Nemzeti Ujság, 1922. június (4. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-01 / 123. szám

Vallomás­os­zírnák előtt Holnap huszonöt mandátum sorsa dől el a fővárosi választásokon. Közel 280, jelölt neve közül választ ki huszonötöt a százezrek ki­­számíthatatlannak látszó szeszélye s talán még inkább az a vak eset, amely velejárója a lajstromos szavazás mai életbe léptetett formájában már­is csődbe jutott rendszeré­nek. Mi, akik rajta tartjuk kezünket a fővá­ros életének beteges lázzal lüktető pulzusán, a vesékbelátók és a gondolatolvasók bizton­ságával tehetnénk kísérletet a győzelmes hu­szonöt név megjelölésére. Ha nem tesszük, erre kettős nagy okunk van: nem akarjuk megrontani azt az örömet, amelyet a keresz­tény Budapestnek a kvalitásosabb nevek bi­zonyos sikere jelent, de nem akarunk helyet adni annak a szomorú benyomásnak sem, amely a radikalizmus és a szociáldemokrácia jogosulatlan bátorságra kapott alakjainak előretörését követi, s ha Budapest valóban az a beteg, az a rövid emlékezetű és az a javíthatlanul hisztériás város volna, amilyennek a plakáterdőkből szavaló dema­gógia arrogáns és rikoltó frazeológiával hir­deti. Mi számolunk a kedevezőtlen körülmények minden eshetőségével s ennek objektív latba­­vetése mellett is a hívők feltétlen hitével kell reménykednünk abban, hogy nem a főváros beteg, hanem a pártpolitika, nem a százezrek rövid emlékezetüek, hanem a kormányozható memóriájú pártpolitika s nem Budapest a hisztériás, hanem újra csak a pártpolitika. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy a forra­dalmak fertőzése nem múlt el még a főváros népének szellemi életében sem nyomtalanul s a belső lázas állapotot csak fokozta a gaz­dasági élet egyre komplikáltabb ezerféle mi­zériája, amelyet a radikális-szociáldemokrata pártagitáció, — feledve a saját múltját, — kiaknáz a maga javára. Azt is látjuk, hogy ebben a sorsdöntő harcban a múlt tanulsága s a jövőtől való aggódó félelem s tudta ösz­­szehozni az egymással versengő keresztény pártokat, — de latba vetve mind e kedvezőt­len jelenségeket, nincs okunk kételkedni ab­ban, hogy annyi öntudat és józan önszeretet él ebben a fővárosban, hogy a saját sorsát nem dobja oda a bizonytalannak s botor és ügyetlen kézzel nem emeli fel a romboló szellemek előtt a lezárt sorompókat. A fővárosi választások eredményének, még a lajstromos szavazás, mai rendszere mellett is a közhangulatot, a főváros keresztény és nacionalista többségének akaratát kell kife­jeznie. Egyetlen parancs van tehát, a­mely a lelkiismeret kényszerével áll őrt az urnáknál: kitartani, szavazni, helyt állani a keresztény pártok mellett. Ne tévesszen meg senkit az a gondolat, hogy a keresztény pártok nem találtak egy­másra, mert ez a versengés már a múlté, az urnákban születik meg újra a jövendő, az urnákban kelnek életre új pártok, új embe­rek, új helyzetek és két életre az az új­ szel­lem, amely férelöki a közelmúlt akadályait, s elemi lendülettel viszi a keresztény magyar gondolatot a fejlődés útján előre. Ne tévesz­­szen meg senkit az a gondolat, hogy a radi­kalizmus és a szociáldemokrácia a keresz­tény és magyar Budapest elbátortalanodá­sára s a szavazástól való oktalan és bűnös tartózkodására alapítja számításait, mert a többség mégis csak a becsülettel