Nemzeti Ujság, 1921. március (3. évfolyam, 48-68. szám)

1921-03-05 / 48. szám

“,öt%­­­v ­ 19­1 MAR 5. 0 . //­­ f / \ Ura: 2 korona. *^> 'Cfrwi óf. • in. évf. 48. m NEMZETI ÚJSÁG tiiiii!i!in!!ii!!i::!(iiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiii:iiiiiiiii!ii!iiitiit!iiiiiiiiiiiifiiiiiii!i!i!iiiiiiiiiiiiiiiiii!ifiiii!ii!iiiiii!!ii!i!!iimiiiiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiimiitmiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimi!iiiii Szerkesztőség: Gerlóczy-ute2ll.Telefoia:Júzs.65,Jőzs.66, l?IfRI!Q7TPWV Dill ITIETAI 11 A DII AD Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., IIiliíÜii!!I!llIlllilll!lllilll!llllll!illllfllllillil|||ill||||||||||||||||f||||||llllllll||||i||||||||!|||||j||||||||J|i||||||||||i|||||!|i|i|||||||t|||||||fi|||f|||||||||!llllllll||||||!||||||í||||||lillll!lll!|||||||||||||IIIIIIIUIIIIllj|lll(lll!llllÍ 5-67, 5-6S, S-S9. Éjjeli telefon : 75-88 és 75-31. — Kiadó- illlil­li ö£( 1 Un I lULllllll HnllLnl negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám hivatal: Gerlóczy­ utca II. Telefon: 5-67, 5-6S és 5-69. Felelős szerkesztő: Túri Béla« 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szériát. Kényszerszünet után. Négynapi kényszerszünet után újra megin­dul a rotációs gép, újra szárnyat kap a gondo­lat és újra érvényes az a törvény, h­ogy gon­dolatait sajtó útján mindenki szabadon közöl­heti. Szabadon közölhetjük tehát most azt a f­ondolatunkat, hogy a sajtószabadság, — ami­ről újabban olyan sok szó esett — az állami cenzúra nélkül is csak akkor ér valamit, ha van szedőgép és van rotációs hozzá. Enélkü­l a legtökéletesebb­ sajtószabadság is csak papi­rosjog marad. Adva van egy közjog, amivel a köz csak akkor élhet, ha egy törpe m­inori­­­­tás megengedi. A modern politikai élet szö­vevényesen bonyolult szerkezetének egyik ol­dala ez. A másik, a gazdasági oldal még sok­kal különösebb. Itt adva van a munkás joga a sztrájkhoz, a jog egy olyan fegyver hasz­nálatához, amellyel megélhetésének feltételeit kiküzdheti. Ám ez a jog cenzúrát, a közéletre rákényszerített némaságot, társadalmat nyug­talanító helyzetet, államérdeket sértő hatalmi harcot is jelenthet. Bonyolult és nehéz helyzet ez, de valamiképpen meg kell oldani. Mert sajtószabadságot követelni s egyszersmind hurkot is vetni a szabadság nyakába, jobb megélhetésért harcolni és lerontani azt a jog­rendet, ami több kenyeret nyújthat, olyan ve­szedelmes ellentmondás, amit megoldás nélkül hagyni többé nem lehet. Az utcaseprők vagy a befekötők munkabeszüntetése lehet érdekes s mihelyt hatalmi kérdéssé növi ki magát, lehet kellemetlen is, de az a sztrájk, melynek gazdasági jellege már egyetemes veszedelmet jelent, mégis csak más lapra tartozik. Az a sztrájk, amely puszta jelentkezésével köz­jogot sért, mégis csak több meggondolást kö­vetelne s ha ez hiányzik, több preventív intéz­kedést. A gondolatok szabad közlésének joga nem egyeseké, hanem mindenkié. Kérdjük: szabad-e ezt a jogot semmivé tenni, szabad-e gazdasági harc címén letörölni a társadalom ábrázatáról az élet elevenségének színezetét? Szabad-e ki tudja kinek, ki tudja milyen intésre cenzúrát gyakorolni a szabad gondolat fölött, mikor ez a jog az állami végrehajtó hatalmat is csak ki­vételesen és csak felelősség mellett illeti? Le­het-e eltűrni, hogy a