Nemzeti Ujság, 1922. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

IV. évfolyam 172. szám. Ara­tó korona­­ . . Ke­d, 1922 auguszt­us NEMZETI ÚJSÁG szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest,I­. kerület, Előfizetési ár: Honvéd­ utca 10. Telefon : 127—40, 127—47,127—48, szrn rQZTFI3Y Bili IT Iff AT BÁBU AD hónapra 200 kor., negyedévre 560 kor. Egyes 127—49 és József 65. Fiókkiadóhivatal: IV* Duna-u.S. nJSKteAltPil i ULlilftAl Mi ILAr szám 10 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Telefon: 123—08 és Teréz­ körút 62. Telefon : 121—41. reklamációk: IS—25 és 121—11.­­ as érintkezési p©sifek (lb.) Az indennitási vita szokatlan nyu­galommal ért véget. Bethlen, István minisz­terelnöknek válasza a vita során elhangzott beszédekre a legkisebb izgalmat se váltotta ki. A választ­ — kiki a neki szólót is — hű­vös némasággal hallgatta. Bethlen beszédé­nek tenorba is sokat segített ehhez, mert az ellentétek elvi magaslatáról beszélt. A szo­ciáldemokratáknak és radikálisoknak be­szédeiben is a lényeges pontot ragadta meg s azzal szögezte le, ha határozottan is, de objektivitással, a kormány álláspontját. A miniszterelnök beszédének egész feondo­­­­lat­menete és hangneme elárulta, hogy in­kább az érintkezési pontokat keresi az egy­forma világnézetű politikai­ táborok között. Amikor a szociáldemokrat­ákkal szemben rá­mutatott, hogy a deklaráció,a program és a másik (az igazi) program közti különbség, illetve ez utóbbinak homályban hagyása nem mozdíthatja elő a polgári pártokkal való együttműködést, ezzel tühegy is tűzte­­ voltaképpen az egész szociáldemokrat­a poli-­­ tika veszedelmességét. " K­­­is, épp­ ezt kíván- t­tnk, hogy tessék a világtörténeti események­­ tanulságai után nyíltan megmondani,­ hogy a revíziós elhatározás mennyire következett be és mennyire komoly a magyarországi szo­ciáldemokráciában. Mert valóban, lehetetlen — s ez ■'■olt Bethlen válaszának as lényege —, hogy legyen időleges használatra — , ta­lán valamely polgári párttal való össiím­ű­­­ködés tartamára — egy deklarációs pro­gram, de annak háta mögött legyen olyan forradalmi program, melyet bármikor a tar­talékból elő lehet rántani. Az összes polgári pártoknak ebben egyformán kell gondolkozni s ebben van adva voltaképpen a közös front a szociáldemokráciával szemben. A keresztény polgári pártoknak — leg­ye­­nek most már ellenzékiek vagy kormánytá­mogatók — van azonban a szociáldemokrata párton kívül is több érintkezési pontjuk. A közös front voltaképpen itt is, kell, hogy fennálljon — a radikalizmussal szemben, melyet Bethlen is nagyon élesen és helyesen különböztetett meg a liberalizmustól. A Ga­lilei Körből szivárgott ki az a szellem, me­lyet Magyarország újabbkori történetében ismerünk és mellyel szemben a harc szinte szükségesebb, mint a szociáldemokráciával szemben. Jól állapította meg a miniszterel­nök, hogy a Galilei Kör és a szabadkőműves titkos szervezetek voltak az első különítmé­nyek, melyeknek munkája mérgezte meg a levegőt, majd a magyar nemzet testét és lelkét. Ennek a méregnek bomlasztó, er­­nyesztő természete most is megmaradt. És valljuk be őszintén, hogy nem is igen árul­ják nemzeti álarcban. Mert ha a radikaliz­mus nem is énekeltet Internacionalé-t, min­den világeseményt és itthon is a politikának minden