Nemzeti Ujság, 1924. október (6. évfolyam, 205-231. szám)

1924-10-01 / 205. szám

-Hi Lemondani! A belügyminiszter tehát le ak­art mondani. Értjük és méltányoljuk álláspontját, vagy job­ban mondva értettük és méltányoltuk tegnap, amikor még csak arról volt szó, hogy egy felelős kormányférfin levonja a konzekvenciáit egy bírósági tárgyalásnak, amelyen súlyosan kompromittáló dolgok derültek ki egy olyan hatóságról, amelynek ténykedéseiért a felelős­séget a miniszter viseli. Hogy a szolnoki tör­vényszék konstatálta, sőt ítéletében perdöntő bizonyítéknak vette, hogy a csongrádi bomba­merénylet ügyében nyomozó államrendőrségi közegek minden kultúrát és humanitárius érzést megszégyenítő, otromba barbársággal és ke­gyetlenséggel csikarták ki a gyanúsítottakból azokat a beismerő vallomásokat, amelyeket a törvényszék épen emiatt jogászikig érvény­teleneknek kellett hogy találjon, valóban elég ok arra, hogy jogállamban, a vezetése alatt álló rendőrség működéséért végső fokon felelős belügyminiszter beadja a lemondását. Ebben a gesztusban ráismertünk Rakovszky Ivánra, aki közéleti szereplése alatt állandóan a konzer­vatív­ politika harcosának s egy régi, a mai magyar kormányzatban, sajnos, csak­ ünnepé­lyes alkalmakkor hangoztatott visszaemlékezé­sekben élő politikai iskola tanítványának vallotta magát. Abban azonban, ami az utolsó 24 órában történt, már egy új Rakovszky Ivánt ismerünk meg, tegyük hozzá mindjárt —óriási megdöbbenéssel. Ez a Rakovszky Iván, aki a ma reggeli lapokban megjelent nyilatkozata szerint garanciákat keres a bírói függetlenség megnyilvánulásai ellen, már nem a konzerva­tív politikus, nem is a Tisza-tanítvány, hanem annak a­­ Vázsonyinak, mesterét hatalmasan túlszárnyaló követője, aki azt a tanácsot adta a szocialista képviselőknek, hogy a parlament­ben bélyegezzék meg a nekik egy vagy más okból kényelmetlen bírói ítéleteket. Emlékezünk arra az óriási és teljesen jogos felháborodásra, amelyet a magyar közvéle­ményben ennek a folyosói beszélgetésnek a ki­pattanása keltett. S mort, íme, nem egy ellen­zéki politikus, nem magánbeszélgetésben, ha­nem a felelős belügyminiszter a nagy nyilvá­nosság előtt fordul a független magyar bíró­ságnak legjobb lelkiismerete szerint meghozott ítélete ellen, amelynek szentségét felelős tényező a magyar közéletben még sohasem merte kétségbevonni. És ez még nem minden. A ma délutáni lapokban egy ,,a kormányhoz közel álló helyről” származó nyilatkozat jelent meg, amely szó szerint a következőket mondja: — Úgy tudom, már a keddi miniszter­­tár­icson megbeszélik a kormány tagjai, hogy milyen intézkedést tegyenek hasonló esetek megakadályozására és nincs kizárva, hogy épen a bírói szervezetre vonatkozóan lát szükségesnek a kormány új rendelkezéseket. Mindezideig sem a belügyminiszter nyilat­kozatára, sem erre a közlésre hivatalos cáfolat nem érkezett, azt kell tehát hinnünk, hogy ezek a nyilvánosság előtt elhangzott kijelentések fedik a belügyminiszter álláspontját. Nos, ha így van, akkor többé nem „értjük és méltányol­juk” Rakovszky Iván álláspontját, amely az, hogy hajlandó magára nézve levonni a szolnoki ítélet konzekvenciáit, hanem túl ezen, a fel­háborodott magyar közvélemény nevében köve­teljük, hogy távozzék arról a helyről, amelyre magát a magyar alkotmány legfontosabb pil­lére, a bírói függetlenség ellen támadó nyilat-'­kozatával méltatlannak mutatta. Rakovszky Iván előtt is voltak már miniszte­rek, akiknek helyzetét bírói ítéletek tették kritikusakká, de soha egyetlen egynek sem jutott eszébe, hogy kormányzati intézkedések­ben keressen garanciákat „az ilyen esetek megismétlődése ellen”. Rakovszky