Nemzeti Ujság, 1924. augusztus (6. évfolyam, 156-180. szám)

1924-08-01 / 156. szám

A honiimfttiira öuhása A bankok végre tegnap leszállították a tar­tozások után fizetendő kamatlábat és némileg emelték a betétkamatlábat. A mai drága hitel­kamathoz képest azonban még mindig nem elég nagy az a betéti kamatláb, amellyel a ban­kok a takarékosságot fokozni akarják. Viszont az alacsony betéti kamatlábhoz képest magas még mindig az a kamatláb, amelyet tartozások után számítanak fel a bankok. A hitelválság enyhüléséhez nem sokban fog hozzájárulni ez az intézkedés, mert a bankok elkéstek ezzel a lépésükkel. A hiteluzsora nálunk olyan mér­tékben dühöngött, hogy a különféle leépítések, üzemredukciók már megtörténtek és a bankok most már régi üzleteiket is veszélyeztetve lát­ják, amidőn sietnek enyhíteni a feltételeken. Szakemberek előtt ugyanis nem kétséges, hogy a közeli hetekben már semmi produktív célokra nem kérnek pénzt, ha ilyenek lesznek a hitel­viszonyok. Hiszen az utóbbi hetekben is csak adóra, házbérre és köztartozásokra vettek igénybe hitelt az emberek, a jövőre nézve még kevesebb a vállalkozási kedv, a hiteligénylés, mert a válság egyre jobban terjed, a fogyasztás csökken, a gyáripar helyzete megnehezült, hi­szen most már részlegesen felszabadították a behozatalt, a kereskedelem helyzete sem rózsás, mert a külföldről beözönlő áru következtében természetszerűleg vissza kell hanyatlani a bel­földi áraknak. A bankok már a saját üzleteiket féltik akkor, amidőn enyhítenek a hitelfeltételeken, de fél­nek a külföldi tőke konkurenciájától is, amely egyre gyorsabban szivárog be az országba. Ez teljességgel érthető, mert amidőn a külföldi nagy bankok a mi viszonyainkhoz képest sok­kal kisebb kamatlábat számítanak fel, kell, hogy idegravitáljanak, ahol a dollárjukat 15 vagy 12 százalék mellett is tökéletes biztonság­ban helyezhetik el akkor, amidőn saját hazájuk­ban legfeljebb 5—6 percent­i házadékot tudnak elérni. Ez a külföldi tőke van hivatva segíteni tőkeszegénységünkön, ez a beszivárgó dollár kell, hogy olcsóbbá tegye a belföldi bankok hitelkamatlábát és ez a pénz kell, hogy meg­indítsa és olcsóbbá tegye a termelést. Akkor, amidőn a bankok a saját bőrükön tapasztalják, hogy számolni kell a változott viszonyokkal, a többi termelési áginak is be kell látnia, hogy le kell menni az árakkal, olcsóbbá, fogyasztó­képesebbé kell tenni a produkciót. Erre azon­ban, sajnos, nálunk sem a gyáros, sem a keres­kedő, de általában senki sem gondol. Itt nálunk mindenki a koronaromlás ideológiájában él és habzsolni szeretné a hasznot és csak nagy nye­reségekről álmodik, holott ma már le il mon­dani a konjunkturális keresetről. Vége a köny­­nyű keresetnek és azoknak a konjunkturális üzletágaknak, amelyek lehetővé tették a gyors realizálást, a könnyű haszonszerzést. Hallatlan konjunktúrája volt nálunk például a gyáripar­nak, amely a háború következtében óriási mó­don fejlődött. Egész sereg új iparág alakult és a meglévő üzemek jelentősen tökéletesedtek. A behozatali tilalmak, a kereskedelmi szerző­dések hiánya következtében hatalmasan meg­erősödött az egész gyáripar, nagy látenciákra tett szert és erős exportterületeket szerzett ma­gának. Ez az eredmény kétségtelenül kell, hogy mindenkit örömmel töltsön el, mert egy hosszú és nem könnyű időszaknak és munkásságnak az eredménye volt. Ámde most lényegesen meg­változtak a viszonyok és ezt elsősorban a gyá­rosoknak kell észrevenniök. A nagy kereseti lehetőségek ideje lejárt, a fogyasztás hatalma­san megcsappant, a hitelviszonyok rosszak és a legújabb kormányintézkedések