Nemzeti Ujság, 1922. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

Kedd, 1922 augusztus , NEMZETI ÚJSÁG Free Thompson partija Írta: Kabdebő Lóránd A mexikói határtól északra, ahogyan a varjú repü­l, mintegy ötven mértföldnyire egy kis folyócska vág át kelet, és nyugati irányban a hegységeken. A folyócska partjain ma kí­gyózva vonulnak végig a Southern Pacific sín­jei, összekötve Lord­sbri­g városát Nery Mexico­­államában, Arizona állam fővárosával, Phoe­­nix-el. A hágó legmagasabb pontját ma is Steins Passnak hívják, mint 65 évvel ezelőtt, ami­kor még ezen a pontján az északamerikai kon­tinensnek nem sok civilizáció volt, hanem an­nál több félvad indián és Mexikóból átszállin­­­gózott desperado. Ekkor még ez az egész terü­­let itt egy gyűjtőnév alá volt foglalva, amelyet még ma is jól ismerünk: vad­nyugat, Wild- West. Ezeket a területeket akkoriban a Navajo és Apache indiánok tették a fehér emberek számára lakhatatlanokká. Ma Lordsborgtól északra, a Rio Cluiseo mindkét partján­ van a Navajo Indian Reservation, és kissé lejebb északnyugatra a Fort Apache Indian Reserva­tion, ahol ma ez az egykor oly hírhedt törzs éli­­ csendes és rendesen békés életét, az indián ko­­misszárionáriusok éles szeme láttára. 1850 nyarán­ történt, hogy Mangus Colorado és Cochise törzsfőnökök megint az örjöngők táncát kezdték el járni és rövidesen az egész környék forrongó katlanná v­ált, amelyben ősz­ük s­ vissza nyargalóztak tarka ponyjukon, harci színeikkel be­mázolt félmeztelen Apache-in­diánok. Ezekben­ az években még a Missisippi folyó­tól nyugatra, egészen a Sierák nyugati lejtő­jéig egy több mint kétezer mérfföldes vadon terület volt, amelyen túl azonban Californiá­ban megint európai méretű kultúra honolt ha­sonló a keleti államaihoz az Unión­ak. A közle­kedést az elszigetelt Kelet és Nyugat között csupán Délamerika körülhajózásával tartották fenn és min­den szállítást, még a postát is így bony?.Ütöttük le. Az elmúlt század, ötvenes évei d­e.iv.-n­ indult meg az első transzkontinentális érintkezés, egy több hónapig tartó sz­ekérutazás formájában. Az első közlekedési útirány Texas államon át a Steins Fasson keresztül jutott el San Diego Californiába. Ez a delizsáne-vonal a Wells-Butterfield kompánia kezében volt jó kezekben. A mai villany-, gőz- és benzin-időben nehéz megérteni, hogy hogyan is lehetett az akkori embereknek olyan csodálatos sikereket elérniök a lovakkal. Az előbb említett Mangus Colorado és Co­chise törzsfőnökök, vagy hatszáz meztelen har­cossal ezt a Steins Pass-t tartották ,megszállva ,amely szikláival és kanyarulataival igen­ kedvezőnek mutatkozik ma is még mindenféle rakókalandok számára), amikor előre Mak­i- í­tótt kémjeik által felgyújtott jelző tűz füstje­­ azt jelentette nekik, hogy az expressbelizsánc közeledik, még­pedig kíséret nélkül. A törzs­fő­nökök erre elhelyezték a legjobb stratégiai pontokon a hatszáz harcosukat és a forró dél­utáni nap megint békés és elhagyott tájak fö­lött sütött végig. A delizsánc meg közeledett nyugodt vágta­­tással. A kocsis kímélettel, de szigorral betar­totta a tempót, amelyet kimért magának hosz­­szú prakszisa alatt, tudva, hogy lovait kímél­nie kell, ha a célhoz el akar érni, de azt­ is­, hogy naponta meg kell tennie a kimért utat, hogy egyáltalában célhoz érkezzen. Ír 'korszak' öreg foliánsai egyszerűen Free Thompson par­tijának nevezik ennek a delizsánenai, az urs- i sait, akik összesen hatan voltak m.ndegyikük I k­ar-inéllyal volt felfegyverkezve.’ az már jó ezekben az időkben és ilyen utakon, szokásban­­­ volt, és mindegyike bőségesen el volt látva a­­ szükséges mennyiségű lőszerrel. Nem volt valód­i színű, hogy ilyen praktikus, sokat tapasztalt­­ és edzett úttörői a nyugatnak elővigyázat nél­­­­kül belehajtottak volna egy ilyen kényes pozí­­í­­ióba, akkor, amikor az indián felkelés összes­­ jeleit látniok kellett az egész után, viszont az­­ sem, hogy hatszáz rézből is képes volt annyira f­elbújni, hogy az éles és folyton vigyázó szemek­­ jelenlétüket fel nem fedezték volna, v­iszont az­­ egészen bizonyos volt, hogy ezek az emberek­­ mindig nyitott szemmel mozogtak ezen a ten­d­s­pen. Ez bizonyosnak tűnik fel előttem abból­­ is, hogy mindjárt az­ első összecsapásnál nem Bethlen István gróf miniszterelnök most a kormány politikájával szemben­ álló keresztény ellen­zékkel, a liberális ellenzékkel és a szociáldemo­­krata párttal foglalkozott. Elsősorban a­ szociáldemo­­krata párttal foglalkozik. Peidl Gyula szociáldemo­krata képviselő deklarációt olvasott fel, amelyet ha végig néz, igazat kell adnia Peidl­ Gyulának, aki azt mondotta, hogy ..ez­ nem más, mint radikális polgári program. Ez nem..beszél szocializitásról,, forradalmi osztályharcról, világ­forradalomról, ez bármely pol­gári párt programjával összeegyeztethető. Mégis a szociáldemokraták megjelenése a polgári pártok ré­széről bizonyos ellenszenvet váltott ki. Ezt nem azért teszi szóvá, hogy­ az ellentéteket szítsa, hanem azért, mert alkalmat akar adni a szociáldemokrata pártnak oly nyilat­kozatok megtételére, amelyek alkalmasak a félreértések kiküszöbölésére. Peidl Gyula azt mon­­dotta ugyanis, hogy a felolvasott deklaráció csak­­munkaprogram és fentartják eredeti messzemenő vesztették el összes lovaikat, aminek be kellett volna következni, ha figyelmetlenül elerohap­­nak ebbe a csapdába, mert a kocsisnak még si­került, egy az­ út mellett levő kis kerek dombra feljuttatni a delizsáncot és­ ezen a kis hegyte­tőn Free Tompson partija­­ megá­llapodott. Iylindhat­an hidegfejű emberek voltak, a halál­félelem átka­ nélküliek, olyanok, akik képesek a leghevesebb ütközetben is cigarettát, sodorni, sőt mi több, igaz lelki gyönyörűséggel élvezni is az első pár „slukk“-ot. A régi foliáns, ahol pár sorban le van írva ez eset, nem sok részletet közölt velem, ahhoz igen szűkszavú volt, — maga Crock generális is elismeréssel nyilatkozott mindig ug­y Man­gus Colorado, mint Cochise nyers stratégiáját illetőleg s azt meg mindenki el tudja hinni nekem, hogy hatszáz apache-indián nem meg­vetendő fölényt jelent hat fegyverrel szem­ben. Élénken el tudom képzelni, amint a nap csendesen lefelé ment pályáján, hogyan kere­sett és talált szerény fedezéket ez a hat em­ber ama pár szikladarab mögött, ami ezt a kis dombot talán itt-ott fedte, azt is, hogy idő­vel kimúlt lovaikat használták fedezékként. Nem kevésbbé élesen látják lelki szemeim, ho­gyan csúsznak mindem egyes kedvező alkal­mat megragadva ezek a bronz, színű ember­­kíg­yók egyik göröngytől a másikig előre, ke­resve takarót a gyilkosan biztos lövései elől Free Thompsoinnak és társainak. Látom sastol­­laikat néha m­­eg-- megüti ben­n­­ .Az. esti '■ szellőben, látom pesutány hadi színeikkel bemázolt pofá­jukat lassan vigyorogni néha-néha, amin­ egy-egy kedvezőbb pozíciót sikerült megsze­rezniük. Látom a sebesültjeiket vonaglani, az­ elesettjeiket békésen feküdni szétvetett kezek­kel és lábakkal, mert ilyen sok kellett legyen. Az indiánok nagyon is lassan­­ nyomultak előre, csak biztosra mozdultak meg, felhasz­nálva szinte a fűszálakat is, hogy -úgy mond­jam takarónak, mert az Apache sohasem sze­rette hallgatni a füle mellett elsurranó golyók fütyülését. Thompsonék körül, minden­­ irány­ban, minden rög, minden mélyedés, minden bozót s még a fűszálak is ilyen vérhies vörös rézki­gyókat takartak el, akik kétségbeejtő tü­ on ........ —............ .....................