Nemzeti Ujság, 1922. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-08 / 204. szám

Péntek, 1922 szeptember 8. NEMZETI ÚJSÁG A magyar jóvátételi összeg meghatározása még késik Pénzbeli jóvátételre Magyarország képtelen — Kánya követ nyilatkozik a Nemzeti Újságnak A külügyminisztérium politikai vezetője, Kánya Kálmán követ és meghatalmazott miniszter, a Nem­zeti Újság munkatársának ama kérdésére: Hogyan ál a magyar jóvátételi kérdés? a következőket volt en­ves kijelenteni: — A párisi jóvátételi bizottság mindezideig csak a Jugoszláviának ítélt pécsi szénszál­­lítás és az élőállati jóvátétel dolgában ha­tározott A szenet tudvalevőleg pontosan szállítjuk, s amit ezért a magyar kincstár a pécsi szénbányának fizetni kénytelen, a jó­­vá­tételi bizottság Magyarország számlájá­nak javára írja. A követelt állatmennyiség­nek csak egy kis részét szállítottuk, miután sok utánjárással sikerült haladékot szerez­nünk. A magyar kormány a jóvátételi bi­zottságot és az antanthatalmak kormányait valósággal elárasztotta jegyzékekkel, de még nem tudta elérni, hogy a jóvátétel teljes összegét tudassák vele. Valószínűnek kell venni, hogy a jóvátételi bizottság ezt még nem állapította meg. A magyar kormány már rég beterjesztette a kimutatást, amely szerint tizenhat milliárd arany­koronát érnek azok az állami javak, amelyek a Magyar­­országtól lecsatolt területekkel együtt a kleantanthoz tartozó államok tulajdonába jutottak. A trianoni szerződés értelmében ezeknek a javaknak az értéke a jóvátételi összegből le­vonásba hozandó. Nem tudjuk, várjon a jó­vátételi bizottság fölülbírálta-e már kimu­tatásunkat, illetőleg követelésünket, amelyet az érdekelt szomszéd országok természetesen kifogásolnak és ellenköveteléseikkel a mi­nimumra igyekszenek leszorítani. Csak a felülbírálat megtörténte után lehet a bi­zottság abban a helyzetben, hogy a jóvátétel végösszegét meghatározza. Mostanáig főleg a német jóvátételi kérdés kötötte le a­ bizott­ság figyelmét és idejét. Rajta vagyunk, hogy végre mi is tisztán láthassuk: minő terhet, akarnak Magyarországra rakni? Jegyzéke­inkből és követeink közléseiből az antantkormányok meggyőződhettek, hogy Magyarország képtelen bármily pénz-­­ beli jóvátételre. E pillanatban nem tudhatjuk, érvényesülni fog-e a méltányosság és az a józan belátás, hogy a jóvátételek forszírozása egyik leg­főbb akadálya Európa gazdasági szanálásá­nak. Az a rideg magatartás, amelyet a jó­vátételi bizottság Bulgáriával szemben tanú­sít, nem alkalmas rózsás remények fölkelté­sére. A magyar közvélemény egy része az euró­pai helyzet, s így Magyarország sorsának megváltozását reméli az antant egyes hatal­mai közt felmerült ellentétekből. Kétségte­len, hogy Vannak ellentétek, de hiba volna azt hinni, hogy az antant rövidesen felbomlik. Mindegyik államnak érdeke, hogy mennél tovább benmaradjon abban a konzernben, amely számára politikai és gazdasági presz­tízst biztosít másokkal szemben. Csak az orosz és német kérdés végleges kialakulása után lehetséges, hogy az antant mai összeté­tele esetleg megváltozik. Egyelőre számol­nunk kell azzal, hogy a francia politika az Angliával való ellentétek következménye­képp változatlanul, sőt talán fokozottabban támogatni fogja a kisantanthoz tartozó or­szágokat. Toborozzák az „egységes liberális ellenzék“-et A radikálisok és a szociáldemokraták szövetkezése — Név szerint szavaz­nak az adójavaslatokról — A