Nemzeti Ujság, 1923. május (5. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-01 / 98. szám
Kedd, 1923 május 1. NEMZETI ÚJSÁG i Az „Üdvhadsereg“ átlépte a magyar határt Látogatás Csopják vezérkari főnök főhadiszállásán — Harc a bűn ellen — Félóra az első rajvonalban — Gyuszika közvitéz — és a többiek (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A pesti utcán, néhány hét óta, különös idegenek állítják meg a járókelőket. Az egyenruhás, szenvedő arcú fiatalemberek az Üdvhadsereg katonái, akik nemrégiben alakult magyarországi szervezetük hivatalos lapját, a „Csatakiáltás“-t árusítják, amelyben a bűnökbe merült emberiséghez intéznek felhívást. Miután a közelmúltban egy ízben abban a megtisztelő kitüntetésben részesültem, hogy egy fegyveres okkultista alakulat tudtam és megkérdezésem nélkül magisztere segédpohárnokává nevezett ki, a véletlen titokzatos figyelmeztetésének tekintettem az alkalmat és az első üdvhadseregbeli közvitéztől megvásároltam a fölkínált nyomtatványt. A „Csatakiáltás“ kilencedik száma volt. A címlap egy erődre emlékeztető falrészt ábrázolt, hatalmas vaspántos ajtóval, amely előtt daliás hordár állt és tessékelte éppen befelé a lábaihoz roskadó jövevényt, aki a hátán egy kifogástalanul összecsomagolt huszonötkilós stanicliben hozta az élete bűnét. Átfutottam a négyoldalas lapocskát s miután a címlap alján vastag betűkkel figyelmeztetés állott, hogy „nem gondolod-e, hogy valamit neked is tenni kellene!“, elindultam, hogy felkutassam a hadsereg vezérkari főnökét, aki nyilvánvalóan azzal a céllal indította meg a pesti aszfalton is a háborút, hogy az evangélium fúvós zenekar mellett való hirdetésével és a saját külön hitének harminc és feleseivel lőjje romokká a bűn bevehetetlen várait. Csapják a nyugalmazott igehirdető A lap harmadik oldalán közölt felhívás igazit útba, amelyben ez áll: Felhívás! A magyarországi Üdvhadsereg szeretetteljes felhívást intéz olyan züllött énekes, zenész, színész, artista férfi vagy női személyhez, aki megutálta eddigi életét és azt hajlandó lenne jézusi szolgálatra felcserélni, hogy ezen óhajukat közöljék levélben az Üdvhadsereggel mennél előbb, saját érdekükben. (Budapest, VII., Dob-utca 70. sz.) Visszafordulok és elindulok a Dob-utca irányába. Odaérve, a házmesternél kopogok be: — Kovács Győző züllött zenész és sikkasztó magántisztviselő vagyok . . . — A másik ajtó! — fordul hátra s már tessékel is kifelé. Annál szívesebben fogadnak odaát. Fiatal férfi vezet be s amikor mondom, hogy kit keresek, örömmel ültet le. — Csapják Gábor vagyok, a mozgalom irányítója. Megkérem, ismertessen meg az akció céljával és eddigi magyarországi eredményeivel. Nem kéreti magát, ő is leül s néhány szóval mindent elmond: — A mozgalom megalapítója, Branwell Booth, az ő fia most a generálisunk. Célunk a száraz törvény előkészítése, tehát a teljes alkoholmertesség, a prostitúció elleni küzdelem és az evangélium tüntetésszerű hirdetése. Az apostolok és Krisztus tanítását ki akarjuk vinni az utcára, mert helytelennek tartjuk, hogy az igét beszorították a templomokba. A mozgalom jellege a harc és így katonai alapon szervezkedünk. Van trénünk, egészségügyi csapataink, gyalogságunk, huszárságunk és tüzérségünk. Tengeralatti és légi szolgálatra még nem rendezkedtünk be. Természetesen a belső szervezet is katonai. Van három millió katonánk és harminchétezer tisztünk. — Az ön rangjai — kérdem. — Még nincs. Én metodista igehirdető voltam, de otthagytam őket, mert az absztinenciával bizonyos mértékig hadilábon állanak. Roham a lebajok ellen Úgy látszik, nincs több mondanivalója, mert elhallgat és ujjaival dobol az asztalon. Újabb szót adok alá: — Ki kezdeményezte a mozgalmat Magyarországon? — Tavaly májusban tettük az első