Nemzeti Ujság, 1921. április (3. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-01 / 69. szám

Bátádk, 1921 rApre tts íf ' NEMZETI STÍLÁS . y Láncainak a Margitszigetiéi* M buAssisest­ atsisx és m­ancies missziói* ktuBet aBaniaB csinálni a szífSfsK.­­ ScfUffen MftfpEss egy finencia pénscsopanttia! tárgyat an elaáttsnál. — Tizennégy wlf/írférf pétié­­ rtanmincürént aftania elmenni a né sövény­ek­et. — JátékBanh lese f Jf a szigeten . (Afrtgupa Újság tudósítofáról.) Több ízben meg-, emlékkeztünk arról a szemérmetlen táncolásról, a menyeit a­ főváros közönsége szempontjából annyira fofetedi szépséget, tradíciót, egészséget jelentő Mar­­gitsigetet lelketlen kut­árok adják-veszik. Legutol­jára Schiffer Miksa, aki nevét a Palatínus házcso­port építésével és a Palatínus lakóinak a sanyar­gatásával tette közismertté, vette meg a Pesti Ma­gyar Kereskedelmi Banktól, illetőleg Fleischt Sán­dor diplomatától, de főleg zabkereskedőtől a szi­getet Schiffer Miksa nem azért vette meg a szige­tet, hogy ott kultúrát teremtsen és közérdeket szol­gáljon, hanem egyszerűen azért, hogy gsetteljen vele. A szenzációs ügyről, amely hivatva van arra, hogy a főváros közgyűlését, és a most összeülő nem­zetgyűlést egyképpen foglalkoztassa, részletes tu­dósításunk itt következik: Schiffer Miksa ez év januárjában vásárolta meg a szigetet és első dolga az volt, hogy a belépődí­jat 4 koronára emelje föl. Fölemelte a szigeti ven­déglő bérleti árát is, mindent fölemelt, amit egy­általában emelni lehet, látszott, hogy egyetlen célja a sziget minél alaposabb kihasználása. Sajnos, a fővárosnak, amelynek gerinces keresztény többsége az egyetlen komoly eszköz lenne a vállalkozó új terveinek letöréséhez, semmi köze sincs a sziget­hez. Három héttel ezelőtt a budapesti olasz és francia missziók a Duna palota szálló igazgatóságának köz­vetítésével tárgyalást kezdtek Schifferrel, aki saját személyében képviseli a szigetet bérlő társasá­got, hogy a szigeten az új igazgatósági palota he­lyiségében klubot rendezzenek be az antant-misz­­sziók számára. Ennek a klubnak a Budapesten időző antantmissziók képviselői lettek volna a tag­jai, számszeri­rt mintegy nyolcvanan. Tekintettel azonban arra, hogy az építkezés mintegy 15 millió koronába került volna," a terv megfeneklett Schiffer azonban, úgy látszóm, vérszemet kapott az anzsiltpénz szagától, mert a missziókkal való tár­gyalás meghiúsulása után egy rejtélyes francia pénzcsoporttal kezdett alkudozni. Schiller a fran­ciáktól csekély 35 millió koronát kért a bérlőtársa­ság részvényeiért, ami frankban kifejezve nem is túlságosan nagy összeg, de szemérmetlenül nagy, ha meggondoljuk, hogy a sziget vételára ez év ja­nuárjában 14 millió korona volt, a vállalkozó úr tehát 3 hónap alatt 31 millió koronát keresne a szigeten, ha ezek a tárgyalások eredménnyel vég­ződnek. Sem a kormánynak, sem a fővárosnak nem sza­bad ölbetett kézzel nézni a szigettel folytatott üzér­kedést Mint Horváth Károly bizottsági tag a fő­város legutóbbi közgyűlésén kijelentette, a sziget­nek okvetenül fővárosi kezelésbe kell jutnia, mert csak a fővárosi kezelés biztosítja azt, hogy a szi­get ügyét nem a profit, hanem közérdek szempont­jából "fogják kezelni. Az is figyelembe veendő, hogy a francia társaság nem Arany János fájáért, vagy­ Szent Margit királykisasszony zárdájának romjai­ért akarja megvásárolni a szigetet, hanem azért hogy ott játékbankot létesítsen. Ha pedig a vételi szerződés ezzel, vagy más külföldi pénzcsoporttal , hiszen játékbank alakítására mindig akad pénz, még svájci frankban és dollárban is létrejön, lesz-e csonka-Magyarország kormányának ereje arra, hogy egy maga mögött nagyhatalmat tudó pénzcsoporttal szembeszálljon ? A Margitsziget ügyét a legsürgősebben rendezni­­ kell és a rendezésnek egy módja van csupán: a­­ fővárosi kezelés, úgy tudjuk, hogy erre vonatko­zóan a legközelebbi közgyűlésen újabb szenzációs " felszólalás"fog elhangzani. A színpad mint hetér a­ cégér* Szabó L­ezsef cikke és a kultuszfeormány.