pénzügyminiszter kedden válaszol az adó­javaslatok ellen emelt kifogásokra (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A radikális pol­gári pártok és a szociáldemokraták tömörülése, mely­ről a Nemzeti Újság ismételten beszámolt, tegnap hivatalosan is megkezdődött. Rassay Károly egy pártvacsorán kibontotta az „egységes liberális ellen­zéki'' zászlóját és csatlakozásra hívta föl a nemzet­gyűlés valamennyi radikális pártját. Rassay fölhívása a radikális pártoknál — mint előrelátható volt — meleg fogadtatásra talált. A radikális politikusok mai nyilatkozataikban örömmel üdvözlik az „egysé­ges liberális ellenzék“ gondolatát, melyet eredetileg Propper Sándornak a liberális pártok ellen intézett támadása hívott életre. Az új pártalakulásnak a radi­kálisok szempontjából természetesen csak akkor van jelentősége, ha biztosítani tudják a parlament szo­ciáldemokrata frakciójának közreműködését. Éppen ezért föltűnő meghunyászkodással és odaadással kö­zelednek a szociáldemokraták felé. Rassay Károly ma ijedten korrigálja azt a nyilatkozatát, mely sze­rint sokallja a parlamentbe jutott szociáldemokrata képviselők számát. Fábián Béla a demokraták leg­hangosabb képviselője „polgári alapra helyezkedett“ szociáldemokratákról beszél, akikkel, mint határozott és erős polgári érzésű képviselő szívesen dolgozik együtt. Pedig a szociáldemokratákat nem kell csalogatni. Farkas István párttitkár és nemzetgyűlési képviselő ma már kijelentette, hogy szíves-örömest vesznek részt az új alakulásban, mely végeredményben a frakció malmára hajtja a vizet. A szociáldemokraták csatlakozása számban mindenesetre erősíti az új ala­kulást, melynek egyelőre és kifelé polgári vezetői lesznek. Amíg az „egységes liberális ellenzék“ politi­kája megfelel a szociáldemokratáknak, addig nem is lesz semmi összeütközés az új alakulásba tömörült ellentétes csoportok között, de ha a polgári pártok érdeke elválik a szociáldemokratákétól, a szociál­demokrata frakció számbeli fölényével nyomban maga alá gyűrheti a radikális polgári pártokat és orruknál fogva vezetheti azokat a politikusokat, akik most a szociáldemokratákkal együtt fáradoznak az „egységes liberális ellenzék“ megalakításán. Keresztény politikai körökben nem nagy jelentő­séget tulajdonítanak a radikálisok és szoiáldemokra­­ták szervezkedésével­. Az új alakulást — ha sikerül is összehozni — nem tartják hosszú életűnek, mert a polgári és szociáldemokrata érdekek okvetlenül el­következő összeütközése darabokra töri az ,,egysé­ges liberális ellenzéket“.­ A radikális polgári pártok taktikai együttműködése nem nagy változást jelent a parlament munkájában, mert ezek a pártok­­ bizo­nyos kérdésekben eddig is egyöntetűen foglaltak ál­lást. A keresztény pártok — mint értesülünk — nyugodtan várják az „egységes liberális ellenzék“ megalakulását és csak akkor lépnek akcióba, ha az új alakulás ostromot indít a keresztény politika al­kotásai ellen. A nemzetgyűlés ma végzett az adó­ja­vaslatok ál­talános vitájával. A legközelebbi ülés kedden lesz. Kállay Tibor pénzügyminiszter a keddi ülésen hosz­­szabb beszéd keretében reflektál azokra a kifogá­sokra, amelyek az általános vita során elhangzottak. Az­ ellenzék ma este ivet körözött, amelyben a névszerinti szavazás elrendelését kérte. Az ívet még ma átnyújtották az elnöknek, aki kedden intézke­dik a névszerinti szavazás elrendeléséről. A kormány szeretné, ha az adó­javasl­atok