lépéseket. Itt járt Angliából J. D. Gauntlett kapitány, F. Derge Pennick őrnagy, szeptemberben pedig meglátogatott bennünket Fornachon kapitánynő. Katonánk eddig Magyarországon összesen százötven van, de ezek még csak rekruta-szallagot viselnek, mert az ünnepélyes beöltöztetés most májusban fog megtörténni. Én valószínűleg hadnagyi, esetleg kapitányi rangot kapok. Legénységünk valamennyi züllött ember volt, a mi propagandánk mentette meg őket az Üdvhadseregnek és az igaz életnek. Eddig körülbelül ötezer bűnös nőt látogattunk meg és énekkel és az ige hirdetésével vigasztaltuk meg a szerencsétleneket. A lebujokat és örömtanyákat rajtaütésszerüleg lepjük meg. Előőrseink rendszerint kikémlelik a terepet és a csapat az adott jelre rohamra indul. Az ütközetet énekkel vezetjük be s amikor látjuk, hogy az ellenség ereje megtört, az evangéliumból olvasunk. Ilyenkor valamennyien sírunk és nem egyszer megtörtént, hogy több részeg, aki néhány perccel azelőtt még szidott bennünket, az Írás szavainak hallatára zokogva borult az asztalra. Negyedóráig beszélgetünk még s amikor végül bucsuzom, ezekkel a szavakkal köszön el: — Ne dohányozzék, ne igyon uram, vagy ha elváltan él a feleségétől, jöjjenek el hozzánk, meg fogja látni, hogy a mienk az igazi élet. Felállók: : * : — Ne vegye tapintatlanságnak, de az utolsó szavából eszembe jutott még valami. Mondja meg őszintén, miből él? Elereszti a kezem és most már egészen átszellemül: — Hitből. — Még egyszer kérem, ne haragudjon, de úgy értettem, hogy a mai 2000 koronás zsiráfok mellett... A szemembe néz, úgy mondja: ----Nem fontos. Mi uram mindannyian kizárólag hitből élünk. A konyhán keresztül vezet kifelé. A tűzhely előtt ötéves forma gyerek ágaskodik, láthatólag csodálkozik, hogy az anyja olyan könnyedén forgatja a serpenyőben a húsdarabokat. Mert a középső, ha nem is akkora, amekkorából egy ezredet meg lehetne vendégelni, a fél kilót bizonyosan megüti és így Csapják testvérnek egyelőre csakugyan nem lehet különösebb oka a túlságos aggodalomra. Gyuszika megrepeszti a dobhártyám A Hársfa utca 33-ik számot keresem fel másnap, a baptista ház egyik külön termében hirdet toborzót este nyolcra a vezérkar lapja. Nincsenek ott, így megint csak Csopják testvérekhez állítok be. A zuhogó eső miatt néhány öregasszony és két-három fiatalember jelent csak meg a nyilvános előadáson. Éppen indulóban vannak. Sajnálom is, hogy valóban tiszteletreméltó és bölcs elhatározásukban zavarom őket. Mert Csopják testvér, ahogy megpillant, egy mozdulattal visszatereli az egész hadsereget és szó nélkül megadja a jelt. Dühös, majdnem gyűlölködő ordítással harsány Indulóra rendítenek rá. A második strófánál Csopják nem bír magával, holott a hangok már a menynyezetet ostromolják és felkapva az előtte álló kisgyereket, Gyuszikát, az asztal tetejére állítja. Gyuszika vörösre dagadt arccal sivit s amikor az ének odaér, hogy „Vehér és tűz zászlónk jele-he . . a „he“-t olyan meggyőződéssel leheli a fülembe, hogy a dobhártyám abban a pillanatban felmondja a szolgálatot. Csopják látható gyönyörűséggel élvezi a hatást s most már maga is feláll a székre: „Csak vidáman, mind vidáman jár az üdv hadserege. Csak vidáman, mind vidáman Vér és tűz zászlónk jele . . .