Nemzeti Ujság, 1923. január (5. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

**■ V. *.* V. évfolyam 1. szám* Ára korona Szerda, 1923 január 1.­­ NEMZETI ÚJSÁG herkesitőség és kiadóhivatal, Budapest, V. kerület. Előfizetési ár : Honvéd­ utca 10. Telefon: 127-46, 127—47,127—48, urmreTTIUT nniiTi­rii uinri in Egy hónapra 400 kor., negyedévre 1120 kor. Egyes 127—49 és­­József 65. Fiókkiadóhivatal: IT„ Duoa­n. 6. ftEHfcceItNI rULll­KAI “AilLAr szám 20 kor. fürdetések milliméterei dijuabás menni Telefon: 123—08 és Teréz­ körút 62. Telefon : 181—41. Reklamációk: 19—25. f - v ' mh/ fy ,-y Is I * A//JA Boldogulásunk útja írta: Lud­wig, Ernő Mindnyájan emlékezünk arra a férfiúra, aki lap-nap után azt szokta mondani: Ismét egy is, és nem teltem semmit a h­alhatatlanságr­­ért! Az u.i év küszöbét átlépve, a magyar nem­lét ezt a mondást variálva azt mondhatná el magáról: Ismét egy év és nem tettel; semmit te azok, akik én rólam gondoskodnak, hogy az e­ngem nyomorító békének revízióját előké­­szítsék. Gróf Zichy János karácsonyi cikkében arra utalt, hogy „a boldogtalan Magyarország nem ünnepel igazán a szeretet boldog ünnepén, mert a szeretet helyett gyűlölet tombol körü­lötte és benne egyaránt“. Kétségtelen, hogy a gyűlölet mint lassú méreg bevette magát a magyar nemzet politikai és társadalmi réte­geibe, azokat egymás ellen uszítja, hogy így a maguk kicsinyes személyes gyűlölködésétől í­­hatva, elhanyagolják a nemzet legfontosabb­rdekeinek gondozását. Mintha ebben az eljárásban­ is azok a látha­tatlan erők működnének közre, melyek a há­ború utolsó éveiben harmonikus ritmusokban pacifizmusról, népek testvéri ölelkezéséről, nemzetek önrendelkezési jogáról sziréni nótá­kat kezdtek fuvolázni és ugyanakkor a szín­pad falai mögött előkészítették az összeomlást, az őszirózsás műforradalmakat, a Kun Bél­a­­féle vértengert és testi-lelki lealjasité-it a nemzetnek, aztán meg a trianoni szó-- ni­mét. Ma valószimmieg ugyanazok az­o­­k úgy ope­rálnak, hogy gyűlöletet, gyan­ vost, ac­s­izk­o­­dást terjesztenek mindenfelé, hogy eközben könnyebben lehessen előkészíteni az újévi ajándékokat, a reparációs fizetéseket, anyagi és egyéb megnyomorításunkat. Legyen szabad itt egy indiai legendára hi­vatkoznom. Az idők legelején Brahma és Saraswati, az istenek nagyapója és nagy­­anyója, mennyei trónusának magaslatáról szemlélte a világot, Brahma unatkozott. A Kozmos egy pár porszeméből emberkéket kez­dett gyúrni Saraswati és saját magának kép­mására. Mikor már tekintélyes számban feküd­tek ölében az emberkék, rájuk lehelve, életre ébresztette őket és a mennyei kárpit szegé­lyein túl megpillantva földi golyóbisunkat, mely a nap körül haladt rendes pályáján, az a gondolat fogamzott meg benne, hogy azokat a földre telepíti, így is jön. Brahma kíván­csian nézte, hogy az emberkék mitévők lesz­nek a földön. Csodálattal kellett látnia és hal­lania, hogy azok gyűlölettel eltelve, egymás ellen törtek és szitkokkal illették az Isten­séget, mely őket megfosztotta az égi dicsőség­­től és cserben hagyta őket. A szemlélésbe azonban csakhamar belefáradt; fejét odahaj­totta Baraswati vállaira és elaludt. Mikor az istenek alusznak, a földön nagy korszakalkotó kataklizmák mennek végbe. Az istenek percei az emberi türelem mérővesszőjével mérve szá­zadokat képviselnek. Saraswati, aki elszomo­rodva szintén látta a földi tragédiák lejátszó­dását, mint a világ jóságos anyja, orvosolni szeretett volna a hajukon. Egy merész elhatá­rozással lenyúlt a földre és az emberkéket, amikor azok álomba merültek volt, isteni te­nyerében felszedte a földről és mindannyiukat ölébe rakta. Aztán a körülötte virágzó lótusz­virág szirmainak arany porával szempilláikat behinte és újra visszahelyezte őket