Nemzeti Ujság, 1924. október (6. évfolyam, 205-231. szám)

1924-10-01 / 205. szám

щ w ---------- - ............ NEMZETI ÚJSÁG 1 Szerda, 1Ш okktóber 1. u­tc­ai dűlő Ex. R. pedig diadalittas cikkekben hirdette, hogy most már semmi akadálya sincsen többé, hogy a svéd elvtársak radikálisabb eszkö­zökkel haladjanak a nagyszerű cél felé: a svéd tanácsköztársaság felé. Hogy Stewart urnak — legalább útlevele, melyet az angol munikáskormány állított ki, erre a névre szól.. — Itteni tartózkodását ki finanszírozza, arról talá'k­ fölösleges nyilatkozni, erre­ a névre szól. — Itteni tartózkodását ki finanszírozza, arról talán fölösleges nyilat­kozni. Ezelőtt a szovjetnek csak egy szerve volt Stockholmban: az u. n. kereskedelmi delegá­ció. Most három éve­n körül a delegáció körül is némi bajok voltak, mert az egyik futárjuk nagyon is súlyos ládákkal érkezett Stock­holmba. A rendőrség felbontotta ezeket a lá­dákat, és íme, kereskedelmi irati f vágyz­­áru­minták helyett gondosan megcímzett csomago­kat talált tele nyomtatványokkal. A csomagok legnagyobbrészt bécsi és budapesti embereknek voltak megcímezve. Hogy a kérdéses nyomtat­ványok nem zsoltárfordítások és gyermekme­sék voltak, arról is meg lehetünk győződve. Azután a szovjet felállította Stockholmban a Kosta sajtóirodát, mely ellátja a svéd lapokat szovjet­ hírekkel. Tavasz óta azután a harmadik szerv, a szo­vjet­ követség is folytatja áldásos működését a svéd fővárosban. A Svea-utcai palota szűknek bizonyult ilyen nagy szovjet­ személyzetnek és újabb házat vettek ki a kereskedelmi delegá­ció részére. Az a bizonyos beígért nagyszabású árucsere Svédország és Oroszország között azonban még mindig nem akar megindulni, ellenben, hogy a szovjetek főtanácsának ko­moly tervei vannak Svédországgal, azt a Svenska Dagbladet revali levelezője (szept. 23-án) mondja el. Ennek, a legnagyobb svéd lap megbízható levelezőjének sikerült egyet­­mást megtudni a szovjet terveiről: így nem­csak Bulgáriában akarják kikiáltani a szovjet­köztársaságot, hanem a szovjet második kitörési frontjának éppen Svédországot szemelték ki. Hogy ezt a célt megközelíthessék, szeptember elsején kinevezték Alexander Nyberg-Nour­­teva-t a stockholmi Rosta-iroda­­ főnökévé. Nyberg-Nourteva finn-svéd származású és nagy szerepet játszott a finnországi vörös uralom­ban. Mikor Mannerheim fehér gárdája elfog­lalta Helsingforsot. Nourleva is sietve elmene­kült és meg sem állott az amerikai partokig. Itt azután az amerikaiakat akarta megnyerni a bolsevizmusnak és különösen a kivándorlott szláv és skandináv munkások között kezdte el aknamunkáját. Az amerikai hatóságok azon­ban nem sokáig tűrték az odamenekült bolse­visták tevékenységét hanem hajóra rakták őket és oem küldték vissza Európába. Nourtevának ekkor is szerencséje volt,­ miután bizonyos pénzeket felvett az egyik amerikai bankból, elmenekült Norvégián át Moszkvába, hol kinevezték a külügyi népbiztosság skandi­náv ügyosztályának a vezetőjévé. Ennek az ügyosztálynak az éléről került most Stockholmba. Nourteva terve az, hogy Észak- Svédországból, valamint Észak-Finnországból és Norvégia egy részéből megalakítja az n. n- Fenno-Skandia szovjetet. A terv első része az volt, hogy a svéd kommunista pártban szaka­dást idézzen elő és olyan svéd bolsevista pár­tot teremtsen, mely kész vakon engedelmes­kedni Nourjeva, illetőleg Moszkva parancsá­nak. A terv második része, hogy a legészakibb svéd erőd, Boden vár legény­ségét