Nemzeti Ujság, 1923. június (5. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 2323 június 2. 2 ásott le a föld alá, amikor kemény tárgyba ütközött az ásó. Kevéssel utóbb nagy bádoglemez tűnt fel a gödörben, majd átható bűz áradt szét a környéken. A bádoglemezt felemelték és ott feküdt a gödör fenekén Kövess Gyuláné erősen foszlásnak indult holtteste. A gyilkos remegő inakkal állt a sírverem előtt. Fiatal arcán pillanatok alatt száz és száz ránc képződött, halálsápadtan, szederjés ajakkal mondta: — Vezessenek el. Kenyeres Balázs orvosprofesszor kijelentette, hogy rögtön meg kell ejteni a boncolást, mert a hulla any­­nyira oszlásnak indult, hogy nem lehet várni vele. Kiemelték az ö­zvegyasszony holttestét, egy rögtön­zött asztalra tették, az orvostanár hozzá is fogott a hulla boncolásához. Megállapította, hogy a halált revolvergolyó okozta, mely a szívburkot ütötte át. A hulla négy hónapja feküdhetett a földben. A kö­vér nő holttestét száz és száz mérges légy szállta kö­rül, percről-percre jobban szétesett és az orvos, köz­egészségügyi szempontból elrendelte, hogy rögtön tegyék koporsóba és szállítsák ki a temetőbe, ami még aznap este meg is történt. Késő este fogtak hozzá Kispesten a Rózsa­ utca 34. számú ház fáskamrájában a negyedik holttset feltá­rásához. A munkások két és fél méter mélyen ástak le a földbe, amikor egy bádogládára bukkantak, eb­ben a ládában volt Laehmann Andrásné holtteste, akit legutoljára gyilkolt meg Molnár Tóth József. A legújabb részletek Még mindig nem sikerült teljes biztossággal meg­állapítani, hogy tulajdonképpen mi is történt a tit­kok házában. A nyomozati adatok alapján a Nemzeti I­rság munkatársa összeállította a sorozatos bűncse­lekményt, amely a János­ utca 52. számú ház meg­gyilkolt lakóival kapcsolatban van. Másfél évvel ezelőtt költöztek­ Rákosszentmihályra Lach­mannék, megvették a János­ utca 52. számú há­zat, hol nyugodtan éltek. A család nyugalmát azon­ban anyagi természetű dolgok megzavarták. Kövess­­né Lachmann András leánya az Amerikából hozott dollárokkal valutázni kezdett s több ízben vesztett is. A veszteségek miatt az öregember civódott leá­nyával s később ezek a veszekedések mindig súlyo­sabbak és súlyosabbak lettek. Sokszor előfordult, hogy az iszákos férfi,a­­ki féltette vagyonát, megverte leányát és feleségét. A családi perpatvarok még sűrűbbek lettek akkor, amikor Molnár Tóth József udvarolni kezdett az özvegyasszonynak és házasságot ígért neki, pedig felesége is van­ A házsártos és veszekedő természetű Laehmann András és családja között olyan éles ellenségeske­déssé fajult a viszálykodás, hogy az öreg mostoha­­leánya, Kövessné, apja meggyilkolására gondolt. Megbeszélték tervüket az Öregasszonnyal, ki szintén nem volt jó viszonyban a férjével s elhatározták, hogy megmérgezik az öreget. Megbízták Molnár Tóthot, hogy szerezzen mérget és ő meg is próbálko­zót ezzel. Elment egy fiatal medikushoz, akiről sej­tette, hogy tud mérget adni. A fiatalembernek száz­ötvenezer koronát ígért, ha olyan mérget ad, amely­től az öreg meghal. A medikus szerzett is a célra nagymennyiségű strichnint és átadta Molnár Tóth­­nak, ki hazavitte azt. A mérget beadták Laehmann Andrásnak, aki azonban nem halt meg tőle, csupán gyorporgörcsöt