Nemzeti Ujság, 1924. április (6. évfolyam, 76-83. szám)

1924-04-01 / 76. szám

1 ? in i ii i i.' j , .. . U....W AtruJTiupitoiM i \/rC • Z# IY1 ; / c/ryi '■/ 0 %- e'> í VI. évfolyam 76. szám. / Ara 1500 * &**¡?· m4 ár*11*8 *« Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Y.­­e. Előfizetési ár: Egy hónapra 80.000 korona, Honvéd­ u. 10. TeL: 127—tó, 127—47, 187—48. laEa^SZTENY POLITIKAI NAPILAP negyedén’» 90.000 korona. — Egyes szám ára* 127—49 és J. 65. Fiókkiadóhivatal: Rákóczi-at L gyoo korona. —Hirdetések milliméteres TeL: J. 136-06, Teréz-körút 62. TeL: 121-^L ^\‘%,'erke*íra! Tóri Kia* * re,eis* szefienta' Tóth László dr. díjszabás szerint — Reklamációk: TeL 19-20. Nyírni,­­ vagy nyúzni? A tizenkétmillió svájci frank aranycsöngése az állampénztár j­árványtábláján­ első komoly előüteme a szanálás gyakorlati munkájának. De mielőtt a bankok a valuta-előleget lefizették volna, egy pillanatra szembe került egymással a kormány és a tőke képviselete és pedig olyan konfliktusban, amelynek tanulságait a köz ér­dekében minél előbb le kell vonni. Elvégre a nemzet gazdasági megváltásáról és az új élet alapkőletételéről van szó, nem lehet tehát kö­zömbös az országra nézve, hogy minő szellem­ben folyik kooperációja a nagybankoknak az állami hatalommal. Mindenesetre drámai jele­net lehetett, amikor Walkó kereskedelemügyi miniszter az indulat pátoszával, majd Korányi Gulyás érvek tárgyiasságával kötelességeik korlátai közé utasította a nagybankárokat, akik — elismerjük — kontroverz kérdésben olyan hangnemben beszéltek, amelyhez csak a diktátornak van joga. Mert a bankvezérek jo­gában áll, hogy érvek ellen érvekkel, számok­kal számok ellen küzdjenek, de engedelmet, legális tárgyalások és megvitatások helyett kész helyezni a nemzetet képviselő kormány­nak; ennek az eljárásnak neve van. Nos, minthogy a dolog rendbejött és a kés helyett ma már tizenkétmillió svájci frank vil­log, a leggondosabb tárgyilagossággal vesszük vizsgálat alá a­ sérelmet, amely miatt pénzünk potentátjai az utolsó pillanatban el akartak ugrani adott szavuk mellől. Az új részvényvált­­ságról van szó, amely tényleg az előző pénz­ügyi kormányzat ígérete ellenére következnék be. Nekünk a nagybankár sem ingünk, sem gallérunk, sőt, ha önző szereplésük nem egy mozzanatára gondolunk, minden hajlandóság meg­van bennünk az esetleges káröröm igazsá­gos elégtételére. Csakhogy az új részvényvált­­ság nem a nagybankok elkülönített ügye, hanem az egész nemzeti vagyoné, problémája minden magyar polgárnak, akár gazdag, akár szegény, akár van papírja, akár nincs. Hogy a szanálási akciót világosan érthető képpel megmagyarázzuk: a birkanyírás segít­het a gazdán, a birka megnyúzása azonban megfosztja minden lehetőségtől. Amikor tehát harcot folytatunk a tönk ellen, tisztába kell jönnünk a hadviselés különböző etapjaival és mindegyik etapnak a harcmodorával. Az első etap a legkeservesebb, mert ki kell húznunk az időt mindaddig, amíg meg nem kapjuk a külföldi kölcsönt. E keserves napok­ban sok könny és verejték fog folyni, az em­beri szenvedésnek ez a két drága nedűje, amelynél csak egy becsesebb nedűje van az em­beri szervezetnek: a vér! Elvéreznünk nem szabad, ami az aktuális helyzetre átfordítva azt jelenti, hogy a kormány elvehet keresmé­nyünkből minden fölöslegeset, de alapvagyo­­nunkból, a további termelés bázisából, nem vehet el semmit. Már most, anélkül, hogy perdöntőnek tarta­nák azt a körülményt, hogy a részvénytársasá­gok és szövetkezetek már egyszer fizettek va­­gyonváltságot, sok milliárdos vagyonváltságot jó pénzben,­­ csupán arra utalunk, hogy min­den újabb kisajátítása a bank és szövetkezeti értékekben fekvő közvagyonnak, részben lesze­­gényedést, részben az értékek újabb megrendü­lését jelentené- Szakértői számítás szerint négyszázmillió svájci frankkal lenne szegé­nyebb a nagyrészt kisemberekből álló papír­­tulajdonostömeg, ha