Nemzeti Ujság, 1924. augusztus (6. évfolyam, 156-180. szám)
1924-08-01 / 156. szám
A honiimfttiira öuhása A bankok végre tegnap leszállították a tartozások után fizetendő kamatlábat és némileg emelték a betétkamatlábat. A mai drága hitelkamathoz képest azonban még mindig nem elég nagy az a betéti kamatláb, amellyel a bankok a takarékosságot fokozni akarják. Viszont az alacsony betéti kamatlábhoz képest magas még mindig az a kamatláb, amelyet tartozások után számítanak fel a bankok. A hitelválság enyhüléséhez nem sokban fog hozzájárulni ez az intézkedés, mert a bankok elkéstek ezzel a lépésükkel. A hiteluzsora nálunk olyan mértékben dühöngött, hogy a különféle leépítések, üzemredukciók már megtörténtek és a bankok most már régi üzleteiket is veszélyeztetve látják, amidőn sietnek enyhíteni a feltételeken. Szakemberek előtt ugyanis nem kétséges, hogy a közeli hetekben már semmi produktív célokra nem kérnek pénzt, ha ilyenek lesznek a hitelviszonyok. Hiszen az utóbbi hetekben is csak adóra, házbérre és köztartozásokra vettek igénybe hitelt az emberek, a jövőre nézve még kevesebb a vállalkozási kedv, a hiteligénylés, mert a válság egyre jobban terjed, a fogyasztás csökken, a gyáripar helyzete megnehezült, hiszen most már részlegesen felszabadították a behozatalt, a kereskedelem helyzete sem rózsás, mert a külföldről beözönlő áru következtében természetszerűleg vissza kell hanyatlani a belföldi áraknak. A bankok már a saját üzleteiket féltik akkor, amidőn enyhítenek a hitelfeltételeken, de félnek a külföldi tőke konkurenciájától is, amely egyre gyorsabban szivárog be az országba. Ez teljességgel érthető, mert amidőn a külföldi nagy bankok a mi viszonyainkhoz képest sokkal kisebb kamatlábat számítanak fel, kell, hogy idegravitáljanak, ahol a dollárjukat 15 vagy 12 százalék mellett is tökéletes biztonságban helyezhetik el akkor, amidőn saját hazájukban legfeljebb 5—6 percenti házadékot tudnak elérni. Ez a külföldi tőke van hivatva segíteni tőkeszegénységünkön, ez a beszivárgó dollár kell, hogy olcsóbbá tegye a belföldi bankok hitelkamatlábát és ez a pénz kell, hogy megindítsa és olcsóbbá tegye a termelést. Akkor, amidőn a bankok a saját bőrükön tapasztalják, hogy számolni kell a változott viszonyokkal, a többi termelési áginak is be kell látnia, hogy le kell menni az árakkal, olcsóbbá, fogyasztóképesebbé kell tenni a produkciót. Erre azonban, sajnos, nálunk sem a gyáros, sem a kereskedő, de általában senki sem gondol. Itt nálunk mindenki a koronaromlás ideológiájában él és habzsolni szeretné a hasznot és csak nagy nyereségekről álmodik, holott ma már le il mondani a konjunkturális keresetről. Vége a könynyű keresetnek és azoknak a konjunkturális üzletágaknak, amelyek lehetővé tették a gyors realizálást, a könnyű haszonszerzést. Hallatlan konjunktúrája volt nálunk például a gyáriparnak, amely a háború következtében óriási módon fejlődött. Egész sereg új iparág alakult és a meglévő üzemek jelentősen tökéletesedtek. A behozatali tilalmak, a kereskedelmi szerződések hiánya következtében hatalmasan megerősödött az egész gyáripar, nagy látenciákra tett szert és erős exportterületeket szerzett magának. Ez az eredmény kétségtelenül kell, hogy mindenkit örömmel töltsön el, mert egy hosszú és nem könnyű időszaknak és munkásságnak az eredménye volt. Ámde most lényegesen megváltoztak a viszonyok és ezt elsősorban a gyárosoknak kell észrevenniök. A nagy kereseti lehetőségek ideje lejárt, a fogyasztás hatalmasan megcsappant, a hitelviszonyok rosszak és a legújabb