Nemzeti Ujság, 1922. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-01 / 198. szám

IV. évfolyam 198. szám. Arakozot­­­t jgéntek­, 1£22 szeptember 1• NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. kerü­let, Honvéd-utca 10., Telefon ■ 127—46, 127—47,127—48, 127—49 és József 66. fiókkiadói) h­at­el: 1T, Duna­ u.6. Telefon: 121—08 és Teréz-körút 62. Telefon: 121—4L KERESZTÉLT POLITIKAI RAPILAP Előfizetési év:% hón­apra 200 kor., negyedéire 8*0 kor. Egyes **ám 10 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint, Reklamációk: 19—26. Vendégek jönnek Holnap reggel megindul Bécsből egy hajó és a hajdan boldog és gazdag császárváros koldusrongyokba takart falai közül a hajdan boldog és gazdag Magyarország csonka ha­tárai közé hozza az interparlamentáris kon­ferencia tagjait. Vendégek jönnek a világ minden tájról, a győztes hatalmak országai­ból, ahol a Szajna, a Themse és a Pó part­jain jobbról és balról hazai halmok lanká­­sain pihen meg a hajós szeme s ahol jobb­ról és balról nehéz századok sóhajtását hozza a várromok hárfáján muzsikáló szellő — igen: vendégek érkeznek, gazdagok, győzők és hatalmasak, előkelő idegenek. Ezekhez lenne néhány jó szavunk. "Szeretnők, ha a bécsi hajó látogatóba in­dult vendégei meghallanák a fájdalomban összecsendült harmóniát, amit a dévényi he­gyek, a pozsonyi romok, a Csallóköz, a Kis Magyar Alföld, s útjük folyásán összes elszakított és meggyalázott hegyeink és völ­gyeink sóhajtoznak. Szeretnék, ha az olcsó és vértelen győzelem vandalizmusának két hősi halottja, a dévényi millenáris emlékmű és a pozsonyi Mária Terézia-szobor marta­­lóclábakkal tiport darabjai feléjük simák azt a keserűséget és azt«, bosszúvágyat, amit egy nemze­t meggyalázott múltja jelent. Sze­retnők, ha partra állanának a csallóközi magyarok és megmutogatnák a rongyaikat, amit nekik a magyar barázdára éhes cseh „földbirtoktörvény“ hagyott. Szeretnők, ha megnyilanának az iskolák és belezokogna a hajó zakatolásába a magyar gyerek éneke, aki az „iskolatörvény“ husángja alatt ma­­gyargyalázó éneket tanul. Igen, szeretnék, hogy látnák és hallanák a tulajdon­érzékeik­kel azt, aminek panaszát, vádló és kérő sza­vát elzárta előlük a gyűlölet, az éhség s­el megmozdult lelkiismeret kínai fala, amit jog, józan ész, a tények ereje és a természet bosszút hordozó igazsága ellen elkövetett rajtunk a tudatlan, gonosz és sugalmazott teória. « Az interparlamentáris konferencia tagjai — akik, mire e sorok megjelennek, talán már a dévényi hegyhát alatt érzik egy keserves ezredév szomorú ihletét — Bécsben látták, mert látniok kellett, hogy Középe­urópa szí­vében milyen Balkánt teremtett az úgyneve­zett béke. És semmi kétségünk sem lehet az­iránt, hogy a Zsófia fedélzetére szomorú és igen vészterhes impressziókkal felszállott előkelő idegenek, akik hivatásuknál és kül­detésüknél fogva a még egyelőre mámoros kormányaik nem hivatalos józanabb belátá­sát képviselik nálunk, hogy ezek a jóindu­latú és tárgyilagos urak valóban meg is érzik a mi keserves ezredévünknek szo­morú ihletét. Ami szomorú nekünk, de még ennél is több nekik: Európa nyugalma. Mert ne gondolják, hogy a dévényi panaszból csak egy egyszerű sorsfordulásban megtépett kis nemzet határok, fegyverek és jóindulatú biztatások és vállveregetések közé szorított önérzete lázad. Nem. Ami Dévénynél történt és történik Orsováig az ország minden elsza­kított részein, az nem más, mint a nagyon beteg Európa diagnózisa: egy eleven testből levágott tagok dermedt élete és a megcsonkí­tott testen egy olyan fekély, amelynek fáj­dalma a föld örök keringési erein át immár Párisig és Londonig elsajog. Igen, ennek a fájdalomnak a vonaglása rázza Páris inga­tag köveit, ebben a fájdalomban bénulnak meg száz és százezerszámra az angliai és amerikai munkáskarok és ez a fertőzés üt­közik ki a Nyugat testén mindenütt, ahol a győzelemnek és a békének a neve lázadás és nyomor. Szeretnők, ha az előkelő és egy megtépett nemzet sokszor csalódott, de őszinte vendég­szeretetével várt és fogadott látogatóink a dévényi ihletből hazájukba vinnék a beteg­ Európa intő és kérő szavát. Mi nem kérünk és nem panaszkodunk. Volt már Magyaror­szág a tatár hadak felperzselt siralomvöl­gye, volt már Magyarország darabokra tört pajzsa a keresztény Európának, mi már megszoktuk, hogy korbáccsal fizetnek, de azt is megszoktuk, hogy­­ feltámadunk! Újabb antantkövetelésekkel foglalkozott a minisztertanács A kisantant sürgeti az állat- és készpénz-jóvátételt . Bánffy külügyminiszter Genf­ben engedményekről tárgyal (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A magyar kormány mindig csak félkézzel dolgozhat az ország gazdasági