Nemzeti Ujság, 1922. június (4. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-01 / 123. szám
Vallomásoszírnák előtt Holnap huszonöt mandátum sorsa dől el a fővárosi választásokon. Közel 280, jelölt neve közül választ ki huszonötöt a százezrek kiszámíthatatlannak látszó szeszélye s talán még inkább az a vak eset, amely velejárója a lajstromos szavazás mai életbe léptetett formájában máris csődbe jutott rendszerének. Mi, akik rajta tartjuk kezünket a főváros életének beteges lázzal lüktető pulzusán, a vesékbelátók és a gondolatolvasók biztonságával tehetnénk kísérletet a győzelmes huszonöt név megjelölésére. Ha nem tesszük, erre kettős nagy okunk van: nem akarjuk megrontani azt az örömet, amelyet a keresztény Budapestnek a kvalitásosabb nevek bizonyos sikere jelent, de nem akarunk helyet adni annak a szomorú benyomásnak sem, amely a radikalizmus és a szociáldemokrácia jogosulatlan bátorságra kapott alakjainak előretörését követi, s ha Budapest valóban az a beteg, az a rövid emlékezetű és az a javíthatlanul hisztériás város volna, amilyennek a plakáterdőkből szavaló demagógia arrogáns és rikoltó frazeológiával hirdeti. Mi számolunk a kedevezőtlen körülmények minden eshetőségével s ennek objektív latbavetése mellett is a hívők feltétlen hitével kell reménykednünk abban, hogy nem a főváros beteg, hanem a pártpolitika, nem a százezrek rövid emlékezetüek, hanem a kormányozható memóriájú pártpolitika s nem Budapest a hisztériás, hanem újra csak a pártpolitika. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy a forradalmak fertőzése nem múlt el még a főváros népének szellemi életében sem nyomtalanul s a belső lázas állapotot csak fokozta a gazdasági élet egyre komplikáltabb ezerféle mizériája, amelyet a radikális-szociáldemokrata pártagitáció, — feledve a saját múltját, — kiaknáz a maga javára. Azt is látjuk, hogy ebben a sorsdöntő harcban a múlt tanulsága s a jövőtől való aggódó félelem s tudta öszszehozni az egymással versengő keresztény pártokat, — de latba vetve mind e kedvezőtlen jelenségeket, nincs okunk kételkedni abban, hogy annyi öntudat és józan önszeretet él ebben a fővárosban, hogy a saját sorsát nem dobja oda a bizonytalannak s botor és ügyetlen kézzel nem emeli fel a romboló szellemek előtt a lezárt sorompókat. A fővárosi választások eredményének, még a lajstromos szavazás, mai rendszere mellett is a közhangulatot, a főváros keresztény és nacionalista többségének akaratát kell kifejeznie. Egyetlen parancs van tehát, amely a lelkiismeret kényszerével áll őrt az urnáknál: kitartani, szavazni, helyt állani a keresztény pártok mellett. Ne tévesszen meg senkit az a gondolat, hogy a keresztény pártok nem találtak egymásra, mert ez a versengés már a múlté, az urnákban születik meg újra a jövendő, az urnákban kelnek életre új pártok, új emberek, új helyzetek és két életre az az új szellem, amely férelöki a közelmúlt akadályait, s elemi lendülettel viszi a keresztény magyar gondolatot a fejlődés útján előre. Ne téveszszen meg senkit az a gondolat, hogy a radikalizmus és a szociáldemokrácia a keresztény és magyar Budapest elbátortalanodására s a szavazástól való oktalan és bűnös tartózkodására alapítja számításait, mert a többség mégis csak a becsülettel élni akaró Budapesté, amely gyáván, tehetetlenül és saját romlására nem hányhatja le magáról életfeltételeinek utolsó foszlányait. Ne téveszszen meg senkit az a gondolat, hogy íme jön és sírjából újra ki akar kelni a közelmúlt bűntetteiért felelős politika silány hada. Ismeretlen nevek nagyhangú, de semmi érdemű csőcseléke, mert hangja nem áll arányban azzal a jogosultsággal, amellyel a figyelmet önmagának követeli. Ne tévesszen meg senkit a fantasztikus számokkal operáló radikális sajtó, a fennen dicsekvő plakáterdő, mert a ravasz betűk szövevénye nyomtalanul eltűnik a huszonnégy órák röpke életével, de megmarad a nyomor, a terror, a bizonytalanság, a forradalom fenyegető réme a múltban már egyszer levitézlett szellem győzelmével. Tisztában vagyunk mi azzal, hogy a dolgok fejlődése a parlament életéből sem a szociáldemokráciát, sem az annak kvártélyt csináló demokraták radikalizmusát nem zárhatja ki. Erős és kitartó keresztény, magyar, szociális irányzat mellett nincs okunk félni ezek jelentkezésétől, mert a csatát csak az ezeresztendős történelmi hagyományok erkölcsi fölénye nyerheti meg. De jaj volna minden reményünknek s a nemzet jövendőjébe vetett minden hitünknek, ha a parlament porondjára a javíthatlanul nemzetközi , defétista irányzat, a nemzeti gondolat, imponáló erkölcsi ellensúlya nélkül vonulhatna fel. Nem a szociáldemokráciától félünk,— mert azzal le tudtunk és le is kell számolnunk, — de félnünk kell attól, hogy e leszámoláshoz a beteg Budapest a fegyverzetet nem adja meg. Beteg-e tehát Budapesti Mi úgy érezzük, hogy ebben a betegségben hinni bűnös és botor