gazdasági harcból poli­tikai erőpróba, az erőpróbából kicsikart ha­talmi pozíció, a hatalmi pozícióból ismeretlen szándékú ismeretlen erők előnye legyen? Mindenki szabadon közölheti a gondolatait, mondja a törvény, de hol van ennek a szank­ciója, ha mindenkinek ezt a jogát, egyetlen intésre, semmivé teheti a kevesek erőszaka? Ne tessék ezeket a kérdéseket kicsinyeim, mert nem az újságírók, még csak nem is a lapki­adók érdeke ez. Ha egy némává erőszakolt tár­sadalomban el lehetne tüntetni a köznyomort, meg lehetne szüntetni a korrupciót, az erő­szakot, a bomlást, a kátmérgezést és a lelki tévelygéseket, akkor hadd legyen igaza az antizsurnalizátusnak, a­mely to­kig lakva­­, sajtób­űnökkel, a boldogság állapotát vala­milyen általános némaságban keresi. A néma­ság azonban csak elfojt, de nem jávít: akinek jogrend, munka, több kenyér, emberség kell, annak nem a gondolatok szabad közlésének jogára ráhurkolt kötél az érdeke. Nem ez az érdeke a munkásnak sem. Ám, ha nem érd­eke, ne is fogja meg azt a kötelet, melynek végén a hurok a gondolat, szabad közlésének torkára szorul. A technikus ifjúság szembehelyezkedése a kényszernémaság erőszakával, a társadalom jogos önvédelme volt Nem munkásellenes han­gulat robbant ki abban az önfeláldozó­ fárado­zásban, ami ,ezt a derék ifjúságot egy sötét lehetőség elhárítására bevítette, hanem az a megérzés, hogy túl a gazdasági harc érdekte­len területén, a szervezett erőszakkal szemben ellenállásra, a közérdek sérelmével szemben köz­véd­ekezésre ennek, a még mindig szervezet­ten polgári társadalomnak múlhatatlan szük­sége van. Ez a sztrájk teljesen felfedte azt a meggondolandó valóságot, hogy a szó joga e szervezett kisebbség hatalmi igényein múlhatik s ennek akarata ellenére az a sajtószabadság, ami nélkül nincs keresztény restauráció, írott betű, erőtlen elv marad csupán. Felfedte azt a valóságot, hogy miként a sajtó megrendszabá­­lyozásában, mulasztások történtek a társadalom­nak minden eshetőségre való felkészülése körül s hogy a veszedelmekkel szemben nem a gyöngeségek elleplezése, hanem csak a tett, a szociális problémák megoldása , a destruk­cióval való tökéletes leszámolás védheti meg a keresztény magyarság életét. fiz Egyesült államok új nemzetközi programja. ■­­ Harding elnök üzenetet hivatal belépése alkalmából. — Amerika nem óhajt résztveszni az Óvilág sorsának intézésében. — Wilson búcsúja. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Harding, az Amerikai Egyesült Államok új elnöke ma foglalta el hivatalát és ma intézte első üznetét a washing­toni szenátushoz. Ez az üzenet Amerika jövendő programját jelenti, új fordulatot és új mentalitást az államfővel. „The great man of America“, a min­denkori Elnök, aki az új uralkodó eszméket hozza, sohse volt annyira várva-várt Európa számára, mint most. A száraz elméleti tudós, Wilson után, aki eldöntötte Európa legnagyobb háborújának a sorsát, az igazi amerikai élet, a praktikusság nagy embere jön és átüzen első szavával Európának: nincs köze az Óvilág ügyeihez, mert Monroe óta ez az elv volt az Unió nemzeti nagyságának alapja. És átüzen, hogy Amerika nem tűr tekintélyt a saját szuverenitása fölött,­­ ezzel megrendült az antant­népszövetség. A wilsoni véres yankee-öböl elvonult Európa felől, Harding munkára használja fel az amerikai kezet, ezzel vége