Nemzeti Ujság, 1921. április (3. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-01 / 69. szám
Bátádk, 1921 rApre tts íf ' NEMZETI STÍLÁS . y Láncainak a Margitszigetiéi* M buAssisest atsisx és mancies missziói* ktuBet aBaniaB csinálni a szífSfsK. ScfUffen MftfpEss egy finencia pénscsopanttia! tárgyat an elaáttsnál. — Tizennégy wlf/írférf pétié rtanmincürént aftania elmenni a né sövényeket. — JátékBanh lese f Jf a szigeten . (Afrtgupa Újság tudósítofáról.) Több ízben meg-, emlékkeztünk arról a szemérmetlen táncolásról, a menyeit a főváros közönsége szempontjából annyira fofetedi szépséget, tradíciót, egészséget jelentő Margitsigetet lelketlen kutárok adják-veszik. Legutoljára Schiffer Miksa, aki nevét a Palatínus házcsoport építésével és a Palatínus lakóinak a sanyargatásával tette közismertté, vette meg a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól, illetőleg Fleischt Sándor diplomatától, de főleg zabkereskedőtől a szigetet Schiffer Miksa nem azért vette meg a szigetet, hogy ott kultúrát teremtsen és közérdeket szolgáljon, hanem egyszerűen azért, hogy gsetteljen vele. A szenzációs ügyről, amely hivatva van arra, hogy a főváros közgyűlését, és a most összeülő nemzetgyűlést egyképpen foglalkoztassa, részletes tudósításunk itt következik: Schiffer Miksa ez év januárjában vásárolta meg a szigetet és első dolga az volt, hogy a belépődíjat 4 koronára emelje föl. Fölemelte a szigeti vendéglő bérleti árát is, mindent fölemelt, amit egyáltalában emelni lehet, látszott, hogy egyetlen célja a sziget minél alaposabb kihasználása. Sajnos, a fővárosnak, amelynek gerinces keresztény többsége az egyetlen komoly eszköz lenne a vállalkozó új terveinek letöréséhez, semmi köze sincs a szigethez. Három héttel ezelőtt a budapesti olasz és francia missziók a Duna palota szálló igazgatóságának közvetítésével tárgyalást kezdtek Schifferrel, aki saját személyében képviseli a szigetet bérlő társaságot, hogy a szigeten az új igazgatósági palota helyiségében klubot rendezzenek be az antant-miszsziók számára. Ennek a klubnak a Budapesten időző antantmissziók képviselői lettek volna a tagjai, számszerirt mintegy nyolcvanan. Tekintettel azonban arra, hogy az építkezés mintegy 15 millió koronába került volna," a terv megfeneklett Schiffer azonban, úgy látszóm, vérszemet kapott az anzsiltpénz szagától, mert a missziókkal való tárgyalás meghiúsulása után egy rejtélyes francia pénzcsoporttal kezdett alkudozni. Schiller a franciáktól csekély 35 millió koronát kért a bérlőtársaság részvényeiért, ami frankban kifejezve nem is túlságosan nagy összeg, de szemérmetlenül nagy, ha meggondoljuk, hogy a sziget vételára ez év januárjában 14 millió korona volt, a vállalkozó úr tehát 3 hónap alatt 31 millió koronát keresne a szigeten, ha ezek a tárgyalások eredménnyel végződnek. Sem a kormánynak, sem a fővárosnak nem szabad ölbetett kézzel nézni a szigettel folytatott üzérkedést Mint Horváth Károly bizottsági tag a főváros legutóbbi közgyűlésén kijelentette, a szigetnek okvetenül fővárosi kezelésbe kell jutnia, mert csak a fővárosi kezelés biztosítja azt, hogy a sziget ügyét nem a profit, hanem közérdek szempontjából "fogják kezelni. Az is figyelembe veendő, hogy a francia társaság nem Arany János fájáért, vagy Szent Margit királykisasszony zárdájának romjaiért akarja megvásárolni a szigetet, hanem azért hogy ott játékbankot létesítsen. Ha pedig a vételi szerződés ezzel, vagy más külföldi pénzcsoporttal , hiszen játékbank alakítására mindig akad pénz, még svájci frankban és dollárban is létrejön, lesz-e csonka-Magyarország kormányának ereje arra, hogy egy maga mögött nagyhatalmat tudó pénzcsoporttal szembeszálljon ? A