Nemzeti Ujság, 1923. június (5. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-02 / 122. szám
atakafi.úi^£L-—j T in-1 * * ................... ’ v / ■ V. évfolyam 122. szám. Ára hétköznap 50 K., vasárnap Szombat, 1923 junius 7 NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, V., « _ Előfizetési árs Egy hónapra 1000 korona, Honvéd-m 10. Tel.: 127—46, 127—47, 127—48. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP negyedévre 2800 korona. — Egyes szám ára 127—49 és J.66.Fiókkiadóhivatal:IT.,Duna u.650 korona. — Ausztriában hétköznap 1500. Tel.: 128—08 és Teréz-körút 62. TeL: 121—49 rSsierkisitS: Tírr Béla. • rtkí«» verkivitsi Tóth László dr. vasárnap 2000 osztrák korona. — Hirdetések Reklamációk: Telefon 19—25, / milliméteres díjszabás szerint. Denthy László ,.Nekünk magyaroknak, akik a színházzal n nemzeti célokat remélünk és fogunk is egy tökölhetni, sokkal fontosabb az, mint a német, francia vagy angol nemzetnek; nekünk az, ha akarjuk, letelünk egyik alapkövévé válhatik“ —- ezt mondja Bajza József 1839-ben a pesti Magyar Színházért írt szózatában. Ma, nyolc és fél évtized után igazabb és parancsolóbb, ikitat valaha, ez a meggyőződés, amely a „pesti játékszín“ egykori igazgatójának szavából felénk cseng az eltűnt évek messzeségén át. De ha való az, hogy a magyarság jövendőjének egyik alapköve a színház, akkor igaz az is, hogy elkövetkezendő új ezredévünk honfoglaló harcában vezéri rang illeti meg azt a férfiút, aki ezt az alapot rakja. Rakja pedig nem futóhomokra és nem elporló puha kőből,hanem az ősi magyar barna televény termő mélységeit kitárván kemény és ingathatatlan sziklából. ■ Ilyen vezért ünnepel ma este a magyar kultúra serege. Férfiút, aki immáron egy negyedszázad óta, soha nem csüggedő elszánt akarással, soha nem lankadó tiszta lobogással s Ötindig élettel tajuló, esi és mégis friss tehetség-íél rakja, csak rakja, tervezi, építi a magyar élek, a magyar művészet komoly és vidám színházait. Beöthy László most ötvenéves és huszonöt év óta tartja erős kezében a színházi, vezetés- kormánypálcáját. Az állomások, amelyeken e huszonöt esztendős úton áthaladt, a nehéz küzdelmek, a bátor kezdeményezések, a látnoki felfedezések, bukások és sikerek, eredmények és kudarcok küzdelmes és dicsőséges, de mindig nagyszabású, nagyot akaró lélek mély távlatában merülnek fel. A huszonöt, év előtti Magyar Színház új és friss zamata színjátszása, prézész és fiatalos lendülete, a megyénhedt népszínmű új feltámasztása Gárdonyi Gézám keresztül, a magyar közönség Shakespeare-kultuszának új életrekeltése az újszerű groilus és Cressidávil a Nemzeti Színházban, nagyszerű magyar muzsikusnak, Kacsótiongrácnak felfedezése és az ő János vitézével a könnyű magyar daljátéknak megteremtése a Király Színházban, a modern színjátszás uj utainak megkeresése s a magyar drámairás uj lehetőségeinek feltárása ismét a Magyar Színházban ezek a nagy mértföldkövek, amelyek Beöthy László mindig értékes és mundúsan termő, költői hevületű és tiszta okosságát lelkének gyümölcsöző kivirágzásai. Az utolsó huszonöt évnek nincsen színházi eseménye, amelynek kialakulásában, nincsen színésze, írója, zeneszerzője, akinek feltűnésében vagy alkotásában valahogyan, mint felfedező vagy mint nevelő, mint célkitűző vagy hibajavító, mint vezető vagy vetélytárs ne bátort volna Beöthy László csodálatos egyénisége. Ez az egyéniség pedig mindenekelőtt és mindenekfelett magyar. De a magyar szellemnek az a nemesedett, magasabbrendű megtestesülése ő, amely az évszázadok során a Balassi Bálintokban, a Bessenyei Györgyökben, a Kisfaludy Károlyokban, Bajza Józsefekben, Jókai Mórokban és a Beöthy Zsoltokban nyilatkozott meg. Mert nem véletlen az, hogy ez a különleges és érdekes tehetség az ősi vérű, a történelmi hagyományú, a magyar földdel örök összeköttetésben élő magyar középosztály egyik fia. Ez a fajta, amely a múltból százados kultúrát hoz magával, amely a magyar uriház tiszta levegőjében növekedik s amely példáit és eszményeit kardfogó és toll forgató ősök nemes alakjaiban keresheti és találja it meg, amelyben a magyar fajiság nemcsak a vérség dolga, hanem