Nemzeti Ujság, 1923. május (5. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-01 / 98. szám

/ 'Hírt fz 4/ f , 't* /10 ft* / g , :tkf­­ *­­ , 100 ml/ V. évfolyam 98. szám. Ara hétköznap 50 K.f vasárnapi TO­K. Kedd, 1923 május 1. NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Honvéd-n. 10. Tel.: 127—40, 127-47, 127—48, 127 —49 és J. 66. Fiók kiadóhivatal: IV. Duna-n. 6. Tel.: 128—08 és Teréz­ körút 62. Tel.: 121—48 KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Túri Béla. • Peleliis szerkesztő: Tóth László dr. Előfizetési árt Egy hónapra 1000 korona, negyedévre 2800 korona. — Egyes szám ára 50 korona. — Hirdetések milliméteres díjsza­­bás szerint. — Reklamációk: Telefon 19—26. ­i Pénzt, tehát életet Amikor e sorokat írjuk, Franciaország föld­jén robog már a vonat, amely viszi Bethlen István gróf miniszterelnököt és Kállay Tibor pénzügyminisztert a párisi tárgyalások elé. A vonaton utazik a magyar társadalom re­ménysége is a boldogulás vágyának és az ál­modozásoknak szabadjegyével. Milyen lesz a hazatérés, azt még nem tudjuk, de egyet tu­dunk: akár teljes siker, akár félsiker lesz a magyar kormány párisi tárgyalásainak ered­ménye, itthon nem maradhat a pénzügyi poli­tika változatlanul. A három esztendő óta többé­­kevésbbé ugyanazon a régi ösvényeken és gö­röngyös utakon botorkáló, bátortalan és előre­látásra képtelen pénzügyi politika végleg és tökéletesen megbukott. Ennek a rendszernek csak sémái voltak, de nem voltak ötletei, csak adóperzekutorjai voltak, de nem voltak a válto­zott idők változott törvényei szerint bátor és friss cselekvései. Ez a pénzügyi politika nem is tanult az Európa testén kiütött financiális betegségek jelenségeiből. A bukott rendszerrel tehát szakítani kell, új és friss pénzügyi politi­kára van szükség, ha a magunk életében jelent­kező betegségek nyomasztó súlya alól vala­mennyire menekülni akarunk. Vitathatlan s egyben riasztó valóság is, hogy a drágaság és pénzhiány a tisztviselőnek, mun­kásnak, vállalkozónak, gazdának, tehát a sokat emlegetett dolgozó milliók produktív társa­dalmi rétegeinek elviselhetetlen. Egyre kiál­­tóbb jelenségek tárják fel a társadalom morális színvonalának sülyedésében azt a valóságot, hogy fizetésből megélni lehetetlen. A tisztviselő mellékkeresetet hajszol, a munkás sztrájkol, a fizetés, a jövedelem mindig messze elmarad a vágtató drágaság mögött, tehát egyre több az­ elégedetlenség, amelynek nyugtalansága a tár­sadalom felszíne alatt egy készülő földrengés morajával jelzi a katasztrófa közelgését. Ez a helyzet alapjaiban rendíti, meg a társadalom morális érzületének egyensúlyát. Beláthatatlan veszedelem rejlik abban, a­h­ol valaki arra a gondolatra döbben, hogy becsületes munká­ból megélni nem tud. A mun­kakedv ki­szikkad a gondok sivár homokjában s egyre több em­ber esik áldozatul a bűnös üzérkedésnek és a­ terméketlen spekulációnak. Ez a jelenség vis­szahat­ a termelésre, amelynek akadozó menete nyomán sülyed az általános életnívó és a kul­túra. fölburjánzik a munkanélküli vagyonszer­zés förtelmes példákon felbátorított betegsége. Hol vagyunk attól a konszolidációtól, amely­ben a társadalom fennállásának pillére volt: ,,a munka nemesit!“ Hol vagyunk attól az er­kölcsileg nemesítő gazdasági helyzettől, amely­ben nem volt menekülés a pénztől, de volt taka­rékosság, munka a jövőért, a családén, a gyer­mekekért­? Ho­l vagyunk attól az időtől, amikor a tisztviselő, a munkás félre tudott tenni keres­ményéből s ezt nemcsak azért tette, mert volt­­miből, hanem azért is, mert tudta, hogy ara­nyat, változatlan értéket takarít meg a jövőre keresményéből? A mi pénzügyi politikánk mit sem törődött eddig a magángazdaságok megerősödésével. Az államháztartás egyensúlya volt az a tabu, amely körül buzgólkodott eredmény nélkül, előrelátható sikertelenséggel az adósról, az ár­emelés, a drágítás, az állami üzemek utolsó csep­pig kifacsart citromának rendszerével. Kinek használt ez? A pénznek nem, mert a pénz mégis lezuhant a zürichi lejtőn. A tisztviselőnek, a vállalkozónak, a munkásnak, a becsületes keres­kedőnél­, a gazdának sem. Csak a sikernek hasz­nált, az árdrágítónak, a mindenféle spekuláns­nak. És nem használt az államnak sem, mert adózóképes