Nemzeti Ujság, 1922. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-01 / 223. szám

Szerkesztőség is kiadóhira­l: Budapest, T. kerület, HOnvéd-utca 10. Telefon 127-16, 127—47, 127—48, 127—49 és József 65. Fiókkiadóhivatal: 11., Duna­ u.6. Telefon : 121—08 és Teréz-körút 62. Telefon : 121—41. KERESZTIHT POLITIKAI AAPILAP Előfizetési ár: Egy hónapra 200 kor., negyedébre 660 kor. Egyes­szám 10 kor. Hirdetések milliméterek díjszabás szerint Reklamációk: 19—25. ' \ r . .. Jj IV. évfolyam 223. szám. Ara­dó korona^ jM^Vc ^^^Vasi­rnap, 1922 október 1. NEMZETI ÚJSÁG Hűséggel várunk... Az örökös királyt vis maior akadályozta meg abban, hogy megkoronáztassa magát Zichy János gróf nyilatkozata a legitimista politika kötelességéről Megmondottuk a detronizálásról szóló tör­vény kierőszakolásakor, hogy lesznek virrasz­tók, kik nem hagyják elaludni és táplálni fog­ják a jogfolytonosság és egyben függetlensé­günk örök mécsesét Nem is fogja a magyar nemzet soha megtagadni alkotmányát és ki­­rályhűségét azért mert ellenségei ezt paran­csolták és ezt óhajtják. A virrasztók itt vannak. Letelt a félév tragikus végű Károly királyunk halála óta. Törvényeink rendelkezése szerint az utód hat hónap alatt köteles magát megkoronáztatni. Ottó, ősi alkotmányunk értelmében a rex hereditarius vis major következtében nem érhette el, hogy hat hónapon belül a magyar szent koronával a királyi hatalom teljét is átvegye. Megszólal tehát a nemzet és bizto­sítja őt, hogy a vis maior, amint a jogban nem jogszerző vagy jogvesztő cím, úgy a nem­zet érzelmének és törvényes felfogásának sem emelhet gátat. A magyar szent korona ma éppen olyan árva, mint a koronás atyját el­vesztett királyfi. A nemzet szuverenitását ki­fejező szent korona ma épp oly csonka, mint az ország. A királyi család fogsága egy sza­badságától megfosztott nemzet fogsága is­ A magyar függetlenség és integritás elválaszt­hatatlanul össze van nőve a magyar koronától erőszakkal megfosztott legitim örökös sorsá­val. Ez minden jognál elevenebb hatalom és erősebb kötelék. Örülünk, hogy a nemzet alkotmányos felfo­gásának kifejezést adhatunk, mert a trón­öröklési jog is közjog alkotmányunkban- A korona örökli az uralkodót, kit, törvényeink ilyenül jelölnek meg. Az örökös a magyar al­kotmányból folyó jogán veszi át az uralko­dást A magyar alkotmány élő őrei, a jog­folytonosság éber virrasztói tehát jó, ha ki­fejezik a nemzet érzését, ha hangoztatják, hogy a vis major nem érinti ősi alkotmá­nyunkat. A hűség és lojalitás érzelmeit a szívünkben őrizzük. A nemzet és alkotmányunk jogának érvé­nyesítésével, a cselekvés szabadságától meg­fosztva,, a vis major következtében várunk. Hűséggel várunnk. Ez az üzenet száll ma magyar földről a fél év letelte után—Ottó felé. A legitimista álláspont Az október elsejei fontos dátum bekövetkezése előtt politikai körökben többoldalról történt bizal­mas megbeszélés arra vonatkozólag, hogy a magyar legitimista politikusok a hathóna­pos határidő elteltének bekövetkezésekor mil­­yen magatartást tanúsítsanak. Fölmerült a kérdés, nem volna-e szükséges a vis major bekövetkezésének valamely nyilvános dekla­rációja, akár a nemzetgyűlésben, akár pedig a sajtó útján. Azonban az a nézet alakult ki, hogy erre ez idő szerint nincsen szükség, mert hiszen az örökös király részéről máris intézkedés történt, hogy a vis major fönforgása meg­­f­­elő helyen megörülh­­tessék. Természetes azonban, hogy miután holnap beáll az október elsejei határidő, a mai napon Magyarországon is kellett történnie bizonyos olyan lépésnek, amely a magyar legitimista körök felfogásának érvényt szerez és meg­felelő illetékes magyar fórum előtt megálla­pítja a vis maior Ion forrását. Ez az arra felhatalmazott tényezők részéről és ille­tékes helyen m­a is történt olyan nyilatkozat formá­jában, amely, míg a kérdés