Nemzeti Ujság, 1921. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-01 / 25. szám

T­ ­ is?i fér: ^ s HÁZfn^m NEMZETI nMG Szerkesztőség: Budapest, Szentkirályi­ utca 28. Telefon: IFRSQZTFNY Pfll IT T K­­A I NAPIT­AP Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., József 65 és 66. Éjjeli telefon: 75-88 és 75*31. —Kiadó- HPufi afi 1 f/fl 1 fulju­m­al RitrlLÁr negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám hivatal: Gerlóczy­ utca 11. Telefon: 5-67, 5-68 és 5-69. Felelős szerkesztő: Turi Béla. 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. !llllllHlil!llilllllllllllil!illllllllll!llllllllllliilil<t!lli4ltlllliiltllllH4llllilll!1tUtniimH«lltlIHllliiilil!UililHitlf!iilliltlH]liHli!lHtlIililMHllliiiliiiiiiiilliUüilHHlHiliimHmimiHHtil»itiillltltliiiitJ!UtHIJiiliai tll!IIIIIHtlllflílllllllllilll!l!IIIIIIIHIIIIIIIi:illlilllillll!llllllllll!lllll!llllllilfl!llllllll!illllllllllMi:illlillllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!lilimillll!IIIIIIIIll!llllllllillllimi!!llllll!llllimillim!lllltmimflllllllll!llllllll Tisztázzuk a helyzetet. A radikális és liberális sajtó hol a Baltazár­­ügyből, hol a keresztényszocialisták politikai tanácskozásaiból csinál olyan ügyet, hogy m­esterségesen összeveszítse a keresztény tábo­rok különböző csoportjait vagy felekezeteit. •Minden erőlködés azonban hiábavaló lesz, mert semmi sem jobb barométer annak megállapít­­ására, hogy mi árthat vagy mi használhat a keresztény irányzatnak, mint hogy a liberális sajtó milyen nótát fút melléje, vagy miképp akarja karmesteri pálcával az eseményeket dirigálni. A keresztényszocialisták politikai tanácsko­zásainál se várja be az eredményt, hanem majd egyik csoportot dobatja ki a másikkal, majd egyiket uszítja a másik ellen. A keresz­­tényszocialisták pedig annál biztosabban a maguk feje és legjobb belátásuk szerint fog­nak cselekedni — még­hozzá egyetértőleg azok­kal, akikkel össze akarják veszíteni. A keresz­­tényszocialisták nem is kérnek sehova bebo­­csáttatást, nem is hagynak senkit a faképnél csak azért, mert az uszítók jónak látják takti­kából a keresztény pártok közti együttműkö­dést megnehezíteni. Mert miről van szó mostanában is, melyről annyi beltpatak zuhog a sajtóban® Az An­­drássy-féle tanácskozásokról már nem is szó­lok, mert azoknak, mint Andrássy is kijelen­tette, jóformán privát jellegük volt. Hogy pe­dig Andrássy Gyula grófnak a keresztény po­litika mellett való síkraszállása volna vagy lesz olyan esemény, mellyel mindig érdemes foglalkozni, azt legjobban éppen a zsidó sajtó idegessége bizonyítja. De hát miben áll a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának különválási szándéka? Mindenki emlékezni fog, aki akar, hogy az egység­k­ormányzópárt az egyesüléskor se .^'áJA-ts -Ali'-.U­i'AV­­­radtak — és hogy az egyesüléskor főleg arról volt szó, hogy olyan nagy feladatok megoldá­sára, mint a földbirtokreform és olyan szomorú kötelezettségteljesítésre, mint a ratifikáció, a nagy, egységes kormányzópártot kíván. Hány­szor emlegették, hogy a földbirtokreform meg­alkotása után rögtön új politikai viszonyok keletkeznek. A szabad királyválasztók csoportja pedig hónapok óta majd ilyen, majd amolyan ívek aláírásával készült valamiféle külön utak megkezdésére. Mindez és hozzá a keresztény pártok szervez­kedésének kérdése — ami a jövő szempontjából ugyancsak fontos — elég indokul szolgáltak, hogy a keresztény szocialisták is tanácskozás tárgyává tegyék, hogy nem volna-e a barát­ságos különválás egészségesebb. A keresztény­­szocialisták által kiküldött képviselők őszintén feltárták a helyzetet az illetékes politikai té­nyezők előtt, de még meg sem történt a két­oldalú megvitatás és a politikai következmé­nyeinek mérlegelése, már a liberális sajtó olyan beállításokban tálalta fel a dolgot, hogy minden jóízlésű embernek meg kellene szökni a politika mezejéről, ha sokat törődnék az el­lenfél taktikai mozdulataival. A taktika pedig most mindig az: mentül előbb és sikeresebben megbontani a keresztény front, egységét és szilárdságát, hogy az ütött résen belopják a liberalizmus trójai falovát. De éppen ez a nagyon is átlátszó taktika n­em fog sikerülni, sőt ez fogja mindig szorosabbra összekovácsolni