megnyerjék a bolsevista eszméknek. Erre a célra külön kipróbált erők dolgoznak ott fent. Nourteva tehát a szovjet korlátlan sajtófőnöke Stockholmban és a Svenska Dag­bladet szerint ő van megbízva azzal, hogy a svéd elvtársaknak kifizesse a havi rendet és rendkívüli segélyeket, így a minden tekintet­ben a modern technika vívmányaival felsze­relt Rosta-irodának kezében van nemcsak a svéd bolsevista párt radikális része, hanem egy stockholmi bolsevista napilap és néhány vidéki kommunista újság. Ezekkel mérgezik meg naponta a svéd munkások lelkületét és készítik elő a svéd bolsevista forradalmat. A szovjet követ, Ossinkij őkegyelmessége persze ilyen dolgokkal nem foglalkozik. Ő a magasabb diplomáciát űzi, a királyi várba jár ünnepélyes alkalmakkor teázni és a kollégáit látogatja sorra. Bizonyára nem is tudja, hogy Nourjeva, a szovjet külügyi népbiztosság egyik magasadású kiküldöttje, mivel foglal­. A­­svéd polgárság aggodalommal nézi ezek­nek a nemkívánatos elemeknek itteni működé­sét- amint fényes autókon kocsikáznak Stock­holm utcáin és újságaikban habzó szájjal követelik a „dőzsölő buransok“ uralmának megdöntését és a svéd munkások diktatúráját. A svéd polgári lapok nyugtalanul kérdezik,, meddig tart még a svéd hatóságok béketűrése ezekkel a nyílt izgatásokkal szemben? (rr)/‘ -------------------- - . Berm­en és Hányó • tárgyalása az orosz-magyar szerzetesről Az orosz-magyar egyezményről a Nemzeti Újság néhány nappal ezelőtt azt a hivatalos helyről szár­mazó információt kapta, hogy az egyezmény szö­vegét a miniszterelnök hazatérése után rövidesen nyilvánosságra hozzák. Ugyanakkor, amikor ezt az információt közöltük, jelentettük azt is, hogy az egyezmény ismertetésének legfőbb akadálya az, hogy maga a miniszterelnök sem ismerte annak minden intézkedését és végleges szövegét. Kánya Kálmán meghatalmazott miniszter ugyanis, aki az egyezményt megkötötte, csak futólag informálhatta a miniszterelnököt a berlini tárgyalásról. Most, hogy­ Bethlen István gróf elfoglalta hivatalát, az orosz­magyar szerződés újra „aktuális“ lett. A miniszter­­elnök ma részletesen informálódott a berlini tár­gyalás anyagáról. Kihallgatáson fogadta Kánya Kálmánt, aki folytatta a szerződé® szövegének ismer­tetését. A legfőbb akadálya tehát az orosz-magyar szerződés nyilvánosságrahozatalának elsimult és kíváncsian várjuk, hogy a hivatalos ígéret, amely a szerződés gyors ismertetését jelentette be, mikor fog valóra válni. ieliíeo megEiosszaüüifoita ßaftomüg rateiszfersfgft a rentítiHü­l roisniszi­rstmács „егшогшегйш“ entifézie a rtsneuss tt©rmaRyvá'sd“ol SJi nyomozás indul a csongrádi merénylet egyében­­ Koránul a höifscfSvesesiöi reftrasi­a minfézier­őnád­ható Csáhy 6§ Raftomhu panasszal lorfluln­aSi az igazságügyminizszterhez (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Bethlen István gróf hivatalosan ma délelőtt vette át hivatala vezetését és ma délután öt órára rend­kívüli minis­ztertanácsot hívott össze, hogy a szabadsága idején felmerült kérdésekről tájé­kozódjék és intézkedseket tegyen. A miniszter­­tanácsról az alábbi hivatalos információt kaptuk: A ma délutáni rendkívüli minisztertaná­cson először Korányi Frigyes báró pénzügy­­miniszter ismertette az aranyköltségvetést. A pénzügyminiszter előadása a tanácskozás idejének nagy részét lefoglalta és csak azután került sor a, szolnoki ítélet által teremtett helyzet tárgyalására, amellyel a miniszter­­tanács csak episzodszerűen