Nemzeti Ujság, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-01 / 1. szám
Vasárnap, 1922 január 1. NEMZETI ÚJSÁG Az ex-lex-állapot politikai és gyakorlati hatása (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Már a nemzetgyűlés karácsonyi szünete előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az indemnitási törvényjavaslatot a Ház nem fogja december 31-éig letárgyalni és január elsejével bekövetkezik az úgynevezett ex-lex állapot. Ez a kifejezés tulajdonképpen helytelen, mert „törvényen kívül“ azt jelenti: Extra legem. A magyar alkotmányjognak igen sarkalatos tétele az, hogy a felelős kormány csak budget-vel kormányozhat. Az indemnitás arra szolgál voltaképpen, hogy olyan esetben, amikor a költségvetést a parlament az új költségvetési év eéső napjáig akármilyen okból nem tudja letárgyalni, budget helyett felhatalmazást kapjon a kormány az államháztartás költségvetés szerinti vitelére. Az in- demnitás természetéből következik, hogy az csak rövid időtartamra szólhat, mert a kormánynak mindenképpen gondoskodnia kell a költségvetés mielőbbi letárgyalásáról. Erre a kormánynak és az azt támogató többségi pártnak vagy pártoknak igen sokféle mód áll rendelkezésére, viszont az ellenzék az obstrukció számos fajtájával gördíthet akadályokat annak a költségvetés törvényerőre emelkedése elé. Az ex-lex következményei régebbi időben igen szigorúak voltak, és a kormányok mindig nagyon óvakodtak, nehogy a költségvetési év végével ex-lexbe kerüljenek. 1903-ban az ex-lex idején a kormány valóságos szükségrendelkezéseket tett az államháztartás továbbvitelében. Ugyanilyen volt a helyzet az 1906. évi ex-lex idején. Ma természetesen az ex-lexnek nem lesznek és nem is lehetnek súlyosabb következményei, hiszen mindenki előtt világos, hogy az államháztartás menetét nem szabad ma megzavarni azzal, hogy az adófizetést az ex-lex tartama alatt megszüntetik. Viszont a kormány január elsejével változatlanul folyósítja a fizetéseket és a kiadásokat, mert hiszen a parlament többsége a kormánynak az indemnitás törvényerőre emelkedése után meg fogja adni a fölmentvényt. Az ex-lex tulajdonképpen ma délután állott be, amikor a Ház elfogadta a nemzetgyűlés legközelebbi ülésére vonatkozó napirendi indítványát. A politikusok véleményei szerint az ex-lex nagyon rövid lefolyású lesz, mert az ellenzék már elérte, amit akart, viszont az indemnitás további elnyújtásának sem volna ezek után sok értelme. A nyilatkozatok a következők: Vass József vallás- és közoktatásügyi miniszter : A kormány természetesen folyósítja a közigazgatásnak és egyéb kormányzati ágaknak, valamint a tisztviselőknek a szükséges ellátmányokat. Erre erkölcsileg is felhatalmazva érzi magát, mert hiszen a három havi indernitást az ellenzék hajlandó megadni. Meg lehet állapítani különben, hogy a parlamenti többség meg fogja szavazni a hat hónapi inderanitást, ami néhány napon belül be fog következni. A kormány egyébként hajlandó lett volna belemenni abba is, hogy az expozé vitája szétválasztassék az indemnitás vitájától, ha az utóbbit az ellenzék idejében megszavazta volna. Természetesen ez úgy értelmezendő, hogy a kormány nem tért volna ki a parlament szükségszerű kritikája alól. Kállay Tibor pénzügyminiszter : A jelenlegi ex lex más körülmények között és előzmények után következett be, mint az 1903. és 1906. éviek. Az indemnitás tárgyalás alatt áll és a vita, amely az általános politika aktuális kérdéseinek szélesebb medrűi tárgyalása folytán elhúzódott, előreláthatólag már nem tart soká. A felhatalmazási törvény megszavazása elől úgy látom elvben az ellenzék sem kíván elzárkózni és csak a felhatalmazás tartamának a megállapítása tekintetében van közöttünk nézeteltérés. Különben is a kormány választások céljára, kéri az indemnitást és ily célra azt mindig és mindenütt, meg szokták adni. Szóval a jelenlegi ex lexállapot nézetem szerint inkább a közelmúltban és különben régebben is több ízben beállott azokkal az exlexekkel hasonlítható egybe, amelyeknél ez az állapot 6—10 napi olyan felhatalmazási törvény nélküli állapotot jelentett, amely azután a benyújtott és immár bizonyára hamarosan letárgyalandó Iaidemnity-törvénynek az 1922. évi január