Nemzeti Ujság, 1923. október (5. évfolyam, 221-246. szám)

1923-10-02 / 221. szám

Kedd, 1923 október 2-NL -­"■ÉTI ÚJSÁG A miniszterelnök lövő stásen veszi át Mvototót A politika hírei­ ­ Bethlen István gróf miniszterelnök csak egy napig tartózkodott Budapesten. Ez alatt az idő alatt fo­gadta a sajtó képviselőit, akiket informált a genfi tárgyalásokról. Hosszasan tanácskozott Kállay Tibor pénzügyminiszterrel is, majd este egy heti tartóz­kodásra Radványba utazott. Ilyenformán a minisz­terelnök ügyeit továbbra is Vass József helyettes miniszterelnök intézi. Egyesültek a SixtUnives egyesületeit A Falu Országos Szövetség és az Országos Földr­eives Szövetség fúziójának kimondása céljából ez ország gazdatársadalma Kaposvárott vasárnap együttes nagygyűlést tartott. A gyűlésen Szabó István (nagyatádi) földmivelés­­ügyi miniszter kijelentette, hogy a Falu Országos Szövetség és a Földmives Szövetség egyesítése régi óhajtás és javaslatára az egybegyűltek egyhangúlag kimondták a két szövetség egyesülését. Az új szö­vetség elnökévé Mayer Jánost választották meg. A megalakulás után Nagy István határozati javas­latot nyújtott be, amelyben visszautasítják Szabó István (nagyatádi) és társai ellen indított támadá­sokat. Ezt a határozati javaslatot is egyhangúlag elfogadták. Szabó István (nagyatádi) megköszönte a bizalm­at és kijelentette, hogy amíg ő és társai a helyükön vannak, a földreformot megakadályozni nem enge­dik. Azt beismeri, hogy a végrehajtás nem úgy tör­tént mindenhol, ahogy szerette volna. Ezután a tá­madásokra reflektált és kijelentette, hogy akik azt mondják, hogy ő minisztersége alatt vagyont gyűj­tött, tazok alávaló gazemberek. A hisassíais! és a Karcagi Készéd! A Magyar Távirati Iroda jelenti: Románia, az S. H. S. állam és Cseh­-Szlovákia budapesti követei szeptember 28-án eljártak a v­. kir. kormánynál­ és kifejezést adván annak, hogy meg vannak győződve a kormányzó úr őfőméltóságának, valamint a ma­gyar kormánynak szomszédaival szemben táplált békés szándékairól, barátságos módon felhívták a magyar királyi kormány figyelmét arra, hogy a kor­mányzó úr őfőméltósága karcagi beszédének tartal­máról forgalomba hozott mizeket a külföldön, neve­zetesen a szomszéd államokban igen kedvezőtlenül kommentálták. A magyar királyi kormány utalva Vass József miniszterelnökhelyettesnek a nemzetgyűlésen szep­tember hó 6-án a kormány nevében tett kijelenté­seire, megadta a kért felvilágosítást és újólag meg­állapította, hogy annak a híresztelésnek, mintha az említett beszéd a kisantant államai ellen bármilyen fenyegetést tartalmazott volna, semmiféle alapja nincs. A követek ezt a kijelentést tudomásul vették. Bontradalom Betűsen nullamozasa körül Bethlen István gróf miniszterelnöknek Bécsből a Magyar Távirati Iroda utján kiadott nyilatkozata körül, amint azt már ismertettük, konfliktus támadt a Magyar Távirati Iroda és Az Est között Kozma Miklós miniszteri tanácsos, a Magyar Távirati Iroda vezetője vasárnapi számunkban ismertetett nyilat­kozatában azzal vádolta meg Az Est Bécsbe kikül­dött tudósítóját, hogy nem tartotta meg a neki tett ígéretét és­ az átadott nyilatkozatot nem mint a Magyar Távirati Iroda tudósítását tette közzé. Kozma nyilatkozatára a tudósító, Lestyán Sándor ma vá­laszolt lapjában Kozma Miklósnak, vitatta, hogy jó­hiszeműen járt el és vállalta, hogy a nyilatkozat ilyen módon való közzétételéért nem lapját, hanem őt terheli a felelősség. Ebben az ügyben azután ma este a Magyar Távirati Iroda vezetője a következő nyilatkozat közlésére kért fel bennünket: „Nyilatkozat. Az Est mai számában Lestyák Sán­dor foglalkozik azzal a nyilatkozatommal, amelyet az általa tőlem perfid módon kicsalt, az egész ma­gyar sajtónak szánt