Nemzeti Ujság, 1921. szeptember (3. évfolyam, 193-217. szám)
1921-09-01 / 193. szám
. 0* fi/ Háza 2 korona. szepterrár? 1. . 10. év/Citá sej NEMZETI ÚJSÁG “Ti.m.i— . r- "■' ' . — ■ ■ — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., Honvéd utca 10. Telefon: 127—40, 127—47, 127—48. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám 127—49 és [József 05. Reklamáció: 19—20 szám. 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Elszámoljáv Nyugat-Magyarország kérdését világkérdéssé akarja duzzasztani .A bécsi sajtó és érzékeny ihallószervei igyekeznek felfogni új problémái minden reflcanciáját. Kevés felfogni való van, man Sopron vidéke nem lett Felső-Szilézianjja nagy antant nem tllipi zászlóaljait, amly ők a bécsi munkásezredek helyett Mcsiladniák magyar kézből a zálogul tartott vidékét. Nem küldi, mert tisztában van, hogy a magyar kormány a trianoni béke alapjára helyezkedett e kérdésben is. Bármennyire fájdalmas legyen is, el kellett ismernie a győzők kényszerét, mellyel az ősi magyar vidéket átkényszeríti annak az idegennek, aki nem is lett győző, hanem velünk együtt eltiprott. "A terület kérdésében az antanté a szó. • Van azonban a kérdésnek más oldala. Magyarország milliárdokat épített be az elszakadó földbe. Kultúrát teremtett a magyar szántóvető verítékén, iskolát, vasutat, távírót, gyártelepeket épített, palotákat emelt, utakat kövezett. Ott hagyja erdőségeit, ingatlanait, ott hagyja jogait, jövedelmeit, állami berendezkedésének minden javát. Ezek a tételek nem tartoznak oda, ahová az érzések, a kifosztott, tönkrerablott magyarság a nem győztes Ausztriától joggal követeli megtérítésüket. Ebben a kérdésben magnókra maradunk Ausztriával. Ebbe a kérdésbe nem szólhat bele az antant, nem is szól, a komplexus nem tartozik a jóvátételi bizottság hatáskörébe, a két szemben álló félnek kell elintéznie. Addig nem üríthetjük ki a B zónát, míg Ausztria sem fizet, míg meg nem állapodott velünk. Addig nem is kaphat meg egy göröngyöt sem. Egy gazdasági és társadalmi csőd mélyére zuhant állam nem fizetne egy fillért sem, ha birtokába jutna az egész országrész, Ausztriának módjában volna ez esetben esztendőkig húzni a tárgyalást, elodázni a fizetést, ha ugyan meg nem tagadná. Nyugat-Magyarország kezünkön maradó része zálog. Záloga annak, hogy Ausztria fizetni kénytelen vagy kárpótlást adni. Addig nem adhatjuk oda, addig nem teheti rá a kezét. Ez a mi álláspontunk, melyből nem engedhetünk. A rideg jog határain túl a méltányosság is mellénk szegődik, mert aki hasznát látja az ajándéknak, viselje terheit is. Ausztria, mely négyszáz esztendőn keresztül rajta tartotta szivócsápjait a magyarság artériáin, utolsó jóllakásáért fizetni tartozik. A kérdést nem lehet kikerülni, nem lehet elsiklani fölötte és a prédára váró Ausztria kénytelen lesz tárgyalóasztalhoz kerülni, hogy elintézze a dolgot. Az osztrák sajtó, melynek fönt említett hallgató szervei feszülten merednek a külföldi vélemények felé, nem kellemes hangokat is fel voltak kénytelenek fogni. A Liberté megmondja nyíltan, hogy az antant úgy akarta felruházni Pétert, hogy levetkőzteti Pált. Az osztrák barát, akinek hadilobogója alatt meztelenedtünk utolsó szál ingünkig, mohón markol a maradék ing felé. Keze gyönge, hogy maga tépje le és most a világ hatalmaihoz fordul, hogy siessen leszaggatni rólunk. Ez a nép, mely alatt csak Bécset és vörös szemetjét vagyunk kénytelenek érteni, az összeomlásban elveszítette mindenét. Hitét, nemzeti érzését, nemzeti