Nemzeti Ujság, 1923. október (5. évfolyam, 221-246. szám)
1923-10-02 / 221. szám
Kedd, 1923 október 2-NL -"■ÉTI ÚJSÁG A miniszterelnök lövő stásen veszi át Mvototót A politika hírei Bethlen István gróf miniszterelnök csak egy napig tartózkodott Budapesten. Ez alatt az idő alatt fogadta a sajtó képviselőit, akiket informált a genfi tárgyalásokról. Hosszasan tanácskozott Kállay Tibor pénzügyminiszterrel is, majd este egy heti tartózkodásra Radványba utazott. Ilyenformán a miniszterelnök ügyeit továbbra is Vass József helyettes miniszterelnök intézi. Egyesültek a SixtUnives egyesületeit A Falu Országos Szövetség és az Országos Földreives Szövetség fúziójának kimondása céljából ez ország gazdatársadalma Kaposvárott vasárnap együttes nagygyűlést tartott. A gyűlésen Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi miniszter kijelentette, hogy a Falu Országos Szövetség és a Földmives Szövetség egyesítése régi óhajtás és javaslatára az egybegyűltek egyhangúlag kimondták a két szövetség egyesülését. Az új szövetség elnökévé Mayer Jánost választották meg. A megalakulás után Nagy István határozati javaslatot nyújtott be, amelyben visszautasítják Szabó István (nagyatádi) és társai ellen indított támadásokat. Ezt a határozati javaslatot is egyhangúlag elfogadták. Szabó István (nagyatádi) megköszönte a bizalmat és kijelentette, hogy amíg ő és társai a helyükön vannak, a földreformot megakadályozni nem engedik. Azt beismeri, hogy a végrehajtás nem úgy történt mindenhol, ahogy szerette volna. Ezután a támadásokra reflektált és kijelentette, hogy akik azt mondják, hogy ő minisztersége alatt vagyont gyűjtött, tazok alávaló gazemberek. A hisassíais! és a Karcagi Készéd! A Magyar Távirati Iroda jelenti: Románia, az S. H. S. állam és Cseh-Szlovákia budapesti követei szeptember 28-án eljártak a v. kir. kormánynál és kifejezést adván annak, hogy meg vannak győződve a kormányzó úr őfőméltóságának, valamint a magyar kormánynak szomszédaival szemben táplált békés szándékairól, barátságos módon felhívták a magyar királyi kormány figyelmét arra, hogy a kormányzó úr őfőméltósága karcagi beszédének tartalmáról forgalomba hozott mizeket a külföldön, nevezetesen a szomszéd államokban igen kedvezőtlenül kommentálták. A magyar királyi kormány utalva Vass József miniszterelnökhelyettesnek a nemzetgyűlésen szeptember hó 6-án a kormány nevében tett kijelentéseire, megadta a kért felvilágosítást és újólag megállapította, hogy annak a híresztelésnek, mintha az említett beszéd a kisantant államai ellen bármilyen fenyegetést tartalmazott volna, semmiféle alapja nincs. A követek ezt a kijelentést tudomásul vették. Bontradalom Betűsen nullamozasa körül Bethlen István gróf miniszterelnöknek Bécsből a Magyar Távirati Iroda utján kiadott nyilatkozata körül, amint azt már ismertettük, konfliktus támadt a Magyar Távirati Iroda és Az Est között Kozma Miklós miniszteri tanácsos, a Magyar Távirati Iroda vezetője vasárnapi számunkban ismertetett nyilatkozatában azzal vádolta meg Az Est Bécsbe kiküldött tudósítóját, hogy nem tartotta meg a neki tett ígéretét és az átadott nyilatkozatot nem mint a Magyar Távirati Iroda tudósítását tette közzé. Kozma nyilatkozatára a tudósító, Lestyán Sándor ma válaszolt lapjában Kozma Miklósnak, vitatta, hogy jóhiszeműen járt el és vállalta, hogy a nyilatkozat ilyen módon való közzétételéért nem lapját, hanem őt terheli a felelősség. Ebben az ügyben azután ma este a Magyar Távirati Iroda vezetője a következő nyilatkozat közlésére kért fel bennünket: „Nyilatkozat. Az Est mai számában Lestyák Sándor foglalkozik azzal a nyilatkozatommal, amelyet az általa tőlem perfid módon kicsalt, az egész magyar