miniszterelnöki nyilatkozattal kapcsolatban tettem. I.Istyán Sándor nyilatkozata kertelő, amelyből kiderül, hogy ő felelős azért, hogy a nyilatkozat, mint az Az Est-nek tett nyilatko­zat került lapjába. Miután így a felelősség őt ter­heli, az ő eljárása volt az, amely kvalifikálhatatla­­nul perfid. Lestyán nyilatkozatában nem meri taga­dásba venni nekem tett ígéretét. Ezek után megálla­pítom, hogy Lestyán Sándor a tudósítást nem tisz­tességes módon használta fel. A tényállást így meg­­állapítva, ebben az ügyben többet nem nyilatko­zom. Kozm­a Miklós miniszteri tanácsos, a Magyar Távirati Ir­oda vezetője. r Megszuntemi az állatc­ziefonság­­szerkezetd A magyar királyi belügyminiszter az úgynevezett tanácskormány uralmának bukása után a törvé­nyes kormányrendszer megdöntésére irányuló ellen­­szervezkedések meggátlása és a közrend megóvása céljából szükséges szervezkedés előkészítésének vég­rehajtása céljából 1919. évi augusztus hó 13-án ak­kori hivatali elődje által 36/1919. szám alatt kiadott rendeletét hatályon kívül helyezte és a rendelet alap­ján alapított „Állami biztonsági megbizottak szer­vezetének“ megszüntetése iránt a szükséges intézte-­­­déseket megtette.­­ Faragó András karrierje Beismerő vallomást tett a kalandorvezér — Lakótársát, az állítólagos bécsi keres­kedőt is letartóztatták — Zsebtolvajlást bizonyítottak rá (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Bérletesen meg­írta a Nemzeti Újság Faragó Andrásnak, az európai nagyvárosok hírhedt kalandorának elfogatásu­­ra vi­selt dolgait. A jó megjelenésű cinikus gazember na­gyon sok dolgot ad a főkapitányság­ detektívjeinek, mert részletesen fel kell derülniök élete történetét. A kalandor, aki szédületes szélhámoskarrierjének csúcs­pontjáról került a rendőrségi fogdába, egész vasár­napon át tagadott. A kétnapi rabság egy cseppet sem törte meg. Elegáns szürke zakója épp oly vasalt, mint mikor a London-szálloda halljában állt az „elő­kelő külföldi“. A cellájából állandóan füttyszó hal­latszik, vagy pedig valami operettáriát dúdol. Ami­kor időnként elővezetik a fogdából, ruganyos tánc­­lépésekkel megy a detektívszoba felé és mindenkire rámosolyog, mintha csak dicsekedni akarna: igen, én vagyok az . . . Az egyik detektív megkérdezte:­­ miért vigyáz annyira frizurájára és ruhájára, amire a szélhámos gúnyosan felelte: — Hű­ akarok maradni nevemhez, az „elegáns Bandihoz“ . . . A főkapitányság delektívszobá­jában büszkén mondta ezeket a szavakat, látszott rajta, hogy „kol­legáinak“ elismerésére sokat ad s a név tetszik neki. Az állhatatos Faragó Vasárnap ötször is elő­vezették cellájából Faragó Andrást, hogy vallomásra bírják, de a világvárosok morfiumos rablóvezére állhatatosan tagadott. Órák hosszat faggatták, a legkülönbözőbb keresztkérdése­ket adták fel neki, de ő csak mosolyogva, cinikusan felelte: — Hisz önök detektívek, nyomozzák ki, hogy ki vagyok és mit követtem elt A rendőrségnek tehát határozott bizonyítékokat kellett keresni, hogy vallomásra bírja a hírhedt nemzetközi szélhámost. Bede József dr. rendőrtaná­­csos telefonösszeköttetést kért a bécsi és berlini rend­őrségekkel, hogy Faregóék viselt dolgairól részletes és pontos felvilágosítást kapjon. Sürgönyöket küld­tek az összes nagyobb városokba, ahol csak megfor­dult és távirati választ kértek, mit és milyen körül­mények között vitt véghez Faragó és bandája. A budapesti francia követséggel is tudatták Faragó el­fogatásit és kérték, hogy hivatalos adatokat bocsás­son rendelkezésére a párisi rendőrség. De nemcsak külföldi viselt dolgai után érdeklődtek, hanem buda­pesti előéletét is kutatni kezdték, hogy valamikép vallomásra birják. Három detektívcsoport fogott a munkához Biró Zsigmond detektívfelügyelő és Mun­kácsy