Nemzeti Ujság, 1922. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-01 / 198. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 1922 szeptember 1. ——■■■ — ■ ■ ■■■' —- -............. pszichét amely a háború színteréhez közelebb eső országokban ma még fogadná az embert. Mondhatom, hol az ilyen viszonyok között hivatalos munkám igen kellemes! — A magyarság részéről meghatóan meleg fogadtatásban részesültem — folytatja a diskurzust Széchényi gróf. — Az én igyekezetem az volt, hogy minél előbb megismerkedjem az Amerikában élő magyarság széles rétegeivel. Nagy körutat tettem a nyugati magyar kolóniákon, meglátogattam Chicago, Detroit, Cleveland, Pittsburg és környékének magyar telepeit. Könnyekig meghatott az a nagy melegség, amellyel engem fogadtak. Hiszem, hogy ez a lelkesedés, ez a szeretet a rég nem látott magyar hazának szólt, amely elküldte hozzájuk üzenetét a messzeségből. Nem is lehetett azt nagy meghatottság nélkül hallgatni, hogy görnyedthátú öreg munkások, akik már vagy harminc esztendeje kinn dolgoznak és nem látták az óhazát, sírva mondták: Abaújtoma... Én Hidasnémetiből való vagyok, Abaújtoma megyéből kérem a lássan ... , Képzelje el, milyen hatással lehet ez az emberre, mikor ezer és ezer mérföldre Magyarországtól, a pittsburgi kéményei árnyékában valaki sírva fakad azon, hogy kimondja ezt a nevet: Abaújtorna . . . — ön a munkásviszonyokról is érdeklődik. Talán ma már javulófélben vannak, de még mindig igen rosszak. A mi magyar testvéreink bizony megérezték a hosszú szénsztrájkot és a vasúti gyáripar sztrájkját, mert hiszen a magyar munkások javarésze a bányákban és a vasiparban foglalatoskodik. Megkockáztatom azt a véleményt, hogy őexcellenciájának a küldetése még a válságos viszonyok közé került fiatal magyar diplomácia mai rendkívüli helyzetében is egyike a legnehezebbeknek. A magyarság milliós tömegei néznek rá várakozó szemmel, az Újvilágban Magyarország első követére. És neki arra kell vigyázni, nehogy bizalmatlanságot keltsen az amerikai kormányban, vagy közvéleményben ahol könnyen az a látszata lehetne működésének, hogy amerikai állampolgárok között magyar propagandát folytat. — Ez kissé komplikált helyzet — bólint a fejével a magyar követ. — A magyarok, amerikai polgárok és magyar állampolgárok egyformán érintkeznek velem és egyes telepeken, ahová elmentem, körülbelül egyenlő számban voltak azok, akiknek az érdekeit képviselnem kell és azok, akik bár Magyarországon születtek, deamerikai állampolgár létükre hivatalos összeköttetésben nem állhatnak többé velem. Nekem semmiképpen nem szabad az amerikanizálás útjában з11эпот és vigyáznom kell arra, hogy ártalmára ne váljak az amerikai polgárjogú magyaroknak, akiket az amerikai állam és az amerikai társadalom szeretettel ölel keblére. Most megkérdezem a kegyelmes urat, milyen az amerikai magyarok társadalmi helyzete. A mi legbiztosabb propagandánk — Azt tapasztaltam — felel a kérdésemre — hogy szeretik és megbecsülik őket. Megkérdeztem amerikai gyárosokat, mi a véleményük honfitársaimról. Mindenütt azt a választ kaptam, hogy rendkívül meg vannak elégedve magyar munkásaik becsületességével, szorgalmával és megbízhatóságával. Ez a jó vélemény, amelyet nem lehetne megszerezni újságcikkekkel, vagy politikai agitációval, ez a mi legbiztosabb propagandánk. Lassan megy ez, sokáig tart, amíg az amerikai közvéleményt teljesen átitatja azzal a jó véleménnyel, amelyre