­­ A szintmzi lapok és a színházi iskolái (A Nimmi Újság tudósítójától.) Kíméletlen, de csak a t teljes egészében alapos támadás érte egyik „iparosi estilap hasábjain az úgynevezett , magjáT'“ színészetet. A támadás nyomán zsoogón mozdult meg az a darázsfészek, amely a színhá­zak mézes kaptárai körül rajzik. És a legszomo­­rúbb az, hogy a magyar kultusz­politika bizonyos tényezői, talán egyéni antagonizmusra visszave­zethető, tehát nem egészen a közérdeket respektáló okokból, pártfogó jobbját, nyújtotta ki egy­­ olyan társadalmi réteg felé, amely kilencven százaléká­ban mételye a fővárosi erkölcsnek és erjesztő csk­atelepe egy idegen kapitalizmus aranyborjúja körül viháncoló rothadásnak. A magyarság kebelében hagyományos és szinte beteges színészkultusz élt mindig azokra a nagy, de meglehetősen, elévült érdemekre való tekintet­tel, amelyeket a magyar színészek, a nemzet nap­számosai” a magyar nyelvért, a magyar irodalom megteremtéséért, a magyar lészek feltámasztásáért folytatott gigantikus küzdelemben szereztek. Ez a hagyomány élt a sajtóban is, amely a szí­nészettel szemben mindig keztyüs kezű volt Nem akart soha belenyúlni a hínárba, nehogy sár frecs­­csenjen azokra, akik még ma is a magyar művé­szet szent ügyéért küzdenek egy rettenetes pos­­vány fertőjének fullasztó gőzében. Végre azonban mégis kirobbant a dolog. Egy túlfűtött írói temperamentum nem tudta meg­állni, hogy rá ne mutasson színészetünk szörnyű és elsősorban a magyarság ügyét tekintve végzetes válságára. Hiba talán csak ott történt, hogy nem különböztetett elég élesen, hogy nem adta meg az elismer­ést és a menlevelet azoknál,­ a komoly mű­vészi értékeknek, amelyek minden megbecsülésre, sőt minden hódolatra érdemesek, akik ma is a nemzet nagy ügyének heroikus munkásai, akiknek azonban legelsősorban érdekük, hogy a­­szik­házak világát ettől a züllött, élősdi hadtól megszabadít­sák s elviselhető légkört teremtsenek ott, ahol ma a szexuális vásár émelyítő parfümjei mérgeznek meg minden egészséges lehelletet. Szabó Dezső cikkének teljes igaza van. Ezt a magunk részéről is meg kell állapítanunk. A szín­házaié közül a lupanárok atmoszférája kóvályog. A színház kapitalizálódott s egy idegen kapitaliz­mus aranyifjúságának csak a szexuális­­vonatko­zások iránt érzékeny pénze csaknem legnagyobb részében korrumpálta azt a világot, amely az utóbbi időben főképp olyanokból rekrutálódott, akiknek vétsége és egész lelki berendezése amúgy is hajlamos volt­­erre a szexuális korrupcióra. A színházakat és kabarékat, amelyeket ma már itt-ott alig kivehető árnyalati különbségek válasz­tanak el az éjjeli mulatóhelyektől, valósággal el­árasztották azok a nők, akiknek a színésznői cím csak cégér arra, hogy ezen a réven magasabb ára­kat érhessenek el a női vásáron.­­ A színpad pedig egyszerű kirakattá ztöilött, ahol a szexualitásnak hűséges csatlósává szegődön divat segítségével, rendőri segédlet mellett rendeznek káprázatos ki­állításokat a testiség kultuszának. A lábak, keblek, karok, formák izgató és minden raffináltsággal megrendezett bachanáliái folynak egy némely szin- A színpadi prostitúció és a zsidó töke. — — A Nemzeti Színház felszabadítása, padunkon. Fantasztikus melegház ez, ahol a leg­­exotikusabb és leggonoszabb erabervirágokat te­nyésztik ki. És ennek a tündöklő fékvszágnak képes rollai is vannak; a mindennél alantasabb színvonalú,­­ a mindennél lazább erkölcsű színházi lapok, amelyek egymásután burjánoznak fel