a lidércnyomásnak, Európa szabad erői előtt "áll az­­t jóvátenni, amit egy idegen teoretikus rontott közöttünk, felhasz­nálva a csillagos lobogó mérhetetlen energiáit és véletlenül rendelkezésre álló teljes hatalmát. Wilson búcsúja, Harding hivatalbalépése. • Washington, márc. 4. Wilson, Amerika távozó elnöke tegnap a Fehérházban búcsúzott el a kor­mány tagjaitól. Beszédében felemlítette az elnöksége idején előfordult fontosabb eseményeket és kijelen­tette, hogy Amerika nem kerülhette el azt, hogy részt vegyen a világháborúban. Megokolta ezután az amerikai kormány magatartását a világháborúba való beavatkozás idején. Végül egyenként búcsúzott el minden egyes minisztertől. Az új elnök, Warren Gamaliel Harding, ma fog­lalta el hivatalát. A Capitoliumban teszi le az esküt a bibliára. Külügyminisztere C. E. Hughes —Wil­son egykori megbukott ellenjelöltje —, római nagy­követté Lodge szenátort, bécsi követté ,Nd­steadet, budapesti követőt pedig Grant Smith jelenlegi fő­­megbizottat nev­ezi ki. ‘ Harding szünete. Washington, márc. AJ Ukráing elnök fiivára,„a- lépése alkalmával üzenetet intézett az Unió népé­hez, amelynek beszelésében rámutat arra, hogy a világ katasztrófájában, melyet a nagy háború oko­zott,­­ az Egyesült Államok sértetlenek és civili­zációjuk biztos birtokában maradtak. A szabadsá­gok az erkölcs és a civilizáció korlátain belül egy­mástól elválaszthatatlanok és bebizonyult, hogy mindkettőnek legbiztosabb garanciája a mai ame­rikaiak elődei által alapított kormányrendszer. Az Egyesült Államok eddigi anyagi és szellemi hala­dása következményei a politikai szabadságnak­­és annak az elvnek, hogy az óvilág ügyébe bele nem avatkoznak. — Abban a képességünkben megbízva — mondja az üzenet, — hogy önmagunk döntsünk saját sor­sunkról és annak a jogunknak a védelmében, hogy nem óhajtunk részt venni az óvilág sorsának inté­zésében, nem akarunk egyéb felelősséget vállalni annál, amelyet­­ lelkiismeretünk és ítélőképessé­günk elénk szólt. A mi Amerikánk, amely apáinktól lefektetett alapra van felépítve, nem lehet állandó katonai szövetségek részese, nem mehetünk bele olyan po­litikai kötelékekbe és nem vállalhatunk olyan gaz­dasági kötelezettségeket, amelyek elhatározásunkat más tekintélynek, mint sajátunknak rendelik alá. A kölcsönös megértést óhajtjuk előmozdítani. A magunk részéről hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy a támadó háborúk előkészítése olyan gyűlöle­tesnek tűnjék fel, hogy azoknak a népeknek kor­mányai, akik ehhez az eszközhöz nyúlnak, vagy be kell hogy bizonyítsák ügyük igazságát, vagy pe­dig mint gonosztevők kell hogy álljanak a civi­lizáció ítélőszéke elé. Készek vagyunk arra, hogy a világ népeivel tanácskozásokra gyűljünk össze és meg­mutassuk­ azt az utat, amely a leszerelésre ve­zet. Hajlandók vagyunk a választott bíróság meg­alakításához hozzájárulni, hogy ez döntsön a nem­zetek vitás kérdéseiben, de mindennek szuvereni­­tásunk keretében kell történnie. Reg Erika új nemzetközi programja. A Chicago Tribune szerint Harding nemzetközi programja a következő lesz: 1. Békekötés Németországgal Lodge szenátor nyi­latkozatának értelmében, amelyet Wilson elvetett. 2. Külföldi kormányokhoz intézendő javaslatok a fegyverkezések korlátozása tárgyában. 3. Nemzetközi bíróság alakítása. 