Nemzeti Ujság, 1922. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-03 / 99. szám

IV. évfolyam 99. szám. Ára­m korona Szerda, 1922 május 3. NEMZETI ÚJSÁG Szerk­eszteség és kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, Honvéd-utca 10. Telelet 127—46, 127—47, 127—48, 127—43 és József 65. Fiókkiadóhivatal: IV., Duna­ u.6. Telefon : 121—08 és Törés-körút 62. Telefon : 121—41. KERESZTÉRT POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árt Egy hónapra 100 kor., negyedévre 280 kor., félévre 560 kor., egész évre 1100 kor. Egyes­szám 5 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint« Reklamációk: 19—25 és 121—44 te igazi béke A keresztény világ fölött uralkodó legna­gyobb lelki hatalom, a pápaság, nem lehet más, mint a békepolitika hirdetője. A pápa egyfor­mán atyja a világ minden népeinek, nincse­nek győző és legyőzött gyem­ekei, nincsenek mostohái, nincsenek tehát a szeretetből kizárt, eltaszított gyermekei sem. Szívét fájdalmasan érinti, ha valamelyik gyermeke megtagadná, ha nem ismeri, vagy elfordul tőle, de vala­mennyit, — az eltévelyedettet is,­ — a maga gyermekének ismeri. Más politikát tehát nem lehet várni a pápától, mint békepolitikát, de azért XI. Pius békeakcióját puszta kötelesség­­teljesítésnek nevezni még­sem szabad, mert azt a levelet, amelyet újabban Gasparri bíboros­­államtitkárhoz intézett,­­ a keresztény népek lelkét kormányzó erkölcsi erők hatalmas meg­mozdulásának kell tekinteni. A génuai nagy zsibvásár lármájába az emberiség felébredt lel­kiismeretének harangszavát kongatja bele a pápa békelevele, a tekintély intő szavát emeli fel ama politika ellen, amely önző elfogultság­gal, csupán a maga hatalmi érdekeit s népe­ket elnyomó erőszakának várha­tó hasznait mér­legeli. E pillanatban nehéz eldönteni, hogy a pápa valóban állást foglalt-e egyik vagy má­sik hatalmi csoport mellett, vájjon Lloyd George segítségére sietett-e XI. Pius pápa s vájjon van-e ujabb idegességre oka a francia sajtónak, amely a génuai konferencia megnyi­tása idején kiadott pápai békelevelet is az el­lene irányuló akciónak fogta fel s az igazi béke gondolatát a győzelem teljes kiaknázása ellen irányuló lépésnek tekintette. Őszentsége nagy­jelentőségű békelépésének diplomáciai követ­kezményeit s a világ közgondolkodásában szán­tott nyomait megmutatják majd a legköze­lebbi napok. Nekünk, magyaroknak, van időnk várni. Mi türelmesek s a világ eseményeinek meglepetései ellen már eléggé edzettek va­gyunk. Magát a levelet azonban, amely az igazi békét követeli — tekintet nélkül annak diplomáciai hátterére és következményeire­ — a lelkek atyja iránt érzett szeretet és hála gondolatával akarjuk üdvözölni. Nem azért, mert békét hirdet, hanem mert az igazi békét követeli. Nekünk, magyaroknak, sem a béke, hanem az igazi béke kell, az igazi béke, amely igazságot, elégtételt, munkát, fejlődést, a vi­lágnak visszaadott nyugalmat, emberséges lé­tet és biztonságot jelent. A defétizmussal való infierálás halálos beteg­sége fajunknak. A mindenáron való béke nem lehet a mi békénk, mert ez a nyomorult elsor­vadást, európai létünket igazoló kultúránk ro­hamos pusztulását hozná reánk. Nekünk nem kell a mindenáron való béke, amely megsem­­misíti létünk feltételeit, tizenhat vár­megyét ín­séges állapotra ítél, kiszolgáltat egy körülöt­tünk kiépített középeurópai fegyház börtön­tartóinak és balkáni perzekutorainak. Belitska honvédelmi miniszternek a Nemzeti Újság munkatársa előtt tett nyilatkozata meg­mutatta a való helyzet tükrét: a lekötözött Magyarországnak, amelynek a trianoni szerző­dés­ értelmében semmiféle körülmények között, még nemzeti létének veszélyeztetése esetén sem szabad mozgósítania, csupán harmincötezer embere lehet fegyverben, s még ennek a ma­roknyi embernek a lelkesedését, harci készsé­gét is meg akarja gyöngíteni az az antant­rendelkezés, amely a hazafias kötelességteljesí­­tés