“ ismétli a refrént az egész menetszázad. Most a sorokban a tüzérség is megmozdul. Férfibasszus kezd a „Napsugár“ című dalba. A hátam mögött a mezei ütegek is megszólalnak s az ágy fejénél két sebesültvivő neszel. Az ajtóból fordulok vissza. Csopják fekete ferencjózsef kabátjában a szekrény tetején áll. És körültekint a síkon. Az ütközet sorsa, úgy látszik, eldőlt. (BL) Az új Hamlet (A Nemzeti Színház hétfőn este új rendezéssel és új betanulásban mutatta be Shakespeare Hamlet-jét.) Jules Lemaitre, az elmés francia kritikus azt írta, hogy sejteni sem lehet, mit jelentett az a Hamlet, amelyet Shakespeare a maga korának írt. És Jules Lemaitre-nek ebben igaza van. Mit tudhatja a modern ember, mit akart mondani Shakespeare az Erzsébet-korabeli Londonnak! És tudhatjuk-e, mit értett abból, amit Shakespeare mondott, az Erzésbetkorabeli London? Az igazi remekműnek a természetéhez tartozik az, hogy egyre változik, hogy egyre belemagyaráznak, hogy minden kor és minden ízbt a maga képére formálja. Ez volt a sorsa Hamletnéle is háromszáz éve. Átalakították, saját használatukra gyúrták át színészek, rendezők, igazgatók. De ami talán legtöbbet ártott a Shakespeare-drámának, különösen pedig Hamletnek, az a függöny volt. A függöny finomságaitól fosztotta meg és fölösleges rekvizitummá degradálta shakespearei dráma olyan részeit, amelyek pedig szervesen hozzátartoznak a dráma konstrukciójához. A végén a díszletfestők és rendezők ambíciója olyan művészietlen expanzióban tört ki, hogy maga Shakespeare szinte már fölöslegessé vált a dekoratőrrel szemben. Elérkezett az a momentum, mikor kitűnő kritikusok fölvetették a kérdést: válasszunk a költő és a díszletfestő között. Megpróbálkoztak akkor, reakcióképen, a teljesen díszlet nélkül való Shakespeare-színpaddal, amely nem egyéb, mint a középkor hármas beosztású misztérium-színpada, díszlet nélkül. Ebben az időben ma egyik legjelesebb magyar Shakespeare-ismerőnk és tagadhatatlanul első színpadi teoretikusunk, a Nemzeti Színház mai igazgatója azt, hogy a díszített színpadon hamissá és fölöslegessé válnak a shake-spearei dráma Urai és dekoratív elemei, de fölöslegessé válnak azok a parallel-akciók is, melyeknek célja világosan és kimutathatóan az, hogy a függöny és díszlet nélkül való shakespeare színpadon az idő nyilását jelezzék. Azt a konklúziót is levonta azután ebből a megállapításából, hogy az igazi Shakespeare-t a maga teljességében, a dráma szerkezetének formásságát, túltömöttsége mellett is világos áttekinthetőségét csak úgy élvezhetjük ma is, ha a shakespearei drámát visszahelyezzük eredeti színpadéra. Hiszen a Shakespeare-színpadon nem is lehetett máskép szerkeszteni a drámát, csak úgy, ha a költő egyszerre több cselekménnyel és több színhellyel dolgozott. Ha most már a díszleten kívül még előfüggönnyel is tagoljuk a cselekményt, felvonásokra — felvonásokat Shakespeare nem ismert— akkor Hevesi szerint két időszámítás lesz a darabban: a shakespearei időszámítás és a mai. A teória eredménye az volt, hogy Hevesi megpróbálkozott a puritán, díszlettelen Shakespeare-színpaddal. De a közönség ízlése nem szankcionálta az érdekes kísérletet. A kiváló rendező most újra hozzányúlt Hamlethez és kénytelen volt megalkudni a viszonyokkal. Sajátságos kombinációját adja ez az új Hamlet-előadás a Shakespeare-színpadnak és a modern dekoratív színpadnak, ahogyan már a Nemzeti Színház Lear király és A velencei kalmár rendezésében láttuk. Csaknem megtartja a Shakespeare-színpad hármas térelosztását és ezzel sikerül a gyors színváltozások technikai problémáját elég szerencsésen megoldania. Ezenfelül nagy síkokkal dolgozik, egyszerűségre törekszik, hangsúlyt adva a szónak. Ezen a színpadon, ahol villámgyorsan követik egymást változó képek, nem fontos semmi más, mint a színész, aki a költő szavát tolmácsolja. Nagy kár, hogy ha Hevesi nem az anakronisztikus Shakespeare-korabeli kosztüm és a díszlettelen Shakespeare-színpad mellett döntött, hanem megalkudott a lehetőségekkel, akkor a dekoratív színpadon nem éreztette jobban a Hamlet-tragédia zordon hangulatát, legendás távolságait, északi komorságát és barbár nagyvonalúságát kosztümökben és maszkokban. Nagy erénye, kiemelkedő tulajdonsága ennek az új Hamlet-előadásnak, hogy rekonstruálta a