kormányintézkedések következtében egész seregcikk behozatala felszabadult. Ezenkívül árucsere-szerződések, kereskedelmi szerződések megkötése előtt állunk, amelyek a gyáripart mind nehezebb helyzetbe fogják hozni, mert megkezdődik ismét a külföldi gyárak versenye. A józan ész ma azt diktálja, hogy a gyárak elégedjenek meg szerényebb nyereséggel és árucikkeiket gyorsan dobják piacra, amíg a külföldi olcsó áru el nem özönli az országot. A gyáraknak tehát a saját érdekükben mobilizálni kell áruraktáraikat, vissza kell térni a normális gazdálkodáshoz annyiban is, hogy ismét hiteleket kell adniuk a kereskedőknek, akik eddig amúgy is eléggé ki voltak szolgáltatva az iparnak. Most fordítva áll a helyzet: a gyárosoknak kell majd udvarolni a kereskedőknek, ügynökökkel kell dolgozniuk, hitelbe kell adni az árut, hogy prosperálni tudjanak. Ezért nagyon helytelen azon gyárak eljárása, amelyek még mindig a magas lovon ülnek és kartelárakat diktálnak, könyörtelenek adósaikkal szemben és még mindig a régi ideológiában élnek. Ezek az árak elkésve fogják észrevenni az idők változását és el fogják veszteni üzletfeleiket és fogyasztóterületeiket is. A fogyasztók hiába várnak olcsóbb árakat, ha a gyáripar nem ébred tudatára annak, hogy vége a konjunktúrának és a normális fogyasztásra és üzletágra kell berendezkedni. A bankok már egy kicsit megérezték az idők szelét, de elkésve és jó lesz, ha nem esnek ebbe a hibába a gyárosok és a többi termelési ágazatok egészen a kereskedőkig, mert különben a válság tovább éleződik és a megrázkódtatás annál erősebb let . : VL évfolyam 156. szám. Ára 2000 korona '-'Bennik, 1924 autgarte* t: !!!!!!!!!^ Honvéd-u. 10. Tel.: 127—46, 127—*7, 187—48. . .|\EI\I15AKtlNY POLITIKAI NAPILAP negyedévre 120.000 korona. — Egyes szám ára 127—49 és #. Só. Fiókkiadóhivatal: Rákóczi-ut 1. KV ., ... *000 koron*. — Hirdetések milliméteres Tok: J. 136-06, Teréz-körút 62. Tel.: AVy*Wttc«ztfl. Túri Béla. . Meli» »xerke»*«. Tóth László vs. szerint. Reklamációk: Tok 10-25. A munkanélküliség miatt összehívják a nemzetgyűlést Az ellenzék a napokban benyújtja az összehívást kérő ívet . A Szakszervezeti Tanács határozata (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A munkanélküliség problémája napról-napra égetőbbé válik és az eddigi tárgyalások majdnem teljesen meddők maradtak. Egyre több és több munkás marad kenyér nélkül, a gyárak egymás után korlátozzák üzemeiket és üzemnapjaikat , a munkások ezrei kétségbeesve gondolnak a jövőjükre. A faipari munkásoknak 21,60 százaléka, a grafikai munkások 30,1 százaléka, a húsipari munkások 11,1 százaléka van például munkanélkül, de óriási arányban nő a munkanélküliség más ipari szakmákban is. A csepeli Weiss Manfréd-féle gyár hetenkint csak három napig foglalkoztatja a munkásokat és ezzel lényeges kereseti lehetőségtől fosztja meg őket. Egyes iparágak még tűzkődnek, ideig-óráig próbálják munkásaikat foglalkoztatni, azonban a jövőt illetőleg már teljes a bizonytalanság. A munkanélküliségnek ez az ijesztő arányú emelkedése, ha csökkentésére idejekorán nem történik meg az intézkedés, méreteiben beláthatatlan következményeket fog maga után vonni az ipari világban. Minthogy a kormány eddig csak ígérgetett, de semmit nem cselekedett — a 83-asbizottságban pedig csak rövid tárgyalásban foglalkoztak a kérdéssel —, az ellenzék elhatározta, hogy összehivatja a nemzetgyűlést és ott felelősségre vonja a kormányt az eddig történtekért. Csaknem az egész ellenzék egységes ebben a kérdésben és így valószínű, hogy az