parancsára katonáskodók helyett, zsoldoso­kat vezényel a haza védelmébe. Ugyanekkor a környező államok hadereje száznegyvenszerese ennek a számnak. Remélhető-e, hogy ilyen erő­viszonyok mellett éhes szomszédaink bennün­ket élni, erőre kapni, fejlődni, izmosodni hagy­janak? Elhiheti-e egyetlen józan politikusa a világnak, hogy amikor a belü­­gyeinkbe való be­avatkozás lehetősége ennyire adva van, eny­­nyire veszélytelen, a papiros-békeszerződés sze­rint „volt”, valójában azonban örökös ellensé­geink megengedjék, hogy egyetlen komoly lé­pést is tegyünk az igazi konszolidáció felé? Anglia­ miniszterelnöke nyíltan kimondotta, hogy Kelet-Európában — a kettős monarchia összeomlása óta, sajnos, egyre jobban Kelet- Európa vagyunk — az országok cseppfolyós állapotban vannak. Nos, mi mindenáron való pacifizmus injekcióival ezt a cseppfolyós álla­potot hosszabbítanék meg trianoni vagy egyéb erőszakolt kombinációk, de semmiképpen sem az egészséges fejlődés követelményeinek alap­ján. Igaza van Bethlen István elröknak: nekünk nem kell az a béke, mely Duna­ konföderáció címén egy minden eddiginél súlyosabb gazda­sági rabszolgaságot és függést akar erősza­kolni s amelyben kikerülhetetlen volna a ma­gyar faj végső szétmállása idegen, agresszív kultúrák és gazdasági erők maró savában. Ne­künk nem kell a defétista belenyugvás abba a békébe, amely nem béke akar lenni, hanem halál . . . De kell az igazi béke! Kell a béke, amelynek nem okvetlen vérfolyás az útja, nem az erő­szak a mestere, nem a mi fajunk kipuszulása a következménye. Senki se értsen félre minket: nem csörge­tünk kardot, csak igazi békét követelünk. Ezt pedig meghozhatja a győzők belátása és saját érdeküknek józan felismerése is. Oh, mi nem akarunk háborút, de akarjuk, hogy élni enged­jenek s ehhez nem kell okvetlenül ágyú, ele­gendő a becsületre való rádöbbenés népeket ki­józanító hatása. Nekünk nem kellett Lloyd George tiz évre tervezett úgynevezett világiroá-i­kéje, amely az európai népeknek a lehetetlen békekötésekbe való belerothadását állandósí­taná, s nem kell a pacifista-defétista béke sem, amely becstelen nyomorunk önkéntes vállalá­sát jelentené. Az igazi békét azonban vállaljuk s addig is a ránk erőszakolt defétista békeakta javunkra szóló intézkedéseinek s elsősorban el­szakított testvéreink jogainak biztosítását kö­veteljük. Az igazi békének gazdasági, területi feltéte­lei vannak. E feltételek nélkül nem békét ad­tak a világnak a győzők, csupán békeaktát gyártottak, amelynek minden betűje ámítás, Közép-Európa létének állandó veszedelme, a lelkeket izgató, népeket egymás ellen uszító méreg, a békétlenséget időtlen időkig állandó­sító merénylet marad. Lloyd George elu­tazot­t Génuából Utazásának célját titokban tartja Berlin, máj. 2. A lapok jelentik Génuából: Barthou elutazása után nemsokára köztudomá­súvá lett, hogy Lloyd George ma este rövid időre szintén elhagyta Génuát. Utazása célját titokban tartja. Angol körökben kétségbe von­ják, hogy Lloyd George Londonba vagy Pa­risba fog utazni. Azt állítják, hogy Lloyd George olasz földön marad. Poincaré enyhíti harcias beszédét Oroszország háborús adósságai ügyében hajtandó engedményekre London, máj. 2. Poincaré tegnap Párisban az angol sajtó képviselői előtt nyilatkozott a Bar le Duc-ben tartott harcias beszédéről. Kijelen­tette, hogy beszédét Angliában félremagyaráz­ták, ő nem csörtet kardot és beszéde nem je­lent fenyegetést. Franciaország szövetségesei­vel együtt lojálisan óhajt a versaillesi szerző­désben együttműködni. Ha Németország nem teljesíti kötelezettségeit, a szövetségesek együtt fogják meghatározni, minő rendszabályokat kell Németországgal szemben alk­almazni, de a békeszerződés Franciaországnak meg­adja a jogot, hogy szükség esetén egyedül cselekedjék. Reméli, hogy nem fog sor kerülni arra, hogy Franciaország izolált akciót kezdeményezzen. Ami