Nemzeti Ujság, 1924. május (6. évfolyam, 84-105. szám)
1924-05-06 / 84. szám
' ' ■ • ■ , 3iedd, 1021 milius 6. A NEMZETI ÚJSÁG 3 Véget ért a nyomásos-sztrájk: A munkások elfogadták a fönökegyesület bérajánlatát . Négy néma fiét története (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Négy néma lipt után a budapesti lapok szerkesztőségeiben újra megindult a munka. A rotációsok zúgva öntik óriás hengereik közül a nyomtatott papírlapokat és fürge rikkancsok perdülnek az utcákra, hogy a süket városba újra életet varázsoljanak. A családok asztalára újra visszakerül a rendes házi újság, hogy tájékoztassa olvasóit mindenről, ami négy hét óta történt s ami ezután történni fog. A négyhetes tájékozatlanság, az állandó bizonytalanság megszűnt és az utcákon boldogan és örömmel kapkodják el az emberek az újonnan megjelent lapok elsőpéldányait. A magyar sajtó történetében még nem húzódott el nyomdászsztrájk ennyi ideig s a küzdelem még nem volt soha ilyen éles és elkeseredett. A sztrájk bérharcnak indult, de mögötte politikai erők rugói reszkettek és azok lendítettek előre aszedőtermekből egy forradalmi vezérkar hajtogatására és parancsszavára egész az utolsó pillanatig, amikor végre győzött a munkásságban a jobb belátás és ez megegyezésre is vezetett. Mert a harc felidézésében, annak kiélezésében és elhúzódásában nem a munkásság a hibás, hanem a vezetőik. A vezetőik, akik ugyanazoknak a soraiból verődtek össze, akik Magyarország történelmének legszomorúbb és legsötétebb korszakában nyújtogatták föl polipkarjáikat a lazításokés indulatok feneketlen ingovárnyából, hogy magukhozrántsanak le mindent: koronát, országot és nemzetet. Ezek a vezetők voltak azok, akik ma felekürtölték a munkásság fülét azzal, hogy az újságvállalatok ellenségeik a saját alkalmia Zettáiknak. Ezek a vezetők voltak, azok, akikezt a harcot felélesztették, akik az indulatok kohóit fűtötték, akik lazítottak, akik ferdítettek, akik rágalmaztak. A munkaadók? Ostoba és nevetséges állítás az, hogy ők ellenségei volnának a biankároknak, vagy bármilyen más alkalmazottaiknak. Hiszen annyira egymásra van vitatva a mai nehéz időben az újságkiadó és a munkás, hogy egymás kölcsönös támogatása nélkül egyik sem mehet semmire. A munkaadók mindig gondoskodtak a munkásságukról, ameddig vállalataik teherbíró képessége megengedte. Azt persze a főbizalmi testület egyetlen egy lázító tribünja sem mondotta meg a munkásoknak, hogy mi történik velük akkor, ha a vállalatok több terhet vennénk magukra, mint amennyit el tudnak viselni? Erről az esetről, a lanok megszűnéséről és az ennek következtében beálló munkanélküliségről persze senki sem beszélt. Erről hallgattak, erről nem beszéltek, erről nem szónokoltak, hanem lazítottak tovább, de a megértés végülgyőzedelmeskedett. A munkásság józan ítélete pálcát tört lázító vezetői fölött és elfogadta az újsságvállalatok ajánlatát, amely körülbelül azonos a két héttel ezelőtt kilátásba helyezett bérjavítással. Ami mérgező anyag maradt még a két fél között, azt az új kollektív szerződés — remélhetőleg mind a két fél teljes megelégedésére — rövidesen ki fogja küszöbölni. A sztrájk tehát véget, ért s a harc utolsó alkkordjainak elnémulásakor a munkássághoz és olvasóközönségünkhöz van még néhány szavunk. A munkásságnak, magyar testvéreinknek, baráti jobbunkat nyújtjuk és azt üzenjük nekik, hogy teremtsenek végre rendet a saját portájukon. Nyissák ki a szemüket, lássák meg a vezérek bűnös manipulációit és,tegyék ki a szűrét mindazoknak, akiknek nem a kenyérkérdés a fontos, hanem a politika, az izgatás és a felforgatás. Olvasóközönségünket pedig az új