sajtónak szánt miniszterelnöki nyilatkozattal kapcsolatban tettem. I.Istyán Sándor nyilatkozata kertelő, amelyből kiderül, hogy ő felelős azért, hogy a nyilatkozat, mint az Az Est-nek tett nyilatkozat került lapjába. Miután így a felelősség őt terheli, az ő eljárása volt az, amely kvalifikálhatatlanul perfid. Lestyán nyilatkozatában nem meri tagadásba venni nekem tett ígéretét. Ezek után megállapítom, hogy Lestyán Sándor a tudósítást nem tisztességes módon használta fel. A tényállást így megállapítva, ebben az ügyben többet nem nyilatkozom. Kozma Miklós miniszteri tanácsos, a Magyar Távirati Iroda vezetője. r Megszuntemi az állatcziefonságszerkezetd A magyar királyi belügyminiszter az úgynevezett tanácskormány uralmának bukása után a törvényes kormányrendszer megdöntésére irányuló ellenszervezkedések meggátlása és a közrend megóvása céljából szükséges szervezkedés előkészítésének végrehajtása céljából 1919. évi augusztus hó 13-án akkori hivatali elődje által 36/1919. szám alatt kiadott rendeletét hatályon kívül helyezte és a rendelet alapján alapított „Állami biztonsági megbizottak szervezetének“ megszüntetése iránt a szükséges intézte-déseket megtette. Faragó András karrierje Beismerő vallomást tett a kalandorvezér — Lakótársát, az állítólagos bécsi kereskedőt is letartóztatták — Zsebtolvajlást bizonyítottak rá (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Bérletesen megírta a Nemzeti Újság Faragó Andrásnak, az európai nagyvárosok hírhedt kalandorának elfogatásura viselt dolgait. A jó megjelenésű cinikus gazember nagyon sok dolgot ad a főkapitányság detektívjeinek, mert részletesen fel kell derülniök élete történetét. A kalandor, aki szédületes szélhámoskarrierjének csúcspontjáról került a rendőrségi fogdába, egész vasárnapon át tagadott. A kétnapi rabság egy cseppet sem törte meg. Elegáns szürke zakója épp oly vasalt, mint mikor a London-szálloda halljában állt az „előkelő külföldi“. A cellájából állandóan füttyszó hallatszik, vagy pedig valami operettáriát dúdol. Amikor időnként elővezetik a fogdából, ruganyos tánclépésekkel megy a detektívszoba felé és mindenkire rámosolyog, mintha csak dicsekedni akarna: igen, én vagyok az . . . Az egyik detektív megkérdezte: miért vigyáz annyira frizurájára és ruhájára, amire a szélhámos gúnyosan felelte: — Hű akarok maradni nevemhez, az „elegáns Bandihoz“ . . . A főkapitányság delektívszobájában büszkén mondta ezeket a szavakat, látszott rajta, hogy „kollegáinak“ elismerésére sokat ad s a név tetszik neki. Az állhatatos Faragó Vasárnap ötször is elővezették cellájából Faragó Andrást, hogy vallomásra bírják, de a világvárosok morfiumos rablóvezére állhatatosan tagadott. Órák hosszat faggatták, a legkülönbözőbb keresztkérdéseket adták fel neki, de ő csak mosolyogva, cinikusan felelte: — Hisz önök detektívek, nyomozzák ki, hogy ki vagyok és mit követtem elt A rendőrségnek tehát határozott bizonyítékokat kellett keresni, hogy vallomásra bírja a hírhedt nemzetközi szélhámost. Bede József dr. rendőrtanácsos telefonösszeköttetést kért a bécsi és berlini rendőrségekkel, hogy Faregóék viselt dolgairól részletes és pontos felvilágosítást kapjon. Sürgönyöket küldtek az összes nagyobb városokba, ahol csak megfordult és távirati választ kértek, mit és milyen körülmények között vitt véghez Faragó és bandája. A budapesti francia követséggel is tudatták Faragó elfogatásit és kérték, hogy hivatalos adatokat bocsásson rendelkezésére a párisi rendőrség. De nemcsak külföldi viselt dolgai után érdeklődtek, hanem budapesti előéletét is kutatni kezdték, hogy valamikép vallomásra birják. Három detektívcsoport fogott a munkához Biró Zsigmond detektívfelügyelő