most annyira szükségünk van politikai és gazdasági okokból egyaránt. De ha lassan is, megteremti törekvéseink számára azt az atmoszférát, amely nélkül lehetetlenség volna fölkelteni a hivatalos és a nem hivatalos Amerika érdeklődését Magyarország iránt. Megkockáztatom most azt a kérdést, várjon lehet-e remény arra, hogy Amerika gazdasági közvéleménye érdeklődéssel forduljon a magyar közgazdasági élet, a magyar viszonyt . ГЫё. — Kevéssé ismernek bennünket! Messze vagyunk, kicsinyek vagyunk, a mi bajainktól, a mi szerencsétlenségünktől rettentő távolságban élnek ők, nemcsak földrajzilag, de lélekben is. Azok az amerikaiak, akik a háború befejezése óta itt jártak, barátainkká lettek és nagy segítségére vannak annak a munkának, amelynek célja az amerikai érdeklődés fölkeltése Magyarország iránt. De ezek igen kevesen vannak. Amerika mai politikájának az a tendenciája, hogy minél távolabb tartsa magát az európai zavaroktól. A háborúba belekéntszerítették Magyarországot! — Az atmoszféra nem kedvezőtlen számunkra, mert hiszen Amerika olyan távol élt a háborútól, hogy népének lelkén nem lett úrrá az a gyűlölködő háborús pszichózis, amellyel Európában találkozunk. Inkább úgy fogják föl Magyarország részvételét a háborúban, hogy belekényszerítettek bennünket abba és igy nem tehetünk róla, hogy a háborúban részt kellett vennünk. — Az amerikai nép, a hivatalos világ és a társadalom nemes toleranciájának megtartásában; a száz és százezer becsületes, megbízható amerikai magyar munkája, szorgalma, sok más nemzetiségű munkás fölött magasan álló intelligenciája a legnagyobb segítség. Az amerikai magyar becsületet szerez óhazájának, amelynek hű fia marad évtizedek viszontagságain keresztül! Az utolsó szavakat már emeltebb hangon mondja Széchenyi gróf, aki egyébként halkan, rezerváltan, minden szenvedély, minden erősebb akcentus nélkül beszél. A fákon át finoman vibrál felénk a déli harangszó egy messzi templom tornyából. És fölöttünk lassan úsznak a felhők napkeletről napnyugatra. Viszik a sóhajtást Abaújtornából Pittsburg felé... (b—i—■) A nápolyi asszony (Regény.) Írta: Surányi Miklós Harmadik könyv 67 Leborult a kép előtt és bocsánatot kért a földön járó szűztől. — Itt van a magyarok Eskuriálja — dicsekedtek a pálosok az uj testvér előtt — s végigmutattak ujjaikkal a tornyokon, bástyákon, kereszteken, ezen a félig vár, félig templom jellegű, sürgő-forgó zarándokok, bucsujárfó, prédikátorok, vásárosok és csavargók által ellepett kis városon. És ők is arról ábrándoztak, hogy Mátyás meghódítja a világot, a rend generálisa pedig uralkodni fog a keresztény lelkek minden eszetessége felett. — Itt is kidugja fejét az emberi nagyravágyóé — Szomorkodott Miklós, de megbocsátott nekik. — Keveset csalódtak még az életben és az emberekben. És Itt, a halál emlegetésének, a túlvilág áhítozott békességének, az ima és vezeklés, a munka és az önfeláldozás fanyar gyönyörűségének félelmei között ő volt az egyetlen, aki bátran és sóvárogva nézett szembe a halállal. Úgy járt-kelt az emberek között, mint egy élőhalott. Nem is érzett, nem is szenvedett, nem is élt volna, ha egyetlen emberfeletti erőlködés nem emészti a lelkét. Az a borzasztó és haszontalan erőfeszítés, hogy ne gondoljon Beatrixre, Antonettára s a badeni romokra, hogy ne lássa azt a pokoli képet az alkonyati sugarakban felrajzolva, kontúrjait Cattivello és a nőstény ördög összefonódott csókolózó