—— ....... — - t­ Miniszter nyilatkozott itta s Ganzella Bethlen miniszterelnök nagy beszéde — Radikalizizlus helyett fokozatos fejlődés A, belügyminiszter az internálás fent­art­ás­át indokolja — A kormány nem­ fog visszaélni lapbetiltási jogával — A pénzügyminiszter optimista — A vezető­­osztályoknak méltóknak kell bizonyulni! — A valutaromlás nem fontos — A határozati javaslatokat kettő kivételével elfogadták a nemzetgyűlés mai ülése 11 óra után kezdődött Huszár Károly elnök 11 óra 10 perckor nyitotta meg az ülést és bejelentette, hogy az indemnitási vita véget ért és szavazás előtt Daruváry Géza igazság­­ügyminiszter kíván felszólalni. Az igazságügy­m miniszter felszólalása D­aruváry Géza igazságügyminiszter kötelességé­nek tartja, hogy néhány szóval válaszoljon az in­­demnitási vita során elhangzott megjegyzésekre. Mindenekelőtt Hébert Ede dr. szociáldemokrata kép­viselőnek válaszol, aki heves támadást intézett a bíróság ellen, ami a parlamenti életben új jelenség, mert bármily magasra is csapkodtak a pártszenvedé­­lyek hullámai, a bíróság függetlenségét senki sem vitatta soha és ez meg is felel alkotmányunk szelle­mének. Hébert azt mondotta, hogy a bírák megszűn­tek függetlenek lenni, s erre három érvet hozott fel. Először, hogy elfogultak, ami súlyos támadás ugyan, de a függetlenség kérdésével nincs összefüggésben. Másodszor, hogy a bírák előmenetele a kormánytól függ, s ennélfogva a bírák nem függetlenek. Erre az a válasza, hogy a bírákat mindig a k­ormány előter­jesztésére nevezték ki. Nem állhat helyt Hébertnek az az állítása sem,­­ hogy a bírák áthelyezhetetlensége megszűnt­ volna. A bíró csak az esetben helyezhető át, ha ezt saját maga kérelmezi. Reméli, hogy a bí­rák­ ellen intézett támadás elszigetelt jelenség fog maradni. A bíróság iránt mindenki a legteljesebb tisztelettel viseltetik és a kormánynak az a köteles­sége, hogy enyhítse a bírói kar súlyos anyagi hely­zetét, .... Az atzscessita " Daruvá­rr­ó Géza igazságügyminiszter ezután az am­nesztiáról "beszélt, mely ellen sok helyről intéztek támadást. Hébert Ede a a­t mondja, hogy politikai vétségekért a trianoni szerződés egy szakasza értel­mében senkit sem szabad elítélni. Ennek a cikkeknek a­ szövege azonban csak olyan tettekről szól, melyek k­apcsolatosak a monarchia területének szétdarabolt­Bethlen István gróf miniszterelnök. Egy hónap­­a­ál tovább tartott az indemnitás vitája, bár a kor­mány és a pártok egyaránt igyekeztek, hogy a vitá­ból kikapcsolják mindazt az anyagot, amely a hely­zetet elmérgesítené. Annak, hogy vita ilyen hosszúra elnyúlt, oka­ egyrészt az, hogy a képviselők egy te­kintélyes része nem akarja a felszólalását azok kö­zött a keretek között tartani, melyeket a tárgyalás ökonómiája megkívánna, másrészt oka az is, hogy a mai házszabályok teljesen elavultak és nem képesek a tárgyalás gyorsaságát biztosítani. A vita elnvú­­lásának egyetlen mentsége az, hogy a választások jával, de semmiesetre sem vonatkozik belügyeinkre. Ha valakit bűntény miatt állítanak a bíróság elé, azt nem lehet zaklatásnak nevezni. Huszonötezer kom-­­­munista kapott amnesztiát. A kegyelmi kérvényeket mindig a leglelkiismeretesebben megfontolták. A maga részéről hajlandó a békülékenység és az engedékeny-­­ ség szellemében a legmesszebbmenő határig is el­menni. Propper képviselő­ azzal a váddal illetett több tisztviselőt,­ hogy a rabok által készített bútorokat olcsón összevásárolták. Propper előadásában ez úgy tűnt fel, mint a rabok munkájának kizsákmányolása. A büntetőtörvény értelmében a szabadságvesztésre ítélt büntetéseknek szerves kiegészítő része a munka­­kényszer. A rabok ezt a munkát ingyen tartoznak elvégezni. Ha kapnak érte díjazást, az inkább ser­kentésül szolgál. Az általuk elkészített cikkek leg­nagyobb része az állami szükséglet fedezésére szol­gál. Visszaélésekről tehát szó sem lehet. Ezután a kivételes hatalom pótlására szolgáló javaslatokról beszélt. Új igazságügyi javasatok Az igazságügyi minisztériu­m­ban már elkészültek azok a javaslatok, amelyek pótolni fogják a kivéte­les hatalom alapján kibocsátott rendelkezéseket. Ezek