és Munkácsy főfelügyelő vezetésével. Álnemes és sikkasztó Az állítólagos gárdonyi Faragó Andrásról a detektívek megállapították, hogy a nemesi előnevet egyik bűncselekményének elkövetése után vette fel, nehogy rögtön reá ismerjenek. Azóta Magyarországon állandóan gárdonyi Faragó András néven szerepelt, holott édesapjának a neve Freund volt s az magyarosította a nevét Faragóra. A nyomozás során megállapították magyarországi viselt dolgait, hány sikkasztást, okirathamisítást és rablást követett el. A rendőrségen jelentkezett a Magyar-Olasz Bank egyik Balassa nevű titkára, aki elmondotta, hogy egy Faragó nevű ember Milánóban kétezer lírát csalt ki tőle. Rögtön szembesítették Faragóval, de itt kiderült, hogy nem Faragó, hanem annak egyik cinkostársa, Horváth Menyhért volt a tettes. A főkapitányságról távirati megkeresést küldtek Bécsbe, hogy az ott fogságban levő Horváth Menyhértet hallgassák ki a milánói csalásra vonatkozólag. A zsebtolvaj, mint kereskedő Faragó legújabb budapesti szereplésére is fényt derített a rendőrség. Faragó András napokkal ezelőtt érkezett Bécsből és a London szállodában bérelt lakást egy Baumgartner Alfréd nevű bécsi kereskedővel. Amikor a kalandort letartóztatták, előállították útitársát, a kereskedőt is. A bécsi „úr“, mikor tudatták vele, hogy kivel lakott egy szobában, elsáppadt és reszketni kezdett. Kihallgatásakor Baumgartner azt mondotta, hogy a vonaton ismerkedett meg Faragóval és gyanútlanul fogadta el szívességét, hogy kalauzolja Budapesten. A zamatos magyarsággal beszélő bécsi kereskedőhöz Bíró Zsigmond detektívfelügyelő német nyelvű kérdést intézett s ekkor valami különös dolog történt. A bécsi kereskedő csak dadogva, akadozva, rossz kiejtéssel tudott német nyelven válaszolni. Az anyanyelvén sem tudó német kereskedőt faggatni kezdték és szenzációs eredményre vezetett a vallatás. Kezdetben Hiller nevű magyar kereskedőnek mondta magát, de belezavarodott s mikor látta, hogy úgyis kiderül kiléte, cinikus hangmodorba csapott át s igy szólt: — No most csodálkozni fognak, az urak, Solymosi Jenő a nevem. A Solymosi Jenő név nem ismeretlen az európai rendőrségek annaleszeiben. A főkapitányság daktilozkópiai osztályán Solymosi ujjlenyomata mellett egész sereg adat van feljegyezve. Az adatokból kiderült, hogy Európa egyik legveszedelmesebb zsebtolvaját tette ártalmatlanná a budapesti rendőrség. A „vezér" vallani kezd Faragó András, aki két napon át mosolyogva hallgatta a detektívek hozzá intézett kérdéseit, ma délben vallani kezdett. A Munkácsy-csoport detektívszobájában, cigarettával a kezében, mintha csak valami érdekes kalandot mesélne el,megkezdte vallomását a világvárosok kábítószeres gonosztevője. — Meggondoltam magam — kezdte Faragó vallomását — elmondok mindent, hiszen semmi célja, hogy tagadjak. Igen, jól sejtették, én vagyok a párisi ékszerrabló . . . Vallomásában mindazt elmondotta, • amit már a Nemzeti Újság ismertetett. A „párisi■ kalandot", amint ő nevezi, nem morfiummal követte el, hanem lerészegitette a táncosnőt s azutánvette el tőle 200.000 frank értékű ékszereit. ,• ■ • — Nem kellett morfium, — mondja — annyi likőrt ivott, hogy a földön hempergett. .. , A kalandor, aki büszke arra, hogy ővolt a nemzetközi társaság vezére, részletesen ismertette az egyes „esetek“ történetét és elmondta a közte és az „alvezér“ Horváth Menyhért közötti féltékenységi harcot is. Faragó vallomásából és az eddig ismert adatok, hól a rendőrség megkonstruálta a szélhámos banda alvezérének, Horváth Menyhértnek a szereplését is. „Menyus“ még a háború alatt kezdte „karrierjét“ s mint alkapitány egy vagon benzint csalt ki a katonai parancsnokságtól. Társával, Fried Henrik