Nemzeti Ujság, 1922. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)
1922-09-08 / 204. szám
Péntek, 1922 szeptember 8. NEMZETI ÚJSÁG A magyar jóvátételi összeg meghatározása még késik Pénzbeli jóvátételre Magyarország képtelen — Kánya követ nyilatkozik a Nemzeti Újságnak A külügyminisztérium politikai vezetője, Kánya Kálmán követ és meghatalmazott miniszter, a Nemzeti Újság munkatársának ama kérdésére: Hogyan ál a magyar jóvátételi kérdés? a következőket volt enves kijelenteni: — A párisi jóvátételi bizottság mindezideig csak a Jugoszláviának ítélt pécsi szénszállítás és az élőállati jóvátétel dolgában határozott A szenet tudvalevőleg pontosan szállítjuk, s amit ezért a magyar kincstár a pécsi szénbányának fizetni kénytelen, a jóvátételi bizottság Magyarország számlájának javára írja. A követelt állatmennyiségnek csak egy kis részét szállítottuk, miután sok utánjárással sikerült haladékot szereznünk. A magyar kormány a jóvátételi bizottságot és az antanthatalmak kormányait valósággal elárasztotta jegyzékekkel, de még nem tudta elérni, hogy a jóvátétel teljes összegét tudassák vele. Valószínűnek kell venni, hogy a jóvátételi bizottság ezt még nem állapította meg. A magyar kormány már rég beterjesztette a kimutatást, amely szerint tizenhat milliárd aranykoronát érnek azok az állami javak, amelyek a Magyarországtól lecsatolt területekkel együtt a kleantanthoz tartozó államok tulajdonába jutottak. A trianoni szerződés értelmében ezeknek a javaknak az értéke a jóvátételi összegből levonásba hozandó. Nem tudjuk, várjon a jóvátételi bizottság fölülbírálta-e már kimutatásunkat, illetőleg követelésünket, amelyet az érdekelt szomszéd országok természetesen kifogásolnak és ellenköveteléseikkel a minimumra igyekszenek leszorítani. Csak a felülbírálat megtörténte után lehet a bizottság abban a helyzetben, hogy a jóvátétel végösszegét meghatározza. Mostanáig főleg a német jóvátételi kérdés kötötte le a bizottság figyelmét és idejét. Rajta vagyunk, hogy végre mi is tisztán láthassuk: minő terhet, akarnak Magyarországra rakni? Jegyzékeinkből és követeink közléseiből az antantkormányok meggyőződhettek, hogy Magyarország képtelen bármily pénz- beli jóvátételre. E pillanatban nem tudhatjuk, érvényesülni fog-e a méltányosság és az a józan belátás, hogy a jóvátételek forszírozása egyik legfőbb akadálya Európa gazdasági szanálásának. Az a rideg magatartás, amelyet a jóvátételi bizottság Bulgáriával szemben tanúsít, nem alkalmas rózsás remények fölkeltésére. A magyar közvélemény egy része az európai helyzet, s így Magyarország sorsának megváltozását reméli az antant egyes hatalmai közt felmerült ellentétekből. Kétségtelen, hogy Vannak ellentétek, de hiba volna azt hinni, hogy az antant rövidesen felbomlik. Mindegyik államnak érdeke, hogy mennél tovább benmaradjon abban a konzernben, amely számára politikai és gazdasági presztízst biztosít másokkal szemben. Csak az orosz és német kérdés végleges kialakulása után lehetséges, hogy az antant mai összetétele esetleg megváltozik. Egyelőre számolnunk kell azzal, hogy a francia politika az Angliával való ellentétek következményeképp változatlanul, sőt talán fokozottabban támogatni fogja a kisantanthoz tartozó országokat. Toborozzák az „egységes liberális ellenzék“-et A radikálisok és a szociáldemokraták szövetkezése — Név szerint szavaznak az adójavaslatokról — A