Nemzeti Ujság, 1922. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)
1922-09-12 / 206. szám
2 Mit írnak a bukaresti lapok a „merénylők“ vallomásáról? Gróf Belmont romantikus története — Soknevű vádlottak — Az „ Adeverul“ elszólja magát . Kolozsvár, szeptember 8. (A Nemzeti Újság tudósítóitól.) A Magyar Távirati Iroda hivatalosan is már megcáfolta azt a legújabb szenzációt, mellyel a bukaresti sajtó révén a fóliumért román Sziguranca szolgál a világnak s a vonatkozó hivatalos cáfolatot az erdélyi lapok is közölték már, a bukaresti lapok azonban nem szűnnek meg hosszú hasábokat szentelni az ügynek. Arról 8 nagyarányú merénylettervről van szó, melyet állítólag magyarok — természetesen ébredő magyarok, különítménytagok és természetesen a magyar kormány hivatalos támogatásával — terveztek a román királyi család, Benes és Masaryk és talán még néhány kisántánbeli személyiség ellen. A lapok részletes tudósításokat közölnek a letartóztatott vádlottak vallomásáról. Ezek szerint az egész társaság élén bizonyos Belmont gróf áll, aki Bukarestben úrlovasnak adta ki magát, a lóversenypálya mellett telket bérelt és istállót épített, mindezt azért, hogy alkalomszerűleg ekrazittal felrobbantsa a tribünt, amelyen majd a királyi pár is ott lesz. Segédtársai lettek volna a terv kivitelében bizonyos Thuróczy István, más néven Szálka, sőt harmadik nevén Papp József, továbbá bizonyos Prokop, akinek szintén van egy másik neve is: Porutzky Béla, azután Szem.dk, vagy más néven Lednek és végül Szedlacsek Károly. A fővádlott Belmont gróf vallott, mint a karikacsapás, illetve, ahogyan csak kívánta a Sziguranca. S ezt a vallomást hozzák széltében-hosszában a lapok, aminek szenzációs értékén természetesen nem csorbítanak a benne rejlő nagy ellentmondások. A lapok vezércikkekben sürgetik a magyar kormány felelősségre vonását, mert szerintük, természetesen ez felelős az egész merénylettervért, sőt tovább mennek: represszákat sürgetnek, hogy egyetértésben a többi kisántant állammal, blokád alá kell helyezni Magyarországot, valamint hogy a vonatkozó ügyiratokat, a vallomási jegyzőkönyveket sürgősen ismertetni kell az antant-államokban és a Népszövetség elé kell terjeszteni. Már a belgrádi nász alkalmából hozzászokhatott a világ az ilyen szenzációkhoz, amikor egy hasonlóan kiszínezett szenzáció vallott kudarcot. Bizonyára lesznek most is körök, amelyek Magyarország elleni gyűlöletükben hitelt adnak ennek az újabb szenzációnak, nem taglalva annak a bizonyos Belmont gróf vallomásának a kellő értékét. Mert hát ez a Belmont eredetileg szintén magyar volt, Bercsey Miklós Sándor Kineskdnak (?) hívták, a grófi rangot és főúri nevet Írországban kapta, de miután ott az ír polgárháború zavarai következtében az angol kormány elkobozta vagyonát, menekülni volt kénytelen, visszajött Magyarországba, ahol „ébredő terroristáik" kezére került, akik másfél millió lej pénzét elvették és csak akkor engedték szabadon, amikor elfogadta féjjas ajánlatát, hogy merényletet követ el a királyi pár ellen, így került Bukarestbe, ahol előkelő ismeretségeket szerzett, sőt bejáratos lett udvari körökbe is. A mese mindenesetre eléggé szenzációs, de egy kissé nagyon szélhámos ize van. Különös az is, hogy az idegen nevű Belmont gróf társai is annyi sok néven tudnak szerepelni. De hát a Szigurancának szenzáció kellett, tehát megcsinálta, sőt gondoskodott megfelelő módon, mint bűnjelről, 15 