Nemzeti Ujság, 1922. július (4. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-01 / 146. szám
ávw&Jí,' ..... a»' »i *■* IV. évfolyam 146. szám. Ára 5 korona "—SíMbat, 1922 Julim 1. NEMZETI ÚJSÁG Honvéd-utca 10. Telefon : 127—16, 127-17, 127—18, ____„ Befizetési ár: Egy hónapra 100 kor, negyedévre 127—19 és József 65. Fiókkiadóhivatal: IT, Duna u.6. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP félévre 560 kor, egész évre 000 kor. Egyes Telefon: 123-08 és Teréz körút 62. Telefon: 121-11. 5 kor/ milliméteres díjszabássalt. Reklamációk: 10—25 és 121—40 Tanulságok III. A hipokrizis írta: Ferdinandy Gejza. Nemzetünk jellemét aller rontotta meg valami annyira, mint a közéleti hipokrizis, mind a parlamentben, mind pedig a sajtóban. S ha szemügyre vesszük ennek okait, bizony csak magunkra vethetünk. A kiegyezés sok kérdést hagyott megoldatlanul azáltal, hogy amit nem lehetett világosan a nemzet javára biztosítani, azt homályba burkolta, nehogy föladja. Ez a homály mindenesetre jobb volt, mint a nyílt lemondás, de megalapozta a közéleti hipokrízist, mert ahelyett, hogy a homály eloszlatására erélyesen törekedtünk volna, a homályra törekvés a kiegyezés után is valóságos iskolává fejlődött. A magyar közjog elvei és a való élet között fennállott ellentét bármennyire szembeszökő volt is, ahelyett, hogy az ellentéteket eltüntetni, a valóságot az elvekhez közelebb hozni igyekeztünk volna, ellenkezőleg palástolásra törekedtünk, nehogy ebből Ausztriával és királyunkkal összeütközés keletkezzék. Hiszen ennek az opportunisztikus álláspontnak volt ugyan némi megokoltsága, de semmiesetre sem járult hozzá a nemzet önérzetének és céltudatosságának a fejlesztéséhez. A homály nemcsak az Ausztriához való viszonyban volt meg, de a horvát és a magyarországi nemzetiségek viszonyában is és így a nemzeti élet legéletbevágóbb terén a kétértelműség uralkodóit. Az Ausztriához való viszonyban a magyar álláspont pártkülönbség nélkül az volt, hogy Magyarország független állam, az osztrák közjog azonban a birodalmi egység elvi alapján állott s Magyarországnak csak széleskörű autonómiáját ismerte el a dualizmusban. A Horvátországgal való kapcsolatot a magyar közjog állami egységnek hirdette, a horvátok pedig csak államok kapcsolatát voltak hajlandók az „állami közösség“ kifejezése alatt elismerni. A magyarországi nemzetiségekkel való viszonyban a törvényes álláspont az volt, hogy a nemzetiségi egyenjogúság csak az egy nemzethez tartozó különböző anyanyelvű állampolgárok anyanyelvhasználati jogegyenlőségét jelenti; a nemzetiségi politikusok azonban a nemzetiségeknek mint külön közéleti egységeknek az egyenjogúságát hirdették, és ennek intézményes megvalósítását követelték. A közjognak ez a kiforratlansága, a közjogi problémáknak ez a megoldatlansága tehát elsőrendű állami feladattá tette a közjogi kérdések tisztázását és megoldását, ahol kell, lemondás, de ahollehet, még összeütközések árán is. De a lemondásra éppen úgy nem bírtuk magunkat elhatározni, mint sokszor az összeütközésekre és meghurcolásokra, amelyek a kétes kérdéseknek a magyar álláspont javára való eldöntésénél mellőzhetetlenek voltak. Mert jött a hipokrizis, mely a nemzetet minden erőteljesebb állásfoglalástól visszatartotta s ezzel a kétértelműséget továbbra is fentartotta, holott mind a birodalmi egység nagyosztrák eszméje, mind Horvátország szeparatisztikus törekvései, mind a nemzetiségek szervezkedése és irredentizmusa egyre határozottabb alakban s egyre céltudatosabban törtek a magyar közjog álláspontja ellen. Mindezzel szemben azt mondták a hipokrita politikusok, hogy hagyjunk békét a közjogi erdőseknek, mert megoldásukra gyöngék vagyunk. A nemzetnek előbb gazdaságilag és kultúrában kell megerősödnie s a többi magától az ölünkbe hull. A fontos a jó közigazgatás, az élénk forgalom, a jó iskola, a vagyonosodás, nem pedig az állami szuverénitásunk a külföld előtt