főfelügyelő vezetésével. Álnemes és sikkasztó Az állítólagos gárdonyi Faragó Andrásról a detek­tívek megállapították, hogy a nemesi előnevet egyik bűncselekményének elkövetése után vette fel, nehogy rögtön reá ismerjenek. Azóta Magyarországon állan­dóan gárdonyi Faragó András néven szerepelt, ho­lott édesapjának a neve Freund volt s az magyaro­sította a nevét Faragóra. A nyomozás során megál­lapították magyarországi viselt dolgait, hány sik­kasztást, okirathamisítást és rablást követett el. A rendőrségen jelentkezett a Magyar-Olasz Bank egyik Balassa nevű titkára, aki elmondotta, hogy egy Fa­ragó nevű ember Milánóban kétezer lírát­­ csalt ki tőle. Rögtön szembesítették Faragóval, de itt kide­rült, hogy nem Faragó, hanem annak egyik cinkos­társa, Horváth Menyhért volt a tettes. A főkapitány­ságról távirati megkeresést küldtek Bécsbe, hogy az ott fogságban levő Horváth Menyhértet hallgassák ki a milánói csalásra vonatkozólag. A zsebtolvaj, mint kereskedő­ Faragó legújabb budapesti szereplésére is fényt derített a rendőrség. Faragó András napokkal ez­előtt érkezett Bécsből és a London szállodában bérelt lakást egy Baumgartner Alfréd nevű bécsi keres­kedővel. Amikor a kalandort letartóztatták, előállí­tották útitársát, a kereskedőt is. A bécsi „úr“, mikor tudatták vele, hogy kivel lakott egy szobában, el­­sáppadt és reszketni kezdett. Kihallgatásakor Baum­gartner azt mondotta, hogy a vonaton ismerkedett meg Faragóval és gyanútlanul fogadta el szívessé­gét, hogy kalauzolja Budapesten. A zamatos ma­gyarsággal beszélő bécsi kereskedőhöz Bíró Zsigmond detektívfelügyelő német nyelvű kérdést intézett s ekkor valami különös dolog történt. A bécsi keres­kedő csak dadogva, akadozva, rossz kiejtéssel tudott német nyelven válaszolni. Az anyanyelvén sem tudó német kereskedőt faggatni kezdték és szenzációs eredményre vezetett a vallatás. Kezdetben Hiller nevű magyar kereskedőnek mondta magát, de bele­zavarodott s mikor látta, hogy úgyis kiderül kiléte, cinikus hangmodorba csapott át s igy szólt: — No most csodálkozni fognak, az urak, Solymosi Jenő a nevem. A Solymosi Jenő név nem ismeretlen az európai rendőrségek annaleszeiben. A főkapitányság dakti­­lo­zkópiai osztályán Solymosi ujjlenyomata mellett egész sereg adat van feljegyezve. Az adatokból ki­derült, hogy Európa egyik legveszedelmesebb zseb­tolvaját tette ártalmatlanná a budapesti rendőrség. A „vezér" vallani kezd Faragó András, aki két napon át mosolyogva­­ hallgatta a detektívek h­ozzá intézett kérdéseit, ma délben vallani kezdett. A Munkácsy-csoport detektív­­szobájában, cigarettával a kezében, mintha csak valami érdekes kalandot mesélne el,­megkezdte val­lomását a világvárosok kábítószeres gonosztevője. — Meggondoltam magam —­ kezdte Faragó vallo­mását — elmondok mindent, hiszen semmi célja, hogy tagadjak. Igen, jól sejtették, én vagyok a párisi ékszerrabló . . . Vallomásában mindazt elmondotta, • amit­ már a Nemzeti Újság ismertetett. A „párisi­­■ kalandot", amint ő nevezi, n­em­ morfiummal követte el, hanem lerészegitette a táncosnőt s azután­­vette el tőle 200.000 frank értékű ékszereit.­­ ,• ■ • — Nem kellett morfium, — mondja — annyi likőrt ivott, hogy a földön h­empergett. .. , A kalandor, aki büszke arra, hogy­ ő­­volt a nem­zetközi társaság vezére, részletesen ismertette az egyes „esetek“ történetét és elmondta a közte és az „alvezér“ Horváth Menyhért közötti féltékenységi harcot is. Faragó vallomásából és az eddig ismert adatok, hól a rendőrség megkonstruálta a szélhámos banda alvezérének, Horváth Menyhértnek a szereplését is. „Menyus“ még a háború alatt kezdte „karrierjét“ s mint alkapitány egy vagon benzint csalt ki a katonai parancsnokságtól. Társával, Fried Henrik