Nemzeti Ujság, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

Vasárnap, 1922 január 1. NEMZETI ÚJSÁG Az ex-lex-állapot politikai és gyakorlati hatása (­A Nemzeti Újság tudósít­ójától.) Már a nemzet­gyűlés karácsonyi szünete előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az indemnitási törvényjavaslatot a Ház nem fogja december 31-éig letárgyalni és január elsejével bekövetkezik az úgynevezett ex-lex állapot. Ez a ki­fejezés tulajdonképpen helytelen, mert „törvényen kívü­l“ azt jelenti: Extra legem. A magyar alkotmány­­jognak igen sarkalatos tétele az, hogy a felelős kor­mány csak budget-vel kormányozhat. Az indemnitás arra szolgál voltaképpen, hogy olyan esetben, amikor a költségvetést a parlament az új költségvetési év eéső napjáig akármilyen okból nem tudja letárgyalni, budget helyett felhatalmazást kapjon a kormány az államháztartás költségvetés szerinti vitelére. Az in-­ demnitás természetéből következik, hogy az csak rövid időtartamra szólhat, mert a kormánynak min­denképpen gondoskodnia kell a költségvetés mielőbbi letár­gyalásáról. Erre a kormánynak és az azt támo­gató többségi pártnak vagy pártoknak igen sokféle mód áll rendelkezésére, viszont az ellenzék az ob­­strukció számos fajtájával gördíthet akadályokat an­nak a költségvetés törvényerőre emelkedése elé. Az ex-lex következményei régebbi időben igen szi­gorúak voltak, és a­ kormányok mindig nagyon óva­kodtak, nehogy a költségvetési év végével ex-lexbe kerüljenek. 1903-ban az ex-lex idején a kormány valóságos szükségrendelkezéseket tett az államház­tartás továbbvitelében. Ugyanilyen volt a helyzet az 1906. évi ex-lex idején. Ma természetesen az ex-lexnek nem lesznek és­ nem is lehetnek súlyosabb következ­ményei, hiszen mindenki előtt világos, hogy az ál­lamháztartás menetét nem szabad ma megzavarni az­zal, hogy az adó­fizetést az ex-lex tartama alatt meg­szüntetik. Viszont a kormány január elsejével válto­zatlanul folyósítja a fizetéseket és a kiadásokat, mert hiszen a­ parlament többsége a kormánynak az indem­­nitás törvényerőre emelkedése után meg fogja adni a fölmentvényt. Az ex-lex tulajdonképpen ma délután állott be, amikor a Ház elfogadta a nemzetgyűlés legközelebbi ülésére vonatkozó napirendi indítványát. A politiku­sok véleményei szerint az ex-lex nagyon rövid lefo­lyású lesz, mert az ellenzék már elérte, amit akart, viszont az indemnitás további elnyújtásának sem volna ezek után sok értelme. A nyilatkozatok a kö­­vetkezők: Vass József vallás- és közoktatásügyi miniszter : A kormány természetesen folyósítja a köz­­igazgatásnak és egyéb kormányzati ágaknak, valamint a tisztviselőknek a szükséges ellát­mányokat. Erre erkölcsileg is felhatalmazva érzi magát, mert hiszen a három havi inder­­nitást az ellenzék hajlandó megadni. Meg lehet állapítani különben, hogy a parlamenti több­ség meg fogja szavazni a hat hónapi inderani­­tást, ami néhány napon belül be fog következni. A kormány egyébként hajlandó lett volna belemenni abba is, hogy az expozé vitája szét­­választassék az indemnitás vitájától, ha az utóbbit az ellenzék idejében megszavazta volna. Természetesen ez úgy értelmezendő, hogy a kormány nem tért volna ki