a földre. Az emberkék felébredtek, de mintha csodála­tos változáson mentek volna át. Leborultak a földre, dicshimnuszokat kezdtek zengeni te­remtőiknek, Brahmának és Saraswatinak, hozzáfogtak a föld szántásához, iskolákat és templomokat építettek. Az aggastyánok és fiatalok, szülők és gyermekek egymás nya­kába borultak, az asszonyok és férfiak pedig egymás szemébe néz­ve a mennyei dicsőség ki­sugárzását vélték ott felfedezni. Brahma, aki szintén felébredt volt, csodálkozva odaszólt isteni hitvesének, Sara­snal ittak: „Hát mit csináltál, hogy ez a nagy változás állott be az emberek között?“ -- „Szeretetet adtam nekik — válaszolá Sarasnak­ és halált." Din Mani Padine Burnt Alkalmazzuk ezt a legendát a mai állapo­tainkra! A háború alatt az emberek, mintha meghibbant volna az eszük, egymás élete ellen törtek, vagy pedig egymás becsületében gázol­tak. A maguk szent és sérthetetlennek vélt jogaikból a világért sem engedtek volna jot­tányit sem. Egymás iránti gyűlölségből inkább kicsavarták egymásnak nyakát. Ebben a miaz­­más légkörben persze csupán emberölő szenve­délyek és törek­­vések tenyészhettek s ez a lég­kör többé-kevésbé ma is olyan, mint volt a háború alatt. Ma az egész világon mindenki azt a Saraswatit várja, a­ki szempilláinkat a lótuszvirág arany szirom porával behintené. Az isteni szeretet -- mert hiszen az indiai mytológiának a lótuszvirág szirmaiban rejlő arányimra is csupán ezt jelképezi — az a csodaszer, melyet a mi kereszténységünk a köl­csönös gyűlölködéstől való felszabadulás csoda­szerévé avatott. Ez a szeretet, párosítva az isteni szikra által termékenyített akaraterőnk­kel, a magyar nemzetnek is majdan meg fogja hozni a boldogulás lehetőségét, önérzetét és minden megpróbáltatástól való megváltását. Aki mesterségesen fel akarja tartóztatni ezen folyamatot, meg akarja akadályozni ezt a párosulást, az vét a nemzet ellen. El fog s el kell jönnie annak a lélektani pillanatnak a nemzet életében, amikor a nemzet, élni akará­sának vágya diadalmaskodni fog és el fogja söpörni mindazokat, akik ezt a vágyat mester­ségeset f el akarják zsibbasztani. Ha az újévben szabad valamit kérni, az isteni gondviseléstől, hát legyen ez az, hogy az újév nyissa ki szemünket, adjon akaratot és önér­zetet, szüntesse meg a gyűlölködést és békít­­sen ki sorsunkkal, azáltal, hogy egy szebb jövő kibontakozási lehetőségét előkészíti. Megint belülről rontják a koronát Az állandó zürichi kurzus ellenére egyre nő a drágaság — A spekuláció szerepe — A keresztény ellenzék harcot indít a koronarontás ellen (.A Nemzeti Újság tudósítójától.) Gazdaságpolitikai körökben, különösen mérvadó bankkörökben a leg­nagyobb aggodalommal látják, hogy a korona slaMUtá«. •Állott a drák­»cAir • az árak ugrass*,-óén sneikfüiek, ..■ publikum -gyes rétegeiben erős vásári' í hc.doitdösdg mutatkozik s* Ismét megindul a koronától való raenekules. A koronától való menekülés egyik tüneteként fog­ható fel a tőzsde megszilárdulása és ezzel van kap­csolatban az általános árupiaci szilárdság is. Sokan, akik pénzüket áruba, vagy értékbe fektetik, azzal érvelnek, hogy védekeznek a korona esetleges lerom­lásával sz­emben. Ilyen jelenségek láttára, mérvadó körökben az a vélemény alakult ki, hogy a koronát tulajdonképpen belk­iről ront­ják le és ismét belk­iről indult ki az a folya­mat, ami esetleg a magyar korona értékcsök­kenését eredményezheti a külföldi piacokon. A drágasági lavinát — a­mint azt akkor a Nemzeti Újság előre megírta — újra a vasúti tarifák feleme­lése indította meg, ezt követte a villamos, a villany és gáz megdrágulása és a kenyér árának, a liszt árának­ folytonos felemelése. A korona belső értékének lecsökkenésével fenye­get az is, hogy a buza ára a spekuláció miatt