való kidomborítása, a magyar zászló használata és a magyar vezényszó a hadseregben, a követelt helyes közjogi terminológia és másefféle, melyek a nemzeti életerőre jelentéktelen formai kérdések, amelyek a nemzet valóságos hatalmát előbbre nem viszik, de az uralkodóval is, Ausztriával is, Horvátországgal is, a nem magyarajkú lakossággal is összeütközésbe hoznak. De azért jó közigazgatás mégsem volt, mert a kormánynak, hogy a közvéleménynek megnyilatkozását elnyomhassa, kortesközigazgatásra volt szüksége, élén a kortesszolgálatokra hivatott főispánnal és szolgabírákkal. A jó iskola kezdőmunkáját tönkretette a felnőtt korban a közös hadsereg osztrák tisztikara és nemzetietlen szelleme: a vagyonosodást gátolták a rossz gazdasági kiegyezések és hibás igazságügyi ,vagy magánjogi törvények. Az osztrák azonban nem engedett a birodalmi egységből, a horvát az állami szeparálódásra törekvéséből, az oráh meg a szerb a nemzetiségi autonómiából, így tehát a magyar közjog a való életben nem valósult meg, hanem maradt piumdeziderium vagy puszta teória s kútfeje a magyarság lelki keserűségének. Jól mondja Apponyi Albert gróf Emlékiratai 30. lapján: „Azért maradtak meg a közjogi pártkeretek, mert ameddig egy nemzet létalapjai nincsenek a nemzeti élet törvényei szerint kiépítve, közjogi pártok fognak létezni és közjogi kérdések fognak a pártalakulatok alapjául szolgálni, bármennyire siránkozzanak efölött a bölcsek, a nemzetek biológiai törvényeit nem lehet sem erőszakkal, sem okoskodásokkal hatályon kívül helyezni.“ Majd később a 33. lapon: „Sem nemzeteket fikciókkal, sem összeköttetéseket kétértelműségekkel fentartani nem lehet. Igaz, hogy nemzetünk életében a jogi fikció négy évszázad óta épp oly nagy szerepet visz, mint az uralkodóházhoz való viszonyban a kétértelműség. De meg is adtuk az árát. Mostani siralmas összeomlásunk nagyrészt a nemzeti öntudatnak a gyenge táplálék állandó élvezetétől eredő elsatnyulás következménye. És most, amikor már nincsen kapcsolatunk sem Ausztriával, sem Horvátországgal s úgyszólván alig vannak nemzetiségeink, megint jönnek a bölcsek, akik nem akarnak tanulni a múlt idők tapasztalataiból. Azt mondják, hogy félre a közjoggal, fontos ma a gazdasági kérdés és az, hogy a nemzet egy táborba tömörüljön a kormány mögé. De azt az összefoglaló nagy eszmét, mely a nemzetet képes volna egy táborba tömöríteni, senki sem meri nyíltan kimondani és akik az egységet meg akarják teremteni, azok között senki sem akad, aki rá merne mutatni arra a célravezető egyetlen esz,közre, mely a nagy cél elérésére mellőzhetetlen, tudniillik az erőszakkal rombadöntött ősi magyar alkotmánynak eredeti alakjában való helyreállítására, a régi magyar alkotmány szerint törvényes királynak visszahívására. Ehelyett hirdetik, hogy a királykérdést ki kell ma kapcsolni addig az ideig, amíg azt szabadon megoldhatjuk. Ezt sokan azok is hirdetik, akik magukat legitimistáknak vallják. Hirdetik, hogy ma a közjogi kérdéseket nem szabad előretolni, mert a fontos ma a kenyérkérdés és éppen azért a legitimizmusnak a gondolatát is el kell nyomni. Mintha bizony a gazdasági konszolidáció a közjogi, az alkotmányjogi konszolidációt megelőzhetné. Emlegetik a területi integritást, de előre is kijelentik, hogy a Csonka- Magyarország nem akar semmi szín alatt sem háborút, még akkor sem, ha megtámadnák. Ehelyett minden reményüket abba vetik, hogy majd csak sikerül a kisebbségek védelmét az elszakított területeken keresztülvinni, mintha bizony ez a kérdés nemzeti erőfeszítés nélkül keresztülvihető volna. Beszélnek a kölcsönös megértésről a szomszéd államokkal, emlegetik a csehvel meg az oláhval és szerbbel való őszinte kibékülést és a gazdasági kapcsolatot. Dublinben tovább folynak a harcok Felszólítás általános felkelésre — Egyre élesedik az ír helyzet London, június 80. Az ír szabadállam csapataira, úgy látszik, még nagyobb feladatok várnak, mint