a parlament szük­ségszerű kritikája alól. Kállay Tibor pénzügy­miniszter : A jelenlegi ex­ lex más körülmények között és előzmények után következett be, mint az 1903. és 1906. éviek. Az indemnitás tárgyalás alatt áll és a vita, amely az általános politika aktuális kérdéseinek szélesebb m­edrűi tárgya­lása folytán elhúzódott, előreláthatólag már nem tart soká. A felhatalmazási törvény meg­szavazása elől úgy látom elvben az ellenzék sem kíván elzárkózni és csak a felhatalmazás tartamának a megállapítása tekintetében van közöttünk nézeteltérés. Különben is a kormány választások céljára, kéri az indemnitást és ily célra azt mindig és mindenütt, meg szokták adni. Szóval a jelenlegi ex­ lexállapot nézetem szerint inkább a közelmúltban és különben ré­gebben is több ízben beállott azokkal az ex­­lexekkel hasonlítható egybe, amelyeknél ez az állapot 6—10 napi olyan felhatalmazási törvény nélküli állapotot jelentett, am­ely azután a be­nyújtott és immár bizonyára hamarosan letár­gyalandó Iaidemnity-törvénynek az 1922. évi január elsejével leendő életbeléptetésével re­mélhetőleg­ mihamarabb eliminálódik. Andrássy Gyula gróf: Az ex-lex bekövetkezése mindenesetre újabb­­csorba a tör­vény tisztele­ben. Tudtommal könnyű lett volna elkerülni a nem kívánt álla­potot, ha a kormány azokkal a politikusokkal, akik most is ülnek, úgy járt volna el, amint az a törvény tiszteletből folyólag elemi köte­lessége lenne. Apponyi Albert gróf: A jelenlegi politikai helyzetben semmi. Az ország különben — ezt kénytelen vagyok meg­állapítani — már elfásult az ex-lexek bekövet­kezésétől. Korányi Frigyes báró: Elvi szempontból nagyon sajnálatosnak tar­tom, hogy megint, ex-lexbe jutottunk, mert ez a közfelfogásban mindig az a kívánság érvénye­sül, hogy az állam pénzügyeit rendes büdzsé alapján, vagy legalábbis indemnitás alapján vezessék. Gyakorlati­­hatása az ex-lexnek most természetesen nincs, a folyó kiadásokat a kor­mány kénytelen lesz folyósítani. Ferdinándy Gyula: Mit beszéljek én ex-lexről, amikor jog­áa törvény ellenére ma is le vannak tartóztatva magyar állampolgárok? A közvélemény egy­öntetűen felháborodik a trianoni békeszerződés igazságtalanságain, amelyek darabokra tépik az országot, de mikor a magyar törvények in­tegritását is széttépik id­őben­n, akkor sokan nem zúdulnak fel és nem látják vagy nem akarják látni, hogy a mai belső jogi helyzet lényegében nem más, mint a trianoni szerző­désnek önmagunkon való könyörtelen végre­hajtása. Héjj Imre: „ Véleményem szerint a most beállott ex-lexnek­­ tulajdonképpeni gyakorlati jelentősége nin­Miután tény az, hogy a kormány az állam­­ügyek vitelére felhatalmazást nem kapott, en­nek folytán a szigorú parlamentáris elvek sze­rint voltaképpen a kormánynak állását az ál­lamfőnek rendelkezésére kellene bocsátani. Adott helyzetben nyilvánvaló, hogy nem azért állott elő az ex-lex, mintha az indemnitást a parlament többsége nem akarná megszavazni, hanem az ellenzék vitája következtében nem tudott a kormány ahhoz az időponthoz jutni, hogy a többség bizalma nyilvánvaló legyen. A többség bizalma majd akkor nyilatkozhat meg, ammikor a kormány utólag felmentést, kap. Az adott viszonyok között