Nemzeti Ujság, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

Nemzetközi hitel Európa újjáépítésére Húsz millió font alaptőkéve nemzetközi társaság alakul A Németországi Magyarország és Ausztria részére arany alapon új érméket bocsátanak ki Párig, dec. 31. A Louceur miniszter elnöklete alatt tanácskozó gazdasági értekezlet, amelyen francia, angol, olasz és belga megbízottak vesznek részt, fontos határozatot hozott. Elvbenegállapította annak a nemzetközi társaságnak formáját és tevékenységét, amelynek felutását az európai nemzetközi hitel helyreálitása érdekében javasolják. A tervezett társaágot magánvállalkozások útján fogják meglakítani. Alaptőkéjét 20 millió font sterlingre érvezik. Ezt az összeget elosztják Franciaország Nagybritannia és Olaszország közt. Ebbe - ha majd megállapodtak — Németországot is elvennék. Később csatlakoznék még_ aránylag’osan Belgium és Hollandia is. A német iiroalmat azzal a feltétellel hatalmazzák fel a öszvény jegyzésre, hogy az esetleg Nenietor■’ágra jutó nyereség felét kiszolgáltatja a 30- tételt bizottságnak. A konzorcium fióktársagokat alapíthat azokban az országokban, melyek kereskedelme megbénult és megengedheti, hogy azok az országok, amelyek valutája rendkívül leromlott, devizák helyett árukkal vállaljanak részesedést. A két és fél óráig tartó értekezletről hivatalos értesítést nem adtak ki. Loucheur, aki az angol tervezetről Londonban értesült és azt helyeselte, a kérdést három szempontból mérlegelte: 1. A vasutak és egyéb szállítóeszközök újjászervezése. 2. Oly törvényhozás, amely a növények és a társadalmi rend siralmas és Oroszországtal szemben fennálló adósságait veteli. 3. Kelet- és Középeurópa álrészére, melyeknek papírpénze nagyon ítéletedett, aranyalapon új érméket bocsát mire, ki. A papírpénz elértéktelenedése elsősorban Németországra, Magyarországra és Ausztriára vonatkozik. Mozott tartására alségesekkel terését kö L IV. évfolyam, 7. szám. Ára 5 korona ________Vasárnap, 1922 január 1. NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, V. kerület, Előfizetési ár: Egy hónapra 60 kor., negyedévre Honvéd utca 10. Telefon : 127—46, 127—47, 127—48. KrDTCTTtlIT DDT ITIVil 111 BIT 10 kor., félévre 840 kor., egész évre 660 kor. Egyes 127 49 és József 65. Fiókkiadóimat al: IT., Duna u.6. Rin tottBI rULlllRAl BArbír szám 8 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Telefon: 123—08 és Teréz körút 60. Telefon: 121—41. Reklamációk: 19—25 és 121—41. Véget ért a németországi vasutassztrájk C I/10.szln.,dec. 31. (A Nemzeti Újság tudósítója- A birodalmi kormány ma délelőtt minisztanácsot tartott, amelyen a vasutasok rájkmozgalmával foglalkoztak. A tanácskoeredményeképpen a vasutasok szervezetének azt a követelését, hogy egy összegben nagyobb segélyt utaljanak ki részükre, az általános pénzügyi helyzetre való tekintettel elutasították. Elhatározták azonban, hogy a kívánt drágasági segélyt megadják. A minisztertanács után a vasutügyi miniszter tárgyalni kezesett a vasutasok szervezetével, melynek folyamán mindkét részről kifejezésre jutott az a kívánság, hogy az általános sztrájkot a lehetőség szerint el kell kerülni, úgy hogy megvan a remény arra, hogy a tárgyalások kedvező eredményre vezetnek. Berlin, dec. 31. (Wolff.) A vasutasok követelései ügyében a három vasutasszervezet és a közlekedésügyi minisztérium közt folytatott tárgyalások megegyezésre vezettek. A szervezetek kötelezték magukat, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel azon lesznek, hogy a munkát haladéktalanul újra felvegyék. Német tábornok a francia leszerelés ellen Le kell törni az orosz bolevizmust (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A múlt héten nagy feltűnést kelltett Németországban, de még nagyobbat a franciák közt az a hír, hogy Hoffmann tábornok egy berlini újságban állást foglalt a francia hadsereg leszerelése ellen. A párisiak álmélkodtak: lehetséges volna-e, hogy német hadvezér egy nézeten legyen Fach marsallal és Briandda. És hogy éppen Hoffmann tábornok szegődjék a francia álláspont mellé, az a Hoffmann, aki a háború egyik legkeményebb németje volt, aki Breszt-Litovszkiban kardjára csapva kényszerítette Trockijé- éket a béke megkötésére? A hír igazat moh- tdott: Hoffmann tábornok valóban tett ily ki- jelentést. Hogy mivel indokolja nézetét, az méltán számot tarthat egész Európa érdeklődésére. Hoffmann tábornok ugyanis a következőket mondja: — Franciaországnak nem a németek, hanem a bolsevista veszedelem miatt nem szabad hadseregét leszerelnie. Németország még akkor sem veszedelmes a franciákra, ha tényleg ellenséges szándékot táplálna irántuk, mert minden hadiszertől és eszköztől meg van fosztva és a legmodernebbül fölszerelt francia hadsereg elfoglalhatja Berlint sokkal előbb, sem mint Németország a minimális hadiszereket előállíthatná. A bolsevizmus ellen azonban föltétlenül szükség van egy erős hadseregre. Az orosz szovjet ez időszerint nem nyíltan támad az európai államok ellen, hanem titkos propagandával és forradalmi organizációk szervezésével. A bolsevizmus arra építi reményét, hogy a kormányok képtelenek Európa gazdasági bajait orvosolni és így maguk kergetik népeiket a bolseviznusba. Németországban a munkásság most már tudja, hogy a bolsevizmus neki csak szerencsellenséget hozhat, de ha a birodalom a folyton növekvő pénzügyi nehézségek miatt nem lesz abban a helyzetben, hogy kellő mennyiségű élelmiszert importáljon, a kétségbeesés beledobatja a német nemzetet a moszkvaiak karjai közé. Az sem lehetetlen, hogy a belső bajok által aláaknázott Lengyelország előbb vagy utóbb áldozata lesz egy újabb orosz offenzívának, s ez esetben Németország képtelen lesz egyidejűleg védekezni a vörös seregek külső támadása és a kommunisták belső" lázadása ellen. Ha Berlinben szovjet kormány alakul és megszervezi orosz mintára a német vörös hadsereget, ez ellen Franciaország kénytelen lesz — ha csak védekezésre is szorítkozik — egész erejét mozgósítani. Ily eshetőségekkel szemben Németország és Európa érdeke, hogy a francia hadsereget ne szereljék le. A józan előrelátás azonban azt követeli, hogy Európa ne várja be, míg a bolsevizmus eléri kitűzött céljait. A moszkvai kormány öntudatosan tartja nyomorban az orosz népet, hogy ellenállásra képtelenné tegye és csak bolondítja az európai kabineteket, amikor kereskedelmi szerződésekről tárgyal velük. Annak, hogy Oroszország belekapcsoltassék a világgazdaságba, egyetlen módja van: manu militari, katonai erővel megdönteni a szovjetet. Az orosz nép egymaga képtelen erre. Az európai nemzetek meg fogják érteni, hogy ez a háború szükséges, mert ettől függ nyugalmunk és jólétünk. Franciaországnak a németekkel és angolokkal együtt kellene interveniálnia a szovjeturalom ellen. Németország megfelelő katonai garanciákat nyújtana, hogy a bolsevizmus leküzdésére felállított seregét nem fogja Franciaország ellen fordítani. Ha ez a három ország meg tud egyezni Oroszország pacifikálásának és talpraállításának nagyszerű feladatában, új korszaka nyílik meg az emberiségnek. Hoffmann tábornok véleménye pro és contra vitatható. Egy azonban bizonyos: ha százszor több argumentuma is volna, Franciaország nem fog beleegyezni, hogy a németek újból felfegyverkezzenek. A franci® szenátus