ugrás­­szerűen emelkedik. Január végére a mai nap folyamán 12.80« koronával kötöt­­elt búzát- ___! ' _ i'uj- ■* «u­tán nem a f gazdatársadalom, hanem e,sah n .y,, szkrdés üzletemberei húznak hasznot. Hy«D jelenségek láttára érthető, hogy aggodalom kapott lábra nemcsak pénzügyi és politikai körökben, ha­ji ,,n másutt is s ezzel jár, hogy a munkásság és egyes tisztviselő kategóriák körében máris újabb béremelési mozgalmak indultak meg. Mindezen körülmények hatása alatt a keresztény el­lenzék, értesülésünk szerint, szükségesnek tartja, hogy szóvá tegye gazdasági életünknek ezeket a szomorú szimptomért és meggyőzze az illetékes tényezőket arról, hogy itt sürgős közbelépésre van szükség. A keresztény ellenzék, de általában a nemzetgyű­lés nem nézheti tovább, miképpen rontják le belülről a korona árfolyamát nap-nap után és ezért az új nem­­zetgyű­lési kampányban éles harc fog indulni a gaz­dasági viszonyok megjavítása és a korona belső vá­sárló árfolyamának megmentése és stabilitása érde­kében. Poincaré előadta programját a ma megnyit párisi konferencián Áfa asz agyas delegációit ve­szül és előadták a tervezeteket . Még nagy ellentétek mutat­­ámnak Páris, január 2. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése Berlinen át.) A szövetségesek konferenciájának mai első napja a francia, angol és olasz delegációk vezetőinek előadásával telt el. Mindegyik delegáció vezetője részletesen ki­dolgozott tervet terjesztett elő. A tervek alapos tanulmányozása céljából a konferen­cia mai ülését, melyet Poincaré elnökletével délután két órakor nyitottak meg, este hét órakor befejezték. A legközelebbi ülés holnap délután három órakor lesz. A konferencia mai hivatalon ülése előtt Poin­caré, Howor Law és lord Curzon háromnegyed óra hosszal tanácskoztak s ez alkalommal nemcsak a jóvátétel kérdése, hanem a lausannei konferencia helyzete is szóba kerü­lt. Lord Curzon még ma este visszautazik Lausanneb.­. Iionar Law az olasz delegáció vezetőjével is tanács­kozott. Paris, január 1. A Havas iroda közzéteszi Poincarénak ma délidén bemutatott programját. Bármily hihetetlen meg­próbáltatásoknak tette is ki a háború Franciaorszá­got, még­sem lesz­ közönyös azoknak a nemzedéknek talpraállítása tekintetében, melyek ma az általános válság alatt nyögnek. Éppen tegnap eklatáns példá­ját adta az osztrák kérdésben szolidáris érzelmeinek. Az őszinte kívánság vezérli, hogy szövetségeseivel való teljes egyetértésben közreműködjék a békeszer­ződések végrehajtásában és valamennyi ország talpraállításánál, amelyeket a legutóbbi évek ese­ményei erejükben támadnak meg. Franciaország azonban nem feledheti el, hogy Németország volt az, amely neki hadat üzent, amely tíz francia megyébe betört és azokat tervszerűen elpusztította. A francia kormány kijelenti, hogy nem fogadja el azoknak a fizetéseknek a le­szállítását, amelyeket Németország a statútum értelmében teljesíteni tartozik. A fizetéseknek Franciaországra eső része már az sem elegendő arra, hogy az elpusztított területek újjáépítését fedezze. A leszállításokról csak akkor le­het szó, ha­ egyes szövetségesek Németországgal szemben fennálló követeléseiknek a rájuk eső rész megváltoztatásával való leszállításba beleegyeznek. A francia kormány hangsúlyozza, hogy a szövetség­közi adósságokat a közös győzelem­ érdekében vál­lalta, hogy azok háborús költségeket jelentenek és a versaillesi szerződés értelmében megelőzik a jóvé- tételi követeléseket. A francia kormány ezeknek az adósságoknak sem tőkéjét, sem kamatait meg nem fizetheti, amíg a német fizetésekkel nem talál fede­zetet az el­pusztítul­t területek újjáépítésére teendő fizetésekre és ezek a kiadások hozzávetőleg megfe­lelnek a B. sorozatú kötelezvények francia részének.

Next