a jog­ különböző köreibe vágnak; van néhány, a ma­gánjogra vonatkozó­ javaslat, továbbá olyanok,­­ame­lyek az államhatalom fokozottabb igénybevételéről szólnak. Az átmeneti jellegű javaslaton kívül vannak állandó jellegűek is. Készen van a váltótörvény javas­lat, a felsőházról szóló törvény­javaslat és előkészítés alatt álló magyar polgári törvény­könyv. Szó van a perrendtartás egyszerűsítéséről is. Végül néhány szót óhajt mondani a jogrendről. Nézete szerint a nemzet zöme a mai jogállapottal meg van elégedve, s ha egyesek vétenek a jogrend ellen, szükségesnek tartja, hogy tíz állapthataalom­ kezelőinek meg­legyen az erejük, és­ akaratuk ahhoz, hogy ■ a­ jogrendnek ér­vényt szerezzenek. A kormány megmutatta, hogy van ereje és akarata, hogy ■ teljes­­ objektivitással szerez­zen érvényt a jogrendnek úgy balra, mint jobbra. Az indemnitást elfogadásra ajánlja, után a pártok szükségesnek érezték­ az uj politikai elhelyezkedést. Egyes pártok­ bizonyos frontváltozást csinálnak. Ennek oka az uj pártok erőviszonyaiban rejlik. ■ • //• • . Egységes polgári frontot Uj erők vonultak fel a politikai életben, a szoc­ál-­­ demokraták személyében. A kormány új­­helyzettel­­ áll szem­ben annyiban, hogy míg a régi nemzetgyű­­­­lésben taktikailag egységes ellenzék ellen kellett­­küz­denie, az ellenzék ma három csoportra­­ oszlik. A ke­­­­resztény ellenzékre, a liberális ellenzékre és a sím-­­­ciáldemokrata pártra. A három csoport között az összemű­ködés lehetséges ugyan, de azt hiszi, hogy ez az elvi szempontot­ kárával járna. Ez gyengesége is az ellenzéknek. Távol áll­tól­, hogy az ellenzéknek ezt a gyengeségét taktikailag kihasználja a maga ja­vára annál is inkább, mert szükségesnek tartja, hogy a szociáldemokraták politikai előnyomulásával szem­ben lehetőleg kikü­­slebeltessenek az ellentétet a pol­gári társadalom és a polgári pártok között. A kor­mány a nemzetgyűlésen a politikai békét és a nor­mális tárgyalás lehetőségét igyekszik megteremteni. A túloldal az együttműködést bizonyos feltételekhez köti és pedig- a kormány szüntesse be a választások után­­a­ politikai üldözéseket, ez nem lesz a kormány­­számára nehéz, mert senkit sem üldöz politikai meg­győződéseiért s ha a kormánynak valamely szerve méltatlanul vagy oktalanul üldözne valakit, kéri a túloldalt, forduljon bizalommal­ a kormányhoz. Könnyű a helyzet­ a reputáció­­­kérdésében­ is. Ha az ellenzék a választásoknál,magával szemben jogtalan­­ságot, vagy törvénytelenséget észlelt­, három módja van ezt reparálni. A büntetőbír­óság­ útján­, petíció út­ján és fegyelmi után. Kijelentette a miniszterelnök az indemnitási vita során, hogy a kritika joga az­­ ellenzéket illeti meg, ellenben a parlament munkájának megszabása a kor­mány feladata. Apponyi Albert gróf erre azt mon­dotta, hogy a kormány ezt a jogát pe autokratikusan kezelje. A kormány hajlandó az ellenzékkel a nem­­zetgyűlés munkarendjét megbeszélni, de csak bizo­nyos határokon belül. A negyedik feltétel az volt,­­hogy mellék-kormányok ne legyenek. E tekintetben úgy van, mint Kálmán király a­­boszorkányokkal, Kom­ját mellét,kormán­yokat és ilyenekről nem tud. A kormány addig marad helyén, ameddig meggyőző­dését keresztülvinni és érvényesíteni tudja. Az­­utolsó feltétel az volt, hogy a kormány­ olyan pénzügyi és gazdasági programot adjon, amely biztosítja, hogy az ország kilábal mai gazdasági helyzetéből. Erre vonat­­kozólag az a válasza, hogy a pénzügyminiszter már kifejtette a programját, és­ úgy ő, mint­­a kereskede­lemügyi és­ földművelésügyi miniszter is alkalmat fog­nak találni arra, hogy részletes­­programot adjanak, amire azonban csak a budget tárgyalásánál lehet al­kalom, és reméli, hogy ez az ősz folyamán be is lesz nyújtható. "«a , ■ “ 3ás*­­ ’ Bethlen István gróf miniszterelnök beszéde Válasz a szociáldemokratáknak*

Next