Oroszországot illeti, Franciaország a há­ború előtti adósságok kérdésében állhatatos marad, a háborús adósságok kérdésében azon­ban ő is hajlandó engedményeket tenni. Nem tartja szükségesnek, hogy legfőbb tanácsát jú­nius előtt összehívják. Herbert elnök és Noseda tábornok szerdán hagyja el Budapestet Az antant katonai misszió újabb párisi intézkedés szerint továbbra is Budapesten marad (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Nemzeti Újság röviddel ezelőtt részletesen ismertette a budapesti jóvátételi bizottság működését és egyúttal elsőnek jelentette, hogy Jean Herber­­tet, a jóvátételi bizottság jelenlegi fiatal el­nökét visszarendelték Párisba. Mint most,értesülünk, a Herbert elnök eluta­zására vonatkozó rendelet már megérkezett Budapestre és ennek következtében az elnök holnap elhagyja Magyarországot és Belgrádba utazik. Herberttel együtt a hol­napi napon elhagyja Budapestet az anyag- és állatjóvátétel eddigi vezetője, Noseda tá­bornok is. Flowers pénzügyi refer­át­e továbbra is Ma­gyarországon marad, Ch­elsée, aki jelenleg a magyar állam költégveté­sét tanulmányozza, rövidesen szintén Párisba utazik, azonban, mintegy két hét múlva újra visszatér Buda­pestre. Hogy kire esik a párisi jóvátételi főbizott­ság választása a magy írországi bizottság fon­tos elnöki tisztjének­ betöltésénél még egyelőre nem került nyilvánosságra, reméljük azonban, hogy a párisi főbizottság Herbert elnök eseté­ből okulva, nagyobb élettapasztalatokkal ren­delkező elnököt fog a budapesti jóvátételi bi­zottság vezetésére kijelölni. Április 1-én, — mint ismeretes, — a Buda­pestre rendelt szövetségközi antant katonai misszió egy része szintén befejezte munkáját és párisi utasításra elhagyta Budapestet. Mint megbízható forrásból értesülünk, az iderendelt angol katonai miss­ziók létszám­­csökkentése az angol felső- és alsóházban elhangzott és az angol hivatalos véleményre jótékonyan ható interpellációk következmé­nyeképpen történt. Sydenham és Ne­vton lord ugyanis — mint annak idején beszámoltunk róla — részletesen kifejtette, hogy az antant katonai misszió el­tartása Magyarország költségvetésére igen nagy súllyal nehezedik. Ezeknek a beszédeknek a következménye volt aztán, hogy a nagykövetek tanácsa elhatározta a magyarországi antant katonai misszió tag­jai felének visszahívását és egyúttal kilátásba helyezte, hogy a legrövidebb időn belül, lehető­leg még április folyamán az egész Budapesten működő bizottságot feloszlatja. Érdeklődésünkre Zuccari tábornok, a buda­pesti bizottság jelenlegi elnöke kijelentette, hogy újabb, Párisból érkezett intézkedés sze­rint a jelenleg Budapesten működő misszió a továbbiakig jelen formájában itt marad. A katonai ellenőrző bizottság szervezete a misszió április 1-én történt redukciójával kap­csolatban nem változott meg. A missziónak két alosztálya van, az egyik a magyarországi had­sereg szervezetét, a másik pedig a fegyverke­zést őrzi ellen. A hadseregszervezést ellenőrző alosztálynak Baratier francia ezredes, a fegy­verkezési ellenőrzési alosztálynak pedig Ga­ronne vezérőrnagy az elnöke. Ezenkívül a bi­zottsághoz be van osztva még egy japán és egy brit delegáció is, Otam­i japán őrnagy és Gos­­seth angol ezredes vezetésével. Az utóbbi két delegáció vezetői külön tisztséget nem töltenek be a bizottságban, azonban a misszió elnöki tanácsában az olasz és francia megbízottakkal egyenlő hatáskörük van. Mint értesülünk, a katonai misszió további ittm­aradására az adott okot, hogy a kisantant szerint a magyar hivatalos kö­rök állítólag még nem tettek eleget a tria­noni szerződés idevonatkozó rendelkezései­nek. A magyar véderő zsoldos hadsereggé való átszervezésének ugyanis a múlt év október ütő­só árfolyamok Budapesten Este 8 órakor, dollár 782, szók­ol 15.25, márka 276, dinár 10.85. Részvényárfolyamok: Államvasut 10.600, Délivasút 3350, Rima 4100, Salgó 8500.

Next