alakjainak. Szinte megörült, amikor meghallotta, hogy Budán kiütött a pestis. Északról délre vonuló kalandos zarándokcsapatok hurcolták magukkal a fekete halál borzalmait. Budán még csak szórványosan ütötte fel a fejét, de a gazdagok, az olasz bankárok, a főurak és főpapok nyomban elmenekültek vidéki birtokaikra, Bécsbe, vagy távoli hazájukba. Csak a szegénység maradt otthon, meg a céhek, a mesteremberek, a hajósok, a szőlőmunkások és a parasztok, akik körmenetekben, éjjeli istentiszteleteken, vezeklések között sirva-iiva kérték az Urat, hogy távozhassa el fejük fölé sűrűsödő fellegeit a Halálnak. Árva volt ez a Buda már két esztendő óta Az udvar állandóan Bécsben élt, az osztrákokat gazdagította és botránkoztatta. Beatrix ott ragyogott romlott pompájában és Mátyás onnan irányította emberfeletti terveinek végrehajtását. Itthon mindenki arról beszélt, hogy az egész ausztriai hadjárat, a római királyság és a császári korona után való hajsza Beatrix hiúsága miatt van s ezalatt mind közelebb férkőzik az országhoz a török. A pestist az Isten büntetésének gondolták s azzal ijesztgették egymást, hogy ez csak bevezetése a város felé nyargaló Végzet, az isteni bosszú teljességének. Aztán jön a török és eltörli ezt a népet a földkerekség színéről. Miklós ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy otthagyja csendes, biztos, égi békességgel teljes menedékhelyét és saspibe szálljon a Halál hatalmával. — Hátha sikerül elterülnöm az ő kaszája alatt — sóhajtotta magában sötét életuntsággal. Bejött a városba, amelyben megszűnt minden tevékeny élet, minden öröm, mulatság és lelki nyugodtság. Olyan volt a várhegy, mint egy nagy siralomháza. Csak a templomok voltak tele, meg a felhévizi kocsmák. Az emberek imádkoztak vagy részegre itták magukat a haláltól való félelmükben. Az orvosok megszöktek. Tudták, hogy nincsen orvosságuk a betegség ellen s a nép végül őket teszi felelőssé a pusztulásért. Helyüket átvették a kuruzslóasszonyok, ráolvasók, varázslók, csavargó kolduló barátok, részeges diákok és cigányok. Az emberek talizmánokban áztak. A város bírája, a gazdag Gregorius Ádám, nyerges és szerszámkészítő, céhnagymester és a kalandos társulatok elnöke, megállította a szerzetes ruhájában busán baktató főurat. — No, atyám, hoztál-e valami orvosságot a fekete dögvész ellenében. — Maradj otthon, a házad küszöbét ne lépd át és nem ragad rád a pusztító nyavalya — felelt neki Miklós. A biró szigorúan mérte végig a szerzetest. — Én vagyok a biró. Nekem nem szabad elbújnom, mint gyáva patkánynak az ő odújában. De megsegít az Isten, ha ő is úgy akarja. Felgombolta durva, német posztóból készült kabádionját és a mellén lógó papírlapra mutatott. A papírlapon titkos jegyek közt az Isten bárányának durva rajza volt látható. — Pedbárt atya ugyan jobbnak tartja, — ma-gyarázta a birókba a pestis ellen keresztvetéssel, s a Miatyánknak, valamint az Ave Máriának hétszer való elmondásával védekezünk, de ez a talizmán egyenesen Rómából való, a pápa megszentelte és rajta a pokol minden erőlködése megtörik. Ezalatt a biró körül nagy csődület támadt. — Ma megint hét koporsót visznek ki a temetőbe — újságolta Literatus István, a város magyar jegyzője. — Kipusztul ez a város, mind egy szálig — siránkozott egy öreg kofaasszony, aki elhagyta a Vizikapunál levő sátrát és idejött a Szent János temploma elé, meggyónni a ferencrendi barátoknak. — Árvák vagyunk, nem