megacélozódott meggyőződés is, —ez a középosztály az igazi tehetségek, az igazi alkotóerők, az igazi férfiak hatalmas seregeit tevm®B ki magából a XIX. században. És ez adta az értékes, munkás, komoly, erős és alkotó szellemek legnagyobb részét a mai magyarságnak is- Az ősi vér, a kalandos, a bravúros, a vakmerő, lobbanó és meleg szittya vér, a bölcs, a meggondolt, az ingathatatlan, a megtörhetetlen lélek, a dalos, a forró, az álmodó magyar szív, mindez a sok tehetség fölényes mosolygó cáfolata az útszéli demagógiának, az otromba hazugságnál, hogy a nagy alkotó erőknek, a től ragyogó talentumoknak feltétlenil a házmesterek és hordárok lakásaiban kellene születniük. Nem! Magyarország ezer esztendőn keresztül a csodás hősöknek és világitó szellemeknek ezreit mutatta a világnak s ezeknek nagy része ennek a hatalmas, hagyományhű, földimádó középosztálynak gyermekei közül került ki, akik azonban az igazi demokrácia nevében mindig magukhoz tudták emelni, a maguk lelkiségébe be tudták olvasztani azokat a tehetségeket ,akiknek a lángját a Gondviselés a nép egyszerű viskóiban gyújtotta meg. Beöthy Lászlóban ma nemcsak a szerencsés színházigazgatót, nemcsak az életet látó írót, nemcsak a pompás újságírót, nemcsak a tökéletes művészembert, hanem az ősi magyar föld fiát is köszöntjük ezen a helyen, aki új időkben uj feladatok között uj dicsőséget tudott szerezni amagyarságnak, uj teret a magyar szellemnek és uj elismerést a maga osztályának. A Beöthy Zsolt volga-pusztai lovasai közül való ő is. Azoknak egyike, akik nem szállnak le a lóról, hogy itt a tunya semmittevés Pató Páljai legyenek, hanem örök harcban, örök küzdésben élik ki magukat és akik néha friss, fiatal merészségükben, az örök szépért, az örök igazért való hevületükben messze napnyugati tájakra portyáznak, hogy visszatérvén dús zsákrmányukkal itt építsenek várat és templomot új ezer esztendő vélelmezésére s a magyar szellem halhatatlan dicsőségére. Köszöntjük őt szeretettel, tisztelettel, bizalommal! (k t. 1. —) Az antant kölcsönellenőrző bizottsága csak gazdasági ellenőrzést fog gyakorolni Páris, június 1. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése Berlinen át.) Francia politikai körökben úgy tudják, hogy a jóvátételi bizottság határozata értelmében szükséges magyarországi ellenőrzési intézkedések csupán gazdasági természetűek lesznek s elsősorban a korona stabilizlásának célját fogják szolgálni. Négyszeres rabógyilkosság kétszeres mérgezéssel, zsarolással és okirathamisítással Megtalálták a rákosszentmihályi villa áldozatainak holttestét -» A gyilkos beismerő vallomást tett . Sorozatos őrizetbevétel a rendőrségen A borzalmas bűntény újabb részletei ( A Nemzeti Újság tudósítójától.) Ma minden szem a rákosszentmihályi borzalmak háza felé tekint, amelyben elvetemült gonosztevők kiirtottak egy egész családot s azonkívül még számos más, eddig még ki nem derített bűntényt követtek el. A rémregények ijesztő történetei csak halvány gyermekmesék azokhoz az aljas és állati rablógyilkosságokhoz képest, amiket a rákosszentmihályi János utca 52. számú villában követtek el. A legendák, amik a bűntény felfedezése után a városka lakosságának fantáziájában megszülettek, ma jórészt beigazolódtak. A vizsgálat során négy személynek a holttestét találták meg, de olyan gyamokok is merültek fel, hogy még más gyilkosságokat is követtek el a házban. Most, hogy beigazolódott a borzalmas gyanú, a környék lakói újabb és véresebbnél véresebb bűntényekről mesélnek, szájról-szájra száll a hír, hogy a rablógyilkosok barlangja volt a ház s a gonosztevők innen jártak bűncselekményeiket elkövetni. Annyi különös és titokzatos körülmény vár még tisztázásra, hogy az ügy felderítése napokig, sőt hetekig is eltarthat. Vallani kezd a gyilkos Szerdán még teljes homály fedte a halálvilla eseményeit, mert a csendőrség és a mátyásföldi rendőrség között felmerült „kanapékérdés” ”miatt nem lehetett komoly munkát végezni. Amikor az ügyészség utasítására a belügyminisztérium nyomozó osztálya vette kezébe az ügyet, a helyzet rögtön megváltozott. Szerdán este a rákosszentmihályi csendőrségről Molnár Tóth