Nemzeti Ujság, 1924. június (6. évfolyam, 106-128. szám)
1924-06-01 / 106. szám
' /f?9 VI. évfolyam 106. szám. Ára 3000 korona Vasárnap, 1924 fmdas 1. NEMZETI ÚJSÁG IMWHBimrifMim—1^——■—BSM^Bj|ÉÍMaPBWai illWMIMIililBMUH llllll IBII Éli——»HIHI» Hillll IIIH IlilimWIWniB Will—HU— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Y* V\jf viaoni a n Előfizetési ár: Egy hónapra 40.000 korona, Honvéd-n. 10. Tel.: 127—46, 127—47, 127—48. POLITIKAI NAPILAP negyedévre 120.000 korona. — Egyes számára 127—49 és J.65.Fiókkiadóhivatal:Rákóczi-út 1. _ »NkJ* 2000 korona. — Hirdetések milliméteres XeL: J. 136—06, Teréz-körút 62. Tel.: 121—41 Bek. : rwtí* szerkesztő: Tóth László dr. díjszabás szerint. — Reklamációk: TeL 10—25. Elfajult parlaientárisimus Benes újévi beszédében a parlamentárzmus válságát jósolta az 1924-ik esztendőre. Akkor találgatták, hogy mire gondolt a teóriákkal nem sokat bíbelődő cseh külügyminiszter. Arra-e, hogy az új cseh államban lesz szükség még diktatóntusabb kormányzásra? Avagy a szomszéd Németországból indul meg a német nemzetiek részéről olyan lökés, mely az amúgy is agyaglábakon álló alkotmányokat és magát a parlamentarizmust dönti romba. A parlamentarizmusnak ilyen formai csődbe nem következett. ha csak nem azokban az új „demokratikus” államokban, melyek a régi osztrák-magyar monarchia testéből kiszabva, jóformán abszolutisztikus rendszerrel tudják magát az államot is fenntartani, annál inkább a bekebelezett népeket kormányozni. Paszics uralma, csakúgy mint Bratiaaué, sőt a „koalíciós“ cseh kormányzás alig egyéb terrorral fenntartott diktatúránál. Eme nyílt és szexnetizóró jelenségeken kívül azonban bátran beszélhetünk a parlamentarizmus olyan belső válságáról, mely teljesen meghamisította azt a magasztos ideát, melyet a parlamentarizmus a nemzetek állami életében és önmaguk kormányzásában jelentett. A parlament áriam is volt a képen az egyedhalom.Bár, a felülről való szuverén és gyakran elnyomó hatalommal szemben a nemzet szabad lélekzése volt. A polgároknak önkormányzata — a többségi elv alapján. Az államfőnek vagy monarchiának hatalmi jogköre az alattvalók kinyilvánított akaratának korlátozása vagy legalább befolyásolása alá jutott. Lényegét a népakarat megnyilatkozása tette, melynek erkölcsi és formai hatalmát nem lehetett többé semmibe venni. A parlamentarizmus a kontinensen való alig egy százados uralma és fejlődése alatt azonban eljutott odáig, hogy tisztára hatalmi eszközzé vált az uralmon levő pártok kezében. De még ez sem volna a parlamentarizmus belső csődje, ha az uralomra kerülő pártok tényleg a nemzeti akarat többségének volnának az eredői. De éppen ez nincs így. A választási harcokban a választást intéző kormányzat erőszakos beavatkozásáról és természetes befolyásáról nem is szólva, maguk a választási rendszerek hamisítják meg a nemzeti akarat képletét. Oda jutottunk, hogy minden kormányzati és többségi párt a maga érdekében és képére teremt választási rendszert a szűkebb vagy kiterjesztettebb választójog mellett egyformán. A választás így sokszor egyszerű szemfényvesztés és a hatalmon levő pártokkal szemben alig behozható hátrányban vannak az ellenzéki pártok. Ilyen körülmények között csak igen ritka esetben, jóformán csak akkor, midőn már a közfelháborodás fordul a kormányzat ellen, történik meg, hogy a hatalom új többség kezébe jut. A belső válságot azonban semmi sem mutatja jobban, hogy ilyen esetekben is nem egyszer az történik, hogy a fegyver visszafelé sül el. A saját maga asta vermébe esik a többség és megint csaknem a nemzeti akarat igazi megnyilvánulását fejezi ki az új kormányzat. Csattanóé