kapott. Néhány héttel később, újból megjelent a fiatalember lakásán és még erősebb mér­get kért azzal az ígérettel, ha sikerül végrehajtani a gyilkosságot, kifizeti neki a 150.000 koronát. A fiatal­ember veronait adott, de ezzel sem sikerült az öreget eltenni láb alól. A családban a veszekedések napi­renden voltak és egy ilyen veszekedés alkalmával Tóth azt a tanácsot adta Kövessnének, lőjjék agyon ijr.h­m.mint, úgy sokkal egyszerűbb eltüntetni az út­ból. Az asszonyok hajlottak a­ férfi szavára és a múlt év május 15-én délután­ 5 órakor Tóth browning pisz­tollyal letérítette a tömeg­gyilkosság első áldozatát. A bestiális vérengzés után a holttestet kivitték az udvarban­ lévő lakhatatlan kamraszerű házikóba, melynek egyik szárnyán régóta nem használt istálló volt. A helyiség bal hátsó sarkában mély gödröt ástak, és Laehmann András holttestét a gödörbe­­dob­ták, majd oltatlan meszet szórtak fölébe, leöntöttek vízzel és betemették­ a gödröt. Molnár Tóth József azután hozzáfogott terve megvalósításához, az ame­rikai család vagyonának megszerzéséhez. A két nő rettegett, hogy bűncselekményük napfényre kerül, engedték kizsarolni magukat. A tömeggyilkos nem érte be, hogy sok pénzt zsarolt ki a megrémült asz­­szonyoktól­, ki akarta egészen fosztani őket. Aján­latot tett, hogy megveszi a házat nyolc és félmillió koronáért s a nők el is fogadták az ajánlatot. Az adás-vételt nem lehetett egykönnyen lebonyolítani, mert a ház Laehmann András nevére volt írva. Tóth József, hogy sikerüljön az üzletet, mégis lebonyolí­tani, barátját, Kanizsai Dezsőt kérte fel, hogy hami­sítsa az öreg aláírását. Kanizsai hajlandónak mutatkozott az okirathami­­sításra, annál is inkább, mert ingyen lakást, havi 261­00 koronát és sok pénzt ígért neki . . . Január közepe táján Tóth rábírta az öregasszonyt, költözzék be Budapestre a flam­ra-szállodába és ma­radjon ott mindaddig, míg lebonyolítják az üzletet és utána Amerikába költözhetik. Az öregasszony be is jött a fővárosba, leánya és kis­fia azonban még kint­ maradtak, hogy a hurcolkodással járó dolgokat elintézzék. Január 20-án estefelé Tóth kiment Rákos­­szentmihályra és a lakás ebédlőjében brov­­ning­­pisztollyal átlőtte Kövessné mellét, aki holtan esett a pamlagra. A gyilkosság elkövetése előtt Budapesten, Czier Gusztáv bádogosmesternél, kinek a József-körút és Baross-utca sarkán van az üzlete, egy nagy bádog­dobozt készíttetett, amelyet már előre odaszállított Szentmihályra, hogy abba helyezhesse el a hullát Úgy látszik, ekkor csak egy gyilkosságra készü­lt és Kövessné számára készíttette el a bádogkoporsót. Tes­tének végrehajtásakor azonban a szobába jött Kö­vessné kisfia, akit szintén letem­et. Az özvegyasszony holttestét kivitte a ház udvarára, gödröt ásott neki, majd elföldelte és virágot ültetett a sír fölé. A fiú hulláját a bádogdobozba tette, le­­cinezte és egy időre a pincében helyezte el. Napok múlva az udvari ház konyhájában ásott gödröt Kövess Gyulának. A kettős gyilkosság után Tóth visszatért a fővárosba, azt mondta az öregasszony­nak, hogy leánya és unokája Romániába utaztak, őt pedig kicsalta Rákosszentmihályra. Lachmanné február elején ki is ment, de amikor lakásuk ebédlőjébe lépett, a tömeggyilkos egy zsine­get rántott elő, azt az öregasszony