pénzügyminiszter kedden válaszol az adójavaslatok ellen emelt kifogásokra (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A radikális polgári pártok és a szociáldemokraták tömörülése, melyről a Nemzeti Újság ismételten beszámolt, tegnap hivatalosan is megkezdődött. Rassay Károly egy pártvacsorán kibontotta az „egységes liberális ellenzéki'' zászlóját és csatlakozásra hívta föl a nemzetgyűlés valamennyi radikális pártját. Rassay fölhívása a radikális pártoknál — mint előrelátható volt — meleg fogadtatásra talált. A radikális politikusok mai nyilatkozataikban örömmel üdvözlik az „egységes liberális ellenzék“ gondolatát, melyet eredetileg Propper Sándornak a liberális pártok ellen intézett támadása hívott életre. Az új pártalakulásnak a radikálisok szempontjából természetesen csak akkor van jelentősége, ha biztosítani tudják a parlament szociáldemokrata frakciójának közreműködését. Éppen ezért föltűnő meghunyászkodással és odaadással közelednek a szociáldemokraták felé. Rassay Károly ma ijedten korrigálja azt a nyilatkozatát, mely szerint sokallja a parlamentbe jutott szociáldemokrata képviselők számát. Fábián Béla a demokraták leghangosabb képviselője „polgári alapra helyezkedett“ szociáldemokratákról beszél, akikkel, mint határozott és erős polgári érzésű képviselő szívesen dolgozik együtt. Pedig a szociáldemokratákat nem kell csalogatni. Farkas István párttitkár és nemzetgyűlési képviselő ma már kijelentette, hogy szíves-örömest vesznek részt az új alakulásban, mely végeredményben a frakció malmára hajtja a vizet. A szociáldemokraták csatlakozása számban mindenesetre erősíti az új alakulást, melynek egyelőre és kifelé polgári vezetői lesznek. Amíg az „egységes liberális ellenzék“ politikája megfelel a szociáldemokratáknak, addig nem is lesz semmi összeütközés az új alakulásba tömörült ellentétes csoportok között, de ha a polgári pártok érdeke elválik a szociáldemokratákétól, a szociáldemokrata frakció számbeli fölényével nyomban maga alá gyűrheti a radikális polgári pártokat és orruknál fogva vezetheti azokat a politikusokat, akik most a szociáldemokratákkal együtt fáradoznak az „egységes liberális ellenzék“ megalakításán. Keresztény politikai körökben nem nagy jelentőséget tulajdonítanak a radikálisok és szoiáldemokraták szervezkedésével. Az új alakulást — ha sikerül is összehozni — nem tartják hosszú életűnek, mert a polgári és szociáldemokrata érdekek okvetlenül elkövetkező összeütközése darabokra töri az ,,egységes liberális ellenzéket“. A radikális polgári pártok taktikai együttműködése nem nagy változást jelent a parlament munkájában, mert ezek a pártok bizonyos kérdésekben eddig is egyöntetűen foglaltak állást. A keresztény pártok — mint értesülünk — nyugodtan várják az „egységes liberális ellenzék“ megalakulását és csak akkor lépnek akcióba, ha az új alakulás ostromot indít a keresztény politika alkotásai ellen. A nemzetgyűlés ma végzett az adójavaslatok általános vitájával. A legközelebbi ülés kedden lesz. Kállay Tibor pénzügyminiszter a keddi ülésen hoszszabb beszéd keretében reflektál azokra a kifogásokra, amelyek az általános vita során elhangzottak. Az ellenzék ma este ivet körözött, amelyben a névszerinti szavazás elrendelését kérte. Az ívet még ma átnyújtották az elnöknek, aki kedden intézkedik a névszerinti szavazás elrendeléséről. A kormány szeretné, ha az adójavaslatok