aláírásokat pár napon belül egybe tudják gyűjteni és az ívet átadják Leitovszky Béla házelnöknek, aki a nemzetgyűlést a házszabályok értelmében a jövő hét valamelyik napjára már össze is hívta. A munkanélküliség kérdésével egyébként ma a Szakszervezeti Tanács is foglalkozott és felhívta a szociáldemokrata párt vezetőségét, hogy a nemzetgyűlési frakció útján kövessen el mindent a nemzetgyűlés mielőbbi összehívása érdekében. londoni konferencia válság eleinteit tteghedtéd a francia javaslat tárgyalását - A német sajtó elfogadd stavannak, a francia sajtó utolsó engedminynek minősíti a javaslatot - A konferencia tűrés (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Ha a jelek nem csalnak, a szövetségesek értekezlete elérkezett a fordulóponthoz, amely után csak a megegyezés vagy a kudarc várható. A francia delegáció ellenjavaslata, amelyet tegnapi számunkban ismertettünk, úgy látszik, a végső engedményeket tartalmazza a Herriot-kormáz ify részéről. Ennek visszautasítása valószínűleg arra fogja bírni a francia miniszterelnököt, hogy hazautazzék és a további tárgyalásokat a delegációra bízza. A londoni sajtó bizakodásával szemben alighanem Mussolininek lesz igaza, aki kezdettől fogva nem várt eredményt, a konferenciától s ezért nem is ment el Londonba. Vannak, akik azt remélik,hogy Hughes, az Egyesült Államok küilügyeinek vezetője, aki jelenleg Parisban időzik, képes lesz befolyásolni Poincarét, akinek az intranzigens magatartása, noha már nincs kormányon, egyik legfőbb akadálya a megegyezésnek Az Egyesült Államok állásfoglalása kétségkívül legnagyobb jelentőségű a frameszervezet megvalósítását illetően, kérdés azonban, hogy Poincaré és a francia parlamenti ellenzék komolyan óhajtja-e annak a megvalósulását. Ezen múlik a konferencia sorsa és vele együtt Herrioté is. Barthounak, a jóvátételi bizottság elnökének londoni tartózkodása aligha fogja előmozdítani a megegyezést. Az első bizottság elfogadta a francia javaslatot London, július 31. A konferencia első bizottsága egyhangúlag elfogadta a ‘francán javaslatot. Az, angol részről ma délelőtt benyújtott módosító indítványt visszavonták.• —i v - •, .. ..... ? i . , A francia és az angol delegátusok a kölcsönös fáradozás sikere alkalmából üdvözölték egymást. Az egyik delegátus kijelentette a Reuter-noáa képviselője előtt, hogy a konferencia nagy nehézkesét immár áthidalták. London, július 31. (Havas.) Az első és harmadik bizottság délelőtt megkezdte a francia javaslat megvitatását. Úgy látszik, a javasolt választott bírósági eljárás nem ütközik nehézségbe. A mulasztások megállapításával foglalkozó első bizottság és a jóvátételi bizottság közt nincs véleménykülönbség. A harmadik bizottságban az angol szakértők kifogásolták a francia formulát, amely Németországot kötelezni akarja, hogy állampolgárainak szállításait garantálja. Az angol szakértők csak arra akarják kötelezni Németországot, hogy a dologi szolgáltatások programjának végrehajtására feszítse meg erejét s azt is kijelentik, hogy nem tudtak dönteni arról, vajjon egybekapcsolható-e a három kérdés: a mulasztások, az átutalások és a szállítások kérdése. A Heted tanácsa összeült London, július 31. (Wolff.) A hetek tanácsa délután fél 5 órakor az alsóházban tanácskozásra ült össze. A harmadik bizottságnak még be kell számolnia az átutalás kérdéséről.. Ha ezt a jelentést kedvezően fogadják, akkor, mint hétre jár, a konferencia, amennyiben a szövetségesek jönnek számításba, befejezettnek tekinthető ésa németek reghívása közvetlenül küszöbön áll.