Nemzeti Ujság, 1922. április (4. évfolyam, 75-98. szám)
1922-04-01 / 75. szám
v 192.;apr.i- ^ p-4 VETTET IV. évfolyam 75. szám. líra 5 korona Szombat, 1922 április 1. NEMZETI ÚJSÁG ------------------- —-------B° ............. ...................... ' —-a-"'-.........■, '1 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest,V. kerület, Előfizetési ár: Egy hónapra 100 kor., negyedévre Honvéd utca 10. Telefon: 127—46, 127—47, 127—48. ITPDIC7TfllT nni ITIITAT HADIT AD 280 kor., félévre 560 tor., egész évre 1100 kor. Egyes 127—40 és József 65. Fiókkiadóhivatal: ITI Duna u.6. Millloti I til I FULll Ib.AI HAFILAI szám 5 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint Telefon: 123—08 és Teréz körút 62. Telefon: 121—41 . Reklamációk: 19—25 és 121—41. Ma este ismét rosszabbra fordult Károly király állapota (Molfik a Javulásról szóló híreivel — A király lesoványodott ás erősen megőszült Zita királynét is megviselték az utóbbi napok izgalmai — Derug dr. csak a Jövő hét közepén érkezik meg Funchalba Párja, márc. 31. délután 6 óra 50 perc. (A Magyar Távirati Iroda szikratávirata.) A Havas-ügynökség jelenti Funchalból: Károly király állapota komoly. Delirium állott be. Bécs, márc. 31. A Neue Freie Presse jelentése szerint egy bécsi személyiség, aki Funchallal közvetlen összeköttetésben van, ma a király környezetéből a következő Funckalban tegnap délután négy órakor feladott táviratot kapta. A király állapota változatlanul komoly. A nagybeteg Károly király állapotáról tegnap este óta újra a legellentétesebb távirati jelentései érkeznek közvetlen és közvetett utón Faidiaból. Ma hajnalban budapesti királypárti körökhöz a következő funchali sürgöny érkezett a király közvetlen környezetéből: „A tüdőgyulladás lokalizálódon, a továbbterjedés megszűnt. A láz leszállt 38 fokra, a kezelőorvosok véleménye szerint az életveszély elmúlt. A gyermekek állapotában tartós javulás mutatkozik“. A beteg javulásáról szóló hírek ehhez a táviratho fűződnek, amelyet megerősít a madridi „El Sál“ értesülése is, mely szerint Őfelsége állapota határozottan megjavult, a gyulladási centrum nem terjedt tovább, táplálék felvétele és közérete jobb, öntudata tiszta. Ugyancsak egy madridi lap, a „Correspondenzia de Espana“ jelenti, hogy a királyné megbetegedésről szóló hit alaptalan s a két kis főherceg állapota is javult, betegségük csak enyhe lefolyású voltát, „ABC“ már pesszimisztikusabban ítéli meg a helyzetet, mikor tudósítását azzal végzi, hogy a király még mindig nincs túl az életveszedelmen. Rendkívül érdekes a madridi „Diario de Notizias“ főszerkesztőjének jelentése, aki meglátogatta a beteg királyt és megírja, hogy Őfelsége nagyon lesoványodott és erősen megőszült. Az utóbbi hónapok izgalmai, valamint az éghajlati változások egészségét erősen megviselték. Betegsége már néhány hete kínozza, súlyosabbra azután március 24-én fordult. Orvosa fölöttébb aggódott a király szívműködése miatt, szívgyöngeség azonban csak egyetlenegyszer állott be, abban a kritikus órában, amikor a király kívánságára föladták neki a haldoklók szentségeit. Bécsi tudósítónk jelentése szerint ottani tájékozott körökben kétségbe vonják azoknak a híreknek a komolyságát, melyek szerint a király állapota megjavult volna. Az orvosok ugyanis csak négy-öt nap múlva nyilatkozhatnak arra nézve, hogy túljutott-e a nagybeteg a krízisen s a tüdőgyulladás normális lefolyású lesz-e. Bécsbe eddig csak olyan táviratok