elvi részét tisztázta, kidomborította azt is, hogy annak a politikában ez­­időszerint aktualitása nincsen, mert az ország jelen­legi helyzetében semilyen oldalról sem kívánják ezt a kérdést érinteni és a politika előterébe állítani. Zichy János gróf nyilatkozata A legitimista politikusoknak az október elsejei dátummal szemben való állásfoglalásáról megkérdez­tük a magyar legitimisták egyik vezérférf­at, Zichy János grófot, a Nemzeti összetartás elnökét, aki a következő érdekes nyilatkozatot tette a Nemzeti Újság munkatársa előtt: — Mindenkinek, ki az ezeréves magyar alkotmányhoz és Szent István koronájának integritásához hűséggel ragaszkodik, fáj­dalommal kell megállapítania, hogy az ok­tóber elseji dátum bekövetkezésével az örö­kös király vismajor — külhatalmak erő­szakos beavatkozása — folytán nem volt abban a helyzetben, hogy magát a törvény­ben és ősi szokásokban előírt módon apos­toli királlyá m­egkoronáztassa. Ennek külö­nös nyilvános deklarálására a magyar le­gitimizmus szempontjából azonban nincsen szükség, mert hiszen a vis major fönforgása annyira nyilvánvaló és világszerte annyira ismert, hogy a koronázásnak a törvényes hat hónapon belül való meg nem történése semminemű jogi, vagy politikai következ­ménnyel nem jár. Magyarország ma a törvényes királyság uralma tekintetében a külföld beavatkozása folytán nem bír az önrendelkezési jog teljességével, sőt kül­­hatalmak nyomása alatt olyan törvény ho­zatott, amely az 1000 éves alkotmányos fej­lődéssel és a soha meg nem szűnt alkotmá­nyos renddel ellentétben áll.­­ Az örökös király részéről megfelelő gondoskodás történt a vis major fönforgá­sának megállapítására és az az illetékes tényezők tudomására hozatott. Itt pedig meg kell állanunk, mert ezt a kérdést ma a napi politikába belekapcsolni nem szabad.­­ A magyar legitimista politika ma nyu­godtan és bizakodással várja azt az időt,­­mikor a nemzet az ősi alkotmányosságnak helyreállítására teljes önrendelkezési jogá­ban korlátozva nem lesz és elhatározásait szabadon hajtja végre. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a­ mai fontos napon, tiszteletben tartva a mai ideiglenes alkot­mányt, mint az állami rendnek egyedül lehetséges alakját,­­ ne forduljunk ma­gyar hűséggel és szívben hódolattal a sze­rencsétlen sorsú örökös király felé, kinek hazájától távol kell élnie. Mindnyájan, aki­ket az ősi alkotmány és a szent korona iránt igaz hűség tölt el, bizalommal várjuk a jövőt, amikor a Gondviselés lehetővé fogja tenni az örökös király és a magyar nemzet számára, hony a koronázás szent mysteriumában örökre egyesüljenek. A magunk részéről Zichy János gróf fenti kijelen­téseihez, amelyek a komoly felelősséget, érező s az ország mai súlyos helyzetét minden tekintetben szem előtt tartó államférfinak nyilatkozatai, semmit sem kell hozzá fűznünk, mert az első szótól az utolsóig mindenben valljuk azt, amit a magyar közéletnek ez a kiválósága e kérdésben mondott, s ami minden alkotmányt tisztelő és királyba­nmagyarnak belső vallomását fejezi ki. Az úgynevezett földreformhoz írta: Zelenski Róbert gróf A® agrárium­politikai irá­ny egyik régi­­öre fejti ki az alábbi sorokban vélem­ényét a földbirtok re­form aktuális vonatkozásairól. Mi a legelözékenyebb örömmel adunk, helyet a véle­mén­yne­k, atban a megg­y­őz­ödés­ben, hogy Zelénski Róbert gróf mindig méltán tarthat igényt arra hogy mondanivalója a közvéle­­mény előtt meghalllgaztatásra­­ találjon. Horthy Miklós kormányzó úr felszólította a közön­séget, hogy járuljon hozzá ahhoz, hogy a nélkülözők munkát kapjanak. Ez a dicséretes fölhívás valóban intézhető sok em­berhez, de nem ama közép- és nagyobb birtokoshoz, aki majorságilag intenzíven műveli földbirtokát. Ilyen pedig sok van. Ezek olyan tetemes összegeket költe­nek, hogy birtokaik körül nincs munkahiány. Kivéve