Józsefet átszállították a mátyásföldi kapitányságra, ahol vallani kezdték. Órák hosszáig tartó faggatás után a rablógyilkos halkan szótagolva a következőket mondotta: — Nem én követtem el a gyilkosságot, de tudom, hogy hol ásták el az öreg Saehmann holttestét. A helyet is meg tudnám mutatni . . . Sokszor voltam ott . . . Mert udvaroltam Küvesnének s a börzén is játszottunk . . . Egy este, a múlt év nyarán, amikor megérkeztem az udvarra, láttam, hogy világosság szűrődik ki az istálló ablakán. Benéztem az ablakon és láttam, hogy Lachmanné a terem jobb hátsó sarkában, a jászol előtt térdel és imádkozik. Bementem hozzá, amikor meglátott, zavarba jött, majd kérdezősködésemre elmondotta, hogy a férje nem utazott Amerikába, hanem ő és leánya ölték meg. Vizsgálat a halálvillában Űrnapján kora reggel a központi nyomozóosztály vizsgálatot vezető tagjai Mátyásföldre utaztak, hogy megkezdjék a helyszíni szemlét. Csövek Sándor dr. kerületi főkapitány, Mikes Gábor rendőrfőtanácsos, Kemény Gábor rendőrkapitány és tá fibb detektív vettek részt- a nyomozásban. Reggel 9 óra felé a mátyásföldi rendőrségről megindult a menet Rákosszentmihály felé. Az ünneplőbe öltözött, falu lakossága megdöbbent kíváncsisággal nézte a hatósági személyek f elvonulását. A menet élén két fegyveres rendőr és detektívek felügyelete alatt haladt a megbilincselt éves rablógyilkos, Molnár Tóth József. A városka kerti házainak ablakaiból bátortalan szemek kísérték a szomorú menetet, mely épp akkor haladt el a virágos kertek előtt, amikor a falucska templomának harangja Istent dicsérni hívta a falu lakosságát. A titkok házának udvarán ismét megkezdődött a vallatás. Mikes Gábor dr. főtanácsos és Kemény Gábor dr. kapitány faggatták a bestiális gonosztevőt, aki eleinte nevetve adta meg feleleteit. Sokáig tagadott mindent, még azt is, amit előző este beismert. Később, hosszú rábeszélés után ezeket mondta: — Az öreg Lachmann holttestének az istállóban kell lenni, mert nekem ezt mondták. — Erre odavezették az istállóba, hol a jobb sarokba mutatva, igy szólt: — Itt kell lenni. Mikes Gábor dr. rendőrfőtanácsos utasította Szabotka János karmestert, hogy kezdjen ásni a megjelölt helyen. A munkás hozzáfogott az ásáshoz és a körülállók várakozó kíváncsisággal nézték mint dolgozik. Amikor már egy méter mélyre jutott, apró mészdarabkák kerültek a napvilágra. — Meg van! — kiáltotta a munkás és tovább dolgozott. Pár perc múlva borzalmas látvány, egy emberi mell maradványai tűntek elő. Másfélméteres gödörben ott feküdt Laehmann András holtteste a félig oltott mész között. Az egész hulla összeszáradt, kiszikkadt, a mész roncsolta szét. Újabb két gyilkosság A megrendítő felfedezés után a rablógyilkost ismét kivezették az istállóból és újból vallatni kezdték. Szövek Sándor dr. főkapitány a lelkére beszélt, egymásután a legkülönbözőbb kérdéseket tette fel. Molnár Tóth percről-percre megtörtebb és megtörtebb lett, majd sírni kezdett és zokogva mondta: — Be kell vallani az egészet. Néhány biztató szó hangzott el és az előbb még hetyke, cinikus gazember vallani kezdett. Még nem adta elő a tiszta igazságot, szépíteni akarta borzalmas bűncselekményét, de már igazat is mondott. — Én öltem meg a fiatalasszonyt és itt ástam el a gruppok alatt. Az öregasszony biztatott fel, hogy öljem meg leányát és én hajlottam a csábításra. Becsaltam Kövesnét a szobába, birkózni kezdtem vele, a sezlonra löktem, majd átlőttem a mellét. Alig végeztem vele, a szobába toppant a kisfia, akit szintén megöltem. Az özvegyasszony holttestét még az éjszaka elástam a kertben, a fiú hulláját pedig egy bádogdobozba tettem, később lecinkeltem s napok múlva temettem el ott, ahol meg is találták. — Hol van Lachmanné? — hangzott a kérdés. — Ő is meghalt — felelte a gyilkos. — Mikor a vételárat követelte, megfojtottam. "Ezután a legnagyobb nyugalommal mondotta el, hogy Lachmannét Kispesten egy faházban földelte el. Kiássák a hullákat Mettlár Tóth kihallgatása után, közvetlen a ház mifieitt a kertben egy áláfúróval beültetett nagy keresztfű^kis virágágyiégy én kezdték meg az ásatást. A napszámos partere,amit 90—100 centiméterre díj