Nemzeti Ujság, 1923. június (5. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-02 / 122. szám
NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 2323 június 2. 2 ásott le a föld alá, amikor kemény tárgyba ütközött az ásó. Kevéssel utóbb nagy bádoglemez tűnt fel a gödörben, majd átható bűz áradt szét a környéken. A bádoglemezt felemelték és ott feküdt a gödör fenekén Kövess Gyuláné erősen foszlásnak indult holtteste. A gyilkos remegő inakkal állt a sírverem előtt. Fiatal arcán pillanatok alatt száz és száz ránc képződött, halálsápadtan, szederjés ajakkal mondta: — Vezessenek el. Kenyeres Balázs orvosprofesszor kijelentette, hogy rögtön meg kell ejteni a boncolást, mert a hulla anynyira oszlásnak indult, hogy nem lehet várni vele. Kiemelték az özvegyasszony holttestét, egy rögtönzött asztalra tették, az orvostanár hozzá is fogott a hulla boncolásához. Megállapította, hogy a halált revolvergolyó okozta, mely a szívburkot ütötte át. A hulla négy hónapja feküdhetett a földben. A kövér nő holttestét száz és száz mérges légy szállta körül, percről-percre jobban szétesett és az orvos, közegészségügyi szempontból elrendelte, hogy rögtön tegyék koporsóba és szállítsák ki a temetőbe, ami még aznap este meg is történt. Késő este fogtak hozzá Kispesten a Rózsa utca 34. számú ház fáskamrájában a negyedik holttset feltárásához. A munkások két és fél méter mélyen ástak le a földbe, amikor egy bádogládára bukkantak, ebben a ládában volt Laehmann Andrásné holtteste, akit legutoljára gyilkolt meg Molnár Tóth József. A legújabb részletek Még mindig nem sikerült teljes biztossággal megállapítani, hogy tulajdonképpen mi is történt a titkok házában. A nyomozati adatok alapján a Nemzeti Irság munkatársa összeállította a sorozatos bűncselekményt, amely a János utca 52. számú ház meggyilkolt lakóival kapcsolatban van. Másfél évvel ezelőtt költöztek Rákosszentmihályra Lachmannék, megvették a János utca 52. számú házat, hol nyugodtan éltek. A család nyugalmát azonban anyagi természetű dolgok megzavarták. Kövessné Lachmann András leánya az Amerikából hozott dollárokkal valutázni kezdett s több ízben vesztett is. A veszteségek miatt az öregember civódott leányával s később ezek a veszekedések mindig súlyosabbak és súlyosabbak lettek. Sokszor előfordult, hogy az iszákos férfi,aki féltette vagyonát, megverte leányát és feleségét. A családi perpatvarok még sűrűbbek lettek akkor, amikor Molnár Tóth József udvarolni kezdett az özvegyasszonynak és házasságot ígért neki, pedig felesége is van A házsártos és veszekedő természetű Laehmann András és családja között olyan éles ellenségeskedéssé fajult a viszálykodás, hogy az öreg mostohaleánya, Kövessné, apja meggyilkolására gondolt. Megbeszélték tervüket az Öregasszonnyal, ki szintén nem volt jó viszonyban a férjével s elhatározták, hogy megmérgezik az öreget. Megbízták Molnár Tóthot, hogy szerezzen mérget és ő meg is próbálkozót ezzel. Elment egy fiatal medikushoz, akiről sejtette, hogy tud mérget adni. A fiatalembernek százötvenezer koronát ígért, ha olyan mérget ad, amelytől az öreg meghal. A medikus szerzett is a célra nagymennyiségű strichnint és átadta Molnár Tóthnak, ki hazavitte azt. A mérget beadták Laehmann Andrásnak, aki azonban nem halt meg tőle, csupán gyorporgörcsöt kapott. Néhány héttel később, újból megjelent a fiatalember lakásán és még erősebb mérget kért azzal az ígérettel, ha sikerül végrehajtani a gyilkosságot, kifizeti neki a 150.000 koronát. A fiatalember veronait adott, de ezzel sem sikerült az öreget eltenni láb alól. A családban a veszekedések napirenden voltak és egy ilyen veszekedés alkalmával Tóth azt a tanácsot adta Kövessnének, lőjjék agyon ijr.hm.mint, úgy sokkal egyszerűbb eltüntetni az útból. Az asszonyok hajlottak a férfi szavára és a múlt év május 15-én délután 5 órakor Tóth browning pisztollyal letérítette a tömeggyilkosság első áldozatát. A bestiális vérengzés után a holttestet kivitték az udvarban lévő lakhatatlan kamraszerű házikóba, melynek egyik szárnyán régóta nem használt