szökött katonával együtt a benzint egy malomnak adták el, ahol befolyásos állásh­oz jutottak. Amikor kiderült a csalás, Horváth megszökött, de társát el­ítélték. Később még számos szélhámosságot követett el, mint „huszárkapitány“, de hiába keresték, mert Bécsbe tette át székhelyét, ahol mint, brazíliai kato­nai attasé szerepelt. Hamis csekkekkel több mint 200.000 frankot csalt ki a bécsi bankoktól, de mire felfedezték, már túl volt árkon-bokron. Kommunista propagandistának is felcsapott, de becsapta Kun Bálát, mert csak a pénzt vette fel és megszökött. A két vezér, Horváth és Faragó Génuában ismer­kedett meg. Kezdetben egyetértésben „dolgoztak“, de Horváthnak fájt, hogy Faragó veszi át a banda vezetését és emiatt többször veszekedtek. Az al­­vezért egy ilyen elvakodás alkalmával fogták el Bécsben. A két­ kalandor a Kartnerstrassen annyira összeveszett, hogy verekedni kezdtek az utcán e nagy botrány támadt. Egy arra jövő detektív fel­ismert­e a szélhámosokat és galléron ragadta őket. Faragónak sikerült megszökni, de Horváthot, az al- Vezért letartóztatták. — Szamár volt, — fejezte be vallomását Faragó — miért akart vezér lenni . . . 3 ­•Ünnepélyes tanévmegnyitás a Műegyetemen (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Pázmány Péter Tudományegyetem Véni Sancte-ja után vasárnap délelőtt 11 órakor a Műegyetem tartott­ évnyitó ünnepélyt, központi épületének dísztermében, amely erre az alkalomra zsúfolásig megtelt nagyszámú elő­kelő közönséggel, a minisztériumok képviselőivel, egyetemi tanárokkal és a főiskolai ifjúsággal. A diszülést Zalovich Kornél, a lelépő Rector Magnificus nyitotta meg s elsősorban a Műegyetem elmúlt évi működéséről számolt be. Köszönetet mondott az inté­zet jótevőinek és munkatársainak értékes támogatá­sukért, majd kegyelettel emlékezett meg a Műegye­tem elhunytjairól. Beszéde végén igy búcsúzott el az ifjúságtól: — Egyetemi polgárok! Már két esztendeje tapasztalom, hogy a tradícióhoz híven visel­kedtetek és eszetlen intésemre hiven engedel­meskedtetek. A súlyos időkben nem feledkezte­tek meg hazafias kötelességeitekről és azokat becsülettel teljesítettétek. A nyomdászok sztrájkja alkalmával­ meginditottátok ■ a. sajtót, a vasutassztrájk alkalmával pedig a lo­comoti­­vokat. A felforgató törekvésekkel szembeszállta­­tok és megóvtátok az állam rendjét. Hazafias kötelességből a nemzet napszámosai lettetek. Köszönet érte! A rektor ezután felolvasta az államvasutak üzlet­­igazgatóságának levelét, amelyben köszönetet mond a műegyetemi ifjúságnak a mozdonyvezetők sztrájkja alkalmával tanúsított viselkedéséért, a lok­omotivok vezetéséért és fűtéséért s a rend fenntartásáért, ami egyedül a műegyetemi ifjúság érdeme. A levél fel­olvasása után a távozó Rector Magnificus arra kérte az ifjúságot, hogy tekintsen el a jelszavaktól és a régi tradíciókhoz híven továbbra is viselkedjék úgy, mint eddig. Beszédét azzal fejezte be, hogy az ifjúság bízzék és reméljen a jobb jövőben. . Zelovich Kornél ezután Schimanek Emilt, a Mű­egyetem új Rector Magnifícusát üdvözölte és át­nyújtotta neki a rectori jelvényt: az arany nyak­láncot. Az új Rector Magnificus székfoglalójában a műegyetemi ifjúság oktatásának reformjával fog­lalkozón s részletesen ismertette az­­építészmérnökök oktatásának új alapokra való fektetését. Majd ő is buzdító szavakat intézett a főiskolai­­ hallgatókhoz, akiket arra kért, hogy a mai nehéz időkben józanul és megfontoltan cselekedjenek, ne botokkal, hanem tudományos felkészültséggel induljanak az életnek, és ezzel legyenek hasznára hazájuknak. A hallgatóság az új Rector­­Magnificus beszédét lelkes tüntetéssel fogadta, majd az ünnepség a Himnusszal ért véget, amelyet a Műegyetemi Ének­kar énekelt.

Next