Nemzeti Ujság, 1923. január (5. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

2 Szerda, 1923 január 3 NEMZETI ÚJSÁG Ha Franciaország egyes hitelezői elfogadják ezt az­­ eljárást, a francia kormány késznek nyilatkozik arra,­­ hogy a C. sorozatú kötelezvénynek reá eső részével­­ saját tartozása névértékének megfelelő tőkét ad ne­kik. A tartozás kiegyenlítésére a C. kötelezvényeket Franciaország és a hitelező államok meg fogják semmisíteni. (MTI.) Paris, január 2. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefon je­lentése Berlinen át.) A Liberté értesülése sze­rint a párisi konferencia a jövő hét végéig fog tartani s ha még tovább húzódnék, ezt jó jelnek kell tekinteni, mert ebben az esetben számítani lehet arra, hogy a részletek ala­pos megbeszélése miatt késik a végleges döntés, de elvi kérdésekben nincsenek nagy ellentétek, amelyek meghiusíthatnák a megegyezést. Páris, január 2. (A Nemzeti Újság tudósító­jának telefonjelentése : Berlinen át.) Bonar Law ma a sajtó képviselői előtt ismertette az angol javaslatokat. En­nek során feltűnést keltett az a kijelentése, hogy Anglia nincs abban a helyzetben, hogy szövetségesei­vel szemben minden követeléséről lemondjon s csak a német fizetések arányában csökkent­heti követeléseit. A zálogokra vonatkozó francia terveket az angol mi­niszterelnök nem tartja véglegeseknek, de ennek a kérdésnek nem tulajdonít túlságosan nagy fontossá­got, mert úgy véli, hogy Németország pénzügyi helyzetének rosszabbodása nem valószínű. Végül ki­jelentette, hogy Anglia őszintén akarja a­ megegye­zést Franciaországgal, de ehhez a közvélemény jó­akarata is szükséges és ezért kívánatos, hogy a sajtó ne mérgesítse el a helyzeteket. Róma, január 2. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefon­­jelentése Bécsen át.) A Messagger úgy értesül, hogy Mussolininak a párisi konferenciára szánt terve annyiban módosult, hogy arra az esetre, ha Németország a megállapított idő­nél előbb fizet, lehetővé teszi a jóvátételi tar­tozásnak 50 milliárd alá csökkentését. Olaszország azonban a konferenciára nem csu­pán egy tervvel készül, hanem a megegyezés megkönnyítése céljából már előre többféle ter­vezetet dolgozott ki. Az ellenzék harcot indít az új adójavaslatok ellen A kormány megint ex-texet rendelett A politika hírei (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Petőfi centemiárium új esztendején, mikor szerte az országban társadalmi különbség nélkül és szerte a nagyvilágban a műveit nemzetek mindenütt meghajtják lobogóikat a nagy ma­gyar költő halhatatlan emléke előtt, természe­tesen a magyar politikusok is adtak egy kis újesztendei meglepetést. Azaz, hogy nem is meglepetést, mert senkit sem lep meg az, hogy az ország immáron negyedszer ex-lexbe kerül. Az ex-lex a régebbi időkben komoly dolog volt,­­ mert törvényenkívüli állapotot jelent, amikor­­ a kormány adókat sem szedhet be, mert nincs bizalom a háta mögött. Azóta fordult a világ­­ kereke és az a kormány, amelyik rendtörvény­javaslatokkal és hasonló jogi szörnyűségekkel akar kedveskedni az országnak a Petőfi-cen­­tennáriumának alkalmából, szóval az a kor­­mány, amelyik a rendet fokozottabb mértékben akarja biztosítani, egyáltalán nem gondolt arra, hogy a meglévő törvényes rendet fen­­tartsa s nyugodtan vakációra küldte a nem­zetgyűlést, ahelyett, hogy letárgyaltatta volna az indemnitást. Komoly politikai körökben a kormánynak ezt a meglehetősen