Nemzeti Ujság, 1921. július (3. évfolyam, 142-168. szám)
1921-07-01 / 142. szám
1 J|j w'" AF9 2 korona. ' v Péntek, 1921. julius 1. • 1. évi 142. sz. NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: V. kerüiet, Honvéd- Előfizetési ár: Egész évre *440 kor., félévre 220 kor., utca 10. Telefon: 127—46, 127—47, 127-48, 127—49 KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám és József 65. Reklamáció: 19—25. Hirdetés: 5—67. 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. A kedvezményes ellátás. A közönség irigyli, a tisztviselő kevesli: ez az, amit kedvezményes ellátásnak neveznek. Hogy,, igazságot tehessünk, írjuk le számszerű pontossággal a valóságot. A köztisztviselők zöme havi 1033 K-tól 1483 K-ig terjedő fizetéseket „élvez“, melyekből még le is vonnak adókat. Három hónapja s még további három hónapig havi 400—850 K rendkívüli segélyt is kapnak (ezt nevezték el „dupla“ fizetésnek), de ezzel is csak 1425—2520 K az illetményük. Ezenkívül negyedévenkint és családtagonkint 200 K családi pótlék jár nekik, negyedévenkint még lakáspénz is, amely ma Budapesten 300—600 K s aug. elsejétől, a házbéremeléstől kezdve 524—1048 K, a vidéken pedig ez összegek különböző hányada. Egy háromtagú családot fentartó tisztviselő tehát minden elképzelhető címen s havi összegekre felosztva augusztustól kezdve 1400—2220 K-t fog kapni, ami az augusztusban és szeptemberben járó rendkívüli segéllyel csupán két hónapig 1800—3070 K-ra növekszik. Ezt a tényleges helyzetet nem szabad elfelejteni, amikor a kedvezményes ellátásról beszélünk. A köztisztviselők fizetése oly csekély, hogy abból manapság még a legnagyobb takarékossággal és igénytelenséggel sem lehetne megélni. A kedvezményes ellátás feladata, hogy a tisztviselők létét elviselhetővé tegye, sőt egyszerűen biztosítsa legelemibb szükségleteiket. A kedvezményes ellátás tehát nem privilégium, hanem nélkülözhetetlen fizetési pótlék, amely az 1918 decemberi élelmiszerárakon juttat a köztisztviselőknek élelmiszert, tehát azon árakon, amelyek a legutolsó fizetésrendezés idején voltak érvényben. Ne higgye ellenben senki, hogy ez a kedvezményes ellátás valami mérhetetlen sok. Aki csak az élelmiszerek kedvezményes árát (hogy pl. a zsir bg.-ja 16 K) veszi figyelembe, talán igen sokra tarthatja, aki ellenben tudja, hogy a fejadag (pl. a zsir havonta 80 deka!) nem fedezi a teljes szükségletet s a kedvezményes ellátás távolról sem vonatkozik minden árucikkre, el fogja hinni, hogy a kedvezmény nem jelentékeny. Egy személy havi fejadatának kedvezményes ára 28 K, piaci értéke hivatalos becslés szerint 239 K, tehát egy személy havi élelmiszerkedvezményének értéke, vagy mondjuk árkedvezmény alakjában adott fizetési pótléka: 211 korona. Soktagú családnál ez már számottevő segítség, mert előbbi példánk esetében havi 844 koronát tenne ki, vagyis az előbb felsorolt illetményeket 2244 (2644)—3064 (3914) koronára növeli, kisebb családnál ellenben jelentéktelen, magános embernél pedig csaknem semmi. De ha igazságosak akarunk lenni, nem hallgathatjuk el, hogy a kedvezményes élelmiszer kiosztása ellen nem egyszer volt panasz, így igen gyakran késett a liszt s minősége a legtöbbször nem volt megfelelő, dohos volt, vagy korpás. A burgonyaellátás a legtöbb helyen november óta szünetel, s amikor kiadták, akkor is nem egyszer volt rothadt, használhatatlan. Sertészsír helyett növényzsírt adtak, vagy vékony és avas szalonnál. A cukor a legutóbbi időkig sárga nyerscukor volt, s nem mindig mentes idegen alkatrészektől. Nem csoda, ha a tisztviselők egy része megelégelte ezt a kedvezményes ellátást s szívesen átengedte volna — az irigylőknek. Amint nincs igazuk az irigykedőknek, nem oszthatjuk a kishitű tisztviselők nézetét sem. Igaz, hogy az eddigi ellátás nem mindenben felelt meg. De eddig még nem épült ki a köztisztviselők fogyasztási szövetkezetének új szervezete s ami a főhiba volt, nem ez végezte a beszerzést, nem oszthatott hát ki megfelelő árut, ha maga jót nem kapott. Kilátás van