példa erre, hogy a két utolsó angol választásra ne is utaljunk, a legutóbbi francia választás. Az uralmon levő nemzeti blokk olyan választási rendszer mellett, akart magának többséget biztosítani, hogy amely választási kerületiben a szavazatoknak legalább a felét megnyerte valamelyik lista, ott a többi listára esett szavazatok már nem jöttek számításba. De éppen ez bosszulta meg magát a n osfani választáson, melyen némely kerületben a baloldali blokk tudta megszerezni igen kis szótöbbséggel a szavazatok felét s igy a nemzeti blokk jelöltjei buktak ki valamenynyien. Hogy mily mértékben érvényesült ez az aránylag kevés szótöbbség, mutatja az, hogy a nemzeti blokk a mostani választáson alig vesztette el szavazatainak 1 százalékát és mégis elvesztette mandátumainak mintegy 30 százalékát. Viszont a baloldali szavazatok alig 3 százalékkal emelkedtek és mégis 109 új mandátumra tett szert a baloldal. Úgy, hogy 60 százalékkal emelkedett a mandátumainak száma. A győztes baloldal mögött tehát jóformán alig áll nagyobb tábor, mint állt, sőt a nemzeti blokkra még így is több szavazat esett. íme, ennyire nem képviselik a parlamenti formális többetnek az igazi nemzeti akaratot. És mennyi kortézáába, mennyi demagógiába s a lelkek mekkora megtévesztésébe és félrevezetésébe kerül az így kialakult hamis eredmény is. Nem csoda tehát, ha a népek kormányzásának kérdése újra probléma, lett, ha a parlamentarizmus csődjéről beszélnek a komolyan gondolkodók. A gyakorlati államférfiak pedig legtöbbször éppen akkor érzik az így elfajult parlamentarizmus hátrányait, amikor a nemzet nagy érdekeit — mely végelemzésében mindig összeesik a polgárok érdekeivel — a nemzet közönye vagy a nép alsóbb ösztöneire támaszkodó politika ellenében akarnák és tudnák is szolgálni. És amennyivel alábbszállította a háború a népek erkölcsét és kultúráját, annyival mélyebb lett a parlamentarizmus esebe, mely előbb-utóbb operációra szorul. (tb.) "3 A kormány jelentése a létszámcsökkentésről Tizenötezer állami tisztviselőt bocsátanak el 1926 június 30-ig A Magyar Távirati Iroda jelenti: A magyar kormány erélyesen hozzálátott a rekonstrukciós tervezetnek az állami tisztviselők elbocsátására vonatkozó intézkedései gyors végrehajtásához. A tervezet értelmében június 30-ig 13.090 állami tisztviselő kerül elbocsátásra. A budapesti államrendőrség személyzetét ez évi július 1-ig 2300 fővel fogják leszállítani. Az elbocsátandóak nagy része már el is hagyta az állami szolgálatot. A közelgépvezési minisztérium felszámolás alatt áll, személyzete — kivéve azokat a tisztviselőket, akik más minisztériumból ideiglenesen nyertek ott beosztást — az állami szolgálatból ez évi augusztus 31-ig fog kiválni. Ez intézkedés folytán 240 tisztviselőt bocsátanak el. A menekültügyi hivatal, a szénkormánybiztosság, az Árvizsgáló Bizottság és több kisebbhivatal felszámolása folytán az elbocsátott tisztviselők száma további 270 fővel emelkedik. A létszámredukcióra irányuló további intézkedések már előkészítés alatt állnak. Az eddig megtörtént, illetőleg tervezett intézkedések eredménye igen biztató, amennyiben a még csak ez évi április havában megkezdett leépítési program értelmében elbocsátandó tisztviselőknek 15 százaléka már ez évi június 30-ig végleg ki fog válni állami szolgálatból. A kormánynak fenti félhivatalos közlése most már nyíltan bevallja a létszámcsökkentésnek azt, a nagy mérvét, amelyről a Nemzeti Újság értesülése alapján már előre tájékoztatta a magyar közvéleményt s a tisztviselői kart, de amelyet eddig hivatalos helyeker mindig szigorúan cáfoltak. Az az önérzetes és megelégedett hang