élni akaró Budapesté, amely gyáván, tehetetlenül és sa­ját romlására nem hányhatja le magáról életfeltételeinek utolsó foszlányait. Ne tévesz­­szen meg senkit az a gondolat, hogy íme­ jön és sírjából újra ki akar kelni a közelmúlt bűntetteiért felelős politika silány hada. Is­meretlen nevek nagyhangú, de semmi ér­demű csőcseléke, mert hangja nem áll arány­ban azzal a jogosultsággal, amellyel a figyel­met önmagának követeli. Ne tévesszen meg senkit a fantasztikus számokkal operáló ra­dikális sajtó, a fennen dicsekvő plakát­erdő, mert a ravasz betűk szövevénye nyomtalanul eltűnik a huszonnégy órák röpke életével, de megmarad a nyomor, a terror, a bizonytalan­ság, a forradalom fenyegető réme a múltban már egyszer levitézlett szellem győzelmével. Tisztában vagyunk mi azzal, hogy a dol­gok fejlődése a parlament életéből sem a szo­ciáldemokráciát, sem az annak kvártélyt csi­náló demokraták radikalizmusát nem zár­hatja ki. Erős és kitartó keresztény, magyar, szociális irányzat mellett nincs okunk félni ezek jelentkezésétől, mert a csatát csak az ezeresztendős történelmi hagyományok er­kölcsi fölénye nyerheti meg. De jaj volna minden reményünknek s a nemzet jövendő­jébe vetett minden hitünknek, ha a parla­ment porondjára a javíthatlanul nemzetközi , defétista irányzat, a nemzeti gondolat, im­ponáló erkölcsi ellensúlya nélkül vonulhatna fel. Nem a szociáldemokráciától félünk,­­— mert azzal le tudtunk és le is kell számol­nunk, — de félnünk kell attól, hogy e leszá­moláshoz a beteg Budapest a fegyverzetet nem adja meg.­­ Beteg-e tehát Budapesti Mi úgy érezzük, hogy ebben a betegségben hinni bűnös és bo­tor dolog volna. Budapest egészségesebb, mint amilyennek széttöredezett keresztény irányú pártjainak szövedékein s a radikális pártok plakátjainak erdején át látszik. Ha egészséges, akkor élni is akar, élet pedig nincs Budapest számára más, csak a hit a magyarság történelmi igazságainak erkölcsi erejében, Szent István ezeréves keresztény or­szágának hagyományaiban, a Szent Korona misztériumában, a magyar faj egységének és történelmi hivatásának tudatában. Az ur­náknál erről tesz holnap vallomást Budapest. Választ az élet vagy a halál között, s csak a keresztény pártokra szavazhat, ha élni és nem nyomorultul elsorvadni akar. er 7­­, ]1j ,"If /v\V . . fy1 h / A // (/ / Qs^' V I -A t/ v '■ I* ( ' 192?. JUN $1. J IV. évfolyam 723. szám* /TVtTft ''Ara «J. k01*0N­a Csütörtök, 1922 junius 7* NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. terület, Előfizetési ár: Egy hónapra 100 kor., negyedévre Honvéd­ utca 10. Telefon­­ 127—16, 127—47, 127—48, HI­­D 170 7717 WV­­SÍIT ITTHAK HI­DIT AD kor., félévre 560 kor., egész évre 1100 kor. Egyes 127—19 és József 05. Fiókkiadóhivatal: IV., Duna-n. G. nf/Stuti It­lu IUIIIN­ERI I. fi ^ 1LA“ szám 5 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Telefon: 123—98 és Teréz-körút 62. Telefon: 121—11. Reklamációk: 18—25 és 121—41. Hármasszövetség lesz a kisantantból London, május 31. A Morningpost megbíz­ható forrásból arról értesül, hogy a cseh és a jugoszláv kormány a legköze­lebbi napokban évek hosszú sorára szóló for­mális szövetségi paktumot fognak kötni. Ez a paktum a két ország közt jelenleg fenn­álló antantot sokkal szorosabb unióvá fogja átváltoztatni. Biztosra