szétszaggatott, átidomított, összevont, kiforgatott, színészi és dekoratív szempontok alá rendelt szöveg eredeti formáját, megértetve velünk a maga félig-meddig puritán, gyorsan változó színpadán sok homályos részletét a tragédiának, helyreállítva megszakított összefüggéseket, megvilágítva a shakespearei konstrukció szépségét, hangsúlyozva a shakespearei kompozíció zenei elemeit, a szimfónia szerkezetére emlékeztető világos struktúráját, a cselekmény egyre gyorsabbodó, szinte zeneileg érzékelhető ritmusát. Hamlet Shakespeare legtöbbet vitatott, leghomályosabb, legtöbbet magyarázott, legkevésbbé érthető drámája. Mégis ezt játszották legtöbbször a világon, mégis ezt szeretik legjobban. A Nemzeti Színház ma este úgy játszotta, a művészet legtisztább eszközeire appellálva, ahogyan Shakespeare szuverén képzelete megalkotta: egy lélek belső drámájának. A köznapi életben és az átlagos fantáziában a külső világ a maga gazdag történéseivel, mozgalmasságával sokkal hatalmasabb, mint az emberek belső világa. Shakespeare félelmetes akarata, lángelméjének szuggeszciója elhiteti velünk ennek a fordítottját. E tragédiában a belső világ irtóztató viharai, mozgalmai, történései mellett laposodnak el a külső valóságok. Az egész Hamlet-dráma tulajdonképen semmi más, mint néhány szükséges jelenettel megszakított monológ. Sorsa tehát e drámának egy színész tehetségéhez, képességeihez, nagyságához, lelki dimenzióihoz van kapcsolva. Ma este Ódry Árpád olyan új értelmezését adta Hamlet alakjának, hogy előtte minden filozófiai vagy esztétikai magyarázatnak, minden tudományos analízisnek el kell hallgatnia. Mindaz, amit a Shakespeare-kutatás a Hamlet-tragédia körül eddig végzett, konfúzusnak, átláthatatlannak tűnik föl e színészi intelligencia, e színészi intuíció munkájával szemben. Ebben a Hamletben nincsen semmi homályos, semmi zavaros vagy érthetetlen. Ez Shakespeare nagylelkű, előkelő, éleseszű, mélygondolkozású, nemesen érző Hamletje. Az a jellemrajz, amelyet Odry e szerepben ad nekünk, rövid ostrommal ejti meg képzeletünket. Gondolatok, indulatok titokzatos játéka folyik előttünk, amelyet oly nehéz volt eddig megértenünk, amíg e világító intelligencia, ez az átfogó nagy ösztön a maga fölényességével és világosságával még nem magyarázta nekünk. Megkapóan ábrázolja Hamlet magányosságát, lelki egyedülvalóságát, a külső és belső világ viszonyát Hamlet lelkében, nagy érzékenységét, amely összefügg és benne rezeg a cselekményeiben mindvégig. Egy-egy momentumban ennek az érzékenységnek a reakcióját milyen gyönyörűen érezteti, milyen megkapóan ábrázolja a lelkére mért csapásokat, azoknak művészies fokozását, amely a kör- 3 Egyetlen nap nincs drágulás nélkül Az élelmiszerpiac mai árai (A Nemzeti Őrség tudósítójától.) A vásárcsarnokokban hétfői hangulat borongott és a múlt hétről megmaradt árukkal hiába várták a vásárlókat. A kisebb viszontelárusítókon és a vendéglősökön kívül nem vásárolt senki. Természetesen a kereslet teljes hiánya sem akadályozhatta meg azt, hogy újabb drágulás ne történjék és a mai nap becsületét a borjúhús és a tojás mentette meg, amennyiben az előbbi ára 30, az utóbbié 1 koronával emelkedett. Árak a következők voltak: Hús: Marhahús 1190—1920, sertéshús 720—1800, borjúhús 900—3400, zsírszalonna 3460, zsír 2200—2300, hús 2100—2200, birkahús 1100—1300 korona. A tojás darabja 45 korona. A főváros tanácsa egyébként értesíti a közönséget, valamint a hatósági lisztárusítással foglalkozó kereskedőket, hogy a hatósági liszt árának kormányintézkedés folytán legutóbb történt felemelése következtében május elsejétől kezdve a finom rézszaliszt vagy búzadara ára a fogyasztók részére 190, a főzőliszt ára 143, a búza- vagy rozskenyérliszt ára 73 korona. A hatósági kenyér ára 80 korona.