azonban, amely ebből a kommünikéból felcsendül, csak akkor volna indokolt, ha ez elbocsátással egyidejűleg az elküldött köztisztviselőknek a magángazdaságban való megfelelő elhelyezéséről is kellő gondoskodás történt volna, így azonban, hogy az elbocsátottak nagy része még nem is tudja, mihez kezdjen, kissé korai a létszámcsökkentésnek ezt a végrehajtását sikerként elkönyvelni főleg akkor, amidőn a hivatalban maradtaknak megfelelő fizetésrendezése tárgyában még nincs végleges kedvező és mindenkit, kielégítő döntés. Miért ragaszkodik a kormány a 22-es kerületi beosztási«» ? (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nemzetgyűlés igazságügyi bizottságában tegnap általános meglepetést keltett, hogy a kormányt a fővárosi javaslat kérdésében másodszor is leszavazták. Ezzel kapcsolatban beavatott kormánypárti helyről az alábbiakban okolták meg előttünk a miniszterelnöknek és a belügyminiszternek tegnapi magatartását és azokat az intenciókat, amelyek a kormányt a 22-es kerületi beosztás megalkotására vezették. A nyilatkozatot a teljes tárgyilagosság okából közöljük, hogy az egyik oldalnak már több ízben ismertetett állásfoglalásával szemben a másik oldal felfogását is megismertessük olvasóinkkal, megjegyezvén, hogy mi teljesen osztjuk a Keresztény Gazdasági Párt álláspontját. .. A tizes kerületi beosztás, azaz a közigazgatási kerületenként való szavazóé — mondta tudósítónk — régebben egyedül a keresztény községi párt követelése vett, most azonban ezt a javaslatot, több módosítással ugyan, a szocialista párt is magáévá tette. Az utóbbi az oka annak, hogy a kormány föltétlenül ragaszkodik a 22-es kerületi beosztáshoz, mert a statisztikai adatok tanúsága szerint, a fővárosi törvényhatósági bizottság polgári többségét más után nem, látja biztosítottnak. A belügyminisztérium alapul véve a legutolsó nemzetgyűlési képviselőválasztásokat, alapos statisztikai számításokat végeztetett és ennek alapján világosan megállapítható, hogy a 10-es kerületi beosztás nem alkalmas a polgári uralom biztosítására. Hogy mást ne mondjak, itt van például a X ik és III-ik kerület, az úgynevezett munkáskerületek. Ezek az úgynevezzétk -nagy kerületek közé tartosnak, ahol az elsőnél 18065, a másodiknál pedig 17170 főnek van szavazati joga. Ezekben a munkáskerületekben a 10-es kerületi beosztás alapján 1,3, illetve ii,3 százalék szavazat esne a szociáldemokrata pártra. A polgárság ezzel szemben csak a kis kerületekben tudna megfelelőképviselethez jutni. Olyan kerületekben, ahol a szavazók száma az úgynevezett munkásserületekhez képestelenyészően csekély. E tekintetben meg a tegnap benyújtott, Csillery-féle javaslat sem használna semmit, mert ebben az esetben — ugyancsak a statisztikai adatok tanúsága szerint — a X-ik kerületben még mindig 8182 q 2 5115 ellen, a III-ik kerületben pedig 7613 s 1972 ellen volna, az arány a szocialisták javára. Nyilvánvaló tehát, hogy a 10-es kerületi beosztás különösen, a munkáskerületekben a polgári elemek hátrányára valóságos katasztrófáng következményekkel járna. Aránytalanság a szavazók számában Ettől eltekintve, lehetetlen megtartani a 10-es kerületi beosztást már a szavazók számának aránytalansága miatt sem. A VII. kerületben például 68.667 szavazó lakik, a IV kerületben ellenben mindössze 11.815. Ilyen kirívó ellentétet még többet is találhatunk, ha végignézünk a közigazgatási kerületeken. A „I-es kerületi beosztás ezzel szemben, ha nem, is eU. Le teljesen az ideális célt, a szavazókerületek arányosságát, azonban ez hasonlíthatatlanul nagyobb mértékben közelíti meg mint, a masik tervezet. ..........»VTWW? wvvTTTVfM'mVfT'TV?