részletes tárgyalását szeptember 15-ig befejeznék és a nemzetgyűlés meg­kezdhetné öthetes szünetét. A vita gyors befejezé­sére azonban alig van remény, mert az adója­vaslatok ellenzői a részletes tárgyalás során hosszú polemikus felszólalásokra készülnek. A kormány tagjai ma este minisztertanácsra ültek össze, melyen resszortügyeket beszéltek meg. A mi­nisztertanács a hajnali órákig elhúzódott. A gazdaság-statisztikai adatok gyűjtésének reformja Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszternek a sta­tisztikai adatgyűjtésre vonatkozó ma benyújtott je­lentése az ipari termelés, a részvény­társulati és hitel­ügyi statisztika reformjára vonatkozik. E reformok megvalósítását az országhatárok megváltozása foly­tán gyökeresen átalakult gazdasági viszonyok, az ipari többtermelésre, mint nemzetmentő gazdasági erőfeszítésre való törekvés teszik szükségessé. A cél azonban csak akkor érhető el, ha az adatszolgálta­tásra kötelezettek minél pontosabban fogják köteles­ségüket teljesíteni. Úgy a gyáripari, mint a részvény­­társasági adatgyűjtés általánosabbá válik és kibővül a hitelintézeti statisztikai adatgyűjtés is. A Nemzeti összetartás Társasköre heti összejövetele A Nemzei Összetartás Társasköre mai heti össze­jövetelén a klub tagjai igen tekintélyes számban vettek részt. A tagok igen élénk eszmecserét foly­tattak úgy a belpolitika, mint a külpolitika aktuális kérdéseiről. Bírálóbizottsági ülések A nemzetgyűlés I. bírálóbizottsága szeptember 13-án, déli 12 órakor az 1. sz. bizottsági teremben az igazoló osztály által kifogásolt Szilágyi Lajos és a házszabályok 16. szakasza alapján kifogásolt Mokcsay Zoltán nemzetgyűlési képviselők megbízólevelének tárgyában ülést tart. A nemzetgyűlés III. bírálóbizott­sága szeptember 12-én, déli 12 órakor az elnöki fo­gadóteremben az előadó kijelölése és a tárgyalós­­or­­rendjének megállapítása tárgyában ülést tart. 6 Befejezték az ad­ójavaslatok általános vitáját A királykérdés megoldása nélkül nincs egészséges adópolitika • A kisgazda­­rendszer kritikája a nemzetgyűlés mai­­ ülésén A nemzetgyűlés mai ülését Scitovszky Béla elnök negyed tizenegy órakor nyitotta meg. Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter beterjesztette a statisz­tikai hi­vatal munkaprogramjának megváltoztatá­sára vonatkozó tervezetét. Kiss Menyhért szólalt fel elsőnek az adójavasla­­tokhoz. Tiltakozik a gazdatársadalom ilyen­ súlyos megadóztatása ellen. Sürgeti a szociális reformok végrehajtását és három indítványt terjeszt a Ház elé. Az elsőben kimondatni kívánja, hogy a­ kül­földi állampolgárok a földadó kétszeresét fizessék. A másik indítványa szerint, azok birtokait, akik 1914 augusztus óta szerezték meg azt, vegyék el ha­ladéktalanul és adják ki a kisembereknek bérletbe. A javaslatot nem fogadja el. Az elnök bejelenti, hogy Hegymegi Kiss Pál in­dítványt nyújtott be arra vonatkozólag, hogy az in­terpellációkat ezentúl ne szerdán és szombaton mondják el, hanem kedden és pénteken. Az indít­vány felett kedden határoz a nemzetgyűlés. Prónay György báró a következő felszólaló elfo­gadja az adójavaslatokat, de azért élni kíván az objektív kritika jogával­. Első követelése az, hogy legyen költségvetés, mert csak költségvetési terve­­zeten épülhet fel az adórendszer. Követeli a tőzsde reformálását és erősebb megadóztatását.