Margitsziget ügyét a legsürgősebben rendezni kell és a rendezésnek egy módja van csupán: a fővárosi kezelés, úgy tudjuk, hogy erre vonatkozóan a legközelebbi közgyűlésen újabb szenzációs " felszólalás"fog elhangzani. A színpad mint hetér a cégér* Szabó Lezsef cikke és a kultuszfeormány. A szintmzi lapok és a színházi iskolái (A Nimmi Újság tudósítójától.) Kíméletlen, de csak a t teljes egészében alapos támadás érte egyik „iparosi estilap hasábjain az úgynevezett , magjáT'“ színészetet. A támadás nyomán zsoogón mozdult meg az a darázsfészek, amely a színházak mézes kaptárai körül rajzik. És a legszomorúbb az, hogy a magyar kultuszpolitika bizonyos tényezői, talán egyéni antagonizmusra visszavezethető, tehát nem egészen a közérdeket respektáló okokból, pártfogó jobbját, nyújtotta ki egy olyan társadalmi réteg felé, amely kilencven százalékában mételye a fővárosi erkölcsnek és erjesztő cskatelepe egy idegen kapitalizmus aranyborjúja körül viháncoló rothadásnak. A magyarság kebelében hagyományos és szinte beteges színészkultusz élt mindig azokra a nagy, de meglehetősen, elévült érdemekre való tekintettel, amelyeket a magyar színészek, a nemzet napszámosai” a magyar nyelvért, a magyar irodalom megteremtéséért, a magyar lészek feltámasztásáért folytatott gigantikus küzdelemben szereztek. Ez a hagyomány élt a sajtóban is, amely a színészettel szemben mindig keztyüs kezű volt Nem akart soha belenyúlni a hínárba, nehogy sár frecscsenjen azokra, akik még ma is a magyar művészet szent ügyéért küzdenek egy rettenetes posvány fertőjének fullasztó gőzében. Végre azonban mégis kirobbant a dolog. Egy túlfűtött írói temperamentum nem tudta megállni, hogy rá ne mutasson színészetünk szörnyű és elsősorban a magyarság ügyét tekintve végzetes válságára. Hiba talán csak ott történt, hogy nem különböztetett elég élesen, hogy nem adta meg az elismerést és a menlevelet azoknál, a komoly művészi értékeknek, amelyek minden megbecsülésre, sőt minden hódolatra érdemesek, akik ma is a nemzet nagy ügyének heroikus munkásai, akiknek azonban legelsősorban érdekük, hogy aszikházak világát ettől a züllött, élősdi hadtól megszabadítsák s elviselhető légkört teremtsenek ott, ahol ma a szexuális vásár émelyítő parfümjei mérgeznek meg minden egészséges lehelletet. Szabó Dezső cikkének teljes igaza van. Ezt a magunk részéről is meg kell állapítanunk. A színházaié közül a lupanárok atmoszférája kóvályog. A színház kapitalizálódott s egy idegen kapitalizmus aranyifjúságának csak a szexuálisvonatkozások iránt érzékeny pénze csaknem legnagyobb részében korrumpálta azt a világot, amely az utóbbi időben főképp olyanokból rekrutálódott, akiknek vétsége és egész lelki berendezése amúgy is hajlamos volterre a szexuális korrupcióra. A színházakat és kabarékat, amelyeket ma már itt-ott alig kivehető árnyalati különbségek választanak el az éjjeli mulatóhelyektől, valósággal elárasztották azok a nők, akiknek a színésznői cím csak cégér arra, hogy ezen a réven magasabb árakat érhessenek el a női vásáron. A színpad pedig egyszerű kirakattá ztöilött, ahol a szexualitásnak hűséges csatlósává szegődön divat segítségével, rendőri segédlet mellett rendeznek káprázatos kiállításokat a testiség kultuszának. A lábak, keblek, karok, formák izgató és minden raffináltsággal megrendezett bachanáliái folynak egy némely szin- A színpadi prostitúció és a zsidó töke. — — A Nemzeti Színház felszabadítása, padunkon. Fantasztikus melegház ez, ahol a legexotikusabb és leggonoszabb erabervirágokat tenyésztik ki. És ennek a tündöklő fékvszágnak képes rollai is vannak; a mindennél alantasabb színvonalú, a mindennél lazább erkölcsű színházi lapok, amelyek egymásután burjánoznak