Ivánnak ez a fellépése uj iskolát nyitott a magyar közélet­ben s ennek az uj iskolának a tanítása különös­­képen veszedelmes most, amikor, reméljük, kevés idő választ el attól, hogy a független magyar bíróság legjobb lelkiismerete szerint állást foglaljon egy másik perben, amelynek ugyancsak megvannak a maga közéleti vonat­kozásai s amellyel — hogy ártatlanul-e vagy Az orosz-magyar diplomáciai kapcsolatról szóló egyezmény híre különös aktualitást ad alábbi stockholmi tudósításunknak , mely éles reflektor­fénnyel világit bele az orosz szovjet propagandá­jának műhelyébe és eszközeibe Ez a tudósítás bemutatja, hogy mennyi értéke van a gazdasági kapcsolatokkal való kecsegtet­éseknek és annak a megnyugtatásnak, hogy a jZ egyezmény kizárja az ország belpolitikájába való beavatkozást. Svéd­ország és Oroszország közvetlen határai mellett sem váltak be a gazdasági előnyökről szóló jós­latok, az „Executiv kom­ité“ propagandája pedig — melyet az angol munkáspárt által kiállított ok­iratok tettek lehetővé — riasztó példáját mutat­ja a be nem avatkozásról szóló megegyezés meg­kerülésének. A tudósítás hitelessége kétségtelen, mert ezek az adatok megjelentek a legnagyobb és legtekintélyesebb svéd lapban, a Svenska Dag­­bladet-ben és minden tekintetben igazolják a Nemzeti Ujság-nem már kifejtett álláspontját. A rendkívül érdekességű tudósításunk itt követ­kezik: Stockholm, szeptember 27. (A Nemzeti Ujság tudósítójától.) Mikor ez év tavaszán Svédország felvette a szovjettel a diplomáciai érintkezést és Ossinskij szovjet­­követ a hétüveges aranyhintón robogott fel a királyi várba, balján a svéd arisztokratizmus egyik legkonzervatívebb, de egyszersmind leg­­becsü­ltebb fejével az öreg Lewenhaupt gróf­fal, akkor a svéd és orosz bolsevisták úgy ad­tak örömüknek kifejezést, hogy a szovjetkö­vetség előtt összecsoportosulva éltették a szo­vjetköztársaságot. Ennek a csoportnak igaza is volt, mert abban a percben, midtin az ara­nyos hintó felkanyarodott a királyi várba és a szovjet követe előtt felnyíltak a svéd királyi palota ajtai és svéd testőrök tisztelegtek Troc­­kij kiküldötte előtt, abban a pillanatban egy darab szovjet költözött be a svéd fővárosba. Legyen az az exterritoriális joggal felruházott követségi terület bármily kicsiny is, abban a követségi palotában ott a Sveavaegenen nem a svéd királyság törvényei érvényesek, hanem a szovjeté. Mikor a svéd kormány a szocialista Bram­ting és a liberális Lövgren helyeslő fejbólin­­tása mellett engedett a liberális-szocialista­­kommunista követelésnek — amely három párt akkor a többséget képviselte a polgári jobbpárttal szemben az alsóházban — és fel­vette a nagy Anglia példájára a teljes diplo­máciai érintkezést a szovjettel, a baloldali új­ságok azt hirdették. Hogy a válsággal küzdő svéd ipart és kereskedelmet mentik meg ezzel a lépéssel mert a szovjet a megrendelések özönével fogja elárasztani Svédországot és így sem, az a tárgyaláson fog kiderülni — nagyon szoros kapcsolatba hozták egy aktív miniszter személyét. Ha semmi más, ez az egy ok is elég­­volna arra, hogy a közvélemény az ország becsülete érdekében tiltakozzék a bírákat vagy a bíróságot érintő mindennemű kormányzati rendszabályok gondolatának még a felvetése ellen is és a legerélyesebben követelje, hogy iskolájának őrült alapgondolatával együtt Rako­vszky Iván azonnal tűnjön el a kormány­zatból! egyszeriben meg fog szűnni a munkanélküli­ség, a gépgyárak kettőzött munkaerővel fog­nak dolgozni, az aranyrubel hajórakomány számra fog érkezni a svéd kikötőkbe, hogy az­után Svédország iparcikkeket, gyufákat, gé­­peket, mozdonyokat szállítson