foglalkozott. Meg­állapították, hogy a bírói ítélet előtt elhang­zott kifogások csupán perorvoslat útján érvényesíthetők és tekintettel arra, hogy az ítélet ellen az ügyész fellebbezést jelentett be, más intézkedésnek helye egyelőre­ nincsen. A tárgyaláson észlelt, jelenségek miatt a hon­védelmi miniszter már panasszal fordult az igazágügyminiszterhez, akihez a belügy­miniszter — ha szükségesnek látja — szintén panasszal fog fordulni. Az igazságügyminisz­ternek ezután módjában áll a vizsgálatot el­rendelni s a szükséges intézkedéseket meg­tenni. Miután az elsőfokú bíróság a vádlottakat felmentette, a nyomozást a tettesek után to­vább folytatják. Az igazságügy miniszter vizsgálata csak arra vonatkozhatik, hogy a bíróság az ítélet meghozatalánál perrend­­szerűen járt-e el, tehát nem az ítéletre ma­gára, hanem csupán a tárgyalás vezetésére. A részleges kormányválság hírét illetékes helyen cáfolják és kijelentették, hogy a bel­ügyminiszter és az igazságügyminiszter kö­zött ellentét nincsen. A válság tehát elsimult. Egyelőre nincs baj. Az ügyész felebbezett s amíg az ítélet meg­ússza a felsőbírósági fórumokat, eltelik jó né­hány hónap. Aki időt nyer, életet nyer, é­s nyilván ez az elv érvényesült a mai minisz­tertanácson, amikor ezt az aranyhidat heve­nyészték a belügyminiszternek, hogy azon keresztül visszavonulhasson a kormány sáncai közé, melyekből tegnap olyan fiatalos hévvel rohant ki a magyar bíróság ellen. A miniszter­­tanács határozatára nincs más szó: el akartak feledkezni a kellemetlen incidensről, amely talán időnek előtte részleges kormányválságra vezetett volna. Csakhogy a megtörtént ténye­ket meg nem történtté, az elhangzott nyilatko­zatokat­ el nem hangzottakká a legraffináltabb miniszterelnöki észjárás sem tehet és ha a kor­mányban a belügyminiszter tegnapi nyilatko­zata után is — hogy kormányzati műszóval éljünk — teljes az összhang, akkor —■ gratulá­lunk az urak ízléséhez. Nem tudjuk e pillanatban, Rakovszky Iván belügyminiszter mit szól a minisztertanács állásfoglalásához, de mivel eddig sem cáfolat, sem lemondásának híre nem érkezett, kénytele­nek vagyunk azt hinni, hogy azonosítja magát a határozattal és­­ marad. Az ország belügy­minisztere ezután is Rakovszky Iván, akinek az ellenőrzése és felelőssége mellett a cson­grádi bombamerénylet nyomozása során — a bírói megállapítás szerint — olyan brutális eszközöket alkalmaztak, amelyek a nyomozás adatait értéktelenné tették és akinek a nyomo­zása után a vádlottak padja ma is üres. Mind­ezekhez járul még a belügyminiszter tegnapi nyilatkozata, amelyet ma kissé ügy­­fogy­ottan próbált szépíthetni azzal a magyarázatával, hogy nem az ítéletet, hanem csupán az indoko­lását bírálta. Mintha az indokolás nem tartoz­nék szervesen hozzá az ítélethez. Ezeken a tényeken a mai minisztertanács mit sem változtatott, aminthogy nem is változtat­hatott. És Rakovszky Iván továbbra is miniszter és nincs ellentét közte és az igazságügyminisz­ter között s akinek pedig kötelessége a bíróság tekintélyét és függetlenségét minden körülmé­nyek között és mindenkivel szemben, még minisztertársával szemben is megvédeni. A nyomozást tovább folytatják. Ez annyit jelent, hogy új nyomozást rendelnek el, hiszen az első nyomozás, amelynek eredményét, a szolnoki ítélet úgyszólván megsem­msített­e, már megszűnt. Új nyomozás indul, minden­esetre nehezebb körülmények között, mint az első, mert a merénylet óta eltelt hosszú idő sok nyomot