részletes tárgyalását szeptember 15-ig befejeznék és a nemzetgyűlés megkezdhetné öthetes szünetét. A vita gyors befejezésére azonban alig van remény, mert az adójavaslatok ellenzői a részletes tárgyalás során hosszú polemikus felszólalásokra készülnek. A kormány tagjai ma este minisztertanácsra ültek össze, melyen resszortügyeket beszéltek meg. A minisztertanács a hajnali órákig elhúzódott. A gazdaság-statisztikai adatok gyűjtésének reformja Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszternek a statisztikai adatgyűjtésre vonatkozó ma benyújtott jelentése az ipari termelés, a részvénytársulati és hitelügyi statisztika reformjára vonatkozik. E reformok megvalósítását az országhatárok megváltozása folytán gyökeresen átalakult gazdasági viszonyok, az ipari többtermelésre, mint nemzetmentő gazdasági erőfeszítésre való törekvés teszik szükségessé. A cél azonban csak akkor érhető el, ha az adatszolgáltatásra kötelezettek minél pontosabban fogják kötelességüket teljesíteni. Úgy a gyáripari, mint a részvénytársasági adatgyűjtés általánosabbá válik és kibővül a hitelintézeti statisztikai adatgyűjtés is. A Nemzeti összetartás Társasköre heti összejövetele A Nemzei Összetartás Társasköre mai heti összejövetelén a klub tagjai igen tekintélyes számban vettek részt. A tagok igen élénk eszmecserét folytattak úgy a belpolitika, mint a külpolitika aktuális kérdéseiről. Bírálóbizottsági ülések A nemzetgyűlés I. bírálóbizottsága szeptember 13-án, déli 12 órakor az 1. sz. bizottsági teremben az igazoló osztály által kifogásolt Szilágyi Lajos és a házszabályok 16. szakasza alapján kifogásolt Mokcsay Zoltán nemzetgyűlési képviselők megbízólevelének tárgyában ülést tart. A nemzetgyűlés III. bírálóbizottsága szeptember 12-én, déli 12 órakor az elnöki fogadóteremben az előadó kijelölése és a tárgyalósorrendjének megállapítása tárgyában ülést tart. 6 Befejezték az adójavaslatok általános vitáját A királykérdés megoldása nélkül nincs egészséges adópolitika • A kisgazdarendszer kritikája a nemzetgyűlés mai ülésén A nemzetgyűlés mai ülését Scitovszky Béla elnök negyed tizenegy órakor nyitotta meg. Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter beterjesztette a statisztikai hivatal munkaprogramjának megváltoztatására vonatkozó tervezetét. Kiss Menyhért szólalt fel elsőnek az adójavaslatokhoz. Tiltakozik a gazdatársadalom ilyen súlyos megadóztatása ellen. Sürgeti a szociális reformok végrehajtását és három indítványt terjeszt a Ház elé. Az elsőben kimondatni kívánja, hogy a külföldi állampolgárok a földadó kétszeresét fizessék. A másik indítványa szerint, azok birtokait, akik 1914 augusztus óta szerezték meg azt, vegyék el haladéktalanul és adják ki a kisembereknek bérletbe. A javaslatot nem fogadja el. Az elnök bejelenti, hogy Hegymegi Kiss Pál indítványt nyújtott be arra vonatkozólag, hogy az interpellációkat ezentúl ne szerdán és szombaton mondják el, hanem kedden és pénteken. Az indítvány felett kedden határoz a nemzetgyűlés. Prónay György báró a következő felszólaló elfogadja az adójavaslatokat, de azért élni kíván az objektív kritika jogával. Első követelése az, hogy legyen költségvetés, mert csak költségvetési tervezeten épülhet fel az adórendszer. Követeli a tőzsde reformálását és erősebb megadóztatását.Az összesadójavaslatok között a házadójavaslatot tartja a legsúlyosabbnak. Parlamenti