Szovjetorosz­­országba. Immár jó félév telt el az elismerés óta, de a megrendelések csak nem özönlenek ke­let felől, ellenben annál több bizonytalan származású idegen kezd sétálgatni Stock­holm utcáin. A svéd ipar sem érzi a szovjet­rendelések hatását, ha csak nem a nyomda­ipar, mióta egy bolsevista napilappal többet nyomtatnak. Mikor a svédek aggodalmaskodtak, hogy a stockholmi szovjetkövetség felállításával a bolsevista propaganda erősbödni fog Svédor­szágban, a hivatalos körök azzal nyugtatták meg a svéd közvéleményt, hogy az ki van zárva, mert az egyezmény szövegében benne van, hogy a stockholmi, illetőleg a moszkvai követség kölcsönösen nem avatkozhatik az il­lető ország belpolitikai mozgalmaiba. Csodálatos, hogy alig néhány hétre a diplo­máciai viszony felvétele után egy titokzatos idegen tű­nt fel Stockholmban, aki „Ex. R.” jelzés alatt hosszú cikkekben kezdte támadni az egyik­­ bolsevista főszerkesztőt, Z. Högfirn­­dot a saját lapjában, a kommunista Folkets Dagblad Politikenben. Ez a titokzatos idegen, kiről később kiderült, hogy most állítólag Ste­wart- nak hívják, kizárólag megrongált egész­ségét jött helyreállítani Stockholmba. Ú­gy látszik, ez a megrongált egészség hamarosan helyreállott, mert Stewart úr tovább írta cik­keit és tovább agitált a svéd kommunista gyű­léseken, a­hol mindig azt hangoztatta tolmács segítségével, hogy a svéd kommunisták nem elég radikálisak és különösen vezérük, Höglund megalkuvó, sőt nacionalista. (Ez a legnagyobb káromlás, amit egy bolsevista agitátor vala­kiről elmondhat.) A titokzatos Ex. 11. elvtárs, a moszkvai „Exekutiv kommité“ teljhatalmú megbízottja, addig működött Stockholmban, míg sikerült egy augusztusi éjszakán Höglund szerkesztőt erőszakkal eltávolítani saját lap­jának szerkesztőségéből is., a szerkesztőséget, valamint a­ nyomdát szovjet­ szokás szerint megszállón. Ekkor Ex. B. svéd elvtársai kije­lentették, hogy Höglund képviselőt a svéd kom­­munista pártból kizárják. Másnap Höglund és hívei jelentették ki, hogy Kilbornt, Moszkva legalázatosabb szolgáját és társait kizárják a svéd kommunista pártból, így tehát idegen be­avatkozás hatása alatt Svédországban a kom­munista párt kettészakadt. Höglund és társai magukat svéd kommunistáknak vallják, míg Kilbom és elvtársai azt hirdetik, hogy ők az igazi kommunisták és hogy ők mindenben alávetik magukat Moszkva parancsának. Az Hogy tolgez­t az új szerjefttördség­­ Svédországban ? Amikor le társ.No a diplomáciai­ összeköttetést a kommunistóhhí?! - Moszk­va propa­­ganast­a a svéd шил!$ו$оь hőlőtt — A moh­aros Ez. C. és a llosta-satídk­oda lelles gőzben - vo­gy mérgezi meg a szovjeteiismeres a munftások lei hÜ leiül? A Svenska Dan Novet szenzációs leleplezései I­ VI. évfolyam I n 80в® korona i­ perlieszttség és kiadóhivatal: Budapest, Ronvéc-utca 10. Telefon : Ш-47, 107—41 és 65, b­ekiadóhivatal: Btoknsl­tti 1. ТЙ.: J. M^-06. .Bszte-bSmt 6S. Tel.: 121-41 , К й»атЛвШ. Tel. 18­ 8 A KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP lür i­nerstemtt: Tóth László etr. • КлтЛаоА: Tari Béla. — Előfizetési árs Egy hónapra 40.000 korona negyedéire 120.000 korona. — Egyes szám ára 2000 korona. Wienben hétköznap és vasárnap 2500 osztrák kor. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Folytatják a magyar-cseh kereskedelmi tárgyalást Prága, szeptember 30. (A Nemzeti Ujság külön tudósítójának telefonjelentése.) Egy prágai kőnyomatos közlése szerint a cseh-magyar kereskedelmi szerződés folytatólagos tárgyalása október 29-án kezdődik, meg. A tárgya­lások körülbelül három hón­apig fognak tartani és azokat Budapesten és Prágában egyszerre fogják végezni. (1.)

Next