fel s ma már annyira tartózkodás nélkül mutogatják a foguk fehérjét, hogy lábszépségversenyeket rendeznek, a primadonnák intim tájairól közölnek fényképfelvételeket s ezekből állítják össze pikáns mellékizű képrejtvényeiket Ezek a lapok csinálnak égig érő kultuszt színházi szarvusz konduktuszszal járó beleraknák, akik minden egyébtől eltekintve, főfő szitói egy emberi nyomorúságoktól terhes korban a szociális elkeseredésnek. Ezek azok a nők, akik a minden gyönyörűségben tobzódó jólét és a féktelen fényűzésbe futó pompa koronázatlan királynői, akiknek semmi sem drága és elérhetetlen, akik az éjjeli dőzsölések tékozló mámorában csapongnak s akik mindezért cserébe legfeljebb egy Becker Béby lélektelen nyers romlottságát adják. De nemcsak féktelen elkeseredést váltanak ki ezek a megara-karrierek, hanem káprázatos álomvilágok is, amelyek vágyakat, sóvárgó epedést keltenek egész sereg szegény, becsületes, de könnyen megtántorodó női lélekben. A rossz példa ellenállhatatlan ragyogásával csábítják fénykörükbe a szegény tapasztalatlan pilléket. De a nagy karrier szerencse dolga, csak nagyon kevésnek jut osztályrészül s néhány kiváltságos arrivén kívül a nagy többség tört szárnyakkal zuhan le a prostitúció örvényébe. És a színpadnak ebben a fertőző munkájában ha segítő társa a sok színházi iskola. .A színházi pálya túlzsúfolt. Tessék ott megcsinálni a numerus clausust még pedig a színházi iskolák közt. Semmi szükség a sok kis magániskolára, amely alapjában nem is a színpadra nevel, csak a színházi öltözőre. Tessék ezeket megszüntetni, ezeket szigorúan ellenőrizni, ezeket megrendszabályozni. A színész-akadémián egyre nehezítik a föltételeket Középiskolai képzettséget kívánnak, négy évre emelték fel a kiképzési időt. Ezzel szemben a magániskolák egy év alatt képeznek ki és semmi tekintetben megkötve nincsenek. Ezek nevelik aztán a színpadok árnyékába azt az élősdi hadat, amely a színész nevet teljesen sárba rántotta. Kultuszpolitikánknak arra legyen gondja, hogy szabadítsa meg a Nemzeti Színházat, amely egyre életképtelenebbé vérszegényedik, a színművészeti tanács és egy gerinctelen, invencióban vezetés nyűgétől. Arra ügyeljen, hogy mozdítsa el helyéről a Magyar Királyi Operaházat terpesztő dillettantizmust és engedje, hogy ezek az intézmények régi színvonalukra emelkedhessenek fel újra s”ismét az ország első színházaivá válhassanak. A Nemzeti Színház szabja meg a művészi és erkölcsi nivót s a magán-színházi mulatók sülyedjenek le arra a szintre, ahol címbitorlással nem rongálhatják a magyar színészet régi becsületét. Uja&& kjiotiif rtácsf«feii5f©k NéBi*t@F*áág ellen. Pánt«, marc. 31. A vPetit Párisien londoni t*v* irata jfzerint Llot^Baeorge vasárnap este magához kérette Sir Wattm'nrston Evans hadügyminisztert és Wilson marsát, akikkel hosszabb ideig tanácskozott. Aztánszik, hogy a Németországgal szemben aztal tapinó katonai rendszabályokról és azoknak kkterjesztéséről van szó abban az esetben, ha a berlini kormány a legközelebbi napokban esedékes fizetéseket teljesíteni vonakodnék. München, márc. 31. Kahl bajor miniszterelnök tudatta a birodalmi kormánnyal, hogy e pillanatban nem lehet szó a bajor népőrség leszereléséről. Sikkasztó vasúti tisztviselő. Betörte a fejét, bgffy elhitessen egy rablótársadist (.A NemzetUáfság tudósitójától.) A budapesti helyiérdekű villamos vasút Kén utcai teherpályaudvarán mir délután vérbefagyva találták Halász Lázljt*Tiezelőtisztet az egyik mellékvágány kocsijának fékező fülkéjében. Halász feje be volt zúzva, az arca és keze csupa vér. Mikor a vasutasok segítségével magához tért és feltápászkodott, kiabálni kezdett, hogy az alkalmazottak kifizetésére nála volt 63.000 