Nemzeti Ujság, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-01 / 94. szám

> f i r Ara í 2 korona. V \ május 1. • in. évf. r>4. »*. -NEMZETI ÚJSÁG liifiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuuifiliifiliuiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiimiifiiiiiuimmimiiiiiii SzerkesztőségiGerlócxy-u.ll.Telef.iJózs.65tJóz8.66,S>67, Ppn pp 7 TÍ NV DfillTIFAI H ADI1 AD Előfizetési ál-1 Egész évre 440 kor., félévre 220 kor« 5-68,5-69. Éjjeli telef.i 75-88 és 75-31.-Kiadóhivatala BCiflBÖAi 1 I ” ULH 1AÄJ RBrlLAr negyedévi. 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egye« szám Gerlóczy-n. 11. Telefoni 5-67, 5-68. Reklamációi 19-25, Felelős szerkesztői Túri Béla« 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint* a magyar válság. (Negyedik közlemény.) „Erény is, bűn is, minden eljön értünk, ' ■ **6$' mindenünkért vezekelve vértünk.“ Vázlatosan megrajzoltuk azt a folyamatot, amely odáig sodort bennünket, ahol ma va­gyunk. — vagyunk területileg éppúgy, mint gazdaságilag és erkölcsileg. De várjon tud­juk-e, hol is vagyunk, mennyire jutottunk? Az odamondogatás demagóg kéje nem bánt, a pár­tok és érdekcsoportok bokatávlatába nem szű­kítjük bele szemünket, és a feketénlátás beteg­sége épp oly távol van tőlünk, mint a bárgyú optimizmus színvaksága minden komorabb szín iránt. Ezzel a lélekkel és ezen a magaslaton mondjuk ki azt a megállapítást, hogy a magyar erkölcsi válság nem ma tört ki, de még messze van a befejeződéstől, ugyanakkor azonban meg­kezdődött a gyógyulás folyamata is, de csak annyiban, hogy az ellenbacillusok munkába kezdtek és kórpusztító működésüknek kétségte­len nyomait látjuk. E szűkre szabott helyen a mának válságos tüneteiből csak a legfőbbeket tűzhetjük az elfogulatlan érdeklődő szeme elé. 1. A nemzeti szolidaritás gondolata még pá­ratlan katasztrófáink tanulságainak hatása alatt sem tudott egészen megnyugtató és biztató erővel kialakulni, sőt ma még jobban dúl az osztályok harca, mint valaha. Néha az az érzé­sünk, hogy egy tébolyult géppel van dolgunk, amelynek először a nagy kerekei feledkeztek meg arról, az egymásrautaltságról és egybe­­függésről, amellyel a gép gondolata jegyében és ép működése érdekében szolidaritásban kell lenniök — a részlethivatáson túl — minden más kerékkel és a legutolsó szegeccsel is. A mind­jobban elharapózott nemzet­társadalmi atomi­zálódás a világháború és a két söpredékforra­dalom idején egyenesen megbolondította a sze­gecseket, amelyek fontossága erősebben hang­súlyozódott, s amelyek ebből azt a következte­tést vonták, a ravasz és céltudatos agitáció erő­teljes sugallata alatt,-­hogy ők az egész gépe­zet urai. Egy időre ki is ugrottak motort, kere­ket, egész gépet játszani, s láttuk, mivé lett a gép munkája. Ma a földmíves és kisgazda­társadalom felől érezni ezt a törekvést, a hibás régi rendszer és az őrületes proletár uralom reakciója és példabeli hatásaképp. Az a plakát, amelyen kabátosember, öreg paraszt és izmos munkás az egy trikolór alatt testvériesül, két éve készült, de még ma is csak a jövő zenéje. Hogy mivel lehetne jelenné valósítani, arról befejező cikkünkben szólunk, — de hogy ez ma így van és hogy ez a nemzeti munkára milyen bénító hatással és a területi fölszabadulás lehe­tőségére milyen veszedelemmel jár, a nemzet idegrendszerének milyen lázas állapotára mu­tat, azt nem kell részleteznünk. Ennek a bajnak részben magyarázata, részben párhuzama a má­sik szomorú tünet. 