Nemzeti Ujság, 1921. február (3. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-01 / 25. szám
T is?i fér: ^ s HÁZfn^m NEMZETI nMG Szerkesztőség: Budapest, Szentkirályi utca 28. Telefon: IFRSQZTFNY Pfll IT T KA I NAPITAP Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., József 65 és 66. Éjjeli telefon: 75-88 és 75*31. —Kiadó- HPufi afi 1 f/fl 1 fuljumal RitrlLÁr negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám hivatal: Gerlóczy utca 11. Telefon: 5-67, 5-68 és 5-69. Felelős szerkesztő: Turi Béla. 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. !llllllHlil!llilllllllllllil!illllllllll!llllllllllliilil<t!lli4ltlllliiltllllH4llllilll!1tUtniimH«lltlIHllliiilil!UililHitlf!iilliltlH]liHli!lHtlIililMHllliiiliiiiiiiilliUüilHHlHiliimHmimiHHtil»itiillltltliiiitJ!UtHIJiiliai tll!IIIIIHtlllflílllllllllilll!l!IIIIIIIHIIIIIIIi:illlilllillll!llllllllll!lllll!llllllilfl!llllllll!illllllllllMi:illlillllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!lilimillll!IIIIIIIIll!llllllllillllimi!!llllll!llllimillim!lllltmimflllllllll!llllllll Tisztázzuk a helyzetet. A radikális és liberális sajtó hol a Baltazárügyből, hol a keresztényszocialisták politikai tanácskozásaiból csinál olyan ügyet, hogy mesterségesen összeveszítse a keresztény táborok különböző csoportjait vagy felekezeteit. •Minden erőlködés azonban hiábavaló lesz, mert semmi sem jobb barométer annak megállapítására, hogy mi árthat vagy mi használhat a keresztény irányzatnak, mint hogy a liberális sajtó milyen nótát fút melléje, vagy miképp akarja karmesteri pálcával az eseményeket dirigálni. A keresztényszocialisták politikai tanácskozásainál se várja be az eredményt, hanem majd egyik csoportot dobatja ki a másikkal, majd egyiket uszítja a másik ellen. A keresztényszocialisták pedig annál biztosabban a maguk feje és legjobb belátásuk szerint fognak cselekedni — méghozzá egyetértőleg azokkal, akikkel össze akarják veszíteni. A keresztényszocialisták nem is kérnek sehova bebocsáttatást, nem is hagynak senkit a faképnél csak azért, mert az uszítók jónak látják taktikából a keresztény pártok közti együttműködést megnehezíteni. Mert miről van szó mostanában is, melyről annyi beltpatak zuhog a sajtóban® Az Andrássy-féle tanácskozásokról már nem is szólok, mert azoknak, mint Andrássy is kijelentette, jóformán privát jellegük volt. Hogy pedig Andrássy Gyula grófnak a keresztény politika mellett való síkraszállása volna vagy lesz olyan esemény, mellyel mindig érdemes foglalkozni, azt legjobban éppen a zsidó sajtó idegessége bizonyítja. De hát miben áll a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának különválási szándéka? Mindenki emlékezni fog, aki akar, hogy az egységkormányzópárt az egyesüléskor se .^'áJA-ts -Ali'-.Ui'AVradtak — és hogy az egyesüléskor főleg arról volt szó, hogy olyan nagy feladatok megoldására, mint a földbirtokreform és olyan szomorú kötelezettségteljesítésre, mint a ratifikáció, a nagy, egységes kormányzópártot kíván. Hányszor emlegették, hogy a földbirtokreform megalkotása után rögtön új politikai viszonyok keletkeznek. A szabad királyválasztók csoportja pedig hónapok óta majd ilyen, majd amolyan ívek aláírásával készült valamiféle külön utak megkezdésére. Mindez és hozzá a keresztény pártok szervezkedésének kérdése — ami a jövő szempontjából ugyancsak fontos — elég indokul szolgáltak, hogy a keresztény szocialisták is tanácskozás tárgyává tegyék, hogy nem volna-e a barátságos különválás egészségesebb. A keresztényszocialisták által kiküldött képviselők őszintén feltárták a helyzetet az illetékes politikai tényezők előtt, de még meg sem történt a kétoldalú megvitatás és a politikai következményeinek mérlegelése, már a liberális sajtó olyan beállításokban tálalta fel a dolgot, hogy minden jóízlésű embernek meg kellene szökni a politika mezejéről, ha sokat törődnék az ellenfél taktikai mozdulataival. A taktika pedig most mindig az: mentül előbb és sikeresebben megbontani a keresztény front, egységét és szilárdságát, hogy az ütött résen belopják a liberalizmus trójai falovát. De éppen ez a nagyon is átlátszó taktika nem fog sikerülni, sőt ez fogja mindig szorosabbra