azokat, kik komolyan akarják a ker­esztény magyarság megszervezését és nem egy rövid nemzetgyűlési ciklusra terve­zik a „keresztény kurzust“. Mert mindig az a legfőbb szempont, hogy olyan történelmi té­nyezővé tudjon tenni a keresztény nemzeti politika, hogy azt szabja meg a jövő Magyar­országjának kialakulását. Ehhez szükséges annak a szociális békénél, és nagy belső átala­kulásnak is a megvalósítása, melyet­, tekintet­tel minden osztályérdekre, de nem egy osztály érdekében, a keresztényszocializmus óhajt és programul vall. Programok megvalósítására a parlamenta­rizmus keretében céltudatos és szemezett pár­­t­tok is kellenek. Ezért kapcsolódik be a politi­­­­kai taktikába a pártok kérdése is, nem mint öncél, még kevésbbé mint szétválasztó momen­tum. Ezt csak a liberális félelem csinál belőle, így volt ez már akkor is, mikor a keresztény politika még gyermekcipőkben járt és első lé­péseit próbálta a politika porondján. Akkor sokan a keresztények közül a liberális sajtóra hallgattak. A keresztény közvélemény azonban azóta megérett. És legkevésbbé fogják a ke­resztény képviselők a radikális és liberális la­poktól engedélyeztetni, hogy miképp és hol, melyik pártban szolgálják a kereszténység és magyarság ügyét. Lássunk teh­át tisztán és legalább azok értsék meg egymást, akiknek egyazon céljuk van: a keresztény magyarság megszervezése, táborba állítása és pozitív munkával Magyarország visszahódítása a keresztény magyarságnak s­tb. A Németország sorsdöntő napjai- A párisi konferencia után. — A német kormány egész nap tanácskozott a párisi jegyzék fölött. — A birodalmi gyűlés holnap tárgyalja a jegyzéket. — ^ , Az elfogadhatatlan határozatok. (A Nemzeti Újság tudósítójától) A párisi érte­kezlet megállapodván a Németországra vonatkozó határozatokban, szombaton befejezte tanácskozá­sait és Lloyd-George vasárnap este már otthon volt Londonban, ahol megérkezésekor a tömeg lelkesen ünnepelte. Tehát nemcsak a franciák, hanem az angolok is meg vannak elégedve a konferencia eredményével, anzelv viszont a legnagyobb megüt­közést keltette Németországban. Elfogulatlanul vizsgálva a Parisban történteket, nekünk úgy bu­­­­nik fel, hogy a szövetségesek a német lefegyverzés­ dolgaiban engedékenyek voltak, amennyiben újabb haladékot engedélyeztek, a jóvátétel kérdésében pedig nem mondták ki a megfelebbezhetetlen íté­letet. Erre mutat az a körülmény, hogy a Német­országgal tegnap este közölt határozatok között nem­­szerepel a jóvátételre vonatkozóan létrejött megegyezés. Ezt előbb a jóvátételi bizottsággal köz­tik, s­ azután elő fogják venni a február 21-én tar­tandó londoni konferencián, amelyre a német kor­mány megbízottait is meg fogják hívni. A Jar­arid-kormány kétségkívül a francia állás­pont győzelmének fogja feltüntetni, hogy a kon­ferencia hozzájárult a több mint kétszáznlLárdos jóvátételi követeléshez és egyúttal a kénysiferító, rendszabályok megállapításához. A francia közvé­leményt ez az eredmény egyelőre meg fogja nyug­tatni, de kérdés, nem izgul-e föl ismét, ha február­ban kiderül, hogy a jóvátétel összegén és a tör­lesztési módozatokon változtatni kelk? Poincaré szkeptikusnak mutatkozik; a Matin mai, hétfői szá­mában megjelent cikkében szinte fenyegetődzve is mondja: „bízzunk meg abban, hogy Franciaország legalább hozzájut az anyagi kárpótláshoz és hogy a megtorló rendszabályok ez egyszer nem marad­­nak írott malaszt, s a szövetségesek minden inga­­do­zás nélkül rákényszerítik akaratukat a néme­­­­tekre“. A németgyűlölő volt köztársasági elnök remé­nyét Olaszországban nem osztják. A hivatalos kö­rök nem sokat várnak a párisi eredménytől, el­lenben örülnek annak, hogy a francia ellentét, melynek káros következményei kihatottak volna Olaszországra is, egyelőre elsimult. Németországban, mint már említettük, a jóvá­­té­teli megegyezést általános felháborodás fogadta. Az abnormisan túlzott végösszegen kívül egyhangú a tiltakozás ama határozat ellen is, amely kimond­­ás, hogy Németország negyvenkét éven át kivitelé­nek értéke után 12 százalékot fizessen a jóvátételi bizottság kezeihez. A lapok megállapítják, hogy nincs olyan német kormány, mely a párisi határo­zathoz hozzájárulni akarna vagy­ tudna. A Berliner Tageblatt szerint Németország a brüsszeli és lon­doni értekezleteken a párisi ábrándokkal a való­ságot fogja szembehelyezni. A Németországg­al közölt határozatok: Paris, január 31. A legfőbb tanács vasárnap este a­­ következő határozatokat tudatta a német kormány-T A^Térfényverzés., Ierdésében csekély változtatá­sokkal elfogadták Foch­nfbtesll javaslatát. Német­országnak törvényalkotását a szerző­dések­ határoz- Hiányaival összhangba kell hoznia. 