nyakába dobta,­­majd a sezlonra teperte és megfojtotta. Kanizsai Dezső ekkor lépett a szobába és­­ vele együtt helyez­ték el Lachmanné holttestét egy nagy bádogdobozba, amelyet Tóth Czier Gusztáv bádogosmesternél ren­delt. A­ bádogkoporsót levitték a ház pincéjébe, be­­cinezték és el akarták temetni, de tervüket nem mer­ték végrehajtani, mert a környékben már élénkebb volt az élet, a villák kertjeiben dolgozni kezdtek és attól féltek, hogy meglátják őket. A bádogdobozt ott hagyták a pincében. Kanizsaiék beköltöztek a házba és ettől az időtől kezdve még hangosabb ddridék színhelye volt a­ borzalmak háza. Molnár az időközben ráíratott villát árulni kezdte , és­­akadt is vevő Szántó nagykereskedő személyében. A ház új tulajdonosa be akart költözni a villába és ezért Kanizsaiéknak el kellett hagyni a lakást. A még ott levő bádogdobozt a hurcolkodás alkalmával Tóth budapesti lakására szállították és a ház padlá­sán helyezték el. Időközben a gyilkosnak eszébe ju­tott, hogy 1915-ben­ a gyű­jtőfogházban, hol lopás, miatt volt, megismerkedett Szegi Alajosnéval, aki Kispesten, Rózsa­ utca 34. számú házban lakik. Ki­vitte a holttestet Szegiék lakására, megkérte az ott­hon tartózkodó Szegi Margitot, hogy a­ nála lévő lá­dát hadd ássa el faházukban. A leány ezt meg is en­gedte, amiért 50.060 koronát kapott. A gyikosságok elkövetése után meg akart szökni,, azonban ez nem sikerült". A rendőrségen kihallgatták­ Böhm Imrét, akit arra akart megkérni elfogatása­­után, hogy fűrészelje le a bilincsét. Előállították Czier Gusztáv bádogost is, kit kihallgatása után el­bocsátottak. A rendőrség a Szegi családot őrizetbe vette.. A gyanúsítottakat egyelőre őrizetben tartják. Az előjelekből ítélve, holnap újabb meglepetések is­ következnek. Péterfia Gyula. K­ierélssa resile* a l&iSvtseioHérvésí Egyes&re­híven százaláhhö!­erneneh a renahiviSii segély!­­ Holnap anhél lesz a fövörosi választásokról - a csütörtöki minisztertanács a politikai­ törekvések ellen (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Csütörtökön dél­ben Bethlen István gróf miniszterelnök elnöklésével minisztertanács volt, melyen Kolltay Tibor pénzügy­­miniszter tett előterjesztést a tisztviselők fizetésének rendezéséről a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségé­nek memoranduma alapján. A minisztertanács a pénzügyminiszter előterjesztésére elhatározta, hogy a tisztviselők drágasági segítségét 50 százalékkal föl­emeli és meghatalmazást kér a nemzetgyűléstől a tisztviselők fizetésének generális rendezésére. Elhatá­rozta még a minisztertanács, hogy minden hónap má­sodik minisztertanácsán automatikusan foglalkozik a tisztviselőkérdéssel és mérlegelni fogja szükségesre a drágaság emelkedése következtében az illetmények további emelése. A kiadott hivatalos értesítés szerint, amilyen fontosnak tekinti a kormány ezt a problémát és amilyen­ jóin­dulattal kívánja felkarolni az államkincstár teljesitő­­■képessé gének határai között a tisztviselői kar jogos és méltányos igényeit, annyira kárhoztatandónak és emelendőnek tartja azt a törekvést, amely minden­áron politikumot óhajt ebbe­ a kérdésbe belevinni. A­­­minisztertanács ebből kifolyólag elhatározta, hogy amennyiben a jövőben a legutóbbi gyűlésen­ történ­tekhez