összekovácsolni azokat, kik komolyan akarják a keresztény magyarság megszervezését és nem egy rövid nemzetgyűlési ciklusra tervezik a „keresztény kurzust“. Mert mindig az a legfőbb szempont, hogy olyan történelmi tényezővé tudjon tenni a keresztény nemzeti politika, hogy azt szabja meg a jövő Magyarországjának kialakulását. Ehhez szükséges annak a szociális békénél, és nagy belső átalakulásnak is a megvalósítása, melyet, tekintettel minden osztályérdekre, de nem egy osztály érdekében, a keresztényszocializmus óhajt és programul vall. Programok megvalósítására a parlamentarizmus keretében céltudatos és szemezett párttok is kellenek. Ezért kapcsolódik be a politikai taktikába a pártok kérdése is, nem mint öncél, még kevésbbé mint szétválasztó momentum. Ezt csak a liberális félelem csinál belőle, így volt ez már akkor is, mikor a keresztény politika még gyermekcipőkben járt és első lépéseit próbálta a politika porondján. Akkor sokan a keresztények közül a liberális sajtóra hallgattak. A keresztény közvélemény azonban azóta megérett. És legkevésbbé fogják a keresztény képviselők a radikális és liberális lapoktól engedélyeztetni, hogy miképp és hol, melyik pártban szolgálják a kereszténység és magyarság ügyét. Lássunk tehát tisztán és legalább azok értsék meg egymást, akiknek egyazon céljuk van: a keresztény magyarság megszervezése, táborba állítása és pozitív munkával Magyarország visszahódítása a keresztény magyarságnak stb. A Németország sorsdöntő napjai- A párisi konferencia után. — A német kormány egész nap tanácskozott a párisi jegyzék fölött. — A birodalmi gyűlés holnap tárgyalja a jegyzéket. — ^ , Az elfogadhatatlan határozatok. (A Nemzeti Újság tudósítójától) A párisi értekezlet megállapodván a Németországra vonatkozó határozatokban, szombaton befejezte tanácskozásait és Lloyd-George vasárnap este már otthon volt Londonban, ahol megérkezésekor a tömeg lelkesen ünnepelte. Tehát nemcsak a franciák, hanem az angolok is meg vannak elégedve a konferencia eredményével, anzelv viszont a legnagyobb megütközést keltette Németországban. Elfogulatlanul vizsgálva a Parisban történteket, nekünk úgy bunik fel, hogy a szövetségesek a német lefegyverzés dolgaiban engedékenyek voltak, amennyiben újabb haladékot engedélyeztek, a jóvátétel kérdésében pedig nem mondták ki a megfelebbezhetetlen ítéletet. Erre mutat az a körülmény, hogy a Németországgal tegnap este közölt határozatok között nemszerepel a jóvátételre vonatkozóan létrejött megegyezés. Ezt előbb a jóvátételi bizottsággal köztik, s azután elő fogják venni a február 21-én tartandó londoni konferencián, amelyre a német kormány megbízottait is meg fogják hívni. A Jararid-kormány kétségkívül a francia álláspont győzelmének fogja feltüntetni, hogy a konferencia hozzájárult a több mint kétszáznlLárdos jóvátételi követeléshez és egyúttal a kénysiferító, rendszabályok megállapításához. A francia közvéleményt ez az eredmény egyelőre meg fogja nyugtatni, de kérdés, nem izgul-e föl ismét, ha februárban kiderül, hogy a jóvátétel összegén és a törlesztési módozatokon változtatni kelk? Poincaré szkeptikusnak mutatkozik; a Matin mai, hétfői számában megjelent cikkében szinte fenyegetődzve is mondja: „bízzunk meg abban, hogy Franciaország legalább hozzájut az anyagi kárpótláshoz és hogy a megtorló rendszabályok ez egyszer nem maradnak írott malaszt, s a szövetségesek minden ingadozás nélkül rákényszerítik akaratukat a németekre“. A németgyűlölő volt köztársasági elnök reményét Olaszországban nem osztják. A hivatalos körök nem sokat várnak a párisi eredménytől, ellenben örülnek annak, hogy a francia ellentét, melynek káros következményei kihatottak volna Olaszországra is, egyelőre elsimult. Németországban, mint már említettük, a jóvátételi megegyezést általános felháborodás fogadta. Az abnormisan túlzott végösszegen kívül egyhangú a tiltakozás ama határozat ellen is, amely kimondás, hogy Németország negyvenkét éven át kivitelének értéke után 12 százalékot fizessen a jóvátételi bizottság kezeihez. A lapok megállapítják, hogy nincs olyan német kormány, mely a párisi határozathoz hozzájárulni akarna vagy tudna. A Berliner Tageblatt szerint Németország a brüsszeli és londoni értekezleteken a párisi ábrándokkal a valóságot fogja szembehelyezni. A Németországgal közölt határozatok: Paris, január 31. A legfőbb tanács vasárnap este a következő határozatokat tudatta a német kormány-T A^Térfényverzés., Ierdésében csekély változtatásokkal elfogadták Fochnfbtesll javaslatát. Németországnak törvényalkotását a szerződések határoz- Hiányaival összhangba kell hoznia. 