furcsa maga­tartását nem éppen a legkedvezőbb kommentá­rokkal kísérik, mert azt, hogy a kormány ez­zel a nemtörődömséggel valósággal törvénye­sítse az exlex állapotot, semmiképpen sem tartják megengedhetőnek. Az ex-lex állapot bekövetkezése különben előre látható volt. Amikor Bethlen István gróf még november havában kijelentette, hogy költségvetést terjeszt a nemzetgyűlés elé, a Nemzeti Újság már ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban megírta, hogy nem lesz költség­­vetés, sőt indemnitás sem lesz, hanem ex-lexbe kerül az ország. Hogy az ex-lex meddig fog eltartani, ez még teljesen bizonytalan. Az indemnitási vita még ki sem bon­takozott, az ellenzék vezetői még jóformán fel sem szólal­tak (amint hogy a hosszú karácsonyi vaká­ció alatt még fel sem szólalhattak) és így a vita esetleges dny­itásáért most már igazán a kormányt terheli a felelősség. A kormánynak különösen még erősebb harca lesz az ellenzékkel az új adójavaslatok körül, amelyeket Kállai­ Tibor pénzügyminiszter akar beterjeszteni. Az ellenzék felfogása e tekintetben az, hogy a kisemberek már any­agira túl vannak terhelve adókkal, hogy a fize­tést tovább fokozni már nem lehet. Egyszóval a nemzetgyűlés első ülésein megint heves harcra és vitára van kilátás. Az újévi üdvözlések meglehetősen szürkén és egyszerűen zajlottak le. A­­ miniszterelnök nem volt Pesten, így újévi beszéde elmaradt és azt január 9-én fogja megtartani. Egyetlenegy kiemelkedő beszéd volt az újesztendei köszön­tők között, Schioppa Lőrinc pápai nuncius be­széde a kom­ányzó előtt, amelyben az ezeréves Magyarországról emelkedett szavakban emlé­kezett meg a Szentszék követe. A beszédet alább részletesen közöljük. A nuliska bírói kül­dben a következők: Diplomaták a kormányzónál Az újév napján a Budapesten időző diplomáciai testület teljes számban jelent meg a kormányzó előtt, akit a diplomaták nevében Schioppa Lőrinc apostoli nuncius a következő beszéddel üdvözölt: — A mai nap különösen fontos esemény Magyarország történelmében. Ez az első eset, amiikor majdnem az összes nemzetek diplo­máciai képviselői együtt jelentek meg a füg­getlen Magyarország államfője előtt. — Örvendetes előjelnek vehető, hogy ittlé­tünkre az újévi jókivánatok kicserélése adott alkalmat. Re­ám nézve pedig nagy megtisz­teltetés, hogy mint a diplomáciai kar doyenje én vagyok kartársaim jókívánságainak tol­mácsa. — Aten, aki Fömellé vágod hazáját oly sok természeti szépséggel és gazdagsággal, oly magas keltai­óval, oly fejlett civilizációval és oly dicsőségteljes m­ell­­e­l áldotta meg. Is­­ten továbbra is oltalmazza Magyarországot, hogy Szerencs esett teljesíthesse történelmi­­ti­­­­válását, ameln­yt a béke, a kultúra és a civi­lizált nemzetk boldogulásának egyik legérté­kesebb ténye­zőjévé jelöli ki.­­ Ez az a kívánság, amelyet a diplomáciai testület azoknak az uralkodóknak és állam­főknek nevében, akiket képviselni szerencséje van, úgyszintén a saját nevében a nemes ma­gyar nemzet irányában nyilvánít. Ehhez a kívánsághoz, Főméltóságu­ Ur, a személyének boldogsága és kormányzásának sikeressége iránt táplált nagyon őszinte jókí­­vánságainkat fűzzük. A kormányzó rövid válaszában megköszönte az üd­vözlést s kijelentette, hogy Magyarország a békét munkára irányuló politikában akarja teljesíteni azt a történelmi hivatást, amelyet a gondviselés szá­mára kijelölt, amidőn ezt az országot egy fejlett kul­túra és egy dicsőséges történelmi