Nemzeti Ujság, 1922. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)
1922-09-08 / 204. szám
2 NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 1922 szeptember 8. ) értelemben vett parlamentáris felfogásunkkal nem volna összeegyeztethető. Nos tehát nyomatékosan hangsúlyozom, hogy a Partito Popolaro egy par excellenc alkotmányos bázisokon nyugvó párt, amely Itália jelenlegi konstitucionális rendszere iránt minden államias gondolkodású és hazafias érzésű honpolgárnál természetes tisztelettel viseltetik s hogy a belpolitikai konszolidáció pártunknak aránylag rövid élete alatt is — éppen a legkritikusabb időkben — mennyit köszönhet, azt két évvel ezelőtt az alkotmányos életen belül is veszedelmesen túlsúlyra vergődő szocialista-kommunista hegemónia letörésében eléggé bebizonyítottuk. A párt bel- és külpolitikai programja a keresztény demokratikus és szociális eszmék tengelye körül csoportosul. Talán nem kell különösen hangsúlyoznom, hogy a Partito Popolare a keresztény tömegeknek gazdasági és politikai felszabadításáért és függetlenségéért harcol, mmm a liberális túlkapitalizmus, mint a Moszkva felé kacsintgató szocializmus materializmusa, ellen. A politikai célkitűzései természetszerűleg túlnyomóan szociális tartalmúak. Abból az igazságból kiindulva, hogy az a legeredményesebb szociálpolitika, amely minden dolgozó részére biztosítja a munka lehetőségét és folytonosságát, a Partii c. Popolare gazdaságpolitikai célkitűzései követelik az ország minden gazdasági, természeti és kulturális erőforrásainak a lehető legintenzívebb kiaknázását. Ehhez a programhoz tartozik természetesen a mezőgazdasági többtermelés problémáinak megoldása is. Ideális szabadság és igazi béke — A sui generis politikai célkitűzések terén az ideális szabadság eszméjének kultuszát hirdetjük és valósítjuk és pedig úgy az egyén, mint minden társadalmi, gazdasági és kulturális szervezet, elsősorban az Egyház számára. Amint megköveteljük minden osztály gazdasági és politikai szervezkedésének szabadságát, úgy küzdünk a helyi városi és községi önkormányzati rendszernek teljes kiépítéséért, valamint — és ez pártunk kardinális programja — a vallás, a hit szabadságáért, ismétlem, úgy az egyén, mint az Egyház szempontjából. — A külpolitikával röviden végezhetek. A Partito Popolare a népek igaz békéjétől várja, az emberiség vérző, üiszkösödő sebeinek behegedését. Ezért ellene van minden imperialista politikának, mely a gyenge népek rovására építi ki az erősek, a hatalmasok, a kíméletlenek gazdasági és politikai hegemóniáját. Magától értetődik, hogy a Páris környékén kötött békeszerződések a mi szeptpontunkból, is akadályai a népek igazi kiengesztelődésének, ezért pártunk teljes erejével küzd, s amint a legutolsó hónapok külpolitikai eseményeivel kapcsolatban meggyőződhetett, erőteljesen érvényesíti is hatalmas befolyását a konzulátus az olasz külpolitika irányítására abban az irányban, hogy a népeknek a keresztény szellem bázisán nyugvó igazi békéje létrejöjjön. Az a sok csalódás, sok kiábrándulás, melyet a népek szövetségével kapcsolatban tapasztaltunk, egy erős mozgalomnak adott tápot a Partito Popolare keretén belül, mely a népek szövetsége mai koncepcióinak teljes elejtésével, a világ összes, a keresztény eszme alapzatán működő nemzeti pártjainak kooperációjára, illetve valamilyen szorosabb szövetségére bízná azt a történelmi hivatást, amelyet a rivalizáló nemzeti érdekek káoszában végződő Képek Szövetsége nem tud teljesíteni. Itt félbeszakítottam és felhívtam a figyelmét a rapallói szerződésre, mely Magyarországon nagy nyugtalanságot, sőt bizonyos csalódásfélét is keltett. — Nagyon helytelenül ítéli meg a magyar közvélemény a rapallói szerződést, ha abban bármely agresszivitást, vagy