4. Nemzetközi konferencia összehívása azoknak a politikai kérdéseknek megoldására, amelyek nem esnek a nemzetközi bíróság hatáskörébe. A konfe­rencia tanácskozni fog azokról az intézkedésekről, amelyek a világbéke megvalósítására vezethetnek. MVW« Maaatht Németországot ultimátum elé állították. Az antant nem tárgyal, hanem dekódolást követel. — határideje hétfőn jár le. — Viharos ülés az antant a német birodalmi gyűlésen. (A Nefst­ich­ Újság tudósítójától.) A londoni kon­ferencián a szövetségesek kimondották, hogy a német ellenjavaslat okat még tárgyalási alapul sem fogadják el és tudatták Németország megbízottai­­val, hogy ha március 7-én, hétfőn déli 12 óráig el nem ismerik a párisi határozatokban foglalt jóvátételi feltételeket, a szövetségesek kényszerítő intézkedésekhez nyúlnak. Az antant ezúttal egységesnek mutatta magát, s mindenben a francia­­ álláspontra helyezkedett, kétségkívül annak tudatában, hogy engedékeny­sége okvetlenül kormányválságot, esetleg belső po­litikai zavarokat idéz elő Franciaországban, ami­nek elkerülése a szövetségesek érdeke is. Számí­­tottak-e a németek ily rideg visszautasításra, nem tudhatjuk, valamint arról sincsen még informá­ciónk: behódolnak-e az antant parancsának vagy véglegesen élére állítják a helyzetet? Hétfőn el fog dőlni, hogy a ma és holnap­i nyugalmának kedvéért a német józanság le tudja-e győzni a nemzeti önérzetet és magára veszi-e a jövendő generációt is megnyomorító terheket? Az antant válasza. A­­csütörtöki ülésen Lloyd­ George a szövetséges kormányok nevében felolvasta a választ, amelynek bevezető része a német javaslatot kihívásnak minő­­síti a versaillesi szerződés feltételeivel szemben. A szövetségesek szerint az elleni javaslat gúnyt űz a szerződésből, így a konferenciák hiábavalók. A szövetsé­gesek nem kívánnak elégedetlen, rabszolgasorsban tengődő Németországot, egyszerűen azt követelik, hogy teljesítse kötelezettségeit és tegye jóvá csá­­szári kormányának háborús igazságtalanságait. Nincs szó a hadiköltségek megtérítéséről, azok oly horribilisek, hogy felülmúlják minden ország fizető­képességét,­­ hanem csupán a személyekben és vaz­­gyonban okozott károk jóvátételéről. Ezután a válasz részletesen felsorolja Francia­­ország kárát, az elpusztult gyárakat, a lerombolt házakat, vasutakat, hidakat, alagutakat stb. és meg­­áll­ítja, hogy a németek a francia és belga ipar megsemmisítése céljából követték el a rendszeres pusztításokat. Ha tehát Németország nem adja meg a kárpótlást, a károkat a szövetségeseknek kellene viselniök s igy a győzelem gyümölcseit a­z egyeze­t­­tek, fogják learatni. Csupán az özvegyek és hadi­rokkantak segélyezése Franciaországra és Angliára évenként oly terhet hárit, mely külön-külön­ is ,­ak­n­em háromszorosa annak az összegnek, , amelyet Németország most évi törlesztésként az egész jóvá­­tétel céljára felajánl.­­ Miután a válasz még rámutatott arra is, hogy Németország nem tartotta meg a szénszállítások dol­gában, a lefegyverzés tekintetében, a 20 milliárd aranymárka lefizetése és a háború vétkeseinek meg­büntetése­­körül szerződésben vállalt kötelezettsé­geit, kijelentik a szövetségesek, hogyha a németek záros határidőn belül, amely hétfőn, március 7-én déli 12 órakor jár le, nem ismerik el a párisi hatá­rozatokban foglalt jóvátételi feltételeket, akkor a­ ­z ultimátum válasza miatt

Next