szökött katonával együtt a benzint egy malomnak adták el, ahol befolyásos álláshoz jutottak. Amikor kiderült a csalás, Horváth megszökött, de társát elítélték. Később még számos szélhámosságot követett el, mint „huszárkapitány“, de hiába keresték, mert Bécsbe tette át székhelyét, ahol mint, brazíliai katonai attasé szerepelt. Hamis csekkekkel több mint 200.000 frankot csalt ki a bécsi bankoktól, de mire felfedezték, már túl volt árkon-bokron. Kommunista propagandistának is felcsapott, de becsapta Kun Bálát, mert csak a pénzt vette fel és megszökött. A két vezér, Horváth és Faragó Génuában ismerkedett meg. Kezdetben egyetértésben „dolgoztak“, de Horváthnak fájt, hogy Faragó veszi át a banda vezetését és emiatt többször veszekedtek. Az alvezért egy ilyen elvakodás alkalmával fogták el Bécsben. A két kalandor a Kartnerstrassen annyira összeveszett, hogy verekedni kezdtek az utcán e nagy botrány támadt. Egy arra jövő detektív felismerte a szélhámosokat és galléron ragadta őket. Faragónak sikerült megszökni, de Horváthot, az al- Vezért letartóztatták. — Szamár volt, — fejezte be vallomását Faragó — miért akart vezér lenni . . . 3 •Ünnepélyes tanévmegnyitás a Műegyetemen (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Pázmány Péter Tudományegyetem Véni Sancte-ja után vasárnap délelőtt 11 órakor a Műegyetem tartott évnyitó ünnepélyt, központi épületének dísztermében, amely erre az alkalomra zsúfolásig megtelt nagyszámú előkelő közönséggel, a minisztériumok képviselőivel, egyetemi tanárokkal és a főiskolai ifjúsággal. A diszülést Zalovich Kornél, a lelépő Rector Magnificus nyitotta meg s elsősorban a Műegyetem elmúlt évi működéséről számolt be. Köszönetet mondott az intézet jótevőinek és munkatársainak értékes támogatásukért, majd kegyelettel emlékezett meg a Műegyetem elhunytjairól. Beszéde végén igy búcsúzott el az ifjúságtól: — Egyetemi polgárok! Már két esztendeje tapasztalom, hogy a tradícióhoz híven viselkedtetek és eszetlen intésemre hiven engedelmeskedtetek. A súlyos időkben nem feledkeztetek meg hazafias kötelességeitekről és azokat becsülettel teljesítettétek. A nyomdászok sztrájkja alkalmával meginditottátok ■ a. sajtót, a vasutassztrájk alkalmával pedig a locomotivokat. A felforgató törekvésekkel szembeszálltatok és megóvtátok az állam rendjét. Hazafias kötelességből a nemzet napszámosai lettetek. Köszönet érte! A rektor ezután felolvasta az államvasutak üzletigazgatóságának levelét, amelyben köszönetet mond a műegyetemi ifjúságnak a mozdonyvezetők sztrájkja alkalmával tanúsított viselkedéséért, a lokomotivok vezetéséért és fűtéséért s a rend fenntartásáért, ami egyedül a műegyetemi ifjúság érdeme. A levél felolvasása után a távozó Rector Magnificus arra kérte az ifjúságot, hogy tekintsen el a jelszavaktól és a régi tradíciókhoz híven továbbra is viselkedjék úgy, mint eddig. Beszédét azzal fejezte be, hogy az ifjúság bízzék és reméljen a jobb jövőben. . Zelovich Kornél ezután Schimanek Emilt, a Műegyetem új Rector Magnifícusát üdvözölte és átnyújtotta neki a rectori jelvényt: az arany nyakláncot. Az új Rector Magnificus székfoglalójában a műegyetemi ifjúság oktatásának reformjával foglalkozón s részletesen ismertette azépítészmérnökök oktatásának új alapokra való fektetését. Majd ő is buzdító szavakat intézett a főiskolai hallgatókhoz, akiket arra kért, hogy a mai nehéz időkben józanul és megfontoltan cselekedjenek, ne botokkal, hanem tudományos felkészültséggel induljanak az életnek, és ezzel legyenek hasznára hazájuknak. A hallgatóság az új RectorMagnificus beszédét lelkes tüntetéssel fogadta, majd az ünnepség a Himnusszal ért véget, amelyet a Műegyetemi Énekkar énekelt.