették, amelynek fő célja lett­ volna azon szi­v­ajok enyhítése, ame­lyeknek erőszakos , sikertelen megoldását most megtévelye­tt szocialista tanra kellett rábízni. „Akkor — Sgal panaszolja tovább — a liberális pártok s­óvivői Papcselédeknek csú­foltak bennünket és nogramunkat, amely nem tűzött ki maga elé ás celt, mint azt, hogy az országé* — -,■ i.. i-1 rálista türekves uzsora­rezeibe :.i. .ja. t s ?1IX. század kii­enivér, ( jókor!) n k-1 tény p 11 tik a 'pjtósrru. ,á'l fogiaifcözVS, anijiUJh keretébe o*oci«ii«. ..érdes,.... et is felvettünk, kicsi hija volt, hogy bennünket is, mint felette veszedelmes társaságot ugyanarra a bélpoklo­­sok szigetére számkivessenek, melyre a magyar államéletben a szocialista párt is száműzve volt“ ^ 'Hzekfeen .^^kijelentésekben hengeredik fel az a nagy igazság, mely most már csak késő bánat. De mert a mi keresztényszociális törekvésünk a magyarság mindjobban elhal­ványuló keresztény jellegét is meg akarta men­teni, mert a zsidó plutokratikus társadalmi alakulás helyett valódi keresztény, nemzeti, szabad polgári társadalmat akart teremteni, azért a zsidóliberális körök megérezve ez akció döntő veszedelmét, csajt úgy el akartak törölni a föld színéről, mert­ ahogy a zsidó befolyás alá jutott szocialzmusnak is vörös posztó lett —■ ez a fenyegéss elftszociális megmozdulás. Estergházy Miklós emléklapjai feltárják azt is, hogy komoly nemzetgazdasági programmal is tudtak volna jönni azok, akik keresztény po­litikát akartak bevezetni. De mindez megtört a forradalmak és a kommunizmus előtt jóval a zsidó liberális ellenálláson, melynek folyta­tása azután a pusztulásunk lett. Jó ezt ma oly csendes és nyugodt elméktől is hallani, mint Esterházy Miklós, mert máris észrevehető, hogy sokan a keresztény forradalmiságban gő­zölögni látják azokat, akik még mindig komoly elszántsággal állják a keresztény politika ,,kurzus“-át. Ma már ugyanaz a manőver folyik a keresztény politika ellen, melyről az Es­terházyak és Zichy Nándorok panaszkodhattak, csak most még sokkal szerényebben bújik ki ez az ibolya. A keresztény politika szükségessé­gére a forradalmak után ráeszmélt nemzeti han­gulat ma még magasra tornyozza a hullámo­kat, melyeken a keresztény kormányzat hajója halad, de már fúrják a hajót, sokan már szerelik le a vitorlákat, már enyhítik a lelkek hullámzását­ a liberális meggondolások és elvek hűvösségével. Sokan már kezdenek „kijózanodni“, mások már új konjunktúrázásba estek. A liberalizmus csahosai is megkezdték munkájukat. Jó ilyenkor az Esterházy Miklósok emléklap­jait átse­rgetni — nem is annyira nekünk, kik húsz év óta, egy gyökérről hajtunk és élünk, de akiknek új táplálék a keresztény politika. Főleg szükséges, hogy az egész keresztény tudói hozták. Az amerikai tartsán Csehországé ellen» ■ WKHlMISB VSI tUv V30 B K sZKT (5 tCS CBtil VBZl NllUJ ISI U '«w Ki­ffi ül Jehn­cskáék nagygyűlése New-Yorkban. — Tüntetés a keresztény Magyarországi mellett* — Viharosan ünnepelték Horthy Miklóst és Pilsudskit. Nwwyork, dee^.’j0. (A Nemzeti Újság tudósí­­tójától.) A felvidéki tótság üldözése és elnyomatása egye hevesebb ellenhatást kelt a torok külföldi, vezérei­­között. Amerika sokszázezernyi tótsága napról napra fokozódó elkeseredéssel értesül az óhazában történtekről és ma már ott tart, hogy az 1918 május 30-iki pittsburgi rezoluciót tekinti a tót nép legnagyobb katasztrófáiának tizenkét évszázad óta. A Massaryk által is aláírt rezolucióban a tótok autonómiát kötnek fót a Felvidék számára, ez volt az ára a csehekhez való csatlakozásuknak,­­ a csehek azonban eddigi kormányzatukkal bebizonyí­tották, hogy'’a pittsburgi szerződést érvénytelennek tekintn­e.