rá, hogy a jövőben e szövetkezet kitűnő üzleti érzékű vezetője fog a beszerzésről gondoskodni s a múltak hibái megszűnnek. Ha a szövetkezet végzi nagyban a beszerzést a kormány részéről előre rendelkezésére bocsátott összeggel, jó minőségben és sokkal olcsóbban is szerezhető be a tisztviselők legelemibb szükséglete, mintha minden tisztviselő külön fogyasztóként, szervezetlenül, mint kicsinyben vásárló jelenik meg a piacon, aki mint gyengébb fél teljesen ki van szolgáltatva az eladóknak és keresletével csak még feljebb viszi az árakat. Elképzelhetetlen, hogy a tisztviselő kicsinyben megkapja kedvezményes fejadagját azon a pénzen, amit az állam megváltás esetén fizethet neki, mert az állam az eddigi tapasztalatok szerint csak azt az árkülönbséget volna hajlandó megadni, ami az ő nagyban való beszerzésének ára és a kedvezményes ár között van. Nem is haladtunk annyira előre a konszolidáció útján, hogy újabb áremelkedéstől ne kellene tartanunk. Hiszen az ősszel megindul a szabadforgalom, s ki tudja ma, hogy milyen áralakulás fogja nyomon követni. Már a közelmúlt napokban is újabb áremelkedést kellett észlelnünk. Méltányolta e szempontokat a kormány is és elejtette eredeti tervét, mely szerint a kedvezményes ellátás helyett megváltást adott volna minden tisztviselőnek. A Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének fáradozása meggyőzte a kormányt, hogy a tisztviselők ellátásán nem lehet megtakarítással kísérletet, tenni. Nem valószínű ellenben, hogy a kedvezményes árak emelését meg lehessen akadályozni, ez az emelés azonban aligha lesz nagyobb a száz százalékosnál. Ha a kedvezményes ellátás minőségi megjavulása és a fejadag rendes kiszolgáltatása lenne az ellenérték, mint ahogy a Fogyasztási Szövetkezet nagyobb közreműködése folytán feltételezhető, ez az emelés még elviselhető és elfogadható lenne. Az ellen se lehetne kifogás, ha a megváltást mondanák ki a kis- és nagyközségekben lakó alkalmazottakra, mert e helyeken a beszerzés sokkal könnyebb s az ott lakókra előnyösebb is lehet. Ezeken kívül csupán a városokban lakó háztartást nem vezető magánosoknak lehetne veszély nélkül megengedni, hogy szabadon válasszanak megváltás és élelmiszer között, mert nagyobbára előnyösebb nekik, ha valamivel kevesebb pénzt kapnak, mint több élelmiszert, amivel azonban nem tudnak mit kezdeni. Knut Hamsun művészetéről. Irta: Hamvas Béla. / L / Knut Hamsun művész. Élete különös, fordulatokban gazdag. Egyáltalában nem mindennapi, még a művész-életek közül is kiválik. / Mindent megpróbált ebben a modern világban. / Norvég származású halásznak a fia, iskolába fielni járt. Volt szénhordó munkás, cipészlegény, iparos, halász, földmives, újságíró. Megunjaotthon az éhezést, kapja magát, elutazik Ameyrikába. Belevegyül a tömegbe, a nép munká♦ ját végzi s egy percre sem pihen. Majd elzár, akózik és évekig él egyedül. Ráfeküdt az élet toronymagas hullámaira, dobatta magát a szenvedélyekkel; pihent csendes tengeren s bámulta a sötét és világos kéket, a tengert és az eget. Járkált rengeteg őserdőkben, végtelen mezőségeken, felhőkarcolók között, s New Foundlandben halakat fogott három esztendeig. Első regényét, az „Éhség“-et papirongyokra írta. Ez a regény tette nevét világhírűvé. De, habár ez minden anyagi gondját elvette, ma is úgy él, ahogyan megszokta. Az egész világ az övé. A norvég telet a szabadban tölti, pénz nem kell neki, asszony sem. És mindig dolgozik. Nem régen megkapta a Nobel-díjat. Művei még életénél is különösebbek. Az emberei így beszélnek: „Hm“. „Hát“. „Igen“. „Jónapot“. Mikor egy gyermek születik, a térj ezt kérdezi az asszonytól: „Mindezt már elvégezted"?“ — „Igen“ — feleli az asszony — „most már elkészültem vele“. — „ügy“. — „Aznap este jött, amikor elmentél“. — „Úgy“. — „Még csak ki kellett nyújtóznom, hogy felfüggeszszem a ládát, s ezzel minden elő volt készítve, de ezt már nem bírtam elviselni, rosszul lettem utána“. — „Miért nem szóltál róla semmit?