Nemzeti Ujság, 1923. június (5. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

atakafi.úi^£L-—j T in-1 * * ..................­. ’ v / ■ V. évfolyam 122. szám. Ára hétköznap 50 K., vasárnap Szombat, 1923 junius 7 NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, V., « _ Előfizetési árs Egy hónapra 1000 korona, Honvéd-m 10. Tel.: 127—46, 127—47, 127—48. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP negyedévre 2800 korona. — Egyes szám ára 127—49 és J.66.Fiókkiadóhivatal:IT.,Duna­ u.6­­50 korona. — Ausztriában hétköznap 1500. Tel.: 128—08 és Teréz-körút 62. TeL: 121—49 rSsierkisitS: Tírr Béla. • rtk­í«» verkivitsi Tóth László dr. vasárnap 2000 osztrák korona. — Hirdetések Reklamációk: Telefon 19—25, / milliméteres díjszabás szerint. Denthy László ,.Nekünk magyaroknak, akik a színházzal n nemzeti célokat remélünk és fogunk is egy tö­kölhetni, sokkal fontosabb az, mint a német, francia vagy angol nemzetnek; nekünk az, ha akarjuk, letelünk egyik alapkövévé válhatik“ —- ezt mondja Bajza József 1839-ben a pesti Magyar Színházért írt szózatában. Ma, nyolc és fél évtized után igazabb és parancsolóbb, ikitat valaha, ez a meggyőződés, amely a „pesti játékszín“ egykori igazgatójának szavá­ból felénk cseng az eltűnt évek messzeségén át. De ha való az, hogy a magyarság jöven­dőjének egyik alapköve a színház,­ akkor igaz az is, hogy elkövetkezendő új ezredévünk hon­foglaló harcában vezéri rang illeti meg azt a férfiút, aki ezt az alapot rakja. Rakja pedig nem futóhomokra és nem elporló puha kőből,­­hanem az ősi magyar barna televény termő mélységeit kitárván kemény és ingathatatlan sziklából. ■ Ilyen vezért ünnepel ma este a magyar kul­túra serege. Férfiút, aki immáron egy negyed­század óta, soha nem csüggedő elszánt akarás­sal, soha nem lankadó tiszta lobogással s Ötindig élettel tajuló, esi és mégis friss tehetség-í­él rakja, csak rakja, tervezi, építi a magyar élek, a magyar művészet komoly és vidám színházait. Beöthy L­ászló most ötvenéves és huszonöt év óta tartja erős kezében a színházi, vezetés- kormánypálcáját. Az állomások, ame­lyeken e huszonöt esztendős úton áthaladt, a nehéz küzdelmek, a bátor kezdeményezések, a látnoki felfedezések, bukások és sikerek, ered­mények és kudarcok küzdelmes és dicsőséges, de mind­ig nagyszabású, nagyot akaró lélek mély­ távlatában merülnek fel. A huszonöt, év előtti Magyar Színház új és­­ friss zamata színját­szása, prézész és fiatalos lendülete, a megyén­­hedt népszínmű új feltámasztása Gárdonyi Gézám keresztül, a magyar közönség Shake­­speare-kultuszának új életrekeltése az újszerű groilus és Cressidáv­il a Nemzeti Színházban, nagyszerű magyar muzsikusnak, Kacsóti­ongrácnak felfedezése és az ő János vitézé­vel a könnyű magyar daljátéknak megterem­tése a Király Színházban, a modern színjátszás uj­ utainak megkeresése s a magyar dráma­­irás uj lehetőségeinek feltárása­­ ismét a Ma­gyar Színházban ezek a nagy mértföldkövek, amelyek Beöthy László mindig értékes és mun­­dúsan termő, költői hevületű és tiszta okos­ságát lelkének gyümölcsöző kivirágzásai. Az utolsó huszonöt évnek nincsen színházi eseménye, amelynek kialakulásában, nincsen színésze, írója, zeneszerzője, akinek fel­tűnésé­ben vagy alkotásában valahogyan, mint fel­fedező vagy mint nevelő, mint célkitű­ző vagy hibajavító, mint vezető vagy vetélytárs ne bátort volna Beöthy László csodálatos egyé­nisége. Ez az egyéniség pedig mindenekelőtt és mindenekfelett magyar. De a magyar szellem­nek az a nemesedett, magasabbrendű megtes­tesülése ő, amely az évszázadok során a Ba­lassi Bálintokban, a Bessenyei Györgyökben, a Kisfaludy Károlyokban, Bajza Józsefekben, Jókai Mórokban és a Beöthy Zsoltokban nyi­latkozott meg. Mert nem véletlen az, hogy ez a különleges és érdekes tehetség az ősi vérű, a történelmi hagyományú, a magyar földdel örök összeköttetésben élő magyar középosztály egyik fia. Ez a fajta, amely a múltból százados kultúrát hoz magával, amely a magyar urih­áz tiszta levegőjében növekedik s am­ely példáit és eszményeit kardfogó és toll forgató ősök nemes alakjaiban keresheti és találja it meg, amelyben a magyar fajiság nemcsak a vérség dolga, hanem megacélozódott