2. A magyarság erősen judaizáltatott az el­múlt liberális rendszer alatt, még inkább a söp­redék diadalának napjaiban, s ennek vészes hatása ma mutatkozik a legsátánibb fénnyel. Hosszú tanulmány dolga volna ennek a végére járni, itt csak rapszodikus töredékeket adha­tunk. A világnézetet nevezhetjük életizlésnek is, s a magyarság egész életizlése megromlott, egy­felől a gonosz példák hatása, másfelől a hamis tanítások sugallata alatt. Az anyagias gondol­kozás és a korrupció orgiáit mindenki látja, és ez a gondolkozás ma kétszeresen végzetes, nem azért, mintha egy vértelen, sokszor hamis és hazug ál-idealizmus helyébe erős anyagi alapot akarna teremteni a komoly ideális javak érde­kében, hanem éppen azért, mert nem ezt akarja (legföljebb ürügyül szavalja), ellenkezőleg: céllá magasztosítja az eszközt és mohóságába, törte­­téseibe és húlásaiba fojtja, temeti az eszmei céloknak és kötelességeknek még a gondolatát, még az emlékezetét is. Világfelfogásunk, világ­­érzésünk végig megromlott a társadalmi erköl­­­csök és a szellemi­­ megnyilatkozások minden­­ terén, s mindaz, ami ősgyökerezéssel, de uj szí­neződésekkel valóban magyar lenne s ezzel joggal exoticum lett, olyan távoli, idegen és va­lósággal múzeumba való,­­ mint egy egyiptomi vagy azték furcsaság. A magyar családba, a magyar társadalmi tónusba, a kúriák és falvak életébe egyaránt diadalmasan vonult be a sé­mita rabszolgalélek ízlése, világnézete, egy irtó­zatos járvány foltjai ütköznek ki még különben erősen magyar­­okon, újságírókon, művésze­ken, politikusokon és egész társadalmi rétege­ken is. Veszedelmesen fenyeget az a jövendő, amelyben — egyik publicistánk fölkiáltása sze­rint — lehet, hogy nem lesznek már sémi zsidók, de mindenki árja vagy turáni orra sémiig lesz. 3. Végzetessé válható defetizmus mutatkozik minden vonalon, amelyet csak rikitóbbá ugrat szemünk előtt a sok szavalás, fogadkozás, korcsmár és matinés szó- és kardcsörtetés...ilogy mennyi része van ebben a háborús fáta­fúság­nak s talán taktikázó életösztönnek, mel­t a destrukció utóhatásainak s mennyi annak a mondhatni faji vonásnak, amely a Nagyidai Cigányok keserű szatírájában sötétedik, nem keressük, de megvan nemcsak a hivatalos poli­tikában, hanem a magyar társadalom egész viselkedésében ellenséges katonatisztektől kezd­ve a zsidó ellenségig egyaránt, s oly mélyrehat, hogy még csak taktikából, szükséges teatrali­tásból sem enged keményebb gesztusokat, mikor azok nem is jelentenének nagyobb kockázatot. (Lásd: azt a külügyminisztert, aki csak úgy mondhatta el férfias, helyes beszédét — azt is egy pártnak fagyos-dermedt csöndjében — hogy előre levonta szörnyű cselekedetének kö­­vetkez­ése, és előre lejámadott). Mosáleimre ez a rendszer­­e egészen a korcsmai ébredőig, aki hangosan agitál, amíg zsidó nincs körü­lötte, vagy amíg a zsidó jövedelmes üzletet nem csillogtat mohó (s bizony eléggé kiéhezett) sze­mei előtt. 4. Teljes világnézeti zűrzavar van összefüg­gésben az erkölcsi káosszal. Amilyen kevés férfit látunk, egész embert, aki egy erkölcsöt vagy gondolatot erősen hisz és nyílegyenesen vall és szolgál „jusqu’au bout“, épp olyan kevés ép koponyát és érzéket látunk, amely látja, tudja, vallja és vállalja egy gondolati rendszer min­den összefüggését, következését. A konzervatív­­jeink nem áthatóan, következetesen és okosan konzervatívek, a legitimistáink nem föltétlenül legitimisták, ezerszámra látunk szellemi indián­arculatokat, amelyeken csaknem minden világ­­érett­ől van egy-egy tetovált vonás, s ez nem­csak megalkuvásokat jelent, hanem a végig­gondolásnak és az erkölcsi ösztönnek hiányát is, a’fegyelmezett gondolkozás! iskolának el­­maradását. Ez a hiány pedig pompás alkalom arra, hogy a zsidó stratagéma a maga javára szédítsen vagy legalább is veszedelmetlenné tegyen olyanokat, akik a tükörben teljes jóhi­szeműséggel antisemitáknak és antibolsevis­­táknak látják, s akik elfelejtik, hogy — erős kontraszttal élve — nem lehet egy kérdésben a Britanniát odatolni a zsinagóga mellé, mert aztán már a többiben sem lehet­­ visszatolni. (Vagy mint valaki mondotta: aki kimondja a vörös át, annak ki kell mondania a vörös­bét is, s ha nem akarja, a dolgok belső törvényszerű­sége kimondatja vele, ha mindjárt az álkapcája recseg is belé). L.'. 