veszik, hogy nemsokára Románia is csatlakozik a pak­tumhoz. A kisantantnak ez a konszolidációja, legalább a fent említett két tagját illetőleg, a génuaia konferencia eredménye, mert a két kormány tudatára jött annak, hogy a nemzetközi pro­blémákról táplált nézeteik most már teljesen azonosak és a szorosabb együtt­működés mind­két országra nézve rendkívül üdvös lesz. Tech­nikai értelemben ez a paktum a kisantanton kívül áll, amelynek útjait semmiképpen sem keresztezi. Mihelyt azonban Románia a paktumhoz csatlakozik, a kisantantból hármas­ szövetség lesz. Az új szövetségnek tisztán defenzív jellege van és az a vezérlő eszméje, hogy Középeurópa békéjének és a békeszerződés által teremtett határoknak őre. A trianoni határok a nagyköveti konferencia elöli Páris, május 31. (Havas.) A nagyköveti konferencia ma a trianoni szerződésben megállapított terü­leti és határkérdésekkel foglalkozott.­­ A királyné Őfelségének leánya született Madrid, május 37. A Havas-ügynökség jelenti: Zita királyné leánygyermeknek adott életet (M. t. i.­ Ahol az El Pardo százados tölgyfái állnak őrt vaskosaras ablakok előtt, egy öreg mad­ridi palotában új élet nyílt ki ma reggel Is­ten akaratából. A spanyol ég alatt egy fiatal anyának leánygyermeke született, ami meg­történik az évnek minden napján százszor meg százszor. Miért van az, hogy millió ma­gyar szív aggódva dobban a bölcső felé, amelynek csipkés mélységeiben új élet halk zenéje röpköd még ismeretlen örömök és is­meretlen szenvedések felé! A madridi ég kékselyem kárpitja alatt ringó idegen böl­csőben egynapos magyar hercegnő szivecs­­kéje dobban most elsőket, még nagyon hal­kan, félénken, bátortalanul. Aki a bölcsője előtt áll és aggódva figyel a halk neszre, ta­lán ideg se hallja. És millió magyar fül mégis hallja, hallja ezer mérföldeken át az árva kis magyar baba szivének első dobogását. Szegény kis virágszál, akinek a szeme, mi­kor először nyílt ki ma reggel e világ csodái­nak látására, föléje nem hajolt meleg köny­­nyek fátyolén keresztül szerető apai szem! Mert az apai szem már kihamvadt, az apai szív, amely életre hívta őt, már porlik, porlik messze földben, idegen ciprusok alatt, idegen ég alatt, foszladozó magyar trikolór alatt és körülötte zug a végtelen,­ hatalmas óceán . . . Egy balsors sújtotta királyi anya halavány virágszirom keze ha megsimogatta a szüle­tés titokzatos, csodával teljes percében a gyermeket, vájjon mit érezhetett gyászba­­borult szive, melynek fájdalmához, árvasá­gához, balsorsához hasonló vájjon van-e még e földön? ötvenkét millió szívnek hatalmas királynője, bíbor szülötte, császári lak lakója, daliás királyi férfi szerelme, boldog anya, hadaknak hódolattal tisztelt királyi asz­­szonya, a világ bujdosója, országok üldö­zöttje, gond és szegénység fátyolos mártírja, párjavesztett árva, kitagadott, száműzött szegény asszony! Idegen kegyesség, idegen jóság ad neki hajlékot, baldachinos ágyat, ahol világra hozza messze sírban pihenő ko­ronás párjának utolsó gyermekét. Töviskoro­nás, vértanú királynénk, bús magyar Ma­donnánk, ha támaszt keresel apátián árvád­nak, üzenjük néked, millió hű magyar szi­vek, hogy szived szerelmes magzatának lesz Utolsó árfolyamok Budapesten Este 8 órakor: Dollár 828, márka 301, osztrák korona 7,40. U

Next