barátságtalan élt is vél felfedezni. Olaszország részéről ez nem egyéb, mint a háború végleges befejezése és a Jugoszláviával fennállott némely függő kérdés likvidálása. Távozásom előtt kedves szeretetreméltósággal fordult felém és fontoskodó halksággal súgja a fülembe: — Elárulhatom Önnek, hogy Von Sturzo a legközelebbi hónapokban európai körutat tesz, hogy felvegye az érintkezést az egyes államok keresztény pártjaival és utazásának egyik célja éppen Budapest. Felállók és bucsuzkodom, megfogja, a kezemet. — Nem engedem el — mondja mosolyogva s visszatuszkol helyemre kedvesen —, nem engedem el, mig meg nem győződik, hogy mily gonddal és figyelemmel kisérjük az egyes államok politikai viszonyait s mily lelkiismeretes, pontos nemzetközi információs rendszerünk van. Nézze azt a hatalmas szekrényt, ebben minden állant részére külön kartotékban tartjuk nyilván a politikai-, párt- és parlamenti mozgalmak állását. Íme itt van: Vacsheriá. Felnyitja a hatalmas iratcsomót és én olvasom: Miniszterelnök Huszár Károly, kultuszminiszter: Haller István, hadügyminiszter: Friedrich István. Nem tudom elrejteni mosolygásomat. „Kedves herceg! — kiáltok fel kitörő, derűvel — elismerem, hogy pompás külpolitikai információs rendszert találtak ki, de Magyarországról éppen a három év előtti állapotokról vannak jól értesülve“."Ha hát én felsütöm — mondja harsogó kacagással —, nem lenne szíves a mai helyzetnek megfelelőleg korrigálni az én kompromittált információimat. Készséggel teljesítettem kérését. Néhány pillanat és ismét künn vagyok a homályban derengő Via Ripettán. Az alkrutivm már teljesen reáborította sötét palástjátaz örök városra. A szűk, levegőtlen, fülledt utcácskák gyengén pislákoló gázlángjai alatt hangosan jókedvű árnyaksuhannak el. Távolból a San Pietro zordon árnykolosszusa mered az égnek, mint a jó pásztor, aki mozdulatlanul, hűségesen virraszt nyája, bárányai, a "nyugodni készülő ,urbs” álmai felett. Antal István dr. Kern Aurél (Arckép) Zenei Íróink között, egyik legjelentősebb.. Újságíró volt mindig, újságíró ma is Mint napi krónikás szerezte meg magának az Írói rangot. Azok közé a kevesek közé tartozik, akik magyarul és szépen tudnak írni a zenéről. Úgy, ahogy Molnár Géza dr.-t kivéve, ma senki más. Kein Aurél harminc évvel ezelőtt kezdett irogatni s írttól kezdve máig nevének erejét és értékét a napisajtónak köszönheti. Évtizedeken át öntötte magából a nyomtatott sorokat, miglen azoknak százezreiből a köztudatban olyan egyéniség súlya formálódott ki, hogy most, mikor a Nemzeti Zenede elnökigazgatói szike üressé lett, annak díszét méltóan foglalhatta el. Minket újságírókat azért is örömmel tölt el ez a kinevezés, mert a magyar újságírónak lehanyatlott jóhírét ismét felemeli. Kern Aurél többféle állásban forgácsolta erejét, de életének fővágánya mindig az írói és újságírói volt. Munkára az aktualitás tüzelte. Ha minden nap új és új izgalmat hozott, annál derekasabban végzett vele. A csendes, elvonult, nagyobb méretű, követelőbb munkát nem szerette. A zenének, a percnyi művészetnek alkalmi írója akart lenni s talentumának különös erejét mutatja, hogy bár egyetlen könyve sincs, mindenki által elismert író. Egyéniségének különös színe az is, hogy jelentős tudását nem kizárólag írásaiból ismerte meg a közönség, hanem jórészt társadalmi működéséből. Merném mondani, hogy életében több okosságot beszélt el, mint amennyit megirt. Műveltsége, tudása és kellemes modora mindenkit megejt és olyan jószívű, közvetlen ember, hogy sokszor igenigen nehéz volt neki jó és igazságos kritikát írni«. Nem is elsőrangú kritikai véna, mit nem harcoló temperamentum. Talán túl bölcs ahhoz, hogy valamiben csak egyféle igazságot lásson. Háromféleképpen is igaz lehet minden, szokta volt mondani Ady