mozdulatát ugyancsak az internacio­­nális eszmekörbe átültetett radikalizmus szemüvegén keresztül nézi és mutatja be a közönségnek. A következetességgel és céltu­datosan végigcsinált taktika és program a radikalizmus szellemének szelével mindig arra hajtja az állam hajóját, ahol egyszer már hajótörést szenvedtünk. Akik a szomorú múltakon se tanultak, akiknek még mindig inkább — jóhiszemüleg vagy rosszhiszemüleg, eredményében mind­egy — valami racionalista ideológia a li­­dércfényük, azokkal együtt még­sem aka­runk újra mocsárba jutni. A keresztény vi­lágnézetű pártoknak ezt tisztán kell látniok s ebben minden politikai ellentét mellett is meg kell találniok, jobban mondva mindig érezniük kell az érintkezési pontokat. De még valamit nem szabad feledniük a ke­resztény irányzatnak és pártoknak, ha létü­ket nem efemer jelenségnek nézik. Nem sza­bad eltávolodniuk attól a demokratikus pro­gramtól, mely elsősorban fűzi őket a nép­hez, melyből szakadtak. Ennek pedig sarka­latos pontja az a földbirtokreform, mely földhöz juttatja a népet. Valóban úgy van, hogy a 48-iki, liberálisnak nevezett nagy át­alakulás glóriája is ragyog fel még mindig a nép előtt. Tudatának ez a legszilárdabb eleme. Ezért szükséges a földbirtokreformá­­nak becsületes és gyors­­végrehajtása. Ez nemcsak becsületbeli kötelesség, nemcsak okos nemzeti politika, de létfeltétele is a nyugodt haladásnak és konszolidációnak. Ha az erők ebben is összefognak, akkor fog elmúlni ezen oldalról is az a vihar, a ve­szély, mely fenyeget, ha a nép és az intelli­gencia, a dolgozó nép és a nemzeti termelést biztosító földbirtokos osztály nem találnak egymásra megértéssel. Vanderlip baloldali forradalmat, de monarchista uralmas fájai Németországnak 1700 szavas sürgönyben számolt be Európa válságáról — Franciaország pénzügyi kártyaváron áll — Elkerülhetetlen a német márka tovább zuhanása — Poincaré és Lloyd George konferenciájának kudarca súlyos veszedel­mekkel járna — A Nemzeti Újság tudósítójának telefon jelentése — Berlin, Július 30. Vaudertop amerikai bankár, aki európai körútjában Budapestet is­ meglátogatta, hogy a magyar pénzügyi és gazdasági helyzetről tájékozást szerezzen, befe­jezte európai tanulmány­útját. Az amerikai pénzügyi szakférfiú elhatározta, hogy európai, útjának befejez­tével hatalmas akciót, intért­­Egyesült Államokban, melynek célja lesz, hogy honfitársait Európa gazda­sági viszonyairól felvilágosítsa. Ennek az akciónak bevezetéséül Vanderlip ma , 1700 szavas kábelsü­rgettyt kül­dött Amerikába Európa helyzetéről. A táviratban Yanderlip körülbelül a következőket fejti ki: — Nem csupán a legközelebbi jövő alakulása, de egyáltalában Európa történetének egész további megformálása ma Poincaré-nak és Lloyd George­­nak kezében van. Parisban kényszerbékét kötöt­­tek. Ez a béke az igazságnak legcsekélyebb atom­ját is nélkülözi és mi sem áll attól távolabb, mint az a testvériség, amelyről Wilson ábrándozott. — Ez a béke a boszu békéje. Franciaország 50 millió frankot költött el, hogy a háborús károkat csak részben is helyrehozza. Ennek az óriási ösz­­szegnek fedezésára­ a franciák ugyanilyen összegű rövid lejáratú kölcsönt vettek fel, úgy, hogy m­a Franciaország pénzügyi kártyavár tetején él. Azon­kívül állandóan remeg egy újjáépült Németország­tól. Íme