istálló volt. A helyiség bal hátsó sarkában mély gödröt ástak, és Laehmann András holttestét a gödörbedobták, majd oltatlan meszet szórtak fölébe, leöntöttek vízzel és betemették a gödröt. Molnár Tóth József azután hozzáfogott terve megvalósításához, az amerikai család vagyonának megszerzéséhez. A két nő rettegett, hogy bűncselekményük napfényre kerül, engedték kizsarolni magukat. A tömeggyilkos nem érte be, hogy sok pénzt zsarolt ki a megrémült aszszonyoktól, ki akarta egészen fosztani őket. Ajánlatot tett, hogy megveszi a házat nyolc és félmillió koronáért s a nők el is fogadták az ajánlatot. Az adás-vételt nem lehetett egykönnyen lebonyolítani, mert a ház Laehmann András nevére volt írva. Tóth József, hogy sikerüljön az üzletet, mégis lebonyolítani, barátját, Kanizsai Dezsőt kérte fel, hogy hamisítsa az öreg aláírását. Kanizsai hajlandónak mutatkozott az okirathamisításra, annál is inkább, mert ingyen lakást, havi 26100 koronát és sok pénzt ígért neki . . . Január közepe táján Tóth rábírta az öregasszonyt, költözzék be Budapestre a flamra-szállodába és maradjon ott mindaddig, míg lebonyolítják az üzletet és utána Amerikába költözhetik. Az öregasszony be is jött a fővárosba, leánya és kisfia azonban még kint maradtak, hogy a hurcolkodással járó dolgokat elintézzék. Január 20-án estefelé Tóth kiment Rákosszentmihályra és a lakás ebédlőjében brovningpisztollyal átlőtte Kövessné mellét, aki holtan esett a pamlagra. A gyilkosság elkövetése előtt Budapesten, Czier Gusztáv bádogosmesternél, kinek a József-körút és Baross-utca sarkán van az üzlete, egy nagy bádogdobozt készíttetett, amelyet már előre odaszállított Szentmihályra, hogy abba helyezhesse el a hullát Úgy látszik, ekkor csak egy gyilkosságra készült és Kövessné számára készíttette el a bádogkoporsót. Testének végrehajtásakor azonban a szobába jött Kövessné kisfia, akit szintén letemet. Az özvegyasszony holttestét kivitte a ház udvarára, gödröt ásott neki, majd elföldelte és virágot ültetett a sír fölé. A fiú hulláját a bádogdobozba tette, lecinezte és egy időre a pincében helyezte el. Napok múlva az udvari ház konyhájában ásott gödröt Kövess Gyulának. A kettős gyilkosság után Tóth visszatért a fővárosba, azt mondta az öregasszonynak, hogy leánya és unokája Romániába utaztak, őt pedig kicsalta Rákosszentmihályra. Lachmanné február elején ki is ment, de amikor lakásuk ebédlőjébe lépett, a tömeggyilkos egy zsineget rántott elő, azt az öregasszony nyakába dobta,majd a sezlonra teperte és megfojtotta. Kanizsai Dezső ekkor lépett a szobába és vele együtt helyezték el Lachmanné holttestét egy nagy bádogdobozba, amelyet Tóth Czier Gusztáv bádogosmesternél rendelt. A bádogkoporsót levitték a ház pincéjébe, becinezték és el akarták temetni, de tervüket nem merték végrehajtani, mert a környékben már élénkebb volt az élet, a villák kertjeiben dolgozni kezdtek és attól féltek, hogy meglátják őket. A bádogdobozt ott hagyták a pincében. Kanizsaiék beköltöztek a házba és ettől az időtől kezdve még hangosabb ddridék színhelye volt a borzalmak háza. Molnár az időközben ráíratott villát árulni kezdte , ésakadt is vevő Szántó nagykereskedő személyében. A ház új tulajdonosa be akart költözni a villába és ezért Kanizsaiéknak el kellett hagyni a lakást. A még ott levő bádogdobozt a hurcolkodás alkalmával Tóth budapesti lakására szállították és a ház padlásán helyezték el. Időközben a gyilkosnak eszébe jutott, hogy 1915-ben a gyűjtőfogházban, hol lopás, miatt volt, megismerkedett Szegi Alajosnéval, aki Kispesten, Rózsa utca 34. számú házban lakik. Kivitte a holttestet Szegiék lakására, megkérte az otthon tartózkodó Szegi Margitot, hogy a nála lévő ládát hadd ássa el faházukban. A leány ezt meg is engedte, amiért 50.060 koronát kapott. A gyikosságok elkövetése után meg akart szökni,, azonban ez nem sikerült". A rendőrségen kihallgatták Böhm Imrét, akit arra akart megkérni elfogatásaután, hogy fűrészelje le a bilincsét. Előállították Czier Gusztáv bádogost is, kit kihallgatása után elbocsátottak. A