bizottság kiküldését javasolja, hogy az a költségvetésből a felesleges kiadásokat törölje. Strausz István szólalt fel ezután. Bírálja az adójavaslatokat és a fényűzési adó ellen kifogásokat emel. Azt mondja, hogy az rablátt adó, mert nem tudni voltaképpen, hova fordítják. Az adójavaslatok indokolása a háborúra, a forradalom és a román megszállásra való hivatkozással tartja szükségesnek ezeket a horribilis adókat Számadást kér a háborús idők és a forradalmak vagyonkezeléséről. Nem vonja kétségbe sem a miniszterelnök, sem a pénzügyminiszter jó szándékát, de a zárszámadásra feltétlenül szükség van. A királykérdés megoldása nélkül nem lehet egészséges adópolitikát csinálni, mert a nép azt kérdezi, kinek fizeti ezeket a horribilis adókat, ám nem a királynak? Az elnök itt félbeszakítja a szónokot és az ülés folytatását délután 4 órára tűzi ki. A délutáni ülés Almássy László alelnök négy órakor nyitotta meg az ülést. Strausz István kérte a tanácskozóképesség megállapítását. A teremben mindössze három képviselő volt, mire az elnök felfüggesztette az ülést. Szünet után Strausz látván folytatta délelőtt megkezdett beszédét. , Bonyolult adórendszer — Előbb meg kell indítani a termelést — mondta — és ha itt eredményt értünk el, ehhez kell szabni az adórendszert. Az új adóknál a jogorvoslat sokkal bonyolultabb lesz, mint eddig. Az elavult harmadosztályú kereseti adót meg kell szüntetni. A földadót a végrehajtás buktatja meg. A kereseti adót a pénzügyminiszter közelebb akarta hozni a jövedelmi adóhoz, de ez nem sikerült. A házadó valamennyi adó közül a legterhesebb. A társulati adónál nagy igazságtalanság, hogy ugyanannál a fórumnál kell jogorvoslattal élni, amelyik az adót kiveti. Az adótörvények végrehajtásánál iparkodjanak a szeretetet érvényesíteni és ezzel hozzák közelebb a javaslatokat az élethez. A kisgazda-rendszer mulasztása Reischl Richárd az előző két év kisgazdarendszerét hibáztatja, mert nem készítette elő az átmenetet a mostani adórendeszerre. Kifogásolja a buzavalutát, mert csak a gazdát sújtja. A pénzügyminiszternek az az ígérete, hogy rossz termés esetén az adót leszállítja, nem megnyugtató, mert ha az egész országban rossz termés lesz, egész adórendszerünk veszedelembe jut. A gazda minden liter tejre 8—10 koronát, minden kiló húsra 40—50 koronát fizet rá. — Mivel sok helyen évek óta elmaradt az adófizetés, az évente négyszer való adókivetés olyan nagy munkát jelent, hog az adó nagy részét felemészti az adminisztráció. Degressziót kíván. Úgy tudja, hogy a pénzügyminiszter ebben a kérdésben már engedett. Degressziót kíván a 45—50 holdas birtokra is. Adóztassák meg duplán azokat, akiknél 400 koronás kataszteri tiszta jövedelemnél többet mutattak ki és birtokaikat 1914 április óta szerezték. Úgyszintén duplán adóztassák meg a külföldön élő birtokosokat. Azt kívánja, hogy 150 ezer korona létminimumon aluli jövedelmet ne adóztassanak meg. A búzavalutában való adókivetést helytelennek tartja. Arra kéri a pénzügyminisztert, hogy a kisembereket lehetően mentesítse az adóterhek alól. A javaslatot elfogadja. Hegymegi Kiss Pál a következő felszólaló. Az adójavaslatokat nem szavazhatja meg, mert pártja törvénytelennek tartja a nemzetgyűlést és mert — mint Gaál Gaszton is mondta — a kormány részéről pazarlás folyik. Beszél a tisztviselőlétszám lecsapolásáról. Kívánja a mammutjövedelmek megadóztató-