harcok hajnalán örömmel és szeretettel köszöntjük és kérve kérjük arra, hogy tartsanak ki továbbra is hűséggel, és ragaszkodással a Nemzeti Újság mellett, amelyik a közös polgári front védelmében állotta a küzdelmet azzal a felforgatással szemben, amelynek pusztító erejét egyszer már olyan keservesen tapasztalhattuk. Örömmel és szeretettel kopogtatunk be újra minden ismerős ház ajtaján és kérjük továbbra is minden olvasónktól azt a szeretetet, azt, a hűséget és azt a ragaszkodást, amely éltető erőnk volt a múltban és az lesz a jövőben is. A sztrájk és a megegyezés történetéről tudósítóink a következőket jelentik: A fz első sztrájk a sztrájk első hetének történetét már ismeri a közönség. Április 7-én az egész fővárosi nyomdákban a munkások váratlanul béremelést kértek és kérésük teljesítésére pedig félórás ultimátumot szabtak. A munkásságnak ez a fellépése a kollektív szerződés megszegését jelentett'c't ign követelésük elutasításra talált. Erre következett az Athenaeum munkásainak sztrájkja, amit az összes napilapoknál a munkások kizárása követett. Ez az állapot nyolc napig tartott, míg végül a szakszervezet elismerte, hogy a kollektve szerződést megszegték és ennek, elismerése mellett felfeld nélkül munkába váttalja a munkásokat. A két fél megegyezett abban, hogy a munkába, állás után nyomban megkezdik a béremelési tárgyalásokat. A nyomdászok erre munkába álltak, úgy,hogy április 15-én már megjelentek az újságok. Két napi munka — újra sztrájk ojalmű férfiat és egy szerződő szervezetet térjeztettek eléjük, amelyben lemondván az súly-os emelésről, azonnali 30%-os emelést kértek. A munkásságnak es a föllépése újra a kollektív szerződés megszegését jelentette, mert a szerződés értelmében csak a szakszervezet és a munkaadó testülete köthet megállapodásokat, egyes nyomdákmunkásai saját munkaadójukkal azonban nem. A munkaadók ezt a szerződést természetesen nem fogadhatták el, mire a munkások még aznap április 17-én valamennyi nyomdában sztrájkba léptek. A lapok így újra nem jelenhettek meg, kivéve a szociáldemokrata párt hivatalos lapját a Népszavát, valamint a Népet és a Szózatot, amelyek már előbb kilépvén a szindikátusból, a szocialistákkal önálló paktumot kötöttek. Az utcákon reggel újra megjelent, a Magyar Sajtó, amelyet a polgári napilapok közösen szerkesztettek, este pedig a kormány által kiadott Esti Hírek című újság látta el a hírszolgálatot. , esz egyezkedő tárgyalásod A kormány látván azokat a veszedelmeket, amelyek a sajtó elnémításából a rekonstrukciós munkálatok küszöbén az országra leáramlanak, nyomban közbelépett, hogyaz ellentéteket elsimítsa. Walkó Lajos kereskedelmi miniszter megbízásából Schilling miniszteri tanácsos magához kérette a munkaadók és a munkások képviselőit, hogy közvetítsen a két fél között. Ezen a tanácskozáson legnagyobb meglepetésre az történt, hogy a szakszervezet vezetői visszaheyezkedtek az 50%-os követelés alapjára és megtagadták, a közösségek a munkások egyéni fellépésével és a 30%-os javulás alapján történt szerződés tervezettel. Ily módon teljes volt a bizonytalanság, úgy hogy a tárgyalások vezetését később maga Szajkó Lajost miniszter vette a kezébe. Ezek a tanácskozások végül elvezettek oda, hogy a szakszervezeti megbízottak is elfogadták, azt a platformot, hogy a bérjavulás fokozatosan történjék még pedig úgy, hogy a munkások június 21-ig érjék a békebeli béreknek 77- et?, sőt a női segédmunkások 92%-át. A megállapodás tehát meg lett volna már az úilágvállalatok és a szakszervezetek vezetői között, de ezt a megállapodást a munkások főbizelmi testülete leszavazta. Erre a kormány azt