korona eltűnt a belső tárcájából. Elmondta, hogy egy ismeretlen, civilruhás, szőke fiatalember valami súlyos tárggyal, valószínűleg bokszerrel fejbevágta, amikor áthaladt a vágányokon és attól kezdve ő elvesztette eszméletét. A rendőrség megindította a nyomozást. Halász sérülése igen könnyű természetű volt, ezért beszállítottak el a főkapitányság épületébe, ahol az esti órákban hallgatták ki. Az egész ügy nagyon gyanúsnak tűnt fel és ezért a nyomozás már kezdetben gyanakodott, hogy nem csak kitalált meséről van-e szó. A vasutasok ugyanis idegen embert egyáltalán nem láttak a pályaudvaron se a merénylet előtt, se utána. Az esti kihallgatáson Halász László tényleg bevallotta, hogy a fizetésekre kapott 65.000 koronát a tőzsdén eljátszotta és minthogy a pénzt pótolni nem tudta, ezt a megoldást találta a legmegfelelőbbnek, hogy a sikkasztást leplezze. A fejét hozzáverte a vasúti kocsi egyik kiálló vasához, a kiömlő vérrel kezeit is besszennyezte. Remélte, hogy a csalásra nem jönnek rá és ily módon megszabadul A rendőrség Halász Lászlót vallomása alapján előzetes letartóztatásba helyezte. Tűzvész pusztította el a Gizella-malop sabonaralltárisát Háromszázhetven /»ágon kukorica égett ki. — Halálos bales*!’ as oltásnál. — Több millióra róna a kár. (A Nemzetije faág tudósítójától.) Ma, amikor a vehető körök,csak a legnagyobb nehézségek árán tudják biztosítani a főváros kisszellátását, súlyos következményekkel járó tűzvész pusztította el a Soroksárdrűzon levő Gizella-gőzmalom négyemeletes gabondjrektúrát, melyben mintegy 30 vagonnyi gabtonanyag volt felhalmozva. A tűz hajnali 4 óra tájban támadt az eddigi megállapítás szerint géphiba következtében. A tűzoltók Janicsek főparancsnok vezetésével a II- IV., V. IX. és X. kerületi tűzoltó laktanyákból teljes felszereléssel vonultak ki. Mire a tűzoltók megérkeztek, a malom hatalmas gabonaraktára és az elevátor lángban álltak. Az épületrész megmentésére gondolni sem lehetett, a tűzoltók munkája a tűzvész lokalizálására irányult. A gabonaraktár épülete és az elevátor reggeli 7 óra tájban óriási robajjal összeomlott. A jóelőre megtett elővigyázati intézkedéseknek köszönhető, hogy az összeomlásnál senki sem sérült meg. Délelőtt 10 óra tájban a tűzoltóság emberfeletti erőfeszítésének sikerült megakadályoznia, hogy a tűz átterjedjen a lisztraktárra és egyéb épületrészekre, valamint a szomszédos Wagner-gyárra, amelyek a legnagyobb tűzveszélyben forogtak. A tűznél a délelőtt folyamán megjelent Sipőcz Jenő polgármester és Falkasházy Lajos alpolgármester is. Az eddigi részleges tűszvizsgálat megállapításai szerint a katasztrófát, az okozta, hogy az elevátor szedőgépének egyik pléhvedre elgörbült, a hajtásszijat visszatartotta s az így keletkezett súrlódás következtében a vasdarabok között szikra pattant ki, amely a könnyen gyúlékony anyagot lángra, lobbantotta. A végleges vizsgálatot holnap tartják meg. A délutáni órákban a Vaskapu utcai részen a gabonaraktár egyik félig leégett oldalfala az úttestre omlott, ahol a kiváncsiak tömege sorakozott. Mikor a fal düledezni kezdett, a tömeg hanyat- homlok menekült, egy fiatal lakatosinas, Krizsán József azonban már nem tudott a kellő gyorsasággal elfutni: a több méter magas fal rázuhant s irtózatos súlyával agyonzúzta. A szerencsétlen fiú szörnyet italt. Az éjjeli órákban már csatatét terület tűzőrsége maradt a helyszínen s fáradozott a még mindig égő romhalmaz teljes eloltásán. Valószínű, hogy a tűz elfojtása a holnap délelőtti órákban fog megtörténni. A kár nagysága, mely bizonnyal több millió koronára rúg, még nincs pontosan megállapítva. Bizonyos, hogy a tűzkatasztrófa közélelmezési szempontból is rendkívül súlyos kárt okozott