segít rajtunk a mennybéli Úristenen kívül senki — sóhajtott az öreg Czudar Jakab, akinek nagy háza van a Mindenszentek utcájában. Halottas menet közeledett a zsidó utca felől. — Pusztulnak a zsidók is, lám, Jakab koma — jegyezte meg némi elégtétellel a biró. — Nem igaz a’, komám. Nem hal meg a zsidó döghalálban. Ők rontották meg a várost, az Isten engem úgy segítsen. — Pedig ihol ni, a menet . . . hogy rínak a férfiak. A ruhájuk csupa cafat, asszony meg egy sincs a siratok között. A halottat mégis mindenki megtisztelte s a jajveszékelő, hadonászó, szomorú menet eltűnt a Mindszent utca kanyarulatánál. (Folyt köv.) A nuttyaromági szociálderrokraták Helyeslik Bernsteln túnadásdt FSsháborotUU аж októbrista képviselk bécsi viae.faedóna miatt — Elkészült a városok ház* tartásáról szóló javaslat — A Nemzeti Össze* tartás Társasköre fokozott tevékenységre készül (A Nemzeti Újság tudósitója Sót.) A politikai köröket ma Bernstein német szocialista vezérnek az interparlamentáris konferencia ülésén elhangzott minősíthetetlen támadása foglalkoztatta. Bernstein, vádaskodására a legilletékesebb fórum, Rakovszky Iván belügyminiszter adta meg a választ és pontrólpontra mégcáfolta azokat az állításokat, amelyekkel a szociáldemokrata vezér Magyarországot a külföld előtt befeketíteni igyekezett. A szociáldemokrata támadás megszólaltatta a parlament szociáldemokrata frakciójának egyik hangadó tagját, Farkas István párttitkárt, nemzetgyűlési képviselőt is. Farkas Istvánnak, a magyar nemzetgyűlés tagjának egyetlen elítélő szava sincs Bernstein „elvtérd" támadására! Bernstein vállalkozását nemcsak helyesli, hanem felhasználja arra, hogy leckét adjon az utolsó évek magyar kormányainak. Farkas István mai nyilatkozatával döntő bizonyságát adta annak, hogy a Magarország ellen folytatott aknamunka, mely legutóbb az interparlamentáris konferencián osztogatott röpíratok hangjában nyilvánult meg, , a magyarországi szociáldemokrata párt helyeslésével tanakozik és abból merít anyagot és vakmerőséget a nemzetgyalázás folytatására. Politikai körökben nagy felháborodást váltott ki a Bécsbe szabadult októbrista képviselők viselkedése. Rainprecht Antal, Drózdy Győző és a gyógyíthatatlan pacifizmusban szenvedő Giesmein Sándor az emigránsok harsány örömére megragadtak minden alkalmat, hogy a magyar politikát tőlük telhetőleg denunciálják. Jelentette a Nemzeti Újság, hogy Rakovszky Iván belügyminiszter október végén, vagy legkésőbb, november elején a nemzetgyűlés elé terjeszti a közigazgatás reformjára vonatkozó törvényjavaslatot. A törvényjavaslat több javaslatot egyesít magában, melyek valamennyien a közigazgatás megreformálásáról intézkednek. Ezek közül a javaslatok közül a városok és községek háztartásának rendezéséről szóló törvényjavaslat már teljesen elkészült és a pénzügyminiszter is magáévá tette a javaslat pénzügyi vonatkozású rendelkezéseit. A Nemzeti összetartás Társasköréből A Nemzeti összetartás Társasköre ma este megtartotta szokásos klubnapját, melyen a nyári üdülésről visszatért klubtagok, élükön Zichy János gróf elnökkel, nagy számban jelentek meg. A kör ma tartotta meg első őszi igazgatósági ülését, amelyen megalakították az egyes szakosztályokat és azoknak előadóit is megválasztották. Megalakult a politikai, külügyi, közgazdasági, közigazgatási és jogi szakosztály. Mint más politikai klubokban, úgy itt is ezek a szakosztályok fogják a benyitj.