­­Az összes­­adójavaslatok között a házadójavaslatot tartja a leg­súlyosabbnak. Parlamenti bizottság kiküldését java­solja, hogy az a költségvetésből a felesleges kiadáso­kat törölje. Strausz István szólalt fel ezután. Bírálja az adó­javaslatokat és a fényűzési adó ellen kifogásokat emel. Azt mondja, hogy az rablátt adó, mert nem tudni voltaképpen, hova fordítják. Az adójavaslatok indokolása a háborúra, a forradalom és a román megszállásra való hivatkozással tartja szükségesnek ezeket a horribilis adókat Számadást kér a háborús idők és a forradalmak vagyonkezeléséről. Nem vonja kétségbe sem a miniszterelnök, sem a pénzügymi­niszter jó szándékát, de a zárszámadásra feltétlenül szükség van. A királykérdés megoldása nélkül nem lehet egészséges adópolitikát csinálni, mert a nép azt kérdezi, kinek fizeti ezeket a horribilis adókat, ám nem a királynak? Az elnök itt félbeszakítja a szónokot és az ülés folytatását délután 4 órára tűzi ki. A délutáni ülés Almássy László alelnök négy órakor nyitotta meg az ülést. Strausz István kérte a tanácskozóképesség megállapítását. A teremben mindössze három kép­viselő volt, mire az elnök felfüggesztette az ülést. Szünet után Strausz látván folytatta délelőtt meg­kezdett beszédét. , Bonyolult adórendszer — Előbb meg kell indítani a termelést — mondta — és ha itt eredményt értünk el, ehhez kell szabni az adórendszert. Az új adóknál a jogorvoslat sokkal bonyolultabb lesz, mint eddig. Az elavult harmad­osztályú kereseti adót meg kell szüntetni. A földadót a végrehajtás buktatja meg. A kereseti adót a pénz­ügyminiszter közelebb akarta hozni a jövedelmi adó­hoz, de ez nem sikerült. A házadó valamennyi adó közül a legterhesebb. A társulati adónál nagy igaz­ságtalanság, hogy ugyanannál a fórumnál kell jog­orvoslattal élni, amelyik az adót kiveti. Az adótör­vények végrehajtásánál iparkodjanak a szeretetet ér­vényesíteni és ezzel hozzák közelebb a javaslatokat az élethez. A kisgazda-rendszer mulasztása Reischl Richárd az előző két év kisgazdarendszerét hibáztatja, mert nem készítette elő az átmenetet a mostani adórendeszerre. Kifogásolja a buzavalutát, mert csak a gazdát sújtja. A pénzügyminiszternek az az ígérete, hogy rossz termés esetén az adót le­szállítja, nem megnyugtató, mert ha az egész ország­ban rossz termés­ lesz, egész adórendszerünk vesze­delembe jut. A gazda minden liter tejre 8—10 koro­nát, minden kiló húsra 40—50 koronát fizet rá. — Mivel sok helyen évek óta elmaradt az adófizetés, az évente négyszer való adókivetés olyan nagy munkát jelent, hog­­ az adó nagy részét felemészti az adminisztráció. Degressziót kíván. Úgy tudja, hogy a pénzügyminiszter ebben a kérdésben már engedett. Degressziót kíván a 45—50 holdas birtokra is. Adóztassák meg duplán azokat, akiknél 400 ko­ronás kataszteri tiszta jövedelemnél többet mutattak ki és birtokaikat 1914 április óta szerezték. Úgyszin­tén duplán adóztassák meg a külföldön élő birtoko­sokat. Azt kívánja, hogy 150 ezer korona létminimu­mon aluli jövedelmet ne adóztassanak meg. A búza­­valutában való adókivetést helytelennek tartja. Arra kéri a pénzügyminisztert, hogy a kisembereket lehe­tően mentesítse az adóterhek alól. A javaslatot el­fogadja. Hegymegi Kiss Pál a következő felszólaló. Az adójavaslatokat nem szavazhatja meg, mert pártja törvénytelennek tartja a nemzetgyűlést és mert —­ mint Gaál Gaszton is mondta — a kormány részéről pazarlás folyik. Beszél a tisztviselőlétszám lecsapo­­lásáról. Kívánja a mammutjövedelmek megadóztató-

Next