múlt emlékének jótéteményeiben részesítette- A kormányzó ezután elbeszélgetett a diplomáciai missziók főnökeivel. A fogadásnál Daruváry Géza ideiglenes külügyminiszter, Ambrózy Lajos gróf rendkívüli követ, és meghatalmazott miniszter, Uray István dr., a kabinetiroda főnökhelyettese, Fischer Lajos ezredes, a katonai iroda főnökhelyettes is részt vett. Újévi üdvözlések A népjóléti és munkaügyi minisztérium tisztviselő­­kara nevében G­áy Aladár államtitkár üdvözölte az újév alkalmából Vass József minisztert, aki feladatát hajthatatlan energiával, méltányos megértéssel és szeretettel végzi. Fass József válaszában hangsú­lyozta, hogy az állami élet létalapja a munka. Ehhez kérte a tisztviselők támogatását. A Magyar Fascista Tábor elnöksége Jankovits Iván, Usáry Jenő­ dr., Hornyánszky Zoltán dr., Sár­­mezey Endre és Luzsénszky Zsigmond báró ma este kihallgatáson jelentek meg a kormányzónál és hosz­­szasan ismertették a fascisták programját A kor­mányzó Hornyánszky Zoltán előadását jóindulattal hallgatta végig és a maga részéről is hangoztatta, hogy a nemzeti erő összefogására most különösen szükség van. Vasa minis­zter visszautazott kerületén, Vass József népjóléti miniszter ma Mátéffy Viktor, Pártos János is Láng János nemzetgyűlési képvise­lők kíséretében Zalaszentgrótra utazott, hogy pro­­rambeszédét azokban a községekben is elmondja, ahol eddig még nemi járt. Vass József megválasztása bizo­nyosra vehető, eddig még komolyan számba vehető ellenjelöltje einek. Rassay • Hétan feljelenti az aktahamisítókat A nagy port fölvert Rassay—Ulain-ügy — mint ismeretes — azzal záródott, hogy a miniszterelnök felszólította Rissay Károlyt, hogy a hamis nyugták és hamis jelentések szerzői ellen följelentést tegyen. Ez a följelentés — mint értesülünk — elkészült és még a héten az ügyészség elé kerül. Rassay Károly ma Budapestre érkezett és átnézte a följelentést, me­lyen még néhány jelentéktelen módosítást tett. A Balzac-dij Páris, 1922 december 23. A párisi irodalmi életnek egyik legnagyobb eseménye a Balzac-dij kiosztása. A szaklapok hosszú cikkekben méltatják a pályázat jelen­tőségét, a tudományos és művészi szalonok pe­dig kíváncsian találgatják a győztesnek nevét. —­ A dij — 30,000 frank — alapítójának, Basil Zaharounak intenciója szerint arra van ren­delve, hogy eddig nem ismert regényírót ki­emeljen az ismeretlenség homályából. A jury tagjai a kor legkiválóbb aestetikusai és művé­szei: Paul Bourget, Maurice Barres, René Bou­­liste, Leon Daudet, Elimir Bourges, Boulenger, Jaloux, Duhamel, Chéray, Halévy, Strowstoi és Duvernois. A bizottság idei munkája nagyon nehéz volt. 300 kéziratot tanulmányozott át és nagy belső harcok után — melyek során Duhamel lemon­dott — tudott csak megállapdásra juuni a nyer­tesek személyében. A koszorút ketten vitték el: Jean Girandoux „Siegfried et le Limousin“ című regényével és Emil Baumann„ Jeb le Pre­destine“ című művével. , Baum­ann*, műve hatalmas, minuciózus pon­tossággal lelolgozott alkotás. Alakjai markán­sak, húgból és vérből való emberek, a modern kor gyermekei, élnek, mozognak, szenvednek s szenvedéseik oka nem a fátum véletlen játéka, hanem saját hibájuk, gyöngeségü­k, tökéletlen­ségük. A mű cselekménye nagyon érdekes és válto­zatos. A fő­hős Bernard Dianzede, egy bresti jómódú kereskedő fia, korán árvaságra jut. El­végezve a jogi tanulmányokat, 600,000 frank vagyonával Portzicba vonul vissza s ott ál­modozásnak