Endre s nem tudom eldönteni, ki a" hasznosabb " kritikus: az engedékeny, vagy a hajlíthatatlan. Eredményeket mindenesetre a harchoz, de tiszteletreméltó az olyan kritikus is, aki a katona helyett magából a pedagógust tolja előtérbe. Amint Kern Aurél vallja, tollának két mestere volt: Tóth Béla és Rákosi Jenő. E két kiváló, de ellentétes szellem kritikai középarányosának tekinthetjük őt. Budapesten, 1871-ben született. Családja a Felvidékről származott. Ősei közt több építész, muzsikus, szóval művészettel foglalkozó volt.. Édesatyja is kitűnő zongorázó hírében állott s házánál zeneéletünk legjobbjai: Koessler, Végh János, stb. többször megfordultak. Első zenei oktatását atyjától nyerte, majd kilenc éves korától Sopronban Altdorfer székesegyházi karnagy, a híres kontrapunktista, tanította. Gimnáziumi és egyetemi tanulmányaival párhuzamosan beiratkozott a Zeneakadémiára, ahol mint Koessler tanítványa végezte a zeneszerzési tanfolyamot. Erkel Ferenc, majd Mihalovich Ödön javaslatára három éven át a főváros Liszt Ferenc-alapítványi ösztöndíjával tüntették ki- Zongorát Gobbi Henriktől tanult, hangszerelést és zenei praktikumokat Erkel Gyulától. Mint növendék írta első számottevőbb szerzeményét Tizenkét kánonszerű orgonavariáció és kettős fuga Bach Mátés passiójának egyik témájára. Ezzel díjat nyert s 1890-ben kitűnő végbizonyítvánnyal távozott a Zeneakadémiából. Mikor a Rózsavölgyi cég (mely akkor még feladatának tekintette a nemzeti kultúra értékeiért áldozatokat hozni) megkezdte Erkel műveinek sorozatos kiadását, a nagy mester iránti hódolatból minden tiszteletdij nélkül vállalta Kern a Hunyadi László zongorakivonatának és német szövegfordításának elkészítését (1893-Ьад jelent meg). Ekkormár Diósi Béla mellett kisegítőképpen zenekritikákat írogatott a „Neues Pester Journal“-ba, melyekkel Tóth Béla, Rákosi Jenő és Csajthay Ferenc figyelmét is magára vonta. Mikor 1893-ban Tóth Béla hirtelen megvált a „Budapesti Hirlap“-tól, ő került helyébe zenekritikusnak. Színházi, képző- és iparművészeti cikkeket is irt s 1902-ben a lap irodalmi és művészeti rovatának vezetője lett, amely munkásságát 1915-ig folytatta. Munkatársa volt évekig a. ..Hét“-nek is és majdnem minden folyóiratba irt kritikai, esztétikai dolgozatokat. Ilyen cikkeinek száma több százra rúg (érdemes volna kötetben összegyűjteni). Német és francia folyóiratoknak is rendes dolgozótársa volt. A Reviczky-dalok című ciklusával 1898-ban elnyerte a milleniumi zenei királydíjat. Moliere A szerelem mint orvos című vígjátékához kísérőzenét írt. Irodalmi és zeneszerzői működésén kívül állandóan foglalkozott dramaturgiai és színháztechnikai tanulmányokkal. A kultuszminisztériumnak emlékiratban dolgozta ki a vidéki operák megszervezésének tervezetét. Ugyancsak a kormány 1910-ben egy évig Patyi Viktor. A kisanfiant a magyar trón betöltését nemzetközi kérdésnek tekinti A Népszövetség Ausztria integritása mellett van — Horvátországban a parasztság felfegyverkezik — A Vatikán a palesztiniz angol tervezet ellen Az európai politika helyzete és eseményei (A Nemzeti Újság tudósítójától. Az osztrák kancellárnak a Népszövetség előtt tegnap tett előterjesztése, amelyről a legkimerítőbb távirati és telefontudósítást a magyar sajtóban a Nemzeti Újság közölte, hatással volt a szövetséges hatalmak képviselőire és most már remélhető, hogy az osztrák nép hozzájut a rég várt komoly segítséghez. Ennek fejében azonban Ausztria nemzetközi pénzügyi ellenőrzés alá kerül, ami kétségkívül érinti az állam szuverenitását, viszont üdvös kihalással lehet a kormányzat belső megszilárdulására. A kisantant meggyőződhetett, hogy a Népszövetség tagjai, még a volt semleges államok is, nagy súlyt fektetnek Ausztria integritásának és függetlenségének