8. JL demagógia halálos misedehas Hétnapos ultimátum Németországnak. Simons külügyminiszter lemondása. — Franciaországban 130.000 embert hívnak be. — A londoni tanácskozás első napja. — (A Helsz­éli Újság tudósítójától.) A Németorszá­got fenyegető újabb katasztrófa elháríthatatlannak látszik. Most már a francia kormányhoz közelálló Temps is brutális őszinteséggel kimondja, hogy mindegy, akármilyen javaslatot tesznek a németek, Franciaország el van tökélve a megszállás kiter­jesztésére. Miután Briand azzal az elhatározás­sal ment Londonba, ahová Fach marsall is elkí­sérte, hogy érvényt szerez a francia fölfogásnak: a szövetségesek konferenciája valószínűleg csak arról fog dönteni, miképp eszközöljék a megszál­lott német területek gazdasági kiaknázását? Lloyd- George legutóbbi kijelentései után nem kétséges többé, hogy Anglia a megszállás végrehajtását il­letően szabad kezet adott Franciaországnak. Jelent­het-e ezek után valamit az amerikai kormány közvetítése? Nézetünk szerint Berlin részéről szinte érthetet­len tévedés volt azt hinni, hogy Harding elvállalja a neki fölajánlott döntőbírói tisztséget, vagy hogy a washingtoni kormány az új jóvátételi javaslatot továbbítja a szövetségesekhez. Hiszen Harding a szenátushoz intézett első üzenetében épp azzal tört pálcát Wilson politikája fölött, hogy az Egyesült Államoknak nem szabad beavatkozzok az euró­pai ügyekbe A közvetítést illetően pedig a legfiata­labb követségi attasénak is tisztában kell lennie, hogy egy állam csak akkor vállalkozik a hozzá ju­tott javaslat hivatalos közvetítésére, ha a másik fél már előzetesen hajlandónak nylatkozott a javas­lat figyelembevételére. Úgy látszik,­a német biro­dalmi kormány végső szorultságában és az okku­­páció elhárítása céljából tette ezt a lépést, s most a kudarc után: a kancellár és a külügyminiszter lemondani készül. Simons dr. állítólag már a múlt vasárnap beje­lentette lemondását Fehrenbach kancellárnak, aki azonban megkérte, hogy az amerikai demarche be­­fejeztéig és a helyzet tisztázásáig maradjon hiva­talában. Miután a kancellár mindenben szolidáris volt Simons külügyminiszterrel, s vele együtt szán­dékozik visszavonulni. Ultimátum Németországhoz. London, ápr. 30. A lapok értesülése szerint Lloyd­ George azt óhajtja, hogy Németország kö­telezze magát 42 éven át évi 2 milliárd aranymárka fix összeg, továbbá olyan változó évi részletek fize­tésére, melyek a német kivitel 25%-os illetékének felelnek meg. Ezt a követelést ultimátum formájá­ban juttatják Berlinbe, s ha Németország hét na­pon belül nem fogadja el, megtörténik a Ruhrvidék megszállása.­ A legfőbb tanács összeült. Lon­dóé, ápr. 30. Franciaország és Belgium kép­viselői tagnap éjjel megérkeztek. A legfőbb tanács ma, szombaton­­délután 4 órakor tartotta első ülését a külügyminisztérium downingstreeti palo­tájában. Határozatot nem hoztak, mert Sforza gróf külügyminiszter és az olasz szakértők csak holnap reggel érkeznek meg. A franciák 130­­500 katonát hívnak be. Fájás: ápr. 30. Az Echo de Paris jelenti, hogy az 1010-es évfolyam behívása révén 130.000 emberrel erősíthetik meg a rajnai megszálló csapatokat, melyek mostani létszáma 50.000. A francia és angol kormány álláspontja Berlin, április 30. Az East Europe jelenti Páris­­ból. Az angol és francia kormány között ezidősze­­rint fennálló differenciák a következők: 1. Franciaország tagadja az ultimátum szüksé­gességét. 2. Angolország a francia egyezmény követeléseit némileg enyhíteni, a franciák­ ellenben szigorítani akarják. 3. Az angolok kijelentik, hogy a követelt 12 mil­liárd aranymárkát nem szabad Németország kö­telezettségeihez hozzácsatolni. 4. Angolország kijelenti, hogy a Ruhrvidék meg­szállásánál annak kizsákmányolása nem fog siker­rel járni. 5. Angliának nincsen kifogása a Ruhrvidék kato­nai megszállása ellen, de ellenzi Franciaország gaz­dasági terveit. 6. Franciaország és Anglia között végül abban van ellentét, hogy Franciaország kijelenti, hogy a Ruhrvidék megszállása egyúttal Németországnak a lefegyverzés kérdésében elkövetett hibáira is szankció.­­ A német kormány megtiltja a fegyveres ellenállást Berlin, ápr. 30. A birodalmi kormány állítólag azt az utasítást adta ki, hogy a hatóságok ne tá­mogassák az ország keleti részeiben megindult mozgalmat, amely a lengyel bevonulásnak fegyve­res megakadályozására irányul. %

Next