egyéneket gázolt el, rontotta a vám­­mérleget, akadályozta a termelést az inflációs pénzszűkével, ezzel a magyar pénzpolitikai cso­dával, amelyen át eljutott a pénzhiányig fele­más bankóprésével. Körülöttünk a gazdaságilag tönkrement álla­mok pénzügyi politikája, mint megannyi kísér­leti telep, kínálkozik példáival a szíves meg­figyelőnek. Ausztriában, Németországban is le­romlott a pénz, csak a bátorság és az előrelátás nem romlott le. Arannyá változtatták a bankó­présből kiáramló papírt a beépítéssel, fent ár­tották, sőt újjászervezték a termelést a termelő hitellel és adtak pénzbőséget, hogy tisztviselő, munkás meg tudjon küzdeni a drágaság ré­mével. Nálunk? Az inflációt nem használtuk ki. A papiros csak papír maradt. A termelő hitellel most, alaposan elkésve bátortalankodunk. Pénz­bőség? Vállalkozók, részvénytársaságok, keres­kedők, gazdák, tisztviselők, munkások kapkod­nak lélekzet után a pénzhiány soha nem érzett fojtogató hatása alatt. Állami s­ magántisztvi­selők életsorsának szörnyű tragédiája, hogy nem tudnak kapás fizetésemelést a pénzhiány miatt. De drágaságot, azt kapnak. Abból jut bőven, pedig a békebeli egy koronának ma ezer papírkorona felel meg s állagban csak százszo­rosa a tisztviselői fizetés a békebeli fizetésnek. A magyar korona 0.10-en áll Zürichben. Ami­kor 0.10 volt az osztrák korona, tízszer annyi volt ott a pénzmennyiség és jelentékenyen ki-sebb volt a drágaság a világparitáshoz képest, mint amennyi ma van nálunk. A pénzügyi politikának ez a rendszere meg­fojtja a gazdasági életet, elégedetlenséget te­nyészt ki és odadobja a fuldokló társadalmat a szélsőséges politikai jelszavak esélyeinek. Ezen az úton nem konszolidáció jön, hanem a de­strukció. A párisi tárgyalásoknak bármi legyen az eredménye, az ország gazdasági lábraállításá­­hoz friss és új pénzügyi politika kell. Terme­lési hiteik építkezést, beépítést, vállalkozóknak, tisztviselőknek, munkásoknak a megélhetéshez pénzt követelünk. Pénzt, tehát életet, mert az eddigi után a kikerülhetetlen összeomlás, a végső pusztulás tragikus jövője felé megyünk. A szerb király ismét Pasicsot bízta meg a kormányalakítással Belgrád, április 30. (A Nemzeti­­ Újság tudósítójának telef­on jelentése Bécsen át.) Davidovics, a demokrata párt vezére, aki szombaton kapott­ megbízást kormányalakításra, párt­jával folytatott tanácskozásai után ma visszaadta megbízatását a királynak, aki újra Pasicsot bízta meg a kormány megalakításával. Politikai körökben úgy vélik, hogy küszöbön áll a válság megoldása. Nem döntött még ez vegyes bizottság a Jaatárincdensek­ ügyében át cseljek tovább folytatják a magyar állampolgárok kiutasítását • A külföld a magyar álláspontnak ad igazat A magyar-cseh határincidens ügyének végleges el­intézései a magyar és a cseh kormány ismeretesen vegyes bizottságot küldött ki, amely vasárnap dél­ben találkozott a hivni magaslaton, az incidens szín­helyén. Az „Új Nemzedék“-nek a helyszínre kiküldött, tudósítója a lap mai számában részletesen beszámol a vegyesbizottság tárgyalásairól. A jelentés szerint ■í két bizottság mindenekelőtt azt óhajtotta megálla­pítani, hogy az összeütközés magyar vagy cseh terü­leten fogy­-e la. A kérdésben azért nem tudott dönteni a táíaott mert a magyar és cseh delegátusok kö­zött a határvonal értelmezése körül lényeges eltérés merült fel. Cseh részről ugyanis azt állítják, hogy az a rész, ahol az eset történt, cseh terület. Mi pedig azt vitatjuk, hogy az incidens színhelye közösen hasz­nált magyar terület. A csehek azt mondják, hogy a határon, amelyet most állapítanak meg véglegesen, lesz egy úgynevezett demarkációs zóna és a 325-ös magassági pont is ilyen terület lesz. Mit mondanak a tanúk A bizottság meghallgatta mindkét részről a szerep­lőket­, kihallgatták azt a cseh csendőrt, aki az elesett Szedlacsek nevű társával az esemény éjszakáján ha­­társzolgálatot teljesített és ugyancsak kihallgatták magyar részről Horváth Sándor szakaszvezetőt is. Az eset magyar szereplői és magyar tanúi azt vall­ják, hogy az incidens magyar területen, a cseh tanúk pedig azt állítják, hogy cseh területen folyt le. Szed­lacsek cseh őrmester halála körülményeire nézve megállapították, hogy Szedlacsek a fegyveres véres