s ma már annyira tartózkodás nélkül mutogatják a foguk fehérjét, hogy lábszépségversenyeket rendeznek, a prima­donnák intim tájairól közölnek fényképfelvételeket s ezekből állítják össze pikáns mellékizű képrejt­vényeiket Ezek a lapok csinálnak égig érő kultuszt szín­házi szarvusz konduktuszszal járó beleraknák, akik minden egyébtől eltekintve, főfő szitói egy emberi nyomorúságoktól terhes korban a szociális elkeseredésnek. Ezek azok a nők, akik a minden gyönyörűségben tobzódó jólét és a féktelen fény­űzésbe futó pompa koronázatlan királynői, akik­nek semmi sem drága és elérhetetlen, akik az éj­jeli dőzsölések tékozló mámorában csapongnak s akik mindezért cserébe legfeljebb egy Becker Béby lélektelen nyers romlottságát adják. De nemcsak féktelen elkeseredést váltanak ki ezek a megara-karrierek, hanem káprázatos álom­­világok is, amelyek vágyakat, sóvárgó epedést kel­tenek egész sereg szegény, becsületes, de könnyen megtántorodó női lélekben. A rossz példa ellenáll­hatatlan ragyogásával csábítják fénykörükbe a szegény tapasztalatlan pilléket. De a nagy karrier szerencse dolga, csak nagyon kevésnek jut osztály­részül s néhány kiváltságos arrivén kívül a nagy többség tört szárnyakkal zuhan le a prostitúció örvényébe. És a színpadnak ebben a fertőző munkájában ha segítő társa a sok színházi iskola. .A színházi pálya túlzsúfolt. Tessék ott megcsinálni a nume­rus clausust még pedig a színházi iskolák közt. Semmi szükség a sok kis magániskolára, amely alapjában nem is a színpadra nevel, csak a szín­házi öltözőre. Tessék ezeket megszüntetni, ezeket szigorúan ellenőrizni, ezeket megrendszabályozni. A színész-akadémián egyre nehezítik a föltétele­ket Középiskolai képzettséget kívánnak, négy évre emelték fel a kiképzési időt. Ezzel szemben a ma­gán­iskolák egy év alatt képeznek ki és semmi tekintetben megkötve nincsenek. Ezek nevelik az­tán a színpadok árnyékába azt az élősdi hadat, amely a színész nevet teljesen sárba rántotta. Kultuszpolitikánknak arra legyen gondja, hogy szabadítsa meg a Nemzeti Színházat, amely egyre életképtelenebbé vérszegényedik, a színművészeti tanács és egy gerinctelen, invencióban vezetés nyűgétől. Arra ügyeljen, hogy mozdítsa el helyé­ről a Magyar Királyi Operaházat terpesztő dillet­­tantizmust és engedje, hogy ezek az intézmények régi színvonalukra emelkedhessenek fel újra s”is­mét az ország első színházaivá válhassanak. A Nemzeti Színház szabja meg a művészi és er­kölcsi nivót s a magán-színházi mulatók sülyedje­­nek le arra a szintre, ahol címbitorlással nem rongálhatják a magyar színészet régi becsületét. Uja&& kjiotiif rtácsf«feii5f©k NéBi*t@F*áág ellen. Pánt«, marc. 31. A vPetit Párisien londoni t*v* irata jfzerint Llot^Baeorge vasárnap este magához kérette Sir Wattm'nrston Evans h­adü­gyminisztert és Wilson marsát, akikkel hosszabb ideig tanács­kozott. Aztánszik, hogy a Németországgal szemben aztal tapinó katonai rendszabályokról és azok­­nak kkterjesztéséről van szó abban az esetben, ha a berlini kormány a legközelebbi napokban esedé­kes fizetéseket teljesíteni vonakodnék. München, márc. 31. Kahl bajor miniszterelnök tudatta a birodalmi kormánnyal, hogy e pillanat­ban nem lehet szó a bajor népőrség leszereléséről. Sikkasztó vasúti tisztviselő. Betörte a fejét, bgffy elhitessen egy rablótársadist (.A NemzetUáfság tudósitójától.) A budapesti he­lyiérdekű villamos vasút Kén­ utcai teherpályaud­varán mir délután vérbefagyva találták Halász Lá­zljt*Tiezelőtisztet az egyik mellékvágány kocsi­jának fékező fülkéjében. Halász feje be volt zúzva, az arca és keze csupa vér. Mikor a vasutasok se­gítségével magához tért és feltápászkodott, kia­bálni kezdett, hogy az alkalmazottak kifizetésére nála volt 63.000 korona eltűnt