rendőrség a Szegi családot őrizetbe vette.. A gyanúsítottakat egyelőre őrizetben tartják. Az előjelekből ítélve, holnap újabb meglepetések is következnek. Péterfia Gyula. Kierélssa resile* a l&iSvtseioHérvésí Egyes&rehíven százaláhhö!erneneh a renahiviSii segély! Holnap anhél lesz a fövörosi választásokról - a csütörtöki minisztertanács a politikai törekvések ellen (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Csütörtökön délben Bethlen István gróf miniszterelnök elnöklésével minisztertanács volt, melyen Kolltay Tibor pénzügyminiszter tett előterjesztést a tisztviselők fizetésének rendezéséről a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségének memoranduma alapján. A minisztertanács a pénzügyminiszter előterjesztésére elhatározta, hogy a tisztviselők drágasági segítségét 50 százalékkal fölemeli és meghatalmazást kér a nemzetgyűléstől a tisztviselők fizetésének generális rendezésére. Elhatározta még a minisztertanács, hogy minden hónap második minisztertanácsán automatikusan foglalkozik a tisztviselőkérdéssel és mérlegelni fogja szükségesre a drágaság emelkedése következtében az illetmények további emelése. A kiadott hivatalos értesítés szerint, amilyen fontosnak tekinti a kormány ezt a problémát és amilyen jóindulattal kívánja felkarolni az államkincstár teljesitő■képessé gének határai között a tisztviselői kar jogos és méltányos igényeit, annyira kárhoztatandónak és emelendőnek tartja azt a törekvést, amely mindenáron politikumot óhajt ebbe a kérdésbe belevinni. Aminisztertanács ebből kifolyólag elhatározta, hogy amennyiben a jövőben a legutóbbi gyűlésen történtekhez hasonló események és jelenségek fordulnának elő, azokkal szemben a legnagyobb eréllyel és határozottsággal fog fellépni és eljárni. Pl . • • Bethlen István gróf miniszterelnök kedden fogja a nemzetgyűlést tájékoztatni a kölcsönüggyel kapcsolatos külföldi tárgyalásokról, úgy hogy az egységes párt válságának és a politikai életnek tengelyévé jelenleg a kölcsön ügye és a választói névjegyzékek dolga lett. A választói névjegyzékek dolgában kiadandó pótrendeletről a belügyminiszter holnaptájékoztatja a liberális ellenzéket. A földbirtokreform, novella ügye lényegesen veszített politikai jellegéből azáltal, hogy a miniszterelnök ezt a kérdést, amely annyi port vert fel és amely sorompóba szorította az összes érdekelt, feleket a földmivelésügyi miniszterrel egyetértésben óhajtja megoldani. A kormány egyébként ma este megtartotta szolgácsós heti minisztertanácsot, amelyen kizárólag folyó ügyekkel foglalkoztak. Tóth József emlékezete tíz évforduló a temetőben és a Nemzeti Színházban (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A magyarság ünneplő megemlékezéssel hódolt ma egy nagy szülész sírja előtt. Az ötvenhárom esztendeje porrá vált Tóth József több volt kitűnő színésznél- ő maradandót teremtett, maradandót alkotott. Az ő hatása, az ő életműve nem enyészett el fizikumának korai elmúlásával. A természetes emberábrázolás stílusát ő teremtette meg a magyar színpadon és minden, ami utána következett, az ő művészete és példája gazdag inspirációjából táplálkozott. Hevesi Sándor szépen, okosan mondott el ma Tóth József sírjánál egy nagy igazságot: a Nemzeti Színház nemcsak azokból áll, a Nemzeti Színházat nemcsak azok csinálják, akik élnek és működnek, hanem azokból is, akik halattok bár, de művészetük gazdag emlékeivel értékeket hagytak a későbbi generációkra, példát, tanítást, okulást, tradíciót. A magyarság pedig borús , napjaiban , felemelkedő lélekkel megy el az ilyen sírokhoz, ahol olyan szép, olyan példaadó, olyan tiszta és nemes élet földi része pihen, mint a Tóth Józsefé. A sírnál Ma délelőtt 10 órakor a Kerepesi úti temetőben, ott abban a nevezetes parcellában, ahol egymás mellett pihennek a magyar színjátszás és a magyar irodalom legnagyobb nevei, előkelő, válogatott közönség állta körül Tóth József borostyánnal borított klaszszikus szépségű sírkövét. Ebben a kétszáz főnyi közönségben nem voltak bámész névtelenek, csupa nagy, ismert név, a szellem