Nemzeti Ujság, 1922. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)
1922-09-01 / 198. szám
IV. évfolyam 198. szám. Arakozott jgéntek, 1£22 szeptember 1• NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, Honvéd-utca 10., Telefon ■ 127—46, 127—47,127—48, 127—49 és József 66. fiókkiadói) hatel: 1T, Duna u.6. Telefon: 121—08 és Teréz-körút 62. Telefon: 121—4L KERESZTÉLT POLITIKAI RAPILAP Előfizetési év:% hónapra 200 kor., negyedéire 8*0 kor. Egyes **ám 10 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint, Reklamációk: 19—26. Vendégek jönnek Holnap reggel megindul Bécsből egy hajó és a hajdan boldog és gazdag császárváros koldusrongyokba takart falai közül a hajdan boldog és gazdag Magyarország csonka határai közé hozza az interparlamentáris konferencia tagjait. Vendégek jönnek a világ minden tájról, a győztes hatalmak országaiból, ahol a Szajna, a Themse és a Pó partjain jobbról és balról hazai halmok lankásain pihen meg a hajós szeme s ahol jobbról és balról nehéz századok sóhajtását hozza a várromok hárfáján muzsikáló szellő — igen: vendégek érkeznek, gazdagok, győzők és hatalmasak, előkelő idegenek. Ezekhez lenne néhány jó szavunk. "Szeretnők, ha a bécsi hajó látogatóba indult vendégei meghallanák a fájdalomban összecsendült harmóniát, amit a dévényi hegyek, a pozsonyi romok, a Csallóköz, a Kis Magyar Alföld, s útjük folyásán összes elszakított és meggyalázott hegyeink és völgyeink sóhajtoznak. Szeretnék, ha az olcsó és vértelen győzelem vandalizmusának két hősi halottja, a dévényi millenáris emlékmű és a pozsonyi Mária Terézia-szobor martalóclábakkal tiport darabjai feléjük simák azt a keserűséget és azt«, bosszúvágyat, amit egy nemzet meggyalázott múltja jelent. Szeretnők, ha partra állanának a csallóközi magyarok és megmutogatnák a rongyaikat, amit nekik a magyar barázdára éhes cseh „földbirtoktörvény“ hagyott. Szeretnők, ha megnyilanának az iskolák és belezokogna a hajó zakatolásába a magyar gyerek éneke, aki az „iskolatörvény“ husángja alatt magyargyalázó éneket tanul. Igen, szeretnék, hogy látnák és hallanák a tulajdonérzékeikkel azt, aminek panaszát, vádló és kérő szavát elzárta előlük a gyűlölet, az éhség sel megmozdult lelkiismeret kínai fala, amit jog, józan ész, a tények ereje és a természet bosszút hordozó igazsága ellen elkövetett rajtunk a tudatlan, gonosz és sugalmazott teória. « Az interparlamentáris konferencia tagjai — akik, mire e sorok megjelennek, talán már a dévényi hegyhát alatt érzik egy keserves ezredév szomorú ihletét — Bécsben látták, mert látniok kellett, hogy Középeurópa szívében milyen Balkánt teremtett az úgynevezett béke. És semmi kétségünk sem lehet aziránt, hogy a Zsófia fedélzetére szomorú és igen vészterhes impressziókkal felszállott előkelő idegenek, akik hivatásuknál és küldetésüknél fogva a még egyelőre mámoros kormányaik nem hivatalos józanabb belátását képviselik nálunk, hogy ezek a jóindulatú és tárgyilagos urak valóban meg is érzik a mi keserves ezredévünknek szomorú ihletét. Ami szomorú nekünk, de még ennél is több nekik: Európa nyugalma. Mert ne gondolják, hogy a dévényi panaszból csak egy egyszerű sorsfordulásban megtépett kis nemzet határok, fegyverek és jóindulatú biztatások és vállveregetések közé szorított önérzete lázad. Nem. Ami Dévénynél történt és történik Orsováig az ország minden elszakított részein, az nem más, mint a nagyon beteg Európa diagnózisa: egy eleven testből levágott tagok dermedt élete és a megcsonkított testen egy olyan fekély, amelynek fájdalma a föld örök keringési erein át immár Párisig és Londonig elsajog. Igen, ennek a fájdalomnak a vonaglása rázza Páris ingatag köveit, ebben a fájdalomban bénulnak meg száz és százezerszámra az angliai és amerikai munkáskarok és ez a fertőzés ütközik ki a Nyugat testén mindenütt, ahol a győzelemnek és a békének a neve lázadás és nyomor. Szeretnők, ha az előkelő és egy megtépett nemzet sokszor csalódott, de őszinte vendégszeretetével várt és fogadott látogatóink a dévényi ihletből hazájukba vinnék a beteg Európa intő és kérő szavát. Mi nem kérünk és nem panaszkodunk. Volt már Magyarország a tatár hadak felperzselt siralomvölgye, volt már Magyarország darabokra tört pajzsa a keresztény Európának, mi már megszoktuk, hogy korbáccsal fizetnek, de azt is megszoktuk, hogy feltámadunk! Újabb antantkövetelésekkel foglalkozott a minisztertanács A kisantant sürgeti az állat- és készpénz-jóvátételt . Bánffy külügyminiszter Genfben engedményekről tárgyal (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A magyar kormány mindig csak félkézzel dolgozhat az ország