­­Jehlicska Ferenc, a felvidéki tót vezér, akit a csehek kiüldöztek a hazájából, most Amerikát járja. Benne látják a külföldi tótok azt a vezető­embert, aki a tót népet még megmentheti és aki sikeres felszabadító akcióra képes. Az ő elnöklésé­vel december 12-én Newyorkban az amerikai tótok küldöttei és képviselői kongresszus-jellegű nagy­gyűlésen semmisnek jelentették ki a csehek által annyiszor megszegett pittsburgi szerződést és új rezoluciót hoztak, amely a tót nép függetlensége mellett állást foglalt és orientálódását­­ Magyar­­ország felé követelte! Am­erika cseh körei minden követ megmozgat­tak a kongresszusi nagygyűlés megtartása ellen, de a Wilson idejében irántuk annyira szolgálatkész amerikai hivatalos körök most, a karolinal ára alatt megtagadták köz v.., ■,’süket, így a tüntetésszerü .’Af ..i’i*»­,'; fÜr'fi t­s mmi sei akadályozott 'jegy n Rezolució. Mi alulírottak december 12-én NfW.Yorkban a 213.—215. E. 83. B. d. Streeten töltött gyűlésünkön erélyesen és a leghatározot­tabban kárhoztatunk minden bolsevizmust, de legfőképpen a cseh bolsevizmust, amely a mi régi hazánkban, sőt Amerikában is a s tót népünket fojtogatja. Együttesen tiltakozunk mindazon sé­relmek ellen, amelyeket cseh részről a mi népünk szenvedett vallási, nemzetiségi és gazdasági téren és amely nem más, mint a bolsevizmus útjának egyengetése. Kárhoztatjuk a cseh kormánynak az orosz bolsevizmust támogató külpolitikáját és jó viszonyban akarunk élni a keresztény Magyar­­országgal és a keresztény Lengyelországgal, mert ez a két ország a védelmezője most egész Európa- _ nak a bolsevizmus ellen. . yi /J A tót nép függetlenségének vagyunk hívei, J jr mert­ ez az emberi igazság szerint és írott meg­­állapodások alapján is jár neki. ¤ Jedlicska Ferencnek és társainak, akik a tót nép igazságáért és a katolikus egyházért harcol­nak, bizalmunkat és köszönetü­nket fejezzük ki. Kelt New­ York, a Magyarországi Szent Er­zsé­­bet templomának halljában 1920 december 12-én. A rezoluciót filoírta a tótság valamennyi megje­lelt megbízott­ja és vezére. A gyűlés végén viharo­sait féltették Horthy Miklóst és Pilsudskit. A gyű­lésen i­­egjelent amerikai hivatalos körök és a tün­tetés igen mély benyomást tett. Newyork és Ame­rika szlávbarát körei egyre tisztábban látják a fel­­sőmagyarországi helyzetet, ném hogy Amerika közvéleménye, m­ár határozottan a csehek ellen fordult. Most nagy érdeklődéssel várják, hogy a nevű,yorki tói rezolució alán­ í a fel*.L!stt­k­ció! milyen mederben folytatják tovább. Hegedűs pénzügyminiszter a bécsi tárgyalsokról. Teljes megegyezéssel végződtek a tárgyalások. — Ma kezdődtek a likvidációs értekezletek. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Hegedűs Loránt pénzügyminiszter, aki mé­ este érkezett vissza Bécsből, tárgyalásairól a­­ következőket mondotta a Nem­zeti Újság mur­katársának:­­— Bécsből folytatom tárgyalásaim teljes meg­­egyezéséyl kiírtak s az eredménnyel meg lehetünk elégetve. Mindössze a pénztárjegyek k­ét millió koronát kitevő kamatja vitás az Osztrák-Magyar Bank likvidátorai közt és köztem. A fő minden­esetre, hogy a magyar állam függő hitele kielé­gítést nyert addig is, amíg terveim szerint a bankóprést májusig megállíthatom. A likvidá­ciós tárgyalások ma vették kezdetüket. A magyar kormányt Márffy miniszteri tanácsos képviseli a tárgyaláson, amelyen részt vesz a három likvi­­­­dátor, az Osztrák-Magyar Bank vezetősége, a jóvátételi bizottság három tagja, minden utód­állam egy-egy kiküldöttje, valamint a budapesti és bécsi bankok képviselője. Magyar részről Sebeszia és trüchler bankigazgatók vannak jelen. A mai értekezleten Hammer­schlag, a Credit- Anstalt igazgatója, az összes osztrák és magyar bankok nevében felolvasta nagyszabású expozé­ját. Az expozé felolvasása után megszakították az értekezletet, amelyet szombaton folytatnak. a francia román válság hátteréből. A francia kamarában föl i­lkerekedett a kíméletlen politika szelleme. — Kik az új mini­atérelnökjelöltek? — Mit várhat Magyarország az új kormánytól? — A Nemzeti Újság tudósítójától. — A grarficia politika légsúlymérője már a múlt hó vége felé vihart jelzett. Lefévre hadügyminiszter­nek a kabinetből kiválása után bizonyosnak lát­szott, hogy Leygues miniszterelnök, ha csak meg nem változtatja a külügyi kérdésekben eddig tanú­sított magatartását, kénytelen lesz visszavonulni. A francia közvélemény, melyet fölizgattak Lefévre sötétenlátása és a katonai párt által terjesztett riasztó hírek, egyre nyomatékosabban követelte, hogy kíméletlenül kell eljárni Németországgal szemben, ha eleget nem tesz lefegyverzési és jóvá­­tételi kötelezettségeinek. A vezérkarnak, mely már hetek óta készül a Ruhr- vagy a Majnavidék újabb megszállására, erős támasza a volt köztársasági elnök, Poincaré, aki a Mainnben közzétett cikkei­ben a legintranzigensebb politikát hirdeti és leg­utóbb rámutatott mindazokra az időbeli engedmé­nyekre, melyeket a kormány a németeknek tett. Ugyancsak Leygues gyengeségének rovására írják a francia szocialista párt kettészakadását, a kom­munisták nyílt, zászlóbontását és azokat a csalódá­sokat, melyik a francia külügyi politikát, az orosz és forög kérdésekben érték. A képiselőház többsége attól tartott, hogy a legfőbb­ tanácsnak január 19-ére összehívott érte­kezletén, melyen dönteni kellett volna a német lefegyverzési és jóvátételi kérdésben, azonkívül a keleti ügyekben is, Leygues nem lesz képes kellő energiával képviselni a militarista és nacionalista álláspontot. Ez az aggodalom magyarázza meg, hogy hirtelen végeztek vele. Leygues el volt szánva arra, hogy majd a konferencia­ után fölveti a bi­zalmi kérdést, — erről tájékoztatta is a kamara elnökét, — a képviselők azonban jobbnak látták már a konferencia előtt eltávolítani helyéről. A tegnapi szavazás után megállapítható, hogy Fran­ciaország nem hajlandó engesztelékenységre Né­metország irányában, hanem folytatni akarja a gyűlölet és a kíméletlen elnyomás politikáját, me­lyet Poincaré és Clemenceau a Versailles­ szerző­désben kijelöltek­,amelytől azonban Millerand és Leygues — legalább külső formában — eltérni lát­­japitak. fflogy.­^f' lemondott kormányelnök utóda a Foch­­ferr^bemasirozás“ jelszó szellemében viselkedik-e Németországgal szemben: nem tudhatjuk, ellenben kétségtelen,­ hogy a kabinetváltozás­­ az európai politikában átmenetileg már­is zavart okozott. Első következménye: a legfőbb tanács január 19-iki konferenciájának elhalasztása, minek folyománya­ként el kell halasztani a brüsszeli értekezletet is. E hétre várták Párisba ssilsudszki lengyel államfő

Next