elsejével leendő életbeléptetésével remélhetőleg mihamarabb eliminálódik. Andrássy Gyula gróf: Az ex-lex bekövetkezése mindenesetre újabbcsorba a törvény tiszteleben. Tudtommal könnyű lett volna elkerülni a nem kívánt állapotot, ha a kormány azokkal a politikusokkal, akik most is ülnek, úgy járt volna el, amint az a törvény tiszteletből folyólag elemi kötelessége lenne. Apponyi Albert gróf: A jelenlegi politikai helyzetben semmi. Az ország különben — ezt kénytelen vagyok megállapítani — már elfásult az ex-lexek bekövetkezésétől. Korányi Frigyes báró: Elvi szempontból nagyon sajnálatosnak tartom, hogy megint, ex-lexbe jutottunk, mert ez a közfelfogásban mindig az a kívánság érvényesül, hogy az állam pénzügyeit rendes büdzsé alapján, vagy legalábbis indemnitás alapján vezessék. Gyakorlatihatása az ex-lexnek most természetesen nincs, a folyó kiadásokat a kormány kénytelen lesz folyósítani. Ferdinándy Gyula: Mit beszéljek én ex-lexről, amikor jogáa törvény ellenére ma is le vannak tartóztatva magyar állampolgárok? A közvélemény egyöntetűen felháborodik a trianoni békeszerződés igazságtalanságain, amelyek darabokra tépik az országot, de mikor a magyar törvények integritását is széttépik időbenn, akkor sokan nem zúdulnak fel és nem látják vagy nem akarják látni, hogy a mai belső jogi helyzet lényegében nem más, mint a trianoni szerződésnek önmagunkon való könyörtelen végrehajtása. Héjj Imre: „ Véleményem szerint a most beállott ex-lexnek tulajdonképpeni gyakorlati jelentősége ninMiután tény az, hogy a kormány az államügyek vitelére felhatalmazást nem kapott, ennek folytán a szigorú parlamentáris elvek szerint voltaképpen a kormánynak állását az államfőnek rendelkezésére kellene bocsátani. Adott helyzetben nyilvánvaló, hogy nem azért állott elő az ex-lex, mintha az indemnitást a parlament többsége nem akarná megszavazni, hanem az ellenzék vitája következtében nem tudott a kormány ahhoz az időponthoz jutni, hogy a többség bizalma nyilvánvaló legyen. A többség bizalma majd akkor nyilatkozhat meg, ammikor a kormány utólag felmentést, kap. Az adott viszonyok között egyenesen káros volna azonban az országra, ha emiatt az incidens miatt a kormány távozna helyéről. Karafiáth Jenő: Miután a gyakorlatban azt az elvet, hogy az állam semmiféle állami bevételt ne szedjen, illetve ne hajtson be, illetőleg állami kiadásokat se teljesítsen, a kormány sem vihette soha keresztül, az ex-lex, helyesebben véve extra legem állapot különös jelentőséggel nem bír. Pár napig az egyenes adók és illetékek kivetése ugyan szünetelni fog, de ez nem akadályozza meg, hogy mindenki önkéntesen teljesíthesse a fizetéseket, másrészt a kormány kijelentette, hogy az összes halaszthatatlan állami kiadásokat, főként a tisztviselői fizetéseket, teljesíteni fogja. Emlékezésem szerint a legrégibb ex-lexállapot 1903 május elsejétől 1904 március 30-áig tartott, de a többi ex-lex nem tartott sokáig és remélhetőleg a mostani ex-lex, amely gyakorlati jelentőséggel tulajdonképpen nem bir, rövidesen véget ér. Móser Ernő: Véleményem szerint Vass miniszternek tegnap tett közvetítő indítványát, hogy az ellenzék járuljon hozzá az indemnitás megszavazásához és elmondanivalóit a kormány programja felett meginduló vita során mondja el, el kellett volna fogadni, mert már a külföldre való tekintetből is ki kellett volna kerülnünk azt, hogy az ország ex-lexbe kerüljön. Az indemnitást a nemzetgyűlés úgyis meg fogja szavazni és így csak néhány napról van szó a törvényerőre emelkedés tekintetében. Azt hiszem, hogy a mostani ex-lex nem fog súlyosabb következményeket maga után vonni, miután a kormány kijelentése szerint a tisztviselők járulékaikat szabályszerűen megkapják. Szilágyi Lajos: Az ex-lexet a kormány akarta és nem az ellenzék. Mi sem tulajdonítunk nagyobb fontosságot annak, mint a miniszterelnök úr, aki e nehéz napokat vadászaton tölti. Ha olyan fontos volna a kormány részére az ex-lex elkerülése, akkor nem volna tanácskozásképtelen a Ház. Szterényi József báró: Az ex-lex sajnálatos állapot, amelyet a kormány elkerülhetett volna, ha idejében a Ház A lengyel lovag írta: Pásztor József Kürtszó harsant meg az erdőben, a vízzel körülvett vár alatt