egyenesen káros volna azonban az országra, ha emiatt az incidens miatt a kormány távozna helyéről. Karafiáth Jenő: Miután a gyakorlatban azt az elvet, hogy az állam semmiféle állami bevételt ne szedjen, illetve ne hajtson be, illetőleg állami kiadáso­kat se teljesítsen, a kormány sem vihette soha keresztül, az ex-lex, helyesebben véve extra legem állapot különös jelentőséggel nem bír. Pár napig az egyenes adók és illetékek kive­tése ugyan szünetelni fog, de ez nem akadá­lyozza meg, hogy mindenki önkéntesen telje­síthesse a fizetéseket, másrészt a kormány ki­jelentette, hogy az összes halaszthatatlan ál­lami kiadásokat, főként a tisztviselői fizetése­ket, teljesíteni fogja. Emlékezésem­ szerint a legrégibb ex-lexállapot 1903 május elsejétől 1904 március 30-áig tartott, de a többi ex-lex nem­ tartott sokáig és remélhetőleg a mostani ex-lex, amely gyakorlati jelentőséggel tulaj­donképpen nem bir, rövidesen véget ér. Móser Ernő: Véleményem szerint Vass miniszternek teg­nap tett közvetítő indítványát, hogy az ellen­zék járuljon hozzá az indemnitás megszavazá­sához és elmondani­valóit a kormány pro­gramja felett meginduló vita során mondja el, el kellett­ volna fogadni, mert már a külföldre való tekintetből is ki kellett volna kerülnünk azt, hogy az ország ex-lexbe kerüljön. Az in­demnitást a nemzetgyűlés úgyis meg fogja szavazni és így csak néhány napról van szó a törvényerőre emelkedés tekintetében. Azt hi­szem, hogy a mostani ex-lex nem fog súlyo­sabb következményeket maga után vonni, mi­után a­ kormány kijelentése szerint a tisztvise­lők járulékaikat szabályszerűen megkapják. Szilágyi Lajos: Az ex-lexet a kormány akarta és nem az ellenzék. Mi sem tulajdonítunk nagyobb fon­tosságot annak, mint a miniszterelnök úr, aki e nehéz napokat vadászaton tölti. Ha olyan fontos volna a kormány részére az ex-lex el­kerülése, akkor nem volna tanácskozásképtelen a Ház. Szterényi József báró: Az ex-lex sajnálatos állapot, amelyet a kor­mány elkerülhetett volna, ha idejében a Ház A lengyel lovag írta: Pásztor József Kürtszó harsant meg az erdőben, a vízzel körülvett vár alatt s nemsokára a vár előtt termett a lengyel lovag, Kovalovszky Jan,­itz vármegye hires asszonybolonditója. Bebocsá­tást kért a várba, de a vár asszonya Tihanyi Krisztina kiüzente, hogy amig az ura, Ágh Boldizsár haza nem jön a töröktől, idegen embernek nincs helye a várban. A lengyel lovag bosszankodott és felkiabált az őrhöz: — Hej ember! Szép az asszonyod? — Mint a hajnalban festő rózsa, nemes vitéz. — Ifjú? — Alig múlt busz. — Régóta harcban van urad? — Négy hónapja. -- Sose jő ki a várból asszonyod! — Estenden néha, ha szép az idő, de miért firtatod, nemes vitéz? A lovag kihúzta bőrerszényét, aranyat vett ki belőle, rongyba csavarta a pénzt, feldobta az őrnek s odakiáltotta neki: — Kiváncsi vagy-e még? Ellépkedett a vár alól, az erdő szélén csatan­golt és várt. Nézte a vár mohos köveit nyal­dosó patakot, nézte a tavaszi bolyhos felhőket, melyek a vár tornya körül röpdöstek. Várt tü­relmesen. És estenden csakugyan meglátta az asszonyt. A vonóhid leere­szkedett s az asszony a solymáréval kijött, a várból. A lengyel lovag egy fa mellől bámulta