meggyőződés is, —ez a­ középosztály az igazi tehetségek, az igazi al­kotóerők, az igazi férfiak hatalmas seregeit tev­­m®B ki magából a XIX. században. És ez adta az értékes, munkás, komoly, erős és alkotó szellemek legnagyobb részét a mai magyarság­nak is- Az ősi vér, a kalandos, a bravúros, a vakmerő, lobbanó és meleg szittya vér, a bölcs, a meggondolt, az ingathatatlan, a meg­törhetetlen lélek, a dalos, a forró, az álmodó magyar szív, mindez a sok tehetség fölényes mosolygó cáfolata az útszéli demagógiának, az otromba hazugságnál, hogy a nagy alkotó erőknek, a től ragyogó talentumoknak feltétle­nil a házmesterek és hordárok lakásaiban kel­lene születniük. Nem! Magyarország ezer esztendőn keresztül a csodás hősöknek és világitó szellemeknek ez­reit mutatta a világnak s ezeknek nagy része­­ ennek a hatalmas, hagyományhű, földimádó­­ középosztálynak gyermekei közül került ki, akik azonban az igazi demokrácia nevében mindig magukhoz tudták emelni, a maguk lel­kiségébe be tudták olvasztani azokat a tehetsé­geket ,akiknek a lángját a Gondviselés a nép egyszerű viskóiban gyújtotta meg. Beöthy Lászlóban ma nemcsak a szerencsés színházigazgatót, nemcsak az életet látó írót, nemcsak a pompás újságírót, nemcsak a töké­letes művészembert, hanem az ősi magyar föld fiát is köszöntjük ezen a helyen, aki új időkben uj feladatok között uj dicsőséget tudott sze­rezni a­­magyarságnak, uj teret a magyar szel­lemnek és uj elismerést a maga osztályának. A Beöthy Zsolt volga-pusztai lovasai közül való ő is. Azoknak egyike, akik nem szállnak le a lóról, hogy itt a tunya semmittevés Pató Pál­jai legyenek, hanem örök harcban, örök küz­désben élik ki magukat és akik néha friss, fiatal merészségükben, az örök szépért, az örök igaz­ért való hevületükben messze napnyugati tá­jakra portyáznak, hogy visszatérvén dús zsákr­mányukkal itt építsenek várat és templomot új ezer esztendő vélelmezésére s a magyar szellem halhatatlan dicsőségére. Köszöntjük őt szeretettel, tisztelettel, biza­lommal! (k t­. 1. —) Az antant kölcsönellenőrző bizottsága csak gazdasági ellenőrzést fog gyakorolni Páris, június 1. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése Berlinen át.) Francia politikai körökben úgy tudják, hogy a jóvátételi bizottság határozata értelmében szükséges magyarországi ellenőrzési intézkedések csupán gazdasági természetűek lesznek s első­sorban a korona stabilizlásának célját fogják szolgálni. Négyszeres rabógyilkosság kétszeres mérgezéssel, zsarolással és ok­irathamisítással Megtalálták a rákosszentmihályi villa áldozatainak holttestét -» A gyilkos beismerő vallomást tett . Sorozatos őrizetbevétel a rendőrségen A borzalmas bűntény újabb részletei ( A Nemzeti Újság tudósítójától.) Ma minden szem a rákosszentmihályi borzalmak háza felé tekint, amelyben elvetemült gonosztevők kiir­tottak egy egész családot s azonkívül még szá­mos más, eddig még ki nem derített bűntényt követtek el. A rémregények ijesztő történetei csak halvány gyermekmesék azokhoz az aljas és állati rablógyilkosságokhoz képest, amiket a rákosszentmihályi János­ utca 52. számú vil­lában követtek el. A legendák, amik a bűntény felfedezése után a városka lakosságának fantá­ziájában megszülettek, ma jórészt beigazolód­tak. A vizsgálat során négy személynek a holt­testét találták meg, de olyan gyam­okok is me­rültek fel, hogy még más gyilkosságokat is kö­vettek el a házban. Most, hogy beigazolódott a borzalmas gyanú, a környék lakói újabb és vé­­resebbnél­ véresebb bűntényekről mesélnek, szájról-szájra száll a hír, hogy a rablógyilko­sok barlangja volt a ház s a gonosztevők innen jártak bűncselekményeiket elkövetni. Annyi különös és titokzatos körülmény vár még tisz­tázásra, hogy az ügy felderítése napokig, sőt hetekig is eltarthat. Vallani kezd a gyilkos Szerdán még teljes homály fedte a halálvilla ese­ményeit, mert a csendőrség és a mátyásföldi rendőr­ség között felmerült „kanapékérdés” ”miatt nem lehe­tett komoly munkát végezni. Amikor az ügyészség utasítására a belügyminisztérium nyomozó­ osztálya vette kezébe az ügyet, a helyzet rögtön megváltozott. Szerdán este a rákosszentmihályi csendőrségről Mol­nár Tóth