ezek a fontos fámái Veyd George­ és Poincaré küszöbön álló tanácskozásának. — Véleményem szerint a két államférfiú konfe­renciájának kudarca a legsúlyosabb következmé­nyekkel járna. Emellett azt hiszem, hogy a német márkának elkerülhetetlen, rettenetes zuhanása Né­metországban a legkeservesebb gazdasági helyzetet fogja felidézni. —­ Alapos az aggodalmam, hogy a legközelebbi hónapokban Németországban súlyos szociális for­radalmi mozgalmak törnek ki, melyek nézetem szerint baloldali forradalomra fognak vezetni, de meg lehet jósolni, hogy — legalább pillanatnyilag —a politikai hatalom a monarchista pártok kezébe fog kerülni. Vanderlip sürgönye természetesen Berlinben nagy feltűnést és főleg a baloldali pártok között nagy izgalmat keltett. A pénzügyminiszter a devizaközpont visszaállításával fenyeget A tv.1 spekuláció okozza a korona romlását — Ha a bankok fellépése elle­nére sem szűnik meg a közönség valutavásárlása, a pénzügyi kormány a végső eszközhöz nyúl — A magánbankházak megrendszabályozása A magyar korona Zürichben a zárlatkor ismét egy ponttal visszaesett egészen 0.29-ig. Egészen bizonyos, hogy a magyar korona ka­tasztrofális visszaesése összefüggésben van a német márka teljes elértéktelenedési folyama­tával,­ azonban mint már többször rámutat­tunk, a budapesti valutapiacon a spekuláció is olyan vad erővel vetette rá magát a kül­földi kifizetési eszközök összevásárlására, hogy azok árfolyama ezekben a hausse-napokban mindig a paritás fölött mozgott. Vagyis ez azt jelenti, hogy a korona árfolyamát nem­csak a külföldi piacok irányították, hanem már régebbi idő óta belülről is rontják­ a ma­­gyar-­ korona kurzusait. Kállay Tibor pénzügyminiszter már több­ször figyelmeztette a piacot arra, hogy ha a szertelenségek tovább tartanak, úgy kénytelen lesz­ erélyes rendszabályokhoz nyúlni. Ezeknek a kérdéseknek megbeszélésére ma este, a nem­ Az esti hivatalos valutaforgalom Az összes valuták olcsóbbodtak A ma esti valutaforgalom tartott irányzattal indult és az első kötések általában a zárlati áraknál néhány koronával drágábban történ­tek. Később azonban arra a hírre, hogy­­ a pénzügyminiszter erélyes rendszabályokhoz fog nyúlni, hogy­ a magyar koronának belföldről történő csökkentését megakadályozza, — bár a zürichi k­oronazárlat 0,29 volt — az összes valuták nagy mértékben visszaestek. Így a zárlati árfolyamhoz képest a Napóleon 375, a dinár 330, szorint 375, a dollár 105, a lej 110, a márka 10 ponttal került olcsóbban a forgó-Valuták: Napóleon 8050—7500—7500, dollár dinár 2300-2150- 2350, lei 1375—1220-1325, 417—405—410, lomba. Ez az olcsóbbodás azonban rövid ideig tartott, mert a kedélyek hamarosan megnyu­godtak és a kereslet is megélénkült, úgyhogy az alacsony árfolyamok ismét emelkedni kezd­tek és a zárlati nívónál néhány koronával ala­­csonyabb nívón állapodtak meg. Egyedül az osztrák korona volt mindig szilárd és bár a délelőtti legmagasabb árfolyamát nem­ tudta elérni, a magánforgalom folyamán mindvé­gig a zárlati kurzusa fölött mozgott. Ezzel szemben a bécsi kifizetés 4 alá esett.­­ A mai hivatalos jegyzések: 2030-1899—1795, szokol 4950-4550—4800, rubel 32, márka 307.5­­300—303, osztrák koréra Devizák: Berlin 311.51307, Bukarest 1365—1225, Fázis 16900, Prága 4723-4600, Zürich 38000, Bécs 397%—400—390.

Next