összetűzés következtében a helyszínen halt meg és összesen hat bajonettszurást kapott, nem pedig tizen­kilencet, mint azt a cseh lapok és Benes jelentették. Ezután nem maradt más hátra, mint a jegyző­könyv megszövegezése. A felvett jegyzőkönyvet a cseh bizottság beterjeszti Benes külügyminiszternek, a magyar bizottság szintén jelentést tesz a kormány­nak és a két kormány ezután folytatja további ta­nácskozását. A bizottságok hétfőn délelőtt újra talál­koztak a himi tetőn, hogy megvizsgálják a március 15-iki és 24-iki, továbbá az április 8-iki, 12-iki és 19-iki eseteket. Folytatják a csehek a kiutasításokat A határzár tekintetében egyébként — mint a cseh követségről a késő délutáni órákban értesülünk — semmi változás nincs. Útlevelet és vízumot csak nagyon sürgős és nagyon kivételes esetekben a kül­ügyminisztérium ajánlására adnak ki. A magyar állampolgárok kiutasítása cseh területről tovább folyik. Tegnap és ma ismét megtiltották a vasúton vagy hajón érkező magyar állampolgárok cseh terü­letre való utazását, úgy hogy valamennyien kényte­lenek voltak visszatérni. A Pozsonyban tartózkodó magyar állampolgárok egész sorát huszonnégy órás határidővel kiutasították. Prágából érkezett távirati jelentések szerint a legutóbb kiutasítottak között van Szabó Jenő kassai biztosítási tisztviselő, Höhm Alfréd volt vasúti hivatalnok, Lacza János kassai káplán és Vörös domonkosrendi perjel, aki — mi­után a domonkosrendiek templomában bucsu-misét mondott — nagy néptömeg kisért ki az állomásra és a kiutasított szerzetest szerzetének minden jelé­vel elhalmozta. Komáromból kiutasították Erdős Vilmos bankigazgatót, Morócz Emil és Gosztonyi Nándor bencésrendi tanárokat, Várady Béla keres­kedőt, Mahcomes báró földbirtokost és Józsa Árpád katolikus lelkészt. Ma viszsgálják meg a sidasnémetii határincidenst Hidasnémeti, április 30. (A Nemzeti Újság kiküldött tudósítójától.) A cseh­­magyar határincidensek felülvizsgálására kiküldött vegyes bizottság magyar tagjai vasárnap San­tagna báró hernádvécsei kastélyában szálltak meg. Vacsora után, 10 órakor munkához ültek és éjfél után fél 1 óráig dolgoztak a báró által rendelkezésre bocsátott vendéglakosztályban. Hétfőn délelőtt és délután a pe­téi­ határban folytatták a h­atárincidensek vizsgála­tát. Este 6 órakor az egész vegyes bizottság átjött a magyar területre, Hidasnémeti határába. Elsőnek két kocsi érkezett a magyar bizottság tagjaival. Az első kocsin Szentirmay Pál, Abaújtorna vármegye al­ispánja, Koller György ezredes és Prey Árpád őr­nagy, a kirendelt vámőrszakasz parancsnoka ültek, az utánuk levő kocsin pedig Rudnay Lajos követség­­tanácsos, jobbján Csermák Miklós, a budapesti cseh követség titkárával, ezen a kocsin ült még egy szá­zados, Koller ezredes adjutánsa. Később 4 autón ér­keztek meg a csehek. A Perem-I hidasnémeti útán a magyar vámőrség őrbódéjánál a hidasnémeti h­ím­őrség egy szaka­szvezetője fegyverével szabályssoan tisztelgett és útbaigazította a csehit bizotság­ tagjai. Csermák követségi titkárnak feltűnt az agyagból­ készült alacsony kis bódé, látszólag megilletődött, fe­jét rázza és sajnálkozik, amidőn hallja, hogy a bó­déban 24 óráig kell szolgálatot teljesíteni.. Rudnay követségi tanácsos a mai tanácskozások eredményéről a következőket mondotta a Nemzeti Újság munkatársának: — A vegyes bizottság ma délelőtt fél 10 órától kezdve különböző magassági pontokon folytatta a határincidensek vizsgálatát. Eddig 6 esetet vizsgál­­tunk meg. Tegnap az úgynevezett Szediacsek-ü­gyet, ma pedig a Perem határában történt összetűzéseket. Ezek közül az egyik két cseh csendőr könnyebb sebe­sülésével végződött. Akadt két egészen jelentéktelen ügy is, amelyekről a vámőrsök nem tettek kölcsönö­sen jelentést, azért, nem is ismerte a vegyes bizottság mindkét része ezt az esetet: az egyik magyar határ­­átlépés, a másik pedig csempészet volt. Mivel ezen esetek a határincidensek anyagához tartoznak, meg­vizsgáltuk ezt a két ügyet is és jegyzőkönyvileg már elintéztük. A többi iratokat további tárgyalás végett áttettük az illetékes minisztériumokhoz. Most még Hidasnémeti határában vizsgálunk meg egy esetet ■és­ ma este befejezzük munkánkat. Rudnay Lajos kijelentette még, hogy az éjjelt ismét

Next