kormányzatunk a vagyon­­­váltság megismétlésével sújtaná a piacot. Ez az intézkedés pillanatnyi sikert jelentene eset­leg a kincstár számára, de alapjában véve sú­lyos veresége lenne közgazdaságunknak, olyan érvágás, amelyet keservesen sínylenénk meg. De minő hatással lenne e sarcolás hitének a külföldön?! Mert azzal legyünk tisztában, hogy a magunk erejéből nem tudunk talpra­­állni. Ez nem defetizmus, hanem nyírt meg­ismerése a helyzetnek. Különben is: a nemzet­közi gazdaság, a modern világban olyan össze­vissza bogozott szövevényes valami, hogy nincs az az állami egyed, amely elkülöníthetné magát és rá nem lenne szorulva az egyetemes­ségre. A bordó tetejéről másképen lehet be­szélni, a felelősségérzet ormáról azonban csak így. A külföldi tőke, amely iparunkat, gyárain­kat, mindenféle vállalkozásainkat, kereskedel­münket új vérkeringéssel ajándékozhatná meg, elsősorban a következő kérdést veti fel: biztos-e a pénzem Magyarországon? Más­­szóval: enyém-e a részvény, ha megfizettem az árát?! Ez a biztonság az alapja minden kal­kulációnak. Háború idején számolnak azzal a körülménnyel, hogy a tartományba tóduló ellenség hadisarcot vet ki, de sohasem tudják elképzelni annak a lehetőségét, hogy béke ide­jén maga az ország kormánya esetről-esetre újabb részt kérjen a részvénytársaság alap­vagyonából, mint társtulajdonos. Az ilyen erő­szakosság nem vezet célhoz, mert egyaránt szegényíti a gazdát és az új önkéntes társ­­tulajdonost. Bármennyire kegyetlen operáci­ó is tehet a­­­­ szanálás, kell, hogy józan rendszere és morálja­­ is legyen. Más lapra tartozik azután, hogy­­ megtették-e nagybankjaink kötelességüket­­ eddigelé, vagy sem. Minden alapigazság baná­lis és ismétlődik az okfejtésekben, mint a­­ kétszer kettő négy, a legmagasabb számtani műveletekben is, így nem tudjuk eléggé han­goztatni, hogy a tőzsde nem játékbarlang, noha hazardőrök is fordulnak meg termeiben. A tőzsde a nemzetgazdaság f©ütőere, érték­­jelzője és részben mű­helye vagyonunknak. Ma a budapesti tőzsde vagyona érésbam hörög, úgy a kormányzat, mint a nagybankok hibájából. Az állami hatalom nem élt a rendelkezésére álló eszközökkel, hogy a tőzsdét rendes mun­kára szorítsa, a nagybankok pedig a vezérek mohó önzése következtében, legjobb esetben tehetetlenségből, veszni hagyták saját értékei­ket Itt cselekedni kell, mert meg kell menteni a közönség — főleg a középosztály — vagyon­­maradékát! De a halál szele­tivitatna át érté­keink piacán, ha most új csapásként jelent­keznék a megismételt részvényváltság. Nem absfiváiSdft itsá a' A táfvíttáh es a reliKéllsokfsa EseiöSelicsv Stán fiatároltá El Cl- Menbu Koll e passzivitás gondolata . Az egyesített bizottságok fofutatták­ a szanálási javaslat tárgyalását (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Említette már a Nemzeti Újság, hogy az ellenzék egy része a k­ö­­­cs­ö­n j­avas­l­at­ok tárgyalása előtt deklarációt akart felolvasni és a passzivitás gondolatával foglalkozott. A deklarációinak és a passzivitásnak ma délelőtt még akadtak hívei a nemzetgyűlésen és néhány minden áron feltűnést kereső baloldali képviselő fáradha­tatlanul agitált a passzivitás mellett A folyo­són elterjedt annak a híre, hogy a szélsőbal egyik képviselő tagja már meg is szerkesztette a deklarációt, amelyet adott pillanatban fel­olvasnak, azután kivonulnak az ülésteremből. Komoly politikai körökben ez a terv nagy megütközést keltett. Még a radikális ellenzék vezetői is húzódoztak a passzivitás és a dekla­ráció gondolatától, mely ellenzéki szempontból is csak ártalmas és egyáltalában nem komoly lépésnek látszott. A jobb belátás estére felül­kerekedett az ellenzéken és a fajvédők, akik az újsághírek szerint csatlakozni akartak azokhoz, akik a kölcsönjavaslatokat meg akar­ták obstruálni, a Kossuth-párttal egyidőben úgy határoztak, hogy a javaslatokat nem ob­struálják meg, hanem érdemleges kritika