Fourt, Courtos megszállása. Ezt a feladatot nehéz ágyutűz után sikerült megoldani, mert a lázadók két perces fegyverszünet alatt kivonultak, de az éjszaka folyamán a város különböző pontjain új republikánus tanyák alakultak, amelyeknek elfoglalása még nehéz feladat lesz. A londoni kormány erélyes felszólítást intézett az ír szabadállam kormányához hogy vessen véget az irreguláris csapatok garázdálkodásának. Az eddigi harcok mindkét részről több halottat és sebesültet követeltek. Aggasztó tünet, hogy a köztársaság tizenhárom vezető tisztje, felhívást intézett az ír nemzethez, amelyben általános felkelésre szólítják fel őket. A vasúti közlekdés már több helyen megszakadt. Limmerick mellett egy hidat felrobbantottak Az angelscai kingstowni kábelt elvágták. Ennélfogva Nagybritannia és Délirország közt a távirati összeköttetés megszakadt. Anglia és Írország közt már csak a belfasti kábel van üzemben. Az antant mind a mai napig nem oldotta fel a magyar légi tilalmat Ma járt le az ígéret határideje (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Valósággal megdöbbentő az a mód, amellyel az antant a magyar légi tilalom kérdését kezeli. Mindenki előtt ismeretes, hogy a béklyóba vert magyar aviatikának a békeszerződés vonatkozó szakasza szerint már ez év február 26-án vissza kellett volna nyernie szabadságát — e ránkrendelt bizottságok azonban igen szívesen hosszabbították meg eddig még minden esetben magyarországi tartózkodásukat. (Mint a katonai ellenőrző bizottság példája mutatja, amely a tervbe vett 2 havi magyarországi tartózkodása óta immáron a tizediket tölti nálunk.) Úgy történt, hogy a légügyi ellenőrzést is először Magyarország és Németország részére egyaránt május 5-éig hosszabbították meg. Míg azonban Németország május 5-én valóban megkapta a nagykövetek tanácsának jegyzékét, amely bár a békeszerződés határozatainál sokkal szigorúbb rendeleteket tartalmazott, mégis közölte a német kormánnyal a tilalom megszüntetését. A magyarországi illetékes körök ekkor újból az itteni antant légügyi bizottság vezetőjéhez, a francia Cezari őrnagyhoz fordultak, hogy a ránkszabott tilalom megszüntetése iránt érdeklődjenek. A magyar közvélemény és a magyar sajtó ekkor már annyira felzúdult a példátlan méltánytalanság ellen, hogy az antant-bizottság jónak látta egy félhivatalos ígérettel a kérdést elodázni. A bizottság ugyanis közölte a magyar kereskedelmi minisztériummal, hogy értesülése szerint a nagykövetek tanácsa márát is adta párisi nagykövetünknek a tilalom feloldására vonatkozó jegyzéket és ennek tartalma csak technikai akadályok miatt nem jutott eleméé a magyar kormányhoz. A kereskedelmi minisztérium a hír vétele után kérdésünkre úgy nyilatkozott, hogy a magyar légitilalom régóta várt feloldása ezek szerint legkésőbb június végéig be fog következni. Közvélemény és sajtó egyformán megnyugvással vette ezt a hírt , mert abban a biztos meggyőződésben élt mindenki, hogy ezt a kínos kérdést annyi huzavona után végül mégis csak sikerült megoldani. Ma, június 30-án, a hónap és az antant-ígéret utolsó napján, újból kérdést intéztünk a kereskedelmi minisztérium légiforgalmi osztályához. A következő választ kaptuk: — Nemcsak, hogy mind a mai napig semmiféle jegyzék nem érkezett hozzánk a tilalom feloldása ügyében, de a dolgok jelenlegi állása szerint semmi reményünk nem lehet arra, hogy a tilalom rövid időn belül megszűnjék. — Annyival is inkább érthetetlen az antant eljárása, mert a magyar repülőiparnál reál nézve sokkal fontosabb és veszedelmesebb német repülőipart már két hónap óta felszabadította — csupán a magyar légi tilalomról feledkezett meg egészen. Valóban egyszerűen megfeledkezett rólunk. Sajnálatos azonban, hogy a jóvátételi követelések támasztásánál sokkal jobb memóriáról tesznek tanúságot az antant urai. Utolsó árfolyamok Budapesten Este 8 órakor: dollár 1016, márka 282, szokol 20, osztrák korona 5,61.