dolog volna. Budapest egészségesebb, mint amilyennek széttöredezett keresztény irányú pártjainak szövedékein s a radikális pártok plakátjainak erdején át látszik. Ha egészséges, akkor élni is akar, élet pedig nincs Budapest számára más, csak a hit a magyarság történelmi igazságainak erkölcsi erejében, Szent István ezeréves keresztény országának hagyományaiban, a Szent Korona misztériumában, a magyar faj egységének és történelmi hivatásának tudatában. Az urnáknál erről tesz holnap vallomást Budapest. Választ az élet vagy a halál között, s csak a keresztény pártokra szavazhat, ha élni és nem nyomorultul elsorvadni akar. er 7, ]1j ,"If /v\V . . fy1 h / A // (/ / Qs^' V I -A t/ v '■ I* ( ' 192?. JUN $1. J IV. évfolyam 723. szám* /TVtTft ''Ara «J. k01*0Na Csütörtök, 1922 junius 7* NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. terület, Előfizetési ár: Egy hónapra 100 kor., negyedévre Honvéd utca 10. Telefon 127—16, 127—47, 127—48, HID 170 7717 WVSÍIT ITTHAK HIDIT AD kor., félévre 560 kor., egész évre 1100 kor. Egyes 127—19 és József 05. Fiókkiadóhivatal: IV., Duna-n. G. nf/Stuti Itlu IUIIINERI I. fi ^ 1LA“ szám 5 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Telefon: 123—98 és Teréz-körút 62. Telefon: 121—11. Reklamációk: 18—25 és 121—41. Hármasszövetség lesz a kisantantból London, május 31. A Morningpost megbízható forrásból arról értesül, hogy a cseh és a jugoszláv kormány a legközelebbi napokban évek hosszú sorára szóló formális szövetségi paktumot fognak kötni. Ez a paktum a két ország közt jelenleg fennálló antantot sokkal szorosabb unióvá fogja átváltoztatni. Biztosra veszik, hogy nemsokára Románia is csatlakozik a paktumhoz. A kisantantnak ez a konszolidációja, legalább a fent említett két tagját illetőleg, a génuaia konferencia eredménye, mert a két kormány tudatára jött annak, hogy a nemzetközi problémákról táplált nézeteik most már teljesen azonosak és a szorosabb együttműködés mindkét országra nézve rendkívül üdvös lesz. Technikai értelemben ez a paktum a kisantanton kívül áll, amelynek útjait semmiképpen sem keresztezi. Mihelyt azonban Románia a paktumhoz csatlakozik, a kisantantból hármas szövetség lesz. Az új szövetségnek tisztán defenzív jellege van és az a vezérlő eszméje, hogy Középeurópa békéjének és a békeszerződés által teremtett határoknak őre. A trianoni határok a nagyköveti konferencia elöli Páris, május 31. (Havas.) A nagyköveti konferencia ma a trianoni szerződésben megállapított területi és határkérdésekkel foglalkozott. A királyné Őfelségének leánya született Madrid, május 37. A Havas-ügynökség jelenti: Zita királyné leánygyermeknek adott életet (M. t. i. Ahol az El Pardo százados tölgyfái állnak őrt vaskosaras ablakok előtt, egy öreg madridi palotában új élet nyílt ki ma reggel Isten akaratából. A spanyol ég alatt egy fiatal anyának leánygyermeke született, ami megtörténik az évnek minden napján százszor meg százszor. Miért van az, hogy millió magyar szív aggódva dobban a bölcső felé, amelynek csipkés mélységeiben új élet halk zenéje röpköd még ismeretlen örömök és ismeretlen szenvedések felé! A madridi ég kékselyem kárpitja alatt ringó idegen bölcsőben egynapos magyar hercegnő szivecskéje dobban most elsőket, még nagyon halkan, félénken, bátortalanul. Aki a bölcsője előtt áll és aggódva figyel a halk neszre, talán ideg se hallja. És millió magyar fül mégis hallja, hallja ezer mérföldeken át az árva kis magyar baba szivének első dobogását. Szegény kis virágszál, akinek a szeme, mikor először nyílt ki ma reggel e világ csodáinak látására, föléje nem hajolt meleg könynyek fátyolén keresztül szerető apai szem! Mert az apai szem már kihamvadt, az apai szív, amely életre hívta őt, már porlik, porlik messze földben, idegen ciprusok alatt, idegen ég alatt, foszladozó magyar trikolór alatt és körülötte zug a végtelen, hatalmas óceán . . . Egy balsors sújtotta királyi anya halavány virágszirom keze ha megsimogatta a születés titokzatos, csodával teljes percében a gyermeket, vájjon mit érezhetett gyászbaborult szive, melynek fájdalmához, árvaságához, balsorsához hasonló vájjon van-e még e földön? ötvenkét millió szívnek hatalmas királynője, bíbor szülötte, császári lak lakója, daliás királyi férfi szerelme, boldog anya, hadaknak hódolattal tisztelt királyi aszszonya, a világ bujdosója, országok üldözöttje, gond és szegénység fátyolos mártírja, párjavesztett árva, kitagadott, száműzött szegény asszony! Idegen kegyesség, idegen jóság ad neki hajlékot, baldachinos ágyat, ahol világra hozza messze sírban pihenő koronás párjának utolsó gyermekét. Töviskoronás, vértanú királynénk, bús magyar Madonnánk, ha támaszt keresel apátián árvádnak, üzenjük néked, millió hű magyar szivek, hogy szived szerelmes magzatának lesz Utolsó árfolyamok Budapesten Este 8 órakor: Dollár 828, márka 301, osztrák korona 7,40. U