és a művészetnek szenteli idejét. Megismerkedik az első asszonnyal, egy elvált nővel és életének első nagy eseménye a szere­lem lesz. A nő azonban nemsokára meghal, s az ábrándozó és művészi lelkű ifjú elveszti lel­kének békéjét. Úgy érzi, hogy szerelme bűnös volt, hogy a nő halála büntetés; kolostorba akar vonulni, egy szerzetes azonban lebeszéli és ráveszi, hogy nősüljön meg. íme, a regény első része, a bevezetés. Az ivó gyorsan néhány oldalon siet át rajta, hogy el­­­üssön a másik főalakhoz, a második nőhöz, a­eleséghez. Helen Restant olyan, mint a többi nő. Szereti az urát, de nem azért, hogy az uráé lehessen, hanem, hogy az ura legyen az övé. Nem érti a férjének szubtilis művészi, álmo­dozó lelkét, csak kiadásainak fedezését kéri tőle. Hiú, unatkozó asszony, aki szép akar lenni, tetszeni akar és ezért pénzre van szük­sége. Szerelmes lesz egy őrnagy-orvosba, s hogy annak tetszhessen, eladatja férjével min­denét. A férj mint ábrándos, fellegekben járó lélek, nem ért a gyakorlati élethez, a jövedelem­szerzéshez, szépen lassan elveszti a vagyonát. S mikor a tönk szélére jut, a felesége otthagyja és követi az orvost Parisba. A férj egyedül van. Mindenki ellene fordul, gyerekei, anyósa, sógora, szomszédai, sőt a ter­mészet is: beteg lesz és néhány napra elveszti szeme világát. És ekkor bekövetkezik a fordu­lat, a hős eleget szenvedett tehetetlenségéért, érdemessé vált a nyugodt polgári életre. Egy misszionárius meggyógyítja, az őrnagyorvos meghal a háborúban, a feleség megtér, az em­berek érdeklődni kezdenek iránta. Dianzede meg­bocsát a nőnek, aki nem volt rossz, csak asz­­szony volt, visszaveszi, vállalkozásai sikerül­nek, s végre valahára visszatérhet csöndes szü­lővárosába, a szép kis Brestbe. Ennyi a tartalom. Ebből is láthatjuk a mű alapgondolatát: az író egy passzív, kontem­platív, de ,jel lelket belehelyez a való életbe, megrajzolja a szükséges összeütközéseket és le­vonja a konzekvenciát: a jónak meg kell talál­nia helyét a mai társadalomban is. Ez az a magasztos erkölcsi e­szme, ami értéket ad az egész regénynek s amely végre valahára kivé­tel a bűn szépségét és csábító voltát hirdető irodalomban amely az utolsó évtizedekben szinte kizárólagosan uralkodóvá vált A másik nyertes: Jean Girandoux, akinek műve inkább magas ívelésű filozófiai elmélke­dés, mint egy szigorú aestetikai értelemben vett regény. Az író célja a francia-német ellen­tétnek megrajzolása, a két nemzet háború utáni viszonyának, a viszony lehetőségének a megismertetése. A tárgy érdekes, aktuális, originális. Az egyetlen, ami hiányzik benne: a kompozíció, a logika. A regénynek három kelléke van — mondja Boirget —, a cselekmény, a karakte­rek és a kompozíció. Ezek egyikét sem találjuk meg Girandouxnál, de ő nem is törődik vele:­ő gondolatokat, helyzeteket akar festeni és nem regényt írni. Forestier, egy fiatal francia író eltűnik a há­borúban. Egy nagy ütközet után megsebesül elveszti eszméletét és ezzel együtt, emlékezőte­hetségét. A németek megtalálják, niggyógy !:d­­iák és német szellemben átalakítják. A francia író új német hazájában a Siegfried von Kleist nevet kapja, részt vesz a politikai életben és cikkeket ir a Frankfurter Zeitungban. Mün­chenbe utazik, ott bele akar merülni a forrada­lomba, amely a zsidók forradalma. „Kié Németország, ha nem a miénk — mondja Liéviné Liéven. — A német sas esőre­i mi orrunk.“ Egy barátja, Zeiten megmagyarázza neki.

Next