kiválóságai voltak együtt, hogy hódoljanak Tóth József elmúlhatatlan emlékének. Hevesi Sándor dr. igazgató vezetésével teljes számmal ott állottak a Nemzeti Színház tagjai, közöttük Rákosi Szidi, Fáy Szeréna, Csillag Teréz, Hettyey Aranka, Csathó Káímán, Gyenes László, Mészáros Lajos, Pataky József, Gál Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Horváth Jenő, Petites Imre, ■ Bernyén Mari, Nagy Adorján, Vízvári Mariska, Bartos Gyula, Tóth József családjából ott láttuk Tóth Imre udvari tanácsost,, a Színművészeti Akadémia igazgatóját feleségével és fiával, Tóth ■ László dr.ral, a művész fiát, menyét és unokáját. Ott láttuk ,özv. Tóth Kázmérnét, Kisfaludy Kálmán dr. miniszteri tanácsost, a kultuszminiszter képviseletében, Kéky Lajos egyetemi tanárt, Boytha József dr.-t, Szukováthy Imre dr.-t. A Nemzeti Színház tagjai különös szeretettel vették körül Rákosi Szidit és Helven Laurát, Tóth József két tanítványát. Rajtuk kívül már senki sem él, aki Tóth József keze alatt nőtt színésszé. A Nemzeti Színháznevében Hevesi Sándor mondott gondolatokban gazdag beszédet. A Nemzeti Színház történetében Tóth József az a magyar színész, — mondotta — akinek élete pályája, művészete csak a legnagyobb és legkomolyabb regényíró életével és törekvéseivel hasonlítható össza. Ő nem sikert keresett, hanem az embert, mint lelki és művészi rejtélyt. Soha előtte magyar színész nem hatolt ilyen mélyre és nem tört ilyen magasra. A Nemzeti Színház Vele jutott föl a legmagasabb csúcsra, ahová színház feljuthat. Halottak nyargalnak a mi hadseregünk élén — folytatta —, halottak, akik velünk élnek, akik értünk harcolnak, akik soha, meg nem halnak. Nem játszhatunk Shakespearet, Katonát, Molieret, hogy előttünk ne álljon, ne inspiráljon Tóth József, aki hetven évvel ezelőtt ott állott, ahová a Nemzeti Színházat mi el akarjuk vinni. ..... • Hevesi beszéde után Mihályffy Károly a Nemzeti Színház tagjai nevében mondott szép, lelkes, szavakat. Kéky Lajos dr., a Színművészeti Akadémia, Négyesen Imre polgármester Tóth József szülővárosa. Szentes nevében, Molnár Dezső dr. a Színész Szövetség, Balassa Imre pedig a Magyarországi Újságírók Egyesülete, az Otthonírók és Hírlapírók Köre és a Budapesti Színházi Kritikusok Szindikátusa nevében mondott beszédet. A szónokok megkoszorúzták Tóth József sírját és mire a virágok, a babér- és a selyemszalagok elborították a hantot, a Nemzeti Színház tagjai elénekelték a Szózatot. A kegyeletes - temetői ünnepség ezzel a fenséges akkorddal fejeződött be. A díszelőadás A Nemzeti Színházban este 7 órakor díszelőadás volt Tóth József születésének századik évfordulóján. A nézőtéren sok kedves, régi arcot láttunk, öreg urakat-finom dámákat, akik talán egy évtizede nem voltak már színházban és most könnyes szemmel jöttek el az ő szeretett, egyetlen Nemzeti Színházuk családi ünnepére. Hét órakor a zenekar a Szózatot , intonálta, mire a közönség, élén a kormányzóval, ■ fölemelkedett helyéről és a függöny szétlebbent. A színpad díszhelyén, hatásos megvilágításban Izsó Miklós híres fehérmárvány mellszobra, Tóth József képmása volt fölállítva. A szobor talapzata virágokkal volt diszitve, alatta pedig a Nemzeti Színház piros-fehér-zöld selyemszalaggal díszített hatalmas babérkoszorúja, pihent. A szobor körül a Nemzeti Színház művészei és művésznői félköralakban helyezkedtek el. A zenekar akkordjaiba beleszárnyalt , az ő énekük, ahogyan a szobornak, az ötvenhárom éve elporlott nagy művész, az igaz magyar ember szinte megszólaló képmásának Kölcsey fohászával tisztelegtek. Azután Hevesi Sándor dr. igazgató előrelépett és felolvasta nagyszabású, klasszikus szépségű és megkapó emlékbeszédét Tóth Józsefről. Az emlékbeszédet lapunk vasárnapi számában a tárca rovatnban közöljük. Közben megható és szívhez,szóló jelenet tanúi vagyunk. Az igazgató megemlékezik a nagy mester nagy tanítványáról, Helvey Lauráról. Helvey Laura, aki tíz éve nyugdíjban van már, mint a Nemzeti Színház, örökös tagja, ott ül a művésznők között. Nevének említésére menydorgó -' . . . •