s nemsokára a vár előtt termett a lengyel lovag, Kovalovszky Jan,itz vármegye hires asszonybolonditója. Bebocsátást kért a várba, de a vár asszonya Tihanyi Krisztina kiüzente, hogy amig az ura, Ágh Boldizsár haza nem jön a töröktől, idegen embernek nincs helye a várban. A lengyel lovag bosszankodott és felkiabált az őrhöz: — Hej ember! Szép az asszonyod? — Mint a hajnalban festő rózsa, nemes vitéz. — Ifjú? — Alig múlt busz. — Régóta harcban van urad? — Négy hónapja. -- Sose jő ki a várból asszonyod! — Estenden néha, ha szép az idő, de miért firtatod, nemes vitéz? A lovag kihúzta bőrerszényét, aranyat vett ki belőle, rongyba csavarta a pénzt, feldobta az őrnek s odakiáltotta neki: — Kiváncsi vagy-e még? Ellépkedett a vár alól, az erdő szélén csatangolt és várt. Nézte a vár mohos köveit nyaldosó patakot, nézte a tavaszi bolyhos felhőket, melyek a vár tornya körül röpdöstek. Várt türelmesen. És estenden csakugyan meglátta az asszonyt. A vonóhid leereszkedett s az asszony a solymáréval kijött, a várból. A lengyel lovag egy fa mellől bámulta az asszonyt. Gyönyörűséges volt. Karcsú alakja hajladozott mint a nád, kis lába ha mozdult, mint őzé az erdei fűben. Kovalovszky Jan hirtelen Tihanyi Krisztina előtt termett. Az asszony szive megdobbant s ijedtében verve-vert. — Megijesztett kigyelmed, nemes lovag-És ámuldozva nézte a szemrevaló szőke lovag daliás alakját. A lengyel mosolyogva itta az asszony orcája pirulását. — Rém akartalak megijeszteni, csak látni akartalak. A szemük fénye egymásba verődött, Kovalovszky Jan orcája elkomorult s a solymárra pillantott. — Küldd el szolgádat, Tihanyi Krisztina búzavirág szeme ámultan nyílt a lovagra. — Miért küldeném őt el? A lovag szeme tüzelt mint a parázs. — Mert szavam volna, hozzád. Tihanyi Krisztina szép szőke fejét feltartotta, a szive kalapált mint a vészharang, de az arca hidegnek mutatkozott, mint a hó. A szava élesen vágott bele a lengyel lelkébe: — A szolgám mindent hallhat és láthat. Szép fején harangoztak a fürtök mint a gyöngyvirágszáron a kelyhek, fagyos arccal biccentett a lengyel lovag felé s megindult a solymárral. A lengyel csikorgatta a fehér fogát, földhözvágta a bőrkucsmáját, aztán lehasalt a földre, úgy bámulta a vár tornyát, amit a nap viszszakérezkedett fénye narancsvörös szinbre mártott. Egy óra múlva már sötétedett, megállt a vár alatt s felkiáltott az őrnek: — Hé! Ember! Eressz be engem a kapun! Az őr lekiáltott:- Tudja kegyelmed, hogy nem lehet. Kovalovszky Jan kirántotta az erszényét s az aranyakat megcsörgette benne. — Ez a tied lesz. — Mondok valamit — szelt le az őr. — Nemsokára vadat hoznak be a várba. Mikor azok bejönnek, lelul hagyom keveset a hidat. És egy órával később Kovalovszky Jan benn volt a várban. Megbújt a várudvar kertjében s reggel szivszorongva leste a vár asszonyát.. Fellopózott a folyosóra. A galambok ott sétáltak, kegyeskedtek Tihanyi Krisztina nyitott tornáca előtt. A lengyel a homályból leste az ajtó nyílását. A várkápolnában megcsendült a kis harang. A tornácra nyíló ajtó hirtelen feltárult s az ajtóban megjelent üdén, tiszta fehérben Tihanyi Krisztina. A lengyel égő tekintettel elébe állt. Tihanyi Krisztina hirtelen szivérenyomta tenyerét, vére elöntötte hó orcáját. A szeme haragosan megvillant. — Lovag! Kovalovszky Jan mélyen meghajolt s esde szó hagyta el száját: — Ne haragudj. Igaz nevemet se tudod. Kovalovszky Jan lengyel nemes vagyok. Látni feltartalak. Tihanyi Krisztina a hideg falhoz támaszkodott. A szeme kitágult mint a napbafordult virág kelyhe: — Nem fél kegyelmed, hogy leüttetem a fejét? A lengyel forró tekintete a szemébe villant. — Ezt megteheted. Tihanyi Krisztina térde remegett. — Nem fél kegyelmed? Mint hamuval fojtott riz alól kiverő láng csapott ki a lengyel szájából. • — Tudom, hogy életemmel játszom, de... — vágyódtam utánad. Tihanyi Krisztina halkan figyelte a lengyelt. Felé lökte élesen. 3 csen, hiszen nem a parlament többségének bizalmatlanságából nem kapta a kormány a felhatalmazást, hanem az ellenzék obstrukciójából. A parlament utólag úgyis meg fogja adni a kormánynak a felmentést és azt. Hhiszem, hogy az indemnitás január első napjaiban tető alá kerül. Iklódi-Szabó János :