hasonló események és jelenségek fordulnának elő, azokkal szemben a legnagyobb eréllyel és hatá­rozottsággal fog fellépni és eljárni. P­l . • • Bethlen István gróf miniszterelnök kedden fogja a nemzetgyűlést tájékoztatni a kölcsönüggyel kapcso­latos külföldi tárgyalásokról, úgy hogy az egységes párt válságának és a politikai életnek tengelyévé jelenleg a kölcsön ügye és a vál­asztói név­jegyzékek dolga lett. A választói névjegyzékek dolgában ki­adandó pótrendeletről a belügyminiszter holnap­­tá­jékoztatja­­ a liberális ellenzéket. A földbirtokreform, novella ügye lényegesen veszített politikai jellegéből azáltal, hogy a miniszterelnök ezt a kérdést, amely annyi port vert fel és amely sorompóba szorította az összes érdekelt, feleket a földmiv­elésügyi miniszter­rel egyetértésben óhajtja megoldani.­­ A kormány egyébként ma este megtartotta szolgác­sós­ heti minisztertanácsot, amelyen kizárólag folyó ügyekkel foglalkoztak. Tóth József emlékezete tíz évforduló a temetőben és a Nemzeti Színházban (A Nemzeti Újság tudósítójától.)­ A ma­gyarság ünneplő megemlékezéssel hódolt m­a egy nagy szülész sírja előtt. Az ötvenhárom esztendeje porrá vált Tóth József több volt ki­tűnő színésznél- ő maradandót teremtett, ma­radandót alkotott. Az ő hatása, az ő életműve nem enyészett el fizikumának korai elmúlásá­val. A­ természetes emberábrázolás stílusát ő teremtette meg a magyar színpadon és minden, ami utána következett, az ő művészete és pél­dája gazdag inspirációjából táplálkozott. Hevesi Sándor szépen, okosan mondott el ma Tóth József sírjánál egy nagy igazságot: a Nemzeti Színház nemcsak azokból áll,­­ a Nem­zeti Színházat nemcsak azok csinálják, akik élnek és működnek, hanem azokból is, akik halattok bár, de művészetük gazdag emlékeivel értékeket hagytak a későbbi generációkra, pél­dát, tanítást­, okulást, tradíciót. A magyarság pedig ború­s , napjaiban , felemelkedő lélekkel megy el az ilyen sírokhoz, ahol olyan szép, olyan példa­adó, olyan tiszta és nemes élet földi része pihen, mint a Tóth Józsefé. A sírnál Ma délelőtt 10 órakor a Kerepesi­ úti temetőben, ott abban a nevezetes parcellában, ahol egymás mellett pihennek a magyar színjátszás és a magyar iroda­lom legnagyobb nevei, előkelő, válogatott közönség állta körül Tóth József borostyánnal borított klasz­­szikus szépségű sírkövét. Ebben a kétszáz főnyi közönségben nem voltak bámész névtelenek, csupa nagy, ismert név, a­ szellem kiválóságai voltak együtt, hogy hódoljanak Tóth József elmúlhatatlan emlékének. Hevesi Sándor dr. igazgató vezetésével teljes számmal ott állottak a Nemzeti Színház tag­jai, közöttük Rákosi Szidi, Fáy Szeréna, Csillag Teréz, Hettyey Aranka, Csathó Káímán, Gyenes László, Mészáros Lajos, Pataky József, Gál Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Horváth Jenő, Petites Imre, ■ Bernyén Mari, Nagy Adorján, Vízvári Mariska, Bar­­tos Gyula, Tóth József családjából ott láttuk Tóth Imre udvari tanácsost,, a Színművészeti Akadémia igazgatóját feleségével és­ fiával, Tóth ■ László dr.­­ral,­­ a művész fiát, menyét és unokáját. Ott láttuk ,özv. Tóth Kázmérnét, Kisfaludy Kálmán dr. minisz­teri tanácsost, a kultuszminiszter képviseletében, Kéky Lajos egyetemi tanárt, Boytha József dr.-t, Szukováthy Imre dr.