éjszakai ülése Paris, der.. 31. (Havas.) A szenátus utolsót tartott. A költségvetést végül 2% szavazattal illése, amelyap a költségvetést letárgyalták, 7 ellenében elfogadták, tegnap délutáni 3 órától ma reggel 7 óráig j Alkossunk jobb jövőt! Irta: Zichy Aladár gróf. Azt a benyomást kelti mindnyájunkban közügyeinknek ez idő szerint való menete, hogy még messze vagyunk attól a kerékvavágástól, amelyen állami szekerünk az igazi kivezető útra juthat. Nem látjuk a háború okozta pusztításnak rendszeres gyógyítását, ezért nem örvendhetünk a kellő gazdasági fellendülésnek, nem érezzük a nemzeti önbizalom fejlődését és nem látunk politikai tömörülést. Pedig hogy mindazt megvalósíthassuk, amit szívünkben valamennyien óhajtunk és amit oly sokan hangoztatnak: mindehhez még mindig nincsenek meg a kellő előfeltételek. S ez előfeltételek helyett mit látunk? A társadalmat minden szempontból széttagolják. Széttagolják társadalmi rétegek szerint, vallás szerint, a múlt emberei és a jövő emberei szerint, a falu népét szembeállítják a város népével, a fogyasztót a termelővel, a politikában az egyes pártokat, sőt az egyes pártokban ezeknek egyes frakcióit, végül a „puccsistákat“ és a „szabad választókat. Pedig ha egyenként megkérdezzük a teherviselő polgárokat, azok valamennyien panaszkodnak és valamennyien elsősorban konszolidációt, rendet, belső békét haladást várnak úgy a maguk, mint a köz érdekében, mindenki a saját nézete szerint való legjobb, vagyis az egyedüli boldogító szempont érvényesítése helyett legalább egyelőre bele tudjon nyugodni abba, hogy térjünk rá végre valamiara a kivezető útra, egyelőre anynyira, amennyire ma lehet és szabad? Tartsuk szemünk előtt siralmas közállapotainkat az ország tényleges helyzetét. Ezeréves területünk kétharmad része ellenségeink kezén van, a megmaradt magyar rész az egyoldalú agráralakulatok folytán és az ipari előfeltételek iránya miatt gazdaságilag függő helyzetbe jutott, boroskörül fegyveres ellenség leselkedik, nekünk pedig nincs fegyveres haderőnk, amelynek kiképzésétől és felállításától el vagyunk tiltva. Nincs egy jóakaró bánatunk a nemzetek sorában, pénzügyileg le vagyunk rongyolódva és ami a legsajnálatosabb és legfájdalmasabb: állami önálló szabad rendelkezésünktől annyira meg vagyunk fosztva, hogy erre csak szégyenkezve' ' gondolhatunk. Már most kérdem: lehet-e ily körülmények között józanul messze kiható érvényességre szánt törvényeket hozni, amelyek az állam életében hosszú irányításravolnának hivatva? Lehet-e maradandó, fundamentális törvényalkotásokat megkísérelni, amikor azokat sokan még mindig forradalmi tényeknek fogják minősíteni? Lehet-e, szabad-e közjogi fejlődést megkísérelni legyőzéssel és nem meggyőzéssel, nem közmegnyugvással, hanem hatalmaskodással, amikor ellenfeleinkkel szemben annyira nem vagyunk hatalmasak? Legyen tehát ez idő szerint munkásságunk elsősorban az elmúlt évek romjainak eltakarítása, akár az anyagi, akár a lelki megmételyezés terén találjuk ezeket a romokat. Ez lehet egyedüli alapja megújhodásunknak, mert csak ez alkalmas arra, hogy a felaprított régi Magyarországnak most külön állami életet élő részeiben megmaradjon és megerősödjék a vágy az újraegyesülésre, melynek pedig legnagyobb akadálya ma a belső viaskodás, a pártoskodás és a „róluknélkülük“ való elhatározások. Ez az állami konszolidáció szerintem a jogfolytonosság és alkotmányos tradíciók fentartása mellett legigazabb fegyvere az irredentizmusnak, csak ez a konszolidáció az, amely nem támaszthat újabb ellenségeket, de nem is nyújthat ürügyet újabb fegyvercsörtetésre egy fegyvertelen nemzet ellen. Duma-e az.