követelte, hogy ebben a kérdésben szavaztassák le a nyomdai munkásság összességét. A főbizalmi testület ez ellen tiltakozott, de később mégis leszavaztatta a munkásságot, amelynek többsége a sztrájk mellett döntött. A szavazáson azonban a munkásság nagy része, nem jelent meg, úgy hogy ez a slvazás nem tekinthető a munkásság igazi akaratának, megnyilváníttásának, aminek Bettnén István gróf miniszterelnök a nemzetgyűlés május 2-ára összehívott ülésén kifejezést is adott, és fajvédő és szocialista lapok betiltása A Theatre du Vieux Colombier Irta: Hevesi Sándor- Páris, április 23. Az öreg galambdúcról elnevezett kicsi színház ma Paris legérdekesebb színháza. Az utca, amelyben áll, onnan kapta a nevét, hogy valamikor jámbor barátok galambokat neveltek azon a helyén (galambtartáshoz és galambneveléshez akkor még külön privilégium kellett)A színház alig négyszáz embert képes befogadni, de valahányszor benne voltam, mindig tele volt, ami Parisban mostanság még a kicsi színházakban sám mindennapos dolog. A „Theatre des Arts”-ban, ahol Fragernek egy hihetetlenül gyönge darabját adják, húszadulagammal ültem a nézőtéren. Susannes Deprésnek, aki a Theatre Feminában Jean Jaques -Bernard „A mások tavasza ” című darabjában gyönyörűenjátssza el egy öregedő asszony tragédiáját (a darab sokkal kevésbé gyönyörű), állandóan harmad- vagy negyedház tapsol, a Theatre du Vieux Colombier ellenben zsúfolásig megtelik Goldoni „Locandier á“-jára is, melyet Madame Darsenne átdolgozásában adnak. A Vieux Colombier-színház titka az, hogy civizi ember alkotása, aki egy személyben kritikus, drámaíró, rendező és színész, a dráma egész területének, szélességének és mélységének nagyszerű ismerője, nem forradalmár és nem snob, hanem a Chesterton értélilében való nagyszerű újító, aki mindig ihat ránéz és előre halad. Ezt az embert Jaques Copeaunak hívják, ki kevés. — de a munka, a küzdelem, a láz és a lóbogás ,meg néhány' esztendőt irt a szeme köré. A' lelke, a szelleme.; az akarata húsz vagy harminc éves, ahogy akarjuk. ' Több, mint t izesztendő munkával •és ez a munkairodalmi, színpadi, teremtő és egy régersmindt nevelő munka is, ■ olyan, színházat hozott létre, mely ma a legélöbb, legizgatóbb és legserkentőbb Paris színházai között, nepi mintha kalaab szineszei .wlnapak. aJPJ A megegyezés értelmében április 16-án megkezdték a bértárgyálásokat. A tárgyalás során a szakszervezet 50%-os azonnali bérjavítást követelt. A nyomda tulajdonosok elfogadták a jelentékeny béremelést, de azzal, hogy ezt csak részletekben tudják végrehajtani, mert a nyomdák egyszerre nem bírják ezt a nagy megterhelést. A munkásság képviselői erre kijelentették, hogy ezen az alapon nem tárgyalhatnak tovább. Másnap délelőtt — április 17-én — valamennyi nyomda igazgatójánál megjelentek a munkások, kimás kicsi vagy nagy párisi színháznak. Parisban ma is nagyon sok a jó, sőt kitűnő színész, a latin faj temperamentuma, élénksége, szinte azt mondhatnám, drámaisága nem csökkent és nem halványodott. Nincs olyan színház Parisban, ahol kitűnő tehetségeket ne látna az, emlír, de Jaques Copeau színháza a maga tehetségeit egy hatalmas művészi akarat erejével olymódon fokozza fel, olyan egységbe tömöríti s a maga rendezői képességeivel annyira gazdagítja, hogy itt a legszerencsésebb színházi alakulattal van dolgunk, nem egy színházi vállalkozással, amely máról-holnapra élt és az anyagi siker aprópénzére váltja fel a maga művészi elveit, hanem egy igazi műintézettel, mely a színpad és irodalom jövőjéért harcol, minden túlzás, minden trükk, minden bluff elkerülésével s amelynek minden lépése a jövő