Józsefet átszállították a mátyásföldi kapi­tányságra, ahol vallani kezdték. Órák hosszáig tartó faggatás után a rablógyilkos halkan szótagolva a következőket mondotta: — Nem én követtem el a gyilkosságot, de tudom, hogy hol ásták el az öreg Saehmann holttestét. A helyet is meg tudnám mutatni . . . Sokszor voltam ott . . . Mert udvaroltam Küvesnének s a börzén is játszottunk . . . Egy este, a múlt év nyarán, amikor megérkeztem az udvarra, láttam, hogy világosság szűrődik ki az istálló ablakán. Benéztem az ablakon és­ láttam, hogy Lachmanné­ a terem jobb hátsó sar­kában, a jászol előtt térdel és imádkozik. Bementem hozzá, amikor meglátott, zavarba jött, majd kérdezős­­ködésemre elmondotta, hogy a férje nem utazott Amerikába, hanem ő és leánya ölték meg. Vizsgálat a halálvillában Űrnapján kora reggel a központi nyomozóosztály vizsgálatot vezető tagjai Mátyásföldre utaztak, hogy megkezdjék a helyszíni szemlét. Csövek Sándor dr. kerületi főkapitány, Mikes Gábor rendőrfőtanácsos, Kemény Gábor rendőrkapitány és tá fibb detektív vet­tek részt- a nyomozásban. Reggel 9 óra felé a mátyás­földi rendőrségről megindult a menet Rákosszent­mihály felé. Az ünneplőbe öltözött, falu lakossága megdöbbent kíváncsisággal nézte a hatósági szemé­lyek f elvonulását. A menet élén két fegyveres rendőr és detektívek felügyelete alatt haladt a megbilincselt éves rablógyilkos, Molnár Tóth József. A városka kerti házainak ablakaiból bátortalan szemek kísérték a szomorú menetet, mely épp akkor haladt el a vi­rágos kertek előtt, amikor a falucska templomának harangja Istent dicsérni hívta a falu lakosságát. A titkok házának udvarán ismét megkezdődött a vallatás. Mikes Gábor dr. főtanácsos és Kemény Gá­bor dr. kapitány faggatták a bestiális gonosztevőt, a­ki eleinte nevetve adta meg feleleteit. Sokáig taga­dott mindent, még azt is, amit előző este beismert. Később, hosszú rábeszélés után­ ezeket mondta: — Az öreg Lachmann holttestének az istállóban kell lenni, mert nekem ezt mondták. — Erre odavezették az istállóba, hol a jobb sarokba mutatva, igy szólt: — Itt kell lenni. Mikes Gábor dr. rendőrfőtanácsos utasította Sza­­botka János karmestert, hogy kezdjen ásni a meg­jelölt helyen. A munkás hozzáfogott az ásáshoz és a körü­lállók várakozó kíváncsisággal nézték mint dol­gozik. Amikor már egy méter mélyre jutott, apró mészdarabkák kerültek a napvilágra. — Meg van! — kiáltotta a munkás és tovább dol­gozott. Pár perc múlva borzalmas látvány, egy em­beri mell maradványai tűntek elő. Másfélméteres gö­dörben ott feküdt Laehmann András holtteste a félig oltott mész között. Az egész hulla összeszáradt, ki­szikkadt, a mész roncsolta szét. Újabb két gyilkosság A megrendítő felfedezés után a rablógyilkost is­­mét kivezették az istállóból és újból vallatni kezdték­. Szövek Sándor dr. főkapitány a lelkére beszélt, egy­másután a legkülönbözőbb kérdéseket tette fel. Mol­nár Tóth percről-percre megtörtebb és megtörtebb lett, majd sírni kezdett és zokogva mondta: — Be kell vallani az egészet. Néhány biztató szó hangzott el és az előbb még hetyke, cinikus gazember vallani kezdett. Még nem adta elő a tiszta igazságot, szépíteni akarta borzal­mas bűncselekményét, de már igazat is mondott. — Én öltem meg a fiatalasszonyt és itt ástam el a gruppok alatt. Az öregasszony biztatott fel, hogy öljem meg leányát és én hajlottam a csábításra. Be­csaltam Kövesnét a szobába, birkózni kezdtem vele, a sezlonra löktem, majd átlőttem a mellét. Alig végeztem vele, a szobába toppant a kis­fia, akit szin­tén megöltem. Az özvegyasszony holttestét még az éjszaka elástam a kertben, a fiú hulláját pedig egy bádogdobozba tettem, később lecinkeltem s napok múlva temettem el ott, ahol meg is találták. — Hol van Lachmanné? — hangzott a kérdés. — Ő is meghalt — felelte a gyilkos. — Mikor a vételárat követelte, megfojtottam. "Ezután a legnagyobb nyugalommal mondotta el, hogy Lachmannét Kispesten egy faházban földelte el. Kiássák a hullákat Mettlár Tóth kihallgatása után, közvetlen a ház mifieitt a­­ kertben egy á­láfúróval beültetett nagy keresztfű­^kis virágágyiégy én­ kezdték meg az ása­tást. A napszámos partere,amit 90—100 centiméterre díj

Next