eltüntethetett, amelyek az első nyo­mozás idején még kézenfekvők voltak és sok alkalmat adott a tetteseknek, hogy menekül­jenek, vagy a bizonyítékokat megsemmisít­sék. Az új nyomozáshoz új emberek kellenek, mert a régi nyomozás vezetői ellen fegyelmi eljárást indítottak. Ki lesz az új nyomozó, mi­lyen eszközökhöz folyamodik, milyen ered­ményt ér el — e pillanatban még nem tudjuk. Csak azt tudjuk, hogy a nyomozó hatóság leg­főbb vezetője ugyanaz a belügy­miniszter, aki­nek a belügy­minisztersége idején az első ered­ménytelen nyomozást lefolytatták és aki teg­nap garanciát követelt arra nézve, hogy a nyo­mozó hatóságokat a bíróság ezentúl olyan módon, ahogyan a szolnoki ítéletben történt, nem kompromittálhatja. Nem tudjuk, meg­kapta-e Rakovszky Iván ezt a garanciát? Ha megkapta, akkor ne vegye rossz néven, ha kételkedünk az új nyomozás komolyságában és megbízhatóságában. Az a nyomozás, amely­nek adatait a bíróság majd kénytelen lesz fel­tétlenül igazaknak elfogadni, már maga ítélet, ehhez pedig közigazgatási hatóságnak nincsen joga. Ha pedig Rakovszky Iván nem­­ kapta meg az általa követelt garanciát, akkor tisz­telettel kérdezzük, hogyan érzi magát a mi­niszteri­ székben? SeísreSöcr­neruefies áHomfstház vezeti P’ásveshu esten a vizsgálatot Jelenítette a Nemzeti Újság, hogy Diószeghy János belügyminiszteri tanácsos ellen fegyelmi vizsgálat indult meg a csongrádi bombamerénylet nyomozása során követett szabálytalan eljárás miatt. A vizsgá­lat lefolytatásával először Nádassy Imre országos főkapitányt akarta megbízni a belügyminiszter, mára azonban megváltozott a helyzet és a minisz­terelnök a belügyminiszterrel egyetértésben nem Nádassyt, aki a megbízatástól különben is húzódo­zott, hanem Schreiber Lajos dr. belügyi helyettes államtitkárt bízta meg a vizsgálat lefolytatásával. Schreiber legközelebb már Csongrádra utazik, hogy a vizsgálatot megkezdje. m­ain crestianiu levele a belü­gym­miniszter sze. Ulain Ferenc nemzetgyűlési képviselő, a csongrádi vádlottak védője ma éleshangú nyílt levelet intézett a belügyminiszterhez, amelyben Rakovszky Iván tegnapi nyilatkozatával foglalkozik. — Az a nyilatkozat — írja — félreérthetetlenül azt jelenti, hogy ön, Belügyminiszter Úr, nem tudja biz­tosítani az ország belső rendjét Diószegények, Posz­tós detektívek, bikacsök, kényszervallatások és eh­hez hasonló gyalázatosságok nélkül, de félreérthetet­lenül jelenti ez a nyilatkozat azt is, hogy ön, Bel­ügyminiszter Úr,­ nem tudja biztosítani az ország belső rendjét, ha a magyar bíróság tagjainak tovább is joguk lesz az előttük álló tanuk vallomásait lelki, ismeretük és a törvények parancsa szerint­ szabadon és öntől vagy kormánytársaitól függetlenül mérle­­gelni. — Látom, Belügyminiszter Úr, hogy ön bölcs férfiú. Engedje meg mégis, hogy nyilatkozatának némely hiányaira nagybecsű figyelmét felhívjam.­­ Melegen ajánlom önnek, hogy a köznyugalom érdekében egy kiegészített pótnyilatkozatot adjon ki és egyúttal sürgős törvényjavaslatot­­készíttessen a magyar bírói intézmény eltörléséről és minden tisztességes magyar ember azonnali kitoloncolásáról, biztosíthatom róla, hogy egy ilyen értelmű, törvény­javaslat támogatásban és elismerésben fog részesülni az ön providenciális vezére, Bethlen István gróf ré­széről, mert akkor, végre testet ölt az ige és csak­ugyan övé lesz az ország, a hatalom és dicsőség. Előfizetési felhívást Nemzeti Újság és Új Nemzedék 1 hónapra 61000 , negyedévre 190.000 25

Next