érkeztek, amelyek szerint a helyzet ugyanolyan, mint az első napokban: állandóan és változatlanul komoly. Arról is jött hír Bécsbe, hogy királynét a legutóbbi napok izgalmai teljesen kimerítették s a nap legnagyobb részét ágyban kell töltenie. Itt úgy tudják, hogy a királyi párnak három gyermeke beteg: Róbert, Félix és Károly Lajos. Nagy reményeket fűznek Delug Hugó bécsi professzor utazásához, aki Őfelségét már két izben kigyógyította a spanyol betegségből. Delug érkezéséről táviratban értesítették Alfonz spanyol királyt, aki szárnysegédét küldte a professzor elé, hogy utazásátmegkönnyítse és meggyorsítsa. A professzor útjához hétezer francia frankra volt szükség, amit a királyhű bécsi körök adtak össze. Delug a tengeren csak hétfőn folytathatja útját, mert a legutolsó Madeirára igyekvő gőzhajót, amely szombaton indult Lisszabonból, nem érte el s így csak a legközelebbivel utazhatik tovább. Magyarország már addig is rangy áldozatot hozott sz Stezáriával V£ió barátságos viszony ütlépetésére Válás: Schober kancellár nyilatkozatára Ausztria kapzsi eljárása nagy felháborodást keltett a magyar nemzetben Schober kancellár az osztrák nemzetgyűlés tegnapi diésén bejelentette a határmegállapító bizottság döntését, majd említést tett a magyar-osztrák szomszédos viszony helyzetéről, amelynek barátságossá tételén — mint mondotta — Ausztria mindig fáradozott, de a kiépítés mindig megtört a magyar kormány különös viselkedésén. A beszédre vonatkozólag a kormányhoz közelálló politikus a következőket mondotta: A velencei egyezmény értelmében magyar részről épp úgy, mint osztrák részről benyújtatott a határvonalra vonatkozó javaslat. A határmegállapító bizottság, tehát nem a magyar kormány, ennek alapján meghozta határozatát, melynek esetleg kifogásolt részeire vonatkozólag a Népszövetség fog dönteni. Ezt a döntést azután Ausztria a velencei egyezmény értelmében köteles végérvényesen elfogadni. Magyarország és Ausztria közötti barátságos szomszédos viszony létesítését a magyar kormány is szorgalmazza, annál is inkább, mert a két áltat, évszázadokon keresztül fennállott érdekközösségének megszakítása csak káros hatással lenne mindkét nép társadalmi és gazdasági viszonyaira. Magyarország már eddig is nagy áldozatokat hozott annak ellenére, hogy nem mindig talált viszonosságra és hogy éppen Ausztriából indult ki hosszú sorozata azoknak a támadásoknak, melyek Magyarországnak a külföld előtt való befeketítését célozták Ausztriának pedig nem szabad megfeledkeznie arról, hogy mily mélyreható felháborodást keltett a magyar nemzetben, midőn megtudta, hogy fegyvertársa, kivel a világháborút végigküzdötte és aki az azután bekövetkezett összeomlásban osztályosa volt, most maga is részt kíván Magyarország testéből. Barátság azonban így nem keletkezhetik, ha mindig csak az egyik félnek kell ennek érdekében áldozatot hozni, míg a másik fél barátságát összes feltételeinek teljesítésétől teszi függővé. Remélhetőleg most sem Ausztria, sem a nagyhatalmak nem élnek abban a tévhitben, hogy Magyarország jogos követeléseinek következetes mellőzésével egyengetni lehet a magyar-osztrák barátság útját. Az osztrák szövetségi elnök és a kancellár Nyugafi°Ma£yarországon Bécs, március 81. Hainisch szövetségi elnök és Schober szövetségi kancellár ma az elcsatolt Nyugat -Magyarország déli részébe utaztak. Utolsó árfolyamok Budapesten Este 8 órakor: dollár 858, márka 293, szorini ISsáfc osztrák korona 11%* Budapest