azokat az embereket, akik dolgozni semmiképp sem akarnak és akik abban bíznak, hogy az állam nekik ingyen földet adhat, őket munka nélkül tarthatja el. Két példával szolgálhatok. Egy szatmármegyei 1763 kataszteri hold szántóból, rétből, legelőből, 85 szőlőből, 1098 erdőből és 67 föld­adó alá nem eső termidből álló birtokon az 1921—22. gazdasági évben (az 1922 júniusi árak szerint) fizet­tek: szegődményeseknek 6,256,446, hónaposoknak 2,396.685, napszámosoknak 481.339, állandó mester­embereknek 73.916, építészeti munkásoknak 86.087, aratóknak 2,291.800, cséplőknek 896.000, részes munká­soknak 12,688.534, vagyis összesen: 25 millió 170.807 koronát. A községi lakosság száma 1519, vagyis hozzávetőleg 300 család. Miután legalább 200 olyan család van, amelynek annyi földje van, hogy nem megy munkába, a megmaradt 100 család és 70 uradalmi szegődményes kap átlag családonként 148.063 koronát, ami meg nem vetendő összeg. Egy szabolcsmegyei 2070 kát, hold szántóból, rét­ből, legelőből, 1349 erdőből, 43 földadó alá nem eső területből álló birtokon az 1921­-22 gazdasági évben fizettek: szegedményeseknek 11,717.298, hószámosok­nak 1,035.989, napszámosoknak 134.477, állandó mes­terembereknek 251.467, végre részesmunkásoknak 18,291.039 koronát, összesen: 31 millió 430.270 koronát. Encsencs lakosságának száma 1561, vagyis hozzá­vetőleg szintén 300 család.­­ Itt is valószínűleg 200 olyan család van, amelynek annyi birtoka van, hogy nem megy dolgozni másnak, a többi 100 család a 80 szegődményes család átlag tehát 174.612 koronát szerez családonként. Ez az összeg még a rossz valutá­­ris viszonyok mellett is szép keresetnek mondható. Talán minden földbirtokos nem kezeli olyan inten­zíven gazdaságát, mint a két előbbi példa mutatja, és ebben is leginkább bűnös az úgynevezett földreform, u­gyanis a mezőgazdasági viszonyok bizonytalansága folytán sok birtokos nem mer földjébe befektetni, be­fektetés nélkül pedig nagyon apad a mezőgazdasági munka. Adják vissza a magyar gazdának a stabilitás érzetét és meg fog rögtön szűnni a mezőgazdasági do­­logtalanság ott, ahol még van közép- és nagybirtok. Megszállott területen sok közép- és nagybirtokot föl fognak osztani és azoknak tisztjei, cselédei kereset nélkül maradnak. A környékbeli mezőgazdasági mun­kások is kénytelenek, városba vagy idegenbe ván­dorolni. Ilyen viszonyok előidézésére törekszik, úgy látszik, Magyarországban is a nemzetgyűlési többség, midőn az ezer holdon felüli, nagyobbrészt kitűnően felszerelt és belterjesen mivelt birtokok utáni váltságot nem pénzben, hanem progresszív kulcs alapján, földben veti ki. Ezzel sok jól kezelt gazdaságban olyan üzemi zava­rok fognak előállani, melyek megingatják az észszerű gazdálkodást. És még azt sem mondhatják, hogy ez azért történik, hogy megszabaduljon az ország az ide­gen nemzetiségű birtokososztálytól. Az egész magyar közvélemény buzgón iparkodik a szabadkőművesek programját keresztülhajszolni: általános titkos válasz­tói jog, földreform (jobban mondva a birtokos osztály tönkretételei, szekularizáció. Ezek mellett annyira meglazul a tekintély elve, hogy az csakis felfordulásra vezethet. A „Sión bölcseinek jegyzőkönyvei, vagy a bol­se­­vikiek bibliá­­jában olvasom (nem tudom, hogy autentikus-e, de teljesen felismerhető az irány, amely felé halad a szabadkőművesség): „Hála azon különbségnek, mely az okoskodás módjára nézve közöttünk (a zsidó) és a gótok közt van, világosan fel lehet tüntetni Isten választott né­pének külön veretét, összemérve ezt a gótok ösztön­­szerű­ és állati gondolatmenetével. Látnak, de nem képesek előrelátni és nem képesek az anyagi dol­gokon kívül semmit sem feltalálni! Nagyon világos tehát, hogy minket maga a természet tett szouveré­­nekké és a világ vezetőivé.“ Egészen igazuk van a szabadkőműveseknek, akik­­. ­s"

Next