gazdasági regenerálásán, mert amikor teljes erejével ráveti magát ezeknek a problémáknak a rendezésére, a győztesek megakadályozzák abban, hogy munkája eredményes legyen, mert félkarral mindig a külföldi befolyást kell elhárítania. Most, amikor egyenes ívben haladunk a konszolidáció útján, amikor belpolitikánkat alá tudjuk rendelni az ország nagy és vitális érdekeinek, az antant ridegen követeli a békeszerződés végrehajtását. Annak a külpolitikai feszültségnek, az utórezgései, amelyek az, utóbbi napokban idegedé tették egész Közép- Európát, most elérkeztek hozzánk is. Mint értesülünk, , , az antant a békeszerződés bizonyos szakaszainak végrehajtásáért jegyzéket intézett a magyar kormányhoz. A jegyzék főképpen a jóvátétel kérdésével foglalkozik és elsősorban követeli a békeszerződés 194. szakaszára való hivatkozással a magyar kormánytól azoknak a közszükségleti vállalatok (vízművek, világítási művek, vasutak stb.) részvényeinek a kiszolgáltatását, amelyeknek telepei megszállott területen vannak. Követeli a jóvátétel állatkontingensének második részletét és készpénzelőleget a jóvátételi összegre. Forrásunk azt is tudni véli, hogy a nagyantant főképpen a kisantant sürgetésére határozta el magát erre a diplomáciai lépésre. Bánffy Miklós gróf külügyminiszter, aki hivatalosan Genfben időzik, svájci tartózkodását fel fogja használni arra is, hogy a Népszövetségnél a magyar jóvátétel revideálásának szükségét nyilvánvalóvá tegye és ennek kezdeményezésére a Népszövetséget rábírja, mert Magyarország valóban képtelen fizetni. Az állatjóvátételre vonatkozó követelés minden körülmények között katasztrofális, de különösen az most. A külügyminiszter fáradozása főképpen arra irányul, hogy tavaszig halasztást kapjunk az állatjóvátétel tekintetében. A mai minisztertanács, amely délután hat órakor kezdődött, belpolitikai ügyeken kívül igen behatóan foglalkozott az antant fent említett jegyzékével, amelynek feltételei igen súlyos és teljesíthetetlen kötelezettséget rónak Magyarországra, amelynek gazdasági megerősödése nélkül Közép-Európában tartós rend, nyugalom el sem képzelhető. A kormány állásfoglalásáról semmi hír nem szivárgott ki. A minisztertanács különben a késő éjjeli órákig tartott. Beszélgetés Széchenyi László gróffal, Magyarország amerikai követével »Nem ismernek, de nem is gyűlölnek bennünket. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Valami különösen titokzatos, finom, szórakozottan mélázó ez a kétemeletes palota, itt a külső Andrássy-úton, örökké lezárt szemeivel, esztendős hallgatásba merülve. Egy kicsit idegenül, hűvösen, bezárkózva áll itt, mintha nem nagyon érdekelné az, ami körülötte történik. Az örökké csukott redőnyök, a hatalmaskapu mozdulatlan vas,csipkéje, amely mögött a kristályüvegek tükrében semmi mozgás nem látszik. — minden. — minden azt jelenti, hogy a főúri gazda messze jár ... " Ezen a kora őszi délelőttiül véletlenül találkoztam a néma palota messziről jött gazdájával. Semmit sem változott azóta, hogy utoljára láttam, még a háború előtt Széchényi László grófot, a hatalmas Vanderbilt vejét. Most messze tengereken túl harcol a mi igazunkért, a washingtoni Fehér Ház környékén a gróf. Ő a szabad, de szerencsétlen kis Magyarország első követe a szabad Amerika földjén. Egészen olyan, mintha egy angol képeslapból lépne elő. A Graphicben lát az ember hozzá hasonlókat. Néhány perc múlik el, egy hűvös, néma habon sietek át. És azután szemben ülök már vele egy angolosan berendezett kis sarokszobában, ahol az ablak előtt enyhén sárguló fák lombja hajladozik. „A legcsekélyebb averzióval sem találkoztam ...“ Megindul a beszélgetés. Először az kerül szóba, milyen is volt a kritikus pillanat, mikor, alig hogy megkötöttük a békét, ő megjelent Washingtonban, mint a letiport Magyarország első követe. Érzem, miközben beszélek, milyen súlyos lehetett az a perc, milyen kényes a küldetés, amelyre a magyar kormány ezt a kiváltságos helyzetű főurat szemelte ki. — A legmesszebbmenő udvariassággal fogadtak — mondja a gróf — nem azzal az udvariassággal, amely a maga kimért hidegségében minden diplomatának kijár, hanem valami egészen különleges szívélyességgel amelynek igazán sokat köszönhetek. A külügyi hivatalban éppen olyan szíves fogadtatásra találtam, mint magánál az Egyesült Államok elnökénél. Nyugodtan állíthatom, hogy az Egyesült Államok vezetőköreiben és társadalmában a legcsekélyebb averzióval sem találkoztam hazánkkal szemben. Amerikában én sehol nem találtam azt a speciális háborús A NEMZETI MISMG legutóbb eredeti külföldi hírei az utolsó oldalon Apró hirdetéseink a 7. oldalon