“ — „Hát tudhattam a pontos idejét?... Fiúgyerek“. — „Ah, hát fiú! Most már, csak azt udnám, hogy mi legyen a neve!“ Az emberei így cselekszenek: egy csónakban a nagy-sárgaság közepett a gerelmes ív. minden külső ok nélkül, csupán nagy szívbéli megindulásában a vízbe dobja kedvese cipőjét. — A házitanító elmegy a fővárosba, megismerkedik a modern viszonyokkal és emberekkel s amikor hazaindul, a vonat ablakából kihajolva, szélnek ereszti egy könnyével áztatott kis norvég nemzetiszinü szalag foszlányait. — Az északi nagy kietlenségben megjelenik egy férfi, aki kunyhót épit, kecskét vesz, szánt, sőt, fát vág s lehordja a félnapnyira fekvő faluba, burgonyát ültet, füvet kaszál, birkát nevel, s tíz év múlva ő a leggazdagabb ember messze vidéken. Nagel is a „Rejtelmek“ hőse: nincs hivatása, állása. Él. Megtetszik neki valami valahol s ott marad egy ideig, aztán megint barangol tovább, amig egy embert, kis állatot, fát, házat, illatot érez rokonnak, amely fölött kedvére álmodozhatik. — Ezek az emberek nem gondolkoznak. Tesznek, vesznek, dolgoznak, hihetetlen erővel és bizalommal; valóságos mániákusai a munkának, szeretnek, megbocsátanak,újra vétkeznek, szenvednek és meghalnak. De ezzel még úgyszólván semmit sem mondtunk. A nagy művészettel szemben a kritikus tehetetlen. Hogyan lehet egy bensőséges dalról írni? Hamsun műveit nem lehet elemezni. Az vész el magyarázat közben,ami legkiválóbb sajátsága, ami a legnagyobb művészet: a közvetlenség. Ha valaki az „Éhség“-et elolvassa, valóságos görcsöket érez majd a gyomrában, — ha az „Anyaföld áldásá“-t, azonnal indulni akar, hogy új Robinsonként éljen, — s ha a „Rejtelmekkel, akkor otthagyja családját, barátait, elindul élni, mert érzi, hogy Nagel az egyedüli, aki valóban él. II. Tekintsünk körül a modern irodalomban az írók nagy során és keressünk — csak azok között, akik fejjel játszanak ki a többiek közül — valakit, akihez Knut. Hamsun hasonlít. Sokáig lehetne keresni s végre is be kellene látni, hogy senkivel össze nem vethető, egyéni, eredeti, önálló. Egyén, művész — általános, mindenkinek gyóz Behaef awa&fol ,J$6 M in flas, ein Ewig Einsames, — es ist das, was uns alle eint“. Van bennünk valami örökkön társtalan, s ez az, ami mindnyájunkat összeköt. Az északi óriásokban, Strindbergben, Ibsenben van valami a mythológiai Odinból, a germán félistenből, akit Carlyle bevallottan jobban szeret, mint Heraklest vagy Perseust, mert hozzánk közelebbnek érzi. Fenségesek, nagyok, amit szemléletesen véve, valóban óriásoknak látszanak elméjüknek szinte a láthatárba vesző körvonalaival. És Strindberg és Ibsen fölött lebeg valami abból, amit úgy hívnak, hogy „északi köd“. Minden szenvedélyük, erejük, mélységük arra összpontosul, hogy egyéniségükkel megközelítsék a hőst, Odint. Knut Hamsunban meg éppen semmi sincs ebből a hősiességből. Emberei igénytelenek és nagyon egyformák, valamennyien emberek. Nem hősök, semmiféle nagy szavakat nem használnak, de nem is gondolnak. Nem törekszenek félistenségre: munka, kötelesség, — ez talán a legnagyobb, amit bennük fel lehet fedezni, mind a kettő pedig túlságosan emberi ahhoz, hogy Odin lehessen belőlük. Ez az élet célja — ha ugyan ezt a szót „életcél“ Hamsun megtűri, mert még ezeket sem szereti. — Naiv realisták valamennyien: Glasm hadnagy, Izsák, Geisler, Tidemand, Inger, Sivert, az ő felejthetetlen alakjai. És mégis nagyon félreismernék az ő művészetét, ha a műszavakkal visszaélve „naturalizmus“-nak,vagy „naturalizmusra való visszahatásának, „új-romantikának“ bélyegeznék. Élhetett volna 1600-ban és élhetne 2000-ben, mindig ez maradt volna. És ez maradna. Nagyon kevés modern íróról lehet ezt elmondani. ■ * Nincs benne semmi páthosz, semmi hősiesség, de nincsen fölötte „északi köd“ sem. Sem világfájdalom, se harag nem lakik benne. Derült és világnézete — igen, világnézete. — olyan, amilyetéppen jelenlegi munkája kivan. Ez a világnézete, hogy a sarokeresztéket még ezen a héten meg kell faragni, ez a szegény asszony nagyon fázik és nem tudok rajta sódítani esést. títwi. Be .aa