kilogramm ebrazilról is ... S ha van, aki mindezek után még mindig nincs tisztában az egész eset lényegével és a szenzáció céljával, annak figyelmét elég ráhívni az „Adaverul“ tegnapi számának elszólására, hogy: Magyarország akkor készít elő ilyen merényleteket Románia ellen, amikor a Népszövetségbe való felvételét kéri! Az álmerényletnek belpolitikai céljai is voltak Megbízható helyről még a következő értesítéseket nyerte a Nemzeti Újság: Az egész erdélyi, dea józanabb bukaresti közvélemény is az állítólagos bombamerénylet tervét az oláh szigurancia által megszervezett álmerénylettervnek tartja. A tényleg talált pokolgépet a szigurancia csempésztette át Magyarországba és onnan a visszacsempészés alkalmával felfedezte. Az egész ügy céljával Erdélyben eleinte nem voltak tisztában. Tudták, hogy Magyarországot akarják elsősorban kompro- Szendy Árpád meghalt Ha tudná a magyar erdő, hogy milyen hatalmas fája dőlt ki, sírástól permeteznének levelei. Akkor hagyott bennünket árvái, amikor a szétzúzhatatlan magyar erő csak művészetében élhet csonkítatlanul, amikor mindenünk veszélyben s csupán művészetünk a pajzs, melynek védelme alatt a világnak a magyar szellemi integritás csorbítatlan őserejét megmutathatjuk. Az elsők között is legelső harcostól most el kell búcsúznunk. De mégsem! Ha szemem előtt földelik is el... sohasem fogom elhinni, hogy immár nem ő vigyáz a magyar zene tiszta szellemére s hangszere mellett nem ő magyaráz a magyar gyermeknek a zenevilág legnagyobbjairól. Szendy Árpád Szarvason született 1863-ban. Édesatyja, György, tanár volt. Nagyon szépen és jól hegedült s házában állandó volt a zenélés. Nemes, komoly kamarazene töltötte be a meghitt szobákat. Alkalmas talaj egy fogékony gyermek nagyon korán megnyilvánuló zenei fejlődésére. Az apa azonban nem akart fiából csodagyermeket nevelni. Csak tízéves korában fogta rendszeres zongoraoktatás alá. Ezt megelőzőleg azonban nem is lehet megállapítani, hogy a kisfiú mikor kezdett a zongorával foglalkozni, mert amint ő maga mondta, nem emlékszik arra az időre, amikor nem tudott volna zongorázni. Legelőször Chovan zongoratanár atyja tanítgatta a kis Szendyt, de édesapja csakhamar átvette az öreg Chovan kezéből és saját maga vezette tovább. Az eredmény olyan feltűnő volt, hogy kiképzés végett a fiút felhozták Budapestre. A Zeneakadémiára nem vették fel, de a Nemzeti Zenedében egyszerre a negyedik osztályba került. Három évig tanult itt Zapf Antaltól zongorát és Engessertől zeneszerzést. Meglehetősen gyorsan haladt, annyira, hogy akkoriban a Hungáriában tartott zenedei hangversenyek egyikén Liszt Ferenc előtt játszotta el Zichy Géza grófnak „Valse d‘Adél’ című szerzeményét Liszt átiratában. De a mindent tudni vágyó s máris jóitéletű gyermek nem volt megelégedve előmenetelével. Minden áron a Zeneakadémiába vágyott. Édesanyjától kapott öt forintnyi zsebpénzén egyszer csak jelentkezett az Akadémián felvételi vizsgálatra. Sikerrel. Gobbi Henrik tanárhoz osztották be, kitől mitálin, most azonban mind több nyom és jelenség arra mutat, hogy a román kormánynak, illetve sziguranciának ezzel az álmerénylettel belpolitikai céljai is voltak. Belpolitikai szempontból a Maniu-párt ellen irányulónak tekintik az álmerényletet. Tudvalevő dolog, hogy Bratianu és Maniu között erős harc folyik. Bratianu érezvén pártja válságát, a koronázás ürügyével egy Treuga Dei alapon létrejött kabinetet akart