-t. A Nemzeti Színház tagjai különös­ szeretettel vették körül Rákosi Szidit és Helven Laurát, Tóth József két tanítványát. Rajtuk kívül már senki sem él, ak­i Tóth József keze alatt nőtt színésszé. A Nemzeti Színház­­nevében Hevesi Sándor mondott gondolatokban gazdag beszédet. A Nemzeti Színház történetében Tóth József az a ma­gyar színész, — mondotta — akinek élete pályája, művészete csak a legnagyobb és legkomolyabb re­gényíró életével és törekvéseivel hasonlítható össza. Ő nem sikert keresett, hanem az embert,­ mint lelki és művészi rejtélyt. Soha előtte magyar színész nem hatolt ilyen mélyre és nem tört ilyen magasra. A Nemzeti Színház Vele­ jutott föl a legmagasabb csúcsra, ahová színház feljuthat. Halottak nyargal­nak a mi hadseregünk élén — folytatta —, halot­tak, akik velünk élnek, akik értünk harcolnak, akik soha, meg nem halnak. Nem játszhatunk­­ Shake­­spearet, Katonát, Molieret, hogy előttünk ne álljon, ne inspiráljon Tóth József, aki hetven évvel ezelőtt ott állott, ahová a Nemzeti Színházat mi el akarjuk vinni. .....­­ • Hevesi beszéde után Mihályffy Károly a Nemzeti Színház tagjai nevében mondott szép, lelkes, szava­kat. Kéky Lajos dr., a Színművészeti­ Akadémia, Né­gyesen Imre polgármester Tóth József szülővárosa. Szentes nevében, Molnár Dezső dr. a Színész Szövet­ség, Balassa Imre pedig a Magyarországi Újságírók Egyesülete, az Otthon­írók és Hírlapírók Köre és a Budapesti Színházi Kritikusok Szindikátusa nevében mondott beszédet. A szónokok megkoszorúzták Tóth József sírját és mire a virágok, a babér- és a selyem­­szalagok elborították a hantot, a Nemzeti Színház tagjai elénekelték a Szózatot. A kegyeletes - temetői ünnepség ezzel a fenséges akkorddal fejeződött be. A díszelőadás A Nemzeti Színházban este 7 órakor díszelőadás volt Tóth József születésének századik évfordulóján. A nézőtéren sok kedves, régi arcot láttunk, öreg urakat-finom dámákat, akik talán egy évtizede nem voltak már színházban és most könnyes szemmel jöttek el az ő szeretett, egyetlen Nemzeti Színházuk családi ünnepére. Hét órakor a zenekar a­ Szózatot , intonálta, mire a közönség, élén a kormányzóval, ■ fölemelkedett helyéről és a függöny szétlebbent. A színpad díszhelyén, hatásos megvilágításban Izsó Miklós híres fehérmárvány mellszobra, Tóth József képmása volt fölállítva. A szobor talapzata virágok­kal volt diszitve, alatta pedig a Nemzeti Színház piros-fehér-zöld selyemszalaggal díszített hatalmas babérkoszorúja, pihent. A szobor körül a Nemzeti Színház művészei és művésznői félköralakban he­lyezkedtek el. A zenekar akkordjaiba beleszárnyalt , az ő énekük, ahogyan a szobornak, az ötvenhárom éve elporlott nagy művész, az igaz magyar ember szinte megszólaló képmásának Kölcsey fohászával tisztelegtek. Azután Hevesi Sándor dr.­ igazgató előrelépett és felolvasta nagyszabású, klasszikus szépségű és megkapó emlékbeszédét Tóth Józsefről. Az emlékbeszédet lapunk vasárnapi számában a tárca rovatnban közöljük. Közben megható és szív­hez,szóló jelenet tanúi vagyunk. Az igazgató meg­emlékezik a nagy mester nagy tanítványáról, Helvey Lauráról. Helvey Laura, aki tíz éve nyugdíjban van már, mint a Nemzeti Színház, örökös tagja, ott ül a művésznők között. Nevének említésére menydorgó -' . . . •

Next