az asszonyt. Gyönyörű­séges volt. Karcsú alakja hajladozott mint a nád, kis lába ha mozdult, mint őzé az erdei fű­­ben. Kovalovszky Jan hirtelen Tihanyi Krisztina előtt termett. Az asszony szive megdobbant s ijedtében verve-vert. — Megijesztett kigyelmed, nemes lovag-És ámuldozva nézte a szemrevaló szőke lovag daliás alakját. A lengyel mosolyogva­ itta az asszony orcája pirulását. — Rém akartalak megijeszteni, csak látni akartalak. A szemük fénye egymásba verődött, Kova­lovszky Jan orcája elkomorult s a solymárra pillantott. — Küldd el szolgádat, Tihanyi Krisztina búzavirág szeme ámultan nyílt a lovagra. — Miért küldeném őt el? A lovag szeme tüzelt mint a parázs. — Mert szavam volna, hozzád. Tihanyi Krisztina szép szőke fejét feltar­totta, a szive kalapált mint a vészharang, de az arca hidegnek mutatkozott, mint a hó. A szava élesen vágott bele a lengyel lelkébe: — A szolgám­ mindent hallhat és l­áthat. Szép fején harangoztak a fürtök mint a gyöngyvirágszáron a kelyhek, fagyos arccal biccentett a lengyel lovag felé s megindult a solymárral. A lengyel csikorgatta a fehér fogát, földh­öz­­vágta a bőrkucsmáját, aztán lehasalt a földre, úgy bámulta a vár tornyát, amit a nap visz­­szakérezkedett fénye narancsvörös szinbre már­tott. Egy óra múlva már sötétedett, megállt a vár alatt s felkiáltott az őrnek: — Hé! Ember! Eressz be engem a kapun! Az őr lekiáltott:­­-­ Tudja kegyelmed, hogy nem lehet. Kovalovszky Jan kirántotta az erszényét s az aranyakat megcsörgette benne. — Ez a tied lesz. — Mondok valamit — szelt le az őr. — Nem­sokára vadat hoznak be a várba. Mikor azok bejönnek, lelul hagyom keveset a hidat. És egy órával később Kovalovszky Jan benn volt a várban. Megbújt a várudvar kertjében s reggel szivszorongva leste a vár asszonyát.. Fellopózott a folyosóra. A galambok ott sétál­tak, kegyeskedtek Tihanyi Krisztina nyitott tornáca előtt. A lengyel a homályból leste az ajtó nyílását. A várkápolnában megcsendült­ a kis harang. A tornácra nyíló ajtó hirtelen feltárult s az ajtóban megjelent üdén, tiszta fehérben Tihanyi Krisztina. A lengyel égő tekintettel elébe állt. Tihanyi Krisztina hirtelen szivére­­nyomta tenyerét, vére elöntötte hó orcáját. A szeme haragosan megvillan­t. — Lovag! Kovalovszky Jan mélyen meghajolt s esde szó hagyta el száját: — Ne haragudj. Igaz nevemet se tudod. Ko­valovszky Jan lengyel nemes vagyok. Látni feltartalak. Tihanyi Krisztina a hideg falhoz támaszko­dott. A szeme kitágult mint a napbafordult virág kelyhe: — Nem fél kegyelmed, hogy leüttetem a fe­jét? A lengyel forró tekintete a szemébe villant. — Ezt megteheted. Tihanyi Krisztina térde remegett. — Nem fél kegyelmed? Mint hamuval fojtott r­­iz alól kiverő láng csapott ki a lengyel szájából. • — Tudom, hogy életemmel játszom, de... — vágyódtam utánad. Tihanyi Krisztina halkan figyelte a lengyelt. Felé lökte élesen. 3 csen, hiszen nem a parlament többségének bi­zalmatlanságából nem kapta a kormány a­ fel­hatalmazást, hanem az ellenzék obstrukciójá­­ból. A parlament utólag úgyis meg fogja adni a­ kormánynak a felmentést és azt. Hhiszem, hogy az indemnitás január első napjaiban tető alá kerül. Iklódi-Szabó János :

Next