alá veszik. A­­ deklaráció, passzivitás, sőt az obstrukció gondolata ilyenformán megbukott. Az a két­­három képviselő, akik a passzivitás propagá­lásával vonták magukra a figyelmet, nyilván elhamarkodták a dolgot és most egyedül ma­radtak. Három ember a javaslatok letárgyalá­­sát már nem fogja megakadályozni és három ember obstrukciója, passzivitása vagy deklará­ciója, mely valóban senkit sem érdekel, már nem sok vizet zavar. A fajvidök­­­ programmal jönnek A fajvédőcsoport ma este Gömbös Gyula lakásán megbeszélésre jött össze, amelyen a csoport minden képviselő tagja megjelent. Az értekezleten teljesen egyértelmű vélemény-­­alakult ki. A csoport elhatá­rozta, hogy a kölcs­ön javaslat­ok tárgyalásánál erőtel­jes vitát indít, melynek során nemcsak a kritikával foglalkozik, hanem pozitív irányban is megjelöli a kibontakozás helyes útjait. Obstrukcióra nem készülnek. A radikálisok lemondtak az obstinkcióról A Kossuth-párt ma este Rupert Rezső elnöklésével értekezletet tartott, amelyen a kölcstönjavaslatok tár­gyalása során tanúsítandó magatartásukat, beszélték meg. Az értekezleten a párt elhatározta, hogy a ja­vaslatok életbevágó fontosságára való tekintettel nem mond le a kritikáról. Érdemleges vitát határoztak el, de nem terveznek obstrukciót. A szocialisták sem obstruálnak A szociáldemokrata párt parlamenti frakciója ma este értekezletet tartott, amelyen csaknem mindegyik képviselő hozzá­szólt ahhoz a kérdéshez, hogy meg­­abstruálják-e a kölcsönügyi javaslatokat. A szónokok Peidl Gyulával az élükön — aki nagy beszédet mon­dott — mindnyájan azt hangoztatták, hogy a kor­mány ellen a legélesebb bírálatot kell indítani, de hogy ez a harc az obstrukcióig erősödjék, arról nem beszélt senki sem. A tanácskozást holnap folytatják. Az egyesíteti bizottságok mai ülése A nemzetgyűlés pénzügyi, közgazdasági és közjogi bizottsága ma délután Budasi Gedeon gróf elnöklésé­­vel folytatta a felhatalmazási törvényjavaslat vitá­ját. Az ülésen Bethlen István gróf miniszterelnök és Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter is jelen vol­­tak. Heinrich Ferenc felszólalásában rámutatott arra, hogy megítélése szerint a merkantil osztályoknak igen súlyos megterheléseket kell viselniük és a rész­vény­váltság megoldásának azt a formáját, amelyet ebben a törvényben választottak, revízió alá lehet venni anélkül, hogy ezzel veszélyeztetnék az elérni kí­vánt eredményeket. Kérte a kormányt, hogy az ér­dekeltségek meghallgatása után az igazság és a mél­tányosság kívánalmai szerint járjon el Sándor Pál azt kifogásolta, hogy a kormány a mai hivatalos lapban törvényes felhatalmazás nélkül in­tézkedett a jövedelemadó-bevallások benyújtásáról anélkül, hogy a tárgyalás alatt lévő felhatalmazási javaslat hatálybalépését megvárta volna. Azt az eredményt, amelyet a kormány elért, nem tartja nagynak, a javaslatot azonban mégis megszavazza, mert úgy látja, hogy az adott helyzetben ez az egye­düli kivezető út. Farkas István azt a pénzügyi és közgazdasági politikát bírálta, amely az országot­­ a jelenlegi helyzetbe vitte. Biró Pál Sándor Pál felszó­lalásának egyes részeivel polemizált. Véleménye sze­rint a városi lakosságot túlságosan megterhelik a javaslat intézkedései. Ugron Gábor arra mutatott rá, hogy ez a törvényjavaslat lehetővé teszi gazdasági és pénzügyi téren olyan politika követését, amely a szabadság jegyében folyhat le. Éppen ezért a maga részéről elfogadja a javaslatot. Szerinte nem a köl­csön számszerű összege a fontos, hanem az a körül­mény, hogy a Népszövetség égisze alatt olyan akciót indíthattunk, amely úgy a belföldön, mint a külföl­dön felkelti a bizalmat gazdasági és pénzügyi kibon­takozásunk iránt. Bethlen István gróf miniszterelnök a felszólalá­sokra válaszolva mindenekelőtt köszönetet mondott Ugron Gábornak, a kérdés objektív megítéléséért, ismertette azokat az okokat, amelyek szükségessé

Next