a belső tárcájából. Elmondta, hogy egy ismeretlen, civilruhás, szőke fiatalember valami súlyos tárggyal, valószínűleg bokszerrel fejbevágta, amikor áthaladt a vágányo­kon és attól kezdve ő elvesztette eszméletét. A rendőrség megindította a nyomozást. Halász sérülése igen könnyű természetű volt, ezért be­szállítottak el a főkapitányság épületébe, ahol az esti órákban hallgatták ki. Az egész ügy nagyon gyanúsnak tűnt fel és ezért a nyomozás már kez­detben gyanakodott, hogy nem csak kitalált me­séről van-e szó. A vasutasok ugyanis idegen em­­bert egyáltalán nem láttak a pályaudvaron se a merénylet előtt, se utána. Az esti kihallgatáson Halász László tényleg be­vallotta, hogy a fizetésekre kapott 65.000 koronát a tőzsdén eljátszotta és minthogy­ a pénzt pótolni nem tudta, ezt a megoldást találta a legmegfele­lőbbnek, hogy a sikkasztást leplezze. A fejét hozzá­verte a vasúti kocsi egyik kiálló vasához, a kiömlő vérrel kezeit is besszennyezte. Remélte, hogy a csalásra nem jönnek rá és ily módon megszabadul A rendőrség Halász Lászlót vallomása alapján elő­zetes letartóztatásba helyezte. Tűzvész pusztította el a Gizella-malop sabonaralltárisát Háromszázhetven /»ágon kukorica égett ki. — Halálos bales*!’ as oltásnál. — Több m­illió­ra róna a kár. (A Nemzetije faág tudósítójától.) Ma, amikor a vehető körök­,csak a legnagyobb nehézségek árán tudják biztosítani a főváros kisszellá­tását, súlyos következmén­­yekkel járó tűzvész pusztította el a Soroksárdrű­zon levő Gizella-gőzmalom négyemeletes gabondjrektú­rá­t, melyben mintegy 3­0 vagonnyi gabtonanyag volt felhalmozva. A­ tűz hajnali 4 óra tájban támadt az eddigi megállapítás szerint gép­hiba következtében. A tűzoltók Ja­nicsek főparancs­nok vezetésével a II- IV., V. IX. és X. kerületi tűzoltó laktanyákból teljes felszereléssel vonultak ki. Mire a tűzoltók megérkeztek, a malom hatalmas gabonaraktára és az elevátor lángban álltak. Az épületrész megmentésére gondolni sem lehetett, a tűzoltók munkája a tűzvész lokalizálására irányult. A gabonaraktár épülete és az elevátor reggeli 7 óra tájban óriási robajjal összeomlott. A jóelőre meg­tett elővigyázati intézkedéseknek köszönhető, hogy az összeomlásnál senki sem sérült meg. Délelőtt 10 óra tájban a tűzoltóság emberfeletti erőfeszítésének sikerült megakadályoznia, hogy a­ tűz átterjedjen a lisztraktárra és­ egyéb épületrészekre, valamint a szomszédos Wagner-gyárra, amelyek a legnagyobb tűzveszélyben forogtak. A tűznél a délelőtt folyamán megjelent Sipőcz Jenő polgármester és Falkasházy Lajos alpolgár­­mester is. Az eddigi részleges tűszvizsgálat megálla­pításai szerint a katasztrófát, az okozta, hogy az elevátor szedőgépének egyik pléh­vedre elgörbült, a h­ajtásszijat visszatartotta s az így keletkezett súr­lódás következtében a vasdarabok között szikra pattant ki, amely a könnyen gyúlékony anyagot lángra, lobbant­ott­a. A végleges vizsgálatot holnap tartják meg. A délutáni órákban a Vaskapu­ utcai részen a gabonaraktár egyik félig leégett oldalfala az úttestre omlott, ahol a kiváncsiak tömege sora­­kozott. Mikor a fal düledezni kezdett, a tömeg h­any­at- hom­lok menekült, egy fiatal lakatosinas, Krizsán József azonban már nem tudott a kellő gyorsasággal elfutni: a több méter magas fal rá­zuhant s irtózatos súlyával agyonzúzta. A szeren­csétlen fiú szörnyet italt. Az éjjeli órákban már csata­tét terület tűz­­őrsége maradt a helyszínen s fáradozott a még mindig égő romhalmaz teljes eloltásán. Valószínű, hogy a tűz elfojtása a holnap délelőtti órákban fog megtörténni. A kár nagysága, mely bizonnyal több millió koronára rúg, még nincs pontosan meg­állapítva. Bizonyos, hogy a tűzkatasztrófa közélel­mezési szempontból is rendkívül súlyos kárt okozott

Next