következtében egész sereg­cikk behozatala felszabadult. Ezen­kívül árucsere-szerződések, kereskedelmi szer­ződések megkötése előtt állunk, amelyek a gyár­ipart mind nehezebb helyzetbe fogják hozni,­ mert megkezdődik ismét a külföldi gyárak versenye. A józan ész ma azt diktálja, hogy a gyárak elégedjenek meg szerényebb nyereséggel és árucikkeiket gyorsan dobják piacra, amíg a külföldi olcsó áru el nem özönli az országot. A gyáraknak tehát a saját érdekükben mobilizálni kell áruraktáraikat, vissza kell térni a normá­lis gazdálkodáshoz annyiban is, hogy ismét hiteleket kell adniuk a kereskedőknek, akik eddig amúgy is eléggé ki voltak szolgáltatva az iparnak. Most fordítva áll a helyzet: a gyá­rosoknak kell majd udvarolni a kereskedőknek, ügynökökkel kell dolgozniuk, hitelbe kell adni az árut, hogy prosperálni tudjanak. Ezért na­gyon helytelen azon gyárak eljárása, amelyek még mindig a magas lovon ülnek és kartel­­árakat diktálnak, könyörtelenek adósaikkal szemben és még mindig a régi ideológiában élnek. Ezek az árak elkésve fogják észre­venni az idők változását és el fogják veszteni üzletfeleiket és fogyasztóterü­leteiket is. A fo­gyasztók hiába várnak olcsóbb árakat, ha a gyáripar nem ébred tudatára annak, hogy vége a konjunktúrának és a normális fogyasztásra és üzletágra kell berendezkedni. A bankok már egy kicsit megérezték az idők szelét, de elkésve és jó lesz, ha nem esnek ebbe a hibába a gyárosok és a többi termelési ágazatok egé­szen a kereskedőkig, mert különben a válság tovább éleződik és a megrázkódtatás annál erősebb le­­­t . : VL évfolyam 156. szám. Ára 2000 korona '-'Bennik, 1924 autgarte* t: !!!!!!!!!^ Honvéd-u. 10. Tel.: 127—46, 127—*7, 187—48. . .­|\EI\I15AKtlNY POLITIKAI NAPILAP negyedévre 120.000 korona. — Egyes szám ára 127—49 és #. Só. Fiókkiadóhivatal: Rákóczi-ut 1. KV ., ... *000 koron*. — Hirdetések milliméteres Tok: J. 136-06, Teréz-körút 62. Tel.: AVy*Wttc«ztfl. Túri Béla. . Meli» »xerke»*«. Tóth László vs. szerint.­­ Reklamációk: Tok 10-25. A munkanélküliség miatt összehívják a nemzetgyűlést Az ellenzék a napokban benyújtja az összehívást kérő ívet . A Szakszervezeti Tanács határozata (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A munka­nélküli­ség problémája napról-napra égetőbbé válik és az eddigi tárgyalások majdnem teljesen meddők marad­tak. Egyre több és több munkás marad kenyér nélkül, a gyárak egymás után korlátozzák üzemei­­ket és üzem­napjaikat , a munkások ezrei kétségbeesve gondolnak a jövő­jükre. A faipari munkásoknak 21,60 százaléka, a gra­fikai munkások 30,1 százaléka, a húsipari munkások 11,1 százaléka van például munkanélkül, de óriási arányban nő a munkanélküliség más ipari szakmák­ban is. A csepeli Weiss Manfréd-féle gyár hetenkint csak három napig foglalkoztatja a munkásokat és ezzel lényeges kereseti lehetőségtől fosztja meg őket. Egyes iparágak még tűzkődnek, ideig-óráig próbál­ják munkásaikat foglalkoztatni, azonban a jövőt ille­tőleg már teljes a bizonytalanság. A munkanélküli­ségnek ez az ijesztő arányú emelkedése, ha csökken­tésére idejekorán nem történik meg az intézkedés, méreteiben beláthatatlan következményeket fog maga után vonni az ipari világban. Minthogy a kormány eddig csak ígérgetett, de semmit nem cselekedett — a 83-as­­bizottságban pedig csak rövid tárgyalásban foglalkoztak a kérdéssel —, az ellenzék elhatározta, hogy összehivatja a nemzetgyűlést és ott felelősségre vonja a kormányt az eddig történtekért. Csaknem az egész ellenzék egységes ebben a kérdés­ben és így valószínű, hogy az aláírásokat pár napon