megalkotni, melyben Maninék is részt, vettek volna, mint legtehetségesebb növendék, alig két évi tanulás után, Liszt Ferenchez került Liszt előtt a felvételi vizsgálaton a nagymester h-moll szonátáját játszotta. Mérhetetlen művészeti kincsekkel dús időt töltött a nagymester mellett, de közben beteg lett és csak két év múlva jöhetett fel ismét tanulmányainak folytatására. Egyenesen beállított Mihalovichhoz, a Zeneakadémia akkori új igazgatójához és így kezdte: — Tanár akarok itt lenni... — Hát kicsoda maga? — kérdezte meglepetten az igazgató. Pár nap múlva mégis megkapta az akadémiai segédtanári állást. Az Akadémia olyan tehetséget látott Szendyben, hogy a zeneszerzői tanszak elvégzése után államsegéllyel Németországba, majd orosz körútra került. E nagy körút után 1890-ben a Zeneakadémia zongoratanszakának tanárává nevezték ki. Ettől az időtől főként pedagógiai munkásságának élt és többé nem ment hangverseny-körutakra. Sohasem vágyott külföldi babérokra, legfeljebb Bécsben kamarazenéit Roseékkal és Prillékkel. De itthon a pedagógia mellett szezononként módot keresett szereplésekre. Hol önálló hangversenyeket adott, hol mint kamaraművész szedte a babért,hol mint alkotó művész ért el sikereket. Nagyarányú pedagógiai működését a Zeneakadémia azzal honorálta, hogy 1912-től a zongoraművészképző vezetését is rábízta. Legújabban a Nemzeti Zenede elnöki tisztségét is viselte egy évig. Szendy Árpádban legnagyobb zenepedagógusunkat vesztettük el. Ez volt a legkimagaslóbb értéke. Nemcsak azért, mert hagyományosa, képviselője és terjesztője volt a Tiszt-tradicióknak, hanem mint saját lábán járó pedagógus is világhírnévnek örvendett. Liszttől rengeteget lehetett tanulni s minthogy Szendynek szeme, füle és befogadóképessége rendkívüli volt, a nagymester óriási tudásából sokat megszerzett. De nemcsak megszerezte a kincseket, hanem át is tudta azokat tanítványainak adni. Rajongtak érte tanítványai. Úgy beszéltek róla, mint ő beszélt Lisztről. Szendynek egy könyvtárnyi zenepedagógiai művét ismerjük. A Bach-Szendy 15 válogatott kis praehídium fokozatos összeállításban, ujjrenddel, előadási jelekkel és jegyzetekkel 1906-ban jelent meg s azóta folyton növelte a zongorairodalom nagyjainak magyarázatos kiadását. Pedagógiai kincsek ezek a kották. A Liszt-hagyomány legtisztultabb őrzői. És Szendy Árpád legjellemzőbb és legértékesebb kvalitásának: a magyarságát tartom. Mindent magyarul tudott. Egyetlen nagy művészt sem ismertem, aki ennyire magyar ember lett volna. A huserejű békési földnek volt szülötte. Beszédében, eszejárásában, művészetében önkéntelen magyar. Sorsa is tipikusan magyar sors. Szegényen, rettenetes küzdelmekkel harcolta ki az élettől nevét. Családalapításával fokozódtak az anyagi gondok, a kenyér utáni hajsza neki is sok-sok álmát és lehetőségét törte meg. Csak a magyar művészetbe vetett egyetemes hitét nem. Beteges érzékenységét, magyar szerénységét, mint titkos átkot cipelte. Az érvényesülni tudást a sors kifelejtette életéből . . . Most aztán itt a sir . . . Papp Viktor. NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1922 szeptember 12. Bratianu Maniutól kosarat kapott. Ezért is kellett a koronázást elhansztani és most már kormányérdekké vált, hogy a Maniu-párt kompromittáltassék azáltal, hogy a magyarországi összeesküvőkkel összejátszik. A „Lupta“ hozott is oly értelmű cikket, hogy Maniuék a bombamerénylet ügyében kompromittálva