megóvására. • Magyarország fölvétele a Népszövetségbe a Tribune de Génévé szerint semmiféle ellenállásba nem fog ütközni, legfölebb Csehország megkísérli a kisantant nevében annak a kimondását, hogy a Habsburgok restaurációja nemzetközi kérdésnek nyilváníttassák ki. Erre vonatkozólag a párisi Journal-ban Saint Brice azt jegyzi meg: „Hova lenne a népek önrendelkezési joga, hogyha még a Népszövetség sem nyújt neki menedéket!" Ugyanez a lap megállapítja, hogy a németek egyáltalán nem óhajtanak bejutni a Népszövetségbe, egyrészt, mert kedvében akarnak járni az amerikai Egyesült Államoknak, amely távol tartja magát, tőle, másrészt mert erősebbek a Népszövetségen kívül, mint azon belül. • A horvát parasztokat sürgős felfegyverkezésre hívta föl a horvát blokk nevében Radics István, azzal a megokolással, hogy a nemsokára bekövetkező alkalmas pillanatban fölkészülve fogadhassák az eseményeket. Radics proklamációja miatt Belgrádban rendkívüli minisztertanácsot hívtak össze. A Vatikán állást foglalt a Palesztinai szenthelyekre vonatkozó angol tervezet ellen, amelyet Balfour dolgozott ki. Mint a Vatikán hivatalos lapja írja, a tervezet szerint a felfigyelő bizottságban az elnök szava döntene, aki mindig protestáns volna és a katolikusok kisebbségre volnának kárhoztatva, ellenben a többség a katolikus egyház ellenségeiből verődnék össze. A Szentszék lapja reméli, hogy az angol tervezettel szemben a Népszövetség katolikus nemzetei meg fogják védeni a római egyház érdekeit, terjedő tanulmányútra küldte ki Német- és Franciaországba az operaházak művészi és adminisztratív szervezeteinek tanulmányozására. Két évtizeden át tagja volt az Operaház operabíráló bizottságának, jelentékeny része volt az Országos Dalosszövetség működésében s általában nem lehetett az országban zennei mozgalom, melyben ne tevékenykedett volna. 1912-ben a Nemzeti Zenede titkárává választották meg, 1915-ben az Operaház igazgatójává nevezték ki, mely állásban 1917-ig működött. Ez alatt az idő alatt körülbelül 40 művet állított be a műsorba s az ő érdeme, hogy az előadások számát az addigi háromról hetenteint hatra emelte. A kultuszminisztériumban mint zenei szakmegbízott működött ezután, míg 1917 július 1-én a Nemzeti Zenede ügyvezető igazgatója lett. 1918 októberében a Képzőművészeti Társulat titkárává is megválasztották, mely állásban 1920 márciusáig működött. 1919 óta egyik vezetője és irányítója a Nemzeti Zenede újjászervezésének s ügyvezető igazgatói működésével felrázta avultságából az intézetet. De nemcsak mint vezető, hanem, mint tanár is érdemekre tekinthet vissza. A Zenedében az egyetemes zenetörténet rendes tanára. Az elnök-igazgatói kinevezéssel Mátray Gábor, Prónay Gábor, Zichy Géza ésSzendy Árpád díszes sorába került. Mint zeneszerző is jelentős helyen áll. Különösen mint dalköltő. Hatvan-nyolcvan dalát hangversenyműsorainkon előkelő hely illeti meg. Zeneművei közül felemlítjük még a Havasi gyopár címü egyfelvonásos vigoperáját, melynek szövegét is írta és a még előadatlan Csokonai címü háromfelvonásos vigoperát, mely Rákosi Jenő és Szemere György szövegére készült. Ezt tartjuk legnagyobb és legértékesebb művének. Bár még nem állotta ki a nyilvánosság próbáját, olyan finom, ötletes és lélekkel birt magyar muzsika, melynek dalmiirodalmunkban megkülönböztetett helye jut. Kern Aurél mint zeneszerző, nem kimagasló tehetség, nem újító, de nem is utánzó. Saját gondolatait őszintén és előkelően .• tolmácsoló költő. Minden munkáját nemes színvonal jellemzi. Hogy működésének összefoglalása teljes legyen, felemlítjük, hogy számos karéneket is irt és’ Karén címen Somogyi Péterrel társulva, egy operalibrettót, melynek zenéjét Czobor Károly szerzette. íme, Kern Aurél munkásságában milyen sok aranymag akad!