felé, tudatos, szándékos, megfontolt, mert a múltnak teljes és helyes ismeretén, igaz, és őszinte megbecsülésén alapszik. Az előadások között, amelyeket láttam, szinte szenzációsan hatott rám a „Le Paquebot Tenacity”, amelynek, szerzője Charles Vildrac. Maga a darab finom, eleven, költői, ,de nem,, jelentékeny — talán a legérdekesebb benne a fundamentuma, amely kissé rokon Zilahi/' Lajos „Süt a napijának alapérzésével. Vildrac is olyan embereket ír meg, akiket a háború teljesen kizökkentett életük rendes kerékvágásából. Csakhogy Vildrac darabjában nem süt a nap — sőt nagy a felhőjárás. Két francia munkás — Bastien és Légard— a leszerelés után nem találják helyüket az életben s elhatározzák, hogy kivándorolnak Kanadába, amely az ő szemükben az Ígéret földje. Bastion az erős, az ösztönös, az elszánt — ő veszi rá barátját a nagy vállalkozásra. Meg is érkeznek a kikötővárosba, de a postahajó, amely vinné őket, javitás alá kerül s két hélig ott kell veszt égélni ők Cordiei néi Vigadójában.’ 'Mind . a. kél. (in beleszeret Telézbe, a pincérnül*-,, -■ Pastién, az erős és erélyes — akitől a kanadai kivándorlás eszméje származik. —. visszaszökik Parisba s viszi nja• ■-1 rAb.A «t-«'5-1... . • . .. A munkásság le-zavartatása után a kormány be* tiltotta a sztrájk tartama alatt is megjelent szociálisig és fajvédő lapokat. Rakovszky Iván belügyminiszter ezt a rendeletét azzal okolta meg, hogy ilyen nehéz időkben nem engedheti meg a közönségnek egyoldalú szélsőséges, irányú információját és nem nyújthat segítő kezet annak a terrornak, amely a három lap megjelenésén keresztül voltaképen a sajtószabadság elnémítására törekszik. Ugyanakkor arával Terézt s a gyöngéd, határozatlan Légard, aki manótól sohasem vándorolt volna ki, hajóra száll és viszi magával a bánatát Kanadába. Ezt a meleg, egyszerű és finom darabot a Vicux Colombier színészei olyan stílusban játsszák, amely akár Antoine, akár Brahm naturalizmusa után igazán nagy és jelentékeny lépést jelent a színpad fejlődésében. Ha van szóval akarnám jellemezni ezt a stílust, azt kellene mondanom, hogy a szó legnemesebb értelmében költői. A legmélyebb lírának a legteljesebb valósággal való összeforrottsága teszi ezt az előadást nemcsak kiválóvá, hanem jelentékennyé is. Ahogy Bastian és Légard először lépnek be Cord sera,a fogadójába: nemcsak megkapóan igaz játék, hanem valóságos lírai költemény, benső vallomás arról, hogy mit érez az ember, amikor idegenbe lő először. Ahogy Légard az első felvonás végén kiveszi gomblyukából a virágot és odaadja a pincérleánynak, vagy ahogyBastian a leány után megy és pezsgőzik vele: nemcsak két különböző helyzet, nemcsak két különböző ember, hanem két külön világ — amelynek az érintkezése is már tragikus. Az ilyen játékban eltűnik a színpad az irodalom mögött, eltűnik az irodalom a színpad mögött ■— s ami előttünk van: a költői,, a legköltőibb élet. A francia színjátszás, amelynek sok a retorikai vétke — itt megnemesedve, megtisztulva, átlelkesedve, leegyszerűsítve jelenik meg, hódítón és ellenállhatatlanul. .Hogy Jaques Copeau, mint színész,is menynyire mestere ennek a stílusnak, megállapíthattam Pierre Best. „L’imbéeile” (Az Oslóba) cimű darabjában, ahol egy férfi korban levő agglegényt játszik, aki egy ostoba fiút és egy fiatal leányt összeházasít és ő maga, szabad marad — de végül nem tudni, hogy nem, ő volt-e az ostoba. A darab egy22 éves Tyó munkája.. Eméke ii, könnyűségében s dialógjának költői szövitben van Copeau szinész zeneje, és kilói roll stílusa Jaques,- monólógiáiban mutatkozik meg legteljesebben. A legbelsőbb lelki folyamatok, a legapróbb rezdip K.' .-?■ .-