Irta: Avarffy Elek dr. Néhány év előtt a magyar székesfővárosban keresztény észjárással boldogulni egyáltalán nem lehetett. Budapest utolsó ízületéig át volt fűtve idegen gondolkozással, érzéssel, modorral, zsargonnal és mindenféle orientális viselkedéssel. Az üzleti életben úgy, mint a szellemi központokban. A városi közéletben úgy, mint az országos politikában. A kommunizmus bukásával a kereszténység kárára érvényesített liberalizmus tetszhalottá vált. Kiadtuk akkor a jelszót: keresztény Budapestet akarunk! Vallottuk ezt bátran, hangosan. Váltottuk annak ellenére, hogy az oláhságot taktikai okokból a nyakunkra hozták. Vallotta ezt majd bevonuló fővezérünk is, mondván, hogy a „bűnös Budapest“ képének meg kell változnia!! . . . Röviddel ezután annyira jutottunk, hogy a főváros törvényhatóságát is keresztény szellemben restaurálhattuk. A nemzeti élet központjába a fővárost ismét beiktattuk. Igaz, hogy rövid két év alatt mindent megváltoztatni nem tudtunk. Igaz, hogy évtizedes állapotokat egy varázsütésre meg nem történtté tenni és a liberális rendszer félszázados gyökerét földestől együtt kitépni nem tudtuk. De hogy fájának koronáját megtépáztuk, az mégis igaz. Félúton megállani egyáltalán nem vagyunk hajlandók! Aki lelkünk legszebbül álmát, a keresztény Budapestet akarja, annak küzdeni, harcolni, dolgozni kell tovább is. Az élet minden pezsdülése a fővárosból indul ki. Az a nemzeti vérkeringés lüktető szíve. A lendítő kerék is, a fejlesztő erő is, a mozgató központ is. Minden. Innen árad szerte az országba a művelődés fénye, az alkotás vágya, a gondolatok ezernyi sugárzása, a politika mindenféle hullámzása. Hozzáidomul aztán a vidék is. A főváros pusztába kiáltó szó, ha a kölcsönhatásban a vidék visszhangnélküli. Éppen ezért: a főváros úgy hallassa szavát, hogy az mindenfelé, ahol fölfogó erő, percipiáló képesség, megértő lelkűlét van, éles visszhangra találjon. Meg kell értenie mindenkinek, hogy legelőször itt kell helyt állani azért, hogy a keresztény gondolat nemcsak a szívekben él, hanem az a valóságban is megvan! Itt kell ezt elsősorban megmutatni, ahol leginkább meggyarapodott a keresztény magyarság ellenségeinek száma, ahol fajunk, vallásunk, létünk ellen a gyűlölet, a harc legjobban tombol. Ahol éppen ezért a cselekvéseknek önzetlen odaadással a legbiztosabb útját kell megjelölni, a politikai magyar nemzet társadalmi egységét kétségen felül kell helyezni, az emberek józanabb lelkületének új és szilárd formát kell adni. Állani kell a harcot a végcélig, a keresztény Budapest megteremtéséig. Most is harcok előtt állunk. És várjon , a kormány és a sokféle kereszténypárt küzdelmeinkben velünk lesznek-e? Mert a kormány és pártok mégsem a liberalizmus pókhálós méhéből születtek. De figyelni fogunk másfelé is! Nézni fogunk mindenkit, akiről tudjuk, hogy annak idején a lobogóra felesküdött: nem hajlik-e el könnyedén, mint a botlófűz lágy lombozata a rajta végigsuhanó szélben? Nem nyergel-e át más paripára? Nem siklik-e le ladikja bizonyos liberális hullámokban játszó, régi, posványos vizekre? Figyelni fogjuk mindezt annál is inkább, mert tudjuk, hogy vannak, akik égre-földre esküdöztek s ma már játszi könnyedséggel tudják gondolkozásukat lelkiismereti harmóniába hozni a keresztény politika zászlajára tett fogadalmuknak konok megszegésével! Figyelni fogunk! Budapestet akarnak-e, vagy — aminek Lueger már harminc évvel ezelőtt nevezte — dju dapppielli n.