céljait, becsületét. Csak egy érzése maradt: a magyarság gyűlölete. Ez a gyűlölet még megrablói felé is görnyeszti és sajtója teli van a kisantant felé való kacsintással. Egyről azonban nem beszél, arról, hogy Magyarország is követel. Pedig a probléma súlypontja ide helyeződött: Ausztriának erről tárgyalni kell; addig, míg nincs megegyezés, Magyarország sem vonja, vissza csapatait. Mécs, aug. itt. (Jj Nemzeti Újság tudósítóján«» telefon jelentése.) Az itteni politikai körök véleménye a nyragatmagyarorszájsri kérdés jelentsei állására megoszlik. A bécsi csehszlovák követ a maúrhap folyamán hosszasabban tárgyalta Schtreer kancellárral a nyugati magyarországi k kérdésről és kijelentette Schober előtt, hogy a nagyköveti konferencia döntése egyhamar aligha történhet meg, mert tagjai nem tartózkodnak járisban és még csak ezután fogják őket Illésre összehívni. Míg eddig az egész osztrák sajtó, főleg a nagynémet és a szociáldemokrata a legutóbbi események miatt a Magyarországgal való tárgyalás megkezdése ellen határozottan állást foglalt, addig ma már a józanabb belátás kezd felülkerekedni, legalább is a sajtó egy részénél. A Neue Freie Presse mai esti száma például, amelyben megállapítja, hogy a feszültség enyhült, azt is kijelenti, hogy a karhatalmi alakulatoknak Nyugat-Magyarország területéről való kivonulása után azonnal meg kell kezdeni a tárgyalástg az egész kérdéskomplexumról és arra is utal, hogy Burgenlandnak alkalmat kell nyújtani, hogy az önrendelkezési jog alapján szabadon nyilvánítsa ki akaratát állami hovatartozása kérdésében. A Presse még azt is megjegyzi, hogy a békeszerződés keretében a határkiigazítás kérdését is meg kell oldani. Tegnap a bécsi sajtó jelentékeny része a haderő Nyugat-Magyarországra való bevonulását sürgette. Ma azonban már arról lehet hallani, hogy a hadsereg bevonulását ellenzik. Egy polgári esti lap, az Acturblatt szerint azért kell a hadsereget távol tartani Nyugat-Magyarországtól, mert a haderő akcióba lépése csak a magyarok malmára hajtaná a vizet. A magyarok ugyanis állandóan hangoztatják, hogy a csendőrség mögött kommunista munkáscsapatok szándékoznak felvonulni. Tényként állapítja meg a lap, hogy az osztrák hadsereg jelentékeny része csakugyan kommunistává lett a legutóbbi időben és a hadseregben a kommunistáknak hangadó szerepük van. Olyan csapatokkal tehát, amelyek teljesen kommunista érzelműek, nem szabad Nyugat- Magyarországba bemasírozni, illetve a bevonulás a legsúlyosabb hiba volna, amelyet a jelenlegi helyzetben el lehetne követni, teljesen eltekintve attól, hogy Nyugat-Magyarországnak katonasággal való „pacifikálása” a guerillaharcot Ausztria és Magyarország között állandósítaná. A cikk azzal végződik, hogy Ausztria végeredményben örülhet, ha ezúttal csak Nyugat-Magyarország átadásának elhalasztásáról van szó. Az Abend, amely kezdettől fogva ellenezte az osztrák hadseregnek Nyugat-Magyarországba való bevonulását, ezúttal is hosszabb cikkban fejti ki azokat az okokat, amelyek a hadsereg távoltartását feltétlenül szükségessé teszik Megállapítja, hogy a szociáldemokraták és a 3** nagynémetek táborában olyan hangulat észlelhető, amely egyenesen az 1911. júliusi napokra emlékeztet és a pártok háborús pszichózisát állapítja meg. Ezzel szemben a lakosság maga teljesen nyugodtan viselkedik, sőt attól fél, hogy a politikusok izgatottsága az országot még súlyos helyzetbe taszítja. Az eddigi eredmény politikai téren az, hogy a Burgenlandban máris szidják Ausztriát, mégpedig nem