vannak. Népszövetségi kiküldöttek a Magyarországtól elszakított területeken A határkérdések tárgyalását elhalasztották Összeesküvés a szovjet kormány ellen Az európai politika helyzete és eseményei (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A magyarjugoszláv határkérdés tárgyalását a Népszövetség tanácsa Bánffy Miklós gróf kérésére elhalasztotta. Bánffy azzal indokolta az elhalasztást, hogy remény van oly alap megtalálására, amellyel a Népszövetség előreláthatóan sikerrel foglalkozhat. Külügyminiszterünk a múlt héten többször tanácskozott Genfben Seipel osztrák, kancellárral a két országot érintő politikai és gazdasági ügyekről, s mint Bécsből jelentik, a megbeszélések eredménye megelégedést keltett az osztrák kormánykörökben. A nyugatmagyarországi határkiigazításról szóló javaslatot a népszövetségi tanács valószínűleg csak a jövő héten fogja megvitatni. A tanács egyebek közt elhatározta, hogy a kisebbségek védelmének kérdésében Anglia, Franciaország és Spanyolország jogi képviselőiből alakított bizottságot küld ki, hogy a mostani ülésezés befejezése előtt jelentést dolgozzon ki. Hír szerint a Népszövetség a nemzeti kisebbségek helyzetének tanulmányozása végett Magyarország elszakított területeire bizottságot fog kiküldeni. A magyar jóvátételről a Westminster Gazette-ben Felberman, a magyar származású ismert ,angol publicista azt írja, hogy Magyarország tragikus helyzetben van és kártérítést nem tud és nem is fog fizetni. Az országot a katasztrófától csak az mentheti meg, ha minden kártérítési fizetés alól fölmentik.* Oroszországból újabb fölkelések és összeesküvések híre érkezik. Odesszai jelentés szerint a vörös hadsereg a Déloroszországban kitört felkelés miatt Szebasztopolt kiürítette. Moszkvában sok száz postahivatalnokot, vasutast és munkást fogtak el, mert tagjai voltak egy messzeágazó összeesküvésnek, amely célul tűzte ki, hogy az októberi választások alkalmával a szovjet kormányt megbuktatja, milyen melegen ütközik be belőlük Szendy ragyogó magyarsága. A füzetek okos bevezetéseiben csak úgy cseng a színmagyar szó. Magyarázatai rövidek, világosak. Magaalkotta magyar műszavai pompásak. Ujjjelzései olyanok, mintha Liszt állana a zongora mellett. Annak dacára, hogy Szendy több mint harminckét év óta zongoratanításban őrlődött, zeneszerzőnek is elsőrangú volt. Büszkesége a magyar zeneszerzői gárdának. Költői invenciója és erőteljes fajisága emelte a nagyok közé, összesen tizenkilenc opusz jelzi zeneszerzői munkásságát. Zongorára irt két szonátát, két magyar rapszódiát, tíz aforizmát magyar népdalok fölött, hét magyarzenekölteményt, három „Pieces Antiques’‘-ot, egy allegrot, egy fantáziát, nagy zenekarkísérettel. Szabados Bélával irt egy operát, a Mária-t. Két kisebb hegedű-opuszt, 2 vonósnégyest, 7 magyar zenekölteményt nagy zenekarra, 4 dalt Petőfi- Arany és Reviczky költeményeire, 3 Liszt-dalátiratot és legújabban zongorára egy toborzót és alig pár hónap előtt bemutatott gyönyörű Helikoni szvit ot nagy zenekarra. Aki ezeket a műveket írta: költő. Magyar zeneköltő. Az első modernül dolgozó magyarok között találjuk őt, aki magyaros zene helyett, magyar zenét irt. Kalbeek, a neves osztrák kritikus, jó harmincöt év előtt megjósolta volt, hogy Szendy lesz a klasszikus magyar zene Mózese. Szendy mint zongoraművész is elsőrangú, úgy is temetjük. Nemcsak nálunk volt nagy, hanem a világ legelsőihez mérten is jelentős.