regenerálásán, mert amikor teljes erejével ráveti magát ezeknek a problé­máknak a rendezésére, a győztesek megakadá­lyozzák abban, hogy munkája eredményes le­gyen, mert félkarral mindig a külföldi befo­lyást kell elhárítania. Most, amikor egyenes ívben haladunk a kon­szolidáció útján, amikor belpolitikánkat alá tudjuk rendelni az ország nagy és vitális ér­dekeinek, az antant ridegen követeli a béke­­szerződés végrehajtását. Annak a külpolitikai feszültségnek, az utórezgései, amelyek az, utóbbi napokban idegedé tették egész Közép- Európát, most elérkeztek hozzán­k is. Mint ér­tesülünk, , , az antant a békeszerződés bizonyos szaka­szainak végrehajtásáért jegyzéket intézett a magyar kormányhoz. A jegyzék főképpen a jóvátétel kérdésével foglalkozik és elsősorban követeli a békeszer­ződés 194. szakaszára való hivatkozással a ma­gyar kormánytól azoknak a közszükségleti vállalatok (vízmű­vek, világítási művek, vasutak stb.) részvé­nyeinek a kiszolgáltatását, amelyeknek tele­pei megszállott területen vannak. Követeli a jóvátétel állatkontingensének második részletét és készpénzelőleget a jóvátételi összegre. Forrásunk azt is tudni véli, hogy a nagy­antant főképpen a kisantant sürgetésére ha­tározta el magát erre a diplomáciai lépésre. Bánffy Miklós gróf külügyminiszter, aki hi­vatalosan Genf­ben időzik, svájci tartózkodá­sát fel fogja használni arra is, hogy a Népszö­vetségnél a magyar jóvátétel revideálásának szükségét nyilvánvalóvá tegye és ennek kezde­ményezésére a Népszövetséget rábírja, mert Magyarország valóban képtelen fizetni. Az állatjóvátételre vonatkozó követelés min­den körülmények között katasztrofális, de kü­lönösen az most. A külügyminiszter fárado­zása főképpen arra irányul, hogy tavaszig halasztást kapjunk az állatjóvátétel tekinte­tében. A mai m­inisztertanács, amely délután hat órakor kezdődött, belpolitikai ügyeken kívül igen behatóan foglalkozott az antant fent emlí­­tett jegyzékével, amelynek feltételei igen sú­lyos és teljesíthetetlen kötelezettséget rónak Magyarországra, amelynek gazdasági meg­erősödése nélkül Közép-Európában tartós rend, nyugalom el sem képzelhető. A kormány állásfoglalásáról semmi hír nem szivárgott ki. A minisztertanács különben a késő éjjeli órákig tartott. Beszélgetés Széchenyi László gróffal, Magyarország amerikai követével »Nem ismernek, de nem is gyűlölnek bennünket. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Valami különösen titokzatos, finom, szórakozottan mélázó ez a kétemeletes palota, itt a külső Andrá­ssy-úton, örökké lezárt sze­meivel, esztendős hallgatásba merülve. Egy kicsit idegenül, hűvösen, bezárkózva áll itt, mintha nem nagyon érdekelné az, ami kö­rülötte történik. Az örökké csukott redőnyök, a hatalmas­­kapu mozdulatlan vas,csipkéje, amely mögött a kristályüvegek tükrében semmi mozgás nem látszik. — minden. — min­den azt jelenti, hogy a főúri gazda messze jár ... " Ezen a kora őszi délelőttiül véletlenül talál­koztam a néma palota messziről jött gazdájá­val. Semmit sem változott azóta, hogy utol­jára láttam­, még a háború előtt Széchényi László grófot, a hatalmas Vanderbilt vejét. Most messze tengereken túl harcol a mi iga­zunkért, a washingtoni Fehér Ház környékén a gróf. Ő a szabad, de szerencsétlen kis Ma­gyarország első követe a szabad Amerika földjén. Egészen olyan, mintha egy angol képeslap­ból lépne elő. A Graphicben lát az ember hozzá hasonlókat. Néhány perc múlik el, egy­ hűvös, néma hab­on sietek át. És azután szem­ben ülök már vele egy angolosan berendezett kis sarokszobában, ahol az ablak előtt enyhén sárguló fák lombja hajladozik. „A legcsekélyebb averzióval sem talál­koztam ...“ Megindul a beszélgetés. Először az kerül szóba, milyen is volt a kritikus pillanat, mi­kor, alig hogy megkötöttük a békét, ő megje­lent Washingtonban, mint a letiport Magyar­­ország első követe. Érzem, miközben beszélek, milyen súlyos­­ lehetett az a perc, milyen ké­nyes a küldetés, amelyre a magyar kormány ezt a kiváltságos helyzetű főurat szemelte ki. — A legmesszebbmenő udvariassággal fo­gadtak — mondja a gróf — nem azzal az ud­variassággal, amely a maga kimért hidegségé­ben minden diplomatának kijár, hanem va­lami egészen különleges szívélyességgel amelynek igazán sokat köszönhetek. A kül­ügyi hivatalban éppen olyan szíves fogadta­tásra találtam, mint magánál az Egyesült Ál­lamok elnökénél. Nyugodtan állíthatom, hogy az Egyesült Államok vezetőköreiben és tár­sadalmában a legcsekélyebb averzióval sem ta­lálkoztam hazánkkal szemben. Amerikában én sehol nem találtam azt a speciális háborús A NEMZETI MISMG legutóbb eredeti külföldi hírei az utolsó oldalon Apró hirdetéseink a 7. oldalon

Next