alaptalanul, mert azon a napon, amikor az osztrák külügyminiszter, arról értesül, hogy Magyarország Sopront meg akarja tartani, s nem üríti ki, ki kellett volna parancsolni az egész osztrák csendőrséget Nugat-Magyarország területéről. — Még az esetben is — állatja meg az Abenda, ha a nagyköveti konferencia elrendelné Magyarországnak a területek kiürítését, az antant katonai misszió mindent elkövetnének, hogy a kiürítést meglassítsák, elodázzák. Éppen ezért Ausztria számára nincsen más kiút, mint a Burgenlandba küldött csendőrség és a, közigazgatási hivatalnokoknak "haladéktalan visszahívása. Minden nap, amelyet itt eltöltenek, növeli a zavart és megnagyobbítja a veszedelmet. A mai nap folyamán a bécsi lapok élénken pertraktálják azokat a híreket is, amelyek Jugoszlávia és Csehország készülődéseivel foglalkoznak. A Reichspost esti lapja erre vonatkozóan a következőket állapítja meg: Tegnap hírek jöttek forgalomba, amelyek értelmében megegyezés jött létre, hogy Csehország Nyugat-Magyarország átadásának további megakadályozása esetén katonai erejével közbelép. Ezzel szemben megállapítható, hogy a halstatli találkozó alkalmával semmi ilyen irányú megegyezést nem kötöttek és hogy, a tárgyalások folyamán katonai kérdésértről egyáltalában szó sem volt. Az osztrákok miig mindig bíznak a békés /’megegyezésben / Bécsavával. A „Neues Wiener Journal“ beavatott forrásr arról értesül, hogy kizárt dolog, hogy az UnWifit Magyarország erőszakos csinyjét fait accompli gyanánt fogadja el. Magyarországtól valószínűleg az összes következményekkel való fenyegetés mellett követelni fogják Nyugat-Magyarország haladéktalan átadását. Magyarország ezt az ultimátumot a trianoni békeszerződés értelmében fentartás nélkül teljesíteni lesz kénytelen, ami melletti faódjában fog állani, hogy, Nyugat-Magyarország teljes kiürítése után megegyezhessék Ausztriával. ,J' a 11. A Neue Fr. Presse közli jól intet: A nagykövetek konferenciáját ennek táviratilag hozzák ■ tudó asitják őke n,hogy a magyar kormányt kollektiv demurs utján figyelmeztessék jelenlegi politikája következményeire. Hogy várjon ebben a demuffisban határidő is fog-e szerepelni, tehát vajon ultimátumszerű lesz-e, itt még nem tudják. A Neues Rehsfuhrblatt szerint majd azt is közölni fogják, hogy az antant-csapatoknak Nyugat-Malarélországba való küldése nem lehetséges. If Vas vármegye nyugati része —senki országa Sigreufe Antal gróf, Nyugat-Magyarország főkormánybisztosa Sopronból jelenti, hogy értesülése szeriutjf®z osztrák csendőrség felettes hatóságának parancsára- Gyanafalváról kivonult. Ugyanígy eltávozott táviratilag kapott parancsra az" osztrák csendőrség Borostyánkőről is. A főkormánybiztos értesülése szerint az osztrák csendőrök Friedbergre vonultak vissza. Az osztrák csendőrségnek a jelzett községekből való visszavonulása folytán Vas vármegye területén ezidőszerint osztrák megszálló csapatok egyáltalán nincsenek. Az országnak ez a része ma senki országa, A Bécsbe menekült osztrák és magtrafi* Hsurak ..csapatok átlépték a magyar határt is J _____________________ jár ! Sopronis Cuc. 31. (A Nemzeti Újság kiküldött munkatársától.) Rábafűzesnél osztrák csapatoktitlépték a trianoni békeszerződés szerint is a magyar határt, pénzügyőreinket megtapsodták és behatolta az ország területére. Bécsi lapok Csehország és Jugoszlávia akciójáról A Józanabb osztrák körök a békés megegyezést keresik . Az osztrák hadsereg is teljesen kommunista koki antant-demarsot várnak a magyarországi kérdésben 3 3-