2. A hadügymi­nisztérium fölösleges tiszti állásait április 15-éig meg kell szüntetni. 3. A fölösleges hadianyagot feb­ruár 28-áig el kell számtani. 4. A polgári őrséget június 30-ig fel kell oszlatni. 5. A tartalék hadihajó­kat április 30-ig le kell szerelni, az épülőfélben lévő hadihajókat és valamennyi tengeralattjárót július 30-áig meg kell sem­misíteni. 6. Az 1919. évben elpuss­ Románia fenyegetett helyzete Besszará­siában. Kiüriti a besszarábiai területek egy részét. — Erdélyiek estek orosz fogságba. — A vörös támadásra készül. Nemzeti Újság tudósítójától.­ Romá­nia '"'belső­­­válsága katasztrofális fejlemé­nyekkel fenyegeti a vörös hadseregtől szorongatott keleti latinokat. Jól értesült román politikai körök­ből az európai sajtóba kiszivárgott hírek szerint a román hadsereg nem védheti a besszarábiai „hó­dítást“ és kénytelen jobb védelmi vonatra vissza­vonulni. Ezek a hírek­ nagy aggodalmat keltettek Bukarestben, ahol megdöbbenéssel kellett tudo­­másul vennie a nagypolitikába elmerült ország politikai köreinek, hogy nemcsak az erdélyi magyarok és széke­lyek, hanem a szászok és erdélyi román katonák sem bizonyultak megbízhatóknak. A visszavonulás egy jelentőségű Besszarábia részleges kiürítésével, ami háborús katonai műve­letet is jelent s ez magyarázza meg azt a nyomott hangulatot is, amely most Bukarestre nehezedett. A katonai műveleteket egy hivatalos román jelen­tés cáfolni akarja s ezért a budapesti román ki­rályi követség nyilatkozatot juttatott el hozzánk, melynek közlését kéri a következőkben: — Azok a hírek, melyek a besszarábiai katonai műveletekre vonatkoznak — Bukarestből nyert értesülésünk szerint — teljesen valótlanok. A ro­mán hadügyminiszter nemrég szemlét tartott a Dnyeszter egész frontján. Megállapította, hogy a Dnyeszter orosz partján levő bolsevista csapato­kat csakis átszervezés,­ pihenő* és el ut­ás céljából (i­­ ., xL,08.Atfrv*/ . ut / Ezzel egyidőben kapta a Nemzeti Újság a követ­kező telefonértesítést békéscsabai tudósítójától: Kolozsvár, jan. 31. A besszarábiai fronton elfo­gott erdélyi katonák közül többen már január 28.«)­ levelet írtak orosz fogságból. A román kor­mány utasította a postai levélcenzorokat, hogy minden Oroszországból érkező levelet tartson visz­­sza és kobozzon el. A cáfolatnak tehát nem sok értéke van, mert hiszen bizonyos, hogy a besszarábiai fronton nem eshettek volna fogságba az erdélyi katonák, ha ott katonai műveletek nem lettek volna. Hogy aztán ezeket a műveleteket a román cáfolat az orosz had­sereg átszervezésének minősíti, az igazán nem vál­toztat a tényeken. Az orosz vörös hadsereg nemcsak átszer­­vez, hanem mozgásit is, az egész európai harcvonalon előkészített nagy tavaszi tá­madás céljára. A Nemzeti Újság bései tudósítója erről telefonon a következőket jelenti: Bécs, jan. 31. Az ukrán sajtóiroda jelenti: Stuck vidékén harmincezer emberből álló bolsevista had­sereget koncentráltak. A vörösök az egész lengyel határ mentén megerősítik a hadállásaikat. Azok a hírek, amelyek a vörös hadsereg leszereléséről szól­nak, nem igazak. Ellenkezőleg a vörösök tovább mozgósítanak és az úgynevezett „semleges terüle­ten” minden épkézláb embert besoroznak kato­nának Az ukrán sajtóirodának ezzel a közlésével kap­csolatban bécsi tudósítónk diplomáciai körökből az alábbi értesülést kapta: " Ezek a híradások megerősítik a nézetet, hogy a vörös hadsereg Európa ellen támadásra készül. agitáció erősítése. Szovjetoroszország szomszédos államai egyedül gyengék a támadás elhárítására, ezért nemzetközi fegyveres beavatkozásra van szükség. Orosz csak orosz által nem győzhető le. — Ma egyedül Németország tudna­ Oroszország­­ban rendet csinálni. A bolsevizmus réme ellen csakis Magyarország és Németország együttes fellépése mentheti meg­ Európát.

Next