2. A hadügyminisztérium fölösleges tiszti állásait április 15-éig meg kell szüntetni. 3. A fölösleges hadianyagot február 28-áig el kell számtani. 4. A polgári őrséget június 30-ig fel kell oszlatni. 5. A tartalék hadihajókat április 30-ig le kell szerelni, az épülőfélben lévő hadihajókat és valamennyi tengeralattjárót július 30-áig meg kell semmisíteni. 6. Az 1919. évben elpuss Románia fenyegetett helyzete Besszarásiában. Kiüriti a besszarábiai területek egy részét. — Erdélyiek estek orosz fogságba. — A vörös támadásra készül. Nemzeti Újság tudósítójától. Románia '"'belsőválsága katasztrofális fejleményekkel fenyegeti a vörös hadseregtől szorongatott keleti latinokat. Jól értesült román politikai körökből az európai sajtóba kiszivárgott hírek szerint a román hadsereg nem védheti a besszarábiai „hódítást“ és kénytelen jobb védelmi vonatra visszavonulni. Ezek a hírek nagy aggodalmat keltettek Bukarestben, ahol megdöbbenéssel kellett tudomásul vennie a nagypolitikába elmerült ország politikai köreinek, hogy nemcsak az erdélyi magyarok és székelyek, hanem a szászok és erdélyi román katonák sem bizonyultak megbízhatóknak. A visszavonulás egy jelentőségű Besszarábia részleges kiürítésével, ami háborús katonai műveletet is jelent s ez magyarázza meg azt a nyomott hangulatot is, amely most Bukarestre nehezedett. A katonai műveleteket egy hivatalos román jelentés cáfolni akarja s ezért a budapesti román királyi követség nyilatkozatot juttatott el hozzánk, melynek közlését kéri a következőkben: — Azok a hírek, melyek a besszarábiai katonai műveletekre vonatkoznak — Bukarestből nyert értesülésünk szerint — teljesen valótlanok. A román hadügyminiszter nemrég szemlét tartott a Dnyeszter egész frontján. Megállapította, hogy a Dnyeszter orosz partján levő bolsevista csapatokat csakis átszervezés, pihenő* és el utás céljából (i ., xL,08.Atfrv*/ . ut / Ezzel egyidőben kapta a Nemzeti Újság a következő telefonértesítést békéscsabai tudósítójától: Kolozsvár, jan. 31. A besszarábiai fronton elfogott erdélyi katonák közül többen már január 28.«) levelet írtak orosz fogságból. A román kormány utasította a postai levélcenzorokat, hogy minden Oroszországból érkező levelet tartson viszsza és kobozzon el. A cáfolatnak tehát nem sok értéke van, mert hiszen bizonyos, hogy a besszarábiai fronton nem eshettek volna fogságba az erdélyi katonák, ha ott katonai műveletek nem lettek volna. Hogy aztán ezeket a műveleteket a román cáfolat az orosz hadsereg átszervezésének minősíti, az igazán nem változtat a tényeken. Az orosz vörös hadsereg nemcsak átszervez, hanem mozgásit is, az egész európai harcvonalon előkészített nagy tavaszi támadás céljára. A Nemzeti Újság bései tudósítója erről telefonon a következőket jelenti: Bécs, jan. 31. Az ukrán sajtóiroda jelenti: Stuck vidékén harmincezer emberből álló bolsevista hadsereget koncentráltak. A vörösök az egész lengyel határ mentén megerősítik a hadállásaikat. Azok a hírek, amelyek a vörös hadsereg leszereléséről szólnak, nem igazak. Ellenkezőleg a vörösök tovább mozgósítanak és az úgynevezett „semleges területen” minden épkézláb embert besoroznak katonának Az ukrán sajtóirodának ezzel a közlésével kapcsolatban bécsi tudósítónk diplomáciai körökből az alábbi értesülést kapta: " Ezek a híradások megerősítik a nézetet, hogy a vörös hadsereg Európa ellen támadásra készül. agitáció erősítése. Szovjetoroszország szomszédos államai egyedül gyengék a támadás elhárítására, ezért nemzetközi fegyveres beavatkozásra van szükség. Orosz csak orosz által nem győzhető le. — Ma egyedül Németország tudna Oroszországban rendet csinálni. A bolsevizmus réme ellen csakis Magyarország és Németország együttes fellépése mentheti meg Európát.