belül egybe tudják gyűjteni és az ívet átadják Lei­­tovszky Béla házelnöknek, aki a nemzetgyűlést a házszabályok értelmében a jövő hét valamelyik nap­jára már össze is hívta. A munkanélküliség kérdésével egyébként ma a Szakszervezeti Tanács is foglalkozott és felhívta a szociáldemokrata párt vezetőségét, hogy a nemzet­­gyűlési frakció útján kövessen el mindent a nemzet­gyűlés mielőbbi összehívása érdekében. ­ londoni konferencia válság ele­inteit tteghe­dtéd a francia javaslat tárgyalását - A német sajtó elfogadd stavannak, a francia sajtó utolsó engedm­inynek minősíti a javaslatot - A konferencia tűrés (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Ha a jelek nem csalnak, a szövetségesek értekezlete elér­kezett­ a fordulóponthoz, amely után csak a megegyezés vagy a kudarc várható. A francia delegáció ellenjavaslata, amelyet tegnapi szá­munkban ismertettünk, úgy látszik, a végső engedményeket tartalmazza a Herriot-kor­­máz ify részéről. Ennek visszautasítása valószí­nűleg arra fogja bírni a francia miniszterel­nököt, hogy hazautazzék és a további tárgya­lásokat a delegációra bízza. A londoni sajtó bizakodásával szemben alighanem Mussolini­nek lesz igaza, aki kezdettől fogva nem várt eredményt, a konferenciától s ezért nem is ment el Londonba. Vannak, akik azt remélik,­­hogy Hughes, az Egyesült Államok küilügyei­­­nek vezetője, aki jelenleg Parisban időzik, ké­pes lesz befolyásolni Poincarét, akinek az in­­tranzigens magatartása, noha már nincs kor­mányon, egyik legfőbb akadálya a megegye­zésnek Az Egyesült Államok állásfoglalása kétségkívül legnagyobb jelentőségű a frames­­zervezet megvalósítását illetően, kérdés azon­ban, hogy Poincaré és a francia parlamenti ellenzék komolyan óhajtja-e annak a megvaló­­sulását. Ezen múlik a konferencia sorsa és vele együtt Herrioté is. Barthounak, a jóváté­teli bizottság elnökének londoni tartózkodása aligha fogja előmozdítani a megegyezést. Az első bizottság elfogadta a francia javaslatot London, július 31. A konferencia első bizottsága egyhangúlag elfo­gadta a ‘francán­ javaslatot. Az, angol részről ma­ dél­előtt benyújtott módosító indítványt visszavonták.­­• —i v - •, .. ..... ? i . , A francia és az angol delegátusok a kölcsönös fára­dozás sikere alkalmából üdvözölték egymást. Az egyik delegátus kijelentette a Reuter-noáa­ képvise­lője előtt, hogy a konferencia nagy nehézkesét im­már áthidalták. London, július 31. (Havas.) Az első és harmadik bizottság dél­előtt megkezdte a francia javaslat megvitatá­sát. Úgy látszik, a javasolt választott bírósági eljárás nem ütközik nehézségbe. A mulasztások megállapításával foglalkozó első bizottság és a jóvá­tételi bizottság közt nincs vélemény­­különbség. A harmadik bizottságban az angol szakértők kifogásolták a francia formulát, amely Németországot kötelezni akarja, hogy állampolgárainak szállításait garantálja. Az angol szakértők csak arra akarják kötelezni Németországot, hogy a dologi szolgáltatások programjának végrehajtására feszítse meg ere­jét s azt is kijelentik, hogy nem tudtak dönteni arról, vajjon egybekapcsolható-e a három kér­dés: a mulasztások, az átutalások és a szállítá­sok kérdése. A Heted tanácsa összeült London, július 31. (Wolff.) A hetek tanácsa délután fél 5 órakor az alsóházban tanácskozásra ült össze. A harmadik bi­zottságnak még be kell számolnia az átutalás kérdé­séről.. Ha­ ezt a jelentést kedvezően fogadják, akkor, mint hétre jár, a konferencia, amennyiben a szövet­ségesek jönnek számításba, befejezettnek tekinthető és­­a németek­ r­eghívása közvetlenül küszöbön áll.

Next